AKTUÁLIS

C S E L K A TANULMÁNYI NAP

ÉS EMLÉKÜNNEPSÉGEK

AZ IPEL’- IPOLY EURORÉGIÓBAN

2013.Május 20-án, Pünkösd hétfőn: 8-20 óráig

„Hetedhét Ipolyon innen és túl...”

Salka/Ipolyszalkán (S) >Bielovce /Ipolybélben (S) >Vámosmikolában (H)

8 órakor a Szalkai Alapiskola aulájában kiállítás megnyitó

APA és FIA – CSELKA KÁROLY és NÁNDOR ÉLETÚTJÁNAK DOKUMENTUMAI A XIX. SZÁZADBÓL

Köszöntőt mond: Józsa János polgármester

Megnyitja: Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eu. magyarországi titkára

Közreműködnek: a Szalkai Alapiskola kisdiákjai; Stella Bartman (fuvola);

Verset mond: Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató

9 órakor a Cselka sírnál az ipolyszalkai temetőben imát mond: Vanda Károly plébános

CSELKA KÁROLYRA (1811. okt. 23 – 1875. jún. 26.) EMLÉKEZÜNK

Emlékbeszédet mond: Záborszky Kálmán ferences atya

Emlékezés, Koszorúzás a II. Világháborús szalkai lengyel síroknál

Közreműködik: a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR – GONDOLTAM c. versét Konczek József mondja el

< Ünnepi fogadás szalkai a Tájházban >

Bielovce / Ipolybélen 11.15 - kor Ökumenikus Istentisztelet a Református templomban

Igét hirdet CZÍRIA JÁNOS ny. ref. lelkész – Imádságot mond: MARIAN KRIZSAN béli plébános

Köszöntőt mond: Skladanová Irén polgármester

12.30-kor SIMONYI SÁNDOR 1848/49-es Lovas Nemzetőr főhadnagyra emlékezünk családi sírboltjánál az ipolybéli temetőben –

Emlékbeszédet mond: Dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa

Kepes Károly költő verseit elmondja: Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató Imát mond: Czíria János

Imádság SERES RÓBERT Ipolybél első szabadon választott polgármestere, az Ipoly Eurorégió első szlovákiai referense sírjánál

Megemlékezik: Németh Péter Mikola >< Közreműködik a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR

<<< Ünnepi ebéd >>>

14.45-kor a Vámosmikolai Idősek Otthonánál - Ipolysági út 9-11.

„LENGYEL-MAGYAR KÉTJÓ BARÁT…”

Emlékbeszédet mond: Németh Péter Mikola

Koszorúzás - a lengyel menekültek vámosmikolai emléktáblájánál

Közreműködnek: NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR és Németh Zsófia Nóra egyetemi hallgató (versmondás);

C S E L K A S Z I M P Ó Z I U M

15 órakor a vámosmikolai Szabadidő Központ Könyvtárában

A Szimpózium levezető előadója: Németh Péter Mikola:

A KLASSZIKUS ELŐDÖK – Ipolyi Arnold, Madách Imre, Mikszáth Kálmán –

SZEREPE A HATÁRON ÁTÍVELŐ KAPCSOLATOK ÚJJÁÉPÍTÉSÉBEN

dr. Koczó József: EGYHÁZY ÁDÁM (1764-1843) Vámosmikola plébánosának,

Cselka Nándor hitoktatójának emlékezete;

Dr. Hermann Róbert: Az 1848/49-es szabadságharc lengyel és szlovák hősei

Danis Ferenc: II. Világháborús lengyel menekültek az Ipoly-táji hazában

Csisztay Gizella: Halhatatlan némák – a KATYNI regényről még egyszer

P. Borsos József: MEMENTO MORI / EMLÉKEZZÉL A HALÁLRA

A magyar alapítású PÁLOS SZERZETESREND lengyel – CZESTOCHOWAI – ágának múltja és jelene

A kortárs lengyel költészet gyöngyszemeiből Zsille Gábor költő válogat

A verseket elmondják: Zsille Gábor - Németh Zsófia Nóra

Közreműködnek: STELLA BARTMAN (fuvola) és a ZSOLNAI DUÓ

18 órakor a vámosmikolai Római Katolikus Templomban

EGYHÁZY ÁDÁM PÜNKÖSDI EMLÉKMISÉJE

HALÁLA 170. ÉVFORDULÓJÁN

Misét celebrál: P. Borsos József pálos szerzetes

19.30 -kor Koszorúzás + Gyertyagyújtás EGYHÁZY ÁDÁM (1764-1843) SÍRJÁNÁL

Közreműködik: a NAGYBÖRZSÖNYI PÁVA KÖR

Szeretettel hívunk és várunk minden pünkösdi ünnepre vágyó

Embert és Családtagjaikat Hetedhét Ipolyon innenről és túlról !

Pünkösd hétfői zarándoklatunkra a vámosmikolai plébánia elől ¼ 8-kor indul: a kisbusz Nagybörzsönyön át Ipolyszlkára, Ipolybélre, onnan 14.45 –re érkezik vissza Vámosmikolára, az Idősek Otthonához.

az IPEL'-- IPOLY EURORÉGIÓ TAGSZERVEZETEI:

IPOLYSZALKA/SALKA, IPOLYBÉL/BIELOVCE és VÁMOSMIKOLA ÖNKORMÁNYZATAI

a SzENt István Király – Alapítvány az Ipoly-Mente Kultúrkörért

A SZALKAI KULTURÁLIS ÉS TÚRISZTIKAI EGYESÜLET, VALAMINT

A VÁMOSMIKOLAI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGE

Következő rendezvényeink az Ipel’- Ipoly Eurorégióban:

Június 21-22-23-án Szent Iván alakalmával: EKSZPANZIÓ XXV. >< A „HAIKU” Hívó gondolatára

a Dunakanyarban: Verőcén> Kisorosziban > Visegrádon

Júl. 13-14-15 -- MIKOLA 60 – Születésnapi Kiállítás- performansz a zebegényi Könyvtárban – Színházi előadások a faluban;

Augusztus 2-3-4 PALÓC VILÁGTALÁLKOZÓ TAR KÖZSÉGBEN

Szep. 5-én, csütörtök EKSZPANZIÓ XXV. >< JUBILEUMI SZIPÓZIUM Bp-en a Petőfi Irodalmi Múzeumban;

Szept.14-15 TEMPLOMOS NAPOK + TEMPLOMOK ÉJSZAKÁJA NAGYBÖRZSÖNYBEN és SZÁZDON/SAZDICE

Szept. 21-én, a Magyar Dráma és a Magyar Népszínműjátszás Napja az Ipoly Eu. Szabadegyetemen Csepreghy Ferenc szülőfalujában Ipolyszalkán/Salka

A schengeni határokon átívelő találkozóink alkalmával, már most meghívunk minden óvodás és iskoláskorú,

játékos kedvű nebulót és „tovább játszó felnőtt gyermeket” drámapedagógiai szándékkal, a találkozás reményében.

ipolyeu@freemail.hu >< 00-35- (20)953-1932 >< Vámosmikola: 06-/27)379 – 076

Rendező: NÉMETH Péter MIKOLA

Kérjük támogassa Ön is adója 1 % -val a magyar-szlovák határon átnyúló Kulturális Együttműködéseinket!

IPOLY EURORÉGIÓ Határon Átnyúló Együttműködés - Adószáma: 18637094-1-12

S z e m e l v é n y e k:

Vámosmikolai ünnep Cselka Nándor tiszteletére

A Vámosmikolai Római Katolikus Egyházközség és a Szent István Király Alapítvány az Ipoly mente kultúrkörért július 22-23-án "emlékhétvégét" szervezett a település XIX. századi híres szülötte, Cselka Nándor c. püspök, egyházi-író emlékezetére. Az ünnepi misét követően, az 1997. augusztus 3-án felszentelt emléktáblánál Németh Péter Mikola költő, az Ipoly Eurorégió magyarországi titkára mondott ünnepi köszöntőt.

Cselka Nándor Esztergomban lépett a növendékpapok sorába: Pozsonyban, Nagyszombatban és Bécsben tanult, majd a szókimondó, erősen magyar érzelmű fiatalember 1856-ban Pesten fejezte be teológiai tanulmányait. Lelkipásztorként, később a budapesti egyházkerület espereseként a főváros különböző plébániáin teljesített szolgálatot, többek között Buda-Újlakon, a Terézvárosban, a belvárosi főplébánián és Óbudán. Gazdag irodalmi munkásságát dokumentálja a Religio című egyházi és irodalmi folyóirat, amelynek - Darázs, illetve Szúnyog álnéven - munkatársa, majd 1869-72 között szerkesztője is volt. Óbudán ő honosította meg a Páli Szent Vince Szeretetleányai rendet, létrehozta a nehéz helyzetű óbudaiakat támogató családbiztosítási szervezetet: a Cselka Egyletet. A fővárosban az addig főleg német nyelvű istentiszteletek helyett rendszeresítette a magyar nyelvű szentbeszédeket, és rendezte a hitoktatás ügyét is. Cselka 1892-ben esztergomi kanonoki kinevezést kapott, s 1897-ben bekövetkezett haláláig a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora volt. A köztiszteletben álló főpap földi maradványait a Kerepesi úti temetőből 1975-ben vitték át végső nyughelyére, a pesti Egyetemi templom sírboltjába.

(Pallós Tamás Új Ember LXII. 32.évf.2006.08.06).

A 2007-es, vagyis a tizedik évfordulós Cselka Emlékbeszédhez

Kereken tíz esztendővel ezelőtt, 1997. augusztus 3-án, Cselka Nándor címzetes püspök, egyházi író halála 100. évében, amikor templomunk falán, az emléktáblát, Bészabó András rézdomborművét Keszthelyi Ferenc, akkori váci megyéspüspökünk megáldotta, s így felavathattam, azért fohászkodtunk, imádkoztunk, arra kértük Vámosmikola reformkori szülöttjét az égiekben, JOSEPHUS FERDINANDUS CSELKÁt, hogy ebben a lassú körénk feketedésben, a kilátástalanság hevében, amiben élni kényszerülünk, legyen újra jelenvalóvá miközöttünk, kései utódok között szellemével, hitével, tenni vágyás elméjével. Legyen hatással ránk mindazzal az emberi jóval, bizalommal ami élete 63 esztendeje alatt dolgát szolgálta teljesíteni a földiekben. Mert Ő, képzetem szerint azon kevesek közé tartozott, akinek nem csupán célja, de sokkal inkább dolga, örökkéval(l)ó küldetése volt, abban az árnyékvilágban, amelyben, Gárdonyi Géza szavaival:

”Minden fakul, minden romlik,

A márvány is összeomlik.

Bíbor leplek ronggyá válnak,

Dicsőségek füstbe szállnak.”

Amikor 1997-ben, hosszú töprengés és tétovázgatás eredményeként, a mi főtisztelendő Cselka Nándorunknak halála századik évében, mégiscsak vállalhattuk az emléktábla állítást, mert bizony, március 8-ra, a kerek évfordulóra, még voltak, akik a Cselka Emlékünnepségek létrejöttét ideiglenesen ugyan, de megakadályozhatták. Valójában már csak annyiban, hogy a falu népe, a hálás utókor, ne a plébánia Baptisalorumába, az un. Kereszteltek Anyakönyvébe bejegyzett évfordulón emlékezhessen meg az Ipoly-táji Haza nagy fiáról, jeles személyiségéről, tudós-író-papjáról, hanem valamivel később, a felújított templom újraszentelésekor.

„HALÁL ŰZŐ RAGYOGÁSBAN / CSUPASZON A KÉKÜLŐ ÉG ALATT”

A házad itt állt – szerteszállt!

Ezt látod, érted. Azt nem érted,

hogy hazád épp így ért véget –

csoda, hogy addig is állt !

(Illyés Gyula: Nem volt elég - részlet)

A Kárpát-haza „öt géniuszát”, egy-egy földrajzi hely mindent átlényegítő védszellemét, a „genius locit”- épp itt a miénket, az „északi géniuszét” az Ipoly-, a Garam- és Duna-táji hazában, még ma is, s azóta is a született géniuszaink: zeneszerzőink, költőink, íróink, művészeink és tudósaink, krónikásaink műveiből ismerheti fel és meg az itt élő palóc ember, a felnövekvő nemzedék. Ipolyi püspök két kötetes Magyar Mythologiájából például. Annak az Ipolyi Arnoldnak művéből, aki, az ide nagyon is közeli Disznósdon született 1823-ban , s Ipolykeszin töltötte gyermekéveit. Élete teljében Szent László városa, Nagyvárad püspökeként, 1854-ben, egy vesztett szabadságharcot és forradalmat követően, a legnehezebb időkben adta ki magyar nyelven, a Bach-korszakban talán elsőként a Magyar Mythologiát, azt az enciklopédikus művet, amelyben a hun-magyar „Mi” tudat, azonosságérv reális alapjait veszi alapul, arra építi gondolatait, s amiben ősi krónikáink látószögéből szemléli, és úgy köti össze a magyar hitregék évszázadokon át szétkötött szálait.

Reformkori szellemtársa a keresztségben, a vámosmikolai születésű, szamaritánus lelkületű tudós- főpap, Jozephus Ferdinandus Cselka (1834 – 1897) a franciaországi Carre felszentelt püspöke, pápai kamarás, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, akit többek között a Religio /Hit és vallás/ című egyházi és irodalmi folyóiratban (1864 – 1872) kifejtett munkássága, majd 1869-ben megjelent Egyházi beszéd című teológiai műve elismeréseként a svájci Reveredói Tudományos Akadémia tagjává választottak.

Két szellemóriás, akiket szűkebb pátriánk az Ipoly-táji haza adott Európának, a magyarságnak, az egyetemes anyaszentegyháznak, az egész világnak. S ennek a két nagy formátumú személyiségnek volt kortársa Simonyi Sándor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc huszár főhadnagya, aki a közeli Lontón született 1811-ben, és itt Bélben a Simonyi-ak családi sírboltjában talált örök nyugodalmat, 1891 óta. S akinek, a hálás utókor, az Ipolybéliek, tavaly augusztusban „Halálűző ragyogásban. / Csupaszon a kékülő ég alatt” gondolatával és hitévelállították emlékül azt a kopjafát, ami előtt épp most állunk, mint vigyázó őrszemek a strázsán. „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” Üzeni mindahányunknak, a 20. század tüzes vastrónjából Ady, aki arra figyelmeztet, hogy „Az Élet él, szent okokból élni akar, / S ha Magyarországra dob ki valakit, / Annak százszor inkább kell akarni:” – az Életet, most és mindörökké.

(Németh Péter Mikola)

(Elhangzott a CSELKA EMLÉKÜNNEPSÉGEN – Ipolybél, 2009. július 25-én.)

CSELKA-HÍD AZ IPOLYON

A CSELKÁKNAK, Károlynak, előbb Vámosmikola, majd később Szalka mezőváros egykori ludirektorának és nótáriusának, és tudós-író-pap fiának Nándornak a feledés homályból jövet, újjá születő reformkori és kiegyezés korabeli szelleme, érezhetően, évről-évre jelen valóbbá válik közöttünk.

A NAGYÍVŰ SZELLEMI HÍD Apa és Fia között, épp jókor, jó időben a jó szolgálatunkba állt a 21. század előterében, ország határokat megsemmisítőn ismét ÉPÜLŐBEN VAN: jelképesen és valóságosan is. ŐK KETTEN ONNAN FENTRŐL NÉZVÉST TALÁN TUDJÁK ÉS LÁTJÁK IS, HOGY AMA HAZA A MAGASBAN, LÉTEZIK.

AZ EZÜST- és ARANYHÍDAK ÉPÍTÉSÉNEK ÓHAJA, S AZ ELSZAKADT NEMZET TESTEK EGYESÜLÉSÉNEK VÁGYA”,a 2004. december 5-i népszavazás ellenére is létezik a lelkekben, a szívekben bujdokolva és láthatatlanul. Mert hisszük és reméljük, hogy a keresztény és keresztyén Európába olytott felvilágosult klasszikus görög szellem, még mindig képes lesz áthidalni az emberek, a nemzetek között meglévő, olykor fényévnyinek tűnő távolságokat, olyan élethelyzeteket teremtve, amelyekben a HiDaK metaforikusan és valóságosan is összeköthetnek partokat és lelkeket. Mert a HíD lehet fa- vagy fémszerkezetű, de lehet egy jó akarat, szándék építménye is, egy olyan emberi gesztusé, amelyben nem az egymás elleni gyűlölet, hanem sokkal inkább az egymás iránti megértő szeretet nyilvánul meg.

Mi, úgy reméljük, hogy az Ipel'-Ipoly Eurorégióban ez utóbbi mellett tettünk hitet, ennek van jövője. (mikola)

Újjászülető Haza…

Az elmúlt egyetemi évad második szemeszterében a Károli Gáspár Ref. Egyetem holland szakán előadásaimra járt egy zsolnai szlovák lány, aki Olmützben tanul hollandul. A szemeszter vége felé elbeszélgettem vele és megkérdeztem tőle, hogy milyen benyomásai vannak Budapestről és általában a magyarokról. Bevallotta: az első hetekben nem mertem megmondani, hogy szlovák vagyok; cseh-nek mondtam magamat, mert Csehországban tanulok. De közben rájöttem, -- mondta derűsen --hogy a magyarok nagyon is segítőkészek, vendégszeretők és befogadók. S amikor félve ugyan, de mégis bevallottam, hogy szlovák vagyok, utána meg kellett vallanom, hogy a társaimnak egyáltalán nem változott meg velem szemben az addig tanúsított barátságos magatartásuk. Ezek után megkérdeztem tőle: mégis miért félt a magyaroktól? Tudna erre valamiféle magyarázatot adni? Azért, hangzott a határozott válasz, mert a szlovák sajtóban többnyire nem olyan jó hírek látnak napvilágot Magyarországról, a magyar emberekről, amelyek érdeklődésemet komolyabban felkelthették volna, kíváncsivá tettek volna irántuk. Ellenkezőleg! De most, ha hazamegyek, – állította határozottan a leány -- elmondom mindenkinek, hogy semmi sem igaz abból, amit a magyarokról mondanak, írnak nálunk. Sőt minden barátomnak és minden egyetemistának javasolni fogom, hogy nagyon is érdemes elutaznia Budapestre turistaként, vagy épp felvételiznie valamelyik budapesti egyetemre, főiskolára.

Korai fecske lenne talán ez a szlovák lány? S egy fecske nem csinál nyarat? Lehet. De ha a fecske megjelenik az már magában is a tavasz hírnöke. Tehát: van ok reménykednünk. Így azt is remélem, hogy reménységünket nem teszi tönkre egy olyan politikus a bratislavai parlamentben, akinek fontosabb a saját karrierje, mint a demokratikus játékszabályok elfogadása és azok betartása.

Ismerjük el: rossz a hírünk a nagyvilágban. Ismerjük el: minket csak rabszolgamunkára tartanak méltónak. Ennek ékes bizonyságát adta az elmúlt héten az IMF. Az extra profitért létrehozott Nemzetközi Valutaalapnak nagyobb gondot okoz a bankadó bevezetése és a Nemzeti Bank elnöke több milliós fizetésének csökkentése, mint a kis fizetésű, sokat gürcölő, meg éhező magyar gyermekek sorsa. Újjászülető Hazánknak joga van, mint minden más népnek is, a szabadsághoz és független-séghez.

Újjászülető Haza? Az elején Jézussal kezdtem és utaltam Nikodémussal folytatott éjszakai beszélgetésére. Most a vége felé Zakariás prófétához kanyarodom, aki a róla elnevezett könyv 8-ik fejezete 16. és 17. versében az elcsüggedt és kilátástalan helyzetben élő zsidóknak ezt mondja: Mondjatok igazat. Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én – így szól az ÚR.

Meggyőződésem, hogy népünk és hazánk csak abban az esetben tud igazán újjászületni, ha radikálisan odafordul az Istenhez, a Messiás Jézushoz. Mert radikális belső változásra van szükség ahhoz, hogy ne trükkök százaival vezessük félre egymást, hanem az igazat mondjuk egymásnak, és igazságosan cselekedjünk. Ne a rosszat, hanem a jót keressük egymásnak és egymással. A tavaly nyáron végre megjavított 12-es út mellett lecövekelt km. távolságot jelző oszlopok többjéről már lelopták a számtáblát. Ez engem mélységes szomorúsággal tölt el, mert ez sajnos népkaraktert jelez. Nem vagyunk mi olyan tökéletesek, mint amilyennek hisszük és hirdetjük magunkat magunknak.

Rossz az is, ha a magyar ajkú nép kipusztítja önmagát azzal, hogy nem kell neki az utód. Meggyőző-désem, hogy ha minden magyar családban mind Magyarországon, mind az elszakított területeken, legalább három gyermek születhetne, más lenne a magyar ajkú nép sorsa.

Ipolybél, 2010. Július 24. (Ds.Czíria János-Jochanan)

”…azt hiszem itt Közép-Európában, vagy Közép-Kelet-Európában, mi magyarok nagyon sajátos helyzetben vagyunk, és valószínű, hogy történeti fejlődésünk eredményeként jutottunk el oda, hogy néha már szégyellni kell, hogy nemzetben gondolkodunk, hogy fontos számunkra a nemzet, mint fogalom, és mint tartalom is. Van egy-két kedvenc példánk Nyugat-Európából, ezeket most hadd ne mondjam el, de, hogyha az ember kimegy oda és körülnéz, akkor ott bizony azzal kénytelen szembesülni, hogy ott a nacionalizmusnak a jó értelemben vett megfogalmazása és tartalma, a nemzetnek a jó értelemben vett használata az köznapi gyakorlat. Nyugat-Európában, mondjuk Skóciában, vagy Franciaországban, akár Angliában, vagy a Benelux államok valamelyikében: hollandnak, franciának, skótnak, angolnak lenni az egy természetes állapot. Egyúttal egy olyan kívánatos helyzet, amely az emberek mindennapjait meghatározza, és nem probléma senki számára, hogy ezt meg is fogalmazzák. Itt Közép-Kelet-Európában az elmúlt két-háromszáz évben mindig vívódtunk saját magunkkal és mindig meg akartuk határozni a saját helyünket ebben a térségben. Ugyanakkor mások meg, sokan megkérdőjelezték a mi helyünket ebben a térségben. Összefoglalva tehát, azt gondolom: nem kell félnünk nemzetben gondolkodni. Nem kell félnünk, kijelenteni azt, hogy a Kárpát-medencében mi magyarok ezer éve élünk, tiszteletben tartva minden más etnikumnak, minden más nemzetnek és nemzetiségnek a politikai, kulturális és egyéb jogait, és tiszteletben tartva minden államnak a teljes szuverenitását. De nem kell lemondanunk arról, hogy azért, mert jó néhányan negatív értelemben közelítenek ehhez a problematikához, ehhez a kérdéshez, akkor mi is vélt, vagy valós sérelmi politikát folytatva visszavonuljunk, és feladjuk a saját hadállásainkat. Ha ugyanis, el kezdjük feladni pozíciónkat, akkor szép lassan nem csak a humanitás, nemcsak a humanizmus, hanem a nemzet is eljut egy olyan pontra, amikor nem lesz mit védeni, amikor már nem lesz szükség humanista elvekre. Ipolybél/Bielovce, 2012.05..28. ( Pelyach István történész - a Szegedi Tudomány Egyetem docense)

Tovább>>

Az oldal tetejére!