Nemzetszolgálat

'MAGYAROK – TELEKI' – Beszélgetés Bakos Istvánnal a Lánchíd rádióban

'MAGYAROK – TELEKI'

Beszélgetés Bakos Istvánnal a Lánchíd rádióban,

2013. április 18., 47:28

A TELEKI PÁL EMLÉKEZETE című megemlékezésről és könyvbemutatóról készült DVD teljes terjedelemben megtekinthető

VIDEO ALBUM rovatunkban:

TELEKI PÁL EMLÉKEZETE - 2013. április 3., Budavár, Litea Könyvesbolt

Gróf Teleki Pál miniszterelnök rádióbeszéde (1939. február 25.)

teljes terjedelmében meghallgatható NEMZETSZOLGÁLAT rovatunkban:

Gróf Teleki Pál miniszterelnök rádióbeszéde 1939. február 25. - video hanganyag

MAGYAR ÖRÖKSÉG AZ ÖTÖDIK KONTINENSEN

Laudatio az ausztráliai Magyar Élet* hetilapról és főszerkesztőjéről, Csapó Endréről

Tisztelt Ünneplő közönség, Hölgyeim és Uraim!

Kivételes az alkalom, hogy az ötödik kontinensen élő hatvanezer fős nemzetrészünk jeles képviselőit méltathatjuk. Ma első ízben kerül a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába egy félévszázados nemzeti intézmény Ausztráliából. Intézmény, amelyben a főszerkesztő és hetilapja egységet alkot, reprezentálva egyben olvasótáborukat is.

Az 1921. november 11-én, Répcelakon született Csapó Endre tíz évig – 1941-ig – Veszprémben élt, ott végezte el a felsőkereskedelmi iskolát. Könyvelőként dolgozott, majd jött a katonai szolgálat. Budapest ostrománál szovjet fogságba esett. 1945 nyári szabadulása után iparművészként és vendéglősként igyekezett önálló jövőt alakítani. Az egyre kilátástalanabb helyzetből, 1948-ban, feleségével és pólyáskorú fiával együtt elmenekült Magyarországról, s 1949 végén kivándorolt Ausztráliába. Először fizikai munkából élt, majd 1954-től 1978-ig egy országos vállalatnál üzemtervező rajzolóként, később csoportvezetőként dolgozott. Élete ekkor újabb fordulatot vett, amelyről Sisa István: Őrtállás Nyugaton című könyvében így vall: „Ausztráliában a hetvenes években ötvenezer főre becsült magyar emigráció megérdemelte, hogy hetilapja legyen. Ehhez nekem kellett meghozni az áldozatot, műszaki tisztviselői állásomból korai nyugdíjba vonulással elvállaltam egy országos terjesztésű hetilap főszerkesztői feladatát.” A főszerkesztő tudta, hogy mit vállal, hiszen 1964 óta alapító-szerkesztője, tulajdonosa volt a Sydneyben havonta megjelenő Ausztráliai Magyarságnak. Ezt az Ady János által 1976-ban megvásárolt, akkor 18 évesmelbourne-i hetilappal a Magyar Élettel egyesítve, 1978-ban nemzeti elkötelezettségű hetilapot hoztak létre. Csapó Endrének része volt a föderáció valamennyi tagállamának magyar szervezeteit összefogó Ausztráliai Magyar Szövetség létrehozásában, amelynek több alkalommal főtitkárává választották. Az egyre kiterjedtebben működő Szövetség országos terjesztésű fórumot kívánt. A Magyar Élet 1978-tól e szerepet is betölti, főleg a helyi szervezetek munkáját megjelenítő KRÓNIKA oldalak rendszeres publikálásával. Az elmúlt három évtized során 30-szor 50 újságot, azaz 1500 lapszámot írtak, szedtek, szerkesztettek, csomagoltak és küldtek szét a lap korábban egyre gyarapodó, mintegy négy-ötezer előfizetőjének, illetve több mint tízezer olvasójának, akiket a kontinens egészéről nyertek meg a hetilap számára. Irdatlan távolságokat kell áthidalniuk, hogy a több száz és ezer kilométerre élő szórványt összekössék!

Ahogy akkori bevezetőjében a főszerkesztő írta: „Az igazság mellett a valóságot is meg kell írni…. Feladataink szétágazóak: azon kívül, hogy olvasnivalót adunk, itteni életünk tükre kell hogy legyünk….. De ez csak úgy sikerülhet, ha az Olvasó is hozzásegít… A szétszórtságban csak így válhatunk élő társadalommá. Hűség is kötelez bennünket. Állam-polgári hűségünk Ausztráliához köt, de szellemi hűségünk a magyar népé, amely ezer esztendőn keresztül építette, csiszolta azt a sajátos ízű, színű műveltséget, ami különös szép nyelvünkön oly egyénien fejeződik ki. Hűségünk nem pártoké, vagy csoportoké… Mennyezetünk az a magyar égbolt, amely mindazokat betakarja, akiknek szívét-lelkét még melegíti a magyar érzés… ”

Csapó Endre ilyen gondolatokkal indult neki a hetilap-szerkesztésnek, s nemzetmentő munkáját 1983-ban a régi kollégából lett új laptulajdonossal folytatta tovább. Az ötvenedik évfordulóra írt januári, Mérföldköveink című vezércikkében így szól róla: „Márffy Attila – elfogadva az Ady János idején megfogalmazott és meghonosodott, a nemzeti értékekre és feladatokra épült szellemiséget – szívós akaraterővel és szorgalommal alakította ki az újság végleges karakterét, a hetilapot a fejlődés útjára tette. Melbourneben, Sydneyben egyaránt mintegy félszáz eladóhelyen lehetett már kapni a Magyar Életet, a 16 oldalból 20, 24, 28 lett, alkalmanként 32 oldalon, egy alkalommal 40 oldalon jelentünk meg. Családi erőfeszítés volt ez a Márffy-család részéről is. Márffy Ágnes szép életét fogyasztotta el a betűszedéssel, Ceskel Gabriella szorgalma, irodalmi műveltsége is belefolyt a betűtengerbe,Malonyay Éva emigrációs hősi küzdelmeit a Magyar Élet belső munkatársaként vívta, Ruttkay Arnold művészetét, a németországi Kiss Zoltán kifogyhatatlan humorát a Magyar Élet közvetítette. Józsa Erika mindmáig erősségünk Sydneyben. Bagin Lívia szorgalmasan végzi az újságírás nehéz műfaját, az interjúkészítést. Kroyherr Frigyes heti tárca műfajában remekel.”)

2001-ben az Emigráció a hazáért című vezércikkében írja: A magyar hetilap a maga 50 évével Ausztrália 237 éves történelméből 21 százalékot élt meg idáig. Hasonló teljesítménnyel, mint amilyet 2001-ben, Ausztrália önálló államisága százéves évfordulóján Sydneyben, a NSW Parlamentben tartott Hungarian Presentation Day rendezvényén a hatvan éves magyar emigrációról bemutattak. „Ausztrália az elmúlt ötven évben a világ legdinamikusabban fejlődő országa volt. Lakossága 7 millióról 19 millióra majdnem háromszorosára növekedett, és az életszínvonal is háromszorosára emelkedett. A fejlődés indexe tehát kilenc. Statisztikusok azt is megállapították, hogy a bevándorolt magyarság, számarányához viszonyítva tízszer annyival járult hozzá a fejlődéshez, mint az ausztrál átlag. Ilyen teljesítmény egyszerűen példa nélküli.” Ami Ausztráliának nyereség, az Magyarország vesztesége- állapítja meg. Erről 2007. novemberi vezércikkében már így szólt:

A tengeren túli, távoli kontinenseken különleges szerepe, mondhatnánk küldetése van a magyar újságoknak, különösen azóta, hogy megszűnt a Szabad Európa Rádió, a BBC és az Amerika Hangja magyar adása. A Kárpát-medencén kívüli magyar szórványokban ma már csak az Egyesült Államokban és Kanadában jelenik meg magyarnyelvű hetilap. Ennek ismeretében, majdnem csodának kell tekinteni, hogy Ausztráliában működik a legjobb hetilapunk… Kellett hozzá és továbbra is kell tehetség, kitartás, megszállottság, energia, találékonyság, szívósság, élő egyesületi közösség és mindenek felett rengeteg, munkában eltöltött számolatlan óra, mivel: „Egyértelművé vált.., hogy nem csak a kihaló emigrációs nemzedék kapcsolattartásáról van szó, hanem az utódnemzedékek bekapcsolásáról. … a cél több annál, hogy a magyar nyelv utódainkban itt fennmaradjon, ami idealizmusunk hő vágya, de ... összmagyar nemzeti érdek is fűződik a jövő nemzedékek magyarországi kapcsolataihoz. Teljes felelősséggel mondhatjuk, hogy Magyarország jelenlegi állapotában nem engedheti meg magának azt, hogy a külföldi magyar százezrek szolidaritását ne termelje ki és ne kapcsolja be felemelkedéséért folytatott munkájába. Visszájáról nézve, bűnös mulasztást követ el minden olyan magyar kormányzat, amely nem hoz meg minden áldozatot ennek az országmentő lehetőségnek a megvalósításáért, működőképessé tételéért.” – írja 2007. november 22-i Ország és emigráció című vezércikkében.

A Magyar Élet és főszerkesztője Csapó Endre cselekvő létével, hetente megjelenő nívós lapszámaival, írásaival fontos nemzetmegtartó szerepet vállal a diaszpórában. Erről mindenki meggyőződhet, aki rendszeres olvasója a Magyar Életnek, vagy a HUNSOR-honlapnak, illetve megismerkedik a főszerkesztő „Ilyen a világ” című, 1961 óta írott nagyszerű vezércikkeit tartalmazó, eddig megjelent három kötetével, azokat elolvassa. Mindazok, akik olvasták, tanúsíthatják, hogy a főszerkesztő – aki 1948-1991 között nem járt szülőhazájában – jobban érzékeli és elemzi helyzetünket, mint itthoni kollégáinak zöme. Mert hű maradt önmagához, vállalt küldetéséhez, nemzetéhez. Nemcsak írásaiban, életében is. A Teleki Pál Érdeméremmel 2006-ban kitüntetett Csapó Endre – az ausztráliai Szent Korona Társaság egyik alapítója és vezetője, az „Egy a nemzet” szellemi mozgalom elindítója – az ötödik kontinensen igen népszerű. Őszinte, mértéktartó, humánus gondolkodású és szerény közéleti ember. Nélküle és lapja nélkül nem találnánk igazi önmagunkra, nemzetünkre, s nem lenne olyan minőségű a sokfelől rekrutálódott, sokszínű ausztráliai magyar diaszpóra sem, mint amilyennek alkalmunk volt megismerni és több ízben méltatni.

Isten éltesse a Magyar Örökség díjjal kitüntetett Magyar Életet és főszerkesztőjét, Csapó Endrét, hogy az ötödik kontinens magyarsága, s az egész nemzet javára munkálkodjanak még sokáig!

Budapest, 2008. június 14. (RÖVIDÍTETT VÁLTOZAT!)

Bakos István

*Az ausztráliai Magyar Élet hetilapot Magyarországon először a Bethlen Gábor Alapítvány tüntette ki 1997-ben. Csapó Endrét az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján az Alapítvány Teleki Pál Érdeméremmel tüntette ki. Kurátorunk, Bakos István ezért is vállalta örömmel méltatásukat a Magyar Örökség 51. díjátadó ünnepségén.

BÁRÓ KEMÉNY JÁNOS

A JÓSÁG EMBERE, ezt a megtisztelő címet kapta báró Kemény János, az erdélyi tájak mindmáig legnagyobb kultúrmecénása, aki a marosvécsi várkastély és a hozzá tartozó hatalmas erdőbirtok megöröklése után azt a nemeslelkű fogadalmat tette, hogy vagyonának tetemes részét az erdélyi magyar irodalom és művelődés céljaira fordítja. Hogy fogadalmát mennyiben sikerült megvalósítani, azt igazolja áldozatos irodalomszervezői munkássága. 1926-ban saját költségén megszervezi az Erdélyi Helikon szabad írói munkaközösséget, mely közel két évtizedes tevékenysége során méltán képviselte a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom 55 művelőjének – írók, költők – érdekeit és értékeit. Irodalompártoló tevékenysége nemcsak a vécsi találkozókra korlátozódott; ilyen irányú kezdeményezései közül elég, ha csak a modern magyar irodalomtörténet megírásának anyagi pártolását említjük, vagy a kiemelkedő irodalmi alkotások jutalmazását, mikor megalapította az évente kiosztásra kerülő harmincezer lejes Kemény János és neje díjat.

Irodalomszervezői munkásságáról beszélve, szólnunk kell a marosvásárhelyi rangos Kemény Zsigmond Társaságelnöki székében kifejtett tevékenységéről is.

1928 tavaszán került sor arra a tisztújító közgyűlésre, melyen Kemény Jánost egyhangúlag a Társaság elnökévé választották (ezt a tisztséget a KZST megszűnéséig viselte). Az ezt követő, de főleg az 1928-32 közötti időszak volt a leggyümölcsözőbb korszak a modern romániai magyar irodalom arculatának kialakításában és önmagára találásában.

A városban rendszerességgel sorra kerülő rendezvényeken kívül irodalmi esteket, turnékat szerveztek. 1942 áprilisában nagyobb felolvasó körútra indult a Társaság 6 tagja – a cél: szélesebb körben, több magyarországi városban ismertetni meg a Helikon és a Kemény Zsigmond Társaság íróit, munkásságát. „Nem dicsekedni jöttünk – mondta el minden alkalommal Kemény János –, csak egy szerény kis ízelítőt hoztunk az erdélyi szellemből...”

Kemény János a modern erdélyi magyar irodalomban közel húsz kötetével van jelen, témájuk leginkább a természet, erdő, mező, rét, patakok, állatok és az egyszerű havasi emberek élete.

A rászorulókról való gondoskodás mindennapi gondjai közé tartozott. Ezt a legszebben egy öreg vécsi fogalmazta meg: „Talpig becsületes ember volt. Mindenki szerette, mert mindenkin segített. A faluban rengeteg munkahelyet teremtett, s még a gyermekeknek is jutott a dologból.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy mikor a báró úr volt a segédlelkész – (Kemény János a teológiát is elvégezte s így az anyagi segítség mellett a lelki gondozást is felvállalta) – prédikációin tele volt az istenháza.”

A Jóság embere fogadalmának másik területe a színház, a színművészet pártolása. Íróbarátjának, Sütő Andrásnak egyszer bevallotta, hogy erre mintegy 35 ezer hold erdeje ment rá „de kérlek, erről ne szólj a feleségemnek – mondta Kemény. Nem szóltam. Csak mindenkinek mondom el újólag, hogy Kemény Jánosnál nagyobb mecénást – tudtommal – nem ismer az erdélyi kultúrhistória.”. Ezzel a nemes gesztussal megmentette a csődbejutott kolozsvári magyar színházat, biztosította később működését, támogatta a zsidó művészeket, amikor azok már nem léphettek fel a megszégyenítő fajgyűlölő törvények miatt.

A Jóság embere – jóságáért – az 1944-es változások után cserében azt kapta, hogy otthonát rosszindulatú emberek felprédálták, földönfutóvá tették, kényszerlakhelyre költöztették. 1945-ben megbízzák ugyan a Székely Színház megalapításával, s mikor minden sínen volt, azonnali hatállyal eltávolították a színház kötelékéből, s az önfeláldozó mecénásnak akkor nem jutott más munkahely, csak a mészkő-talicskázás. Innen mentik ki barátai és kerül könyvtárosi állásba, majd a Sütő András vezette Új Élethez művelődési rovatvezetőnek.

Ma, a hálás utókor jóvoltából, büszkén mondhatjuk: Kemény János immár nemcsak a Jóság embere, hanem a magyarságunk Arany-embere megtisztelő címét is méltán viselheti.

Legyen áldott az emlékezete!

Adamovits Sándor

* Laudátor a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriuma elnöke, a MURE titkára. Készült a Magyar Örökség díjátadó ünnepségére, 2008. szeptember 20. 11 óra, MTA Díszterem.

TRIANON 90. ÉVFORDULÓJA AZ EÖTVÖS KOLLÉGIUMBAN

Világszerte, öt kontinensen, számos helyen és formában emlékeztek nemzettársaink az ezeréves Magyar Királyságot szétszabdaló; harmadára csonkító békediktátum évfordulóján. Közülük most legfontosabb az új Magyar Országgyűlésben – a magyar állampolgárságról, majd a nemzeti összetartozás napjáról hozott új törvények nyomán –, tartott méltó megemlékezés volt, amelyet a televíziók révén követhettünk.

A DUNA TV élő közvetítést adott Verőcemarosról; a 90. évfordulóra épített Kárpát-haza templom - szép számú közönség részvételével zajlott - felavatásáról. A csonka haza különböző városaiban, településein, tájain; az elszakított területeken, s a Kárpát-medencén túli világban tartott megemlékezésekről is kapott híradást a magyar néző. Még a nemzeti összetartozást megtagadó MSZP frakció Liszt-téri külön üléséről, meg az MVSZ párizsi kivonulásáról, tüntetéséről, sőt Slotáék komáromi Trianon-ünnepéről is láthattunk képeket.

Azok, viszont akik nem voltak jelen, nem kaphattak hírt az országban egyedülálló, egy felsőoktatási intézmény által rendezett emlékező gyűlésről. Ezt kívánjuk röviden pótolni.

A Himnusz közös eléneklésével 11 órakor kezdődött az Eötvös József Collegium, az öreg-kollégistákat összefogó Baráti Kör és a Bethlen Gábor Alapítvány trianoni megemlékezése.

Dr. Horváth László igazgató, szülővárosa Sopron hősies helytállására is utalva, nyitotta meg a zsúfolásig megtelt Díszteremben tartott rendezvényt.

Bakos István műsorvezető, a BGA kurátora, hajdani kollégista, Teleki Pál tudós-államférfi szerepét méltatva, kérte fel Dr. Borsi-Kálmán Béla történész öregkollégistát az emlékező beszéde megtartására. (A szomszéd népekre is irányuló, elismeréssel fogadott meditatív, szabad-előadásának lényege a Nagyítás c. lap e heti (II. évf. 22.) számában olvasható.)

A Partium szülötte után a felvidéki Losoncról származó kollégistatársunk, Liszt-díjas és az idei alternatív Kossuth-díjas Szvorák Katalin népdalénekes remekelt. Az alkalomhoz illő szép gyimesi, illetve zoboralji és dunántúli népdalait hálával fogadtuk csakúgy, mint a kollégium egykori diákja, Bethlen Gábor-díjas költő; Kovács István: Beolvasztás c. versét.

Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Bethlen Alapítvány kurátora, nagyhatású beszédében a trianoni trauma gyógyításáról, a lelkeket átható revízió igényéről, s a tisztázásról szólt.

Ezt követően a kitüntetés alapítói; Bakos István kurátor és Rieger Tibor szobrászművész, a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma nevében Teleki Pál Érdemérmet adományoztak

„a honi felsőoktatás nemzetközileg elismert intézményének

az Eötvös József Collegiumnak,

115 év óta folytatott értékteremtő pedagógiai munkássága,

példás magyarságszolgálata elismeréseként.”

A kitüntetést és az oklevelet Dr. Horváth László igazgató úr nagy taps közepette vette át.

A Díszterem felét a Trianonról és benne az Eötvös Collegiumról szóló Kamara-kiállítás töltötte be. Ezt a Collegium Történész Műhelye (Arató György, Gyúrósi Pál, Szász, László G., Pál Z., Novotnik, Vitányi P., Kovácsik, Bojtos Anita, Ternovácz B. és diáktársaik),illetve Tóth Magdolna, a Collegium könyvtárosa rendkívüli munkával, három hét alatt, sikerrel állítottak össze. (Így a délután ott zajló nemzetközi konferenciának is üzenhettek vele!)

Dr. Bertényi Iván történész professzor, a Baráti Kör elnöke, megnyitó beszédében szólt a bennünk élő trianoni trauma újkori jelenségeiről, s méltatta a kiállítást rendező kollégisták és könyvtárosunk áldozatos munkáját, amelyről a kiállítás nézői is elismeréssel szóltak.

Bakos István köszönetet mondott a méltó megemlékezésért minden közreműködőnek és résztvevőnek. Távollétében megköszönte László-Weimann Klára hajdani kollégistatársunk nemes adományát is, aki nemrég elhunyt férje emlékére új székeket vett a Díszterembe.

Az emlékezést a Szózat, s a régi himnusz, a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zártuk.

Budapest, 2010. június 7.

Közli: Bakos István,

BGA- Eötvös Coll. Baráti Kör

http://www.magyarhirlap.hu/belfold/feldolgozatlan_tuntetes.html

A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY KITÜNTETÉSEI ÉS KITÜNTETETTJEI

A Bethlen Gábor-díjasok és laudátoraik névsora (1983-)1986–2012

Prae-Bethlen Gábor-díjasok: (még az Alapítvány hivatalos engedélyezése előtt Illyés Gyuláné, Kozmutza Flóra adta át e kitüntetést+a vele járó 30.000 Ft-os díjat; 1983-ban a szilenciumra ítélt Csoóri Sándornak, 1984-ben Czakó Gábornak, 1985-ben Nagy Gáspárnak.)

(még az Alapítvány hivatalos engedélyezése előtt Illyés GyulánéKozmutza Flóra adta át e kitüntetést+a vele járó 30.000 Ft-os díjat; - a szilenciumra ítélt

1986-ban Domokos Pál Péter csángó-néprajzkutató (Budapest), L: Andrásfalvy Bertalan

1987-ben Zbigniew Herbert lengyel költő (Varsó), L.: Csoóri Sándor

Király Károly erdélyi politikus (Marosvásárhely), L.: Für Lajos

Szabó T. Attila erdélyi nyelvtudós (Kolozsvár, posztumusz), L.: Vekerdi L.

1988-ban Duray Miklós szlovákiai nemzetiségpol. (Pozsony), L: Csengey Dénes

Bohumil Hrabal cseh író (Prága), L.: Kiss Gy. Csaba

Janics Kálmán szlovákiai magyar újkortörténész (Vágsellye), L.: Király P.

Ujszászy Kálmán református teológus (Sárospatak), L.: Czine Mihály

1989-ben Dr. Szeli István délvidéki irodalomtörténész (Újvidék), L.: Hornyik Miklós

Veno Taufer szlovén költő (Ljubljana), L.: Domokos Mátyás

Tőkés László erdélyi református lelkész (Temesvár), L.: Vályi Nagy Ervin

Turczel Lajos irodalomtörténész (Pozsony), L: Dobos László

1990-ben Püski Sándor és Püski Sándorné könyvkiadó (Bp.–New-York–Bp.), L.: Fekete Gyula

Sütő András erdélyi magyar író (Marosvásárhely), L.: Csoóri Sándor

Jurij Skrobinecz ukrán költő (Ungvár, Ukrajna), L.: Balla Gyula

Szilágyi Júlia és erdélyi magyar esztéta,

Marius Tabacu (megosztva) román műfordító (Kolozsvár) L.: Cselényi László

1991-ben Dobos László szlovákiai magyar író (Pozsony), L.: Tőzsér Árpád

Dr. Hajós Ferenc szlovéniai magyar bíró (Ljubljana), L.: Király Tibor

Matuska Márton vajdasági újságíró (Szabadka, Délvidék), L.: Cseres Tibor

Molnár József magyar könyv- és lapkiadó (Németo.), L.: Czine Mihály

1992-ben Borbándi Gyula író, kritikus (München), L.: Görömbei András

Lükő Gábor néprajztudós (Budapest), L.: Halász Péter

Lubomir Feldek szlovák költő (Bratislava-Pozsony), L.: Tóth László

Konrad Sutarski lengyel költő, műfordító (Bp.), L.: Kiss Gy. Csaba

1993-ban Nedjeljko Fabrio író, a Horvát Írószöv. elnöke (Zágráb), L.: Kiss Gy. Csaba

Nagy Árpádné dr. Paksy Ágnes tanár (Szombathely), L.: Kósa Ferenc

Szőcs Géza költő (Kolozsvár), L.: Kodolányi Gyula

1994-ben Gazda József író, néprajzkut.(Kovászna, Székelyföld) L: Varga Domokos

Kató Béla református lelkész (Illyefalva, Székelyföld), L.: Bónis Lajos

Koncsol László író, irodalomtört., kritikus (Pozsony), L: Karol Vlahovsky

Sulyok Vince költő, műfordító (Osló), L.: Dobos László

1995-ben Kiss Ferenc irodalomtörténész, kritikus (Budapest), L.: Görömbei András

Lászlóffy Aladár erdélyi költő (Kolozsvár), L.: Széles Klára

Prof. Dr. Christoph Pan dél-tiroli jogász-politológus, (Bolzano), L.: Komlóssy József

1996-ban Erdélyi Zsuzsanna folklorista (Budapest), L.: Barna Gábor

Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, (Marosvásárhely), L.: Nagy Gáspár

Szépfalusi István és Szépfalusiné Wanner Márta lelkész,ill. műfordító (Bécs) L.: Lászlóffy Aladár

1997-ben Vojtech Kondrót szlovák költő, műfordító (Pozsony), L.: Gál Sándor

Szervátiusz Tibor szobrász (Kolozsvár–Budapest), L.: Pálfy G. István

Fülöp G. Dénes ÉS Fülöpné Suba Ilona ref. lelkész-h.pár (M.v.hely), L.: Bakos István

1998-ban Czine Mihály irodalomtörténész (Budapest), L.: Görömbei András

Krzysztof Czyżewski lengyel kisebbségi-szociológus (Krakkó), L.: Kovács István

Gombos Gyula író (USA/ -Budapest) , L.: Püski Sándor

1999-ben Tempfli József nagyváradi rk. megyéspüspök. Laudálta: Tőkés László

2000-ben Benkő Samu történész (Kolozsvár), L.: Vekerdi László

Herczegh Géza jogtudós (Pécs-Hága), L.: Kodolányi Gyula

Sava Babič szerb tudós, műfordító (Belgrád), L.: Dudás Károly

Kovács Andor és közgazdász (Bázel, Svájc), L.: Szászfalvi László

Szőllőssy Árpád (megosztva) közgazdász (Bázel, Svájc), L.: Bíró Zoltán

2001-ben Kanyar József népművelő (Kaposvár), L.: Halász Péter

Lezsák Sándor pedagógus, költő (Lakitelek), L.: Bíró Zoltán

Vári Fábián László költő, (Mezővári, Kárpátalja), L.: Nagy Gáspár

2002-ben Csicsery-Rónay István könyvkiadó és író (USA / Budapest), L.: Bakos István

Hódi Sándor pszichológus, közíró (Ada, Délvidék), L.: Kiss Gy. Csaba

Gencso Hrisztozov költő (Szófia, Bulgária), L.: Fecske András

Ablonczy László színikritikus, közíró (Budapest–Párizs), L.: Cs. Nagy Ibolya

2003-ban Jakubinyi György r. kat. érsek (Gyulafehérvár), L.: Erdő Péter bíboros-érsek

Vadkerty Katalin történész (Pozsony), L.: Koncsol László

2004-ben Nagy Károly egy. tan., az Any. Konf. Társeln. (USA), L.: Görömbei András

Zvonimír Mirkonić költő, esszéista, műford.(Zágráb, Horváto.), L.: Lukács István

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (Beregszász, Ukrajna), L.: Egyed Albert

2005-ben Ilia Mihály egy. tanár, a Tiszatáj egykori főszerk. (Szeged) L: Monok István

Vetési László az erdélyi magyar szórvány lelkésze (Kolozsvár) L: Tőkés László

2006-ban Háromszék c. székelyföldi lap szerkesztősége, (Sepsisztgyörgy) L: Kovács István

2007-ben NEM tudtunk Bethlen-díjat adományozni, nem tartottunk díjátadó ünnepséget.

2008-ban Dr. Erdélyi Géza, felvidéki ref. püspök L: Tőkés László Királyh.-melléki ref. püspök

Rózsás János GULAG –ot átélt közíró (Nagykanizsa) L: Vasy Géza a M. Irószöv. eln.

2009-ben …az Elérhetetlen föld c. antológia költői; a KILENCEK (megosztva) kapták:

Győri László,

Kiss Benedek,

Konczek József,

Kovács István,

Mezey Katalin,

Oláh János,

Péntek (Molnár) Imre,

†rózsa Endre (1941-1995),

Utassy József;

Laudátoruk: Vasy Géza irodalomtörténész. a Magyar Írószövetség elnöke

2010-ben Bohumil Doležal, politológus, közíró (Prága) L: Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész

Kányádi Sándor költő (Galambfalva, Székelyföld) L: Bíró Zoltán irodalomtörténész,

Für Lajos történész, alapító kurátor, L: Hende Csaba OGy. képviselő, honv. miniszter

Dr. Király Tibor jogtudós, alapító kurátor, L: Bakos István művelődéskutató

2011-ben CSEMADOK, Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség L: Lezsák Sándor,

Somodi István a Szárszó Baráti Kör elnöke L: Bíró Zoltán

2012-ben: Sára Sándor operatőr, filmrendező, a Duna televízió alapító elnöke L: Bakos Edit

. Dr Péntek János magyar nyelvtudós, egyetemi tanár (Kolozsvár) L: Kiss Jenő prof.

. Jurij Poljakov író, kritikus, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője L: Bíró Zoltán

A BGA Márton Áron Emlékérmével kitüntetettek és laudátoraik: 1988-tól

1988-ban:

ERDÉLYI VILÁGSZÖVETSÉG (Brazília, USA)

MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNYA (HHRF, Hámos László USA )

ZSÉRE KÖZSÉG (Szlovákia)

KRITERION KÖNYVKIADÓ (Bukarest)

SZENT ANNA RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA (Debrecen)

RÁKOSSZENTMIHÁLYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET

AZ 1988. JÚNIUS 27-I HŐSÖK TEREI TÜNTETÉS SZERVEZŐI

DR.BARKI ÉVA MÁRIA (Bécs)

DR.KISS FERENC irodalomtörténész (Bp.)

HENRYK JANKOWSKI atya (Gdansk, Lengyelország)

Laudálták őket: Márton Áron püspökre emlékezve és emlékeztetve Domokos Pál Péter, Hídvégi Máté, Kósa Ferenc és Bakos István

1989-ben:

EURÓPAI PROTESTÁNS MAGYAR SZABADEGYETEM (Svájc)

KÁRPÁTALJAI MAGYAROK KULTURÁLIS SZÖVETSÉGE (Ungvár, Ukrajna)

A KIÁLTÓ SZÓ SZERKESZTŐSÉGE

MAGYAR ÉLETÉRT ÉS JÖVŐÉRT MOZGALOM (USA, Hites Kristóf)

OPERATION VILLAGES ROUMAINS (Belgium)

BÍRÓ LUCIÁN rk. szerzetes (Komárom, Szlovákia)

GOMBOS GYULA író (USA)

ILLYÉS KINGA (Marosvásárhely)

KENDE PÉTER közíró (Párizs)

KIRÁLY BÉLA politikus (USA)

MARK PALMER (amerikai nagykövet. Budapest) Laudátoruk: Bakos István volt

1990-ben:

KOZMA IMRE plébános, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője (Budapest)

ZABOLAI– CSEKME ÉVA ENSZ tisztviselő (Genf, Svájc)

MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG (USA)

VICTOR MEIER újságíró (Bécs, Ausztria) Laudátoruk: Bakos István volt

KAZUYUKI TANIMOTO japán zenetudós Laudátora: Kósa Ferenc

1991-ben:

TEMPFLI JÓZSEF római katolikus megyés püspök (Nagyvárad)

DONALD ÉS ANIKÓ SZÁNTHÓ unitárius lelkész házaspár (Nagyvárad)

HALÁSZ PÉTER a HONISMERET főszerkesztője

DORCAS AID INTERNATIONAL szervezet (Hollandia)

VAJDASÁGI MAGYAROK DEMOKRATIKUS KÖZÖSSÉGE (VMDK)

Laudátoruk: Nagy Gáspár volt

1992-ben:

KÓRÓGY község (Délvidék)

OSZK NEMZETKÖZI CSERESZOLGÁLAT Laudátoruk: Bakos István volt

DR.TABAJDI CSABA kisebbségi szakértő (Budapest) Laudátora: Vekerdi László

1993-ban:

PERKA MARGIT ÉS MIHÁLY tanár házaspár (Szabófalva, Románia)

GÉCZI LAJOS nagykaposi tanár (Szlovákia) Laudátoruk: Halász Péter volt

1994-ben:

JELENITS ISTVÁN piarista tanár

†LEVENDEL LÁSZLÓ orvos

KIRÁLYHELMEC városa (Szlovákia)

AMERIKAI ÖREGDIÁKOK BESSENYEI GYÖRGY KÖRE (USA)

ERDÉLYI MAGYAR GAZDÁK EGYESÜLETE (Kolozsvár) Laudátoruk: Bakos István volt

1995-ben:

BÓNIS LAJOS mezőgazdasági mérnök (Budapest) L: Márton János

CZIRJÁK ÁRPÁD érseki helynök, kanonok (Kolozsvár) L: Szervátiusz Tibor

DUNA TV Közép-európai Magazinja (Budapest) L: Beke György

KMCSSZ. HUNYADI MÁTYÁS MUNKAKÖZÖSSÉGE (Kanada) L: Bakos István

ZRÍNYI IFJÚSÁGI KÖR (Buenos Aires, Argentina) L: Zika Klára

1996-ban:

HORVÁTH ANTAL kanonok (Csikszentdomokos, posztumusz)

JÁKI SÁNDOR TEODÓZ bencés tanár Laudálta őket: Halász Péter

BOHUMIL DOLEZAL történész (Prága, Csehország) L: Kiss Gy. Csaba

SÁRKÖZY PÉTER egyetemi tanár (Róma) L: Bakos István

KÖNYVES KÁLMÁN SZABADEGYETEM (Sao Paulo, Brazilia) L: Zika Klára

1997-ben:

LADOCSI GÁSPÁR katolikus tábori püspök (Budapest) L: Szikora József

MAJNEK ANTAL kárpátaljai katolikus püspök (Munkács) L: Milován Sándor

AUSZTRÁLIAI MAGYAR ÉLET SZERKESZTŐSÉGE (Melbourne– Sydney) L: Kardos Béla

1998-ban:

BÖJTE CSABA ferences szerzetes (Déva) L: Jelenits István

Dr. DEÁK ERNŐ történész (Bécs) L: Bakos István

KETTŐS JÁNOS református lelkész (Szentlászló-Kopács,Horvátország) L: Mák Ferenc

1999-ben:

BERSZÁN LAJOS esperes-plébános (Gyimesfelsőlok, Románia) L: Halász Péter

PRÁGAY DEZSŐ vegyészprofesszor (München) L: Fülöp Zsuzsanna

ZALABAI ZSIGMOND irodalomtörténész (Somorja, Szlovákia) L: Filep Tamás Gusztáv

2000-ben:

ATZÉL ENDRE jogász (Budapest)

BEDER TIBOR tanfelügyelő (Csíkszereda, Székelyföld) Laudálta őket: Beke György

CSEH TIBOR közíró, lapszerkesztő (USA) L: Ludányi András

UTASI JENŐ rk. plébános (Tóthfalu, Vajdaság) L: Juhász Judit

2001-ben:

HORVÁTH ARANY szerkesztő (Erdély) L. Czirják Árpád

MELBOURNEI MAGYAR KÖZPONT (Ausztrália) L: Bakos István

VÁRMEGYE GALÉRIA (Budapest) L: Németh Ágnes

2002-ben:

FRANZ KÖNIG bíboros (Bécs, Ausztria) L: Tempfli József, nagyváradi rk. megyéspüspök

BÓKAY ANDRÁS mérnök (Franciaország) L: Németh Ágnes

KÖRÖSMEZŐ magyarsága (Kárpátalja) L: Vári Fábián László

2003-ban:

BALOGH FERENC művésztanár (Kolozsvár-Bp.) L: Demény Attila, Kolozsvár

BETHLEN OTTHON (Ligonier, USA) L: Kovács Ilona

GÖNCZ LÁSZLÓ közíró (Lendva, Szlovénia) L: Pomogáts Béla

2004-ben:

KRAKKÓI NEMZETKÖZI KULT. KÖZPONT (MCK, Lengyelország) L: Kiss Gy. Csaba

SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZ. SZÖVETS. (SMOSZ, Stockholm) L: Deák Ernő

WURST ERZSÉBET oktatásszervező (Bécs, Ausztria) L: Újváry Gábor

2005-ben:

BÉCSI SZENT ISTVÁN EGYLET L: Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke, (Gyulafehérvár)

MÁRAMAROSSZIGETI LEÖWEY KLÁRA LÍCEUM L: Duray Miklós, (Pozsony)

SZABADKAI SZÉCHENYI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA L: Lezsák Sándor

2006-ban:

Sisa István közíró (USA) L: Magyaródy Szabolcs (Kanada)

Magyar Kultúra Alapítvány L: Bakos István

Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség L: dr. Seress Zsuzsa

2007-ben: NEM tartottunk díjátadó ünnepséget, nem adtunk senkinek Márton Áron Emlékérmet

2008-ban:

Dr. Bábel Balázs Kecskemét-kalocsai érsek, metropolita L: Lezsák Sándor

Kiss József a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum ny. természetrajz tanára L: Németh Ágnes

Szente Imre író, költő műfordító (Svédország) L: Gyurácz Ferenc (Vasszilvágy)

2009-ben:

Aracs délvidéki magyar folyóirat, Laudálta: Hódi Sándor (Ada, Szerbia)

2010-ben:

Puskás László görög katolikus pap (Kárpátalja) L: Lezsák Sándor, tanár, az Országgyűlés alelnöke

Magyar Katolikus Rádió laudálta: Bábel Balázs érsek, metropolita.

2011-ben: P SZŐKE JÁNOS ATYA Márton Áron posztulátora L: Dr. Mészáros István oktatástörténész

. 2012-ben:

DR. PÁKH TIBOR jogász, a nemzeti ellenállás hőse L: Kiss Gy. Csaba

KUNCKELNÉ DR. FÉNYES ILDIKÓ fizikus, a LAMOSzSz elnöke L: Zika Klára

AGÓCS SÁNDOR költő, szerkesztő, az ANTOLÓGIA Könyvkiadó vezetője L: Ács Margit

Teleki Pál Érdeméremmel kitüntetettek 2004-ben, ill. 2006-2011 között

A Teleki Pál Érdemérem – a Bethlen Gábor–díj és a Márton Áron Emlékérem mellett – a Bethlen Gábor Alapítvány új kitüntetése. Ezt a „becsületrendet” a tudós államférfiről neveztük el. Úgy véltük: Teleki Pál áldozatos küzdelme – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán kirabolt, megcsonkított és erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a hibás döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért – az eddigieknél nagyobb megbecsülést érdemel az utókortól.

A nemzetközileg elismert tudós kiemelkedő szerepet vállalt a szellemi honvédelemben és az ifjúság nevelésében is. Több mint két évtizeden át – haláláig –, a magyar cserkészet szellemi vezetője és patrónusa, egyetemi professzor, valamint a báró Eötvös József Collegium kurátora volt. Az elcsatolt területeken és a nagyvilágban élő magyarok, a nagycsaládosok valamint a lengyel menekültek iránti tevőleges szolidaritása példát ritkító államférfiúi erényről tanúskodik.

Teleki Pál miniszterelnök 1941 április 3-án áldozatává vált a háborús politikának. Nemtelen támadások és a főváros vezetőinek antidemokratikus döntése miatt emlékműve is. Halálának 63. évfordulóján, 2004. április 3-án,szülővárosa Budapest helyett, a befogadó Balatonbogláron állítottuk fel a tudós-államférfi közadakozásból létesített bronz szobrát.

A szobor alkotója, Rieger Tibor szobrászművész, Teleki Pál születésének 125. évfordulójára emlékérmet készített, amelyet a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma, 2004 novemberében, a MTA Dísztermében tartott díjátadó ünnepségén, a szobor felállítását támogatóknak adományozott:

• Lengyel Nagykövetség, (Budapest)

• Külföldi Magyar Cserkészszövetség, (USA)

• Dr. Kovács Miklós polgármester (Balatonboglár)

• Szőllősi Ferenc plébános (Balatonboglár),

• Dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök,(Szeged)

• Nemeskürty István író,(Budapest)

• Polish Business Club in Hungary,(Budapest)

• Grzegorz Lubczyk volt magyarországi nagykövet (Lengyelország),

• Butty Ferenc öregcserkész (Kanada)

• Magyaródy Szabolcs öregcserkész (Kanada)

• A Magyar Tudományos Akadémia Éremtára, valamint

• Shingo Minamizuka egyetemi professzor (Japán)

Születésnapján, nemzetszolgálatáért Teleki Pál Emlékérmet kapott még 2005-ben:

• Csoóri Sándor költő, a HITEL főszerkesztője, (Üröm)

• Görömbei András irodalomtörténész, a HITEL főszerkesztő-helyettese, (Debrecen)

Teleki Pál Érdemérem – a Magyar Forradalom 50. évfordulója tiszteletére

A kettős állampolgárság ügyében – a Teleki-szoborállításra emlékeztető, szégyenletes politikai és médiahadjárattal – tartott 2004 december 5-i népszavazásra válaszolva, illetve a korabeli államvezetés által megcsúfolt 1956-os Magyar Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, az emlékérmet; Teleki Pál érdeméremméalakítottuk át.

A kettős állampolgárság ügyében – a Teleki-szoborállításra emlékeztető, szégyenletes politikai és médiahadjárattal –tartott , illetvea korabeli államvezetés által megcsúfolt az emlékérmet; alakítottuk át.

E kitüntetéssel 2006-tól a magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki szolidáris szellemiségét, emberi példáját követőket ismerjük el. A tudós-államférfi portréját ábrázoló bronzérem hátlapjára, a „MERJÜNK MAGYAROK LENNI!” feliratot vésettük. Első alkalommal a csonka-hazában élők közül kiválasztottak kapták meg e becsületrendet, amelyet – a trianoni békediktátum 86. évfordulóján – 2006 június 4-énadtunk át a következőknek:

• Ács Margit író, irodalomkritikus,

• Bíró Zoltán irodalomtörténész, egyetemi oktató,

• Fekete Gyula író, könyvszerkesztő,

• Für Lajos történész, ny. miniszter és egyetemi tanár,

• Dr. Horváth János közgazdász, országgyűlési képviselő,

• Király Tibor jogtudós, akadémikus,

• Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, egyetemi oktató,

• Kiss Dénes költő, a Trianon Társaság elnöke,

• Kubassek János földrajztudós, akadémikus,

• Márton János közgazdász, a Bethlen Alapítvány tb. elnöke,

• Mezey Katalin költő, könyvkiadó,

• Nagy Gáspár költő, szerkesztő, a Bethlen Alapítvány legendás titkára,

• Németh Ágnes tanár, könyvszerkesztő,

• Sára Sándor filmrendező, operatőr,

• Török Bálint történész, közíró,

• Zelnik József művelődéspolitikus,

• Püski Kiadó Kft. Budapest,

• Teleki Pál Egyesület, Gödöllő

A Kárpát-medence elcsatolt területein és a nyugati magyar diaszpórában élők e kitüntetését, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006 november 3-án tartott díjátadó ünnepségünkön adtuk át:

Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője, (Sydney)

• Dr. Czettler Antal történész, Teleki Pál munkásságáról könyvei jelentek meg (Svájc),

• Dömötör Gábor cserkészvezető, Teleki Pál cserkészhagyományának éltetője (USA)

• Dulka Andor tanár, a bánsági szórványmagyarok jeles képviselője (Ürményháza, Szerbia),

• FÓRUM Kisebbségkutató Intézet, a Felföld magyar tud. közp–ja (Somorja, Szlovákia),

• Gábor Róbert szociáldemokrata politikus, a Peyer Párt alapító tagja, szaksz. vez. (USA),

• de Gerando Teleki Judit a Teleki-család tagja, a francia-magyar kapcsolat- ápoló (Fr.o)

• id. Klement Kornél közíró, 1956-os forr. tanács-tag, emigráns, öreg-cserkész, (Németo.),

• Kormos László, a HUNSOR és a népszerű HUNSOR- Hírfutár moderátora(Svédország),

• Kunckelné Fényes Ildikó, a LAMOSZSZ elnöke, venezuelai magyar vez. (Venezuela),

• Dr. Ludányi András egy. tanár, kisebbségkutató, a szórványmagyarság hírvivője (USA),

• Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt folyóirat főszerkesztője, irodalomszervező (Kárpátalja)

• Szabó Zsolt a Művelődés c. lap főszerk., művelődésszerv., egy. oktató (Kolozsvár, Erdély),

• Sylvester Lajos író, szerkesztő, a Teleki- szobor hírvivője (Sepsisztgy. Székelyföld),

• Dr. Tőkés István ref. teológus, egyháztörténész, példás családfő (Kolozsvár, Erdély)

A Magyar Forradalom 50. évfordulóján tanúsított helytállásáért ugyanekkor kapta a „Becsületrendet”:

• Vértesaljai László Rómában és az 50. évfordulón végzett magyar-mentő szolgálatáért,

• Piotr Górecki, a Lengyel TV munkatársa, az 50. évforduló hiteles tudósításáért, (Varsó)

2007 augusztus 1-jén a világ cserkészeinek Centenáriumi Jamboree-ja alkalmából a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdemérmet adományozott

• a 95. éves Magyar Cserkészmozgalomnak (Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetség, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség képviselőinek), a magyar ifjúság határokon átívelő összefogása, nemzetnevelő munkássága, a cserkészek 100 éves világszervezetében való áldozatos helytállása, magyarságszolgálata elismeréseként.

2008. március 3-án Teleki Pál egykori munkatársa, a 100. éves Keszi Kovács László kapott Teleki Pál Érdemérmet a magyar néprajz értékeinek feltárásában, ápolásában , és Teleki szellemi öröksége védelmében tanúsított áldozatos munkája, szolgálata elismeréseként.

2008. március 31-én a 70. éves Ágh István- t tüntette ki Teleki Pál Érdemérem- mel a Kuratórium; költői, szépírói és szerkesztői munkássága, nemzetszolgálata elismeréseként.

2008. december 5-én példás magyarságszolgálatukért Teleki Pál Érdemérmet kaptak:

• Makovecz Imre építész,

• Dr. Papp Lajos szívgyógyász,

• Teleki Júlia délvidéki képviselő és író,

• Illyés Mária művészettörténész, az Alapítvány kurátora

• Dr. Vekerdi László tudománytörténész, az Alapítvány egyik alapító-kurátora.

2009. december 9-én kapták meg a Bethlen Gábor Alapítvány becsületrendjét:

• Dr. Béres József okleveles vegyész,

• Balassa Zoltán történész (Kassa),

• Nagy András grafikus,

• Lezsák Sándor (kitüntetését a 60. születésnapján adtuk át).

2010. november 14-én kapott Teleki Pál Érdemérmet:

• Pogány Erzsébet alapító-igazgató, Felvidék Ma (Somorja, Felvidék)

• Hornyik Miklós közíró, (Délvidék)

• Eötvös József Collegium (e kitüntetést a közösen rendezett Trianon 90. emléknapon adtuk át).

2011 november 4-én adományoztuk nemzetszolgálatukért e kitüntetést a következőknek:

SZARVAS GÁBOR Nyelvművelő Egyesület, Ada

Cservenka Judit rádiós-újságíró, szerkesztő,

Dr. Csirpák Lilly nyelvtanár,tolmács, a Teleki Pál Emlékbizottság tagja

Dr. Mészáros István tudós, oktatástörténész,

Péterffy László szobrászművész,

Dr. Ujváry Gábor történész, hungarológus.

2012 jún. 4-én, Teleki Pál szobránál, az Eötvös Collegiumban kapta kitüntetését

DÖBRENTEI KORNÉL költő, a HITEL szerkesztője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

HÁBEL GYÖRGY ny. MÁV mérnök-főtanácsos, a felvidéki magyarság patrónusa

MÓZSI FERENC író, a Magyar Szellemi Védegylet alapítója, a Százak Tanácsa tagja

SZABÓ ANDRÁS előadóművész, a BGA-, és az Eötvös Collegium Baráti Köre tagja

UDVARDY FRIGYES közgazda, a romániai magyar történeti kronológia létrehozója

Tamási Áron-díjasok és laudátoraik 1990 - től *:

1990-ben: TOMPA MIKLÓS rendező (Marosvásárhely) Laudálta: Ablonczy László

1990-ben: rendező (Marosvásárhely)

1991-ben: DÁVID GYULA irodalomtörténész (Kolozsvár) L: Páskándi Géza

1992-ben: HERTELENDYFALVI TAMÁSI ÁRON SZÉKELY-MAGYAR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET

1993-ban: ANNUS JÓZSEF a Tiszatáj főszerkesztője, (Szeged) L: Márkus Béla

1994-ben: MAROSI ILDIKÓ irodalomtörténész (Marosvásárhely) L: Sütő András

1995-ben: IVÁNKA CSABA a Nemzeti Színház rendezője L: Ablonczy László

1996-ban: PÁLFY G. ISTVÁN újságíró (Budapest) L: Cs. Nagy Ibolya

1997-ben: GÖRÖMBEI ANDRÁS irodalomtörténész, kritikus (Debrecen) L: Márkus Béla

1998-ban: FERENCZY ISTVÁN színművész (Marosvásárhely) L: Tamás Menyhért

1999-ben: CSELÉNYI LÁSZLÓ, filmrendező (Duna TV, Erdély/Bp.) L: Csiki László

2000-ben: CS.NAGY IBOLYA irodalomtörténész, könyvkiadó (Debrecen) L: Ablonczy László

2001-ben: NAGY PÁL irodalomtörténész (Erdély) L: Sütő András

2002-ben SYLVESTER LAJOS közíró, szerkesztő (Sepsisztgyörgy, Székelyföld) L: Pálfi G. István

2003-ban: BERTHA ZOLTÁN irodalomtörténész (Debrecen) L: Márkus Béla

2004-ben: LŐRINCZI LÁSZLÓ író , műfordító (Olaszország) L: Ablonczy László

2005-ben: DONKÓNÉ SIMON JUDIT tanár, előadóművész (Érd) L: Pálfy G. István

2006-ban: Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerk. L: Bertha Zoltán

2007-ben: Dr. Márkus Béla, irodalomtörténész, Debrecen L: Görömbei András akadémikus

2008-ban: Dr Sipos Lajos irodalomtörténész, (Budapest) L: Dr. Márkus Béla,

2009-ben: Kubik Anna színművész, (Budapest) L: Blaskó Péter

2010-ben: Járfás Ágnes, műfordító (Párizs) L: A. Szabó Magda, a Duna TV ügyvezető alelnöke 2011-ben:LŐWEY LILLA és VÁRADI PÉTER PÁL könyvkiadók, (Veszprém) L: Ugrin Aranka

2012 –ben SZAKOLCZAY LAJOS közíró, kritikus L: Dr. Márkus Béla irodalomtörténész (Debrecen)

* A Tamási Áron-díjat Tamási Áron özvegye alapította 1990-ben, s egy általa kinevezett Bizottság évente dönt arról, hogy azt ki kapja meg.

Budapest, 2012. október 26. Összeállította: Bakos István ügyvezető kurátor

Gróf Teleki Pál miniszterelnök rádióbeszéde 1939. február 25. - video hanganyag

Gróf Teleki Pál miniszterelnökrádióbeszéde 1939. február 25.

video hanganyag

A TELEKI PÁL EMLÉKEZETE című megemlékezésről és könyvbemutatóról készült DVD teljes terjedelemben megtekinthető

VIDEO ALBUM rovatunkban:

TELEKI PÁL EMLÉKEZETE - 2013. április 3., Budavár, Litea Könyvesbolt

A 'MAGYAROK – TELEKI' – Beszélgetés Bakos Istvánnal a Lánchíd rádióban című műsor

meghallgatható NEMZETSZOLGÁLAT rovatunkban:

'MAGYAROK – TELEKI'

Beszélgetés Bakos Istvánnal a Lánchíd rádióban

Díjak és díjazottak

A Bethlen Gábor Alapítvány 1980-tól féllegálisan kezdte meg működését. Főként az elcsatolt területeken élő magyarok iránti szolidaritási akciókat és segélyezéseket igyekezett elősegíteni és koordinálni, miközben törekedett önmaga legalitását is megszerezni. A korabeli pártállami rendszer urai különféle retorziókkal, cenzúrával, leváltással, állásvesztéssel büntették az általuk nacionalistának nevezett, elnyomott társaság tevékenyebb vezetőit. Munkásságukat, közügyeinkben tanúsított bátor helytállásukat, nemzetszolgálatukat értékelve, egzisztenciális gondjaikat is enyhítendő (az 1983 április 15–én elhunyt) Illyés Gyula családja, Kiss Ferenc, Németh Lászlóné, valamint a kezdeményezők közül tíz-tizenketten – a hat évig halogatott hivatalos állami engedélyezés előtt – a Bethlen Alapítvány nevében „díjat” adományoztak. Az általuk összeadott pénzből létesített harmincezer forintos (előzetes) Bethlen–díjat elsőként a Pártközpont által akkoriban szilenciumra ítélt Csoóri Sándor , illetve Czakó Gábor kapták 1984 február 6-án, majd az Írószövetség vezetői közül száműzött, s az Alapítvány titkárolását áldozatosan vállaló Nagy Gáspár vehette át, 1985 augusztus 26-án,.Illyés Gyulánétól.

A Kiss Ferenc, Kodolányi Gyula, illetve Pethő Bertalan/Németh Lászlóné által aláírt hitelesítő levél szerint : „Mindez abban a reményben történt, hogy a Bethlen Alapítvány, megalakulása után, előtörténetének eseményei közé ezeket a díjakat beiktatja, és a pénzdíjat véglegesen a kitüntetetteknek ítéli oda.”

A hivatalos miniszteri engedélyezést követően, 1985 szeptember 20-án Márton János agrár-közgazda elnökletével megalakult Kuratórium a mellékelt Felhívást bocsátotta ki, amelyet a Titkárság segítségével igyekezett eljuttatni az ország minden részébe és a világ magyar közösségeihez. A hazai sajtónak megtiltották a Bethlen Gábor Alapítvány (BGA) propagálását, ezért csak néhány folyóirat (Honismeret, Olvasó Nép, Somogy) volt bátor leközölni. A Nagy András grafikus vonzó emblémájával készített szórólapok segítették a gyűjtést, amelyet csekkek kiküldésével végezett a Titkárság. Főként a nemzethű értelmiség, a vidéki egyházi közösségek, és jó néhányan az emigrációban élők közül támogatták kisebb-nagyobb összegekkel az Alapítvány céljainak megvalósítását. Az adományozók sora lassan mozgalommá szélesedett, a pártállami hatóságok vegzatúrája sem lankadt. A „közérdekű kötelezettségvállalásként” engedélyezett (mivel az akkori jogszabályok alapítványt nem ismertek) BGA alapszabályának és ügyrendjének kidolgozása fél éves egyeztetéssel, Bihari Mihály közreműködésével történt. Alapítványunkkal „Azokat a vállalkozásokat óhajtjuk ösztönözni és támogatni – határainkon belül és azokon túl – melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik.” – így szól a legfontosabb célkitűzés, amelynek szellemében kitüntetésekkel is elismerték, ösztönözték a nemzet szolgálatát. Az ügyrend és az első díjazandó személy kuratóriumi elfogadását követően, a Hazafias Népfront egy júniusi rendezvénye keretében (Márton János a HNF alelnöke is volt), a Vakok Intézetében került sor az első „hivatalos” Bethlen-díj átadására. Ezt követően mindig Illyés Gyula születésnapján, önálló díjátadó ünnepségen, méltó laudációk után, szép helyszínen, többnyire az Országos Széchényi Könyvtár Dísztermében ( egy ideig a MVSZ Magyarok Házában, 2004 november 2-án pedig a MTA Dísztermében) adják át a Bethlen Gábor Alapítvány kitüntetéseit: a pénzjutalommal is járó Bethlen Gábor – díjat, (az érme Péterffy László műve), illetve a Márton Áron Emlékérmet, Szervátiusz Tibor alkotását.. Tamási Áron özvegye 1990-ben alapította (a BGA keretében működő javaslattevő kuratóriummal), az ugyancsak pénzjutalommal is járó Tamási Áron – díjat (az érme Tőrös Gábor munkája) A Teleki Pál Emlékérmet Rieger Tibor, a Balatonbogláron 2004. április 3-án felállított Teleki –szobor alkotója készítette, s először a nemzetnevelő tudós államférfi születésének 125. évfordulóján adták át a MTA székházában. A díjátadó ünnepségen elhangzott laudációk szövegét rendszeresen az Alapítvány testvérintézménye, a HITEL folyóirat közli.

Bethlen Gábor-díjasok

2005 évi díjátadó és a kitüntetettek

A Bethlen Alapítvány díjátadó ünnepsége – Halottak Napján

A Budavári Palotában Halmos Béla és népzenész társai muzsikája, Maczkó Mária énekei és Szabó András igézetes vers-és prózamondása kíséretében huszadik alkalommal tartotta díjátadó ünnepségét a negyedszázada működő Bethlen Gábor Alapítvány. Hagyományosan november 2-án, Illyés Gyula születésnapján, s immár 16. alkalommal rendezték az Országos Széchenyi Könyvtár Dísztermében, amely most is zsúfolásig megtelt lelkes közönséggel. E fölemelő ünnepség a Himnusz közös eléneklése és Bíró Zoltán kurátornak, az alapítók emlékét és örökségét felidéző szavai után, a kitüntetések átadásával folytatódott.

Ez évben Bethlen Gábor-díjat ketten kaptak:

Ilia Mihály egyetemi tanár, a Tiszatáj egykori főszerkesztője (Szeged)

a magyarság érdekében végzett tanári, szerkesztői, közéleti munkásságáért és kiemelkedő nevelői és határon túli kapcsolatépítő tevékenysége elismeréseként.

Munkásságát: Dr. Monok István, az OSzK főigazgatója méltatta

Vetési László az erdélyi magyar szórvány lelkésze (Kolozsvár)

a szórványban élő magyarok megmaradása érdekében végzett lelkészi, nevelő munkássága és kiemelkedő közéleti közírói tevékenysége elismeréseként

Szolgálatát méltatta : Tőkés László, Királyhágó-melléki református püspök, (Nagyvárad)

Márton Áron- emlékérem kitüntetést hárman kaptak:

a bécsi Szent István Egylet

az ausztriai magyarság több évtizedes szolgálata, a keresztény-szolidaritás ápolása, és a Kárpát-medence elcsatolt területein élő magyar oktatás segélyezésében végzett kiemelkedő tevékenységükért.

A kilenc évtizede működő Egyletet Dr. Jakubinyi György, Erdély érseke, (Gyulafehérvár) laudálta,

A kitüntetést Stipsicz Károlyné, Bethlen Katalin elnökasszony vette át

máramarosszigeti Leöwey Klára Líceum

a város 42 év után újjáélesztett magyar gimnáziumáért folytatott küzdelmük, keresztény-szellemiségű nevelőmunkájuk és a Partium magyar ifjúsága anyanyelvű oktatása ügyének szolgálatáért,

Az iskola újjáteremtőinek munkásságát Duray Miklós, politikus, (Pozsony) méltatta.

A kitüntetést Béres Ildikó a Líceum igazgatója vette át.

a SZABADKAI Széchenyi István Általános Iskola

a délvidéki magyarság anyanyelvű oktatásának szolgálata, keresztény-szellemiségű nevelőmunkája, és a Kárpát-medencei magyar oktatási kapcsolatok ápolásában végzett tevékenységéért

A 150 éves iskola és pedagógusai nevelő munkáját Lezsák Sándor, ogy. képviselő (Lakitelek) méltatta.

A kitüntetést hetven szabadkai kollégája jelenlétében Kocsis Mihály igazgató vette át.

A két kitüntetett iskolának Dippold Péter, a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvány elnöke száz– száz könyvből álló értékes könyvcsomagot adományozott.

A Tamási Áron Kuratórium önálló döntése alapján Tamási Áron-díjat kapott:

Donkóné Simon Judit tanár, előadóművész (Érd) a csángó-magyar kulturális örökség ápolásáért, terjesztéséért és népművészetre nevelő munkájáért Őt Pálfy G. István, hírlapíró, (Budapest) méltatta.

Az elhangzott laudációkat hagyományosan a HITEL folyóirat januári száma közli.

A díjátadó ünnepség végén a kuratórium elnöke a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvánnyal közös segélyakciót hirdetett az árvíz sújtotta székelyföldi ÜLKE falu támogatására. Gyermekkönyveket, ifjúsági és történelmi regényeket, CD-ket, videó és hangkazettákat., hasznos tárgyakat és játékokat karácsonyra szívesen továbbítanának a falu gyermekes családjaihoz, amelyet a Pro Hungaris Alapítvány székhelyén, előzetes telefoni időpont egyeztetés után nov. 15-ig vennének át az adományozóktól (Bp. V. ker. Hold utca 6. sz, tel: 3010-548.) Pénzadományt „ÜLKE-i - segély” megjegyzéssel a BGA 11702036-20229773 OTP csekkszámlájára várnak, - visszaigazolást küldenek.

A Bethlen Gábor Alapítvány ünnepi rendezvényét a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, a NCA, a Magyar Kultúra Alapítvány, Sisa István (USA) támogatta, a MTV, DUNA TV figyelemre sem méltatta.

Márton Áron Emlékérem

Tamási Áron-díjasok

Teleki Pál Emlékérem

A nemzetnevelő tudós államférfi

Bakos István:

Emlékbeszéd Teleki Pálról és szobrának balatonboglári felállításáról *

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégeink!

Az idei Bethlen Gábor – díjak, Tamási Áron – díj és a Márton Áron – emlékérmek átadása után, születésének 125. évfordulóján, itt, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében emlékezzünk meg gróf Teleki Pálról a nemzetnevelő tudósról, a XX. század egyik legjelentősebb magyar államférfiáról. Méltó, hogy arra, akit 1913 – ban választottak a MTA levelező, 1925-től pedig tiszteleti tagjává, s aki jó néhány tudományos intézetet, szervezetet alapított és vezetett hazánkban, e helyen emlékezzünk.

Teleki Pál gazdag alkotó életének, sokoldalú munkásságának egy-egy ágát, vonását számos újonnan és néhány régebben megjelent könyvben olvashatják, itt és most azonban tényekre épülő áttekintést szeretnék adni szerteágazó tevékenységéről, a kortársai közül kiemelkedő, rendkívüli személyiségéről.

I. A 125.éve született TELEKI PÁL tudós–államférfi életútja:

Gróf Teleki Pál a híres erdélyi főnemesi család katolikus ágának leszármazottja. Nagyapja Teleki József a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alapítója, apja Géza egyesületalapító történész, politikus és költő volt. Édesanyja Muráty Irén gazdag görög kereskedőcsalád sarja.

Az 1879 november 1-jén Budapesten született Pál – aki nyarait rendszeresen a Partiumbeli családi birtokon Pribékfalván töltötte–, a családban szívta magába a „Noblesse oblige” szemléletét, amely élete során újabb és újabb társadalmi és nemzeti feladatok vállalására buzdította. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi karának hallgatója. Ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat is folytatott, sőt a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet, s értekezését „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel írta. Első írásait, recenzióit a Huszadik Század közölte. 1903-tól Lóczy Lajos mellett, dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a román többségű nagysomkúti választókerület képviselője a Parlamentben. Választóival következetesen anyanyelvükön beszélt. 1908-ban megnősült, a bánsági osztrák-német Bissingen–Nippenburg Johannát vette feleségül. Két gyermekük született (Mária, 1910; Géza, 1911)

Közigazgatási és parlamenti képviselőséggel járó közéleti tájékozódása 1907-től a földrajztudomány felé fordult. Szudánban tett nagyobb utazást, majd az öt idegen nyelven beszélő fiatal tudós térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. Ennek eredményeként készült 1909-ben megjelent „Atlasz a japán szigetek cartographiájának történetéhez” című műve, amely a magyar és a nemzetközi tudományos életben elismertté tette, Párizsban megkapta a Jomard-díjat, a görög, az osztrák, a spanyol , az olasz, a finn, később sok más nemzet földrajzi társasága tagjai közé választotta. 1909-től 1913-ig a Földrajzi Intézet igazgatója, 1913-ban a balkáni és kis-ázsiai kereskedelmi kapcsolatokat segítő Turáni Társaság elnöke, 1911-től 1923-ig Cholnoky Jenő elnök társaként a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára volt, s 1912-ben Észak-Amerikában vele tett szakmai körutat. Az első magyar tudományos igényű világatlasz gróf Teleki Pál irányításával készült el. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1925-ben tiszteleti taggá választották. 1929-ben a Szent István Akadémia is rendes tagjává választotta. Számos külföldi konferenciára, előadókörútra hívták meg, nemzetközi tudós társaságok választották tagjaik sorába, könyve jelent meg az USA-ban, Németországban cikkei szerte Európában. Rendkívül ígéretes tudományos karrierjét azonban nemzetének szolgálata alá rendelte, mert a külső fenyegetettségben és a nemzetvesztők árnyékában számára ez vált történelmi küldetéssé. Ahogyan Babits Mihály írja versében:

„ Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa,

mint fához a levél, hulltomig kapcsolva,

mert nem madár vagyok, hanem csak falevél,

mely ha fája kidőlt sokáig ő sem él. ”

Az I. Világháborúban tartalékos főhadnagy Boszniában, majd parancsőrtisztként az olasz fronton teljesített szolgálatot. A harctéren szerezte súlyos vesebaját, amely egész életét végigkísérte. 1917-18-ban az Országos Hadigondozó Hivatal elnökévé nevezték ki. 1918 őszétől a – később trianoniként elhíresült -békekonferenciára készült fel, egy munkacsoport élén elkészítette Magyarország községenkénti néprajzi térképét, a béketárgyalások szinte egyetlen hiteles Kárpát-medencei dokumentumát, a híres „carte rouge”-t. A Tanácsköztársaság kikiáltása idején Svájcban tartózkodott, majd Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába. Részt vett a Székely Nemzeti Tanács külkapcsolatainak megteremtésében és a Területvédő Liga elnöki tisztségét is elvállalta. 1919. júniusától augusztusáig a szegedi ellenkormányok külügyminisztere, sőt földművelésügyi minisztere is volt. A Béke-előkészítő Iroda tudományos osztályának vezetőjeként 1919 őszétől azoknak a térképeknek, tanulmányoknak és statisztikáknak irányította az elkészítését, amelyeket a magyar békedelegáció a párizsi béketárgyalásokra vitt. Sajnos hiába. Sem gróf Apponyi Albert lenyűgöző beszéde, sem az előtárt tények, sem a legendás „carte rouge” nem tudta mérsékelni a trianoni katasztrófát. Teleki Pál 1920 július 19-én egy halálra ítélt ország miniszterelnöke lett. A sors kegyetlen fintora, hogy így neki kellett elfogadtatnia a parlamenttel a trianoni békeszerződést, ami miatt már november 13-án vádindítványt tett önmaga ellen az Országgyűlésben. Ahogy Bethlen Gábor korában Erdély és a magyarság, úgy Trianon következményeként a maradék ország és a nemzet megmaradása került veszélybe. A megalázott, megcsonkított és szétesett államban igen nagy szükség volt Teleki nemzetféltő erélyére, határozott cselekvésére. A kormányzat és az államhatalom megszilárdítását, az anarchikus állapotok felszámolását, a jogbiztonság és a normális közélet megteremtését, a gazdaság serkentését tűzte ki célul, mivel a maradék ország elemi léte, fennmaradása forgott kockán. 1921-ben fogadtatta el „az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről” szóló 3. törvénycikket, amely nemcsak a kommunista pártot kényszerítette illegalitásba, de a szélsőjobboldal, és a volt különítményesek ellen is felhasználható volt. Feloszlatta a tiszti különítményeket, felfüggesztette az Ébredő Magyarok Egyesületének működését. A kommün terrorja és az országvesztés miatti bűnbakkereső antiszemita közhangulatot a kormány – a felsőoktatásban továbbtanulók esélyegyenlőségét növelő – „numerus clausus” törvénnyel mérsékelte. Amikor emiatt antiszemitizmussal vádolták, így válaszolt: „Én a legteljesebb tisztelettel és elismeréssel vagyok a zsidóság kiváló kvalitásai iránt, semmiképp nem kívánom azt visszaszorítani, nem vagyok antiszemita ebben az értelemben ;abszolute tisztelem személyesen és tisztelem csoportosan a zsidóságot… Csak helyet kérünk magunknak arányszámunknak megfelelően…” A parasztságot a Nagyatádi Szabó István-féle földreformelfogadtatásával igyekezett megnyerni. 1921. április 14-én azonban – a nemrég boldoggá avatott – IV. Károly király visszatérési kísérlete miatt lemondott a miniszterelnökségről. Elvállalta viszont a Menekültügyi Hivatal, valamint aTársadalmi Egyesületek Szervezetének Központja elnöki tisztségét és szívósan munkálkodott a trianoni katasztrófa menekültjeinek és az irányát vesztett civil társadalom egyesületi életének megerősítésén. Teleki a nemzet védelmeérdekében életprogramjává tette a nemzetnevelést, azt, hogy az ország minél több lakosából tudatos neveléssel és tudatos önneveléssel a zárt közösségekből és az alaktalan tömegből valódi nemzet nevelődjön. A nemzetnevelés fő eszköze az oktatás, a társadalom széles köréből kiválogatott tehetségek és a szellemi elit folyamatos éltetése, a helyes nemzettudat és a nemzethez való tartozás érzésének együttes elmélyítése. Feladata a nemzet iránti felelős kötelességtudat mindennapi tettekben, konkrét munkában megvalósuló közösségi gyarapítása. Teleki azt vallotta, hogy a trianoni határok, amellett, hogy igazságtalanok, a Kárpát-medence természetes ökológiai, etnikai és gazdasági rendjét bontják meg, s különféle konfliktusokat és természeti katasztrófákat idézhetnek elő. Ezt szerinte csak egy felelősségteljes, helyzetén változtatni képes, magabiztos magyar nemzet képes leküzdeni. Életét ezután a magyar közélet, főként az ifjúság nevelésének szentelte. Kíméletlen harcot folytatott a nemzeti bűnök; a kishitűség, a viszálykodás, az idegenmajmolás és a hőbörgő hazafiaskodás ellen, az úri gőggel, a protekcióval és a korrupcióval szemben. Teleki rendkívüli tudásával, széleskörű nemzetközi tapasztalatával, kapcsolatával, erkölcsi és jellembeli szilárdsággal, elkötelezettséggel állt a magyar szolidaritást, illetve a keresztény- európai kultúrkör és a magyarság értékeit átörökíteni szándékozó nemzetnevelő program élén. Olyan társakat talált maga mellé, mint Klebelsberg Kunókultuszminiszter, a néprajzos Győrffy István, a cserkész-pap Sík Sándor, a köztisztviselő Magyary Zoltán, a geográfus Rónai András, Fodor Ferenc és sokan mások a cserkészet, a keresztény egyesületek, a falukutató népi írók, a népfőiskolások, az Eötvös kollégisták és az elcsatolt területek magyar szellemi köreiből. Ahol szükségesnek tartotta és kérték, funkciót vállalt. Így lett 1920-tól haláláig a báró Eötvös József Collégium gondos kurátora, s patronálta az ifjabb nemzedék új nemzetközi szervezetét, a cserkészetet., amelyet Sík Sándorral és társaival együtt a nemzetnevelés szolgálatába állított. 1922-ben a kormányzó főcserkésszé nevezte ki, kiújult vesebetegsége miatt erről a posztról lemondott, ám 1923-ban tiszteletbeli főcserkésszé választották, amelyet élete végéig kitartóan ellátott. E poszton érte el az ország legnagyobb nemzetközi sikerét, az 1933-as gödöllői cserkész jamboree kitűnő megrendezését, amelyen 27 ezer cserkész vett részt a világ minden részéből. 1920 októberében megalapította a budapesti Egyetemi Közgazdaságtudományi Kart, 1921 közepétől létrehozta és vezette a gazdasági földrajzi tanszéket. Az államigazgatás tudományos megalapozásának szolgálatára szervezte meg 1924-ben a Szociográfiai Intézetet, 1926-ban pedig az Államtudományi Intézetet. 1927-ben - a közgazdaság-tudományi kar képviseletében - bekerült az akkor alakult Felsőházba. Vezető szerepe volt a tudománypolitikában és a tudományszervezésben, valamint az egyetemi ifjúság mozgalmainak összefogásában is. Támogatta a falukutatókat, a Táj-és Népkutató Központ földreformot sürgető munkáit, később Kovács Imréék kiállítását a Károlyi Palotában. 1932-től az Országos Ösztöndíjtanács, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke, 1936-37-ben az Országos Közoktatási Tanács, 1937-38-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora volt. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot, a kor legmagasabb tudományos-művészeti kitüntetését. Ő volt az európai gondolat, az európai együttműködés egyik hazai apostola, Paul Valery javaslatára 1933 októberében Párizsban tartott előadást a Szellemi Együttműködés európai kongresszusán 1934-ben „Európáról és Magyarországról” címmel jelent meg könyve. 1936-ban a Columbia Egyetem (USA) díszdoktorává avatta.

1938-ban a tokaji választókerületben kormánypárti programjával ismét országgyűlési képviselővé választották. 1938. májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, de főként a területi revízióval foglalkozott. 1938 augusztusában meghatározó szerepe volt a Magyarok Világszövetsége létrehozásában és programjának kialakításában. A német orientáció túlsúlya és a fasiszta típusú reformtörekvések miatt elfordult Imrédy politikájától, akinek bukása után, 1939. február 16-án, másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget, mert „bajban volt a haza”. A szélsőjobboldal visszaszorítását tűzte ki célul, betiltotta a Magyar Nemzetiszocialista Pártot, és a Hungarista mozgalmat, ugyanakkor német nyomásra engedélyezte a Volksbund működését és elfogadtatta a második zsidótörvényt. Ez utóbbiak nem a magyar joghagyományból következtek, hanem a nácizmus termékei voltak, s feltételei lehettek annak, hogy Teleki a békés területi revízió külpolitikáját folytathassa, az ország függetlenségét és háborús konfliktusokból való távolmaradását biztosítsa. Szociálpolitikai intézkedéseivel sikerült megszilárdítania a belső rendet. 1939 júniusában Szeged választja országgyűlési képviselőjévé. 1939-ben visszacsatolták Kárpátalját, Teleki beterjesztette az autonóm Kárpátaljai (Ruszin) Vajdaságról szóló törvénytervezetét. 1939 őszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását, a német-lengyel háború után pedig befogadta a több, mint százezer lengyel menekültet, köztük mintegy tízezer lengyel-zsidót. Segítette a szovjetek által lerohant Finnország önvédelmi harcát is a Finnországi Magyar Légió fölállításával. 1940 januárjában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatot adott ki Teleki politikájának támogatásáról. A német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot egyre inkább a németek mellé kényszerítette. A területi revízió folytatása, Észak–Erdély visszacsatolása fejében át kellett engedni a magyar területeken a Romániába tartó német csapatokat, és októberben Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. A belpolitikában a szegény néprétegek fölemelését célzó Országos Nép- és Családvédelmi Alapról, valamint a földreformról készülő törvények, a visszatért régiók fejlesztése, etnikailag toleráns közigazgatásának kialakítása, a kolozsvári magyar Tudományegyetem felszerelése és újraindítása foglalkoztatta. Személyes példát mutatott azzal, hogy a nemzet javára lemondott a visszacsatolt területeken lévő birtokairól. Eközben azonban már mutatkoztak a német befolyás, a jobbratolódás egyértelmű jelei is: szabadon engedték Szálasi Ferencet, a Volksbundot a hazai németség kizárólagos szervezetének ismerték el, egy újabb, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását kezdték meg. Külön gazdasági egyezményt kötött a kormány Németországgal az oda irányuló élelmiszer- és takarmányexport növeléséről. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar „örök barátsági szerződés”-t kötött. Amikor 1941. márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, kérte Magyarország részvételét a támadásban. Teleki nem vállalta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra feláldozta magát. Megdöbbentő halálával akarta figyelmeztetni, felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt, megakadályozni az angolok hadüzenetét, az ország háborúba lépését, ami átmenetileg sikerült neki. A korabeli mérvadó külföldi és hazai vezetők fejet hajtottak Teleki nemzetét óvó vértanúsága előtt, s állítólag egy üresen hagyott székkel kívánták az újabb béketárgyaláson szellemi jelenlétét biztosítani. Nem tették. Sőt a párizsi békekötés után Teleki emlékezete, egykori munkatársai és intézményei ellen is szellemi irtóhadjáratot indítottak. Az igazság azonban előbb – utóbb felszínre tör. Vas István: Teleki Pál emlékezete c versét – 1956 elején ­–már így fejezte be:

„…s hiába takarják hazug feledésbe,/ Megnő minden évvel éltető emléke,

S ragyog tizenöt év vérpárás ködéből,/ Teleki füstölgő revolvercsövéből.”

II. TELEKI PÁL budavári/ balatonboglári szobráról:

Amint az életrajzi áttekintésből is érzékelhető, Teleki Pált; Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Rákóczi Ferenc és Széchenyi István nyomdokain haladó, nagyformátumú nemzetnevelő tudós államférfinak tekintjük. Ő is a legsúlyosabb történelmi körülmények közepette, sokrétű képességével, tudásával, erkölcsi példájával és rendkívüli áldozatvállalással, becsülettel szolgálta a magyar állam megmaradását. Szolgálta a nemzet egyesítését, függetlenségét és jövőbeni egységét. Méltó rá, hogy emlékét megőrizzük és a jövendő nemzedékek elé példaként állítsuk. Méltó arra, hogy a fél évszázados kommunista önkényuralom által eltorzított életművét megtisztítsuk, neki szobrot állítsunk.

Számomra Teleki Pál öröksége eleven valóság, hisz’ én még az általa megharcolt, „kárpótolt” Magyarországon születtem. Az Eötvös Kollégiumban nevelkedtem, ahol Győrffy István, az európai műveltség és a falukutató népi írók szelleme Telekivel együtt élt és hatott ránk. Abban a művelődési minisztériumban szolgáltam, amelynek egykor Ő is volt minisztere, tudományszervezőként pedig abban az épületben, a Szerb utcában dolgoztam évekig, ahol az Ő tudományos műhelye volt, Annak a Magyarok Világszövetségének voltam öt éven át választott hivatali vezetője, amelynek létrejöttén még Teleki Pál bábáskodott, s szerzőtársaimmal – Magyar nemzetismeret címmel – nemrég olyan tankönyvet készítettünk, amely Teleki nemzetnevelő programjához is kapcsolódik. Ezért vállaltam szívesen, hogy csatlakozom azokhoz, akik Teleki Pál szellemi és erkölcsi örökségére, példájára, szoborral kívántak emlékezni és emlékezetni szülővárosában, Budapesten. Teleki Pál tudós-államférfi szellemi hagyatékának ápolása és szobrának felállítása céljából – születésének 120. évfordulóján –, a hazai és külhoni közélet mintegy félszáz jeles képviselőjéből alakult a Teleki Pál Emlékbizottság, amely ügyvezető elnökének Csicsery-Rónay Istvánt választotta. E testület 2000 májusában felhívással fordult a világ magyarságához, a XX. század kiemelkedő személyisége szobrának felállítása ügyében. Rieger Tibor szobrászművészt kértük fel a szobor megalkotására. A szobor létrejöttét anyagilag támogatta a Magyar Millenniumi Kormánybiztos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Lengyel Nagykövetség, a lengyel vállalkozók magyarországi klubja, a Lengyel Örökségvédelmi Alapítvány, a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, Butty Ferenc, és számos más szervezet, adományozó. A Teleki Pál Emlékbizottság kérésére a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Szoboralap címen önálló alszámlát nyittatott, amelynek révén ellenőrzötten bonyolítottuk a pályázati támogatásokból és közadakozásból befolyó, illetve a szoborállítással kapcsolatos be-és kifizetéseket. Teleki Pál 2001 márciusában posztumusz megkapta a Magyar Örökség–díjat, májusban pedig a Lengyel Köztársaság elnöke a legnagyobb elismerést tükröző: „A Lengyel Köztársaság Érdemrendje Parancsnoki Keresztje a Csillaggal” kitüntetést ítélte neki. A szobor Teleki halálának 60. évfordulójára 2001-ben elkészült, de azt az eredetileg tervezett helyszínre, a Sándor Palota közelébe, a Szent György tér rendezési tervének hiánya, elhúzódása miatt felállítani nem tudtuk. A szobor ünnepélyes alapkőletételét azonban Teleki Pál halálának 60. évfordulóján a Budai Várban tervezett helyszínen megtartottuk, augusztus 15-én pedig a Szent István Bazilikában Gyulay Endre püspök úr emlékmisét celebrált , ahol a lengyel nagykövet ünnepélyesen adta át Teleki posztumusz kitüntetését a család képviselőinek. A szoborállítás ügyében hosszas tárgyalások és egyeztetések után végül 2003-ban született kompromisszumos megállapodás a Budai Vár Hunyadi udvarában, Ludwig Múzeummal szemben fekvő újabb helyszínről. A Fővárosi Önkormányzat Városképi Bizottsága, majd Kulturális Bizottsága január 28- i ülésén egyhangú, pozitív döntést hozott Teleki Pál szobrának Budavári felállítása ügyében. A közös magyar-lengyel szoboravató emlékünnepséget 2004. április 3-án 16 órakor– halálának 63. évfordulóján–,tervezte megtartani a Teleki Pál Emlékbizottság. Teleki Pál szobrának Budavári fölállítását hatóságilag engedélyezte a Budavári Önkormányzat, a Budai Várgondnokság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Budapest Galéria, s fölállítását levéllel is támogatta a Teleki Pál Emlékbizottság két fővédnöke: Mádl Ferenc jelenlegi és Göncz Árpád előző köztársasági elnökünk.

2004. február 10-én a Magyar Hírlapban Fellegi Ádám zongoraművész Teleki Pál szobrának felállítása ellen tiltakozó aláírásgyűjtési kampányt kezdett, s indulatos levelet írt Demszky Gábor főpolgármesternek, amelyben – a holocaust évfordulójára hivatkozva ­– követelte, hogy a fővárosi közgyűlés plenáris ülése bírálja felül és utasítsa el a kulturális bizottság határozatát. Fellegi Ádámhoz február 13-án, pénteken csatlakozott Kuncze Gábor és Fodor Gábor, a MAZSIHISZ, majd Kovács László és az MSzP választmánya. Össztüzet indítottak a szoborállítás ellen a médiában. A Magyar Hírlap mellett a Népszava, a Népszabadság, az Élet és Irodalom és a kereskedelmi, olykor a közszolgálati televíziók sajtóhadjáratával szembena szoborállítók alig jutottak szóhoz.

Sajnos olyan politikai üggyé tették egy civil szervezet hivatalosan engedélyezett, itthonról és külföldről is támogatott kezdeményezését, amelynek beláthatatlanok a következményei. A nemzeti emlékezet egy kegyeleti kérdéséről, a hagyomány átadásáról van szó. Teleki Pál közadakozásból készült szobrának felállítása ellen folyó, kirekesztő szándékú agresszív kampánnyal, mintha a Rákosi- korszak hazug beállítása, az „antibolsevik, rasszista, revizionista” grófot kitagadó, gyűlölködő hangneme tért volna vissza közéletünkbe! Ehhez hasonló kirekesztő szándék nyilvánul meg az elcsatolt területeken élő magyarok kettős állampolgársága, a közcélú egyházi intézmények támogatása, sőt a Szent Korona Parlamentből történő eltávolítása ügyében is. Ezt engednünk nem szabad. Tanulságul és bátorításul adta közre nemrég a Teleki szoborról szóló dokumentumok FEHÉR KÖNYV-ét az Csicsery-Rónay István Occidental Press kiadója, „Szobor vagyok, de fáj minden tagom” címmel.

Kérem olvassák el Teleki Pál: Becsületünk előbbrevaló jólétünknél c. válogatást is, amelyet a nevét viselő gödöllői egyesület publikált.

Cui prodest? – kérdeztük e nemtelen sárdobáló kampány közepette, s azt reméltük, hogy a torz megítélésben főként a tájékozatlanság, elvétve a szereplési vágy, a rosszindulat dominál. A szobor ellen kampányolók által fajgyűlölő antiszemitaként beállított Teleki Páltól és szoborügytől sokan visszarettentek. A józanabbak annyit vállaltak, hogy Teleki – az akkor használt fogalmak szerint – legföljebb „fajvédő” volt, de soha sem volt fajgyűlölő. (Ez utóbbi magatartás keresztény világnézetével, vallásosságával sem fért volna össze.) Az elárvult Teleki Pál Emlékbizottság is megmérettetett e gyilkos kampányban, nyilvánvalóvá vált kik annak tényleges, és kik csak névleges tagjai. Csicsery-Rónay István, Csirpák Lilli, Kubassek János, Török Bálint, Vígh Károly és még jónéhányan tisztességes szóval és írásokkal próbáltuk meggyőzni a szoborállítást ellenzőket, a demokratikus döntést megkérdőjelezőket. Voltak olyan tagjai is az Emlékbizottságnak, akik sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem adtak, nemcsak az ülésekre, de még a szoboravatóra sem jöttek el. A Teleki által alapított, vagy egykor vezetett és fejlesztett hazai közintézmények, szervezetek vezetői közül csak néhányan vállaltak szolidaritást a budavári szoborállítókkal, a többség közömbös maradt. A hazai közélet is megoszlott ; sokan elhúzódtak, kitértek e vita elől, de sokan voltak, akik kiálltak a Teleki szobor mellett. 2004 március 7-én Dr. Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetője tartott Teleki-emlékmisét a Belvárosi Rk. plébánia-templomban, 28-án pedig az MDF-ből a napokban száműzött alapító atya, Lezsák Sándor Csengey Dénes Vándoregyeteme rendezett kitűnő előadókkal sikeres konferenciát a Kossuth Klubban Telekiről. A RUBICON 2004/2-es Teleki-számában Ablonczy Balázs, Kubassek János, Ormos Mária írásait olvashattuk. Erdélyben, a Székelyföldön Sylvester Lajos a Háromszék c lapban közölt számos kitűnő írást Teleki Pál és a szobor budavári fölállítása mellett. A Magyar Hírlap főként ellenvéleményeket közölt, ám online „szavazást” is folytatott: Állítsanak-e szobrot Telekinek? – címmel, ami meglepően pozitív eredménnyel zárult. Összesen 10104 szavazat érkezett : Igen: 7492 (75%), Nem 2512 (25%).

Érveink, tájékoztatónk, s a tények sem Demszky Gábort, sem társait nem befolyásolták; a demokrácia elemi szabályait, a liberalizmus alapelveit, szakbizottságaikat megcsúfolva – negatív döntést hoztak. Budapest Főváros Közgyűlése 204/2004(II.26.) sz. határozata hatályon kívül helyezte valamennyi szakbizottsága döntését, 205/2004.(II.26.) sz. határozata pedig kitiltotta Teleki szobrát a fővárosból.

Szeretném remélni, hogy egykor majd a Teleki-szobor ellenzői is szembesülnek azzal az erdélyi politikai hagyománnyal, amit Bethlen Gábor és utódai – köztük a kétszeri miniszterelnökként mindössze három évig regnáló Teleki Pál – képviseltek; „két pogány közt” szorongatva, a függetlenségét megcsonkítottan is őrző magyar állam és polgárai védelmében. Akkor talán érthetővé válnak J.F. Montgomerynek, az USA 1933-1941 közötti magyarországi nagykövetének alábbi mondatai: „Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban…” (J.F.M: Magyarország, a vonakodó csatlós, 86.p.)

Mészáros István professzor Csengey Dénes Vándoregyetemi előadása más oldalról világítja meg a helyzetet. Idézem: „Amikor 1938 májusában Teleki elfoglalta kultuszminiszteri székét, a következő zsidó iskolák működtek hazánkban: 145 hatosztályos népiskola, 6 polgári iskola, egy tanítóképző, egy tanítónőképző, 2 fiúgimnázium és egy leánygimnázium.

Ugyancsak Teleki miniszterelnöksége alatt történt a hazai zsidó tanügy újabb kiemelkedő eseménye, hiszen az 1939. július 6-i rendelet jóváhagyta két új zsidó középiskola alapítását Budapesten: 1939 szeptemberében megnyílt a fiúk számára a gépészeti szakközépiskola, míg a lányoknak az ipari szakközépiskola. Egy év múlva a meglévő fővárosi zsidó leánygimnázium a Személynök utcában (a Parlament közelében, a mai Balassi Bálint utcában) egy új, önálló tagozattal bővült – ezt a miniszter 1940. augusztus 24-én hagyta jóvá.

Teleki Pál volt a kultuszminiszter, illetve miniszterelnök, amikor az anyaországhoz visszatért területeken új zsidó gimnáziumok nyíltak: kettő Nagyváradon, egy-egy Kolozsváron, Munkácson, Ungváron (természetesen az 5 budapesti és egy debreceni zsidó középiskola, a budapesti zsidó tanítóképző és a miskolci zsidó tanítónőképző mellett).

Tagadhatatlan: Teleki kultuszminiszterségének és miniszterelnökségének ideje 1938–1941. között a hazai zsidó iskolaügy soha nem látott kiterjeszkedésének, intézményrendszere jelentős bővülésének időszaka volt”.

Ezt támasztják alá Elie Wiesel Nobel-békedíjas írónak a magyarországi holocaust 60. évfordulójára emlékező szavai, amit az amerikai kongresszus kupolatermében mondott el. A Népszabadságban megjelent MTI közlemény szerint „Wiesel utalt rá: 1944 elején hat-nyolcszázezer zsidó élt viszonylagos biztonságban Magyarországon. Nem érzékelték a „végső megoldás” közelségét. Voltak zsidóellenes törvények, de nyitva voltak a zsinagógák, a kulturális intézmények, virágoztak a zsidó iskolák. A magyar volt a legnagyobb zsidó közösség, amely megmaradt a megszállt Európában, és a legkönnyebben meg lehetett volna menteni. Nem így történt. Sehol sem mutatott az SS gyilkológépezete nagyobb hatékonyságot, mint Magyarországon…. Több mint ötmillió zsidót gyilkoltak meg már Európában, de Magyarországon nem hittek a híreknek. Miért nem figyelmeztették őket a szövetségesek a rádióban? Miért nem bombázták le a Birkenauba vezető vasutat? –sorolta Wiesel a kérdéseket.”

A trianoni sebeket orvosoló, cserkész-ifjakat nevelő, a szegényparasztok földhöz és házhoz juttatását segítő, a lengyel menekülteket pártfogoló Teleki Pál ekkor már három éve halott volt. Az SS gyilkoló-gépezet hazai sameszait pedig főként az Ő politikai ellenlábasai közül szervezték be. Teleki Pál egyik beosztottjának emlékét – a lengyel-zsidó menekültek kérésére - már a Jad Vasemben őrzik. Tanítványai közül sokan vettek részt az ellenállásban, a zsidómentő akciókban, sőt később is mertek magyarok lenni. Rejtély, hogy vajon neki miért nem jutott hely szülővárosában?

Áttörést e folyamatban, Szőllősi Ferenc plébános úr kezdeményezésére – Kubassek János Magyar Nemzet-beli cikke és telefoni megbeszélésünk nyomán–, Balatonboglár város önkormányzatának március 15-i, és a Teleki Pál Emlékbizottság március 16-i döntése hozott. Másnap már Kovács Miklós polgármesterrel és Szőllősi Ferenc plébánossal közös helyszíni szemlét tartottunk. Megállapodtunk a Teleki-szobor felállításának helyéről, idejéről és a műsorról. Ennek eredményeképp 2004 április 3-án, a tudós–államférfi halálának 63. évfordulóján – hazai és külhoni magyar, illetve lengyel vendégek ezreinek jelenlétében, Teleki Pál egészalakos bronzszobrát Balatonbogláron, a templomdombon ünnepélyesen fölavattuk.

Nem is kerülhetett méltóbb helyre e szobor ma Magyarországon! Ezt szoboravató beszédében Hámori József akadémikus, Csicsery-Rónay István, Grzegorz Lubczyk az Emlékbizottság lengyel védnöke, Jan Stolarski „boglarcsik”, illetve Lendvai Imre a KMCSSZ elnöke és Kovács Miklós Balatonboglár polgármestere egyaránt hangoztatta. Szőllősi Ferenc plébános úr – a Lengyel–Magyar Barátság Egyesület elnöke – volt az, aki kimondta a végső érveket:” ez a lengyel–magyar barátság szimbolikus helye: itt működött a II. Világháború idején az egyetlen lengyel gimnázium, itt nyugszik Varga Béla, Teleki Pálnak a lengyelek mentésében is leghívebb embere, én pedig Teleki Pál cserkésze voltam, máig őrzöm, s adom tovább tanítását, szavait.” Valóban köszönhetjük a cserkészeknek, akik őrzik és ápolják Teleki örökségét, anyagilag is nagyban segítették a szoborállítást, csakúgy mint a Lengyel Nagykövetség vezetőinek és munkatársaiknak, akik a lengyel állam képviselőjeként folyamatos erkölcsi és anyagi támogatói voltak közös ügyünknek, továbbá lengyel barátainknak Grzegorz Lubczyk védnökünknek és a lengyel vállalkozók klubjának, meg az egykori boglarcsikoknak. A Teleki Pál Emlékbizottság nem névleges, hanem tényleges tagjainak is jelentős szerepe volt abban, hogy Török Bálint C.E.T. –ben megjelent írása szerint megtörtént a demokratikus fordulat óta eltelt tíz egynéhány év egyik legjelentősebb eseménye, Balatonbogláron helyére került Rieger Tibor nagyszerű alkotása. Dr.Horváth János képviselő, az Emlékbizottság oszlopos tagja, a Parlament 2004. április 5-i ülésén szólalt fel a Teleki szoborral kapcsolatban: „ A zord elmúlt évszázad bizony beárnyékolja 2004 tavaszát, amikor a diktatúrák torzított tudatával vert nemzetet zsarolja egy maréknyi fanatikus. Budapest jelenlegi önkormányzata, sőt követve azt az ország kormánya, meghátrálva megváltoztatták álláspontjukat és döntéseiket. Teleki Pál szobrát kitiltották Budapestről, a fővárosból. Döbbenetes! Most a szabadság kipróbált és tántoríthatatlan patriótái, akik elvitték a szobrot Balatonboglárra, vajon mit gondolnak? "

Ha bennünket, szoborállítókat kérdez, úgy vélem mindnyájan hálásak vagyunk Istennek és mindazoknak, akik segítették a „szoborügy” méltó lezárását. Teleki Pál születésének 125. évfordulóján, – köszönetünk és elismerésünk jeleként – tisztelettel és szeretettel adjuk át a Teleki Pál Emlékbizottság és a Bethlen Gábor Alapítvány nevében a Rieger Tibor szobrászművész által készített és adományozott Teleki Pál emlékérmeket a következőknek:

Lengyel Nagykövetség, Külföldi Magyar Cserkészszövetség,

Dr. Kovács Miklós és Szőllősi Ferenc (Balatonboglár),

Dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök, Nemeskürty István.

Polish Business Club in Hungary, Grzegorz Lubczyk (Lengyelország),

Butty Ferenc és Magyaródy Szabolcs (Kanada )

Hungarológiai munkásságáért kapott Teleki Pál emlékérmet Shingo Minamizuka professzor (Japán), akinek tevékenységét Bíró Zoltán kurátorunk méltatja.

*Elhangzott 2004. november 2-án, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, megjelent a HITEL c. folyóirat 2005/1. számában

A TELEKI PÁL ÉRDEMÉREMRŐL

A Teleki Pál Érdemérem; a Bethlen Gábor–díj és a Márton Áron Emlékérem mellett az Alapítvány legújabb kitüntetése. Ezt a „becsületrendet” a tudós államférfiről neveztük el, mert úgy véljük: Teleki Pál áldozatos küzdelme – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán megcsonkított, kirabolt és erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a hibás döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért – megbecsülést érdemel az utókortól.

A nemzetközileg elismert tudós kiemelkedő szerepet vállalt a szellemi honvédelemben és az ifjúság nevelésében is. Több mint két évtizeden át – haláláig –, a magyar cserkészet szellemi vezetője és patrónusa, egyetemi professzor, valamint a báró Eötvös József Collegium kurátora volt. A tudós-államférfi nemzetépítő munkája, közszolgálata; az elcsatolt területeken és külföldön élő magyarok, a nagycsaládosok és a lengyel menekültek iránti tevőleges szolidaritása; – hűsége, hite, erkölcsi helytállása és magyarságszeretete – bátorító példa lehet a későbbi nemzedékek számára.

Teleki Pál halálának 63. évfordulóján, 2004. április 3-án, a nemtelen támadások és a főváros vezetőinek antidemokratikus döntése miatt, Budavár helyett a befogadó Balatonbogláron állítottuk fel a tudós-államférfi közadakozásból létesített szobrát.

A szobor alkotója, Rieger Tibor szobrászművész, Teleki Pál születésének 125. évfordulójára emlékérmet készített, amelyet a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma, 2004 novemberében, a MTA Dísztermében tartott díjátadó ünnepségén, a szobor felállítását támogatóknak adományozott:

• Lengyel Nagykövetség, (Budapest)

• Külföldi Magyar Cserkészszövetség, (USA)

• Dr. Kovács Miklós polgármester (Balatonboglár)

• Szőllősi Ferenc plébános (Balatonboglár),

• Dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök,(Szeged)

• Nemeskürty István író,(Budapest)

• Polish Business Club in Hungary,(Budapest)

• Grzegorz Lubczyk volt magyarországi nagykövet (Lengyelország),

• Butty Ferenc öregcserkész (Kanada)

• Magyaródy Szabolcs öregcserkész (Kanada)

• A Magyar Tudományos Akadémia Éremtára, valamint

• Shingo Minamizuka egyetemi professzor (Japán)

Születésnapján, nemzetszolgálatáért Teleki Pál Emlékérmet kapott még 2005-ben:

• Csoóri Sándor költő, a HITEL főszerkesztője, (Üröm)

• Görömbei András irodalomtörténész, a HITEL főszerkesztő-helyettese, (Debrecen)

Teleki Pál Érdemérem – a Magyar Forradalom 50. évfordulója tiszteletére

A kettős állampolgárság ügyében – a Teleki-szoborállításra emlékeztető szégyenletes politikai és médiahadjárattal –tartott 2004. december 5-i népszavazás válaszaként, illetve az 1956-os Magyar Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, az emlékérmet Teleki Pál érdeméremmé alakítottuk át. E kitüntetéssel 2006-tóla magyar örökség elszánt védelmezőit, az értékteremtő munkát, Teleki szolidáris szellemiségét, emberi példáját követőket ismerjük el. A tudós-államférfi portréját ábrázoló bronzérem hátlapjára, a „MERJÜNK MAGYAROK LENNI!” feliratot vésettük. Első alkalommal a csonka-hazában élők közül kiválasztottak kapták meg e becsületrendet, amelyet a trianoni békediktátum 86. évfordulóján tartott megemlékezésen adtunk át a következőknek:

• Ács Margit író, irodalomkritikus,

• Bíró Zoltán irodalomtörténész, egyetemi oktató,

• Fekete Gyula író, könyvszerkesztő,

• Für Lajos történész, ny. miniszter és egyetemi tanár,

• Dr. Horváth János közgazdász, országgyűlési képviselő,

• Király Tibor jogtudós, akadémikus,

• Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, egyetemi oktató,

• Kiss Dénes költő, a Trianon Társaság elnöke,

• Kubassek János földrajztudós, akadémikus,

• Márton János közgazdász, a Bethlen Alapítvány tb. elnöke,

• Mezey Katalin költő, könyvkiadó,

• Nagy Gáspár költő, szerkesztő, a Bethlen Alapítvány legendás titkára,

• Németh Ágnes tanár, könyvszerkesztő,

• Sára Sándor filmrendező, operatőr,

• Török Bálint történész, közíró,

• Zelnik József művelődéspolitikus,

• Püski Kiadó Kft. Budapest,

• Teleki Pál Egyesület, Gödöllő

A Kárpát-medence elcsatolt területein és a nyugati magyar diaszpórában élők e kitüntetését, az 1956-osmagyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, a Bethlen Gábor Alapítványnak a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában, 2006. november 3-án tartott díjátadó ünnepségén adtuk át. Ez alkalommal a TELEKI PÁL érdemérmet –a tudós-államférfi nemzetmentő örökségének ápolásában, a magyar-magyar kapcsolatokban, a nemzet szolgálatában kiemelkedő munkát végzett külhoni magyar személyek és szervezetek kapták:

• Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője, (Sydney)

• Dr. Czettler Antal történész, Teleki Pál munkásságáról könyvei jelentek meg (Svájc),

• Dömötör Gábor cserkészvezető, Teleki Pál cserkészhagyományának éltetője (USA)

• Dulka Andor tanár, a bánsági szórványmagyarok jeles képviselője (Ürményháza, Szerbia),

• FÓRUM Kisebbségkutató Intézet, a Felföld magyar tud. központja (Somorja, Szlovákia),

• Gábor Róbert szociáldemokrata politikus, a Peyer Párt alapító tagja, szaksz. vez. (USA),

• de Gerando Teleki Judit Teleki-család tagja, a francia-magyar kapcsolatápoló (Fr.o.)

• id. Klement Kornél közíró, 1956-os forr. tanács-tag, emigráns, öreg-cserkész, (Németi.),

• Kormos László, a HUNSOR és a népszerű HUNSOR-Hírfutár moderátora (Svédország),

• Kunckelné Fényes Ildikó, a LAMOSZSZ elnöke, venezuelai magyar vez. (Venezuela),

• Dr. Ludányi András egy. tanár, kisebbségkutató, a szórványmagyarság hírvivője (USA),

• Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt folyóirat főszerkesztője, irodalomszervező (Kárpátalja)

• Szabó Zsolt a Művelődés c. lap főszerk., művelődésszerv., egy. oktató (Kolozsvár, Erdély),

• Sylvester Lajos író, szerkesztő, a Teleki- szobor hírvivője (Sepsisztgy. Székelyföld)

• Dr. Tőkés István ref. teológus, egyháztörténész, példás családfő (Kolozsvár, Erdély)

A Magyar Forradalom 50. évfordulóján tanúsított helytállásáért kapta a „Becsületrendet”:

• Vértesaljai László Rómában és az 50. évfordulón végzett magyar-mentő szolgálatáért

• Piotr Górecki, a Lengyel TV munkatársa, az 50. évforduló hiteles tudósításáért, (Varsó).

2007. augusztus 1-jén a világ cserkészeinek Centenáriumi Jamboree-ja alkalmából a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdemérmet adományozott

• a 95. éves Magyar Cserkészmozgalomnak (Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Romániai Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség képviselőinek), a magyar ifjúság határokon átívelő összefogása, nemzetnevelő munkássága, áldozatos helytállása a cserkészek 100 éves világszervezetében,magyarságszolgálata elismeréseként.

2008. március 3-án Teleki egykori munkatársa,

• a 100. éves Keszi Kovács László kapott Teleki Pál Érdemérmet a magyar néprajz értékeinek feltárásában, ápolásában , és a szellemi örökség védelmében tanúsított áldozatos munkája, magyarságszolgálata elismeréseként.

2008. március 31-én

a 70. éves Ágh István-t tüntette ki Teleki Pál Érdemérem-mel a Kuratórium;

költői, szépírói és szerkesztői munkássága, példás magyarságszolgálata elismeréseként.

Teleki Pál miniszterelnök 67 éve, 1941. április 3-án áldozatává vált a háborús politikának.

Szellemi örökségét, emlékét kötelessége gondoznia a nemzethű magyar utódainak, vállalva:

„Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek,

nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek…

Becsületünk előbbrevaló a jólétünknél.” (Teleki Pál)

Budapest, 2008. március 31.

Közli: Bakos István

Bethlen Alapítvány

Az alapítványnak ítélt díjak

A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY nemcsak adott, hanem MAGA IS KAPOTT DÍJAKAT

1988 március 15-én megkapta a Tokyói K. Cs. S. Központ Kőrösi Csoma Sándor– díját

1997. március 21-én „ a határon túli magyarság és a Közép-európai népek értékeinek felmutatásában végzett kiemelkedő munkássága Magyar Örökség” kitüntető címet kapott.

1997. december 18-án megkapta a Kormány Kisebbségekért Díját „ az összmagyarság történelme során felhalmozott értékek tudatosítása, a közép– és kelet–európai térség népeinek megbékélése és humánus együttélésének elősegítése érdekében végzett példaadó tevékenységéért”