Aktuális

GÖRÖMBEI ANDRÁS HALÁLÁRA

„Non recuso laborem”

Dr. Görömbei András (Polgár, 1945. február 5. – Budaörs, 2013. június 30.)

Életének 68. évében elhunyt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a népi írók és a népi irodalom, valamint az összehasonlító irodalomtudomány kutatója és tudósa, irodalomtörténész, generációk mentora és nevelője, folyóirat-szerkesztő.

A polgári parasztcsalád sarjaként – kényszerűségből, hiszen állami középiskolába nem vették fel - a győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. Egyházi iskolából érkezve, édesapja 1956-os szerepvállalása miatt különösen nehéz helyzetben felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Karára, ahová végülis magyar–orosz szakra felvételt nyert. Itt 1968-ban, 1970-ben pedig német szakon szerzett tanári diplomát, s ebben az évben védte meg egyetemi doktori disszertációját is a felvilágosodás- és reformkori magyar irodalom történetszemlélete témakörében. Első diplomájának megszerzése után a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanára lett, majd 1970-ben a KLTE modern magyar irodalom tanszékén kapott tanársegédi állást Barta János mellett. 1975-től adjunktusként, 1981-től docensként oktatott. 1992-ben vette át egyetemi tanárikinevezését. Ugyanekkor a tanszék vezetésével is megbízták. 1993-ban megválasztották az egyetem oktatási rektor-helyettesévé, majd 1995-ben az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be. 1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem, 1996 és 1997 között pedig a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott. Az egyetemen 20. századi magyar irodalomtörténetet, illetve irodalomelméletet tanított.

1978-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi (a csehszlovákiai magyar irodalom története), 1992-ben pedig akadémiai doktori értekezését (Nagy László költészetéről). Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának, illetve 1998-ban az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. A Nemzetközi Magyar Filológia Társaság választmányának tagja, Helsinkiből hazatérése után, 1992-től a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt. Alapításától kezdve, a Nagy Gáspár Alapítvány elnöke.

Fő kutatási területei az összehasonlító irodalomtudomány és a népi írók, valamint a népi irodalom, népi mozgalom. Cikkei, tanulmányai 1967-től jelennek meg rendszeresen különböző folyóiratokban, lapokban. Életművében, amelynek középpontjában a nemzet fogalma, a magyarság sorskérdései álltak, három kiemelkedő célterülete volt, ahogyan Jánosi Zoltán fogalmazott: „Az első a múlt században kétszer is új határok közé szorított Magyarország sorskérdéseire tekintő progresszió. A második az ezt kifejező gondolatok patakja, az érthető, ékes és mindenkihez odaérkező magyar nyelv. A harmadik pedig a határokon túli magyarság szolgálata.” A szétdarabolt nemzet szellemi egységének helyreállítása.

E hármasság jegyében született meg monográfiáinak sora: Sinka Istvánról (1977), Sütő Andrásról (1986), Nagy László költészetéről (1992, 2005), Csoóri Sándorról (2003, 2010), Nagy Gáspárról (2004, 2009). Elsők között dolgozta fel szisztematikusan a határon túli magyarság irodalmát, összefoglaló munkái úttörő jelentőségűek voltak, s e munka keretében kísérletet tett a magyar irodalom egységes, határokon átlépő rendszerének kialakítására, vette számba a magyar nemzeti irodalom tartományait, amelybe Erdély irodalma éppúgy beletartozott, mint a Felvidéké és Kárpátaljáé, vagy éppen a nyugat-európai, amerikai magyar emigrációé: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980 (1982), A hetvenes évek romániai magyar irodalma I–II. (Bertha Zoltánnal, 1983), Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai (1984), Napjaink kisebbségi magyar irodalma (1993), Kisebbségi magyar irodalmak (1997), Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen (szerk., 2000). Mindeközben a népi irodalom, a nemzeti sorskérdések és a nemzettudat, a harmadik út egyik legjelentősebb esszéistája, kötetek sorában jelölve ki a legfontosabb irányokat, kérdéseket: „Ki viszi át…?” (1986), A szavak értelme (1996), Létértelmezések (1999), Irodalom és nemzeti önismeret (2003), Csak az igazat (Tanulmányok Illyés Gyula születésének centenáriumán, 2003), Azonosságtudat, nemzet, irodalom (2008), Sors és alkalom – Válogatott beszédek és vallomások (2008), Nemzeti önismerete (2011), Irodalom, nemzet, harmadik út (2012).

Díjakat, hivatalos elismeréseket csak a rendszerváltás előszele és az azt követő időszak hozta el számára: Alföld-díj (1985), József Attila-díj (1987), Csokonai-díj (1988), Tamási Áron-díj (1997), Kossuth-díj(2000), Tiszatáj-díj (2000), Arany János-díj (2004), Hídverő díj és Szilárd Leo Díj (2005), Deák Ferenc kutatási díj (2009, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány), Kölcsey-díj (2011) és halála előtt egy héttel, a Magyar Örökség Díjat kapta meg (2013).

Munkássága a népi-nemzeti irodalomhoz kötődött, ahhoz a sajátosan magyar szellemi áramlathoz, amely a kommunista internacionalista, később a baloldali liberális, a nemzeti sajátosságokat és jellemvonásokat kiiktató világképével szemben a társadalom többsége számára az organikus nemzeti társadalom- és gazdaság alapeszményeit képviselte, s mutatott rá a nemzeti közösség számára idegen, a kommunista mozgalom minden erkölcsi és etikai szabályt felülíró nézeteinek tarthatatlanságára. Írásaiban a szolidaritáson és igazságosságon, a görög-római filozófián, továbbá a kétezer éves kereszténységen alapuló rendet hirdette, amely magába építette a modern európai fejlődés eredményeit, ugyanakkor választ adott a kor kihívásaira, figyelembe véve a nemzeti hagyományokat és sajátosságokat. A családi házból és a bencés iskolából hozta magával az emberi egyetemességet jelentő katolicizmus kultúráját, azt az életprogramként is alázattal vállalt küldetést, hivatást, amely az igazság keresését, az igazság szolgálatát jelentette. Halálával egy irodalomtörténeti korszak zárult le, halála ma még fel nem mérhető veszteség számunkra.

Petrik Béla

Fotók:

2005. július 29-én, a Vésztő-Mágori szoborparkban, Görömbei András beszédet mond a Nagy László-mellszobor avatásán

Görömbei András Krisztiáni Sándor szobrásszal

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE - 2012. március 24.

A díjátadás időpontja: 2012. március 24. (szombat), de. 11.00 óra

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9, I. em.)

Kitüntetésben részesülnek:

MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG (USA) magyarságmentő SZOLGÁLATA

Laudátor: Dr. Kálmán Attila, a Tatai Református Gimnázium iskolaalapító igazgatója

KÖZÉPISKOLAI MATEMATIKAI ÉS FIZIKAI LAPOK

Laudátor: Dr. Pálinkás József fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

KORZENSZKY RICHÁRD MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Dr. Szögi László történész, levéltáros, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója

TORMAY CÉCILE, A NAPKELET című folyóirat alapítója SZÉPÍRÓI MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Dr. Takaró Mihály író, irodalomtörténész, tanár, költő

GULYÁS GYULA ÉS GULYÁS JÁNOS HITELES DOKUMENTUMFILMES MŰVÉSZETE

Laudátor: Dárday István filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró, író

VERES PÉTER NEMZETÉPÍTŐ MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Bakos István művelődéskutató

a 210 éves marosvásárhelyi TELEKI TÉKA (mai nevén TELEKI-BOLYAI KÖNYVTÁR) KINCSŐRZÉSE

Laudátor: Dr. P. Vásárhelyi Judit könyvtörténész (OSZK)

Közreműködnek:

Szabó András előadóművész és Veres-Kovács Attila református lelkész (Nagyvárad)

A díjátadó ünnepségre szeretettel várja az Egyesület és a Bizottság.

Állampolgári javaslatok az Egyesület levelezési címére küldhetők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület, 1094 Budapest, Tűzoltó u. 58.

Telefon: (+36 30) 389 7120, fax: (+36 1) 218-1612, e-mail: melitta@ana.sote.hu

Az Egyesület új székhelye: 1126 Budapest, Böszörményi út 20-22.

(2012. március 24-e munkanap, emiatt az MTA előtti parkoló fizetős.)

2012-03-24

M E G H Í V Ó A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE – 2012. november 2.

M E G H Í V Ó

A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE

2012. november 2.

2012-11-02

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE - 2012. december 22.

A díjátadás időpontja: 2012. december 22. (szombat), de. 11.00 óra

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9., I. em.)

Kitüntetésben részesülnek:

BÖSZÖRMÉNYI GERGELY hitet és kultúrát megőrző tevékenysége

Laudátor: Dr. Bogárdi Szabó István református lelkész,

a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

GYŐRFFY ISTVÁN néphagyomány- és tehetségmentő munkássága

Laudátor: Dr. Kósa László etnográfus, az MTA rendes tagja

KASSAI LAJOS magyar lovasíjászatot újjáteremtő tevékenysége

Laudátor: Lezsák Levente lovas oktató, kaszkadőr

vitéz SOMOGYVÁRY GYULA hazaszeretete

Laudátor: Takaró Mihály író, költő, irodalomtörténész

ZELNIK JÓZSEF kultúra-szolgálata

Laudátor: Bakos István művelődéskutató

CZINE MIHÁLY irodalomtudósi és pedagógusi életműve

Laudátor: Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész

A Balázs Dénes és Kubassek János által létrehozott

MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM

Laudátor: Dr. Gábris Gyula geográfus, földrajztudós,

tanszékvezető egyetemi tanár

Állampolgári javaslatok az Egyesület levelezési címére küldhetők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület, 1450 Budapest, Tűzoltó u. 58

tel.: (+36 30) 389 7120, e-mail: kiss.melitta@med.semmelweis-univ.hu

Az Egyesület új székhelye: 1126 Budapest, Böszörményi út 20-22.

Részvételi szándékukat feltétlen jelezzék a fenti e-mail címen, vagy mobil számon.

BÚCSÚ KOVÁCS ANDORTÓL

(Csurgó 1920. augusztus 11 – Bázel 2013. január 1.)

Január 7-én kaptam a kétnyelvű gyászértesítőt: „Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Kovács Vermes Andor közgazdász, az 1956-os Forradalmi Bizottság Csurgói elnöke, Csurgó város díszpolgára életének 93. évében, Szilveszter éjszakáján, eltávozott tőlünk.” Beletörődéssel fogadtam a hírt. Sejtettem e veszélyt; amikor a szokásos Karácsonyi – újévi üdvözlőlapot, nem tőle kaptuk. Felesége Mária asszony küldte azt, jelezvén Bandi bátyám állapotának rosszabbodását. A Kovács után írt Vermes meglepett. Eddig nem hallottam, még nem láttam így leírva a nevét. Remélem, hogy ünnepi jókívánságaink elérték még a jólelkű, segítőkész közgazdát, aki büszkén vallotta: „nem kasznár, hanem első kaszás voltam mindenkor”.

Kovács Andor másodszor távozott el tőlünk, de hiszem, hogy ugyanúgy velünk marad, mint amikor először, 1957 elején, – a letartóztatás, a börtön elől – Nyugatra menekült. A „semleges” Jugoszlávia menekülttáborait megjárva – ami nem volt leányálom –, 1957. augusztus. 11-én, 37. születésnapján, érkezett az őt befogadó Svájcba. Szerencsére gyorsan munkát kapott a híres Geigy vegyi üzem kísérleti gazdaságában – ehhez gazdálkodó múltja is segítette –, ahol négy hektár gyönyörű gyümölcsös és egy kis tehenészet várta a birtokon. A gyors hazatérés reményében, 1957 őszén magántanulóként, még az Innsbrucki Magyar Gimnáziumba is beiratkozott, tanulta a német nyelvet, majd 1966-tól, a Bázeli Egyetemen tanult tovább és közgazdász lett. Mindez munkahelye támogatásával történt, ahol becsülték ambícióját, kitartását, szakmai eredményeit, s előléptették. Hű és szorgos munkatársuk maradt negyedszázadon át, de amikor lehetett (1982-ben) nyugdíjazását kérte. Ekkorra ugyanis már oly nagy feladatokat vállalt nemzettársai – a bázeli, a svájci és az európai magyarok –szolgálatában, hogy az egész embert kívánt. 1982-ben választották meg pl. a legjelentősebb nyugat- európai civil szervezet, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) elnökének, mely Svájcba költözött. A „Forradalom Somogyban” és a „Homokpad” c. életrajzi indíttatású könyvei, kortörténeti dokumentumok, amelyekből tájékozódhatunk sorsfordulóiról.

Kovács Andor a jómódú csurgói gazdafiú közösségszerető, szolidáris emberként került három és fél éves szovjet hadifogságba. 1949-ben, hazatérése után – a tanulságokból okulva –földjét fölajánlotta az államnak, s vasutasnak szegődött. Így élhette túl épen a Rákosi korszak gyilkos parasztpolitikáját. Kuláküldözéstől szenvedő rokonait és sorstársait, ahogyan tudta, igyekezett segíteni. A zsarnoki rendszertől való megszabadulást, függetlenséget ígérő forradalom lelkes híveként, a csurgói Forradalmi Bizottság elnökévé választották, ahol helytállt. Rendkívül fontos összekötő-hírvivő szerepet is vállalt a szabadságharcban, amelynek leverése után nehéz szívvel menekült a ráváró súlyos ítélet elől. Ahogy írja: „Nem az bántott, amit a forradalom idején tettem, arra ma is boldog megelégedéssel nézek vissza. Az okozott lekiismeretfurdalást, hogy megfutamodtam társaim sorsa elől. Ám menekülésem első pillanatától éreztem, hogy egy felsőbb akarat irányított erre az útra. Egy felső akarat bízott meg a hontalanságban, hatalom nélkül élő magyarok szolgálatával…”. Egy „őrtálló” hazafi hitvallása volt ez.

Amint egy kicsit megtelepedett és körbenézett a protestantizmus jeles városában Bázelben, hamar egymásra találtak magyar sorstársaival. 1958-ban már ő tartotta a BME, a Bázeli Magyar Egyesület 1956. okt. 23-i emlékünnepségén az emlékbeszédet; s előbb az egyesület vezetőségi tagjának, majd elnökének választották. Ezt a közösségi szolgálatot 1960-tól 1991-ig látta el. Borbándi Gyula írja az „Emigráció és Magyarország” c. könyvében, hogy az ő lelkesedése, magyar ügyekben mutatott sokoldalú érdeklődése, programjai és szervezői tehetsége, munkabírása révén, a BME a legtevékenyebb svájci magyar közösséggé vált.

Az 1969-ben Bécsben alakult, majd 1982 után bázeli székhellyel működő Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, melynek alapítója Szabó Zoltán, tiszteletbeli elnöke Cs. Szabó László, első főtitkára, Szépfalusi István volt, majd később javarészt svájci elnökei lettek: Tóth János, Szöllősy Árpád, Kovács Andor, Bárczay Gyula, Szőllősy Pál, akiknek vezetésével tevékeny könyvkiadást folytató, konferenciákat rendező szervezetté váltak. Kovács Andor elnöksége (1982- 1986) alatt az EPMSz adminisztrációját, könyvkiadást, könyvterjesztést Bázelbe vitte és szárnyai alá vette. Az ő és bázeli társai közös munkájának része van abban, hogy a Protestáns Magyar Szabadegyetem egész Nyugat-Európa magyar szellemi életét, vérkeringését átszivárványozta, jó irányban befolyásolta; szellemisége áttört a vasfüggönyön is. A Szabadegyetem évi konferenciái és a Kovács Andor legendás bázeli könyvraktárából terjesztett kiadványok nagy szerepet játszottak a magyar emigráció szellemiségének ápolásában; főleg az anyaországi, a határon túli és a külhoni magyarok közötti kapcsolatok építésében és a hazai rendszerváltás szellemi előkészítésében. Tevékeny hatásuk a magyar nemzetegyesítésben és a szellemi honvédelemben is megmutatkozott.

Amikor 1985-ben a Bethlen Gábor Alapítvány legális működését engedélyezték, igen jelentős támogatást kapott Kovács Bandi bácsi kincsestárából. Több száz olyan művet adományozott a Szabadegyetem kiadványaiból, amelyek hiánypótlók voltak a honi szellemi életben. Csak néhány szerzőt említek, akik tiltott listán voltak, mint pl. Cs. Szabó László, Borbándi Gyula, Szabó Zoltán, avagy Bibó István, Janics Kálmán, Hamvas Béla és mások, akiknek munkáit hazánkban nem adták ki, azokat titokban olvashattuk. E könyvek – főleg Nagy Gáspár titkárunk közvetítésével –, hamarosan gazdáikra leltek; anyagilag és szellemileg egyaránt hozzájárultak az induló Alapítvány működéséhez.

Kovács Andor a jó gazda gondosságával, figyelemmel kísérte, számba vette, elemezte a nyugat- európai magyar közösségeket. Felelős sorstársaival (Arató László, Ghéczy Iván, Jaczkó László, Luka László és mások) szövetkezve, 1967-ben létrehozták a magyar kultúra külföldön való fejlesztését szolgáló ún. „Becsületadó Alapítványt”. Támogatták a hitéletüket, iskoláikat és kulturális kapcsolataikat fejlesztő törekvéseket. Az 1956-os magyar forradalom emlékét példásan ápoló személyeket, szervezeteket pedig Nagy Imre-díjjal jutalmazták.

Amikor a rendszerváltás forgatagában föltűntek a rablótőke új Osztap Benderei – akik gyorsan rátaláltak a magyar privatizáció honi és külhoni üzletelőire –, Kovács Andor riadót fújt. Ő, aki szorgalmazta a nyugati magyar szakemberek segítő szándékának fogadását a nemzeti megújhodásban; óva intett a spekuláns üzletelőktől: „… azért mert valaki tud magyarul és nyugatról jött, ne essünk hasra előtte! Vizsgáljuk meg, mihez ért az illető, mire lehetne alkalmazni. Mi vezérli őt; a pénz, vagy a jóakarat is? Kik most és voltak korábban a partnerei? Mi a gazdasági-pénzügyi háttere? Kik a referenciái a külhoni magyar világban?

Kovács Andor 1990-től fontos szerepet játszott a magyarországi protestáns és katolikus középiskolák újraindításában, s működésükhöz külföldi források szerzésében. Sokat tett a magyar mezőgazdasági szakképzésért is. Csurgó város, a helyi református gyülekezet és a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazi patrónusa volt, aki a jelentős anyagi támogatáson túl, páratlan örökséget hagyott szűkebb hazájának, szülővárosának. Az ország egyik legjobb, legalaposabb honismereti tankönyvét: Évezredes ágsorsok Dél-Somogyból. Ennek a Magyar Millenniumra elkészült alkotásnak létrejöttében a kérésére közreműködtem, csakúgy, mint előtte a Világ Magyarsága sorozat általa összeállított EURÓPA I-II kötetének szerkesztésében. Bandi bácsi dedikálásait őrzöm! A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) szolgálatában végzett közös munkánk során, baráti közelségbe kerültünk egymáshoz. Az MVSz 1992-es újjáalakulása óta a Csoóri Sándor vezette elnökség tagja volt; főtitkárnak 1994 augusztusában ők választottak meg. Vezetésükkel, közreműködésükkel és támogatásukkal érhettük el azokat az eredményeket, amelyek a sokat támadott, vajúdó szövetséget – megalakulásának 60. évfordulóján, 1998-ban, a legnagyobb civil szervezetként – a magyar nemzetstratégia letéteményesévé avathatták volna. Hozzáláttunk már a baloldali Horn- kormány idején, miközben az ellenséges média sorozattüzében helyt kellett állnunk nemcsak itthon, hanem a magyar világszórványban is. Külföldi tagszervezeteink pedig ténykedtek a magyarság érdekképviseletében; s vállvetve küzdöttünk a rendszerváltó utódállamokban élő nemzetrészeink jogainak védelmében. Segélyeztük őket, főleg a nyugati magyarok támogatásával. A magyar szolidaritás kiemelkedő példája a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége és elnöke Böröcz József, aki az MVSZ- en keresztül legtöbb segélyszállítmányt küldte éveken, évtizedeken át a Kárpát-medence rászorultjainak. Őt hajdan Kovács Andor ajánlotta figyelmünkbe, másokkal együtt.

Az MVSZ-ben Kovács Bandi bácsi széleskörű tudásával, munka- kapcsolatokban edzett tapasztalatával, bölcs emberismeretével, emberségével, s a maga önzetlen példájával képes volt a világszervezetet szinte szétfeszítő indulatok és ellentétek csillapítására. Békéltető volt. Az építkezést, és hivatalvezetői-főtitkári munkámat sokoldalúan, sok mindenben segítette.

Sorsom ajándékának tartom, hogy 2000-ben a Bethlen Gábor – díjat, Szászfalvi László csurgói lelkész laudációját követően, én adhattam át Kovács Andornak nemzetszolgálatáért, s azt is, hogy javaslatomra Böröcz József Magyar Örökség kitüntetést kapott.

Kovács Andor jó svájci állampolgár volt és hű magyar hazafi maradt. Ahogy vallotta, ő úgy tekint a befogadó, otthont adó, őt és munkáját becsülő Svájcra, mint házasember a feleségére, Magyarországra pedig, mint az édesanyjára. Kötődik mindkettőhöz, az egyikhez mert szülője; a másikhoz, mert maga választotta. Úgy vélte, hogy aki száműzöttként jól beleágyazódott választott befogadó országába, az többet tud tenni hazájáért, ha ott marad, szolgálja tovább népét, ahogyan tudja. Különösen, ha nem hívják haza, hogy segítsen haladni.

Ezért a felemás rendszerváltás után – honvágyuk és erős magyar kötődésük ellenére – nem költöztek haza feleségével. Pedig megkísértette őket szeretett szülővárosa Csurgó és Budapest is, ahol lakást vettek, hogy legyen saját fészkük, ha hosszabb időre hazalátogatnak. Otthona Svájc, hazája Magyarország volt és maradt haláláig.

Immár hazája és otthona a túlvilágon van. Hiszem, hogy ott, ahová minden hithű keresztény vágyik. Földi életében megszolgálta, hogy égi országába hazatérjen. Isten Áldjon Bandi bácsi!

Budapest, 2013. január 13.

Bakos István

NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA BUZDÍT A MAGYAR VIDÉK VÉDELMÉBEN A HITEL

Tisztelt Címzettek!

A HITEL folyóirat 2013. februári tematikus száma „Magyarország földje és népe” alcímmel, a szokásosnál jóval vaskosabb terjedelemben (320 oldal, 420 Ft áron!) jelent meg. Papp Endre felelős szerkesztő levelére huszonnégyen válaszoltak – hosszabb-rövidebb tanulmánnyal, esszével, szociográfiával, emlékező vallomással, novellával – a magyar falu, az agrárium közelmúltját; gondjait, eredményeit, ethoszát, a mezőgazdaság, illetve a magyar vidék, kitörési stratégiáit, jövőjét faggató felkérésre. Rendkívüli, közérdekű ez az összeállítás.

A HITEL februári számát 2013. február 13-án mutatták be a MOM Kulturális Központban, ahol Andrásfalvy Bertalan, Kovách Imre, Kathy- Horváth Lajos szerzőkkel és V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkárral beszélgetett Gazsó L. Ferenc – több mint félszáz olvasó, szerző és támogató aktív közreműködésével – a tematikus számról. A kétórás bemutató végén, a jelenlévők alkotta HITEL – Kör, közfelkiáltással elfogadta a Papp Endre felelős szerkesztő által fölolvasott alábbi nyilatkozatot:

NYILATKOZAT

A Hitel folyóirat szerkesztősége és támogatói a nemzeti kultúra hagyományából öröklődő összetartozás és kölcsönös felelősségvállalás tudatában az alábbi állásfoglalását teszik közzé:

A földhöz való viszony nálunk, magyaroknál sorskérdés.

A magyar vidék gazdasági, társadalmi és kulturális kérdései megoldatlanok. A termőföld idegen kézre kerülésének veszélye az országvesztés távlatát vetíti előre. A mezőgazdasági versenyképesség, a nagyüzemi gazdálkodás több felől hangoztatott követelménye csak minimális munkaerőigénnyel számol. A falu népe feleslegessé válik. Köreiben terjed a szegénység, egyes vidékeken gettósodás, zárványosodás mutatkozik. A szociális gond mellé felnőtt a demográfiai is: elöregszik, kihal a lakosság.

Itt az idő, hogy a magyar értelmiség felemelje szavát és tegyen meg mindent a vidék védelme érdekében!

A Hitel-kör tíz pontba foglalt állásfoglalásával szólít fel az összefogásra.

1. A föld a mindennapi megélhetést, az otthont, a hazát jelentő létalap, ezért nem pusztán befektetési eszköz, nyereséget hozó tőke.

2. Támogatunk minden szándékot, amely a földkérdésben a nemzet önvédelmi rendszerének létrehozására törekszik.

3. Célunk a vidék túlélő és ellenálló képességének visszaállítása, szellemi-erkölcsi támogatása.

4. Eszményünk az önmagáról gondoskodni képes, öntudatos ember, aki sorsáért felelősséget vállal, generációk számára hihető és ösztönző jövőképet nyújt. Általa éledhet és szerveződhet újjá a magyar vidék.

5. Monokultúrák helyett életgazdagságot akarunk látni a földeken! Ezért törekedni kell a többségében családi vállalkozásokon, kisüzemeken nyugvó, minőségi áruk előállítására képes mezőgazdasági termőszerkezet kialakítására. Véget kell vetni a természeti környezet kifosztásának, fokozottan figyelni kell a termőföld minőségének megóvására, javítására.

6. Magyarország területe nem üresíthető ki, falvainak népe nem áldozható fel a gazdasági kényszer téveszméinek oltárán.

7. Elő kell segíteni a vidéki társadalom önszerveződését, az organikus közösségi formák létrejöttét a falvak népének aktív részvételével.

8. Meg kell állítani a kulturális tradícióvesztés folyamatát. Segíteni kell a gazdatudat és gazdaismeretek felelevenítését. Fel kell támasztani az igényt a tájhoz és a közösséghez fűződő személyes érzelmi viszony kialakításához.

9. El akarjuk érni a helyi sajátosságokra épülő, a paraszti kultúra időtálló értékeit alkotó módon felhasználó művelődési formák megismertetését idehaza és a nagyvilágban.

10. Nincs ország kistelepülések nélkül, nincs nemzet a vidék társadalma nélkül.

Budapest, 2013. február 13.

Hozzászólás a hitel@hitelfolyoirat.hu e-mailen, Honlapcím: www.hitelfolyoirat.hu

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE – 2013. március 23.

A díjátadás időpontja: 2013. március 23. (szombat), de. 11.00 óra

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. I. em.)

Kitüntetésben részesülnek:

A HONVÉD FÉRFIKAR EGYEDÜLÁLLÓ MŰVÉSZI TELJESÍTMÉNYE

Laudátor: Dr. Tóthpál József kultúrakutató

A MAGYAR KIRÁLYI 2. HONVÉD HADSEREG KATONÁINAK ÉS MUNKASZOLGÁLATOSAINAK HŐSI ÁLDOZATVÁLLALÁSA

Laudátor: Dr. Szakály Sándor hadtörténész

OZSVÁRI CSABA SZAKRÁLIS ÖTVÖSMŰVÉSZETE

Laudátor: Dr. Dévay Attila gyógyszerkutató

A RÉVKOMÁROMI OLÁH-CSALÁD TÖBB ÉVTIZEDES MATEMATIKA- ÉS FIZIKATANÁRI, VALAMINT A MAGYAR KULTÚRA MEGŐRZÉSE

ÉRDEKÉBEN VÉGZETT MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Dr. Gazda István tudománytörténész

A 475 ÉVES DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM

HITVALLÓ HELYTÁLLÁSA

Laudátor: Nt. Dr. Kocsis Attila református lelkész

MARTIN GYÖRGY NÉPTÁNCGYŰJTŐ ÉS TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGALaudátor: Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató

FORRAI SÁNDOR SZÉKELY-MAGYAR ROVÁSÍRÁS KUTATÁSA

Laudátor: Friedrich Klára pedagógus, rovásírás kutató és oktató

Javaslatok az Egyesület levelezési címére küldhetők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület, 1450 Budapest, Tűzoltó u. 58

tel.: (+36 30) 389 7120, e-mail: kiss.melitta@med.semmelweis-univ.hu

Az Egyesület székhelye: 1126 Budapest, Böszörményi út 20-22. 313. szoba

Teleki Pál Emlékezete - M E G H Í V Ó 2013. április 3., 17.30, Litea Könyvesbolt, Budai Vár

a Litea Könyvesbolt és a Kairosz Könyvkiadó

Teleki Pál Emlékezete

című, könyvbemutatóval egybekötött estjére.

Helyszín: a Litea Könyvesbolt, Budai Vár Bp. I. Hess András tér 4.

Időpont: 2013. április 3-án szerdán, du. fél hatkor (17.30 órakor).

Teleki Pál tudós - államférfi halálának 72. évfordulóján a kiadó és a szerzők segítségével bemutatjuk a Magyar örökség – Kairosz sorozatot, az eddig megjelent és a közeljövőben megjelenő könyveket.

Közreműködik: Szabó András, Teleki Pál érdemérmes előadóművész

Az est moderátora Bakos István a sorozat szerkesztője, a BGA kurátora

Az emlékest keretében tartandó könyvbemutatót a Magyar Örökség-díjas Bedő György, a Kairosz Könyvkiadó vezetője nyitja meg, majd Bíró Zoltán a társszerkesztő, Nagy András tipográfus, illetve az elkészült könyvek szerzői szólnak a könyvsorozatról, meg az általuk szerkesztett breviáriumról.

Az est díszvendégei: Hámori József akadémikus, a Magyar Örökség-díj Bizottság elnöke, Rieger Tiborszobrászművész, valamint a Teleki Pál érdeméremmel kitüntetettek.

Házigazda: Bakó Annamária, a Litea Könyvesbolt és Kávézó vezetője.

A szerzők által bemutatandó könyvek:

1. A nemzetépítő Teleki Pál élete és utóélete

(Válogatta és szerkesztette: Bakos István)

2. Modern nevelés - magyar nevelés

Karácsony Sándor pedagógiája

(Válogatta és szerkesztette: Heltai Miklós)

Kiadásra előkészítve:

3. Palackposta Erdélyből: Hitel (Kolozsvár 1935-1944)

(Válogatta és szerkesztette: Szász István Tas)

4. „A legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter”

gróf Klebelsberg Kuno

(Válogatta és szerkesztette: Ujváry Gábor)

Közös rendezvényünkre szeretettel hívjuk és várjuk emlékező vendégeinket.

A Magyar Örökség – Kairosz sorozat eddigi könyveinek tartalomjegyzéke

E l s ő k ö n y v

A nemzetépítő Teleki Pál

élete és utóélete

Válogatta és szerkesztette: Bakos István

TARTALOM

Kubassek János: A földrajztudós és az államférfi Teleki Pál

SZEMELVÉNYEK TELEKI PÁL BESZÉDEIBŐL, ÍRÁSAIBÓL

Teleki Pál miniszterelnök beszéde a Nemzetgyűlés 1920. nov. 13-i ülésén, a trianoni szerződés ratifikációja előtt

Magyar nemzetiségi politika

Merjünk magyarok lenni (Idézetgyűjtemény beszédeiből, írásaiból)

TELEKI PÁL UTÓÉLETE

Bakos István: Bevezető áttekintés

• I. Írók, költők, művészek Teleki Pálról

Szabó Dezső: Teleki Pál (részlet

Illyés Gyula: Áldozat (részlet)

Joó Tibor: Teleki Pál gróf halála (részlet)

Keresztury Dezső: Jelkép (részlet)

Sík Sándor: Teleki Pál az ember és a cserkész (részletek)

Márai Sándor: Napló 1943-44. (idézet)

Szabó Zoltán: Teleki Pál haláláról és következményeiről (részletek)

Vas István: Teleki Pál emlékezete (részlet)

Rieger Tibor: Aki mert magyar lenni (részlet)

• II. Adalékok Teleki Pál utóéletéhez

Rónay András: Teleki Pál a tárgyalóasztalnál

Köteles Pál: Teleki nemzetiségi politikája (részletek az 1991. április 6-i előadásából)

Antall József megnyitó beszéde az 1991. április 4-i emlékülésen (részletek)

Varga Béla üdvözlő szavai az 1992. január 9-i vitaülésen (részlet)

Teleki Pál budavári szobra, ami végül Balatonboglárra került

Lendvai Imre: A Külföldi Magyar Cserkészszövetség közleménye

Szöllősi Ferenc: Zárszó

Dr Horváth János: A felelős miniszterelnök és a felelős ellenzéki politikus

Teleki Pál kisplasztika avatása az Eötvös Collegiumban

Dr. Bertényi Iván: Teleki Pál, a Collegium kurátora (1920-1941)

Lezsák Sándor: Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!

Bakos Istán levele Tarlós István főpolgármester úrnak

M á s o d i k k ö n y v

MODERN NEVELÉS - MAGYAR NEVELÉS:

KARÁCSONY SÁNDOR PEDAGÓGIÁJA

Válogatta és szerkesztette: Heltai Miklós

TARTALOM

Laudáció- részlet Kövendi Dénes Karácsony Sándor A magyarok kincse c. művéhez írt utószavából Hiba! A könyvjelző nem létezik.

I. VÁLOGATÁS KARÁCSONY SÁNDOR MŰVEIBŐL

MI A MAGYAR?

A magyar észjárás

Bevezetés A magyar lélek

NEVELÉSÜNKET EGYSZERRE KELL MODERNNÉ, MAGYARRÁ ÉS HATÉKONNYÁ TENNÜNK

Ocsúdó magyarság

Természetes rendszerből filozófia felé

A nevelés egyetemes előfeltételei

1. A nevelés pszichológiai előfeltételei

2. A nevelés logikai előfeltételei

3.A nevelés filozófiai lehetősége

A társadalmi nevelés helye a nevelésrendszerben

A nevelés magyar előfeltételei

A magyar nevelés lehetősége

A magyar demokrácia

Nevelés és demokrácia

A MÁSIK EMBER

Ocsúdó magyarság

A magyar nevelés európai és magyar aktuális problémája a másik ember

HITBIZONYOSSÁG

A magyarok Istene

Előszó

II. Tudósok, kortársak, munkatársak, tanítványok Karácsony Sándorról

Kontra György

Gellért Sándor

Szekfű Gyula

Németh László

Földessy Gyula

Veres Péter

Pethő Sándor

Révész Imre

Demény János

Kodály Zoltán

Lendvai L. Ferenc

Lányi Gusztáv

Szathmáry Lajos

Fábián Gyula

Sebestyén László

Somlyódi János

Deme Tamás

Petővári Ágnes

Fekete Károly

Farkas József

Illés Lajos

Széles Lajos

Friedrich W. Kron: Pedagógia (Függelék 1.: A magyar neveléstudomány fejlődése és főbb irányzatai: 1.4.2.2. Karácsony Sándor pedagógiája (Németh András szerk., Bp., Osiris, 2004.):

Golnhofer Erzsébet

Csepeli György

Durkó Mátyás

Mezey Katalin

III. Heltai Miklós: A modern pedagógiai szemlélet magyarországi megalapozója: Karácsony Sándor

Ha r m a d i k k ö n y v

PALACKPOSTA ERDÉLYBŐL

HITEL (Kolozsvár 1935-1944)

Válogatta és szerkesztette: Szász István Tas

TARTALOM

o Papp Endre: Laudáció a két HITEL-ről

o A szerkesztő bevezetője:

A HITEL és holdudvara

A felelős értelmiség

Az elhallgatás története

Út az innenső part felé

Az üzenet: Önismerettel a megmaradásért

A mához szóló erdélyi gondolat

o Makkai Sándor: Mi lesz velünk

o Szenczei László: Metafizika és szociológia, Ideálizmus és materializmus

o Makkai László: Álláspont. Bevezető a HITEL világnézeti cikkeihez

o Venczel József: Az új intelligencia útja

o Juhász István: Korlátok és lehetőségek. Őszinte szó nemzedékemhez

o Makkai László: Virtuális nemzedék

o Venczel József: Metamorphosis Transylvaniae

o Albrecht Dezső: Az építő Erdély

o Gróf Mikó Imre: A történeti alapok megőrzése

o Pongrácz Kálmán: A népi és európai gondolat küzdelme a magyarságban

Dr. Szász István Tas: Epilógus és a díjátadó ünnepség záróbeszéde

N e g y e d i k k ö n y v

„A legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter”

gróf Klebelsberg Kuno

Válogatta és szerkesztette: Ujváry Gábor

TARTALOM

Tőkéczki László: Laudáció gróf Klebelsberg Kuno országépítő kultúrpolitikájáról

Válogatás Klebelsberg Kuno műveiből

Példaképek

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium és Klebelsberg céljai

Klebelsberg és a nyilvánosság

Klebelsberg és a kormányzat

Kultúrfölény

Kulturális demokrácia

Neonacionalizmus

Decentralizáció

Politikája további „alapmotívumai”

Világválság

Klebelsberg és a történettudomány

Tudománypolitika

Népoktatás, népművelés

Polgári iskolák és középiskolák

Egyetempolitika

Külföldi intézetek, kulturális külpolitika

Művészetek

Sport

Kultúra és várospolitika

Ujváry Gábor: „Világosan átgondolt és szisztematikusan építkező kultúrpolitika” – A kortársak és az utókor Klebelsbergről

M E G H Í V Ó – Emlékestünkre és a TELEKI PÁL ÉRDEMÉRMEK ünnepélyes átadására

„Mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk.”

A Bethlen Gábor Alapítvány

A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM ALÁÍRÁSÁNAK

93. ÉVFORDULÓJÁN,

2013. június 4-én, kedden 18 órakor, az Eötvös József Collegiumban

megemlékezést tart Teleki Pál szobránál (XI. Ménesi út 11-13. I. emelet).

Emlékező beszédet mond:

Dr. Szakály Sándor történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese, s

Lezsák Sándor a kuratórium elnöke, átadja az idei Teleki Pál Érdemérmeket.

Műsorvezető: Bakos István kurátor.

Közreműködik: Szabó András előadóművész, valamint Kovács Krisztián

és Tamás Júlia Roxána csángó népdalénekesek.

Az Alapítvány kuratóriuma 2013. ápr. 10-i ülésén a következő személyeknek ítélte oda és adományozza a Teleki Pál érdemérmet magyarságszolgálatuk elismeréseként:

Bartók Csaba, felvidéki filmalkotó, TV stúdióvezető és tudósító, Szepsi

Szidiropulosz Archimédesz, a Trianon Kutatóintézet alapító igazgatója

Kiss Melitta, a Magyar Örökség és Európa Egyesület titkára

Szöllősi Antal, az Északi Magyar Archívum létrehozója és tulajdonosa, Stockholm

Barabás László, a Marosvásárhelyi Kántor Tanítóképző igazgatója

Kátó Sándor és Bene Zoltán, a dél-alföldi amatőr népszínház alapítói és éltetői.

Emlékestünkre és a kitüntetések ünnepélyes átadására tisztelettel hívjuk és várjuk mindazokat,

"akiknek fáj Trianon", akik a nemzeti együttműködésért tenni készek.

Budapest, 2013. május 14. Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma

LEVÉL A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓIHOZ ÉS KURÁTORAIHOZ

Tárgy: Lemondás az elnöki posztról

K e d v e s B a r á t a i m !

A Bethlen Gábor Alapítvány– fennállása óta az idén először– nem tartotta meg hagyományos, díjátadó ünnepségét. Az Illyés Gyula születésnapjához kötődő ünnepi rendezvényünk iránt mindig nagy az érdeklődés világszerte, főként azért mert ilyenkor nevezzük meg és tüntetjük ki a magyarságszolgálat és a közép-európai együttműködés újabb példaadó személyiségeit, intézményeit. Kitüntetéseink – a Bethlen Gábor-díj, a Márton Áron Emlékérem és a Teleki Pál Érdemérem – a világ magyarsága körében igen fontos politikai-közéleti jelentőséggel bírnak, mivel a díjazottak és közösségeik hazai elismerését, ösztönzését is szolgálják. Az elmúlt évtizedek során a világ harmincöt országából kikerült mintegy kétszáz kitüntetettünk zömét ugyanis a külhoni magyarok alkotják.Alkalom a díjátadó ünnepség arra is, hogy népszerűsítsük Alapítványunkat, számot adjunk éves munkánkról, vázoljuk terveinket, s éltessük, növeljük a magyar szolidaritás hajtásait.

2007-ben egy merénylettel fölérő kultúrbotrány áldozatává vált a Bethlen Gábor Alapítvány, amelynek erkölcsi terhét mindannyian viseljük. A fő felelős mégis a BGA működését szolgáló testület és annak elnöke, mivel nem tudta elérni, hogy az Alapítvány anyagi kondíciója az elmúlt nyolc év során lényegesen javuljon, sőt azt sem, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramban ez év során megítélt, elköltött, elszámolt támogatásokat (1 MFt-t) megkapjuk. Ezért az elnöki tisztséget én 2008. január 1-től nem vállalom, korábbi fölmentési kérésemet véglegesnek tekintem.

A magam mentségére számos tényt, elért eredményt, szervezési és szellemi hozadékot említhetnék. Ezeknek zömét a Bethlen Alapítvány honlapján és az Alapítvány negyedszázadáról összeállított szép dokumentumkötetben (Bp. Püski, 2005) megtalálhatjátok. Gondjainkat rendszeresen megvitattuk, ismeritek. Lemondásomat azonban röviden indokolnom kell:

1999-ben, az akkor nyugdíjba vonuló Márton János azzal kérte fölmentését az elnöki poszt alól, hogy a korábbi intézményi hátteret már nem tudja biztosítani, s a másfél évtizedes alapítványi szolgálatban is megfáradt. Akkor engem – az MVSZ főtitkáraként szerzett külhoni kapcsolataimra, tapasztalataimra, addigi kuratóriumi munkámra és biztos munkahelyi hátteremre hivatkozva–, az Alapítókkal egyetértésben kért föl utódlásra Márton János és titkárunk Nagy Gáspár. A Kuratórium, amelynek magam is tagja voltam, egyhangúlag megszavazta, hogy az elnöki tisztséget én lássam el, így elvállaltam.

Az elmúlt nyolc év során – az egyre romló társadalmi és anyagi helyzet közepette, segítő társaimmal (Kalmár Judit, Magyary Rozália, dr. Király Gábor) és a kurátorokkal együtt – igyekeztem becsülettel helytállni és teljesíteni a poszttal járó kötelességemet, feladataimat. Közülük kiemelem azt a többéves erőfeszítést és harcot, amelyet a pályázati forrásokért, a Pesti Barnabás úti ingatlanért folytattunk, s azt is, amit Teleki Pál szobrának felállításáért (ld. Fehér Könyv a Teleki szoborról című könyvet, Bp. 2004. Occidental Press) vívtunk. Ennek egzisztenciális következménye volt, amely – csakúgy, mint korábban a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja elleni aktív tiltakozásom – nem pusztán engem sújtott, hanem az Alapítványt is. Pálfi József, a privatizátor vezérigazgató, a kormányváltás után letiltotta a külhoni magyar diákoknak írott, díjnyertes Magyar nemzetismeret tankönyvünk kiadását, főosztályvezetői posztomról leváltott, majd 2003-ban nyugdíjaztatott. A Balassi Bálint Intézetből pedig – ahol nyugdíjasként dolgoztam –, Újváry Gábor főigazgatóval együtt, 2004. máj. 1-jén, az ország EU csatlakozásának napján kellett távoznunk. Összefüggésben Teleki Pál, a tudós-államférfi szobrának 2004. április 3-i felállításával.

Mindkét helyemen olyan feladatköröket láttam el, amelyek kapcsolódtak a Bethlen Alapítvány tevékenységéhez, így programjaink működtetésének terheit megoszthattam, mivel munkám kölcsönös előnnyel járt. Példaként említem a Nemzeti Tankönyvkiadó külföldi tankönyv értékesítését, a stratégiai fejlesztést szolgáló, az Igazgatóság által megtárgyalt és elfogadott (a környező országok tankönyvkiadásáról és tankönyvpiacáról szóló) tanulmányomat, amelyet 2002-ben, a szomszédos országokban élő magyar szakemberek közreműködésével készítettem. Említhetem az alkotótársaimmal írt magyar nemzetismereti tankönyvet, s az abból készült honlapot, amelyből világszerte tanulnak, s a Balassi Intézetet is népszerűsítette.

Immár három éve nyugdíjasként – Nagy Gáspár titkárunk kiválását is pótolandó, a korábbiaknál jóval több munkát, energiát áldozva rá –, fő tevékenységként látom el a kuratórium elnöki feladatkörét. Tapasztalom, hogy erőfeszítéseink nem hozzák meg az elvárható eredményeket, sőt egyre több diszkrimináció és hátrány érte az utóbbi években Alapítványunkat. Tudom, hogy ez nem egyedi jelenség, hiszen – az ország lakosságának a 2004. december 5-i népszavazáson mért tudatcsonkulása óta – a határainkon túl élő nemzettársak hazai érdekvédelme, a magyar-magyar kapcsolatok terén folyamatos a rombolás, a leépítés. Ennek megnyilvánulása a rendszerváltást követően létesített állami szervezet-és intézményrendszer (Határon Túli Magyarok Hivatala, Magyar Állandó Értekezlet, Illyés Közalapítvány, az Apáczai-, az Új Kézfogás-, és Segítő Jobb Közalapítványok és egyes minisztériumok határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályai stb.) szisztematikus fölszámolása. 2004 óta folyamatos a közösségi érdekű alkotómunkát és a nemzeti szolidaritást erősítő hazai és határon túli civil szervezetek és alapítványok létfeltételeinek, támogatásának sorvasztása. Mindez fölmérhetetlen veszteségeket okoz a magyar nemzetpolitikában, amely diaszpóránk létbiztonságát, a Bethlen Gábor Alapítvány céljait is sérti.

Rendkívül bántóan mutatkozik ez meg a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA és a MÁK) magatartásában, amelynek pályázati támogatásával számos gyakorlati eredményt értünk el, s amely egyre mostohábban kezeli pályázatainkat, elszámolásunkat. Ez ügyben tavaly év végén a mellékelt levéllel a NCA-t felügyelő Kiss Péter miniszterhez fordultam, de annak hatásaként az idén még rosszabb helyzetbe kerültünk. Immár a megítélt támogatásokat sem utalták át számlánkra. Emiatt nem tudtuk megtartani az idei díjátadó ünnepségünket. Ezért 2007. nov. 15-én, a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsához fordultam a mellékelt panaszlevéllel. A kéttucat címzett közül mindeddig csupán egy baráti visszajelzést kaptam. Ugyanilyen gyér a visszajelzés azoktól a közéleti-politikai személyektől, akiknek átadtuk vagy megküldtük a Bethlen Gábor Alapítvány negyedszázadáról szóló könyvünket. Az alapítvány támogatottsága – részben a támogatói kör elöregedése, elszegényedése miatt – sorvad, miközben a rászorulók tábora egyre nő. Az adózók 1%-os éves felajánlása alig éri el a 200 e Ft-t. Az elmúlt három év során fél évig tartó ügyészségi vizsgálat, három KVI szemle, illetve vizsgálat volt, Pesti Barnabás utcai irodánkat pedig két betörés is érte, büntetlenül. A hazai média zöme megint úgy viszonyul hozzánk, mint hajdan, amikor a TŰR kategóriában korlátozták a Bethlen Alapítvány publicitását.

Nem tudok szabadulni attól a gyanútól, hogy áldozatos nemzetszolgálatunk iránti részvétlen közömbösség inkább az elnök személyének, mint az Alapítványnak szól. Régóta ismertek, bátran idézhetem:

„Én a magyarságom soha nem szégyelltem,

de soha nem is kérkedtem vele,

Nem pávatoll! Egy mártír pillanatban

csak a bőrömmel együtt jönne le.”

Ezt a mentalitást a mai korszak döntéshozói, köztisztviselői nem preferálják. Ezért is kérem, hogy mentsetek föl az elnöki poszttal járó képviselet és felelősség alól. Kérem, fogadjátok el lemondásomat, s 2008. januárjától találjunk nálam alkalmasabb és tekintélyesebb személyt az elnöki tisztségre, akivel előbbre vihetjük ügyünket. Dr. Petrik Béla a titkári poszton nagyszerűen kezdte el munkáját, két honlapunk látogatottsága egyre növekszik, Lezsák Sándor jóvoltából irodahelységet is kaptunk a Szövetség Házában. Tehát van remény a kibontakozásra, ha méltó elnökre találunk!

Én úgy vélem, hogy egyszerű kurátorként, két honlapunk gondozójaként jóval hasznosabb tagja tudok lenni a jövőben a Bethlen Gábor Alapítványnak, mint önemésztő elnökként.

Kérem bejelentésem szíves tudomásul vételét és az Alapítók mielőbbi intézkedését.

Budapest, 2007. december 1.

Tisztelettel:

Bakos István

A Bethlen Gábor Alapítvány alapítói:

Csoóri Sándor , + Illyés Gyula, Kodály Zoltánné, +Németh Lászlóné

A Kuratórium tagjai:

Bakos István elnök, dr. Petrik Béla titkár, dr. Bíró Zoltán, Illyés Mária, Dr. Király Tibor, dr. Kiss Gy. Csaba, Dr. Márton János, dr. Németh Ágnes, N. Pál József, Dr. Vekerdi László,

(+ Dr. Grezsa Ferenc, + Dr. Juhász Gyula, +Dr. Kiss Ferenc, + Nagy Gáspár, + Dr. Szabó Gábor), illetve korábban Dr. Für Lajos, Kósa Ferenc, Dr. Kodolányi Gyula.

A Titkárság tagjai ma:

Kalmár Judit, Magyary Rozália, dr. Király Gábor ügyvéd

ELHUNYT MUSTOS N. ISTVÁN, PIARISTA SZERZETES

Kedves Atyák, Barátok és Ismerősök!

Annak ellenére, hogy Mustos atya egeszsége rohamosan és megfordíthatatlanul rosszabbodott az utóbbi évben, nagy megdöbbenéssel, szomorúsággal és fájdalommal fogadtam és küldöm szét a most kapott hírt:

Mustos N. István, piarista szerzetes (Veszprém, 1931. aug. 10 – Székesfehérvár 2008. ápr. 20) szerzetességének 51. és papságának 50. évében a Székesfehérvári Papi Otthonban a mai napon, 2008. április 20-án elhunyt. Temetéséről a Piarista Rend gondoskodik.

A veszprémi piarista iskolában végzett. Szoros kötődése az iskolához, tanáraihoz és osztálytársaihoz egész életére elkísérték. 1949-ben lépett be a Piarista Rendbe, 1957-ben tett örökfogadalmat, egy évvel később szentelték pappá Rómában. Onnan – Tomek Vince generális utasítására – az Egyesült Államokba tért, hogy az ott alakuló provinciát erősítse. Szerzetesi pályája során sokféleképpen szolgálta az Urat: a buffalói piarista gimnáziumban kezdte a tanítást, majd a rend devoni iskolájának volt igazgatója 1969-tól 1987-ig. Ezután a trentoni Szent István magyar egyházközséget vezette 1990-ig, utána pedig a New Jersey Passaic városában levő, ugyancsak Szent István magyar egyházköség plébánosa lett. Emellett a külföldi magyarok püspökének, Miklósházy Attilának észak-amerikai delegátusa és a máltai lovagok káplánja volt. Áldozatos munkájának köszönhető sok Amerikában működő magyar egyházközség megmaradása, illetve életének meghosszabbítása. Tagja volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának is.

Minden lehetséges módon segítette a kommunista elnyomás alatt működő magyarországi rendtartományt és annak iskoláit. Minden magyar ügyet támogatott és szolgált. Munkája elismeréseként 1998-ban a Pro Ecclesia Hungariaedíjjal tüntették ki. Életének és tevékenységének összefoglalóját az általa sokat idézett Sík Sándor vers adja meg:

Az acélember

Áll, egyenesen, egymagán

Az acélember a hegy homlokán.

Széttárva karcsú, hosszú karjai,

A kábelek kígyóit tartani.

Nem görnyedez és nem erőlködik:

Áll és feszül és hordja terheit.

De hűvös feje túl a drótokon

Hosszan elnéz a nyúlós utakon.

Lát, embereket és országokat,

Bolond és keserű látásokat:

Az éhes ember néma ráncait,

Dokkok penészes árusáncait,

Országhatárok inga-táncait,

És hall, hazug és gyilkos hangokat:

Borhősöket, barátokat, bankokat,

És népgyűléseket és tankokat.

Az eszme önmagára-lázadását,

A forradalmak bárgyú körfutását,

Az őrülések örök újulását.

A földgömb reng és ég a szemhatár.

Az acélember néz és konstatál.

Áll és szótalan ég felé feszül:

Hordja a kábelt rendületlenül.

S ha olykor egy-egy holdas éjszakán

Ráül terhével a szörnyű magány,

S a látomások emlékeitől

Dereka már-már megroppanni dől:

Ilyenkor elég egy szempillanás:

A szomszéd hegyen másik óriás,

A harmadik ormon a harmadik

Hordozza látomása titkait.

Egy pillanat, egy közös rezzenés:

A három acélember összenéz.

Testvér – mondja az acélpillanat –

Tudom: gyengének lenni nem szabad.

Tudom, a mi törvényünk állani:

Mi vagyunk a Vezeték várai.

Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,

De rajtunk megyen át az Üzenet.

Az ismeretlen Igét hordja vállunk.

Bennünket ideállítottak. Állunk.

Mustos Atya áldozatos földi szolgálatát köszönjük. Emlékét megőrízzük. Nyugodjék békében!

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAK ÁTADÁSÁRA, BUDAPEST

Magyar Örökség

Meghívó

a díjátadó ünnepségre.

Kitüntető elismerésben részesülnek:

Halzl József és a Rákóczi Szövetség

(Laudátor: Martényi Árpád)

Vincze László és Fiai papírmerítő mestersége

(Laudátor: Poprády Géza)

Kairosz Kiadó és alapítója, Bedő György

értékőrző tevékenysége

(Laudátor: Bakos István)

Ruttkai Éva máig ható művészete

(Laudátor: Szigethy Gábor)

Gábor Dénes mérnök-fizikus, feltaláló

(Laudátor: Pázmándi Gyula)

Tóth Ilona 1956-os mártíriuma

(Laudátor: Iván László)

Császár Angela színművészete

(Laudátor: Schulek Ágoston)

Közreműködik: Kovács Zoltán tárogatóművész (Törökbálint)

A díjátadás időpontja: 2010. december 18, de. 11.00 óra

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia, Díszterem

1051 Budapest, Roosevelt tér 9.

A díjátadó ünnepségre szeretettel várja

a Magyar Örökség és Európa Egyesület és a Bizottság!

A X. KUFSTEIN TANÁCSKOZÁS ZÁRÓNYILATKOZATA

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége szervezésében a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ), Oberpullendorf / Felsőpulya város, valamint a Közép-burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület közreműködésével 2008. szeptember 6-7-én 10. alkalommal rendezték meg a „Kufstein” Tanácskozást, Felsőpulya városában, „A felszívódás veszélye – a fennmaradás esélyei (Magyar szórványok Európában, Amerikában, Ausztráliában” címmel.

A tanácskozáson 25 országból több mint 300 résztvevő jelent meg. Az elhangzott 28 előadásban, és az azokhoz kapcsolódó vitákban megfogalmazódott a Kárpát-medencében és azon kívül – elsősorban a nyugati világban – élő magyar szórványok iránti felelősségvállalás igénye és szükségessége. A szórványok számos területen a magyarság utolsó bástyáit jelentik. Fennmaradásuk, megerősítésük összmagyar érdek, melyre vonatkozóan konkrét javaslatok hangzottak el.

Ehhez elengedhetetlenül szükséges:

– a magyar állami és kormányzati felelősségvállalás,

– a Magyar Országgyűlés égisze alatt létrehozandó intézményesült kapcsolat, melyhez elengedhetetlen a Kárpát-medencei és a nyugati magyar szórványok szükségleteinek feltérképezése, további fogyásuk mérséklése, illetve megállítása céljából, valamint integrációjuk a szerves magyar szellemi életbe és társadalmi kapcsolatokba.

A tanácskozás résztvevői egyetértésüket fejezik ki az Alsóbodokon, 2008. május 17-én elfogadott nyilatkozat tartalmával.

Felkérik a Magyar Országgyűlés, a magyar kormány, a magyar politikai pártok, valamint a hazai és a határon túli magyar politikai és társadalmi szervezetek vezetőit és tagjait a jelen nyilatkozatban megfogalmazott, az összmagyarság számára elengedhetetlen nemzetpolitikai célkitűzések támogatására.

A Felsőpulyán megrendezett X. „Kufstein” Tanácskozáson jelenlévők felkérik az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét a következő tanácskozás előkészítésére és megrendezésére.

Oberpullendorf / Felsőpulya, 2008. szeptember 7.

A PARTIUMI EGYETEM ALAPÍTVÁNY KÖZLEMÉNYE

Elismerték a Partiumi Keresztény Egyetemet!

Újra van államilag elismert magyar egyetem Erdélyben

Annak ellenére, hogy az RMDSZ is tagja volt a román kormánynak – a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek és az alapítóknak mégis –, közel négyéves politikai küzdelmet kellett folytatni az akkreditációs törvény megszületéséért. E folyamatban az RMDSZ illetékes képviselői részt vállaltak, s magas szintű magyar parlamenti közbenjárás is segítette a törvény megszületését.

A román képviselőház 185 igen, 15 nem szavazattal, 10 tartózkodás mellett elfogadta a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjáról szóló törvényt. Többszöri elnapolás után, RMDSZ kezdeményezésre foglalkoztak a javaslattal. Egyelőre négy szak elismerése végleges.

A Romániai Akkreditációs Tanács már 2004 júniusában elismerte a Partiumi Keresztény Egyetemen folyó oktatás jó minőségét, és akkreditálásra méltónak értékelte az intézményt. Az 1990-ben alapított Sulyok István Református Főiskolából kifejlesztett egyetemen 2000 óta folyik egyetemi szintű képzés. A Tőkés László és Tempfli József püspökök patronálásával alakult Partiumi Keresztény Egyetem a magyar állam, illetve a romániai, magyarországi és különböző nyugati civil szervezetek, alapítványok, egyházak támogatásával működik. A nagyváradi magyar egyetem ezentúl önállóan szervezheti az államvizsgát, ösztöndíj-programokban vehet részt, a fejlesztésekhez pedig állami és uniós forrásokra is pályázhat. Ez az első magyar nyelvű alapítványi magánegyetem, amely végleges engedéllyel bír, ám remélhető, hogy az elismerést a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem is hamarosan megkapja.

Partiumi Egyetem Alapítvány Kuratóriumának köszönetnyilvánítása

Nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt években nyújtott támogatásaival a mi Alapítványunk hozzájárulhatott a Partiumi Keresztény Egyetem minőségi fejlesztéséhez, akkreditációjához. Ebben a folyamatban kurátor-társunk Tőkés László EU parlamenti képviselői tagsága is komoly szerepet játszott. Az elvetett mag jó talajba került, amiért hálásak vagyunk Istennek.

Ezúton is köszönetünket fejezzük ki adományozóinknak, az intézmény többi támogatójának, illetve az Egyetem vezetőinek, tanárainak, diákságának, valamint a pozitív döntést hozó parlamenti képviselőknek, hogy közreműködésük eredményeként - fél évszázados hiátus után- ismét van államilag elismert magyar tannyelvű egyetem Romániában. Eredményeiket megbecsülve és méltányolva reméljük, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem támogatását adományozóink segítségével a jövőben célirányosabban folytathatjuk.

Budapest, 2008. október 1.

A Partiumi Egyetem Alapítvány Kuratóriuma:

Gárdonyiné, Brassai Klára alapító,

Bakos István elnök (Magyarország),

Tőkés József titkár,

Szabados András dr. (Németország),

Kreutzer Dezső (Németország),

Tőkés László (Románia, Erdély),

Zika Klára (Magyarország)

kurátorok

MEGHÍVÓ A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE 2008

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a

2008. december 5-én (pénteken) 17 órakor

az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kari Dísztermében

(Bp. V. Egyetem tér 1-3.) tartandó díjátadó ünnepségére.

Hívjuk, hogy együtt köszöntsük a Bethlen Gábor Alapítvány

2008. évi kitüntetettjeit, s emlékeztessünk a 2004. évi szégyen napjára is.

BETHLEN GÁBOR-díjasok: (az érmet Péterffy László készítette)

Dr. Erdélyi Géza felvidéki református püspök, akit püspöktársa Tőkés László méltat.

Rózsás János író, akit Vasy Géza a Magyar Írószövetség elnöke méltat.

MÁRTON ÁRON-emlékéremmel kitüntetettek: (Szervátiusz Tibor alkotása)

Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, akit Lezsák Sándor országgyűlési képviselő laudál.

Kiss József a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum ny. természetrajz tanára, akit kurátorunk, Dr. Németh Ágnes vegyész laudál.

Szente Imre Svédországban élő író, költő, műfordító, akit Gyurácz Ferenc a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője (Vasszilvágy) laudál.

TAMÁSI ÁRON-díjas: (az érmet Tőrös Gábor készítette)

Dr Sipos Lajos irodalomtörténész, akit Dr. Márkus Béla irod. történész, egy. tanár méltat.

TELEKI PÁL-érdemérem kitüntetést kapnak: (Rieger Tibor alkotása)

Illyés Mária művészettörténész, az Alapítvány kurátora,

Makovecz Imre építész,

Dr. Papp Lajos szívgyógyász,

Teleki Júlia délvidéki képviselő és író,

Dr. Vekerdi László tudománytörténész, az Alapítvány alapító- kurátora.

Közreműködik: Écsi Gyöngyi felvidéki ref. lelkész, népdalénekes (Hetény).

„Mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk.”

(A nagy fejedelem szavai Móricz Zsigmond: Erdély c. regényéből)

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk ünnepségünkre!

Budapest, 2008. november 12. A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAK ÁTADÁSÁRA

A MAGYAR ÖRÖKSÉG

kitüntető címet bizonyító oklevelek ünnepélyes átadása

a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében lesz

2008. december 20-án, szombaton délelőtt 11 órakor.

(Cím: 1051 budapest, ROOSEVELT TÉR 9., I. em).

Ez alkalommal:

A 700 éves Pálos Rend,

Dr. Koch Sándor virológus professzor,

Herencsár Viktória cimbalomművész,

Cs. Szabó László író, esszéíró,

A 90 éves Hadtörténeti Intézet és Múzeum

A "Beszélni nehéz" anyanyelvi mozgalom

Esztergályos Jenő és az általa alapított Apáczai Kiadó

RÉSZESÜL ELISMERÉSBEN.

December 20-án 18.04-kor a KOSSUTH RÁDIÓBAN

folytatódik Elek István: RENDSZERVÁLTOZTATÓK - 20 ÉV UTÁN című sorozata, amelyben ezúttal a

Bakos Istvánnal

készült beszélgetés hangzik el.

A ’MAGYAR KULTÚRA KÉPVISELETE’ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSRŐL – TÁJÉKOZTATÓ

Tisztelt Címzettek! Kedves Olvasóink!

A Nyugat-magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Szombathelyen, 2009 szeptemberétől indítjuk a Magyar kultúra képviselete szakirányú továbbképzést, amely hazánkban egyedülálló képzést nyújt, de szándékaink szerint a határon túli és a külhoni magyar fiatal szakemberek számára is új lehetőségeket kínál. E szakképzés, A magyar kultúra képviselete szakirányú továbbképzés célja, hogy a nemzeti kultúrát összefüggő rendszerként ismerő, azt színvonalasan képviselni tudó szakembereket képezzen. A globalizációs folyamatok, az EU-integráció természetes hatásaként világszerte megerősödött a nemzeti kultúrák képviseletének szükséglete. A nemzeti identitás, mint tudományos probléma, s mint gyakorlati teendők sora Európa és a világ számos országában került napirendre. Magyarországon eddig hiányzott a kor ezen kihívásaira választ adni képes, szintetikus jellegű képzési forma, amelyet most megindítunk.

A szakirányú továbbképzés három igénynek kíván eleget tenni:

a) Az uniós szervekben munkát vállaló és a legkülönfélébb nemzetközi tevékenységekben résztvevő magyar szakemberek, Magyarország követeivé válnak, akiknek feladatuk a magyar kultúra képviselete.

b) A továbbképzés fontos hasznosítási területe a határon túli magyarság kultúrájának képviselete.

c) Cél továbbá a kultúra bármely területén dolgozók számára a nacionalizmus indulataitól mentes nemzeti önképnek és a saját kultúra ismeretének újra-alapozása és megerősítése.

A szakirányú továbbképzés nyitva áll valamennyi társadalomtudományi szakember, főként a kultúraközvetítés, a közművelődés, az idegenforgalom, az önkormányzatok területén munkálkodó azon szakemberek előtt, akik szeretnének a magyar kultúra sajátosságaira koncentráló rendszerezett képzésben részesülni, illetve akik fel kívánják vállalni a magyar kultúra tudományos megalapozottságú képviseletét.

A megszerzett szakképzettség hasznosításának területei:

A fentiekből következően az e szakirányú továbbképzési szakon képzendő szakemberek elhelyezkedése olyan területeken valószínű, ahol a nemzeti kultúra képviseletének kiemelt jelentősége van. Az utóbbi években a hagyományos idegenforgalmi munkahelyeken kívül külön feladatkörökkel jelentek meg az országimázs alakításának és terjesztésének intézményei. A képzés ezekhez a munkakörökhöz specialistákat biztosíthat (beleértve a hagyományos idegenforgalmi intézményeket is). Közművelődési intézmények szakemberszükségletének kielégítésében, a művelődésszervező szakos képzés mellett elképzelhető e végzettség hasznosítása is. A nemzetközi intézményekben a diplomataképzés kiegészítője lehet a ’magyar kultúra képviselete’ végzettség; külképviseletek kulturális attaséi, nemzetközi kulturális szervezetek magyar képviselői kiválóan hasznosíthatják a megszerzett diplomát, s hasznos lehet olyan gazdasági, politikai munkakörökben is, amelyeken a nemzeti sajátosságok ismerete és figyelembevétele előnyöket biztosíthat.

A határon túli magyarság érdekképviseleti szervei, önkormányzati intézményei a kultúraközi érintkezés mindennapi kultúrpolitikájában vennék nagy hasznát az így képzett szakembereknek.

A Kapitány Gábor és Ágnes kulturális antropológusok által kezdeményezett, most szerveződő új egyetemi szak elitképzés jellegét jelezheti az oktatómunkában résztvevő hat egyetemi tanár, öt

tudományok doktora, számos egyetemi vezető (volt és aktív rektor, dékán, dékán-helyettes) kultúrdiplomata és néhány Kossuth-díjas művész jelenléte. Név szerint például Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, Balázs Géza nyelvész, Deák Ernő történész (Bécs), Jankovics Marcell és Somogyi Győző alkotóművészek, Alexa Károly, Nagy Istvánirodalomtörténészek, Bakos István, Gereben Ferenc, Striker Sándor művelődéskutatók, Bali János antropológus, Prónay Csaba romológus, Virágvölgyi Márta és Farkas Zoltán zenészek, Ódor László, Pusztay János nyelvészek, Gazda István, Lőrincz Zoltán, Szarka László, Ujváry Gábor történészek és több más hazai, s külhoni szakember, köztük néhány valláskutató is van az oktatói karban, a Kapitány-házaspár mellett.

Az önköltséges, diplomát adó, négy szemeszteres továbbképzés tandíja szemeszterenként 100 ezer Ft, kb. 330 EUR.A távoktatással kombinált tömbösített, kéthetente (félévente 7 alkalommal) tartott, kétnapos (pénteken-szombaton) továbbképzésen való részvétel feltétele egyetemi, főiskolai, vagy BA szintű felsőfokú végzettség, sikeres felvételi vizsga.

Jelentkezési határidő: 2009. május 15.

(Ügyintéző: Szibler Boglárka: sziblerb@btk.nyme.hu)

Jelentkezés módja: az intézmény által kibocsátott jelentkezési lapon, ld. http://btk.bdf.hu/

Csatolandó dokumentum: felsőfokú oklevél-másolat, igazolás a felvételi díj befizetéséről

Képzés kezdete: év/hó/nap 2009. szeptember 1.

Budapest, 2009. március 9.

Szeretettel várjuk a jelentkezőket az újonnan induló képzésre!

LEZSÁK SÁNDOR KITÜNTETÉSE

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdemérmet adományozott Lezsák Sándornak, 60. születésnapján.

Az Alapítvány becsületrendjét; nemzeti értékeink feltárásában, védelmében; közösségünk képviseletében és a Lakiteleki Népfőiskola megteremtésében végzett áldozatos munkája;

példás magyarságszolgálata elismeréseként kapta.

Az erről szóló oklevelet aláírták, a Teleki Pál Érdemérem alapítói; Bakos István a Bethlen Alapítvány kurátora, Csicsery-Rónay István író, a Teleki Emlékbizottság ügyvezetője, Rieger Tibor szobrászművész, az érem alkotója, valamint a Magyar Demokrata Fórum első elnöksége: Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba.

A Teleki szobor fővárosi kitiltására, az elcsatolt magyarok állampolgárságának honi elutasítására válaszként alapított kitüntetést tegnap este, Bíró Zoltán születésnapi köszöntője után, Bakos István, a Bethlen Alapítvány kurátora adta át Lezsák Sándornak, aki barátai, ismerősei körében nézte meg „80 vödör levegő” c. drámája előadását a Komédiumban. Lezsák Sándort az ott ünneplők mellett, még sok-sok híve, ismerőse köszöntötte, például a hazai és külhoni sajtóban is. Közülük néhányat említek:

Az ausztráliai Magyar Élet e heti (X. 29-i) számában A gyümölcsöt tartó ág c. beszédének közlésével, egész oldalas összeállítással méltatják a Nemzeti Fórum elnökét születésnapján.

Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek úrnak a Lakiteleki Lezsák Sándor hatvanadik születésnapjára című igaz-szép köszöntőjét a Magyar Jövő 2009/4 száma közli.

A Magyar Hírlap mai száma: Hatvanéves a lakiteleki mozgalom atyja címmel; Apáti Miklós, Alexa Károly Bíró Zoltán, Dippold Pál, Kiss Gy. Csaba és Széles Gábor írásaiból készült összeállítással ünnepli őt.

*

A Bethlen Gábor Alapítvány ez évi rendhagyó díjátadó ünnepségét 2009.XII. 9-én, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, (az Elérhetetlen föld alkotói 40. évfordulós estjével együtt) tartja. Meghívót később küldünk.

Budapest, 2009. október 30.

a Bethlen Alapítvány Hírszolgálata

MEGHÍVÓ A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE 2009

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma tisztelettel meghívja Önt és kedves családját a 2009. december 9-én (szerdán) 17.30 órakor

az URÁNIA Nemzeti Filmszínház Dísztermében

(Bp. VIII. ker. Rákóczi u 21. sz.) tartandó díjátadó ünnepségére.

Hívjuk, hogy együtt köszöntsük a Bethlen Gábor Alapítvány ez évi kitüntetettjeit, s emlékezzünk az Elérhetetlen föld című antológia megjelenése negyvenedik évfordulójára.

BETHLEN GÁBOR- díjat kapnak: (az érmet Péterfy László készítette)

az Elérhetetlen föld című antológia költői; a KILENCEK:

Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek (Molnár) Imre, †Rózsa Endre (1941-1995), Utassy József;

akiket Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke méltat.

MÁRTON ÁRON-emlékéremmel kitüntetett: (Szervátiusz Tibor alkotása)

az Aracs délvidéki magyar folyóirat (laudálja: Hódi Sándor, Ada)

TAMÁSI ÁRON-díjas: (az érmet Tőrös Gábor készítette)

Kubik Anna színművész, (laudálja: Blaskó Péter)

TELEKI PÁL-érdemérem kitüntetést kapnak: (Rieger Tibor alkotása)

Dr. Béres József okleveles vegyész,

Balassa Zoltán történész (Kassa),

Nagy András grafikus,

Lezsák Sándor (kitüntetését 60. születésnapján átadtuk).

Az ünnepségen a kitüntetett költők verseikből olvasnak fel,

majd megtekintjük Csontos János róluk készült filmjét.

„Mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk.”

(A nagy fejedelem szavai Móricz Zsigmond: Erdély című regényéből)

Szeretettel várjuk rendhagyó díjátadó ünnepségünkre az URÁNIA Filmszínházba.

Budapest, 2009. november 12. A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma

MEGHÍVÓ - A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM ALÁÍRÁSÁNAK 90. ÉVFORDULÓJÁN

MEGHÍVÓ

Az Eötvös József Collegium ifjusága , Baráti Köre

és a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma

A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM ALÁÍRÁSÁNAK 90. ÉVFORDULÓJÁN,

2010. június 4-én, pénteken de. 11 órakor,

a Kollégium Dísztermében,

emlékező gyűlést tart.

Emlékező beszédet mondanak:

Dr. Borsi-Kálmán Béla történész, a Baráti Kör tagja és

Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Bethlen Alapítvány kurátora.

Közreműködnek:

Szvorák Katalin népdalénekes, a Baráti Kör tagja

és az Eötvös Collegium Diákkórusa.

Beolvasztás c. versét elmondja Dr. Kovács István költő, történész, a Baráti Kör tagja.

A Collegium Történész Műhelye a XX. század nemzeti tragédiájának néhány kollégiumi vonatkozását Kamara-kiállításon mutatja be a 90. évfordulón.

E kiállítást megnyitja Dr. Bertényi Iván történész professzor, a Baráti Kör elnöke.

A megemlékezés műsorközlője: Bakos István, a Baráti Kör tagja, a BGA kurátora.

Mottó:

...Erős igazsággal az erőszak ellen:

igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.

Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.

Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.

Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,

és jön az igazság, közelebb, közelebb....

(Babits Mihály: Áldás a magyarra)

Emlékező rendezvényünkre tisztelettel meghívjuk és várjuk!

MEGHÍVÓ RIEGER TIBOR SZOBRÁSZMŰVÉSZ ÉLETMŰ KIÁLLÍTÁSÁRA

Balatonbogláron, a lázadó művészeknek hajdan kiállítási lehetőséget adó Kék-, illetve a Vörös Kápolnában, s a közeli Pincetárlatban rendezik meg kiállítását.

Ezzel egyidejűleg az Evangélikus Gyülekezet a szomszédban, saját Templomában ad otthont az ez évben Kossuth-díjjal elismert Aknay János festőművész tárlatának.

A két kiállítás megnyitója, a nemzeti összefogást is illusztrálva, egyidejűleg, egymás után lesz.

Rieger Tibort 2004 áprilisában, amikor a Demszky-féle fővárosi vezetés által száműzött Teleki Pál bronzszoborkatolikus templomkertbeli fölállítását – a város polgármesterével és plébánosával közösen – irányította, a város népe a szívébe zárta. Azóta is meg-megemlegetik, ha a templom tövében pompázó remek alkotásra tekintenek.

Most a város által rendezett életmű-kiállítással alkalom nyílik arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek hozzá, alaposabban megismerkedjenek a kiváló művésszel, további alkotásaival. Nem hozhatta el a kiállításra hatalmas és méltán elismert II. világháborús emlékműveit az ország tucatnyi helységéből, a Pannonhalmi Bazilika általa újraalkotott főbejárati kapuját, vagy szerte az országból a szentek szobrait, a jól sikerült mosonmagyaróvári 56-os emlékművét, talán mást sem, de amit megmutat majd a valóságban, illetve makettekkel, vagy fotókkal illusztrálva, az bizonyára méltó lesz hozzá, Szentendre és Balatonboglár művészeti örökségéhez egyaránt.

Egy remek alkotásáról azonban ez alkalommal, ismét szólanom kell.

Rieger Tibor szobrászművész – a Teleki-szobrot követően – önszorgalomból, másfélszeres nagyításban újraalkotta, bronzba öntette Szent István király koronázó palástját, amely Óbudán a Kilátó úti műteremlakása udvarában van. Néhányszor volt szerencsém másokkal együtt megcsodálni, s megállapítottuk, hogy méltó helye Esztergomban, vagy Székesfehérvárott, esetleg a többi koronázó kincs közelében; a Parlament mellett lehetne.

A liberálbolsevik Gyurcsány-kurzusban erre nem volt semmi remény.

De javaslatunkra az alkotó szívesen hozzájárult, hogy 210 cm magasságú, 434 cm hosszúságú bronzba öntött csodás műalkotását Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában bemutassák. Dr Kovács Miklós, Balatonboglár polgármestere vállalkozott a jószolgálati közvetítésre, s 2009 végén partnerét meglátogatva, fölkínálta e lehetőséget, amire biztató választ kapott. Azóta nem történt semmi. Azaz mégis.

Nem Pécsett, hanem Riminiben fogják bemutatni e nagyszerű magyar alkotást. Szent István bronzba öntött koronázó palástját Szent István napján, nemzetközi kiállításon, ott láthatja először a közönség. Hogy miért nem Pécsett? Erről, Rieger Tibor életmű kiállítása kapcsán, érdemes lesz megkérdezni a pécsieket, az EKF rendezőségét. Baranyai gyerek lévén, én nagyon sajnálom ezt az elszalasztott lehetőséget. A magyar szolidaritás balatonboglári példái 1939-2009 című, a város Önkormányzata által kiadott, a magyar-lengyel barátságot konkrét példákkal bemutató, nagyszerű könyv hátsó borítóját Rieger Tibor bronzba-öntött Koronázó Palástjáról készült fotók illusztrálják. Talán ezekből is érzékelhető, hogy Rieger Tibor egyedülálló alkotása, az ezeréves műkincs eddigi rejtett művészi megoldásait és szépségeit tárja föl, ami lenyűgözi a látogatót, s honi energiával növelte volna az ez évben Európa Kulturális Fővárosává avanzsált Pécs fényét.

MEGHÍVÓ

A Varga Béla Városi Kulturális Központ és a balatonboglári evangélikus gyülekezet

Szeretettel és tisztelettel várja Önt, Családját és Barátait

2010. július 31-én (szombaton) 16 órakor, Balatonbogláron

a KulTúra című programra.

A vendégeket Dr. Kovács Miklós, Balatonboglár város polgármestere köszönti.

A kiállítások megnyitását követően, a Kék Kápolna előtti pohárköszöntőt

a Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet és Vadasfalvi János támogatja.

Közreműködik a Dió Banda népzenei együttes.

Aknay János tárlata az evangélikus templomban 2010. szeptember 15-ig látogatható, pénteki és szombati napokon, 15 órától 18-óráig.

Rieger Tibor szobrai 2010. szeptember 5-ig, a Kék Kápolnában, a Vörös Kápolnában

és a Pincetárlatban láthatóak – hétfő kivételével – naponta 15 órától 20 óráig.

Bakos István

P.S. Rieger Tibor a Bethlen Gábor Alapítvány kiemelkedő magyarságszolgálatért adományozott, Teleki Pál Érdemérem kitüntetésének alkotója.

MEGHÍVÓ A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE, KOLOZSVÁRRA

Kitüntető elismerésben részesülnek 2010. szeptember 18-án, szombaton 17 órakor:

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS, EVANGÉLIKUS

ÉS UNITÁRIUS LELKÉSZKÉPZÉS

Laudátor: Dr. Kozma Zsolt teológiai tanár (Kolozsvár)

KISS ANDRÁS MÚLTFELTÁRÓ NEMZETSZOLGÁLATA

Laudátor: Dr. Benkő Samu művelődéstörténész (Kolozsvár)

HAJDÓ ISTVÁN FŐESPERES LÉLEKMENTŐ SZOLGÁLATA

Laudátor: Berszán Lajos római katolikus pap, c. esperes (Gyimesfelsőlok)

KILYÉN ILKA művésznő KULTÚRÁLIS MISSZIÓJA

Laudátor: Medgyessy Éva író, újságíró (Marosvásárhely-Budapest)

KORNISS PÉTER FOTOGRÁFUS ALKOTÓMŰVÉSZETE

Laudátor: Sára Sándor operatőr, filmrendező (Budapest)

A 125 éves ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET

Laudátor: Dr. Filep Antal néprajzkutató (Budapest)

A BARABÁS MIKLÓS CÉH ERDÉLYI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETET FELÉLESZTŐ ÉS MEGTARTÓ SZOLGÁLATA

Laudátor: Dr. Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező (Kolozsvár)

A díjátadás időpontja:

2010. szeptember 18-án, délután 5 óra.

A díjátadás helyszíne:

A PROTESTÁNS TEOLÓGIAI INTÉZET DÍSZTERME,

Kolozsvár

Bocskai tér 13. (piata Avram Iancu 13.)

Mindenkit szeretettel vár az Egyesület és a Bizottság!

Állampolgári javaslatok az Egyesület levelezési címére küldendők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület

1094 Budapest, Tűzoltó u. 58.

MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉG KOLOZSVÁRT

Magyarországon mintegy háromszáz féle kitüntetést, díjat stb. osztanak ki évente, amelynek kb. egyharmada állami, kormányzati kitüntetés, a többi civil; egyházak, önkormányzatok, civil szervezetek, alapítványok, vállalatok stb. különféle elismerései…

Közülük mindinkább kiemelkedik a Magyar Örökség-díj, amelynek egyre nő a társadalmi-közéleti szerepe. Miért?

Az elmúlt másfél évtized során a közös munkában szerzett tapasztalataim szerint azért, mert

• 1. célkitűzése – a magyarság kiemelkedő személyiségeinek, intézményeinek; a példaembereknek és alkotásaiknak elismerése, megismertetése – az értékmentés, egyre fontosabbá válik értékromboló világunkban.

  2. Autonómia, demokratizmus és szakszerűség, az öntudatos civil jelleg megőrzésére való törekvés, a politikai elfogulatlanság a kezdet kezdetétől jól érzékelhető e széles körben elismert 28 tagú Bizottság döntéseiben, a kitüntetettek kiválasztásában.

  3. A díjátadó ünnepségek rendje, rendszeressége (évente négy alkalommal a napfordulók idején, mindig hét kitüntetett), a műsor színvonala, az eddigi kitüntetettek, laudátorok, s a méltatások minősége, nemzeti elkötelezettsége, Kiss Melitta titkárunk kitűnő szervező munkája – s a szakrálissá váló helyszín (MTA Díszterme) – is hozzájárul e kitüntetés népszerűségéhez.

  4. A kitüntetettek sokfélesége, a különböző szakmák, a honiak és a külhoniak, illetve az élők és holtak arányos képviselete is befolyásoló szempont, csakúgy, mint

  5. az igazságosság szándéka; a korábban háttérbe szorított kiválóságok, illetve a zseniális teljesítmények, a nem közismert találmányok előtérbe helyezése, a figyelemkeltés.

  6. Talán közrejátszik e kitüntetés népszerűségében, hogy az pénzjutalommal nem járó erkölcsi és egyben szakmai, alkotói elismerés, amelynek döntéshozói és laudátorai sem honoráriumot, sem költségtérítést nem kapnak a MÖB-ben végzett munkájukért. Az elismerést a díjkiosztó ünnepségen átadott –Vincze László papírmerítő műhelyében támogatásként készült – oklevél és 1999 óta egy kis aranyozott jelvény szimbolizálja.

  7. Rendkívül fontos a honi média híradása; a TV híradók, a sajtó rendszeresen közli az eseményt, a Magyar Katolikus Rádió pedig egyórás műsort állít össze és ad le róla.

  8. A Bizottság első elnöke 2000-ig – köztársasági elnökké választásáig –, Mádl Ferenc akadémikus volt, tőle e posztot a korábbi kultuszminiszter, Hámori József akadémikus vette át, ami szintén sokat nyomott a latba, csakúgy mint a Bizottság tagjai közül olyan hírességek, mint pl. †Balogh János ökológus, Jókai Anna író, Juhász Judit az Antall-kormány szóvivője, a Magyar Katolikus Rádió alapító elnöke, †Pungor Ernő tudós-miniszter, Benkő Samu kolozsvári történész, Dávid Katalin művészettörténész, Spányi Antal megyéspüspök, Sunyovszky Szilvia színész és a maguk területén a többiek is.

  9. „Ki a múltját nem ismeri, a jobb jövőt nem érdemli!”- szól a közmondás, amely a Magyar Örökség-díjak népszerűsítésében is érvényesül. Miután a Magyar Örökség kitüntető címet csak a beérkezett állampolgári javaslatok alapján ítélheti oda a Bizottság, egyre számosabb javaslat érkezik hozzánk határon innen és túl. Édes teher ez. Az állampolgári javaslatok bekerülnek az ún. Ezüstkönyvbe, amelynek immár negyedik kötete is betelt, mivel eddig (fél évszázadra elegendő), több mint kétezer kitüntetési javaslat érkezett a Titkárságra.

  10. Talán azért is értékesebb sokak szemében a Magyar Örökség, mint más „hivatalos” kitüntetések, mert a kitüntetettek bekerülnek a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. Értelmezésül Szent Pált idézem:"...nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók"(2 Kor 4:18).

Az ausztráliai Magyar Életben 2008 júniusában Csapó Endre főszerkesztő kitüntetésük kapcsán így írt a díjról: A Magyar Örökség Díj független az állami alapítású díjaktól, egyetlen, amihez kötődik, a nemzet önzetlen szolgálata. Ilyen alapítvány mögé a mai Magyarországon nem sorakoznak gazdag mecénások, csak a magyar lélek és szellem elkötelezettjei. Ennek a kiválasztódásnak a természetes előkelősége adja a Díj rangját, és ilyen alapozású a díjazottak lelki és szellemi rokonsága is. Már a Bíráló Bizottság tagjai is a nemzeti elkötelezettség kiválóságai, döntéseit így kell fogadni. A Magyar Örökség nem kitüntetést ad, hanem valamely teljesítményt példaképpé avat, és mint ilyent, megőriz a nemzet emlékezetében.

A Bizottság 1995 decembere óta 435 díjat adott át, amelyből számosat eddig is a Romániához csatolt nemzetrészünk képviselői (köztük Ady Endre, Márton Áron, Benedek Elek, Tamási Áron, Sütő András, Szabó T. Attila, Tőkés László, Tempfli József, Kányádi Sándor,Dsida Jenő, Reményik Sándor, Czegei Wass Albert , Áprily Lajos és Jékely Zoltán, Nyírő József, Kallós Zoltán, Bánffy (Kisbán) Miklós,Zsögödi Nagy Imre, Domokos Pál Péter, Illyés Kinga, Beke György, Demeter Béla, Böjte Csaba és a Dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium, a Haáz család és a Szentegyházi Gyermek Filharmónia, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a Kolozsvári és a Nagyváradi Színház, a Nagybányai Művésztelep, az Erdélyi Múzeum Egylet, …és sokan mások) kaptak. E kitüntetettek köre most hattal gyarapodott.

A hetedik díjat ugyanis Korniss Péter; kolozsvári születésű, a csonka hazában élő, de Erdélyt őrző fotóművésznek adományoztuk…

A Magyar Örökség-díj immár másfél évtizedes történetében a Bizottság először vonult ki Erdély fővárosába Kolozsvárra, ahol a Protestáns Teológiai Intézet patinás Dísztermében tartott 60. díjátadó ünnepségen kizárólag erdélyieknek adományozta a hét kitüntető oklevelet és hozzá járó aranyjelvényt. Az ünnepséget méltó környezetben, az erdélyi magyarság egyik szent helyén rendeztük; 2010. szeptember 18-án, szombaton délután öt órakor. A zsúfolásig megtelt Díszteremben az erdélyi közélet számos kiválósága és Mádl Ferenc elnök úr és felesége Dalma asszony is jelen volt. Az ünnepséget Himnusz közös eléneklésével kezdtük, majd Hámori József elnökünk nyitóbeszéde és Poprády Géza, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke ismertetője után, Juhász Judit moderálásával következett a díjátadás.

Magyar Örökség-díjban részesült, nevét az Aranykönyv őrzi és 2010. szeptember 18. óta a magyar szellem láthatatlan múzeumához tartozik:

• • az erdélyi református, evangélikus és unitárius lelkészképzés. Az elismerést Rezi Elek, Adorjáni Zoltán és Benkőné Zonda Tímea vette át, laudált Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár vette át.

  • Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, múltfeltáró nemzetszolgálatáért. Őt Benkő Samu művelődéstörténész méltatta

  • Hajdó István főesperes, lélekmentő szolgálatáért, laudált: Berszán Lajos, Magyar Örökség-díjas gyimesfelsőloki plébános,

  • Kilyén Ilka színművész, kulturális missziójáért , laudált Medgyessy Éva marosvásárhelyi író, újságíró,

  • Korniss Péter, fotográfusi alkotóművészetéért laudált Sára Sándor Magyar Örökség-díjas operatőr, rendező,

  • a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület,az elismerést Dáné Tibor Kálmán, Dávid Gyula és Kötő József vette át, laudált Filep Antal néprajzkutató,

  • a Barabás Miklós Céh, az erdélyi magyar képzőművészetet felélesztő és megtartó szolgálatáért, az elismerést Kolozsi Tibor szobrászművész és Németh Júlia műkritikus vette át, laudált Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező.

A díjazottak nevében Hajdó István főesperes mondott rendkívül szép, megható beszédet.

A díjátadó ünnepség keretében Bolyai János Alapítvány Kuratóriuma által odaítélt Bolyai-pályadíjjal tüntették ki Benkő Samu akadémikust az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezésében és vezetésében kifejtett kiemelkedő közszereplői tevékenységéért, valamint Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak gyűjteményes kiadásáért. Őt Nagy Ferenc tudománytörténész, kurátor méltatta.

Az ünnepségen közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula kórusa, s főként Kilyén Ilka, aki az Erdélyi hangulat és az Örökség és jövő című kitűnő műsoraiból nyújtott ízelítőt, mutatott be néhány részletet. Csatlakozott hozzá a pusztinai Kovács Krisztián, aki énekével és furulyaszóval sikeresen mutatkozott be.

A közel háromórás ünnepséget a 90.zsoltár (Te benned bíztunk…) éneklésével zártuk.

Rövid szünet után egy könyvbemutató következett még, amelyen az Örök Házsongárd című, a budapesti székhelyű Pharma Press kiadónál megjelent kötetet ismerhették meg a résztvevők. Dr. Gaal György kolozsvári tanár, irodalomtörténész, a kincses város múltjának avatott kutatója és Gránitz Miklós budapesti fotóművész több mint háromévi kitartó munkájának közös eredménye került az olvasók kezébe. Az immár kétkötetes kiadvány létrejöttéért köszönetet mondtak Gránitzné Demel Editnek, s Gergelyné Tőkés Erzsébetnek, a Házsongárd Alapítvány „legfőbb munkásának”, aki a helyszíni munka feltételeinek biztosításában vállalt oroszlánrészt, valamint Dávid Ferencnek, a kiadó ügyvezető igazgatójának és az album külalakját elkészítő Árgyélus Grafikai Stúdiónak.

A két szerző a kötetek megszületésének körülményeiről szólt, majd a rendezvény dedikálással zárult.

Budapestről kocsikkal és busszal is érkeztek vendégek, illetve a Bizottság tagjai, akiknek vasárnap módjuk volt egy kis városnézésre. Néhányan a Házsongárdi temetőbe, mások a Szent Mihály templom nagymiséjére látogattak el. Útban hazafelé a Magyar Örökség- díjas Kallós Zoltán meghívására Válaszúton meglátogattuk a közelmúltban megnyílt nagyszerű és gazdag néprajzi anyaggal vonzó múzeumát és a Szórványkollégiumot.

Hasznos beszélgetéseink voltak a hazafelé is, pl. a Magyar Örökség-díjas Váradi Péter Pállal, akinek megcsodáltam új könyveit: a Székelyföld képi autonómiája című nagyszerű kalauzát csakúgy, mint a Tamási Áron ihlet-adó székely hazáját bemutató ragyogó kötetét.

A kolozsvári díjátadó ünnepség és Erdély feledhetetlen élmény volt minden résztvevőnek.

Kolozsvár-Budapest 2010. szeptember 18-21.

Bakos István,

a Magyar Örökség-díj Bizottság tagja

MEGHÍVÓ A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE - 2011. június 18.

A díjátadás időpontja: 2011. június 18. (szombat), de. 11.00 h

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia díszterme

(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9, I. em.)

Kitüntetést kap:

A VESZPRÉMI LISZT FERENC KÓRUSTÁRSASÁG MŰVÉSZETE

(laudátor: Dr. Tóthpál József kultúrakutató)

KASS JÁNOS KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETMŰVE

(laudátor: Dr. Orosz István grafikus, filmrendező)

MÉCS LÁSZLÓ KÖLTÉSZETE

(laudátor: Dr. Korzenszky Richárd perjel)

NAGY ZOLTÁN NÉPMESEKUTATÓI MUNKÁSSÁGA

(laudátor: Dr. Csongrády Béla újságíró, szerkesztő)

SZÉK (MEZŐSÉG) GAZDAG HAGYOMÁNYŐRZŐ KULTÚRÁJA

(laudátor: Dr. Sebő Ferenc előadóművész, zeneszerző)

SZŐNYI ZSUZSA ÉS TRIZNYA MÁTYÁS TÖBB ÉVTIZEDES RÓMAI SZERETETSZOLGÁLATA

(laudátor: Dr. Szörényi László irodalomtörténész, kritikus)

A KOLOZSVÁRI JÁNOS ZSIGMOND UNITÁRIUS KOLLÉGIUM,

A TUDÁS ÉS AZ ÉLŐ HIT ISKOLÁJA

(laudátor: Dr. Rezi Elek unitárius lelkipásztor, teológiai tanár).

A díjátadó ünnepségre szeretettel várja az Egyesület és a Bizottság.

Állampolgári javaslatok az Egyesület levelezési címére küldhetők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület, 1094 Budapest, Tűzoltó u. 58

tel.: (+36 30) 389 7120, fax: (+36 1) 218-1612, E-mail: melitta@ana.sote.hu

M E G H Í V Ó A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGRE - 2011. szeptember 17.

A díjátadás időpontja: 2011. szeptember 17. (szombat), de. 11.00 h

A díjátadás helyszíne: Magyar Tudományos Akadémia Díszterme

(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9, I. em.)

Kitüntetést kap:

A BUDAPESTI KÓRUS - ZENEKARI ÉS A’CAPPELLA - KARÉNEKMŰVÉSZET ÁPOLÁSA (70. éve!)

Laudátor: Vass M. Katalin szerkesztő, Magyar Rádió

MAGYARÓDY SZABOLCS Kanadában élő közíró, szerkesztő MAGYARSÁGSZOLGÁLATA

Laudátor: Dr. Lipcsey Ildikó történész, az Erdélyi Szövetség elnöke

ABLONCZY LÁSZLÓ NEMZETI SZÍNJÁTSZÁSUNK ÉRTÉKEIT VÉDELMEZŐ MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Lengyel György színházi rendező

SCHWEITZER JÓZSEF ny. országos főrabbi MAGYAR-ZSIDÓ KULTÚRASZOLGÁLATA

Laudátor: Szilágyi Mihály egyház-és művelődéstörténész, Szekszárd

+HAUSZMANN ALAJOS, BUDAPEST ÉPÍTÉSZETI ARCULATÁNAK MEGHATÁROZÓ ALAKÍTÓJA

L: Bugár-Mészáros Károly okl. építészmérnök, építészettörténész, Magyar Építészeti Múzeum igazgatója

RIEGER TIBOR szobrász ALKOTÓMŰVÉSZETE

Laudátor: Szakolczay Lajos irodalmár, kritikus

+KELEMEN LAJOS ERDÉLY MÚLTJA EMLÉKEINEK ŐRZÉSÉBEN KIFEJTETT MUNKÁSSÁGA

Laudátor: Dr. Benkő Samu történész, akadémikus (Kolozsvár)

A díjátadó ünnepségre szeretettel várja az Egyesület és a Bizottság.

Állampolgári javaslatok az Egyesület levelezési címére küldhetők:

Magyar Örökség és Európa Egyesület, 1094 Budapest, Tűzoltó u. 58.

Telefon: (+36 30) 389 7120, fax: (+36 1) 218-1612, e-mail: melitta@ana.sote.hu

RIEGER TIBOR szobrászművész

rövid bemutatása

Rieger Tibor 1940. január 10-én, Gyálligeten született és egy csallóközi kis faluban, Királyfiakarcsán nevelkedett. Családját a II. világháború után onnan kitelepítették, Győr megyében Levélen éltek. A győri bencés gimnázium után, a Képzőművészeti Főiskolát végezte el, két évtizedig Szentendrén élt, s Óbudára telepedett át. MS mester-díjas és Szervátiusz Jenő-díjas, kiváló alkotóművész.

Mintegy félszáz szobra, alkotása díszíti hazánk köztereit és épületeit, mivel legjelentősebb szobrai megrendelésre készültek. Megbízásait zömmel pályázat útján nyerte el. Ez a nagyszámú pályázati siker szobrászati leleményét dicséri, amely a megvalósítás fokozott figyelmével, a minden részletre kiterjedő alapossággal és műgonddal teljesedett ki.

Szobrai közül alább igyekszem számba venni a jelentősebbeket:

Kecskeméten, a nagytemplom falán, Pécsett a Barbakán mellett, Hegyeshalmon és Levélen állították fel II. világháborús emlékműveit. Az emlékműállítás indíttatása mindegyik esetben ugyanaz, de a tartalmi megközelítés és a formai megoldás minden esetben más.

Győr város részére készítette a korzón elhelyezett Szent György díszkutat, a Széchenyi téren pedig Jedlik Ányos–Czuczor Gergely ragyogóan megkomponált, életnagyságúnál nagyobb közös szobrát.

Várpalotán állították fel 1848-as emlékművét, Kecskeméten egész alakos Szent István szobrát.

Pázmány Péter nagyméretű domborműve Budapesten, az iskolaalapító érsek nevét és szellemét őrző egyetem falára került. Fehérgyarmaton egy szép Életfa, Kimlén IV. Béla szobra, Nagyivánon József Attila, a fővárosban Vörösmarty Niklán és Hévízen egy-egy Berzsenyi mellszobra áll.

Mosonmagyaróváron a Bárka (1984) és a Reformátoraink emlékére (2009) c szobra, ill. a kegyetlen sortűz emlékére készített szobra (1991) áll, amely az 1956-os forradalom monumentális jelképévé nemesedett.

A pannonhalmi bazilika főbejáratának bronz kapuja- mérvadó vélemények szerint- a mai magyar szobrászat egyik csúcsteljesítménye.

Balatonbogláron 2004. április 3-án, viták közepette, a római katolikus templom kertjében állítottuk fel Teleki Pál tudós-államférfi életnagyságú ülő bronzszobrát. Ennek kisplasztikája, 2010 okt. 26-a óta, az Eötvös Collegium 100. éves épületének ékessége.

Rieger Tibor újabb köztéri szobrai közül megemlítem a Somogy megyei Tabon lévő 1956-os emlékművet; az NDK-s menekülteket mentő Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szarvas Gábor utcai templomkertjében fölállított BEFOGADÁS szobrot. Mindszenty bíboros félalakos bronzszobrát a Bécsi Irgalmasok Kórházának előterében és a Szent István Bazilikában láthatják, a világháborús MEMENTO 1941-1945 c. nagyszerű emlékművét Rákospalotán állították föl, Győrújbaráton pedig Szent Alexius egészalakos kőszobrát.

Rieger Tibor szobrászművész önszorgalomból másfélszeres nagyításban újraalkotta, és bronzba öntette Szent István királyunk koronázó palástját. E nagyszerű alkotás, amely az ezeréves nemzeti kincsünk eddig rejtett művészi megoldásait és szépségeit tárja fel, 210 cm magasságú és 434 cm hosszúságú. Egyelőre Óbudán a Kilátó úti műteremlakása udvarában látható. A művész terve, hogy majdan egy szoborkompozíció része lesz ez is.

Alkotásai közül megemlítjük kitüntetést is szolgáló érmeit: a Balassi Bálint emlékérmet, a Teleki Pál Érdemérmet, MS Mester (Vizitáció) érmét, valamint a Matthias Corvinus emlékérmet...

Budapest, 2011. augusztus 25.

Bakos István

Rieger Tibor e-mail címe: riegertibor@t-email.hu

MEGHÍVÓ A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE – 2011. november 4.

MEGHÍVÓ

A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNY DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE

2011. november 4.

https://drive.google.com/file/d/0B-JyZ1KbKz3AMWUxYmYyZjItOTEwNC00NjQ5LWI1ZTktYTE4MGM1MTA3NTJl/view