RÓZSA ENDRE EMLÉKNAP

a Madách-körben

Vácott, 2012. November 30-án, pénteken, András napján

9 órakor emléktáblájának megkoszorúzása a Földváry-tér: Vám utca 14-es épületén

(Az emléktábla Nagy János szobrászművész alkotása)

Köszöntőt mond: Fördős Attila polgármester

Emlékbeszédet mond: Németh Péter Mikola

Emlékverset mond: Rózsa Dániel költő

9.45-kor KAVICSSZÜRET – SENKI IDEJE

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre korai verseiből

a Király Endre Ipari Szakközépiskolában

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködik: Péter Pál – Németh Péter Mikola – Rózsa Dániel

10.40-kor SÁRKÁNYEREGETŐ – SZOMJÚSÁG ÖRÖKMÉCSEI

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre gyermekverseiből és szakrális költeményeiből

a váci Piarista Gimnáziumban

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködik: Péter Pál – Rózsa Dániel – Németh Péter Mikola

12.30-kor KIETLEN ÜNNEP – AZ ANYAG EMLÉKEZETE – ÁRNYÉKSZOBROK

Rendhagyó irodalomóra Rózsa Endre válogatott és Vácott született költeményeiből

a váci Madách Imre Gimnázium Könyvtárában

Előadó: Vasy Géza irodalomtörténész

Közreműködnek: Németh Péter Mikola – Péter Pál – Rózsa Dániel

15 órakor az Apor Vilmos Római Katolikus Főiskolán Boldog II. János Pál termében

– Vác, Konstantin tér 3. I. emelet –

„KILENCEN, AKÁR A SZARVASOK, KILENCEN”

„A torkon vágott forradalmak pirosát

gyászát viselik belül.” (Nagy László)

Kiállítás a Vácott 1987-ben megjelent Elérhetetlen föld költői leporellójának lapjaiból – irodalmi emlékdélután:

Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy József verseit elmondják:

a „Fiesta” Színháza és Fónay Márta Humána drámai műhely tagjai, továbbá

Péter Pál előadóművész

E m l é k e z ő k::

Deák Mór, Németh Péter Mikola, Suhai Pál,

Rózsa Klára, Rózsa Dániel, Vasy Géza

Bemutatók:

Rózsa Endre: SUMMÁS DALOK – Dinnyés József által megzenésített verse

Utassy József: CSILLAGOK ÁRVÁJA – Csontos János emlékfilmje

18 órakor a váci Nagyboldogasszony Székesegyházban

RÓZSA ENDRE EMLÉKMISE

Misét celebrál:

Dr. VARGA LAJOS

váci segédpüspök

(A Kilencek költői-kiállítása december 5-ig látható a Főiskola nyitvatartási- és órarendje szerint !)

< Alkotó-rendező: Németh Péter Mikola – madachkor@freemail.hu – (20)953-1932 >

RÓZSA ENDRE

(1941 – 1995)

„Vagyok trilliomod emberiség-történet,

aki akár egy sejtben újraeszmél!”

( R.E.: Férfikorban )

ñEbben az épületben élt és alkotott 1978–85 között

ña József Attila- és Bethlen Gábor-díjas költő

Születése 70. évfordulóján állították kortársai:

A KILENCEK KÖLTÖI

AZ EKSZPANZIÓ ALKOTÓI

MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG – NEFMI

IPOLY EURORÉGIÓ – MADÁCH - KÖR

ÉS VÁC VÁROS OLVASÓ KÖZÖNSÉGE

2011.10.30.

A TAVALYI EMLÉKTÁBLA AVATÓ NYOMÁN EMLÉKEZZÜNK EGYÜTT RÓZSA ENDRÉRE!

??Rózsa Endre ( Rózsa András )

( Pécs, 1941. – Budapest,1995. )

Költő, szerkesztő. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1965-ben. 1965–66-ban az Eötvös Egyetemi Klub vezetője. Az Elérhetetlen föld c. antológiák (1969, 1982) szerzője, a Kilencek költőcsoport tagja. 1968-tól a Fonómunkás c. üzemi lap munkatársa. 1975–76-ban a Fiatal Írók József Attila Körének titkára volt. 1978–1985 között családjával Vácott élt. Főbe(n)járó(k)... címmel 1983-ban egy, azóta is kiadásra váró antológiát szerkesztett a Dunakanyar akkor induló fiatal nemzedékének, ma már ismert íróinak, költőinek. 1979-ben, alig egy évig a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa, majd 1980-tól éveken át a Móra Ferenc Könyvkiadó első köteteseinek, a Kozmosz Könyvek sorozatának szerkesztője; 1988-ban az egyesületté alakuló váci MADÁCH – KÖR alapító és elnökségi tagja volt. Vácott születtek a Kietlen ünnep (1979) és az Anyag emlékezete (1987) című köteteinek legszebb opusai. A Kilenceknek (Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, (+) Rózsa Endre, (+) Utassy József) 1987-es váci találkozója alkalmával jelent meg az a kéziratos leporelló „Kilencen, akár a szarvasok, kilencen” címmel, Németh Péter Mikola szerkesztésében, Vasy Géza előszavával, amely jól dokumentálja a költőcsoport emlékezetes jelenlétét városunkban.

A költő születésének 70. évfordulóján, 2011. október 30-án, Vácott, a Földváry-téren, a lakóhelye szerinti Vám utca 14-es számú, tízemeletes épület falán emléktáblát állítottak kortársai, tisztelői és versolvasói, valamint a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma, illetve azok a civil szervezetek, köztük a Magyar Írószövetség és a váci Madách-kör melyeknek tagja, vagy szellemi mentora volt.

Rózsa Endre Verseskönyvei:

Kavicsszüret. Bp. 1970.

Senki ideje. Bp. 1974.

Kietlen ünnep. Bp. 1979.

Az anyag emlékezete. Bp. 1987.

Szomjúság örökmécsei. 1989.

Árnyékszobrok (válogatott és új versek, 1993)

Az ámokfutó álmai (hátrahagyott versek, 1998)

Sárkányeregető (gyerekversek) Bp. 1985.

Rózsa Endre kitüntetései:

József Attila-díj (1979)

Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Kilenceknek (1994)

Bethlen Gábor-díj a Kilenceknek (Posztumusz, 2009)

I r o d a l o m:

Kavicsszüret – Magvető Kiadó, Bp. 1970

Angyal János írása a Jelenkorban. 1971. 3.sz. 276-277.p.

Pomogáts Béla ismertetése az Alföldben. 1971. 3.sz. 87-88.p.

Simon Zoárd: a hasznos türelmetlenség költői. Életünk. 1971. 1.sz. 91-93.p.

Borbély Sándor: Íróavatás. Napjaink. 1971.4.sz.11.p.

Rácz-Székely Győző kritikája a Forrásban. 1971.3.sz.95.p.

Görömbei András írása a Kortársban. 1971.7.sz7.sz.1159.p.

Tamás Attila: Kilenc elsőkötetes lírikusról. Tiszatáj.1971.1.sz.83-85.p.

Alföldy Jenő: Költőavatás. Új Írás. 1971.1.sz.124.p.

Bata Imre: Öt strófányi kritika. Kritika.1971.1.sz.41-45.p.

Vas István: Átváltozások. Kötetben: Az ismeretlen isten. Bp. Szépirodalmi Kk. 1974. 899-909.p.

Demény Ottó írása a Magyar Hírlapban. 1970. Nov.6.6.p.

Senki ideje – Magvető Kiadó, Bp. 1974

Lengyel Balázs: A költői személyiség. Élet és Irodalom. 1974. 23.sz.11.p.

Laczkó András ismertetése a Népszavában. 1974. Június 2. 9.p

Görömbei András írása a Kortársban. 1975.2.sz. 334-335.p.

Kun András: Párhuzamos képek az elmúlt évtized költészetéből. Alföld. 1974.7.sz. 47-49.p.

Tarján Tamás kritikája a Kritikában. 1974. 8.sz.26-27.p.

Marafkó László írása a Jelenkorban. 1974. 7-8.sz.760-761.p.

Kietlen ünnep – Magvető Kiadó, Bp. 1979

Rónay László írása a Népszavában. 1979.dec. 8.7.p.

Alföldy Jenő: A férfikor nyarában. Kötetben: Élménybeszámoló. Bp. Szépirodalmi Kk. 1983. 369-375.p.

Arató Károly ismertetése a Jelenkorban. 1980. 10.sz.956-957.p.

Széchenyi Ágnes kritikája a Kritikában. 1980. 10.sz.34.p.

Monostori Imre: Öt verseskönyvről. Új Írás. 1980. 12.sz.114-115.p.

Borbély Sándor: A harmadik kötetek rangja. Magyar Hírlap. 1980. Február 10. 10. p.

Varga Pál: Költők útközben. Alföld. 1981. 1. sz.85-87.p.

Simon Zoltán ismertetése a Kortársban. 1981. 9. sz.1500-1501.p.

Az anyag emlékezete – Magvető Kiadó, Bp. 1987

Tamási Orosz János írása a Népszavában. 1987. Június. 20. 10. p.

Kerék Imre: Meghal a líra? Műhely. 1987. szept.5. sz. 69-77. p.

De Coll Lajos ismertetése a Magyar Nemzetben. 1987. szept.28-6. p.

Csontos János: Kilencből hárman. Napjaink. 1988. 4. sz. 33-34. p.

Kőrösi Zoltán kritikája a Kritikában. 1988. 4. sz.38-39. p.

Papp István: A homokóra pereg. Forrás. 1988. 6. Sz. 88-89. p.

Szentesi Zsolt ismertetője az Alföldben. 1988. 1. sz. 82-83. p.

Marx József: Költők közmegegyezésre. Élet és Irodalom. 1988. 7. sz.11.p.

Az ámokfutó álmai – Széphalom Könyvműhely, Bp., 1998

Vasy Géza: Rózsa Endre hátrahagyott verseiről

Írások Rózsa Endréről:

Borbély Sándor: Pillanatfelvétel Rózsa Endréről. Életünk. 1977. 3. sz. 279-284. p.

Csontos János: Ha a számat befogják, kifakad az oldalamon. Beszélgetés Rózsa Endrével. Napjaink. 1988. 6. sz. 12-13. p.

Havas Ervin: A vitorlát a szél röpteti. Beszélgetés Rózsa Endrével. Népszabadság. 1983. Október 22. 16. p.

Rózsa Endre József Attila-díjáról 1979. április 3-án számoltak be a napilapok.

Koppány Zsolt: Az ámokfutó álmai – R.E. Hátrahagyott verseiről – Keresztény Értelmiségi Szövetség – Szemle, 2008.08.06.

Prágai Tamás R.E. Halálai (Rózsa Endre Az ámokfutó álmai c kötetéről) Napút–Ekszpanzió

(4) X. évfolyam 5. szám 2008. aug.125-128.p.

(A teljesség igénye nélkül összeállította: Németh Péter Mikola)

FORRÁS IRODALMI KÁVÉZÓ + KÖNYVESBOLT

( 2624 Verőce, Művelődési Ház , Árpád u.20. >< Tel: (27)350-009)

Szeretettel meghívja Önt és családját, valamint barátait és kedves ismerőseit

2012. november 25-én, vasárnap 15 órára

PILINSZKY JÁNOS születése 91.

évfordulója emlékdélutánjára

Évről-évre megismételjük „míves fohászainkat”, meditációinkat, a költő születésének és halálának évfordulóin „a mélypont ünnepélyét” remélve, s Őt magát idézve, azzal a tudattal is, hogy”... van itt valamiféle szomjúság, amit még senki meg nem itatott. Nyomorúság, aminek törzse mind irtóztatóbban zihál. Övé lesz minden hatalom és dicsőség”.

Versekkel, írásaikkal emlékeznek:

Erdélyi György – Horváth Ödön – Kelényi Béla – Suhai Pál

Németh Péter Mikola

MYSTERIM CARNALE

Hommage 'a Pilinszky

Németh Zoltán Pál

fotográfiáival c. verseskönyve alapján rendezett

Testté vált hittitok

című „míves fohásza”

Verseket előadja: Németh Zsófia Nóra PTE egyetemi hallgató és a Szerző

Közreműködik:

FAZEKAS LÁSZLÓ

(vibrafonon, ütőhangszereken)

Szubjektív dokumentumfilm Pilinszky János Kalandozások a tükörben c. meséje alapján (’15)

PILINSZKY JÁNOS – KISMÁNYOKY KÁROLY– LADIK KATALIN: AHOL KIALSZIK A VILÁG

Szereplők: Ladik Katalin, Eck Imre, Szalay Tamás, Kovács Vali, Al–Absi Gáber –– Rendezte: Kismányoky Károly

Belépés díjtalan !!!

Mysterium carnale

„Testté vált hittitok”

(Napkút, Bp. 2006)

Németh Péter Mikola Mysterium carnale című kötete látszólag alkalmi jellegű kiadvány: hommage 'a Pilinszky János születésének 85., és halálának 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepi alkalom azonban nem pusztán hagyományos értelemben vett tiszteletadás, hanem az ünnep által kirótt számvetés és összegzés is. Már maga a cím, , drámai szituációra utal: a versek a maguk folyamatában egy személyes passió stációként olvashatók, gyakran címükkel is a húsvéti ünnepkört idézve. E „lineáris” olvasat mellet azonban lehetséges egy másik, közös, „vertikális” olvasata is a verseknek, hiszen valamennyiük tétje, hogy miként élhető meg és mutatható fel az a kegyelmi pillanat, amelyben profán és szakrális ismét összetalálkozik, s egymást értelmezi. A két, egymástól különvált szféra közötti kapcsolat felvételéről, illetve ennek kísérletéről szólnak a versek – ha tetszik, a párbeszéd lehetőségéről, létezésünk megannyi rétege: a testi és lelki, az e-világi és túlvilági, az Én és a Másik, a csend és a szó, vagy épp a fénykép és a vers, valamint (kortárs líránkban egyedülálló módon) a keresztény tradíció és a neoavantgárd között. Mindeközben a kötet egésze a szerző Pilinszky-olvasatáról is számot ad: újszerű módon gondolja tovább e költészet hatását és aktualizálja mai, egzisztenciális helyzetünkre.

(Hafner Zoltán : a Lítea Könyvszalonban

2007. Költészet Napján elhangzott recenziója)

„Nagyon örülök a címválasztásnak is, miszerint a költő Németh Péter Mikola és fivére, a fotográfus Németh Zoltán Pál kötetük címéül a MYSTERIUM CARNALE fogalmát választották Pilinszky Jánosra való emlékezéssel. Azért külön öröm ez számomra, mert az a bizonyos mysterium kifejezés, amely összeköttetik a carnale szavával, a kereszténység központi lényegét fejezi ki. A templomainkban misztériumot ünneplünk, és a mindent értjük ezen a misztériumon, mindenek előtt magának Jézus Krisztusnak az életét. Amikor Jézus Krisztust ünnepeljük, akkor a Mysterium carnale-t ünnepeljük, hiszen arról van szó, hogy az Isten létezik. Az Isten azonban számunkra igen elvont, mert szellemi természetű. Ugyanakkor azonban, azt is valljuk, hogy a második isteni személy emberi testet öltött magára. És ez bizony az a mysterium carnale, amit karácsonykor ünnepelünk. A kereszténység életében ez a mysterium carnale azért is nagyon lényeges és fontos, mert hiszen valljuk, hogy a megváltás is Jézus emberi testében történik.

Nagyon stílusosnak tartom, hogy a szerzők, Péter és Zoltán kötete kapcsolódik a váci kálváriához, – kifejezve ezzel, hogy ők maguk is kötődnek városunkhoz – amely Krisztus Urunk szenvedését, mondhatnám az ő megváltását ábrázolja.

( Dr. Varga Lajos 2007.november 27-én Vácott az Apor Vilmos

Katolikus Főiskola Könyvtárában elhangzott beszéde részlete.)

„...az a költő, akit itt ma meghallgattunk MYSTERIUM CARNALE Hommage ’a Pilinszky című verseskönyve bemutatóján, arra biztat bennünket, hogy a szakadékok között is kövessük őt, és lépdeljünk végig az általa kijelölt meredélyeken, repüljünk vele, ha kell, arra persze vigyázva, hogy maga alá ne temessen bennünket valami nagy-nagy szógörgeteg. Tegyünk hát kísérletet, próbáljuk meg mégis komolyan venni az itt elhangzott lázas szókapcsolatokat. S azután próbáljuk meg rábízni magunkat a költőre, s akkor biztos, hogy valamiféle ámulat megszületik bennünk. S akkor ráismerhetünk azokra a verses elemekre, amelyek Pilinszky költészetére vissza-vissza utalnak, például egy nála is föllelhető szókapcsolattal, egy szokatlan hangsúllyal, vagy egy fogalommal, amely csak úgy önmagában is tündökölni kezd. De nem csak egy, hanem sok-sok ilyen, szinte megszámlálhatatlan verselem létezik, amelyikkel Péter Mikola költészete, valóban a Pilinszky János költészetét folytatja tovább, ha egyáltalán tovább folytatható még ez a költészet.” (Jelenits István: Szó szón nem marad... (Részlet: Vácott, 2007. november 27-én. Az Apor Vilmos Főiskola Könyvtárában elhangzott szövegből)

(…..)

Megszökött az éles látás a szememből. De azért, aki csak jött hozzám az elmúlt napokban, ha nem is azzal a szándékkal, hogy felolvasson, én mégis a kezébe nyomtam Mikola verseskönyvét, a Mysterium carnale-t, és megkértem, olvasson fel belőle, vagy, egész egyszerűen, csak olvasson bele.

Minden egyes versben úgy éreztem, a költő a teljességet akarja. Felölelni a mindenséget. És sikerrel teszi. Minden egyes versében röviden, mert sok a tömör szöveg a kötetben, így az életet és a halált olyan új közvetlenséggel érezhettem át – bár, felvagyok rá készülve – mint mikor most a felolvasásban elhangzó Csontomiglan – Csontodiglan; Holtomiglan – Holtodiglan hangkölteményeket hallgattuk /…/

Pilinszky János neve itt felragyog, ebben a hommage ’a- ban, tisztelet a Mesternek, s bennem a kötetcím is Pilinszky verset idéz. Valóban, Pilinszky azt hiszem megjelenésének első pillanatától kezdve nagy hatással volt ránk, s ahogy 25 évvel ezelőtt ott voltunk Farkasréten a ravatalozó előtt, az udvaron, akkor lehetett látni, hogy mennyi fiatal áll a koporsója körül, mennyi fiatalnak volt fontos, hogy elkísérje őt utolsó útjára. Nem sokkal előtte Jean-Paul Sartre temetését láttam Párizsban, és azon nem volt egy szál fiatal sem. Csupa agg író és akadémikus állt a forradalmi filozófia prófétájának sírja körül. De Pilinszky körül valóban sokan voltak a fiatalok. Pilinszky jelképpé válik most már a költészetben, versei alapján, méltán. /…./ Kivételes dolog az, hogy valaki, hogy egy ma élő magyar költő így tudjon áldozni, így tudja felvállalni az elődje hagyományát, és azt diadalmasan tovább folytatni. Ahogy minekünk az most megadatott, ahogy ezt a kötetet végigolvastuk.

(Hubay Miklós: „…ahol, Istennek csak a feneke látszik…” > Írók Boltjában

2007.jan.18-án, elhangzott méltatás rövid részlete)

Az egész Mysterium carnale című kötet ilyen módon, valójában, minden kísérletével, s minden javaslatával együtt, abban a törekvésében csúcsosodik, vagyis abból nő ki, – s ezért a könyv Pilinszky János emlékére történt ajánlása teljesen jogosult – hogy ti., tovább folytatja Pilinszky szellemében a némaság és a megszólalás határán lévő élethelyzetek feltárását, vizsgálatát. A csönd természetének a kutatását. A csend rétegeinek a kimutatását. És, ha nem is olyan mértékben, mint, ahogyan Pilinszky, különösen élete második felére jellemzően, ám, a bűn és a megbocsátás problémáját állítja a középpontba, főleg a sokszorosan visszatérő Dosztojevszkij Zoszima sztarec alakokban, s ily módon a bűn benne van a kivettetésnek, a paradicsom elvesztésének a motívumában. Ugyanakkor benne van az összes olyan értékvesztést, halált, leromlást jelző metaforában is, valamint a hozzá kapcsolódó képekben, amelyek a gondatlanságból, az életbe való tudattalan beletörődésből, annak elvesztéséből, illetve a halálba való beletörődésből fakadnak. Ezzel szemben, közbe iktat a költő, ugyanúgy, miként Pilinszky Dosztojevszkijtől – ennyiben ez a világérzés Pilinszky utáni – a kultúra idoljaiból valamit.

Egy váratlan pillanatban Pilinszky János például kijelenti, hogy egyre kevesebbet olvas. S ha olvas, mindig ugyanazt olvassa. Azokban, akikben még megbízott, s akiknek a műveit még mondjuk profán, de liturgikus, profán eredetű, ám a liturgiába beemelhető szövegeknek tartott, azokhoz tért vissza újra meg újra, s azoknak a szavait formálta, „faragta” tovább saját céljaira. Így azt lehet mondani, s akkor ebben talán nem tévedek olyan nagyot, hogy, amivé Pilinszky számára Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, a Karamazov testvérek írója lett, azzá vált Németh Péter Mikola számára életművével Pilinszky János. És a most bemutatott Mysterium Carnale című kötetével, ezt a felismerést kívánja leginkább tudatosítani olvasóiban a költő. Egészen pontosan Pilinszky életművének szakrális olvasatát óhajtja megerősíteni egy olyan korban, amely „logikusan„ folytatja, azt a rettenetbe hajló, embertelen botrányoktól terhelt időszakot, amelyben ő élt. De ez a mai kor, talán még kilátástalanabb, ha szabad és lehet ilyet mondanom, mint ami reménytelenségében neki, Pilinszky Jánosnak a múltszázadban megadatott.

(Szörényi László: „a fa nem elégszik meg azzal, hogy fa legyen” > Elhangzott a Magyar

Írószövetségben 2007. febr.23-án a kötet bemutatóján. > Megjelent: Napút, 2007/6.sz.)

Tovább>>

Az oldal tetejére!