Embedded Files
Elisabeth Jerichau-Baumann festménye a Grimm testvérekről
Jacob Grimm (a festmény bal oldali alakja): 1785, Hanau – 1863, Berlin. Nyelvész, irodalomtörténész, író. Wilhelm Grimm (a festmény jobb oldali alakja): 1786, Hanau – 1859, Berlin. Irodalomtörténész, nyelvész, író. (Ludwig nevű öccsük: festő - a Gyermek- és házimesék illusztrátora; Wilhelm fia, Herman irodalomtörténész) Mindkét Grimm fivér jogi végzettségű, Jacob irodalmat is tanult (Párizs, középkori irodalom). 1806-tól foglalkoztak népmesék gyűjtésével, feldolgozásával és kiadásával.Kasselban könyvtárosok mindketten, Wilhelm már 1814-től, Jacob csak 1816-tól 1830-ig. Wilhelm ezután 7 évig Göttingenben könyvtáros és egyetemi tanár. 1840-ben mindkettőjüket tagjává választja az akadémia. Jacob a Magyar Tudományos Akadémiának is kültagja, 1810-től folyamatos szakmai kapcsolatban áll magyar folkloristákkal és nyelvészekkel (Révai Miklós, Ipolyi Arnold, Erdélyi János) A Grimm testvérek a német nyelvészeti és filológiai kutatás megteremtői, Jacob dolgozta ki az ún. történeti összehasonlító módszert.
Mesegyűjtői munkásságuk:
A Grimm testvérek érdeklődése a romantika jegyében a német történelem, népköltészet, a mese- és mondavilág, valamint a nyelvfejlődés kutatására irányult. 1811-ben megjelent Jacob első könyve Az ónémet mesterdalokról címmel. Wilhelm ugyanekkor ódán hősi dalokat, balladákat és meséket fordított. A mesegyűjtő „családi vállalkozást” siker koronázta: 1812-ben megjelent Berlinben első mesekönyvük, a több mint kétszáz történetet tartalmazó Gyermek és házimesék.Népmesegyűjteményük, mely a legszebb és legismertebb történeteket köti egy csokorba, ösztönzőleg hatott Andersen és Benedek Elek népmese-feldolgozásaira is.Van a mesék közt pedagógiai ihletésű, amely az öregekkel való tisztességes bánásmódra oktat, van olyan is, mely az állatok nyelvét próbálja átfordítani emberi nyelvre. Más mesék népi bölcsességek kimondására vállalkoznak, vagy környezetrajzukhoz a korabeli paraszti világ anyagi és tárgyi kultúranyagából merítenek. A mesékben megtalálhatók az európai népmesék visszatérő motívumai: a kisebb testvér ügyessége, a jó győzelme a gonoszon, az ész, a furfang fölénye a nyers erő felett.
Az első kötet 1812-es kiadásának borítója
Az 1989-es Magvető-kiadás borítója
Műveik:
1811 - Jacob Grimm: Az ónémet mesterdalokról (Über den altdeutschen Meistergesang)
1811 - Wilhelm Grimm: Ódán hősénekek, balladák és mesék (Altdänische Heldenlieder, Balladen und Märchen)
1812-1814 - Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek- és házimesék (Kinder- und Hausmärchen) I-III.
(1-2. kötet: 1812-1814; 3. kötet: tanulmányok, 1822)
Első magyar kiadása 1861-ben, azóta 250 kiadás, fordították többek között Benedek Elek és Rónai György is.
1816-1818 - Jacob és Wilhelm Grimm: Német mondák I-II(-III). (Deutsche Sagen)
A Grimm fivérek hagyatékban fennmaradt a csak 1993-ban kiadott 3. kötet anyaga is, ezzel együtt 740 mondát tartalmaz a gyűjtemény.
Az első kötet „helyi mondákat” tartalmaz, a második pedig „történelmieket”. Az első kötetet a motívumok fogják laza szerkezetbe: így sorakoznak bokorba gyűjtve a törpékről, sellőkről és más vízi szellemekről, hegyi és erdei emberkékről, a Szilaj Vadászról és bolygó némberekről, háborúkról, elveszett királyokról és elvarázsolt szüzekről szóló mondák. A második kötet időrendi tagolása viszont a germán törzsekhez igazodik: germán, gót, lombard, szász, meroving, karoling, fríz, a német császárokhoz kötődő, bajor, osztrák, svájci, sváb, ausztráz és türingiai mondákat gyűjt rendbe. E történelmi mondák legismertebb darabja Parzival fiáról, a Grál-lovag Lohengrinről szól, aki hattyú vontatta sajkáján tűnt bele az örökkévalóságba.
E két gyűjtemény teremtett iskolát, követőik Andersen és Benedek Elek.
1819-1837 - Jacob Grimm: Német nyelvtan I-IV. (Deutsche Grammatik)
A nyelvi jelenségeket összefüggéseikben és fejlődésükben vizsgálja. A történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek leírásával az első német tudományos nyelvtan. A grimmi hangtörvények képezik az alapját a nyelvcsaládelméletnek.
1821 - Wilhelm Grimm: A német rúnákról (Über deutsche Runen)
1829 - Wilhelm Grimm: A német hősmonda (Die deutsche Heldensage)
1835 - Jacob Grimm: Német mitológia (Deutsche Mythologie)
Nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. (Ezt hasonló szemléletű művek követték a finnugor és a szláv nyelvcsaládok tekintetében.)
1848 - Jacob Grimm: A német nyelv története (Gesichte der deutschen Sprache)
1852 -1863 - Német szótár (Deutsches Wörterbuch) I-IV.
(1961-re fejeződött be a 32 kötet összeállítása, a Grimm testvérek csak az első négy kötet szerkesztői)
Grimmék szerkesztői szándékai szerint e szótárnak a teljes újfelnémet szókincset (Luther Márton nyelvétől Goethééig) tartalmaznia kellett. Az előttük álló feladatot azonban alábecsülték: az eredetileg hat-hét kötetesre tervezett kiadványt 10 éven belül elkészíthetőnek gondolták. Több mint 80 munkatárs 600 000-nél is több cédulát készített. Az első kötet 1854-ben jelent meg, és a két testvér a hátralévő életében már csak csekély mértékben tudott hozzájárulni a szótár elkészüléséhez. Wilhelm, aki a D betűhöz járult hozzá, 1859-ben halt meg; Jacob, aki az A, B, C és E betűket még be tudta fejezni, 1863. szeptember 20-án halt meg, amikor éppen a Frucht (gyümölcs) szócikken dolgozott.
forrás: Világirodalmi Lexikon és Wikipédia: >>>
A Grimm-mesék napjainkig több mint 250 kiadásban jelentek meg 160 nyelven. Magyarul először Nagy István adott közre egy válogatást Grimm gyermek- és házi regék (I-II. Pest, 1861.) címmel. A teljes gyűjtemény Magyarországon csak 1989-ben jelent meg a Magvetőnél, a két fordító, Adamik Lajos és Márton László jóvoltából. A mesék szövegét már a testvérek is erősen stilizálták Eltüntették az egyértelműen szexuális vonatkozásokat és az illetlennek tartott szavakat, az ifjú hercegekből és grófokból királyfikat, a fekete szívű anyákból gonosz mostohákat formáltak, a történeteket lélektanilag alaposabban motiválták, a stílust tömörré, kissé emelkedetté, régiessé tették. Márton László arra figyelmeztetett, hogy Grimmék gyűjteménye nem úgy keletkezett, hogy a nép ajkán élő meséket lejegyezték, s aztán majdhogynem betűhív pontossággal közölték. Ezek gondosan megszerkesztett és megírt művek. A Grimm-mesék eredetijei nem úgy hangzanak, ahogy a szokásos magyar fordításokban megszólalnak. Tény, hogy némelyik mese valóban akár vérgőzös pillanatokkal teli rémdráma is lehetne. Márton László úgy gondolja, hogy a népmese ilyen módon a maga természetességében mutatja meg a jó és a gonosz harcát, márpedig ha úgy van, akkor a hátborzongató részleteket sem szabad és érdemes enyhíteni, mert „a gyermeki lélek számára termékeny lehet minden, ami természetes”.
Adamik Lajos - Márton László: Mítosz és történelem között - A Grimm-testvérek mondagyűjteményéről - Sep 03, 2014 8:17:57 PM
Nála hímsellő, nálam sellér - Elekes Dóra interjúja Adamik Lajossal és Márton Lászlóval - Sep 03, 2014 8:32:47 PM
A Grimm-mesék margójára - Sep 04, 2014 4:23:15 AM
Page updated
Google Sites
Report abuse