3.3.1. Buddhizmus

Foglalkozzunk röviden ezzel a vallással azért, mert ennek nagyon pragmatikusan az a kimondott célja, hogy az ember elérjen egy olyan állapotot, amikor lelke eljut a Nirvánába, amely maga az állandósult boldogság. Az út pedig a megvilágosodás, amit meditációval, imádkozással, jógával stb. lehet elérni. Nem foglalkozik az istenekkel, túlvilággal stb., hanem céltudatosan arra készít fel, hogy összeálljon az a kognitív séma, amely az egész világra magyarázatot tud adni, és minden kérdést megold.

Korrekt, egyenes beszéd. Úgy tűnik, hogy egy, a testi oldalra fókuszáló útról van szó, vagyis az énkiterjesztést ki lehet váltani auto-hipnózissal, relaxációval is és a vallás követői ennek válnak nagymesterévé. A test bonyolult dolog, rejtélyeit meg kell ismerni ahhoz, hogy kontroll alá vegye valaki, és ehhez óriási energiára és sok időre van szükség (vö. mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki profi szinten jógázzon).

A buddhizmus a vágyak (és ezáltal a határok) megszüntetésének fontosságát hangsúlyozza. A Nirvána az a hely, ahol az ember megszabadul a vágyaktól, és így már nem köti semmi a földi dolgokhoz. Hogy jön ez a képünkbe? Minden, aminek birtoklására lehet vágyakozni, énszűkülést okoz: amíg meg nem szerezzük, addig hajtunk érte, addig összeszűkítjük énünket, hogy elérhessük, és énünk részévé tehessük. Amikor már tényleg a miénk, akkor meg izgulunk, hogy elveszítjük és ez újabb énszűkülést okoz. Örömöt csak a megszerzés pillanata jelent, még akkor is, ha ez a megszerzés repetitív (ismétlődő), mint pl. a partnerrel történik egy párkapcsolat során. Pl. amíg gyerekünk, feleségünk, házunk van, addig soha nem lehetünk nyugodtak. Mindig rettegnünk kell velük kapcsolatban valamitől: feleségünk elhagy, gyerekeink megbetegednek, eltévednek, házunk leég stb. Ráadásul újabb, több, jobb kell: nagyobb ház, drágább autó stb. Belátható, hogy ez útjában áll egy állandósult énkiterjesztésnek.

Tegyünk egy kitérőt a gazdagság kérdése felé, mint a boldogsághoz vezető út egy módozata felé!

Azt már a gyerekek is tudják, hogy a gazdagság relatív, igényeinktől függ: mérhetetlenül gazdagnak érezhetjük magunkat gyerekkorunkban egy üveggolyóval a zsebünkben, és nem lehet elég a huszadik milliárd dollár sem karrierünk csúcsán. Tehát az énkörnyezetünket az énünk határozza meg, így kérdés, hogy éppen mi a fontos számunkra: az üveggyöngy vagy a pénz. Az énkörnyezet próbálhatja befolyásolni az ént (ez történik a reklámok esetében, amikor egy olyan igény jelenik meg, amire addig nem is gondoltunk, vagy amikor egy szükségtelen igény betör a látótérbe), ill. az én sem rendelkezik tökéletes akarattal a felett, hogy mit kezel énkörnyezetként.

Tehát két végletes útja van annak, hogy gazdagnak érezzük magunkat:

• mindent megszerzünk, amire igényünk van, ill.
• igényeinket visszük le nullára.

A buddhizmus ez utóbbira voksol, de nagyon egészséges az az életszemlélet is, ami arra késztet, hogy igényeinket csökkentve örüljünk mindennek, amink már megvan, és annak, amit képességeink használatáért cserébe kapunk.