Grüner Fülöp után

Bő egy évvel ezelőtt született az a gondolat, hogy a település fennállásának 25. évfordulóján elhangzott, Dr. Grüner Fülöp, nyugalmazott királyi táblabíró, pusztamérgesi szőlő nagybirtokos tollából származó - és nyomtatásban is megjelentetett - üdvözlő beszédét folytatásokban közöljük.Az a szándék vezérelt bennünket, hogy a kor sajátosságait és településünk akkori helyzetét, jövőbeli (ami már szintén a múlt) lehetőségeit tartalmazó szöveg ismertebb legyen az itt lakók számára, hogy jobban megismerhessék szűkebb környezetük múltját, eleink életét. Nem korszakalkotó, amit ezzel véghezvittünk, de sokak előtt rejtve volt eddig ez a kordokumentum is, kis példányszámban fennmaradt írás ez, és ahogy halad előre az idő, úgy vész el egy-egy ebből is, mint annyi minden másból. Nekünk egy "doktori dedikált" példányunk volt, amiből dolgoztunk, amit egy hajdani tanya tulajdonos adományozott Turcsányi Istvánnak, aki érdemesnek tartotta az írást arra, hogy figyelmünkbe ajánlja azt.

(egy fennmaradt példány a Községi Könyvtárban is megtalálható)

A sorozat az utolsó részéhez érkezett. Betűre pontosan, változtatás nélkül "hoztuk" az anyagot és jogosan merül fel a kérdés, hogyan tovább ez után? Gondoltunk erre; folytatni szeretnénk a megkezdett folyamatot, lehetőleg hasonló jellegű, múltidéző írással, írásokkal. Nem mintha napjaink történései nem lennének fontosak - nagyon is azok - arra is megvan a megfelelő felület, de a Pusztamérgesi Hírlevél mindig is igyekezett egy kicsivel több és tartalmasabb lenni a közelmúlt eseményeinek feldolgozásánál és a jövőbeni tervekről szóló tájékoztatásnál. Belátjuk, ez néha csak mérsékelten sikerül - de a szándékunktól nem térünk el.

keressük és kutatjuk, miről is számolhatnánk be Grüner Fülöp nyomdokain tovább haladva: lehet ez a templommal, a szőlőtelepítéssel, a kisvasúttal, Állami Gazdasággal kapcsolatos írás - Pusztamérges múltja bőségesen szolgáltat témát, a kérdés csak az, fennmaradt-e ez oly módon valahol, ahonnét meríteni lehet, a köz elé tárni, hogy igen, ezek voltunk mi egykor, ez történt, így volt... vagy így is lehetett volna. Most, hogy a jubileumi beszéd utolsó része készül, már ezen gondolkodunk. A folyamat, az folyamat. Nem torpanhatunk meg, eleink sem tették. Jól is néznénk ki - nem is tartanánk itt, ahol most tartunk. A múltunkra pedig méltán büszkék lehetünk!