Ezt a kutatást az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének kutatócsoportja végezte (László Miklós, Léderer Pál Róbert Péter, kut.vez.: Csákó Mihály, adatfelvétel: Borsós Gabriella) a Soros Alapítvány felkérésére. A megbízó kérésére az adott évben felsőfokú felvételit tenni jogosultak teljes körét kellett megkérdezni (68000 fiatalt). Ez az 1998-ban érettségizők esetében megvalósult, a korábban érettségizettekből azonban csak mintát lehetett venni, mivel a törvény szerint minden érettségizett, életkorra való tekintet nélkül jogosult felvételizni.
Az alábbiakban közlöm a kutatás kérdőívét* és zárójelentését. Az adatbázis kérésre szabadon hozzáférhető, amennyiben nem a további felhasználók eredményeiket ingyen bocsátják a nyilvánosság elé.
__________
* A kérdőívet egyelőre nem tudom csatolni, mert a mai Word verzióm egyik belső utasítása tiltja az akkori verzióban készült szövegfájlok megnyitását.
ZÁRÓJELENTÉS
A FELSŐFOKÚ TOVÁBBTANULÁS MEGHATÁROZÓINAK KUTATÁSÁRÓL
A Magyar Soros Alapítvány Felsőoktatási Szakkuratóriumának felkérésére (1. melléklet) 1998. márciusában tervezetet készítettünk egy olyan átfogó szociológiai kutatáshoz, "melynek alapján képet adhatunk a felsőoktatásba jelentkezők, az oda bejutók és a kimaradók szociális hátteréről, a társadalmi mobilitás és a felsőoktatás kapcsolatáról". A felkérés szerint a kutatásnak két csoportra kellett kiterjednie. Tartalmaznia kellett
a) egy (lehetőleg) teljes körű adatgyűjtést a felvételizők körében, és
b) egy reprezentatív felmérést a középiskolákból felsőfokú intézményekbe nem jelentkezők körében.
A felkérés értelmében a felvételizőket a felvételi vizsgák időszakában kellett megkérdezni, a nem jelentkezők körében végzendő adatfelvétel idejére pedig magunknak kellett javaslatot tenni. A felkérés meghatározta az adatgyűjtés és -elemzés főbb paramétereit is, a következők szerint:
A felvételizők körében ki kellett terjednie a felvételiző
- családi hátterére,
- vagyoni helyzetére,
- intézmény- és szakválasztásának motívumaira,
- felvételi eredményességükre, és
- fel kellett tárnia a szociális háttér, a cél és az eredmény összefüggéseit.
A nem jelentkezők körében arra kellett választ adni, hogy
- ki milyen okból nem jelentkezett továbbtanulásra, és
- mennyiben játszottak szerepet ebben családi, anyagi szempontok.
Tervezetünk (2. melléklet) több ponton nem felelt meg a felkérésben foglaltaknak.
1) A felvételizők körében szakmai szempontból indokolatlannak és - ennek alapján - gazdaságtalannak tartottuk a teljes körű felvételt egy reprezentatív mintavétellel szemben
2) Úgy véltük, hogy a felvételi vizsgák időszakában nem szabad kérdőívvel zavarnunk a felvételizőket. Egy ilyen eljárás egyébként a kutatás eredményességét is kockáztatná.
3) A kérdezést csak a középiskolákban (a végzős osztályok keretében) tartottuk lehetségesnek, még a tanév vége előtt.
4) Ebben az esetben azonban nem értelmezhető a "felvételizők" kategóriája, csak a "jelentkezőké" és a "nem jelentkezőké".
5) Ha középiskolai osztályokban a "felvételizők" helyett az összes "jelentkezőt" megkérdezzük, tartalmilag és pénzügyileg is irracionális és szervezésileg is majdnem megoldhatatlan az osztályok nem jelentkező tanulóiból csupán egy reprezentatív mintát megkérdezni (azaz kihagyni osztályonként 8-10 tanulót).
6) A felvételizők köréből azonban így kimaradnak azok, akik nem 1998-ban, hanem korábbi években érettségiztek. E hiány pótlására javasoltuk a felvételt nyertek közül teljes körűen vagy reprezentatív mintával megkérdezni azokat, akik korábban érettségiztek. Ezek elérésére a beiratkozás időszaka nyújtott reményt.
7) A felvételizőkkel kapcsolatban a felkérésben megjelölt "vagyoni helyzetet" szélesebben, "anyagi helyzetnek" értelmeztük, mivel valószínűtlennek tartottuk, hogy a családok vagyoni helyzetéről megbízható adatokat lehessen gyűjteni.
8) A módosított tervezet elfogadása után a Szakkuratórium felkérésének szellemében egy osztályfőnöki adatlappal is kiegészítettük a kutatást, amelyben az osztály tanulóinak szociális helyzete és a továbbtanulással való kapcsolata iránt érdeklődtünk (nem konkrét személyekre vonatkozó kérdésekkel).
A tervezet módosítása során kapcsolatot tartottunk a Szakkuratóriummal, így a kutatás alapjául szolgáló terv a megrendelő igényt, a kutatói érdeklődést és a szakma technikai feltételeit egyaránt figyelembe veszi. A felkérés "felvettek" és "nem-jelentkezők" csoportjai helyett így végül az "1998-ban érettségizettek" és a "korábban érettségizettek közül felvettek" csoportjait vizsgáltuk. A két csoportot tartalmi és kutatásszervezési okokból is teljesen külön kezeltük, külön kérdőívvel és más szervezési megoldással kérdeztük le. A változások az érdeklődés fő irányát és tartalmát nem érintették.
A felkérés külön kiemelte a szakmánk alapelvei között szereplő önkéntesség elvét, amelynek betartását szigorúan vettük. Ez természetesen adatvesztéssel jár, mivel egyes középiskolák nem engedélyezték a tanulók megkérdezését, egyes kérdezettek pedig nem töltötték ki a kérdőívet, vagy nem válaszoltak egyes kérdésekre. Az előre látható információvesztés enyhítésére miniszteri ajánlólevelet kértünk és kaptunk (6. melléklet), ami feltehetőleg könnyebbé tette az iskolákba való bejutást. Az elutasítások nyomán fellépő információveszteség szerencsére tendenciózus: elsősorban a fővárosi és a magasabb presztízsű középiskolák között fordult elő elutasítás. Ennek alapján az adatkezelés során ellensúlyozni tudtak a hiányt.
A legsúlyosabb adathiánnyal a korábban érettségizettek közül felvettek körében kellett megküzdenünk. Egyrészt a beiratkozás nem bizonyult annyira jól meghatározott időnek, mint gondoltuk: a felsőfokú intézmények túlságosan hosszú időintervallumra széthúzva írják be hallgatóikat, a helyi szokások a vártnál változatosabbak, és - ami a legfőbb - a hallgatók is sokkal kevésbé voltak hajlamosak kérdőív kitöltésével foglalkozni, mint a középiskolások. Ez a kérdezés azzal a módszertani tapasztalattal járt, hogy ennyire "szórt" feltételek között célszerűbb reprezentatív mintával dolgozni, mivel ott legalább azok válaszolásában nagy arányban bízhatunk, akiket megtalálunk, a hiányok pedig jobban ellenőrizhetőek.
A munkához két kérdőívet és egy adatlapot készítettünk (3-5. melléklet). A felkérésben megjelölt információk közül
- a családi háttér mutatóiként a lakóhelyet, a család nagyságát, a szülők foglalkozását és iskolai végzettségét,
- az anyagi helyzet mutatójaként az egy főre jutó jövedelem becslését, a családi gazdálkodás kritikus nehézségeinek egyes eseteit és a kérdezett egyes fogyasztási adatait használtuk,
- az intézmény- és szakválasztás motívumait, valamint a nem jelentkezők esetében a nem-jelentkezés okait motivációs kijelentésekkel való egyetértés fokozataival mértük.
- A felvételi eredményességet a felvétel tényét rögzítő adatoknak az OFFI felvételi adatbázisából történő átvételével követtük nyomon. Ennek lebonyolításához adatvédelmi szakértőt kértünk fel, és mindenben szigorúan ragaszkodtunk az adatvédelmi, valamint a személyiségi jogok és adatok védelméről szóló jogszabályok betartásához. Sikeresen megoldottuk, hogy adatfájlunkból továbbra sem azonosíthatók személy szerint a megkérdezettek. (Az eljárás leírását lásd a 6. mellékletben.)
A magunk által felállított ütemtervet menet közben nem tudtuk tartani, elsősorban az adatellenőrzés és -tisztítás rendkívül időigényes munkája miatt, amelynek nehézségét és időigényét nem láttuk eléggé előre. Ennek következtében a jelentkezésekről szóló részjelentést kéthónapos késéssel adtuk le. A felvételi adatok átvétele - mivel a jogszabályokat a legapróbb részletekig tiszteletben kívántuk tartani - szintén sokkal több időt igényelt a tevezettnél, de ez kevésbé hátráltatta a munkát, mivel az adatbázis többi része akkor már tisztítottan rendelkezésünkre az elemzésekhez.
A zárójelentés leadása és a mellékelt átfogó tanulmány (7. melléklet) elkészítése nem jelenti azt, hogy az összegyűjtött információ elemzése teljesen befejeződött. Tanulmányunk a legfontosabb tényezőket vizsgálja csak. Elemzéseinkből egyértelműen kitűnt, hogy az alapvető összefüggések megállapításához valóban nem volt szükség teljes körű adatfelvételre. A részletesebb elemzés lehetősége nem vezetett olyan új eredményekhez, amelyek kétségessé tennék a téma korábbi szociológiai tanulmányainak eredményeit. Ugyanakkor igaz - és csak köszönet illetheti érte a Magyar Soros Alapítvány Felsőoktatási Szakkuratóriumát -, hogy egyrészt születhettek új részeredmények, és pontosabban látjuk azt, amit már korábban is tudtunk, másrészt a teljes körű felvételből származó adatbázissal olyan kincsesbányához jutott a hazai oktatásszociológia, amelynek feltárása és kiaknázása hosszabb ideig hasznos munkát ad számos kutatócsoportnak, és jól hasznosítható a szociológia oktatásában is.
Budapest, 1998. december 20.
Csákó Mihály
kutatásvezető