Mi a szellemi (spirituális) gyakorlás lényege?
A szellemi gyakorlás lényegének két dimenziója van.
Az első dimenzió első pontja: a nem-kettősség felismerése és megvalósítása, a valódi természet felismerése.
Az ösvény második része: az együttérzés gyakorlása. Az igaz nem-kettősség együttérzésének kifejezése a valódi életben; a szolgálat, az élőlények szolgálatának gyakorlása, ily módon hozva el a nem-kettősséget a kettősségbe. A nem-kettősség gyakorlását a kettősségben együttérzésnek nevezik.
Az első teendő az összes dolog nem-kettős természetének felismerése. El kell jutnunk arra a pontra, ahol bármit is teszünk, bárhová is megyünk, ráébredhetünk erre a nem-kettős lényegiségre /a dolgok eredeti természetére/, melyre korábban Buddha is és az összes bölcs is ráéb
redt. Minden megvilágosodott ezáltal a felismerés által világosodott meg (hiszen a megvilágosodás maga a nem-kettőség természetének tapasztalása minden pillanatban).
A második rész, az együttérzés ösvénye, mely során szolgálatot teszel. Nagyon fontos megfogalmaznunk önmagunknak, hogy miért szolgálunk!? Azért szolgálunk másokat, mert tudjuk, hogy mindennek és mindenkinek nem-kettősség természete van. Ennek a szellemi útnak a lényegisége igen egyszerű. Pusztán két dolgot kell figyelembe venni: képes vagy-e minden pillanatban nyugodt tudatállapotban és a nem-kettősségben tartózkodni?
Ez a két legfontosabb dolog, melyet kitűzhetünk magunk elé. Nem valami távoli, elérhetetlen, hanem nagyon is józan, a valóságtól el nem szakadó dolog. Fel tudod a szolgálataidat ajánlani, mindig tudsz segíteni az embereknek. Ez az együttérző magatartás. Megteszed amire kérnek, és nem kérsz magadnak semmit cserébe érte. Habár ez meglehetősen idealisztikus, mégis így gyakorolunk. Az adáson van a hangsúly, az elvétel helyett.
Milyen kapcsolat van a chan buddhizmus és a taoizmus között?
A chan buddhizmus és a taoizmus között nagyon mély kapcsolat van. A chan mesterek legtöbbje a taoista hagyományból érkezik. Mindanynyian nagyon jól ismerjük a taoizmust, annak összes gyakorlatával együtt. Az én nagymesterem a taoizmus mestere. A taoizmus nagyon könnyed út, a
szabadság, az elengedés ösvénye. Ezért veszi át a buddhizmus a taoizmus nézeteit és építi bele a saját stílusába.
A múltban a taoizmus a gyakorlásnak egy olyan formája volt, amellyel mindenki foglalatoskodott. Ha valaki fejlődni akar, akkor a taoizmus vonzza őt. Itt megtanulhatja, hogyan őrizheti meg a testi energiáit, hogyan élhet a természettel összhangban. A múltban a kínai emberek nagyon természetközeliek voltak, ezért a taoizmus összefonódott a természettel. A természetszeretet volt az a vonzóerő, ami az embereket a taoizmushoz vonzotta.
A taoista gyakorlat olyan, mint a chan buddhizmus alapzata. Ha valaki chan buddhizmust akar gyakorolni (annak valamely meditációs gyakorlatát), akkor egy taoista szerzetes hozzáállásával kell rendelkeznie. Az elengedés hozzáállásával. Azok számára, akik gyakorolják a taoizmust, természetes továbblépési lehetőség a chan felé való közeledés. Így folytatódik a fejlődés. Ezért a chan buddhizmus sok-sok évszázadon át mindig együttműködött a taoizmussal.
A taoizmus és a chan buddhizmus között azonban van némi különbség. Nem nagy, csak kicsinyke. A különbség pedig a módszertanban van. A qigong a belsőre összpontosít. A xi shui is; az egész gyakorlat arról szól, hogyan mozgasd a belső energiát. Vannak köztük olyanok, melyek a teljes test-, aura-energiákat használják, mások pedig a gerinc-energiákat. Néhány a csakrát használja, hogy felkeltse az energiát. Tehát a belső energia létrehozásának ez a 3 útja van. Ha már megismerted mindet, akkor látni fogod, hogy mind ugyanoda vezet. Az összes gyakorlat a nem-kettős éberséged felnyitását célozza. A gyakorlás bármilyen formája segítségünkre van, ha tartalmaz meditációt. Más szavakkal mondva, az nem elég, hogy gyakorlásod fő célja egy erős, energikus test létrehozása.
A gyakorlatok mindig a test megtisztításával kezdődnek?
Pontosan. Először meg kell tisztítanunk a testünket, harmonizálni, majd utána jön a meditáció. Harmonizálnunk kell a testet még ebben az életben. Csak az a gyakorlat segít, az az igazán hatékony, amelyik meditációval összekötött. A qigong, és a többi hasonló rendszer önmagában gyakorolva hoszszú távon nem hoz eredményt, ha nem kötöd össze a meditációval, ha nem kapcsolod össze a magasabb céllal. Általában, ha az
ember teste nyitott, s a tudata nyitott, akkor tovább kíván lépni, meg akarja tanulni a meditációt.
Akkor például a TaiJiQuan megfelelő gyakorlat, mivel segít harmonizálni az energiát mind bennünk, mind a környezetünkben?
Igen, a TaiJi harmóniát teremt a testben és a tudatban, ellentétben a qigonggal, mely pusztán belső energiával dolgozik. Gyakorolnunk kell a TaiJit, a qigongot, és a jógát. Sokféle stílust követhettek, nem csak egy fajta jógát. Általa erős és működő, meditációra alkalmas testetek lesz. A meditáció pedig, nem csak meditáció, hanem életforma kell, hogy legyen. A szellemi utat követő személy életformája eltér a nem szellemi utat járóétól.
Tehát fontos a fizikai gyakorlat, a meditáció és az életforma. Az életforma pedig az, ahogyan eszel, ahogyan másokkal beszélsz, amilyen módon együttműködsz más emberekkel, ahogyan a cégnél dolgozol, ahogyan a természetben viselkedsz. Minden.
Úgy tudjuk, hogy a harmónia megteremtése után jön a Jing átalakítása Qi-vé, majd Shenné!?
Igen, harmonizálni és átalakítani kell a Jinget Qi-vé, a Qi-t Shenné. Azután pedig a Shent át kell alakítani a Nem-kettősséggé.
Berki Renáta és Varga István