1997-től 2000-ig volt egy mélypontom, többek között kiléptem az Adventista egyházból, és depressziós rohamaim voltak. Ekkor festettem ezt a képet, ezzel festettem ki magamból a lelki fájdalmakat.
A sellő valójában egy portré magamról, mert az életemet jelképezi.Szeretem a mélységet, a veszélyt, ahol roppant a nyomás, szinte szakad a dobhártya, valamikor aktívan búvárkodtam , de ugyanakkor vágyom fel, ahol fény van, ahol fellélegezhetek, ahol közel vagyok Istenhez!
Mindig is vonzott a természet , ahol
rádöbbenhetek a saját kicsinységemre
és a Teremtő Isten zsenialitására!
Próbálom leutánozni a Mindenhatót,
és szégyenkezve hajtom meg a fejem.