Ábrányi Endre:

XXIV EkSzPaNzIó XXIV

(+++Idézet │ Improvizáció+++)

Úgy kezdődött az egész, hogy piaristásként és gimnazistaként eljöttem jó pár évvel ezelőtt a Nemzetközi Kortársművészeti Találkozókra és körbevett egy új atmoszféra, de szinte semmit nem értettem belőle. Később rájöttem, mi a titok: külső szemmel nem lehet rátekinteni, hanem élni kell az Ekszpanziót. Aki éli, megérti és aki megéli, továbbadja a következő generációnak. Kollektív individuum össztársadalmi síkon.

Van egy ősi indián mondás: minden csak addig él, ameddig az utolsó ember, aki még emlékszik rá. A kinyilatkoztatásokra mind-mind emlékszünk. Huszonnegyedszer lépünk bele ugyanabba a folyóba, amelyik Váczikától indult, több évig ez is volt a fő irányzék, később a Naszályba, a Pilisbe, a Börzsönybe és az Ipoly mentén zarándokolt az eredetiségét mindvégig megtartó szakrális kassáki és hamvasi hagyományt egyaránt ápoló avantgárd-örökös.

Azt mondatnánk, hogy kiterjesztett szárnyfesztávolságok, évről évre más helyszíneken, de mégis vissza-visszalátogatva az eredeti gyökerekhez. Mindenre kiterjed, a hívószavak tematikája az a fogalom-miszticizmus, ahol a lélek találkozik a megidézett, elkövetkező jövővel, ami az Ekszpanzión teret nyer és jelenné válik. Meditáció, inspirációk sorozata, kortárs képzőművészek, írók, költők, performerek, filozófusok és így tovább. A lista nem teljes és nem is lehet az. Az Ekszpanzió tágul és generációkat hódít meg, de véletlenül sem fesztivál. Távol álljon tőle, inkább konstruktív lelkek találkozási színtere, az „Expediált Európa”-ban, ahol az idő és a tér mellékessé válik, vizuális időkilépés. Rombol, hogy építhessen új várakat és közben határozottan állítja: „talpra avantgárd!” Minden vidéken, ahol valaha is járt, letett egy mérföldkövet egy új generációnak. Az Ekszpanzió kinevelt egy másik nemzedéket, a sajátját, egy olyat, akiknek mindez fontos és minden alkalommal, ha csak tehetik, itt vannak; mindenki, aki jelen van /volt / lesz, hozzátesz / tett valamit a rengeteghez és ez nagyban segíti a következő találkozó hívógondolatának létrehozását, meghatározását.

Minden világon létezünk, ellenben a létezés itt az a lehulló lepel, ahol minden út egy helyre tart. Ilyennek képzelem az Ekszpanziót. Olyan világot élünk, ahol az instant és felmagasztosult írók, költőfejedelmek mások korábban leírt gondolataira támaszkodva nem hoznak létre újat s mindez paranoid képzelgéssé fajul a nem-értő ember számára, hamis világot épít minduntalan, ezáltal az irodalom utópisztikusan köpködi ránk a szitkokat. Az avantgárd úgy hoz létre újat, hogy a régit nem szorítja háttérbe és mindig közli kimenetelének célszerűségét. Minden expediált kinyilatkoztatásban, minden világunkban a létünk határmezsgyéje szitok, mely oltalmazható, az oltalom és üdvözülés tárgya legyen a magatartás, a forma(bontó) egzisztencia, a mindvégig-újdonság-erő, a csak-részben-befogadhatató avantgárd.

Az Ekszpanzió az ember, aki abban él. A találkozások teszik emberré a lelket, aki alkot, gondolkodik, megidéz, improvizál és természetesen az élen jár. Épp ezért ne legyünk idézett üldözöttek, akik megidézik, de elfelejtik a valódi értékeket „fogyó életünk növekvő lázában”. Az a „mélypont ünnepélye” lenne. Huszonnégy éve megüljük ezt, de nem hagyjuk, hogy eluralkodjék rajtunk. Ha csak egy kis időre is, de minden évébe lépő Ekszpanzió megnyilvánulásába nem férkőzhetik be a Gonosz.

A rengeteg idézettel telezsúfolt világunkban mindezek az állomások, fejtegetések, filozofálások emlékké sejtesedjenek vissza a 9 hónapnyi labirintusból, az improvizációk legyenek zárszámadástól mentesek, azonképpen ahogy az égben, úgy a földön is, életre tévedt egyszerűségükben. Avantgrádics, lépcsőzetes lépcsőfokok fokról fokra fokozatosan, a hívógondolatok teremtő erejével, a művészet értékeivel, hogy ne legyünk kivéreztetett s istenségünkben bevégeztetett lélektetem-kezdetek. Az Ekszpanzió katedrális, bárka, zárszámadó eksztravaganció, in illo tempore grandis arcanum.

Egyszerűség, kreativitás, sokoldalúság, újabb ismérvrendszerek elméleti síkjai. Hol van az a kollektív ismeretanyag, ahonnan a földrajzi pontossággal behatárolt terület olyan sokszínű, mint a Dunakanyar? Hol van ahhoz fogható emberállomány, mely életben tarthatja a lelket, mint eljövendő posztumusz rendszert? Az Ekszpanzió mindig visszatér eredeti helyéhez, a Dunakanyarhoz, ahonnan indult és ahova mindig is tartott / tart / tartani is fog. A stációk szempontjából meghatározható az a leírt kör, ahol a megfordult européer ember a lábnyomát otthagyja. Ahol van egy olyan pont, ahonnan vissza kell térni az origóhoz, hogy aztán új várak épülhessenek a nem túl távoli jövőben a már korábban említett helyszíneken.

EKSZPANZIÓ XXIV.

Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó

AZ IPOLY EURORÉGIÓBAN: VeRőCéN A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

2012. Augusztus 24-én, pénteken 9. 30-tól érkezés + közös installációk építése

„ IDÉZET +++++ IMPROVIZÁCIÓ ”

tematikájú kiállítás-performansz installáció építői, kiállítói és aktorai:

Baksai József, Bálint Zsombor, Bereczki-Kossack Katalin (D), Bertina Bosch (NL), Bert Meinen (NL), (+) Bohár András, Bészabó András, Cs. Nagy Balázs, Csorba Simon,

Dénes Imre, Gaál József, (+) Gas János, Farkas Kontra Máté, Filep Sándor, Győrffy Sándor, HaÁsz Ágnes, Hager Ritta, Herendi Péter, Hoffmann Tamás Boldi, (+) Hubay Miklós, Kecskés Péter, Kettős Tamás, Kovács István, Kovács Kristóf, Ladik Katalin, Ladócsy László,Laura Kossack(B) Meenghann (GB) (+) Mocsári Mária, Nikolaj Ivanov (Bg), Németh Balázs Kristóf, Németh Zoltán Pál, Olescher Tamás,(+)Ruff Judy, Swierkiewicz Róbert, Szathmári Botond, Szécsi András, Triceps, Wámos Mikwla. >< Kurátor:KÖPÖCZI RÓZSA művészettörténész

14 órakor Megnyitja: BÁLVÁNYOS JUDIT (szaxofon)><ÁBRÁNYI ENDRE joghallgató

Közreműködik: Karánsebessy Balázs és Orsolya a Váczi Táncegyüttesből

15 órától FELOVASÁS A FORRÁS IRODALMI KÁVÉZÓBAN ÉS TERASZÁN

„VéRe-KÖltŐ-IdéZők-ImProVizaTőrök”

András Sándor, Ádám Tamás, Asztalos Tamás, (+) Balaskó Jenő, Balogh Robert, Barna T. Attila, Batári Gábor, Boga Bálint, Bokor Levente, Botz Domokos, Bujdosó Alpár, Cselényi László, Csetneki Gábor, Csisztay Gizella, Dobos Tas László, Dukay Nagy Ádám, Fabó Kinga, Fabók Endre, Falcsik Mari, Győrffy Ákos, Ladik Katalin, Horváth Ödön, Jász Attila, K. Kabai Lóránd, Karaffa Gyula, Károly György, (+) Kemenczky Judit, Kepes Károly, Konczek József, Kurdy Fehér János, Lipcsey Emőke, Lantos László, L. Simon László, Mandics György, Marczinka Csaba, Mile Zsigmond Zsolt, Nagy Pál, Németh Péter Mikola, Nóth Zsuzsánna, Nyilas Attila, Nyírfalvi Károly, Papp Tibor, Pálfi Ágnes, Péter Péter, Petőcz András, Pécsi Sándor, Prágai Tamás, Suhai Pál, (+) Szabados György, Szlafka Attila, Szombathy Bálint, Szügyi Zoltán, Varga Klára, Zelei Miklós, Wehner Tibor opusai hangzanak el. Közreműködnek: NÉMETH ZSÓFIA NÓRA és PÉTER PÁL versmondók

BÁLVÁNYOS JUDIT (szaxofon) NIKOLAJ IVANOV (zongora)

Keuler Jenő: NÉZELŐDVE – Zenei képfüzér Horváth Ödön haikuira

18 órakor GRENCSÓ ISTVÁN (szaxofon) ++ MIKOLA VERS-KONCERTJE

MUMPSZ KONTRA BÁNAT előjátéka a Pincében 21 órakor RICSÁRDGÍR KONCERT

Márton Dániel (gitár+ének) – Zsirai András (basszusgitár) – Paál László (billentyű) – Németh Balázs Kristóf (dob) Vendégénekesek: - Deák Edina és Hoffmann Boldi énekesek

22 órakor Kettős Tamás a Vadszamarakkal 24 órától -06-ig Improvizációk a LeokoPlasT ProJect-tel + DuNa-p’Art-MediTáciÓ éjszakában Tűz- és Csillagnézés közben

NÉMETH PÉTER MIKOLA

EKSZPANZIÓ XXIV.

Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó

A DUNAKANYARBAN: VeRőCéN A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

2012. Augusztus 24-én, pénteken 9. 30-tól

„+ IDÉZET + IMPROVIZÁCIÓ +”

tematikájú kiállítás-performansz kiállítói és aktorai:

Baksai József, Bálint Zsombor, Bereczki-Kossack Katalin (D), Bertina Bosch (NL), Bert Meinen (NL), (+) Bohár András, Bészabó András, Cs. Nagy Balázs, Csorba Simon, Dénes Imre, Gaál József, (+) Gas János, Farkas Kontra Máté, Filep Sándor, Győrffy Sándor, HaÁsz Ágnes, Hager Ritta, Herendi Péter, Hoffmann Tamás Boldi, (+) Hubay Miklós, Kecskés Péter, Kettős Tamás, Kovács István, Kovács Kristóf, Ladik Katalin, Ladócsy László,Laura Kossack(B) Meenghann (GB) (+) Mocsári Mária, Nikolaj Ivanov (Bg), Németh Balázs Kristóf, Németh Zoltán Pál, Olescher Tamás,(+) Ruff Judy, Swierkiewicz Róbert, Szathmári Botond, Szécsi András, Triceps, Wámos Mikwla.

Kurátor: KÖPÖCZI RÓZSA művészettörténész

Keuler Jenő: NÉZELŐDVE – Zenei képfüzér Horváth Ödön haikuira

„VéRe-KÖltŐ-IdéZők-ImProVizaTőrök”

15 órától FELOVASÁS A FORRÁS IRODALMI KÁVÉZÓ TERASZÁN

András Sándor, Ádám Tamás, Asztalos Tamás, (+) Balaskó Jenő, Balogh Robert, Barna T. Attila, Batári Gábor, Boga Bálint, Bokor Levente, Botz Domokos, Bujdosó Alpár, Cselényi László, Csetneki Gábor, Csisztay Gizella, Dobos Tas László, Dukay Nagy Ádám, Fabó Kinga, Fabók Endre, Falcsik Mari, Győrffy Ákos, Ladik Katalin, Horváth Ödön, Jász Attila, K. Kabai Lóránd, Karaffa Gyula, Károly György, (+) Kemenczky Judit, Kepes Károly, Konczek József, Kurdy Fehér János, Lipcsey Emőke, Lantos László, L. Simon László, Mandics György, Marczinka Csaba, Mile Zsigmond Zsolt, Nagy Pál, Németh Péter Mikola, Nóth Zsuzsánna, Nyilas Attila, Nyírfalvi Károly, Papp Tibor, Pálfi Ágnes, Péter Péter, Petőcz András, Pécsi Sándor, Prágai Tamás, Suhai Pál, (+) Szabados György, Szlafka Attila, Szombathy Bálint, Szügyi Zoltán, Varga Klára, Zelei Miklós, Wehner Tibor opusai hangzanak el. Közreműködnek: NÉMETH ZSÓFIA NÓRA és PÉTER PÁL versmondók

BÁLVÁNYOS JUDIT (szaxofon)

18 órakor NIKOLAJ IVANOV zongorajátéka a színházteremben

21 órától RICSÁRDGÍR KONCERT

Márton Dániel (gitrár+ének) - Zsirai András (basszusgitár) - Paál László (billentyű) - Németh Balázs Kristóf (dob) - Vendégénekesek: Deák Edina, Hoffmann Boldi

Németh Péter Mikola

az Ekszpanzió(k) alkotó-rendezője < Belépés díjtalan!!! > expanzio@vipmail. hu >(20)953-1932

”IDÉZET/EK/ IDÉZÉS/E/”

Gyermek-emlékezetem óta foglalkoztat az az idegrendszeremet nyugtalanító „gond és gondolat”, hogy jaj, mi lesz velem, velünk, a 20. század gyermekeivel, átbukdácsolva a 21. század küszöbén, planétáink „szépítkezve zsugorodó zöld pontjai láttán”, most épp a harmadik évezred narthexében téblábolva? Mi történik majd menthetetlenül globalizálódó világunkban, ha csak annyit leszünk képesek örökségként átadni gyermekeinknek, a felnövekvő nemzedékeknek, mint amennyit jól vagy rosszul megtanulhattunk tanítóinktól az iskolákban. Az iskolában, ahol, ahelyett, hogy hagytak volna „tovább játszó felnőtt gyermekké” érni, időnap előtt koravén termelőerőkké formáltak és deformáltak bennünket, vagy még azzá sem. Mi lesz velünk, ha idéző jelek szorításában telik el majd az életünk? Ha az in extremisben csupa idézetekből összegződik majd a végkifejlet? Hogyan leszünk képesek, képesek leszünk-e egyáltalán, azt a génjeinkbe plántált isteni többletet létre menteni, meg- és felidézni, ami „életre tévedt egyszeriségünk” bizonyossága, itt, ebben az egyszerre szűkülő és táguló kozmikus világban? Napjainkban úgy érzékelni: a teljesség igényével se vagyunk képesek már az idő szorításában önönmagunk isteni lényegéből jóval többet létre hívni, megvalósítani a megtanultaknál. Ma már az is jó, ha „Fogyó életünk növekvő lázában” csak annyit tudunk, mint amennyit megtanultunk, vagy még annyit se. Felejtünk, ösztönösen védekezünk az információáradat, kommunikációs zajártalmak ellen. Hárítunk, agyunk magnója is akadozik olykor, törli időnként emlékeinket -- amnéziát okoz. És hogy ettől rossz a közérzetünk, a lelkiismeretünk, s egyre elbizonytalanítóbb a jövőbe vetett reménységünk is? Boldogulásunkra, egzisztenciánkra összpontosítjuk minden energiánkat, miközben képtelenek vagyunk felismerni üdvözülésünk tárgyát, lényegét? Mit is mond Hamvas keresztre tett mutatóujjal: ”Minden valódi érték üdvérték, ami pedig nem üdvérték, az az életben is értéktelen, legfeljebb és csupán csak élet”. Sorsunk visszafelé olvasata: élet- és emlékképeink, az „idézeteink”, eposzaink, meséink, költeményeink emocionális feldolgozása sorsunk leglényegibb lélektani folyamataihoz tartozik. Arról van itt szó, hogy a genezisben átöröklöttek: a József Attila-i „az őssejtig vagyok minden ős” ; a fel- és megidézettek: „ Verset írunk – ők fogják ceruzámat, / s én érzem őket, emlékezem” ; a megtanultak: – „a világ vagyok, minden, ami volt, van” – hogyan épülnek be személyiségünkbe. A klasszikusok művei: – – az Ótestamentum és az Újtestamentum könyveitől Homérosz Iliász és Odüsszeiáján, Joyce Ulysses-én és Marcel Proust Az eltűnt idők nyomán át Szentkuthy Miklós Prae c regényéig; Szophoklész Oidipuszától Shakespeare Lear királyán át Albert Camus Sziszüphosz mítoszáig; Goethe Faustjá-tól Madách Az ember tragédiáján át F.M. Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődése, illetve Karamazov testvérek című regényéig – – miként rendezik át emléknyomok formájában sejtjeink köztársaságát egy olyan modernnek és posztmodernnek vélt korban, mint, amilyennek épp a 20. század második fele képzelte magát. Akkor miként, amikor divatossá lett mások gondolatainak, évezredek szándékával kikristályosított mondatainak időnkénti pontatlan, összefüggések nélküli átvétele, kisajátítása, mások szövegeinek újrahasznosítása. Jövőnkre nézve ez az alkotói módszer, mára már virulensé vált, ugyanakkor érzékelhető az is, hogy hosszabb távon a módszer veszélyes lehet, mert az, a természetes lélektani folyamatokban feldolgozhatatlan, megemészthetetlen, lebonthatatlan „műveket”: mű-anyagot, konzervet, hulladékot „termel” és mérgeket generál. Így ez az alkotói gyakorlat a klasszikus alapok ismerete nélkül értékválsághoz vezetett, vezet. Ilyenformán napjainkra a vendégszövegek, a „text-reciklázs”, a „tolvajszintézis”, a „Lop-Art” reneszánszát éljük. Vajon mire jó ez nekünk „életre tévedt egyszeriségünk” valódi értékké, üdvértékké válása szempontjából? Jó-e egyáltalán valamire? Ezúttal erre, az olykor megválaszolhatatlannak tűnő kérdéskörre keresnek válaszokat az EKSZPANZIÓ XXIV. alkotói, a legutóbbi: „VISSZASEJTESÍT”; a HrAbALiÁnÁk >< „A SöR”, a ReAnGeLiZáCió = ViSsZaAnGyALíT; az ArcMaszk, valamint a „JeL” tematikájú összművészeti „kísérleteik” tapasztalatait alapul véve. Most, 2012-ben megkísérlik tovább tágítani a műfajok átjárhatóságának, szintézisének lehetőségeit, a hagyomány és avantgárd összefüggésében az „Idézet és Improvizáció” hívó gondolatára folytatva happeningjeiket, performanszaikat, gesztus értékű akcióikat, koncert- és vers-színházaikat etc. – elmélkedéseiket.

A meghívás mindenkinek, Neked is szól, tarts velük az időzített Idézésben! Vác, 2012. Április 15. Németh Péter Mikola

E(x)KSZPANZIÓ FILMEK a kiállítás ideje alatt augusztus 24 – szeptember 9-ig a nyitvatartási rend szerint kérésre megnézhetők: Hidvégi Aszter: EXPANZIÓ XI. > "A HiD" (TV.film 1'10) >< Kolostori Gábor: EXPANZIÓ XIII. "Táltos – Sámán" Fesztivál Ipolytarnócon (TV-film '30) > Kolostori: EKSZPANZIÓ XIV.„A VÁR” TV-film (’30) >< Ekszpanzió XV. „A KILÁTÓ” Kolostori Gábor TV- Filmje ’40 > Az EKSZPANZIÓ XVI. SZENT FERENC >< Ekszpanzió XVII.„ISZLÁM” > Ekszpanzió XVIII. „ÁLOM” SZENTIVÁNÉJJEN + „VISSZASEJTESÍT” tematikákról : Halmy György filmrendező és Dömötör Péter – Mohi Sándor operatőrök által készített filmdokumentumok >< Németh Balázs Kristóf – Podányi Dániel: operatőrök HRABALIÁNÁK + ReAnGeLiZáCiÓ + „ArcMaszk” + „JEL” + „IDÉZET” c. filmdokumentumai.

EKSZPANZIÓ XXIV

Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó

A Dunakanyarban: ViSeGRáDoN a Mátyás Király Múzeum Palotakertjében és a Városi Mátyás Király Könyvtárban

2012. szeptember 8-án, szombaton 9. 30-tól -- 02 óráig

„IMPROVIZÁCIÓ ”

U N I T E D GODS EGYÜTTES

< Kecskés Péter és Barátai >

BAJDÁZÓ: BÖRZSÖNYZENE A PILISBEN

Győrffy Ákos (ritmus) Gugyella „Zotyó” Zoltán (basszus) Mile Zs.Zs.(ének, gitár)

OPÁL SZÍNHÁZ

Lantos László (Triceps) – Falcsik Mari

Brenner Zoltán -- Bajka Péter – Kreutz Lazlo

„A HEGEDŰ VŐLEGÉNYE”

MIKWLA: LÍRIKUS IMPROMTU

Tamkó Sirató Károly Válogatott: – Apolliner + André Breton Alfréd Jarry + Aragon + Eluárd + Jacques Prever +Picasso + Lautréamon + Majakovszkíj + Picabia + Robert Desnos +

– avantgárd műfordításaira

Közreműködnek: GRENCSÓ ISTVÁN (szaxofon)

Németh Zsófia Nóra, Péter Pál (versmondók)

Németh Balázs Kristóf (ütőhangszerek)

RiCsáRdGÍr & SickPicNic zenekar

TÉKOZLÓ FIÚK / UnDerGraUnD Hip-Hop

KETTŐS TAMÁS a Vadszamarakkal Koncert

Alkotó-rendező:

NÉMETH Péter MIKOLA

expanzio@vipmail.hu

< Belépés díjtalan!!! >

I M P R O V I Z Á C I Ó

„Kutyafül csattogású éjjeleken,

átkelek a papucs-tengereken:

-- Istenem, hogy megérkezzek hozzád”.

(n.pm.: Mikolai transzcendens

a szépség labirintusában)

Szabados Györggyel a zeneteremtő lélekkel, több alkalommal is közös vers-koncertjeinkre készülve Nagymaroson, a Nap utca 6-ban, szemközt a visegrádi fellegvárral, az előttünk tornyosuló fellegek láttán az improvizációról elmélkedtünk. Tudtuk, volt némi képzetünk arról, egy-egy EKSZPANZIÓS IMROMTU – a Szent-Györgyi Albert (2002), Szent Ferenc (2004), Pilinszky János (2007) emlékére tervezettek – kereteinek, támpontjainak megbeszélésekor, egymás művei olvasatában, ismeretében, hogy ki mire alapozhatja, építheti majd rögtönzéseit:

in illo tempore. Megismételhetetlen művet teremteni, életre tévedt egyszeriségünk bizonyosságaként, legyen az irodalmi, zenei, vagy más művészeti alkotás együttese: csakis úgy lehetséges, ha nincsen hazugság egyetlen betűben, egyetlen hangban, egyetlen gesztus értékű emberi mozdulatban sem, így hangzott Szabados Mester alapállása. Szent meggyőződéssel vallotta, hogy az improvizációs hajlama tartotta, s tartja életben az emberiséget ma is, mert hiszen minden pillanatban rögtönöznünk kell, fajsúlyosan jelenvalóvá lenni, itt a földi létben, a színpadon. És erre mindenkor felkészülteknek, ébereknek kell lennünk. Nem csak a ránk leselkedő életveszély miatt, nem csak önvédelmi okokból, de döntéseink összefüggéseiben, az életben maradásunkért is. A folyamatos rögtönzés modern korunk éltető eleme, újra felfedezése. Voltak korok és kultúrák az emberiség történelmében, amelyek az improvizáció világában éltek. Tisztábbak is voltak, mint a jelenkor, amely szinte mindent, ami eddig volt, csak szétszedni, összetörni, megsemmisíteni akar, de minden áron: a szuper új, az „eddig még sohasem látott” globális világ igézetében. Kassák Lajos írja a múlt század elején: „építsetek, hogy rombolhassatok, és romboljatok, hogy építhessetek!” Az életnek, ez a nehezen értelmezhető biblikus paradoxona, már eleve rögtönzésre késztet, késztetett többünket. De mi történik, mi történhet velünk mindezek után? Ismét Szabados György gondolatait hívom segítségül. Az Ekszpanzióval való kapcsolatáról a 20. évfordulónkon, a Magyar Műhely Galéria (Bp. Akácfa u. 20.) jubileumi kállítás-performanszán így nyilatkozott, idézem: „… az Ekszpanzióban való jelenlétem, részvételem, és egy csomó minden átélése, amit együtt csináltunk Mikoláékkal, Péterékkel, még akkor is, ha kicsit gyermekcipőben jár ez a gyakorlat, ez a működés, ám hihetetlenül fontos, mert az EMBER A LEGJOBB ÉNJÉNEK SZABADSÁGÁT ÉLI MEG AZ EKSZPANZIÓKBAN AZ IMROVIZÁCIÓK ÁLTAL” És ez hihetetlenül fontos azért is, mert csak ezen az úton vagyunk képesek újra és ismét visszatalálni elveszettnek vélt, információs szemétkupaccal borított tiszta énünkhöz, önnön-magunkhoz: emberként, közösségként, nemzetként.

Annak reménységével, hogy ez így is lesz, hív(j)u(n)k, vár(j)u(n)k szeretetben legjobb (énjével) éneddel.

Kelt: Vámosmikolában, Július 18-án. (Németh Péter Mikola)

(A nyári Dunakanyar béli EKSZPANZIÓINKAT október 30-ára, keddi napra a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztályába és Bohár András Körébe /Bp. Bajza u.18.) összehívott „IDÉZET és IMROVIZÁCIÓ” c. SZIMPÓZIUMUNKON kívánjuk majd összegezni. Az előadásaitokat, illetve teoretikus hozzászólásaitokat a témában, akkor és ott szíveskedjetek majd megtartani, amit, köszönettel veszünk Mindannyian.)

Kedves Barátom, alkotó-társam, ismerősöm az Ekszpanzióban,

az Ipoly Eurorégió építésében, a Dunakanyarban és valahol ég és föld között a Nagyvilágban!

Sokáig hittem és reméltem is, hogy klasszikusainknak nincs szükségük a ma élők, a mi a segítségünkre, mert az írás, az életmű teremtőjétől függetlenül, ha jó, akkor az tovább írja önmagát az életben, olykor átvérezve a történelem szövetét is. Jelenlegi tapasztalataim alapján azonban be kell látnom, hogy mint annyi minden másban, ebben is tévedtem. Először a szlovákiai nyeltörvény okán szembesültem azzal a ténnyel, hogy bizony Madáchcsot és Mikszáthot is, mint klasszikust, meg kell segíteni olykor az egységesülni látszó Európa magyar-szlovák határon átívelő kulturális kapcsolatainak újjáépítésben: Csesztve és Alsó-Sztergova/Dolná Strehová, valamint Horpács és Szklabonya /Sklabina összefüggésében. Ez estben az Ipoly Szabadegyetem kurzusaira gondolok, amelyek több mint egy évtizedes működés után lettek kárvallottjai a kellő képen el nem ítélhető szlovák törvénykezésnek, a nyelvtörvénynek Most pedig a magyar törvényhozás miatt kell segítő kezet nyújtanunk egy másik klasszikusunknak: Kassák Lajosnak, merthogy életműve egész egyszerűen kimaradt a Nemzeti Tantervből, amely egyébként sok új és tartalmas elemet és nevet is tartalmaz, de Kassák és az avantgárd, mint ajánlott irodalom sem szerepel a középiskolás tantervben. Hát ki érti ezt? Ez a helyzet valóban abszurd. Ezt igazságkereső körútjainkon szó nélkül hagyni nem szabad, és nem is lehet. Ezért is hívlak a mellékelten megküldött Ekszpanziós tematika értemében július 22-én, most vasárnap, Nagymarosra, a Kassák-emléktáblához 17.30-ra,

majd 19 órára a Rk. Templomba a Kassák Emlékmisére, hogy

együtt tehessünk hitet Kassák halának 45. évfordulóján

az Ő örökkéva(l)lóságáról. A találkozás reménységével köszönt: németh péter mikola (20)953-1932

EKSZPANZIÓ XXIV.

Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozók 2012-ben

A Dunakanyarban: Nagymaroson – Verőcén – Visegrádon

KASSÁK LAJOS

(1887 – 1967)

„ IDÉZET + IMPROVIZÁCIÓ ”

A KASSÁK EMLÉKTÁBLÁNÁL

N a g y m a r o s o n -- Július 22-én, vasárnap 17. 30-kor

( Bálint Zsombor művénél a Magyar utca 2-es számú háznál )

„KASSÁK LAJOS NAGYMAROSON”

EKSZPANZIÓ KÖLTŐINEK SZAVALÓKÓRUSA KASSÁK ÉS SAJÁT VERSEKRE HANGOLTAN

Bokor Levente, Batári Gábor, Horváth Ödön, Kettős Tamás, Konczek József, Nyírfalvi Károly

Emlékbeszédet mond:

SZOMBATHY BÁLINT

Kassák-díjas költő, képzőművész

NÉMETH Péter MIKOLA: „KASSÁK LAJOS AZT ÜZENTE…”

Közreműködnek:

A TÉKOZLÓ FIÚK

19 órakor a Római katolikus templomban

KASSÁK - EMLÉKMISE

Halálának 45. évfordulóján

Misét celebrál:

Dr. Varga Lajos

váci segédpüspök

„ DALOCSKÁK KLÁRÁNAK „

vers-koncert

+ Kassák Lajos - Horváth Ödön - Konczek József – Németh Péter Mikola - Papp Tibor

+ Szabados György - Szűgyi Zoltán lírai műveire