Wikipedia

Harry Emerson Fosdick

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Harry Emerson Fosdick (Buffalo, 1878. május 24. – Bronxville, 1969. október 5.) amerikai lelkipásztor. Fosdick központi alakjává vált az amerikai protestantizmus „fundamentalista-modernista” küzdelmének az 1920-as és 1930-as években, és az egyik legjelentősebb liberális lelkész volt a 20. század első felében. Bár baptista volt, az Első Presbiteriánus Egyház (First Presbyterian Church) meghívott prédikátora lett New York City Tizenkettedik utcájában Manhattenben, majd a történelmi, felekezetközi Riverside Church-nél, melyet az emberbarát ifj. John D. Rockefeller alapított.

Élete

Fosdick a New York állambeli Buffaloban született. Diplomáját a Colgate Egyetemen szerezte 1900-ban, illetve a Union Teológiai Szemináriumon (Union Theological Seminary) 1904-ben. Egyetemi évei idején csatlakozott a Delta Upsilon Testvériséghez (Delta Upsilon Fraternity). 1903-ban baptista lelkésszé szentelték a Madison Avenue Baptist Church-nél a 31. utcában. Az Első Presbiteriánus Egyháznál töltött szolgálata idején, 1922. május 22-én  mondta el híres prédikációját „Győznek-e a fundamentalisták?” („Shall the Fundamentalists Win?”) címmel, melyben megvédte a modernista álláspontot. Ebben a prédikációban úgy mutatta be a Bibliát, mint Isten kibontakozó akaratának dokumentumát, nem szó szerint sugalmazott Isten szavaként. A keresztyénség történetét [az ó- és újszövetségi történetet] egyfajta fejlődésként, haladásként, fokozatos változásként látta. [A Szentírás szó szerinti értelmezése szemben állt az újonnan kifejlődött történet-kritikai módszerrel, mely a legfrissebb tudományos és archeológiai felfedezéseket is tekintetbe vette.]  A fundamentalisták számára ez durva hitehagyás volt, és így a frontvonalak előálltak.

Az amerikai Presbiteriánus Egyház Általános Gyülekezetének nemzeti kongresszusa (Északi Baptisták) 1923-ban felszólította New York-i presbitériumát, hogy végezzen vizsgálatot Fosdick nézeteit illetően. A bizottság megkezdte az igényelt vizsgálatot. A védelmet laikus presbiter vezette, John Foster Dulles (1888-1959) (jövőbeni államtitkár Dwight D. Eisenhower elnöksége alatt az 1950-es években), akinek apja jól ismert presbiteriánus szeminárium professzor volt. Fosdick elkerülte a várható megrovást az Általános Közgyűlés hivatalos tárgyalásán azáltal, hogy lemondott az Első Presbiteriánus Egyház szószékéről 1924-ben. Azonnal szerződtették lelkészként új típusú baptista egyházi szolgálatra a Park Avenue Baptist Church-nél, melynek leghíresebb tagja ifj. John D. Rockefeller volt, az iparos/pénzember/emberbarát, aki támogatta a híres ökumenikus Riverside Church (utóbb az Amerikai Baptista Egyházak és Krisztus Egyesült Egyháza tagja) megépítését Manhattan északnyugati Morningside Heights területén, kilátással a Hudson-folyóra és a közeli Columbia Egyetemre, ahol Fosdick lelkész lett, amint megnyitották a kapukat 1930 októberében, amiről pedig a Time magazin címlapsztoriként számolt be 1930. október 6-án. A Time szerint Fosdick „javasolja, hogy ez a művelt közösség a legszebb helyet kapja istentiszteleteihez. Azt is javasolja, hogy a templom szolgálja a némiképp magányos városrész társadalmi szükségleteit. Ezért egy közösségi templom széles körű funkcióit építették ki – tornatermet, színháztermet, étkezőket, stb. A 22 emeletes harangtorony tíz emeletét is a fiatalok vallási és társadalmi képzését segítő tantermek foglalják el…”

Fosdick testvére, Raymond kezelte a Rockefeller Alapítványt 1921-től kezdve három évtizeden át. Rockefeller támogatta a „Győznek-e a fundamentalisták?” országos terjesztését, bár óvatosabb címmel: „Az új tudás és a keresztyén hit”. Ezt a reklámlevél-projektet Ivy Lee tervezte, aki 1914 óta önálló vállalkozóként dolgozott Rockefeller nyilvános kapcsolatainak területén.

Fosdick szókimondó ellenfele volt a rasszizmusnak és az igazságtalanságnak. Az állítólagos áldozat Ruby Bates Fosdickra hivatkozott, aki meggyőzte őt arról, hogy tegyen tanúvallomást a védelem oldalán a hírhedt és faji feszültséggel terhelt Scottsboro Fiúk jogi esetének 1933-as újratárgyalásán, ahol kilenc fekete fiatalt állítottak egy teljesen fehérekből álló esküdtszék elé fehér nők, Bates és társa, Victoria Price megerőszakolásáért Alabamában.

Fosdick prédikációi széles körű elismerést nyertek, csakúgy, mint országosan sugárzott rádiós beszédei. Számos könyv szerzője és sok prédikációs gyűjteményét még ma is kiadják. Ő írta „A kegyelem Istene és a dicsőség Istene” („God of Grace and God of Glory”) kezdetű himnusz szövegét.

Fosdick könyve a „Vezérfonal a Biblia megértéséhez” („A Guide to Understanding the Bible”) nyomon követi a Biblia íróinak hitét, az ősi zsidó hittől, mely álláspontja szerint gyakorlatilag pogány volt, az Újszövetség íróinak hitéig és reményeiig.

Testvére, Raymond Fosdick volt ifj. John D. Rockefeller jótékonysági megbízottja.

Fosdick lánya, Dorothy Fosdick külpolitikai tanácsadója volt az Egyesült Államok Washington állambeli szenátorának, Henry M. Jacksonnak, aki híres szenátusi vezető volt az 1960-as évektől, majd versenybe szállt az elnöki jelölésért az 1980-as években.

Charles Austin Fosdick, írói álnevén Harry Castlemon népszerű kalandregényszerző unokaöccse volt.

Fosdick áttekintette az Anonim Alkoholisták (Alcoholics Anonymous) első kiadását 1939-ben, és hozzájárulását adta. AA-tagok továbbra is rámutatnak, hogy ez a recenzió jelentősen hozzájárult az AA-mozgalom fejlődéséhez.

Fosdick tevékeny tagja volt a Közel-Kelet Amerikai Barátai (American Friends of the Middle East) társaságnak, egyik alapítója az Igazságosság és Béke a Szentföldön Bizottságnak (Committee for Justice and Peace in the Holy Land), és aktív anticionista volt.

Fordította: Hirschberg Henrik