Embedded Files
...AVAGY EGY OLDAL A SZÍVBEN
...AVAGY EGY OLDAL A SZÍVBEN
Úgy kezdődött, hogy 2009 nyarán fellelkesülten meséltem Árpi atyának (A SZÍV újság főszerkesztőjének) Turnerről és a fényről. Akkor kaptam életem első felkérését, hogy írnék-e egy képmeditációt 4000 karakterben... 2011-ben lettem hivatalosan is újságíróvá az "On-line médiával a megkülönböztetés ellen" képzés keretében. Azóta a Talita.hu és a MontázsMagazin.hu internetes portálokon jelennek meg írásaim és a szerkesztésben is részt veszek.
AMIKOR TURNER KÉPEIN MEGJELENIK A FÉNY
AMIKOR TURNER KÉPEIN MEGJELENIK A FÉNY
„Nem azért festettem, hogy megértsék, hanem, hogy megmutassam: miféle színjáték ez.”
A Szépművészeti Múzeum ezúttal Turner és Itália címmel az angol tájképfestő festményeiből és grafikáiból rendezett kiállítást, mely 2009. október 25-ig volt látogatható.
A Temeraine hadihajó utolsó útja a Temzén napnyugtakor című képe nem része a kiállításnak, de ahogyan közeleg az ősz, és haladunk előre az emberélet útján, érdemes belemélyednünk az alkonyi fények e gyönyörű megjelenítésébe.
Joseph Mallor William Turner (1775-1851)
A XIX. századi modern festészet irányzatainak elindítója, is hatással van a barbizoni iskolára. Isten adta tehetség. Tizenhárom évesen készített rajzait apja borbélyüzletének kirakatában helyezi el. Tizenöt, amikor óriási elismerésben részesül; az egyik képét beválogatják az Akadémiára. Tizennyolc éves korában saját stúdiója van. Még húsz sincs, amikor már rajzainak másolatait is vásárolják. 1802-ben – akkor huszonhét éves – a királyi Akadémia teljesértékű tagjává választják.
Több mint hatvan éven át fáradhatatlanul dolgozik, még útközben is. A lovas kocsiból kihajolva és a Temzén hajókázva - saját tutaján működő mozgó műtermében – is témát keres. Szorgalmasan készíti vázlatait bélyeg vagy képeslap nagyságban.
Képeit vizsgálva, mindenütt a fény ábrázolásáért folytatott vívódására bukkanunk. Ahogy maga is írja:
„Hogy jelenik meg a fény a légkörben…”, vagy „Nem azért festettem, hogy megértsék, hanem, hogy megmutassam: miféle színjáték ez.”
Úgy ábrázolja a természetet, ahogy addig senki sem látta és láttatta. Élete vége felé alkotott vásznai mindmáig azt a hatást keltik, mintha a néző először csodálkozna rá a színek és fények világára.
Van már tíz éve, hogy a címül választott gondolatot meghallottam a kvantumfizikus-ökofilozófus Fritjof Capra egyik filmjében: “Amikor Turner képein megjelenik a fény.” Akkor tudatosult bennem újra, hogy a fény kettős, hullám- és anyagtermészetű, s hogy mennyi energia van egy fénysugárban. Így jön tehát létre a sok szín – a vöröstől az ibolyáig – a látható tartományban, valamint a festék anyagába rejtett művészi alkotások kisugárzása is.
A festő e kép elkészítésekor már 64 éves, túl a francia forradalom és a napóleoni háborúk korán. Megöregedett tehát, és itt van az ősz is. Az alkotó is az elmúláson mereng, ahogy önmagát egy sok csatát megvívott, hatalmas hadihajóként, bevont vitorlákkal a Temze vizére varázsolja. A háttérben a vízen aranyhidat építő, hűvös fuvallatokat maga után hagyó szeptemberi nap bujkál az áttetsző felhők között. Elérkezett az idő a visszavonulásra és a világgal folytatott nagy harcok emlékének megszelídítésére.
Az öreg hajó az „utolsó” kikötőbe sem tud már a maga erejéből eljutni. Segítségére egy révkalauz siet, amelyet már nem a vitorlákba fogott szél, vagy az evezőlapátok adta lendület visz tovább.
Új idők és új fények teremtődnek a szemünk láttára. Az idős Turner lelkes figyelője a változásoknak, hisz több képén is megjelenik a gőzhajtású gép, hajó vagy mozdony. Az eddig megfestett angliai erdők fáiban felhalmozódott fény most a gőzhajók kazánjaiban újra felízzik, hogy hővé alakulva, gőzzé változtatva a vizet, új energiát teremtsen. Nemcsak évszakváltás szemtanúi vagyunk, hanem egy korszakváltáséi is. Beköszönt új lehetőségeivel a gépek kora. Az idő felgyorsulni látszik. Mostantól már majd nem hónapokig tart az út a Temzén a csatorna torkolatig, vagy a ködös Albionból a napfényes Itáliába, ahová olyannyira vágyakozott fiatal korában a mester.
A cikk a Szív 2009 szeptemberi számában jelent meg
A Ganzról-Széna térről készült egy preformansz a Szénatéren. Magam is jelentekeztem rá, hogy segítek az elkészítéseben. A Szüleim emlékének tartoztam ezzel.
Montázsmagazain bemutatkozása Krúdy Irodalmi Körben - 2022. október 13.
Montázsmagazain bemutatkozása Krúdy Irodalmi Körben - 2022. október 13.
Antalffy Yvette - újságíró, szerekesztő - bemutakozója
Antalffy Yvette - újságíró, szerekesztő - bemutakozója
“Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.” Woody Allen
Az elején el kell mondanom, hogy hosszú-hosszú évekig-évtizedekig nekem inkább munkám-munkahelyem volt, nem hivatásom. Ez azt jelenti, hogy nem én választottam, hanem a „családi átokminta” nyomán kényszerültem bele a műszaki világba.
Az én saját családi átokmintám:
– Csak a fiú a gyerek, és a férfi az ember
– A munkába bele kell gebedni. (Minimum egy gyomorfekély vagy egy szívinfarktus a végére.)
– Csak az az ember, aki műszaki.
Ez volt a szüleim által kijelölt kényszerpályám kezdetén a fő csapásirány.
Így 17 évet dolgoztam a budai GanzVillanyban erősáramú transzformátorok és aszinkron motorok szerkesztőségeiben, a végén már CAD rendszerben számítógépen rajzoltam mint esti Kandó főiskolát végzett erősáramú üzemmérnök. 1991-től pedig a nyomdaiparban számítógépes nyomdai előkészítő voltam 7 évig.
Majd egy komoly pajzsmirigy betegség és agyi történés után gondolkodtam el először a pályamódosításon…
1 év munkanéküliség után 7 évig dolgoztam a “Lipóton”. Az egyik barátunk hívott el egészségügyi informatikai munkára.
De az előző betegségem folyományaként ortopédiai problémáim is lettek… Így kerültem az OORI-ba mint beteg. Leszázalékolásomat követően az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben 15 évig aztán önkéntes munkát végeztem. A mozgásukban akadályozott emberek rehabilitációját végző Ergoterápiás osztályon kreatív foglalkozásokat vezettem egészen a pandémiáig.
Ott akadtam rá egy pályázatra 2010-ben, amely a nevemen szólított. Egy már meglévő képességemre világított rá, amely magyarul két mondattal írható le:
… véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok...
… véletlenül érdekes és értékes dolgokra bukkanok...
... sokszor egészen másra találok rá, mint ami után kutatok …
... sokszor egészen másra találok rá, mint ami után kutatok …
ez a szó/fogalom a serendipity.
ez a szó/fogalom a serendipity.
OKJ-s képzés keretében, 9 hónap alatt lettem újságíró az “On-line médiával a megkülönböztetés ellen” címmel, éppen az 55. születésnapomon. (Mellesleg ott már akkor távoktatásban folyt az oktatás.)
Mikor végeztem, a Talita.hu keresztény női portálnál próbáhattam ki magam, és rá egy évvel - 2012 novemberében -, kezdtem dolgozni a Montázsmagazinnak. Kezdetben csak kulturális témájú cikkeket küldtem, de hamar belefolytam a szerkesztési munkába is.
Az eltelt időszak összegzéseként 2018-ban egy e-book-ba válogattam össze a két portálon írt cikkeket On-line elmélkedések címmel - melynek alcíme, Pilinszkyt idézve lett az én “Figyelmem önéletrajza”.
Az On-line elmélkedések fő témakörei:
Képmeditációk
Film
Cirkusz
Elmélkedések
Jószolgálat
Ünnep
Az e-könyvem pdf formátumban a Montázsmagazin cikkéből és a weblapomról letölthető.
Ajánlót To’Piro - dr. Sümeginé Tóth Piroska írt hozzá, akivel aztán együtt dolgoztam két, a Montázsban is megjelent sorozatán. (Van fogalmad róla? és a Breviáriumok illusztrációit én készíthettem el.)
Művészeti-önismereti képzéseken vettem és veszek részt már több mint 20 éve.
Ennek eredményeként mára egy saját fejlesztésű műfajt teremtettem a japán kalligráfia szimbólumait is felhasználva, műszaki rajzos alapvonalak virtuális ecsetvonásokká alakításával.
Ez a haiku-kalligráfia.
Haikuimat és utóbb haiku-kalligráfiámat a Napút haiku-számaiba is beválogatták 2012-2020 között. 2019-ben és 2020-ban a kiemelt alkotók között oklevelet is kaptam.
Férjemmel együtt pályáztunk a Kézen-fogva antológiákba 2015-től 2019-ig, az ő haikuit is illusztrálva benne magaméi mellett.
Az a megtiszteltetés ért, hogy Weninger Endre 2020-ban a Híres magyar nők és 2021-ben a Miniszterelnökök c. könyveinek illusztrálására is engem kért fel.
Nagy öröm számomra, hogy a legutóbbi Számadás Montázs-antológia tematikájának születésénél is bábáskodhattam Weninger Erzsikével és Nórával együtt.
Férjem, Vass István is tiszteletbeli tagja a szerkesztőségnek, ki a legutóbbi Számadás antológiánk ünnepén a versek felolvasásában is aktívan részt vett. (Önkéntes felolvasója immár 5 éve a Vakok Bodor Tibor Hangoskönytárának - közel 70 könyv eddigi felolvasásával.)
Elmondhatom, hogy igaz hivatásomat tudom megélni a Montázsmagazinnál.
Ennek illusztrálására jöjjön a bemutatkozóm végére egy lánc-haiku:
Hogyan telt egy 1956-ban született kislány gyerekkora? Milyen volt a bölcsőde és az óvoda az 1950-es évek végén, amikor az anyáknak nem volt választásuk, hogy otthon maradnak-e a gyerekükkel vagy dolgoznak? Hogyan kerülte el a gyermekbénulás-járványt, és hogyan élt túl egy másik súlyos fertőzést? Milyen volt a váltott műszakos és hatnapos oktatás? Antalffy Yvette úgy mesél gyerekkori hétköznapjairól, hogy szinte odarepíti a hallgatóit az 1950-es és ’60-as évek sok nélkülözéssel teli, éppen ezért nagy találékonyságot igénylő világába. Ez a visszaemlékezés legyen biztató és erőt adó a mai nehézségekkel küzdők számára.
Valós történetek olyan idősebb emberektől és emberekről, akik sikeresen megküzdöttek már az élet nehézségeivel. S hogy miért fontos rögzíteni, megjelentetni és elolvasni ezeket? Mert segítenek szembenézni a mai nehézségekkel az idős emberek megküzdéstörténetei, a nehéz időszakokban számukra bevált és példaértékű stratégiákról szóló elbeszélések. Kapcsolódó tartalom: https://kepmas.hu/hu/NehezidokErosemb...
Google Sites
Report abuse