Ónémet
Német nyelvterületű országokból induló, historizáló bútorstílus, ónémet
A XIX. század második felében Németországban, a Monarchiában a bútorok új stíluselemekkel nem gazdagodtak. Formai világukat, díszítőelemeiket korábbi korok (reneszánsz, barokk, gótika, román stílus....) stíluselemi között megtaláljuk. Ezen bútorok csoportját a historizáló jelző köti össze. A csoporton belül, azok a bútorok, melyeken elsősorban reneszánsz, kevesebb gótikus, román stíluselemek jelennek meg, általában keveredve, ónémet bútoroknak nevezzük.
Robosztus, várkastély- szerű felépítményük, gazdag díszítettségük jól elkülönítik más, ugyanezen korban Európa más részein készített neoreneszánsz, neogótikus és az ugyanezen a területen készülő, historizáló, neo- ....... bútoroktól. Az elnevezéshez tartozó magyar fogalom szűk, de egyértelmű. Német nyelvterületen megfelelője, - altdeutsch - ugyan átfogóbb tartalmú, mert klasszicista elemek is keverednek az *aldeutsch stílus bútoraiba, és a hiztorizmus korának összes bútorára kiterjed. Hasonló bútorokat még gründerzeit bútoroknak neveznek, de míg a magyar ónémet stílus a neobarokk, neorokokó bútorokat nem fedi, addig a gründerzeit (alapítók ideje) azokat is.
A kor bútorait az egyes stílusok elemeit hűen utánzó neo- ....... stílusok mellett a különböző stílusok formavilágát, díszítő- elemeit keverő eklektika alakította. Az olasz, francia bútorain több barokk, rokokó elemet találunk karcsúbb alapformákkal. A kor német, osztrák bútoraira jellemzőbbek a robosztusabb reneszánsz, gótika stíluselemei (ónémet bútorok). Sok ónémet bútor jól példázza az eklektikát, az alapvetően reneszánsz széktámla tetejét kis barokk faragás díszíti, vagy ép biederre jellemző bútorkárpittal vonták be ülőfelületét.
Egyszerű téglatest, de párkányokkal feltűnően tagolt alapforma, mozgalmas, néha zsúfolt fafaragás, díszes, esztergált oszlopok, oszlopfők, a szerkezetet tagoló párkányokon díszítő korlátok jellemzik a bútorokat.
Testesség, nehézkesség jellemző, nem klasszikus értékrend szerint, a használhatóságot, kényelmet, szolgálják, inkább a módosságot demonstrálják. A székek, fotelek támláinak szöge nem hosszú baráti beszélgetéshez csábítanak, ezek inkább formális találkozók ünnepélyes kellékei.
Alapanyaguk jellemzően tömör tölgyfa, esetleg tölgy furnér, ritka a kerti dió.
Mai napig fennmaradt darabjainak feltűnően jó állapota részint a jó alapanyag választásnak, részint a precíz munkát követelő minőségnek köszönhető, gyakorlatilag, ha száraz, átszellőző helyiségben voltak életük során végig, még most, a több, mint száz éves bútorokon sincs átkorhadás. A furnérmunkára szintén a tartósság jellemző, későbbi korok vékonyabb furnérjai a ragasztáshoz használt enyv engedésével hamarabb leváltak, elfoszlottak.
Az ónémet bútorok mintájára egyszerűbb díszítettséggel, kevésbé nemes (fenyő) alapanyagból készült népi bútorokat sokan nevezik "parasztbútornak". Míg a tölgy, dió bútorok sellak politúrt kaptak, az egyszerűbb, fenyő bútorok jellegzetes kezelése méhviaszos. Az ilyen bútorokat még a második világháború után is készítették, általában vidéki asztalosok, így a vidéki lakberendezés, mára romantikus hangulatú kellékei lettek.
Magyar bútoraink formavilágát is főként politikai, gazdasági kötődésünk miatt leginkább osztrák, német minták alakították. A kiegyezés utáni gazdasági fejlődésünk a fellendítette hazai asztalosságot, ezért is olyan sok antik bútoraink között ónémet. A historizmus korában az ónémethez hasonló bútorok jellemzően Németországban, a Monarchiában készültek, nagyon kevés, kissé eltérő francia bútort lehet találni angol, olasz bútorokon az ónémetre jellemző ornamentika nem jelenik meg.
képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép
Fenyőfa szekrény
Klasszicista bútorforma, sok díszítő faragással, ónémet szekrény
Tálalószekrény, alsó
Íróasztal
Fakorlát díszítés íróasztalon
Íróasztal felső része
Székek
Étkezőasztal
Tölgyfa bútor
Párkányok, oszlopok, korlátelemek, sok fafaragás: ónémet bútor
*Altdeutsch az elnevezése Németországban az 1850- 1910 között készült bútoroknak, köznapi nyelvben viszont sokkal használatosabb ugyanezen időszak első felére, a századfordulóig gründerzeit, az 1880- 1920 időszakra az akkor újszerű jugendstil elnevezés.
Ónémet stílus
- 4488