Gondolataim lakberendezésről

Előzmény: A barlangrajzokból indultam ki

Vajon a barlangrajzokból kiindulva a jövőre vonatkozó érvényes teóriát ki tudunk hámozni?

    Ha az emberi stílustörténetet egy ingaként fogjuk fel, amely a ráció (a részecske) és az esztétika (a hullám) szélsőértékei között oszcillál, látnunk kell, hogy ezt a mozgást egy láthatatlan, de mindent átható erő tartja kezében. Ez az erő a mi természeti lényünk, amely gravitációként vonzza vissza az ingát az őszinte alapokhoz, bármilyen messzire is lökje azt az aktuális kordivat.

Az inga kilengései, avagy a rend és a mámor küzdelme

A történelem során az emberi elme hol a tiszta logikában, hol a zabolátlan érzelemben kereste a megnyugvást, de az egyensúlyt ritkán találta meg:

• A Barokk és Rokokó (A „hullám” mámora): Itt az inga az érzelmi túlfűtöttség irányába lendült ki. A szépség elszakadt a rációtól; a szerkezetet elnyelte a díszítés, az anyag (a kő, a fa) pedig másnak akart látszani, mint ami. Ez volt az illúzió diadala a valóság felett.

• A Klasszicizmus (A „részecske” fegyelme): A barokk zűrzavarára adott válaszként az inga visszacsapott a tiszta ráció felé. A klasszicizmus az antik arányokhoz, a szimmetriához és a matematikai rendhez nyúlt vissza. Itt a szépség nem katarzis volt, hanem a fegyelmezett logika eredménye.

• A Modernizmus (A rideg funkcionalitás): A múlt században az inga elérte a racionalitás falát. A „lakógép” korszaka a díszítést bűnnek, a funkciót pedig abszolút igazságnak tekintette, gyakran feláldozva az emberi lelket a sterilitás oltárán.

Még számtalan ilyen rezgés megfigyelhető, akár pár évtizeden belül, de ebbe az irányba most nem kívánok kitérni, most az a célom, hogy az inga várható mozgására következtessek.

A természet mint örök gravitáció

Bár a korkorstílusok, stílusok, divatok, trendek (az inga) hol a hideg beton, hol az aranyozott gipsz felé tartanak, van egy erő, amely nem engedi elszakadni a rendszert, a biológiai kódunk. Bármilyen magabiztosan tervezünk „mesterséges” világokat, a lelkünk mélyén továbbra is barlanglakó lények maradtunk, akiknek szüksége van a természet közelségére.

A természet a világunkban az egyetlen tökéletes etikai mérce, mert benne a ráció és a szépség soha nem válik el

• A fa erezete kíméletlenül logikus (életben tartó csatornarendszer), mégis a legmélyebb esztétikai élmény.

• A szikla rétegződése a statika maga, mégis megnyugtató látvány.

Századunkban újra működik a gravitáció, az ingát az esztétika irányába húzza

Napjainkban az inga újra az érzelmek felé lendül, de – és ez a lényeg – most a természet gravitációja rántja vissza. Ez a „biofil” fordulat, rájöttünk, hogy a steril ráció megbetegít, a hazug díszítés pedig üres. Ma már nem ábrázolni akarjuk a természetet (mint a barokkban), és nem is keretezni (mint a modernizmusban), hanem beengedni az életterünkbe, mert rájöttünk, hogy mi magunk is a részei vagyunk.

A lakberendezés számomra nem más, mint az inga tudatos vezetése, engedjük, hogy a ráció vázat adjon, az esztétika pedig érzelmet, de soha ne feledjük, hogy az egész kompozíciót a természet ősi, gravitációs ereje tartja egyben.

Rádli Róbert

„Ahhoz, hogy a lakberendezés ne csupán véletlenszerű dekorálás, hanem tudatos téralkotás legyen, meg kell értenünk az esztétika és a funkció közötti örök egyensúlyt, amelyet a Stílusinga elmélete fektet le. Ez a szellemi alapvetés adja meg a ’biológiai gravitációt’ mindahhoz a gyakorlati munkához, amely a Lakberendezés- ötletelés fázisában kezdődik el. Amikor inspirációkat gyűjtünk, színeket és anyagokat válogatunk, valójában azt keressük, hová állítsuk be saját életterünk ingáját: a modernizmus tiszta rációja vagy a természet közelségét kereső biofil esztétika irányába. Az ötletelés folyamata tehát nem más, mint az elmélet átültetése a valóságba, ahol a barlanglakók ősi biztonságvágyát ötvözzük a mai kor technológiai lehetőségeivel.” 

Bútorstílusok, lakberendezési stílusok jöttek, mentek, a jöttmentek