Francia klasszicista antik bútorok

Franciaország klasszicista stílusú bútorai, eredeti, antik darabok

A francia neoklasszicista bútorstílus 1760 és 1830 között virágzott. Ez a korszak szakítást jelentett a rokokó túlzó díszítettségével, és visszatérést hirdetett a görög és római antikvitás szigorú formavilágához.

1. Stíluskorszakok

A francia neoklasszicizmus három fő szakaszra osztható:

XVI. Lajos-stílus (1774–1792): Egyenes vonalak, hornyolt (kannelúrázott) lábak és visszafogott elegancia jellemzi. A korszak ikonikus darabjait megtekintheti a Louvre Múzeum archívumában.

Direktórium stílus (1795–1799): Egyfajta átmeneti, puritánabb szakasz a forradalom után, ahol a formák még tovább egyszerűsödtek.

Empire stílus (1804–1815): I. Napóleon alatt a bútorok monumentálissá és súlyossá váltak, erős katonai szimbolikával (szfinxek, sasok, hattyúk). A Fontainebleau-i kastély őrzi a világ egyik legszebb Empire gyűjteményét.

2. Főbb jellemzők

Geometria: Az egyenes vonalak, a téglalap és a tökéletes kör dominanciája.

Díszítés: Pompeji ásatásai ihlették; gyakori motívumok az akantuszlevél, a medalion, a líra, a szalagok és a görög meander minta.

Anyagok: Jellemző a mahagóni (tömör vagy furnér), az aranyozott fa és a finoman kidolgozott bronzveretek használata. A bútorlapok gyakran fehér vagy szürke márványból készültek.

3. Híres bútorművesek

Az esztétikát meghatározó legnagyobb mesterek:

Jean-Henri Riesener: Marie-Antoinette kedvenc asztalosa.

Georges Jacob: Székeiről vált híressé, és az Empire stílus egyik előfutára volt.

Jean-François Leleu: Bútorainak nagyfokú józanságáról és technikai tökéletességéről ismert.

4. Hol láthatók vagy vásárolhatók meg?

A gyűjtők számára az olyan nagy aukciósházak, mint a Sotheby’s vagy a Christie’s, rendszeresen szerveznek 18. és 19. századi bútorokra szakosodott árveréseket. Tanulmányozás céljából a párizsi Iparművészeti Múzeum (Musée des Arts Décoratifs) kínál teljes körű kronológiai áttekintést ezekről a stílusokról.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép