Lakberendezési stílusok, kert, udvar, ház

Rusztikus fakerítések

Vörösfenyő, akác, tölgyfa alapanyagból gyártott kerítéselemek, tartós alapanyagokból kerítéspanelek

Amikor a kerítés nem egy börtönfal, hanem a kert ékszere

Valljuk be: a legtöbb kerítés ma olyan, mint egy rosszul sikerült Excel-táblázat. Egyenes, steril, szürke és halálosan unalmas. De mi van akkor, ha nem csak elszeparálni akarod magad a külvilágtól, hanem egy kis „hűha-faktort” is vinnél a telekhatárra? Itt jön a képbe a szentháromság: a vörösfenyő, az akác és a tölgy.

A „keményfiúk” klubja

Ha kerítésről van szó, nem érdemes a „mézeskalács” kategóriával kísérletezni, mert az első komolyabb júliusi kánikula vagy egy kiadós novemberi eső után úgy fognak kinézni a lécek, mint a kifli.

Az Akác: Ő a kerítések Terminátora. Megállíthatatlan, elpusztíthatatlan, és még a földben is évtizedekig elvan anélkül, hogy panaszkodna. Kemény, mint a vízkő a nagyi csapján, és nagyjából annyi karbantartást igényel, mint egy kavics.

A Vörösfenyő: Az elegáns túlélő. Van benne egy adag természetes gyanta, ami miatt úgy bírja a vizet, mintha békatalpa lenne. A színe pedig? Az az aranyló vörös egyszerűen prémium érzetet ad a kertnek.

A Tölgy: A klasszikus arisztokrata. Ha tölgyfa kerítésed van, nem kell magyarázkodnod. Súlyos, tekintélyt parancsoló és az idővel csak nemesedik, mint a jó bor.

Éljenek a görbék! (Az organikus forma diadala)

A legszebb az egészben, amikor hagyjuk a fát „beszélni”. Miért kellene egy lécet nyílegyenesre gyalulni, ha a természet már megalkotta a tökéletes ívet? Az organikus formájú kerítéspanelek lényege pont ez: megőrizzük a fa eredeti kontúrját.

Ezek a kerítések nem vonalzóval készülnek. Ott van bennük a fa élete, a törzs kanyarulatai, az ágak helye – minden egyes elem egyedi és megismételhetetlen. Olyan ez, mintha egy galériát építenél a házad köré, csak itt a művész maga az anyatermészet volt.

A nagy összhang: Ház - kert - kerítés

Ismered azt az érzést, amikor felveszel egy méregdrága öltönyt egy gumicsizmával? Na, ilyen az, amikor egy gyönyörű ház köré felhúznak egy stílusidegen, gagyi kerítést.

A természetes élű, robusztus faelemek viszont képesek arra a bravúrra, hogy összekössék az épített környezetet a zölddel. A kerítés itt nem egy éles határvonal, hanem egy lágy átmenet. Ha ránézel a házra, a kertre és a kerítésre, nem azt látod, hogy három különböző dolog veszekszik a figyelemért, hanem egy kerek egészet.

A tanulság?

Ha nem akarsz tucatmegoldást, és szereted, ha a szomszéd is megáll egy percre a háza előtt (sárgulva az irigységtől, persze), akkor felejtsd el az egyen-léceket. Válaszd a tartósságot és az egyedi formákat. Mert egy jó kerítés nem csak véd, hanem öltöztet is – és valljuk be, a vörösfenyő-akác-tölgy triónál jobb szabót nem találsz a piacon.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép