Szocreál bútorok

Hosszú és nehéz olvasmány, amely a hazai "asztalosipar" 70- es évekbeli termékeiről szól

Először sokat gondolkodtam, magamban vívódtam. Eddig senkinek nem mondtam még, a különböző bútorstílusok tanulmányozása során bizony egy újat felfedeztem. Talán csoda, hogy ezidáig ezt más észre nem vette. ami olyannyira kézenfekvő, magától értetődő, mint a levegő, a fű zöld színe észre sem veszi az ember, hiába is áll közel hozzánk. Tovább rejtvényt nem írok, a magyar szocreál stílusú bútorok történetét szeretném megírni. A stílus ideológiai alapjáról, kialakulásának körülményeiről, korai, virágzó, kései szakaszáról, napjainkra gyakorolt hatásáról.

Miután Kaesz Gyula 1964- ben bútorstílusokról szóló könyvében írt sorait olvastam az üggyel kapcsolatban minden kétség bennem elszállott, gondolataimat rendre összeszedtem, mondatokat formáltam, papírra vetettem. Először a sorok, miket imént említettem:

"A szocialista országokban és hazánkban is a bútor korszerű fejlődésének további útja elvileg egyértelmű. Létre kell hozni sok kísérlet árán a legalkalmasabb egyes bútortípusok bő választékát, ezeket tömeggyártással előállítani, s a bútort áruházi áruvá kell tenni, hogy a széles dolgozó tömegek ízléses, modern, olcsó bútort, mindenkor azonos minőségben, darabonként vásárolhassanak. Ezek a bútorok célszerűek, jó méretezésűek, egyszerű formájúak, kitűnő anyagból és kivitelben készülnek. A forma-, anyag- és színválasztékból mindenki mindig megtalálhatja a kedvére való darabokat és a már meglévőhöz kiegészítéseket. A kísérletező munka évek óta folyik, de a bútorellátásnak ilyen nagyszabású, soha nem látott organizációját valószínűleg csak további évek múlva lehet létrehozni."

Igen, sikerült! Hiába szeretném a szerzőnek magam elmondani - mert ő már nincs közöttünk - így csak ezen üzenet maradt lehetőségem. Továbbiakban rendre, pontosan kifejtem, mire gondolok.

Mára, a 64- ben elvileg egyértelmű korszerű fejlődés hazánkban bekövetkezett, már csak azért is, mert ellentéte, a kétértelmű korszerűtlen fejlődés teljes mértékben értelmetlen.

A sok kísérlet - amivel bő választékot szerettek volna létrehozni - eredménnyel zárult! Igen lehetett kapni, az igaz ugyan, hogy pult alól, de mégis! mérethibás exportból visszamaradt szekrényajtót, színhibás asztalt, kissé karcos felületű fiókos szekrényt, amit jó pénzért dolgozók a gyárból a Zsiguli csomagtartójában kicsempésztek. Nem is lehet kérdés, ezek a bútorok a legalkalmasabbak voltak, mire is? Ez legyen másodlagos kérdés!

Ugyan a létrehozás nem isteni teremtésre, de csinovnyiki nyögve nyöszörgésre hasonlított, de ily kis szépséghibán ki is akadna fenn!

A bútort áruházi áruvá kell tenni cél is teljesült maradéktalanul. Minden bútorüzlet rendelkezett egy jól képzett munkatárssal, aki, ez van, ezt kell szeretni elv szerint az ép aktuális, három darabos készlet egy- egy darabjára a kedves vásárlót rá tudta beszélni. Nyilvánvalóan ezen üzletpolitika ideológiai alapját nem a vásárlói igény, hanem a kínálati lehetőség határozta meg, de az áruházakat sem a vásárlói, hanem a széles dolgozó tömegek kielégítésére építették. Így volt minden rendben, arányban, ugyanis az áruház szegényes kínálatának nem a vásárlókhoz igényekhez, hanem a széles dolgozó tömegekhez kellet igazodnia. A dolgozás tevékenysége pedig a vásárlással nem összeegyeztethető tevékenység,

Személy szerint az ízlésesség tényét, amely a modern bútorokra vonatkozik vitathatnám, de ez olyan szubjektív vélemény, amely teljes mértékű figyelmen kívül hagyása indokolt, magamban még vitatott is! Nem egy macskát láttam akiknek kedvencük lett a kis kockás párnával kiegészített Zala Bútor 75- ös karosszék modellje. Ettől kezdődően a modernséget feleslegesnek érzem magyarázni.

Darabonkénti vásárlás üzletpolitikája pedig még mindig a fénykorát éli! Hetvenes években az összeszereltnek vélt bútorok rendkívül ritka esetben értek egy darabban a vásárló lakásába. A barkácsolásra amúgy is hajlamos, sőt erre előre kinevelt nemzedék legalább hét végén otthon nem unatkozott. Most már világosan látom: Mai napon az Ikea biztosan a magyar hobbi asztalosok piacán felbuzdulva hozta létre világméretű piacát.

Ki gondolta volna! A célszerűség utólag, de értelmet nyert. A hetvenes- nyolcvanas évek magyar bútorai kiváló filmhátteret biztosítottak Ötvös Csöpinek, akinek pofonjaitól a ballisztikus ívben repülő rossz fiúk fent említett bútorokon landoltak.

Egyszerű forma tekintetében még a terv is túlteljesült, már annyira sikerült egyszerűsíteni a bútorformákat, hogy a szlogenben gyakran szereplő nagyszerű jelző a kor bútorai elől bátran elhagyható.

A terv nagyszabású, soha nem látott organizációját olvasva Hofi Géza jutott eszembe, mikor is a szab igét el előtaggal kiegészítve beszélt teljesen korrekt módon, fogalmazhatnám így is, hitelesen ma már lassan feledésbe merülő tervgazdálkodásunkról.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép