Tóth Tamás:

Magyar-román gazdasági helyzetkép; kilátások és javaslatok a hazai kis és középvállalkozások szemszögéből

1999. július-2000. március

Tartalom:

1. Előszó

2. Történelmi előzmények

3. Jelen helyzetkép

3.1.A határmentiség a kis és középvállalkozások szemszögéből

3.2. Prioritások

3.3. Szervezeti áttekintés

3.3.1. Politikai intézmények

3.3.1.1. Önkormányzatok, Önkormányzati társulások

3.3.1.2. Regionális, euroregionális szervezetek

3.3.1.3. A Phare CBC hatásai a kkv gazdasági kapcsolatokra

3.3.2. Vállalkozássegítő szervezetek

3.3.2.1. Alapítványok

3.3.2.2. Kamarák

3.3.2.3. Egyéb Békés megyei vonatkozások

4. A magyar-román határmenti vállalkozói kapcsolatok bemutatása

4.1. A határmenti kapcsolatokkal bíró vállalkozók, gazdasági szervezetek viszonyrendszere

4.1.1. Jelen kapcsolatrendszer

4.1.2. Jövőbeli elképzelések

4.2. Az együttműködést befolyásoló tényezők

4.2.1. Általános megköz.; a pol-i, közig-i, gazd-i helyzet értékelése vállalkozói szemmel

4.2.1.1. Politika és gazdaság

4.2.1.2. Üzleti mentalitás

4.2.1.3. Privatizáció késése, mint akadályozó tényező

4.2.1.4. Külkereskedelem, fekete-külkereskedelem

4.2.1.5. Korrupció vagy jutalék

4.2.2. Ágazati megközelítés; a vállalkozói kapcsolatok részletei, ágazati helyzetképek, lehetőségek, buktatók

4.2.2.1. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek

4.2.2.1.1. Zöldség, gyümölcs, gabona

4.2.2.1.2. Tejipar

4.2.2.1.3. Húsipar

4.2.2.1.4. Egyéb élelmiszeripari termékek

4.2.2.2. Faipar

4.2.2.3. Építőanyag kereskedelem

4.2.2.4. Gépipar

4.2.2.5. Könnyűipar

4.2.2.6. Építőipar

4.2.2.7. Idegenforgalom

4.2.2.8. Üzleti szolgáltatások

4.3. A határmenti kapcsolatokkal rendelkező vállalkozói igények

5. A magyar-román gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségei, a kapcsolatok javításához szükséges konkrét lépések

5.1. A gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségei programjavaslatok szintjén

5.1.1. Politikai szint.

5.1.2. Gazdasági szint.

5.2. Konkrét lépések

6.Felhasznált szakirodalom

1. Előszó

A vállalkozások 99,8 százaléka kis- és középvállalkozás (KKV), ők adják a munkahelyek 67 százalékát, s állítják elő a GDP közel felét, ezért működési feltételeik javításával e vállalkozások jelentős mértékben járulhatnak hozzá az ország gazdaságának és társadalmának fejlődéséhez. Azokon a területeken, amelyeket nem különösebben preferál a tőke, a külföldi tőke, igazán fontos, hogy a helyi lakosság vállalkozási hajlandóságát, a helyi kis és középvállalkozások érvényesülését segítsük. Egyik lehetséges irány, ha a határmenti gazdasági kapcsolatok fejlődésének biztosítunk teret. E céltól vezérelve nem tekinthetünk el a kis- és közepes vállalkozások romániai határmenti kapcsolatainak átfogó megismerésétől; tevékenységük, lehetőségeik, korlátaik problémáik vizsgálatától, valamint a jövőbeni kapcsolatépítést elősegítő lehetőségek feltárásától.

A tanulmány végső célja az lenne, hogy a szerzett tapasztalatok, információk alapján olyan elképzeléseket fogalmazunk meg, amelyek elősegítik és továbblépést jelentenek a magyar-román gazdasági kapcsolatokat segítő szervezetek számára abban, hogy a határmenti kapcsolatok iránt érdeklődő vállalkozások további hatékony és sikeres együttműködéseket alakíthassanak ki.

Ez a tanulmány azon információkat, kutatásokat tartalmazza, melyekre PHARE CBC által finanszírozott, Román - Magyar Határmenti Együttműködési Program keretében elkészülő, Terra Studio kft és az LCH Európai Stratégiák kft által alkotott konzorcium által koordinált „A magyar-román határmenti térség területfejlesztési koncepciója és programja”, valamint a Freedom House Alapítvány és az Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. által finanszírozott, Piacgazdaság Alapítvány által koordinált „A kis- és közepes vállalkozások határon átnyúló együttműködése” című tanulmány is támaszkodik.

A szerzett információk a MKIK Magyar-Román Tagozat tagjaitól származnak. A tanulmány 25 vállalkozással készített mélyinterjúkra, egy cég esszéjére, 32 cég üzleti partnerkeresési ajánlatára, 58 cég kérdőívünkre adott válaszaira támaszkodik.

2. Történelmi előzmények

A rendszerváltás előtt a szocialista tábor országaiban, mint ahogyan a fejlődő világ államaiban, de még a fejlettebb országokban is, az állam nem egy esetben a fontosabb gazdasági ágazatokat, - köztük a külkereskedelmet, - saját maga működteti, bár rendkívül sokféle változatban és fokozatban, de megtaláljuk az államnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra gyakorolt jelentős, nemegyszer meghatározó szerepét, amelynél fogva saját gazdaságpolitikájának megfelelő irányba törekszik befolyásolni a külgazdasági kapcsolatok alakulását.

A volt szocialista országokban, így hazánkban is a külkereskedelem állami monopólium volt, így azt az állami tulajdonú vállalatok, „IMPEX”-ek bonyolították; központosítva, - a tervgazdálkodással összhangban – a vállalatok közötti külpiaci érvényesülési verseny kizárásával, iparági, tröszti csoportosításban. Azonban a nyolcvanas évek elejétől kezdve egy erőteljes tendencia volt megfigyelhető; a külkereskedelmi monopóliumból levezethető kötöttségek oldása és a külkereskedelmi forgalom fokozatos liberalizálása irányába. Ide sorolhatók az ún. párhuzamos külkereskedelmi jog megteremtésére vonatkozó szabályok megalkotása, - vállalatok, szövetkezetek külkereskedelmi közös vállalatokat hozhattak létre a központosított államiak mellett. Az évtized második felétől kezdve a külkereskedelmi tevékenység engedélyezésének fokozatos felváltása történt meg, az érdekelt gazdálkodó szervezetek bejelentésén alapuló regisztrációs rendszerrel, a magánszemélyek részére – bár korlátozott körben – a közvetlen külkereskedés lehetővé tétele, végül az import egy jelentős részének a behozatali engedélyezés alól mentesítése, liberalizálása történt meg. Mindezen intézkedések hátterében azonban változatlanul ott álltak az állam külkereskedelmi monopóliumát deklaráló törvényi rendelkezések, amelyeknek a lényege az volt, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak az folytathat, akit az állam erre feljogosít.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a kis és középvállalkozások határmenti kapcsolatainak rendszerváltás előtti előzményeiről nem igazán beszélhetünk. A rendszerváltás előtt egyébként sem létezett kis és középvállalkozói kategória. Középvállalkozónak tekinthetjük talán a 250 fő alatti állami kisvállalatokat, - de vállalkozói szemlélet nélkül, - s talán a különféle szövetkezeteket. A kisiparosokat pedig mikro- és esetleg kisvállalkozóknak tekinthetjük. A nyolcvanas években a 100-150 ezer kisiparos, döntően a lakossági szolgáltatások kielégítésére vállalkozott; illetve – tekintve, hogy a hazai piacot a hiánygazdálkodás uralta, a hazai piaci rések betöltésére alapozták többnyire a vállalkozásukat. A nyolcvanas évek „sláger”-vállalkozásai a Vállalati GMK-k, sem közvetlen a piacra termeltek, nemhogy külpiaci kapcsolattal rendelkeztek volna. Az anya vállalatnak, az anyavállalat infrastruktúráján, gyakorlatilag csak a munkaerejüket adva, bedolgozói munkát végeztek. A rendszerváltás környékén alakuló, s főképp azután erőre kapó kisszövetkezetek melyek profilja a piaci egyenlőtlenségek, s a feltáruló külkereskedelmi lehetőségek kiaknázására alakultak, döntően áruimporttal foglalkoztak, s inkább a nyugati fejlettebb országokból; tekintve hogy hazánkban áruhiány, még inkább választékhiány, s leginkább minőségi és technikai színvonalat képviselő termékhiány volt, ez pedig csak nyugatról volt mérsékelhető. E kisvállalkozások az áruimportjaikkal mintegy megelőzték a multik belépését, illetve a multik számára elősegítették, hogy a lakosság előbb ismerje meg termékeiket, minthogy nekik komolyabb lépéseket kelljen tenniük.

Az 1990. évi XXII. – ún. deregulációs törvény hatályon kívül helyezte a külkereskedelmi monopóliumra és a külkereskedelmi jogra vonatkozó, a gyakorlatban már úgyis többszörösen túlhaladott törvényi rendelkezéseket s ezzel formailag is megteremtette a lehetőségét egy, a piacgazdaság kiépítésének jelenlegi szakaszával összhangban álló szabályozás megalkotásának. Magyarországon 1991. Január 1-i hatállyal, az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló – időközben többször is módosított – 112/1990. (XII.23.) Korm. rendelet elvileg is új alapokra helyezte a külkereskedelmi tevékenység folytatásának rendjét.

A Kormányrendelet – címe szerint is deklarálja, hogy Magyarországon megszűnt, a külkereskedelemnek, mint valami speciális tevékenységnek az állam által való engedélyezése, ugyanakkor a Kormány fenntartja a jogát arra, hogy meghatározott áruk kivitelét, illetve behozatalát engedélyhez kösse. A rendelet az alanyok teljes körére nézve, megkülönböztetés nélkül biztosítja a külkereskedelmi tevékenység folytatásának a jogát, vagyis a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, a (szövetkezeti) szakcsoportok és az egyéni vállalkozók egyaránt alanyi jogon folytathatnak külkereskedelmi tevékenységet; az állam csupán a rendeletben pontosan meghatározott esetekben és módon szabályozhatja – korlátozhatja – a külkereskedelmi forgalmat.

A két ország külkereskedelmi forgalmát figyelve, megállapítható hogy a rendszerváltás előtt egy fajta KGST-s egyensúly dominált, jelenleg azonban a kivitelünk többszöröse a behozatalunknak. Míg a nyolcvanas években hazánk külkereskedelmi forgalmából 1,5-1,8%-ot tett ki a román reláció, és a behozatal és a kivitel aránya közel azonos súllyal szerepelt, jelenleg ez a kivitelünk javára felborult. 1998-ban a külkereskedelmi forgalmunkból behozatalunk tekintetében 0,7%-ot, a kivitelünk tekintetében 2,4%-ot tett ki a román viszonylat.

A KGST megszűnésével támadt űrben elsőként – a földrajzilag egymáshoz kapcsolódó országok közül a „visegrádi hármak” ismerték fel a szoros, többoldalú alapon szerveződő gazdasági együttműködés szükségességét, így közöttük létrejött egy közös szabadkereskedelmi övezet, a CEFTA, amelynek mintájaként az érintett országoknak az EFTA-val már megkötött szerződései szerepeltek. Románia 1997. július elsejétől tagja a CEFTA-nak.

A kis és középvállalkozások külpiaci terjeszkedésének sikerét – természetesen piacképes termékeket feltételezve – döntően az határozat meg, hogy a rendszerváltás előtti nagyvállalati rendszerekben dolgozó külkapcsolati tőkével rendelkező külkereskedő van-e a cégnél. Általában azok a cégek értek el gyorsabban exportsikereket, melyek tulajdonosai, vezetői, szakemberei a megfelelő külkereskedelmi szakismerettel és a megfelelő kapcsolati tőkével rendelkeztek. Sajnos sok esetben egy-egy vállalkozás nem tud, vagy nem akar, - anyagi okok, vagy szűklátókörűségük miatt – megfizetni külkereskedelmi szakembereket, s az egyébként kiváló szakember kezd el olyan tevékenységet végezni (ügyvitel, belkereskedelem, külkereskedelem), melyben már kevésbé kompetens.

3. Jelen helyzetkép

3. 1. A határmentiség a kis és középvállalkozások szemszögéből

Az országhatárhoz közvetlenül kapcsolódó megyék, térségek főképp a keletiek a periférikus fejlődés vonásait hordozzák magukon, gazdaságuk a magyar-román határ mindkét oldalán kevésbé versenyképes. A földrajzi közelség ellenére, infrastrukturális akadályok vannak. Úgy tűnik, hogy a román piacra szállító külföldi érdekeltségű cégek sem települnek a határ közelébe, hogy a kisebb távolságról és így főleg a kedvező szállítási költségből adódó előnyökkel éljenek. A lakosság életének fő szervező erejét a városok jelentik. A 4 megye városai - gyakorlatilag Debrecen és Szeged kivételével - történetüket tekintve kelet-európai típusú alföldi mezővárosok, s nem az úgynevezett tradicionális városok. Noha a termelőerők fejlődésével erősödött a nyugati értelemben vett urbanizáció, a városok - periférikus jellegükkel, domináns agrárfunkciójukkal, fejlesztésre váró infrastruktúrájukkal együtt, - még fejlődésük ellenére is, mégis a keletibb tradíciókat őrzik. Az ipari tevékenység hagyományosan a városokhoz köthető. Ahogyan a 4 megye városai java részt kisvárosok, úgy az iparosodottság mértéke is hasonló. Minél kisebb egy település, annál kisebb az esélye, hogy ott külföldi tőke telepedjen le, de kisebbek a boldogulás esélyei a helyi kisvállalkozóknak is. A társadalmi-gazdasági élet, különösen pedig a tercier szektor szempontjából kiemelkedő, térségformáló szerepe van a humán és az anyagi infrastruktúrának. Nem csak a külföldi tőke helykiválasztásában alapvető szempont, de a helyi vállalkozások életképességét, esélyét is meghatározza az áru- és információfogalom, a működési, szolgáltatás-elérési lehetőség biztosítottsága, a humánerőforrás általános egészségügyi, műveltségi, szakmai színvonala. A magyar-román határral közvetlenül érintkező települések gazdasága elmaradott. Sem a munkaerő összetétele, sem az információhoz való hozzáférés, sem az infrastruktúra nem teszi lehetővé az ott levő vállalkozások számára érdemibb külkapcsolatok kiépítését, s nem jelent vonzerőt a külföldi tőke számára sem.

3. 2. Prioritások

A kis és középvállalkozások belkereskedelmi kapcsolatainak fejlődéséhez is szükség van bizonyos infrastruktúra, intézményi, és humánerőforrás fejlesztésekhez. Ezek a fejlesztések alapfeltételei egy - magasabb szintű – határon átnyúló kapcsolatfejlesztésnek, amihez további fejlesztési többlet kell.

A fejlesztési lehetőségeit kategorizálva, azt lehet mondani, hogy a kis és középvállalkozások esetében gazdaságfejlesztésen mint prioritáson kívül, kiemelendő, sőt talán elsődleges fontosságú – alapprioritás - az infrastruktúra-fejlesztés, hiszen a modern, megfelelő számú határátkelőhely, úthálózat és vasúti kapcsolatok nélkül nem lehet határmenti gazdasági kapcsolatot fejleszteni, ezek elmaradásával a fizikai szűk keresztmetszet gátat szab, de ide sorolható a kommunikációs infrastruktúra is, a gyors, naprakész információkhoz való kölcsönös hozzájutás alapfeltétel e versenyhelyzettel telt világban. Kiegészíthető prioritásnak említhetjük a humánerőforrás-fejlesztést, mert a gazdasági együttműködéshez, a kapcsolatépítéshez sokrétű szakértelem is szükséges. A másik kiegészítő prioritás az intézményfejlesztés és intézmény-együttműködés szükségessége, ugyanis a határ két oldalán nem feltétlen egyező jogkörű szervezetek működnek, vagy éppen hiányoznak is, ez által az üzleti, gazdasági ügyek korrekt rendezését e hiányosságok nagyban nehezíthetik.

Összességében elmondhatjuk, hogy a kis és középvállalkozások határmenti kapcsolatainak fejlődését elősegítő majdani, s jelenlegi projektek összessége egy prioritás-mixet takar, azaz a probléma komplex. Azaz a prioritások között kiegyensúlyozottan kell fejlesztéseket végezni, mert az egyik alul-, a másik túlpreferálása esetén nem jön be a kívánt eredmény, mert az előbbi hiánya éppen korlátozhatja azt.

3. 3. Szervezeti áttekintés

A határmenti gazdasági kapcsolatok élénkülését számos szervezet próbálja támogatni. A profitorientált gazdasági együttműködést próbálják segíteni – legtöbbször közvetett módon – a megyei és a települési önkormányzatok, önkormányzati társulások, mint a határmentiegyüttműködés egyik fontos formáját. A közvetlen vállalkozássegítés a kamarák, a vállalkozásfejlesztési alapítványok és a profitorientált szervezetek feladatköre, melyek közvetlen módon tesznek a vállalkozók határon átnyúló kapcsolataik élénkítésére.

3. 3. 1. Politikai intézmények

A megyében működő intézményeknek egyre nagyobb szerepet kellene vállalniuk a helyi gazdaság élénkítésében és a vállalkozások versenyképességének javításában.

Az önkormányzat és a vállalkozások „egymásra találása” alapvetően nem tökéletes, mert az önkormányzatok kül-kapcsolatainak erős a protokolláris jellege és meglehetősen gyenge a stabilitása, hiszen a választási ciklusok rövid távú érdekeltséget eredményeznek az esetek többségében; ezért a politikától kevésbé függő intézmények együttműködése válik egyre indokoltabbá, különös tekintettel a vállalkozások határmenti együttműködésének támogatását illetően.

3. 3. 1. 1. Önkormányzatok, önkormányzati társulások

A határon átnyúló önkormányzati kapcsolatok gyakorlatilag minden szinten kialakultak: települési, kistérségi, megyei, regionális és euroregionális szinten. Elmondhatjuk, hogy e szintek közül a megyei kapcsolatok a legkiteljesedettebbek, ők adják az alapot a regionális és az euroregionális kapcsolatokhoz. Ugyanakkor minden megyében van egy – két település, kistérség, mely határmenti gazdaságfejlesztési szempontból kiemelkedően aktív. Mondjuk ezt annak tudatában, hogy sokszor bizonyos gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó önkormányzati rendezvények mögött, kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok háttérmunkái húzódnak meg. A gazdaságfejlesztés sikere nem nélkülözheti a gazdasági és a politikai szereplők együttműködését, együttgondolkodását.

Az önkormányzatokra, és önkormányzati társulásokra főképp a kulturális, a környezetvédelmi, esetleg az infrastrukturális kapcsolatok jellemzőek, a gazdasági kapcsolatok kevésbé, ugyanakkor nem is ez a fő feladata az önkormányzatoknak, de a meglévő kezdeményezések, mindenképpen örvendetesek. Ugyanakkor egyre inkább megfogalmazódik az az igény, hogy a politikai, közigazgatási és kulturális kapcsolatokon túl, egyre fontosabb, az infrastrukturális igények egyeztetése, valamint a gazdasági lehetőségek kiaknázására irányuló törekvés. Ez különösen akkor fontos, ha a relációk egyéb formái kezdenek erőtlenné válni.

Megyei szinten a következő általánosságban összefoglalható gazdasági kapcsolatok fejlesztését célzó, vagy ahhoz kapcsolható tevékenységek, intézkedések történtek, illetve elképzelések, lépések vannak folyamatban:

A határátkelés, az áruforgalom körülményeinek javítását célzók. Új határátkelőhelyek nyitása, a meglévők teherforgalom számára alkalmassá tétele, RO-LA és kamionterminálok létrehozása, a közút és a vasúthálózatának fejlesztése, valamint repülőtér, medencés kikötő elképzelések is szerepelnek még a közlekedéshálózati célok között.

Magyar-román közös vám-szabadterület kialakítása, pl.: szegedi logisztikai szolgáltató központ kialakítása az áruforgalom könnyítésére, Bihari Vállalkozási Övezet magyar és román oldalon, a "hármashatár" (H-RO-YU) közelségében vállalkozói övezet létrehozása.

Általában a kiállítások, vásárok rendezésekor megyei önkormányzatok költségvetésük terhére kiállítási területet biztosítanak partnermegyék részére. Pl: Csaba-Expo.

Rendszeres polgármesteri találkozók, melyekre már nemcsak a kulturális együttműködés jellemző, hanem már a gazdasági téren való együttműködés további szélesítése, fejlesztése a cél.

A magyar és román társmegyék számos esetben közös gazdaságfejlesztési célú pályázatot nyújtottak be (sokszor szakmai szervezetekkel együttműködve) különböző EU pályázati rendszerekhez (Ecos/Ouverture, Phare CBC).  / Agrinet címmel, Temes és Csongrád megye más EU-s térségekkel közösen csatlakozott az EU Ecos/Ouverture Programjához a falusi üdülések témájában. Csongrád, Arad és Temes megye Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával közösen pályáztak egy határon átnyúló információcserét biztosító térinformatikai alapú területi tervezés és információs rendszer megvalósítása céljából melynek része lenne egy Közép-Kelet-Európai Üzleti Információs Központ. Csongrád, Temes és a Dél-Alföldi Agro-Bio Innovációs Centrum által Agrár és  Vidékfejlesztési Tanácsadó Központ létesítése Szegeden - című megvalósíthatósági tanulmányterv készítése a cél. /

A kisebb területegységek, kistérségek, települések gazdaságfejlesztési aktivitása rendkívül széleskörű (vásárok, rendezvények, kapcsolatteremtést elősegítő fórumok, gazdaságfejlesztési programo kidolgozása).

3. 3. 1. 2. Regionális, euroregionális szervezetek

A Dél-Alföldi Regionális Területfejlesztési Tanács Területfejlesztési Közhasznú Társasága lévén fiatal szerveződés, eddig még nem vett részt határon átnyúló együttműködésben. Az egyetlen kapcsolat, mely a román oldallal létezik, egy Phare CBC pályázat. Ez a DKMT stratégiai terv megírása, társadalmi hatástanulmány című pályázat. A Kht. pályázat során vállalt feladatköre kiterjedt a pályázat megírására valamint annak végrehajtásában szakértőként történő részvételre.

Az Észak-Alföldi Régió az ország legkésőbb megalakult régiója, a régió aktivitása még nem értékelhető.

A kétszer négy megye két euroregionális szerveződésbe tartozik, a Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetségbe valamint a Duna-Körös-Maros-Tisza (DKMT) Eurorégióba. A DKMT szerveződése túl lépett az önkormányzati szinten. 1998. februárjában ugyanis a DKMT Eurorégióban résztvevő 9 megye kamarái - a magyar Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara; a romániai Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamara valamint a Vajdasági Gazdasági Kamara - nyilatkozatot írt alá, melyben kinyilvánították az Eurorégió keretén belüli együttműködési szándékukat. Ennek első lépéseként hét munkabizottság alakult: EU-integrációs; gazdaságfejlesztési; turisztikai; informatikai és üzleti információs; kiállítás szervezési; oktatási-képzési; illetve a környezetvédelmi, - ezekbe minden megye megfelelő szakembereket delegálhatott.

3. 3. 1. 3. A Phare CBC hatásai a kis és középvállalkozási gazdasági kapcsolatokra

A PHARE határmenti együttműködési program (CBC) 1996-os magyar-román határszakaszra történt kiterjesztésével szükségessé vált egy regionális koordináló iroda felállítása a határ mentén (Békéscsaba).

Román partnerek széles körével kerülnek kapcsolatba tevékenységük során hivatalosan és informálisan is. Ezek közül legfontosabbak a román oldali PHARE regionális iroda, a helyi, megyei és központi hivatalok, gazdasági együttműködést szolgáló szervezetek (kamarák, vállalkozási központok), stb.

A programok a négy magyar, ill. román megyét érintik (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyék, ill. a román oldalon Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyéket.)

A Phare CBC, a Credo a KPA támogatásai a kis és középvállalkozások határmenti lehetőségeinek fejlesztésében egy nélkülözhetetlen pénzügyi forrás. Hiszen a CBC által határátkelőhelyek, határ közeli innovációs és ipari parkok, képzési programok, utak, információs rendszerek jöhetnek létre; valamint e Phare pénzek által finanszírozva jöhetnek létre különböző szintű fejlesztési koncepciók és programok. A kiállítások, konferenciák, különféle kapcsolatépítést segítő gazdasági információs kiadványok létrejötte szintén e támogatásoknak köszönhető.

Összességében azt lehet mondani, hogy a gazdálkodó szervezetek számára a Phare CBC egyfajta közlekedési, informatikai infrastruktúra létrehozásához biztosít alapot. Míg a Credo, a KPA az üzleti kapcsolatok szerteágazó világában a részletek összhangjának a megteremtésében nyújt pénzügyi támaszt.

A pályázók szerint több olyan életképesnek tűnő projekt is létezik, melyet a Phare vagy nem fogadott el, vagy „parkoló pályára” állított, illetve vannak olyanok, amelyek nyertek, de még nem történtek további lépések. A tapasztalataik szerint a Phare sok esetben a munkafolyamatok közben módosítja feltételeit, a követelményeit, s úgymond mindig egy-egy elkészült munkafázis után közli, hogy azt még mivel kell kiegészíteni. Ugyanakkor a pályázatírók, projektmenedzserek sok esetben nincsenek felvértezve azzal a tudással, hogy a követelményeknek megfeleljenek, illetve gyakran nem is ismerik a követelményeket. Nincs meg minden esetben a koordináló szakembergárda, projektmenedzser, aki az alkalmazható szaktudással rendelkezik, s a projekt megpályázását, megvalósítását szakszerűen le is tudná vezényelni. Koordináltabb együttműködésre, illetve szakképzésre van szükség, ha sikeresen akarunk pályázati pénzekhez hozzájutni.

3. 3. 2. Vállalkozássegítő szervezetek

3. 3. 2. 1. Alapítványok

A négy megye vállalkozásfejlesztési alapítványai romániai hasonló profilú intézményekkel állnak szerződéses kapcsolatban. A határmenti célok elérése érdekében közösen pályáznak, közösen dolgoznak ki programokat, képzéseket, illetve közösen hoznak létre vállalkozókat segítő szervezeteket. A célul kitűzött feladatuk általában nem korlátozódik a határon átnyúló üzleti kapcsolatokra, hanem fontosnak ítélik meg a román vállalkozók versenyképességének, fejlődési lehetőségeinek javítását, függetlenül attól, van-e annak közvetlen hatása a magyar kapcsolatok alakulására vagy sem.

Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

Az Alapítvány által támogatott román-magyar együttműködés 1997. április1-től működik. Célja: a keletre való terjeszkedés, egy előretolt bázis megteremtése. Az Alapítvány segítette létrehozni az Aradi Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központját (C.E.D.I.M.M.A.R.)

Az együttműködés tartalma a következő programokat kívánja megvalósítani:

- közös adatbank létrehozása,

- közös oktatási-képzési program kidolgozási terve segítse a román vállalkozásokat

- szaktanácsadási tevékenység a két ország jogrendszerének kölcsönös megismerése érdekében,

- mikro-eurorégiós fejlesztési projektek kidolgozása,

- közös, határon átnyúló turisztikai térkép kidolgozása,

- együttműködés a szaktanácsadás területén a két ország szabályozó rendszerének kölcsönös megismerése érdekében

Más román megyei vállalkozói központokkal is kapcsolatokat ápol, s részese különböző határmenti rendezvényeknek.

3. 3. 2. 2. Kamarák

A hazai és nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése – jogszabály szabta keretek között – elsődlegesen a gazdasági kamarák feladata, e tevékenységüket önállóan és saját felelősséggel végzik.

A gazdasági kapcsolatok mozgatórugója a külkapcsolatok, amivel – a hazai kamarák véleménye alapján - a román kamara nem igazán foglalkozik, s ez keményen behatárolja a közös lépések lehetséges terét. A kapcsolatépítésben az eltérő felállás miatt, így különösen a magyar agrár és kézműves kamarák vannak nehéz helyzetben. A román kamarákon belül ugyan működik az Agrár Osztály, de az elsősorban az állami kézben maradt birtokállományt, az élelmiszeripart, illetve az ezek mögött álló bankokat képviseli, míg a hazai szervezet alapvetően a gazdálkodók érdekképviseletét látja el. A termelőket összefogó szervezet Romániában hiányzik, bár léteznek Gazdaszövetségek, de sem méretük, sem szervezettségük, sem hatékonyságuk nem teszi őket összehasonlíthatóvá a magyar Agrárkamarával. Egyébként az Agrárkamara kapcsolatépítését nem csak Románia felé nehezíti ez a tény. A közép-kelet-európai országokban gyakorlatilag ismeretlen az agrárkamarai struktúra, s hasonló problémával küzdenek a kézműves kamarák is.

E strukturális problémák ellenére elmondhatjuk, hogy a négy megye kamaráinak szerteágazó a kapcsolatuk a román kamarákkal, nem csak a határmenti megyei kamarákkal, hanem más erdélyi, sőt bukaresti kamarákkal is, s legaktívabbak a Kereskedelmi és Iparkamarák, annak köszönhetően, hogy tevékenységi körük és tagságuk is a leginkább külpiac-orientált.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Tagozatokat hozott létre a külkapcsolatok javítására, koordinálására. A Magyar-Román Tagozat országos szintű képviselője Békéscsaba. A Tagozat 1999. júniusában alakult, jelenleg több mint 260 vállalkozás a tagja. A cél azon vállalkozásokat összefogni, amelyek romániai üzleti kapcsolattal rendelkezek, vagy e kapcsolat fejlesztésében kívánnak előre lépni. Ezeknek a vállalkozásoknak olyan határon átnyúló információval szolgálni, mely elősegíti a tagságot a nagyobb üzleti siker elérésében. Azaz hagyományos kamarai funkciókat lát el (információ cégalapításról, üzletember találkozók, szakképzések, tanfolyamok előadások, adatbázis, kiállítások szervezése, külkereskedelmi ügyleti tanácsadás), de azzal a különbséggel, hogy az információkat speciálisan csak a magyar-román relációban nyújtja. A Tagozat az Aradi Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamarával napi munkakapcsolatban áll, s éves programok alapján fejleszti romániai kapcsolatait, mely leginkább a külpiaci és kereskedelem-fejlesztési stratégiában jelenik meg.

A kamarák esetében a forráshiány gátja az együttműködés bővítésének, ezért pályázati (főként PHARE) források megszerzésével próbálkoznak a határ mindkét oldalán. Jelenleg a Phare Credo keretében az aradi kamara készít egy útmutatót, mely segítségével a magyar vállalkozók naprakész ismeretekhez juthatnak a romániai cégalapítás és egyéb vállalkozásokat érintő jogi kérdések tekintetében. Aradon és Békéscsabán a kamaráknál egy-egy gép kerül telepítésre online kapcsolatban, a folyamatos információ-elérés biztosítására. Korábban a MKIK román nyelven készített el egy kiadványt, mely útmutatást ad a magyarországi cégalapításhoz.

3.3.2.3. Egyéb Békés megyei vonatkozások

Békés megyei Vállalkozói Centrum és Inkubátorház, Ipari parkok

A jelenleg működő vállalkozói centrum, mint intézmény 1998 októberére készült el, ahol eddig 5 román kapcsolatokkal rendelkező vállalkozás és két román vállalkozás kapott helyet. Néhány héttel ezelőtt nyerte el az intézmény által készített pályázat útján Békéscsaba Önkormányzata az ipari park címet. Békéscsabán kívül még 6 város nyert el ipari parki címet; Gyula és Szeghalom, majd Sarkad, Mezőhegyes, valamint Orosháza és Gyomaendrőd.

„ITD-Hungary” Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. – Dél-alföldi regionális képviselet

Ez az intézmény három dél-alföldi megye; Békés – Csongrád – Szolnok képviseletét látja el. Két fő tevékenysége van: kereskedelemfejlesztés, befektetés ösztönzés; bár ez nem kifejezetten a határmenti együttműködésekre irányul, de az érdeklődésnek megfelelően tevékenységük Románia irányába is kiterjed.

4. A magyar-román határmenti vállalkozói kapcsolatok bemutatása

4.1. A határmenti kapcsolatokkal bíró vállalkozók, gazdasági szervezetek viszonyrendszere

A vállalkozói határmenti gazdasági kapcsolatokat a következőképpen csoportosíthatjuk:

• 
  1. saját termék, vagy szolgáltatás értékesítése Romániában

• 
  2. viszont-kereskedői export

• 
  3. import viszonteladói, kereskedelmi céllal

• 
  4. import saját termeléshez

• 
  5. román cégben tulajdonszerzés, privatizáció, vagy Romániában cégalapítás, képviselet

• 
  6. román vállalkozás vagy személy tulajdon szerzése magyar cégben, vagy vállalkozás alapítása Magyarországon

• 
  7. bérmunka végeztetése romániai céggel

• 
  8. bérmunka végzése román cégnek, beszállítói kapcsolat

A felsorolás egyúttal intenzitási rangsort is jelent. Természetesnek tekinthető, ha a gazdasági kapcsolatokban az alacsonyabb együttműködési szintet képviselő egyszerű export és import dominál, s míg a nagyobb integráltságot, együttműködési hajlandóságot, bizalmat jelentő formák ma még elenyészőek, ezek azonban nem a vállalkozók érdektelenségét jelenti, hanem a fiatal, fejletlen, instabil piaci környezetet.

A magyar-román gazdasági lehetőségek iránt nyitott vállalkozások jelenlegi és a jövőbeni tervezett kapcsolatuk jellege

Megmutatja, hogy hány százalékban jellemzőek a válaszadók kapcsolataira az alábbi területek.

58 cég válasza alapján

4.1.1. Jelen kapcsolatrendszer

Export-import

A határmenti kapcsolatok mozgató rugója, az eltérő gazdasági fejlettségből következő termékszerkezet és árszínvonal adta lehetőségek kihasználása, a földrajzi közelségből adódó alacsony szállítási költség. Export esetén, egy viszonylag nagy román felvevőpiac; ahová a máshol kevésbé piacképes termék is még jól értékesíthető. Visszafelé pedig, - általában - leginkább a nyugati piacon is értékesíthető hazai termékekhez, megfelelő minőségű keleti árfekvésű alapanyag beszerezése a fő szempont.

Az export dominanciája az importtal szemben egyszerűen a hazai kínálati és a román keresleti piaccal magyarázható, másrészt a hazai piac inkább minőségérzékeny, a román pedig árérzékeny amellett, hogy az áruhiány, a választékhiány is jellemző a román termelési szortimentet figyelembe véve. Mindezek együttesen egy rendezett piaci viszonyok mellett kiváló lehetőségeket nyújtanak, csakhogy mind az export, mind az import tekintetében különféle akadályozó tényezők kerülnek a kereskedők elé.

A külkereskedelmet nehezítő főbb tényezők:

- A román fél mienkénél is szegényesebb forgótőke ellátottsága miatt a termelésüket hitellel kell megfinanszírozni, melynek a kamata az infláció és a piaci kockázatok miatt rendkívül magas; s ez megnöveli a termelési költségeket, melyet nem biztos hogy el tud fogadtatni a piaccal.

- Egyrészt a tőkeszegénységük miatt magas a kockázat, hogy ha nyitva szállítanak a magyar kereskedők, mert nem biztos, hogy megkapják a pénzüket.

- A másik ok mely fizetési problémát okoz - az az, hogy a devizát a román félnek a bankjától licitálás útján kell megszereznie, s mivel devizahiányos az egész román gazdaság, nem biztos, hogy határidőre meg tudja szerezni a szükséges összeget a román fél, mert előfordulhat, hogy az ajánlatára rálicitálnak.

- Nyitvaszállítás esetén a román fél mire fizetne, leértékelik a lejt, s ez által olyan áron veszi meg magyar árut, ami már nem is biztos, hogy megéri neki.

- Problémát okoz a vám mértéke.

- Importnál az előírt limitált ár, valamint a minőségi problémák okozhatnak gondot.

- A jelentős fekete-külkereskedelemmel szemben nem tud versenyezni a „hivatalos” külkereskedelem.

A határmenti kapcsolatokban leginkább élelmiszer és építőanyag jut ki az országból, s leginkább a különféle feldolgozottságú faáruk, és egyéb ipari alapanyagok, tömegáruk érkeznek be.

Bérmunka, beszállítói tevékenység

A határon átnyúló bérmunka és beszállítói tevékenység a külkereskedelem egy magasabb fokát testesíti meg, mely kötöttebb, hosszabbtávú együttműködést igényel.

Mindkét irányban a bérmunkavégzés alacsony szintje az alábbiaknak tulajdonítható:

- Ha a magyar megbízó román céggel kíván előállíttatni valamilyen terméket, azt az olcsóbb alapanyag, vagy az alacsonyabb munkabér miatti kedvezőbb árra számítva teszi. Az, hogy mégis drágább ajánlatot adnak, azért lehetséges, mert vagy a román cég nem működik megfelelő hatékonysággal, vagy az árképzésben rosszul pozícionálják a magyar partner ártűrőképességét. Ráadásul - vagy nem rendelkeznek megfelelő minőséget garantáló eszközökkel, vagy a munkafegyelem, vagy eleve az alapanyag miatt minőségi problémák lehetnek.

- Ha a magyar vállalkozó román cégnek kíván bérmunkát végezni, még a jobb minőség és versenyképes ár ellenére sem biztos, hogy a magyar partnert válassza, hiszen devizában kell fizetnie, s a román üzemek kihasználtsága alacsony-fokú, ráadásul a román vevőkör pedig nem minőség, hanem árérzékeny lehet. Másrészt a román megbízó tartós fizetőképessége a már említett anomáliák miatt sem tekinthető biztosnak.

Románia fele bérmunkavégzési ajánlata általában építőipari cégeknek, épületgépészeti, valamilyen gyártási-termelési technológiai berendezések értékesítésével, telepítésével foglalkozó cégeknek van, illetve hazai gépipari cégek is rendelkeznek ilyen kapcsolattal. Beszállítói ajánlattal, olyan gépipari-vegyesipari cégek ajánlják magukat melyek általában nyugat-európai cégek beszállítói, de a piaci területeik növelése céljából hasonló termékkörben terjeszkedni kívánnak.

Akik Romániában végeztetnének bérmunkát, azok valamilyen összeszerelői tevékenységre keresnek partnert, valószínűsíthetően, ha valamilyen berendezést exportálnak Romániában, aminek az összeszerelése kézimunka igényes, akkor az olcsóbb munkaerővel elkészített termék olcsóbban, vagy nagyobb haszonnal értékesíthető. Amennyiben olyan termékről van szó, amely behozatalra kerül, akkor a bérmunkát az ott fellelhető alapanyagok felhasználásával végeztetik, például fa, cirok. Román beszállítói partnert olyan gépgyártó, berendezésgyártó hazai cégek is keresnek, akik olcsóbb előállítású alkatrész beépítésével kívánnak árelőnyre szert tenni főképp a nyugati piacon.

Tulajdonszerzés

Egyes - a mélyinterjúk által nem megerősített - vélemények szerint, a Romániában bejegyzett magyar-román vegyes vállalatok jelentős részénél, a kisebbeknél a magyar felet csak az adó csökkentése miatt vonták be.

A magyar vállalkozókat - elmondásaik alapján – az értékesítési piac növelésének igénye készteti elsősorban romániai cégalapításra, vásárlásra. A piacnövelés ilyen módja egyrészt azért merül fel, mert Magyarországról végezve nehézkesnek tartják egy bizonyos mértéken túl az értékesítést, s így követlenebb kapcsolatot tudnak kialakítani a román felvevőpiaci szereplőkkel; másrészt - ha a vámtételek miatt egy hazai termék a Romániában piacképtelen, de a vám nélkül piacképes, akkor a hazai vállalkozók számára elfogadhatatlan vámtételek megkerülésének lehetséges módja, ha román termelőüzemet létesítenek, vásárolnak. A termelőüzem létesítésénél fontos szempontnak tekinthető az elérhetőség, így leginkább a határmenti megyékben gondolkoznak a vállalkozók, de ezt még korrigálja az a lehetőség, hogyha elmaradottnak nyilvánított területre fektetnek be plusz adókedvezményhez juthatnak. Természetesen egy ilyen üzem létesítésének alapfeltétele a termelési tényezők költségeinek a minimalizálása, azaz a kívánatos jövedelmezőség elérhetősége, ami az általában olcsóbb alapanyag és az olcsóbb munkaerő révén gyakorlatilag garantált. Annak ellenére, hogy a jövedelmezőség közgazdasági biztosítottsága megvan, a hazai befektetők mégis elhalasszák lépéseiket; - s ezt azért teszik, - mert az általuk legfontosabbnak tartott feltétel, - mondhatni alapfeltétel – nem biztosított, azaz bizonytalannak ítélt politikai helyzetet. A jogharmonizációs hiányosságokra, a túl változékony és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai környezetre hivatkozva halasszák el a befektetéseiket, s egyszerűen nem látják garanciákat. Ráadásul a döntéseik meghozatalához szükséges információ mennyiséget, vagy csak nehézségek árán, vagy nem is tudják megszerezni a vállalkozók; ezért az akár negatív, akár pozitív döntésük lehetséges, hogy információ hiányon alapul, de az is lehetséges, hogy olyan részleteket megismerve hozzák meg pozitív döntésüket, melyek megfelelő biztosítékot nyújtanak a makroszintű kockázatok ellenére. Például: tudomásuk van olyan nemzetgazdasági szintű programról melyben az ő termékük, szolgáltatásuk a román fél számára akár nélkülözhetetlen is lehet. Természetesen ilyenkor nem elégséges a gazdasági kapcsolat, a politikai szereplőkkel való kapcsolatépítés is nélkülözhetetlen.

A magas kockázati szintet képviselő bizonytalan gazdaságpolitikai környezet fogalomkörön belül az alábbi nehezítő körülménnyel találja magát szemben a befektető:

- nincs biztosítva a befektetések értékállósága, a lej folyamatos leértékelése, a nagy infláció rontja a befektetés hatékonyságát;

- a bürokrácia lassítja, a korrupció gyakran átláthatatlanná teszi a privatizációs ügyleteket;

- a két ország jogszabályai közel sincsenek egymással szinkronban; így gyakorlatilag lehetetlen mindkét oldalon szabályosan megalapítani egy román-magyar vegyes vállalatot;

- a két ország számviteli rendje különböző, ezért a magyar vállalkozó a román mérlegből és eredmény-kimutatásból nem azt érti, amire szüksége van;

- nehéz a megalapított román cég élére "megfelelő" helyi vezetőt találni.

„Ha nekem valaki előre elmondja, hogy milyen bürokratikus herce-hurca fog rám várni – dehogy létesítek én kint üzemet.”

… tehát, azok a vállalkozók pedig, akik a teljesítetlen alapfeltétel ellenére üzemet létesítettek Romániában, vagy részleteiben másképp ítélik meg a gazdaságpolitikai környezetet, vagy azt nem kellően ismerve hozták meg a döntésüket.

A Romániába irányuló tőkekivitelben a megkérdezettek közül leginkább az élelmiszeripari szereplők az érintettek, a magas vámok miatt. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az interjúk során egy vegyipari, s egy építőipari-adalékanyag feltaláló is romániai saját üzem létesítéséről, illetve az üzem létesítéséhez szellemi tőke apportjáról számolt be.

A román tőke hazai megtelepedésében közrejátszik egyrészt a magyar piacon való könnyebb mozgás lehetősége, kivitel esetén az olcsóbb beszerzési források, behozatal esetén az értékesítési piacok könnyebb megtalálása; másrészt a jogbiztonság a román félnek is fontos; valamint - az egyszerűen csak áttelepülő erdélyiek vállalkozásaiban könnyen jelen meg román tőke.

Ugyanakkor – a hazai vállalkozók véleménye szerint – hazánk közelebbi Európai Uniós csatlakozása által nyújtott lehetőség is csábító a román tőke számára, hogy az itt létrehozott vállalkozásaik az Európai Unióba bekerülnek, – s csak „pár kilométerre Romániától” – de így az EU piacán belül lesznek.

A megszólított vállalkozások közül az építőanyag exporttal, importtal foglalkozó cégek között találhattunk leginkább román tulajdonosi hátteret.

Román munkaerő

Talán, mint érdekességet célszerű megemlíteni, a román munkaerő iránti igényt; de nem amiatt, mert a román munkabérek, talán egyharmadát teszik ki a magyar munkabéreknek, hiszen ez is fontos csak egy sokad-rangú érv a Romániában befektetők számára.

A megkérdezetteknél – hazai viszonylatban - egyáltalán nem jelenik meg legálisan az olcsó munkaerő foglalkoztatása iránti igény, ha akad is legálisan alkalmazott román munkavállaló, nem az alacsonyabb bérrel való elégedettsége miatt alkalmazzák, hiszen általában semmilyen fizetésbeli különbség nem éri őket, nem így az illegális szférában. Jelentős román vásárlói forgalommal rendelkező üzletek azok, melyek igénylik a román anyanyelvű munkaerőt, a vásárlók jobb kiszolgálása érdekében.

Azt a feltételezést azonban nem áll módunkban sem megerősíteni - sem cáfolni, hogy a román feketemunkásokat, általában napszámban a mezőgazdaságban, vagy az építőiparban foglalkoztatnak. Ennek semmi köze a határmenti gazdasági kapcsolatokhoz, azaz ezeket a „munkáltatókat” nem ez motiválja, hanem egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos kampánymunkákat feketén kívánnak elvégeztetni, s az alacsony bér a román állampolgárok számára jobban elfogadható.

4.1.2. Jövőbeli elképzelések

A határmenti kapcsolatok iránt nyitott vállalkozók jövőbeni fejlesztési elképzelései, tervei azonban sokkal intenzívebb határmenti elképzelésekről, célokról tanúskodnak. Az az elképzelés, hogy a jövőben, romániai cégben tulajdont, résztulajdont szerezzenek, leányvállalatot alapítsanak, a romániai privatizációban részt vegyenek, rendkívül érdekli a megkérdezetteket. De az elképzelések között van román kereskedelmi képviselők alkalmazása is. Eddig is lényegesen több céget jellemzett az a szándék, hogy bérmunkát végeztessen, esetleg maga legyen beszállító, vagy privatizálandó céget vegyen, csupán az eddigi gazdasági struktúra, ellenérdekek, vagy a piaci szabályozók miatti tehetetlenség ezeket megakadályozta.

A vállalkozók bíznak abban, hogy a politika színpadán a két fél között megszületnek azok a megállapodások melyek a határmenti kapcsolatok erősítését fogják segíteni. Természetesen ez sem jelenthet teljes megoldást, hiszen a belpolitikai folyamatok alakulására nem lehet közvetlen ráhatásunk; - talán annyi, hogy a román fél a magyar tapasztalatokat figyelembe véve alakíthatja a stratégiáját.

A magyar-román gazdasági kapcsolatokban érdekelt vállalkozók egyes problémáinak hangsúlya a válaszadók százalékában

58 cég válasza alapján

Az előbbiekben ábrázolt vállalkozói kapcsolatokat akadályozó problémák megoldásának – megoldódásának mértékétől függetlenül bíznak abban, hogy a kapcsolataikat tovább tudják fejleszteni. Illetve bíznak abban, hogy az akadályozó tényezők el fognak törpülni, mert hosszabb távon a piaci észszerűségeknek, az Uniós normáknak kell érvényesülni; mivel e nélkül nem lehet az Európai Unióban bejutni.

4.2. Az együttműködést befolyásoló tényezők

Előzetesen szükséges kiemelni, hogy a vállalkozók határmenti kapcsolatainak problémafeltárásában sokat fog szerepelni a román részről való CEFTA megállapodások be nem tartására való hivatkozás. A további fejezetekben látható lesz, hogy a CEFTA-val kapcsolatos vállalkozói elvárások talán sok esetben túlzóak, melyből arra lehet következtetni, hogy nem is minden vállalkozó ismeri az őt érintő pontokat. Természetesen ettől függetlenül a román kormányzat által diktált vámmértékek, pótlékok, ugyanúgy elfogadhatatlanok, csupán a CEFTA-ra való hivatkozás nem minden esetben állja meg a helyét.

Románia 1997. Július 1-től induló teljes jogú CEFTA tagsága érezhetően hozzájárult a két ország közötti árucsere forgalom dinamikus növekedéséhez, és mindkét országban segítette az euro-atlanti integrációs törekvéseket. A CEFTA azonban nem jelent teljes-körű vámmentességet; sőt a sokszor említésre kerülő élelmiszeripari termékek kereskedelmében a CEFTA egyáltalán nem irányozza elő a vámok megszüntetését. Az egységes vámkedvezmények mellett itt léteznek kétoldalú kontingensek, mennyiségi korlátozások.

Természetesen jogos a tiltakozása a vállalkozóknak minden szankcióval szemben például, hogy minden CEFTA kedvezményt felfüggesztettek a sertés és baromfi húsra és hús készítményekre 2000. júniusáig.

4.2.1. Általános megközelítés; a politikai, közigazgatási, gazdasági helyzet értékelése vállalkozói szemmel

4.2.1.1. Politika és gazdaság

A megkérdezettek úgy gondolják, hogy Romániával rendkívül perspektivikusak és jók lehetnének a kapcsolatok, de nagyon károsnak, és sajnálatosnak érzik a politikusoknak – politikai érzelmektől vezérelve - a gazdasági kapcsolatokba minden áron való beleszólását. Akik eléggé régi és eléggé kiterjedt baráti kapcsolatokat ápolnak, azt tapasztalják, hogy amíg baráti és üzleti alapokon tudnak tárgyalni a románokkal, rendkívül kedvesek, szívélyesek, barátiak, segítőkészek, s mihelyt a politika síkjára terelődik a szó, teljesen megfagy a légkör. Egyesek azt sem tartják szerencsésnek, hogy a romániai magyar szervezeteken keresztül próbálunk kapcsolatokat kiépíteni Romániával. A romániai magyar vállalatok alapításánál, a magyar láncszem szerepet játszhat, de ez annyi segítség, hogy a nyelvtudás miatt könnyebben jöhetnek létre kapcsolatok.

„Hiába van itt a CEFTA, egyéb külön vámokkal próbálnak szabályozni, s ez visszavet kapcsolatokat. Nem egyszerű hosszú távra stabilan kereskedni, ha a román gazdaság jól működne, akkor nekünk is itt a határszélen jobb lenne a helyzetünk, és az együttműködésekre nagyobb hatással lenne, s ez keményen érezhető. Igen sok pénz maradt már kinn Romániában. A vállalkozóknak nagyon be kell biztosítaniuk magukat, ha Romániával akarnak kereskedni.”

Véleményük szerint, ahhoz, hogy a magyar-román gazdasági kapcsolatok megfelelően fejlődhessenek, a kormányközi kapcsolatokat kellene rendezni elsősorban. Az egyes emberekkel, velük a vállalkozókkal nincs gond, hiszen az együttműködésre alkalmatlanokat úgy is kiszelektálja a piac. A határ két oldalán kapcsolatokkal rendelkezők egyértelműen azt érzik, hogy a két kormány folyamatosan akadályozza a kereskedelmet, a két kormány folyamatosan „betart” egymásnak, hol az egyik, hol a másik talál ki valamit, vámot emel, licencet vezet be, és ennek a vállalkozók kárvallottjai.

A román közigazgatásról kialakult kép többnyire negatív, de pozitív példát is találni. A magasabb szintű kapcsolatépítéssel a problémák is sokasodnak, a két ország közötti jogi szabályozás harmonizálásának hiánya, jelentős akadályokat gördít a vállalkozók útjába.

„A román határon könnyebb átjárni, mint a magyaron. A román határőrnek van leolvasója, lehúzza az útlevelet és mehetek, a román oldal vámmal együtt 10 perc. A magyar oldalon félóra, egy óra, mikor, hogy van kedve kijönni a vámosnak. Romániában abban a pillanatban ugrik, sokkal rugalmasabbak a román vámosok mint a magyarok. A magyar vámnál sokszor fél napot is eltöltünk. Emiatt sokszor nem ér el aznap az áru például Dunántúlra, így egy nappal tolódik a szállítás, s ezért nehezebben kapunk kamiont is.”

A román közigazgatás visszásságait jelentős akadályozó tényezőnek tekintik azok a magyar vállalkozók is, akik valamilyen romániai üzem létesítésére, romániai termelésre szánták el magukat, a beüzemelés során szükséges különféle engedélyeket gáncsoskodásnak érzik. Az üzem elkészültével pedig gond, hogy a gyártandó terméket, külön a román hatóságoknál be kell vizsgáltatniuk és semmilyen magyar bizonylatot nem fogadtak el. Valószínű, hogy hasonló problémákat tapasztal nálunk is egy Romániából idetelepülő.

A román piacot egy nagy és fejlődőképes piacnak tartják, a probléma azonban az, hogy kevésbé likvid és jelenleg az esetek döntő hányadában „iszonyúan igénytelen” piacnak is titulálják. Az igénytelenség alatt azt értik, hogy vannak bizony olyan magyar termékek, melyeket nyugaton, vagy akár itthon nem tudunk eladni, nem azért mert nem jó, hanem mert nem olyan a csomagolása, nem olyan a kivitele, nem olyan az összetétele, vagy a marketingje az árunak, de ezért ez még a román piacon rendkívül jól értékesíthető.

Ezt talán leginkább az üdítőital kivitellel szemléltethető. A magyar szénsavas üdítőital piac döntően a két kólacégé, s megemlíthetőek még a Queen, Traubi és hasonló termékek. Ha össze tudnánk adni az összes hazai kisvállalkozói üdítőital palackozó forgalmát, valószínűleg akkor sem tudnánk százalékban kifejezni. Békés megyében az üzletek döntő részében szintén nem találunk a közismert márkákon kívül más üdítőitalt. Ennek ellenére több üdítőital gyártó kisüzem is működik a megyében. A termékeikkel többnyire csak olyan üzletekben tudnak a polcra kerülni, ahol kimondottan az alacsony jövedelmű rétegek élnek. Ezek a falusi, városszéli kisüzletek, és a piac. A piacokat szemlélve sok más áru mellett ezeket az üdítőket 6×2 literes fóliázott kiszerelésben pakolják a román buszokba tömegével, ezen kívül lényegesen gyakrabban látni ilyen terméket szállító járművet, mint amilyen gyakorisággal megtalálható az üzletekben az áru.

A románok is szeretnének egyre több árut exportálni Magyarországra, keresik lehetőséget, azonban részükre mi sem vagyunk igazán fogadókészek, mint ahogyan egy fejlettebb piac – beleértve a műszaki-technológiai, hatékonysági színvonalat - bárhol a világon kevésbé fogadókész, mint fordítva. Behozunk fát, félkész terméket, melyeket olcsón szerzünk be, de még nem igazán vagyunk fogadókészek másra, pontosabban a román partner sem tud megfelelni a vásárlási igényeinknek. Természetesen mindezek az általános megfogalmazások mellett, ne felejtsük el azt, hogy a piacon az információhoz jutás hiányos, azaz ennek a tökéletesítésével növelhető a partnerek egymásra találása is.

4.2.1.2. Üzleti mentalitás

A kapcsolatépítés során sokan számtalanszor tapasztalják, hogy ígéret szintjén nagyon intenzíven tudnak tárgyalni a román vállalkozók, melyek folyamatosan elsikkadnak, ahogy egyre közelebb érnek a konkrétumokhoz, ezt sokszor a magyar vállalkozók nem értik, s automatikusan negatív következtetést vonnak le, holott lehetséges, hogy csak a két eltérő kultúra, szokás, temperamentum az okozója e kellemetlen élménynek.

Gyakori eset, melyről már szó volt, hogy román részről fizetési, pénzügyi teljesítési problémák vannak, mert igény az sok esetben lenne, de nem tudnak azonnal fizetni, s a rutinosabb magyar kereskedő pedig ismeretlen partnernek nem ad halasztott fizetéssel. E bizalmatlanság azonban kölcsönös, és mondhatni, hogy a román részről is joggal. Korábban gyakori eset volt, hogy egy-egy közvetítőn keresztül kötötték az üzletet, mivel a magyarnak nem volt kapcsolatrendszere Romániában és fordítva. S a megbízott próbált oda kint üzletet kötni, és utána ezt elvitte egy olyan személyes érdek felé, hogy becsapta tulajdonképpen a magyar megbízóját, de becsapta a kinti tárgyaló partnerét is. Egyrészt az ilyen eseteknek is köszönhető a kölcsönös bizalmatlanság, de természetesen az ilyen „átverésekhez” nem is mindig volt szükség közvetítőre.

„Egy biztos, hogy még el kell telnie egy pár évnek, hogy a bizalom meglegyen, mert én még jelenleg is úgy látom, hogy náluk még az van ami nálunk volt 6-8 évvel ezelőtt, hogyha kimegy hozzájuk egy ismeretlen, elképzelhető, hogy becsapják, főleg ha magyarról van szó. Ezt a bizalom erősítést magasabb szintről kellene kezdeményezni. A másik gond a tőkehiányosság, ami alapjában meghatározza a magyar-román helyzetet. Amikor nekik sincs egy fillérjük sem, meg nekünk sincs, úgy elég nehéz bármit is kezdeni. A harmadik dolog amit a romániai vonalról hangsúlyozni kell, az a minőség. Alkalmanként még modernebb gépeik is vannak mint nekünk, de valahogy nem jön ki a kéz alól egy egyenletes jó minőség.”

„Mi fát hozunk be - fenyő fűrészárut. A kapcsolaton túl sok mindent nem tudunk javítani, mint annyit, hogy megyünk utána. Inkább a kinti mentalitáson kellene változtatni, a román fejekben. Megbeszélünk valamit, és nincs kész az áru, ha kimegyek érte, akkor kitalálják, hogy 5$-ral több, vagy nem azt raknak bele.”

Építőanyag kereskedelem tekintetében – mivel jelentősnek tekinthető Békés és Arad megye viszonylatában, ezért szükséges megemlíteni – a szemléletváltás elmaradása tapasztalható a román partnereknél. Megszokták, mert régebben a gyárakhoz jártak építőanyagért, s még nem igazán tudják, hogy a gyárak az ilyen értékesítéssel egyre kevésbé foglalkoznak, ők a saját nagykereskedőiket akarják kiszolgálni, így lehet az, hogy a magyar nagykereskedők olcsóbbak tudnak lenni, mint a gyártók. Ez még nem rögződött be náluk, és még nem alakult ki odaát az A és B kereskedelmi rendszer, ami itthon működik, ugyanis a gyártók általában nem szolgálják ki csak a nagykereskedőiket, vagy esetleg drágábban adnak el másnak.

A beszállítói kapcsolatok kiépítése is rendkívüli körültekintést igényel, hiszen a beszállításra vállalkozó előfordulhat, hogy nem is rendelkezik semmilyen termelőeszközzel. Ezt a problémakört érdekesen szemlélteti az alábbi interjúrészlet:

„Romániában az alábbi a meghatározó: (az ipari, gépipari technikai színvonal sok esetben a mi 60-as, 70-es éveink) nagyon sok vállalkozás, úgy tudott korrekt áron dolgozni, nekünk is, hogy ment a vállalkozó az állami vállalat portáján befele, s adta azt a liter pálinkát, vagy pár ezer lejt a portásnak; bement a nagy szerszámgépgyárba, ahol néhány „százezer” ember föl le kóborolt és próbálta agyoncsapni a 8 óráját. Ezeknek a vállalkozó kiadta a munkát, és elkészítették neki. Két nap múlva megint ment, megint adott a portásnak pálinkát, s kivitte a munkát. Így elég olcsón lehet dolgoztatni. A szerszámgépgyárban a dolgozó agyon tudta csapni a munkaidejét, tudott mit csinálni, nem unatkozott, megkapta a havi pár ezer forintos fizetését és ezt nagyon jól kiegészítette a magán vállalkozó, amivel 40-60%-ban kiegészíthette a fizetését. Ezt cégektől tudjuk, ez végül is minket nem zavar, vagy nem érdekel. Annyiból azonban gond, hogy így tartósan, iparszerűen nem lehet kialakítani semmit, hogy a mi megrendelésünk attól függjön, hogy a portás beengedi-e a maszekot. Vagy leváltják a portást, vagy összeomlik a cég, mert az ilyen cégnek előbb, utóbb össze kell omlania. Az állam – a szerencsétlen – addig pumpálja, amíg nem akar valami tüntetést, normális körülmények között az ilyen nem működhet. Erre az ember a jövőjét, a gazdasági kapcsolatait nem alapíthatja. Mi csak olyan magánvállalkozókkal vesszük fel a kapcsolatot, aki maga termel. Akivel mi kapcsolatban vagyunk arra nem jellemző, más maszektól hallottuk, illetve ők mondták, hogy így dolgoztatnak. Mi minden esetben elmentünk, megnéztük a műhelyt, az adottságokat, s csodálkoztunk, hogy minimálisak az adottságaik. Mondták is, hogy semmi baj, ő megoldja, nyugodjunk meg, ne csináljunk ebből problémát, de így nem lehet.”

Az is problémát jelent, hogyha a vállalkozó talál egy kinti mindenben megfelelő üzleti partnert, s megegyeznek valamiben, s későbbi időpontban megegyeznek akkorra már az igazgatót, vagy más kontaktszemélyt már elmozdították, vagy az ment el, folyamatos változások vannak.

„Próbáltunk keresni a határtól nem messze próbagyártásra üzemet, vállalatot. Amit találtunk az már magánkézben volt. Elmondták nagyon őszintén, hogy anyagi gondjaik vannak. Elmondták, hogy kitörési utat keresnek; én próbagyártást akartam csináltatni. Eléggé nagymennyiségű árut kellett volna előállítani, úgy számoltunk, hogy még a vám ellenére is megéri az egész. Eljutottunk odáig, hogy minden rendben van, a berendezés is úgy az 1980-as hazai szintet súrolta valahol, tehát megfelelő minőségű terméket tudtak volna gyártani. Viszont a félgyártásért kértek volna annyit, hogy mikor közölték velem faxon, majdnem leestem a székről; itthon olcsóbban meg lehetett volna csinálni. Nagyot akartak markolni mindjárt az elején, s nem azt nézték, hogy ez egy hosszú folyamatos üzletet jelent majd nekik, hanem egyből és sokat akartak megszerezni. Ez az ottani üzletemberek mentalitását is mutatja valahol.”

Termékbeszállítás, bérmunka kapcsolatok iránt érdeklődő vállalkozót gyakran az a meglepetés éri, hogy a román fél sokkal drágább mint az a számára elfogadható lenne. Az ilyen eseteket annak tudják be, hogy a román felet nem a hosszútávú együttműködés érdekli, hanem a gyors extranyereség – természetesen ilyen is lehet; s másra nem is gondolhatnak, hiszen az információik általában csak arra terjednek ki, hogy olcsóbb az alapanyag, olcsóbb a munkaerő akkor olcsóbbnak kell lennie a terméknek is. Nem veszik figyelembe, hogy a termelési folyamatuk, a vállalatszervezés esetleg kevésbé hatékony, valamint a tőkehiányuk miatt a termelés megfinanszírozásához külső forrásra van szükségük, aminek - a magas inflációs kockázat miatt – magas a kamata, s ez drágítja a termelésüket.

Egy Arad megyében üzemet létesítő békés megyei vállalkozó, valamint más román kooperáció iránt érdeklődők állítása szerint gyakori eset, hogy a román termékeken szereplő paraméterek nem felelnek meg a valóságnak, s ez mint hátráltató tényező gondot okoz a versenyhelyzetben; a magyar piaci tapaszlatokkal kint termeltetni szándékozó vállalkozó szemléletében erősebben jelen van a minőségi termék előállítása iránti igény. Erre az inkorrekt versenyhelyzetre a kinti szakemberek azt szokták javasolni, hogy ők is, a minőség rovására is csökkentsék az áraikat, mert a román piac annyira árérzékeny, hogy a román vásárló még ezek tudatában is az olcsóbbat fogja megvásárolni.

Egyébként bármilyen magyar termék Romániában a minőséget szimbolizálja, számukra a magyar termékfelirat, olyan mint amit nekünk jelentett 10 évvel ezelőtt a német felirat.

4.2.1.3. A privatizáció késése, mint akadályozó tényező

A román privatizációs folyamatok nagyon lassúak, a gazdaság átalakítása egy elhúzódó folyamat, mely nem kedvez a határmenti gazdasági kapcsolatoknak. A román gazdaságban általánosságban tőkehiány van; így ez és valószínűsíthetően a privatizáció előtt álló üzemek nyereségérdektelensége miatt, a gyárak kihasználtsága eléggé gyenge.

A romániai privatizáció, cégvásárlás nem csak a műszaki infrastruktúra elfogadhatósága miatt nehézkes. A gazdaság számos területén vannak olyan üzemek, melyek a hatékony, megfelelő színvonalú termeléshez megfelelnek, azaz bizonyos alaptermékek előállításához gyakorlatilag többletberuházás nélkül rendelkezésre állnak. Ezekhez a megfelelő minőségű alapanyagot, a technológiai fegyelem betartását és a minőségellenőrzést kell biztosítani ahhoz, hogy az ottani piacon, vagy akár itthon is, az ezeken a helyeken előállított termékek jól eladhatóak legyenek. Ilyen üzemeket találtak is a békés megyei befektetők, csakhogy vagy kedvezőtlen a privatizációs ütem, vagy az ottani menedzsmentnek, befektetői csoportoknak nem feltétlen érdeke, hogy oda idegen tőke kerüljön be; ezért az ilyen irányú tervekről beszámoló cégvezetők, az eddigi sikertelenségekről tudtak csak számot adni, vagy pedig a „próbálkozásaik” kezdeti szakaszában vannak.

„Elmentünk az üzembe, megmutattak készséggel mindent, mondtak számokat, melyek úgy az első hallásra sem tűntek igaznak, de azért egyfajta érdeklődést mindenképpen kiváltott az emberekből, és mikor eljutottunk odáig, hogy a pénzre terelődött a dolog, akkor az illető igazgatót leváltották, - ez egy érdekes szituáció volt. Az üzemben dolgozott egy portás, és az igazgatói székbe az igazgatót ez a portás követte. Ettől kezdve nem volt kivel tárgyalni, és nem volt miről, a tárgyalások megszakadtak és vége lett az egésznek.”

4.2.1.4. Külkereskedelem, fekete-külkereskedelem

Az importnál a probléma a román forgótőke teljes hiánya, az e miatti a hitelfelvételi kényszerük, - ennek viszont velejárója a román cégek nagyfokú eladósodottsága. Mindezt a magas román infláció tovább nehezíti; az évi 70%-os hitelkamatok szinte kigazdálkodhatatlanok. Ez megnöveli a termelési költségüket, s ők megpróbálnak ebből áthárítani a vevőkre, azaz magasabb árat kérnének, amit nem feltétlen tudnak érvényesíteni. Az export esetében az a baj, hogy a magyar exportot román védővámok védik, a CEFTA megállapodásokat megszegik, így gyakorlatilag a határmenti hazai cégek romániai élelmiszer exportja a bevásárló-turizmuson keresztül érvényesül, de így az értékesített mennyiség hazai lakossági fogyasztásként jelenik meg. Hasonló védővám őrzi a román gépipar termékeit is, bármely országgal szemben, csakhogy ezzel a fejlettebb technológiai színvonalat megtestesítő termékek behozatalát is nehezítik, így nehezítik a műszaki-technológiai korszerűsítésüket is.

„Úgy tűnik, hogy a román kormány sokkal inkább preferálja a magánbehozatalt, tehát a turista behozatalt, mint külker behozatalt, meg kell nézni a piacot, megjön a busz, és zsákszám viszik ki azt az árut, amit bármelyik kereskedő cég elvileg ki tudna exportálni Romániába, mert ott erre szükség van. De ugyanakkor, Romániában a magánbehozatalnak másak a vámszabályai, meg a vámtételei – ezek szerint -, mint a külker behozatalnak, s amiatt nem csinálják a román partnerek sem, hogy behozzák hivatalosan külkeres formában, hanem felvesznek 10 embert, akiket megfizetnek, hogy hozzák be mint magánszemély, ugyan azt az áruféleséget. Azt, hogy miért ilyen a szabályozás, én nem tudom, de a román cégek jelentős része, így tud megélni.

Pont az előbb említettek miatt nagy a szerepe a szürkegazdaságnak. Alapvető gond a fizetési biztonság. Romániában nagyon sok magánbank van, épp úgy mint nálunk is, csak a nálunk lévők, azok más kategóriát jelentenek, mint a Romániában lévők, melyeket a külföldiek nem is ismernek. Vannak olyan technikai dolgok a külkereskedelemben, hogy a fizetéseknek vannak biztonságos megoldásai, amit alkalmazni lehet; ennek két akadálya van Romániával kapcsolatban, a román partner nem tudja garantálni, hogy ő meg tudja venni a licitáláson, - bár lehetséges, hogy leje az van -, a saját bankjánál a szükséges valutát, vagy devizát, amennyit majd nekem kell fizetnie. Tehát, igazából nem tud komolyan válaszolni arra, hogy most akkor jövő héten fog fizetni, vagy nem fog fizetni. Hiába van pénze lejben, ha őrá előtte valaki rálicitál. A román bankrendszerben deviza hiány van, nem tudja megvenni a bankjában. A biztonságos fizetési módozatoknál, az akkreditívnél, a magánbankok miatt, egyszerűen a magyar bank nem fogadja el – teljesen jogosan -, mert igazából nem biztonságos. Épp úgy tönkremehet, mint bármely más vállalkozó Romániában, és épp úgy nem lesz pénzed, tehát nincs pénzügyi biztonság a fizetéseknél, ha ez meg lenne teremtve, akkor egészen másképp menne az egész üzletelés.”

A román lej leértékelése annyira kiszámíthatatlan, hogy emiatt az átváltás könnyedén hatalmas veszteségekhez vezethet. E miatt a nyitott eladásokat el kell kerülni; a készpénz a legelőnyösebb, a nyitvaszállítás nagyon kockázatos - tönkre mehet vele a román vásárló, de a magyar eladó is. Az egyik napról a másikra a lejt a dollárhoz képest akár 20%-kal is leértékelhetik, azaz mire a román fizetne dollárban, már az neki 20%-kal többe kerülhet számára, vagy éppen e miatt a magyar eladó nem fogja megkapni az ellenértéket. Ennek kockázatát az évek során sok megyei vállalkozó megtapasztalta, a beszámolók során, nem volt ritka az arra utaló nyilatkozat, hogy mennyi árujuk maradt kint kifizetetlenül.

„Korábban, mint vállalkozó, Hollandiából nagyon sok használt műszaki cikket hoztunk be, és vittük Romániába. Nagyon jól ment, szépen beindult az üzlet, semmi probléma nem volt, sem a vámnál, sem a határnál. Utána a román szervek hoztak egy olyan törvényt, hogy magánszemélyek vihetnek be egyszer egy hónapban valamilyen műszaki cikket, például egy hűtőt, vagy egy tévét. Na most mi történt, akinek volt pénze, fogott 5 munkanélkülit, beültette a mikrobuszba, utánfutóval átjöttek és kivittek 6 hűtőt egyszerre, jött másnap, másik 6 munkanélkülivel, megint vittek 6 hűtőt, na most ő nem fizetett vámot, visszaigényelte az Áfát, nem fizetett semmit. Ettől a perctől kezdve mi hiába fizettük ki a vámot, eladhatatlanná vált az egész.”

„Ez a bevásárló-turizmus a környező vállalkozóknak éppen jó, de meddig lesz ez így. Ha hivatalosan menne az egész akkor nem a vámosok zsebébe menne a pénz, hanem bemenne vámként, adóként, a román államkasszába, mert így most az államnak nem fizet senki. Romániában az a gond, hogy a rendes élelmiszerüzletekben drága az áru, mert azt vám terheli, így akik feketén beviszik, ezért tudják jól eladni, mert ők nem fizették meg a vámot. Ha kimegy az ember Romániába a piacra, de az utcasarkon is ezeket a feketén behozott magyar termékeket látja, mindenhol ezt árulják.”

A megyei vállalkozók bizonyos része Romániával kapcsolatban a kinti korrekt partnerkapcsolataik ellenére is szünetet tartanak, de ezt egy átmeneti állapotnak tekintik; a mostani körülményeket, a vámokat, az árakat nem tartják kedvezőnek. Véleményük szerint be kellene tarttatni a román szervekkel CEFTA megállapodást, ez kulcskérdés, mert így a határmenti forgalom jelentős része a bevásárló-turizmus keretében zajlik; pontosabban ez már olyan szintű, hogy nyugodtan nevezhetjük fekete-külkereskedelemnek. A vásárlók jönnek saját gépkocsival, mikrobusszal, célirányos bevásárló buszjáratukkal, vonattal. A békéscsabai piac berendezkedése, az üzletsora, gyakorlatilag a román vásárlók kiszolgálására jött létre, s ezeket a vállalkozókat a román vásárlók tartják el. Hentesüzletek, élelmiszer-vegyiáru üzletek, olcsó műszaki cikkeket árusítók, váltják egymást, de nem csak a piac környéki kereskedőknél fordulnak elő román vásárlók, hanem gyakorlatilag mindenhol; a kereskedők egyértelműen számolnak velük, hiszen a legkülönbözőbb helyeken tűnnek fel román nyelvű üzletportálok, reklámtáblák. Legyen az épületgépészeti, vagy szórakoztató elektronikai szaküzlet, autóalkatrész-, vagy gazdabolt. A kazántól a pneumatikai elemeken át a nyerstejig mindenre vevők. A hűtést igénylő élelmiszereket, félsertést, tejtermékeket, hűtés nélkül a csomagtartóban szállítva viszik ki még nyáron is, s a mennyiségekből ítélve továbbeladási célzattal. S történik mindez a büntető vámok miatt. S ez nem csak a nagyobb városok forgalmára jellemző, kis dél-békési falvakban is virágzik ez a fajta kereskedelem. A kereskedők számára bizonyos előnyöket is nyújt ez a forma, hiszen nem kell külkereskedniük, mégis külföldre kerül az áru, s ráadásul vásárláskor fizetnek készpénzben. Ezt, és természetesen a helyi lakosságot is célozva létesítettek diszkont üzleteket a különböző élelmiszer-feldolgozó üzemek, - ráadásul a magyar, pontosabban a kedvelt békés megyei márkák népszerűségét kihasználva; de a román célcsoport árszínvonal tűrő képességét figyelembe véve fejlesztettek ki különféle húsipari termékeket is.

4.2.1.5. Korrupció vagy jutalék

A korrupció, azaz a kenőpénz, a „baksis” fokozottabb jelenlétét keleti szomszédunknál a vállalkozók vegyesen értékelik. Mondhatni azt, hogy tudomásul veszik azt, hogy a Balkán széle vagyunk, más szokásjogok és más szempontok, szemléletek érvényesülnek, mely ellen tiltakozhatunk, de tenni ellene nem tehetünk semmit. Az, hogy bizonyos viszonyrendszer, bizonyos szolgáltatási szektor így működik, amelyben pénz így mozog folyamatosan, nem újdonság. Boltokban, hivatalokban, közhivatalokban, határátkelőhelyeken fizetni kell; a problémát inkább az jelenti, hogy egyes esetekben bizonyos személyek, közreműködők ezt túldimenzionálják.

„Jelenleg a kereskedelemben a még állami tulajdonú cégeknél, ha elmondja az ember, hogy mit akar, vagy rögtön értették, mert tudnak magyarul, vagy lefordították és utána értették, hogy miről szól a történet, és az első vagy második kérdés az volt, hogy - OKÉ rendben van, de mi ebből az én hasznom. Na most ez korrupció, nem tudom mi másnak nevezni, de ilyen is van. Azt mondanám, hogy inkább az a gond, hogy a privatizáció nem zajlott még le, nincs cég szintű nyereségszemlélet, csak egyén szintű, s az egyénnek pedig megélhetési problémái vannak.”

A korrupció jelenléte teljesen szórt, illetve az egyes esetek nem csak azért nem esnek azonos megítélés alá, mert vállalkozója válogatja, hogy ki mit tapasztal meg, hiszen vannak, akik nem tapasztaltak semmi hátrányt, jónak tartják a romániai piacot, legálisan kihozhatónak tekintik a profitot, a jogszabályi keretek szerintük korrekt; de más-más az ingerküszöb a vállalkozók fejében is. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy ez adott esetben nem más mint egy jutalékrendszer, ami nem törvénytelen, hiszen szívességből senki sem dolgozik, és senki se várja el, hogy szívességből dolgozzanak neki.

Az egyes személyek megfizethetősége, bizonyos érdekek megvásárolhatósága, náluk sem idegen a gazdaságtól, csak esetleg a Romániai viszonyokban erősebb a szokásjog, a bérek alacsonyabbak, valamint a piacgazdaságba való kezdetibb átmeneti állapot, a piaci viszonyok kiforratlansága kedvezőbb táptalajt biztosít.

„A korrupciós dolgoknak van előnye is meg hátránya is. Annyi előnye van, hogy megmondják mennyibe kerül, és elintézik gyorsan az ügyet; de itt reggel 8-kor odaállok és még 2 órakor még mindig nem vámolták le.”

„A korrupció teljesen be van ágyazódva a gazdaságba. A határon gyakorlatilag bármit kivihet az ember és rendkívül rugalmasan elfogadják a vámosok a pénzt. Ugyanis az üzem telepítéséhez sok berendezést itthonról kellett kiszállítani, mert ott vagy nem kapható, vagy a minősége olyan, hogy nem felel meg, vagy a román vállalkozó azt szimatolja, hogy ezek magyarok, és megpróbál még magyar viszonyokhoz képest is irreális árat kérni, szóval a berendezéseket akár utánfutón is egyszerűen kiviheti az ember, ha zsebbe fizet érte.”

Egyesek szerint a korrupció nem jellemző jobban Romániára, mint ránk, az így gondolkozók szerint, ha jó az árajánlat azt megveszik, nem kell kenőpénz, míg a hazai „multik” üzletláncaiba való bejutáshoz szükséges polcpénzt, vagy reklám-hozzájárulási díjat korrupciós pénznek tekintik. A korrupciós díjakról esetenként kimondottan pozitívan nyilatkoznak a határmenti kapcsolatokban érdekelt vállalkozások, jobb dolognak tartják a kenőpénz elfogadását – mert akkor az ügyeik el lesznek intézve -, mint itthon a munkatempóban befolyásolhatatlan tisztviselőt.

4.2.2. Ágazati megközelítés; a vállalkozói kapcsolatok részletei, ágazati helyzetképek, lehetőségek, buktatók

A hivatalos ágazati felsorolás helyett a határmenti kapcsolatokat jobban tükröző bontásban kerülnek bemutatásra a kapcsolati jellemzők.

4.2.2.1. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek

4.2.2.1.1. Zöldség, gyümölcs, gabona

A jövőt illetően a kereskedők szkeptikusak, nem hiszik, hogy a jövőben nagy perspektíva lenne ez a fajta határmenti kereskedelem. Előbb-utóbb, a határ túloldalán is meg fogják termelni azokat a termékeket, amit most kivisznek. A két ország mezőgazdasági szerkezete annyira egyforma, hogy a jelenlegi tevékenységükben nem látnak különösebben fantáziát, mind Békés, mind pedig Arad megye pedig a mezőgazdasági termelés szempontjából kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. Lehetőségeket csak annyiban látnak, amennyiben a környezet befolyásolja a termelést, s bizonyos termékek túltermelése, valamint hiánya esetén lesz lehetőség ezt kiegyenlíteni.

Jelenleg amit külkereskedelmi formában adnak el, s nem a piacon a román vásárlóknak, az általában étkezési kukorica, kukorica dara, étolaj, banán, s amit importálnak az például bab, dió. Vannak cikkek melyek hiánycikként jelentkeznek olykor, s van amikor túltermelés van, ezeket próbálnák, hol importtal, hol exporttal kompenzálni, ha nem lenne egyrészt nagy a fizetési bizonytalanság, másrészt nem lenne olyan magas a külkereskedelmet akadályozó vám. A liszt, vagy a banán esetében korábban rendkívül jelentős forgalmat bonyolítottak, de a magas vám jelenleg ezt megakadályozza.

4.2.2.1.2. Tejipar

A megyei tejtermék-kereskedelemben érintett vállalkozók szerint a román alapanyag-termelés és feldolgozás a tejiparban az, az 1960-as, 65-ös magyarországi évekhez hasonlítható. Ez nyilván rányomja a bélyegét a termék mennyiségére és minőségére is.

Természetesen vannak kivételek, s ezek általában külföldi érdekeltségűek, mint például Arad megyében egy olasz érdekeltségű cég. Itt biztosítva van az alapanyag, a technológia, a minőség.

„Én úgy látom, hogy Diszkont áruházakat nyitni romániai nagyobb városokban, jó üzlet lenne, hisz viszonylag olcsó áron nagy-tömegű árut el lehetne adni. Tudom, hogy a jövedelmi viszonyok nem olyanok ott mint nálunk, ezért gondolom azt, hogy éppen az ilyen diszkontok megélnének a maguk módján, addig amíg a multik meg nem jelennek Romániában. Úgy gondolom, hogy a multiknak egy 10 év múlva lesz olyan elterjedtségük odaát, mint most nálunk.”

Visszatérve a domináns jelenképhez, - az a helyzet, hogy nincs megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag, amiből terméket állíthatnának elő. Nem áll rendelkezésükre az a technológia, ami az úgy nevezett napi technológia – pl.: tartós tej, gyümölcsjoghurt –, igény viszont annál nagyobb van, hiszen azért jönnek a határon át az egyéniek és a viszonteladók is. Mindez azt jelenti, hogy a lehetőség piaci szempontból meglenne, hogy oda kivigyenek készterméket.

„Az alapanyag ára igazodik a minőséghez. Lényegesen olcsóbb az ott fellelhető alapanyag – bár nincs belőle elegendő – mint Magyarországon. Nálunk is nagy a szóródás az alapanyag árakat illetően, de egy nem extra minőségű nyers tejet kivinni Romániába még mindig üzlet lenne, az ottani árakat ez már közelítené. Ma Magyarországon egy liter extra tejnek az ára 62-64 forint áfa nélkül, ugyanakkor vannak olyan minőségű – kistermelői – tejek, melynek a minősége lényegesen rosszabb, de még mindig kenterbe veri a Romániában fellehető minőséget, s ezt meg lehet venni 40-50 forint között, s ezt még érdemes lenne kivinni, s lenne rá fogadó készség is.

Két sarkalatos pont van: - egy részt nagyon kellene nekik ez a tej, - másrészt, hogy ezzel a minőségű tejjel a magyar feldolgozóipar már nem tud mit kezdeni. A gond az, hogy a büntető vám ezt lehetetlenné teszi.”

Mivel nincs alapanyag, a szomszédos feldolgozók meglévő kapacitása 20-30%-on van kihasználva. Vannak olyan termékek, amelyek nem annyira kényesek az alapanyagra, például a sajtok, a különféle elsősorban gyúrt sajtok, ami ugyan van a magyar piacon is, de lényegesen drágábban, mint amennyiért meg lehetne kint vásárolni. A juhtejből készült termékeknek is lenne itthon piaca, akár kész, akár félkész termékeket érdemes lenne behozni az országba, mert e termékből eléggé akadozó az ellátottság itthon, egyáltalán amit ma kapni a magyar piacon, azt Szlovákiából hozzák be, ide a határmenti megyékbe is, holott a határ túloldalán hagyománya van a juhtejtermelésnek, s vannak termékeik is. E lehetőséget mindenképpen érdemes szem előtt tartani, de megint csak előjönnek a fizetési problémák és a vám.

„Munkaerő? Nyilván kint alacsonyak a keresetek, innentől kezdve, ha ilyenben gondolkozna az ember, hogy kint feldolgoztatni és behozni, ebből a szempontból biztosan érdekes lenne; de mint mondtam – a vámot most nem számítva - 1965-ben tart a feldolgozóipar nagy része, ezért az ott gyártott termékeknek, csak egy szűk körét lehetne forgalmazni Magyarországon. Ezek a termékek Romániában a Metro áruházakban sincsenek jelen, mert ugye a Metro egyfajta minőségi színvonalat képvisel.”

A másik része a kapcsolatnak, a bevásárló-turizmus, ami a határőrizeti szerveken, a vámosokon múlik. Tejtermék forgalmazók beszámolói alapján elmondható, hogy nem csak Békéscsabán, hanem Dél-Békésben, Mezőkovácsháza térségében számukra is „iszonyatos” mennyiségű terméket lehetett eladni. Nyilvánvalóan a battonyai határátkelőnek köszönhetően, hiszen Aradról hazánkat, gépkocsival itt lehet a leggyorsabban elérni. A románok meg tudták fizetni magyar árakon ezeket a termékeket. A romániai vevő át tud jönni, és a tejet itt meg tudja vásárolni és kivinni, de mi nem tudjuk megtenni ezt. A baj ott kezdődik, hogy a vámtételek olyan nagyok, hogy ezt lehetetlenné teszik, hisz azért éri meg a román vásárlóknak átjönni, mert magánforgalommal és zsebbefizetéssel a román vámot elkerülik.

4.2.2.1.3. Húsipar

A húskészítményeket a románok 44,5%-os vámmal sújtják, s így a húsipari cégeink termékei ezen az áron már gyakorlatilag eladhatatlanok. Mivel a vállalkozók a vámot megkerülni nem tudják, más megoldásként abban látnak fantáziát, hogy a határ mentén, privatizálandó húsüzemet vegyenek, és ott gyártsanak hasonló ízesítésű terméket, román alapanyagból. Ugyanakkor csak tájékozódásról adtak számot, mert még nem mertek komolyabb lépést tenni, arra hivatkozva, hogy egyszerűen semmire, semmilyen garancia nincs, s nagyon labilis a politikai helyzet is. Jelen realitás a kis-határmenti forgalom mely él és virágzik. Ez elvileg lakossági értékesítés, igen nagy volument jelent az üzemi diszkontok számára. A békés megyei húsipari üzemek a román igényeket figyelembe véve alakítottak ki bizonyos alacsonyabb árfekvésű szárazáru termékeket, mert ezek iránt a legnagyobb a kereslet.

Nálunk bevásárolnak, számlát kapnak, forintban fizetnek, készpénzben, ami végül is belkereskedelem; az, hogy hogyan viszik ki az országból, s hogy Romániában ezt eladják, az nem ránk tartozik. Ha a normális külkereskedelem nem működik, akkor legalább ez a lehetőség van, s nagyon jó hogy van. Így nincs semmilyen kockázatunk, mert vásárláskor fizet a vevő.

Ha a gazdaságba nem avatkozna be a politika, tartanák magukat a CEFTA megállapodáshoz, akkor ki tudnánk vinni az áruinkat, hogy odaát üzemet vásároljunk abban az olcsó munkaerő is szempont volt, de sajnos garancia semmire sincs, s e miatt nem léptünk, mint ahogy mondtam is. Egyetlen dolog a biztonság, más nem kell, ha ez megvan akkor a dolog működik, mert ha maradna is a büntető vám, akkor legalább vennénk húsüzemet Romániában, de csak akkor, ha biztosítottnak látjuk a feltételeket.

4.2.2.1.4. Egyéb élelmiszeripari termékek

Száraztésztagyártás

Itthon az egyéni vállalkozóktól a nagyvállalatokig nagyon sok cég gyártott száraztésztát - ebben Békés megye sem volt kivétel -, s ezek döntően az orosz piacra termeltek. Az orosz gazdaság válságba kerülése miatt mindenki itthon akart eladni. E felhalmozódó készletek miatt, mindenki, mindenáron a hazai kereskedelmi hálózatokba akar bekerülni; így a kisebb vállalkozások ezt az árversenyt így nem bírják, ők esetleg a piacokon próbálják értékesíteni a termékeiket feketén.

„A száraztésztára is magas (38-41%) vám vonatkozik, plusz 4% vámpótlék, így már nem éri meg; esetleg azoknak, akik nagyok, s a lisztet lényegesen olcsóbban vehetik, mivel nagy-tételben vásárolnak, ezért árban jobban jöhetnek ki. Amíg 15% volt a vám addig jó volt.”

„A cég áttelepítésén gondolkozom, de mindenképpen vegyesvállalati formában, hogy egy ottani tulajdonosnak is fűződjön hozzá érdeke, hogy a cég jól működjön. Sajnos így Magyarországról bonyolítva nem megy az üzlet. Mire kialakítom az árat az importőrrel, mire legyártjuk, mire kimegy, változik a lejnek a dollárhoz viszonyított értéke, mire el lesz adva a tészta, mire visszajön a pénz - kiderül, hogy nem kerestünk.”

Üdítőital gyártás

A megyei üdítőital gyártás és forgalom már említésre került, s az eddig felsorolt előnyökön túl, a további lehetőség kihasználására már Arad mellett üzem is létesült. A békés megyei vállalkozó fő motivációja, az ottani olcsóbb előállítás volt. Nem kell vámot fizetnie, olcsóbb a munkaerő, olcsóbb a PET-palack.

Pékáru kereskedelem

Többek között a dél-békési pékségek, sütőipari cégek vágya teljesült azzal, hogy a battonyai határátkelő megnyílt a kis-teherforgalom előtt. Ezek a vállalkozások, Aradot kívánják ellátni friss pékáruval, ami kerülőúton nem lehetséges.

4.2.2.2. Faipar

Az importból a faáru behozatala igazán jelentősnek tekinthető, s ezért adott az ötlet, hogy ez lehetne egy bartertermék. A fa azonban Romániában nemzeti kincs, így árucsere szóba sem jöhet, a fáért minden eladónak meg kell kapnia a kemény-valutát, ellenkező esetben, megbüntetik. A vállalkozóknak, akik fát adnak el külföldieknek, úgynevezett licencet kell kérniük, ez nem jelent számukra többletköltséget csupán egyfajta statisztika a kivitt fákról, illetve annak ellenőrzésére szolgál, hogy az ellenérték valuta beérkezett-e. Faáru iránt az igényünk teljes-körű, fenyőtől a különféle nemes fákig, a rönkfától, az egyedi faragott bútorokig.

Fafeldolgozó ipar

Gyakorlatilag minden – határmenti - fafeldolgozó érdeklődik a romániai beszerzési lehetőségek iránt. Őket elsősorban a rönkfa – keményfa, tölgy, nemes-tölgy - érdekli, bérmunkát nem akarnak végeztetni, s félkész árura sincs szükségük, hanem saját kapacitásukkal kívánják a fát feldolgozni. Ezek a cégek általában stabil nyugati piaccal rendelkeznek, s az alapanyaghoz akarnak kedvezőbb áron hozzájutni. A probléma azonban az, hogy sok esetben a hazaihoz hasonló minőségű árut a hazai beszerzési forrásoknál lényegesen drágábban kínálnak. Egyrészt, hogy a nyugat-európai árakat ismerve a magyaroknak is hasonló áron kívánnak értékesíteni, másrészt az érvényben lévő limitált árak nem minden típus tekintetében kedvezőek. Ilyen esetekre szokták azt mondani, hogy érdemes lenne Romániába fát szállítani.

Épületfa kereskedelem

Az épületfa – fenyő fűrészáru - behozatallal természetesen leginkább építőanyag-nagykereskedők foglalkoznak, akik különféle építőanyagokkal látják el a határmenti román építőanyag-kereskedőket. A fenyő fűrészárut kedvező áron tudják beszerezni. A folyamatos export-import tevékenységük ellenére – tekintve, hogy a fa nemzeti kincs - mindkét oldalról el kell indítani a pénzt. Annak ellenére, hogy a békés megyei vállalkozások, a határ másik oldaláról szerzik be a fát, nem igen tudják a megyében értékesíteni. Ez természetesen abból is adódik, hogy a közelség miatt túlkínálat van, de sokkal inkább annak tulajdonítják, hogy maga az egész építőanyag piac pang a megyében az alacsony számú építkezések miatt; ezért a megyei épületfa importőrök, döntően a Dunántúlon értékesítenek, egészen az osztrák határig.

Bútoripar

A román bútoripar minőségi termékei ismertek, s kedveltek, mert valódi fából készülnek, illetve a faragott bútorok külön értéket képviselnek. Több megyei bútorkereskedő importálja őket, s nem csak az üzleteikben, hanem tovább-eladási céllal is értékesítik.

4.2.2.3. Építőanyag kereskedelem

Sok multinacionális vállalat már évek óta kereskedelmi képviseletekkel jelen van Romániában, illetve némelyik már gyárat is telepített. Mint ahogy Magyarország is Budapest központú, úgy Románia is Bukarest központú, és ez az a terület ami jobban fejlődik, ott nagyobbak is a felvevő piacok. A bukaresti körgyűrűn, végig hatalmas beruházások folynak, de a magyar lakta területek is biztatóak. A külföldi építőipari cégek (németek és osztrákok), melyeknek már Magyarországon is vannak gyáraik, nekik a határmenti kapcsolatban az a lényeg, hogy Magyarország CEFTA tag, így Romániába az itthon előállított termékek büntető vám nélkül bevihetőek. Megfelelő dokumentációval a származást igazolni kell. A német, vagy az osztrák előállítású terméket ugyanakkor büntetik a határon. Amit kiszállítanak, az magasabb minőségű, mint amit általában Romániában gyártanak, s amelyik cég külföldi tulajdonban van, az általában az általa megszokott jó minőséget akarja beépíteni, így van piaca a bevitt árunak.

Az építőanyag kereskedelemben a fuvarköltség nagyon megnövelheti az anyag árát, ezért vannak előnyben a békés megyei nagykereskedő vállalkozók, a határon túli értékesítések terén. Nem csak Arad és Bihar megye piacát érik el olcsóbban, de Kolozsvár, Déva vonaláig a román építőanyag kiskereskedőknek olcsóbb nekik tőlünk vásárolni, mint Bukarestből, a fuvarköltségek miatt. Ezen túlmenően Románia belsejében mélyebben is sikereket tudnak elérni, mert sok esetben nincs elég áru.

„Beljebb valamit alakítanunk kell, azért is akarnánk felvenni ottani román üzletkötőket, hogy találják meg az értékesítési lehetőségeket, valamint ez által csökkentsük a távolság okozta nehézségeket.”

4.2.2.4. Gépipar

Gépipari együttműködések, gépipari termékkereskedelem tekintetében a határmenti kapcsolatokat a sokszínűség jellemzi. (Bevásárló-turizmus, export-import, bérmunka végeztetés, beszállítás)

A bevásárló-turizmus léte a már említett műszaki cikkekre is érvényes magas vámnak, s a romániai áruhiánynak köszönhető. Bevásárló-turizmus keretében nem csak a közvetlen fogyasztói cikknek tekinthető szórakoztató-elektronikai, épületgépészeti termékek, autóalkatrészek kerülnek ki, hanem kimondottan a termelést, ipari termelést szolgáló gépek, alkatrészek; mint például mezőgazdasági gépek, pneumatikai elemek, stb.

Nyugat-európai minőségi műszaki cikkeket, alkatrészeket gyártó cégek közül van olyan, amely nem mer, vagy nem akar a román piacra lépni. Ezért fordul elő, hogy a román disztribúciós jogokat – például - békés megyei vállalkozóknak adnak át – mondván, hogy ők jobban ismerik a román piacot. Csakhogy ezek a megyei disztribútorok sem feltétlen szállítanak Romániába. A pénzügyi kockázatok és a magas vám miatt jobban szeretnek helyben eladni a román vásárlóknak készpénzért, s az, hogy a román partner vámoltat, vagy másképp oldja meg a szállítást az már nem tartozik rájuk.

„A pneumatika elemek Romániában nem nagyon szerezhetők be, esetleg Bukarestben; ezért gondoltuk mi azt, hogy itt a határ mellett kell ilyet csinálni, hogy ismerjék meg a termékeinket. Ez úgy történik, hogy forintban ők kifizetik, megkapják a vámoláshoz szükséges papírokat, és elviszik magukkal, nyilván a határon lerendezik az Áfát és a vámot. Ez bevált tapasztalat – jobb, mint bármilyen utalás jelen pillanatban; mivel nem olyan óriási összegekről van szó; ezt láttuk célszerűnek. Igazából csak próbálkozni kell, a feleket megismerni a túloldalon, és ha lesz egy kölcsönös bizalom, akkor ez majd másképp fog működni, hogy még gyorsabban lehessen dolgokat szállítani ki.”

Gépipari termékek közül leginkább olyan termékeket szeretnek a magyar vállalkozók importálni, melyek Romániában nyugat-európai piacra készülnek. Például valamilyen kevésbé minőségigényes autóalkatrészt, mert így ugyan ahhoz a minőségi áruhoz jutnak hozzá, mintha azt az adott nyugat-európai autóalkatrész kereskedő hazai dealerétől vették volna, csak töredék áron. Mondhatni, hogy tisztességtelen cselekedet egy márkatulajdonos értékesítési hálózatát megkerülni, de a márkabirtokos tisztessége is megkérdőjelezhető, ha ugyan azt a terméket 3-4-szeres áron adja.

Ha a hazai vállalkozók a német piacra beszállítók termékeikkel, akkor a román igényeknek mindenképpen megfelelnek; s a piacbővítés lehetősége, valamint közeli román - pl.: aradi - gyárnak való szállítás, kedvező lehetőséget rejt magában. Általában a kisebb üzem tud beszállítani a nagyobb gyárnak, Romániában pedig a nagyok még állami tulajdonban vannak, likviditási problémával küzdenek, nem eléggé nyereségszemléletűek, túlbürokratizáltak. A vállalkozók hosszas előkészítő munka, próbagyártás után jutnak el a szerződéskötés szintjére; s mégis előfordul, hogy minden szerződési feltétel, szállítás, áruminőség ellenére a román fél nem fizet, vagy nem tud fizetni, már a kapcsolat elején.

„Sajnos az aradi gyár még állami tulajdonú. Próbálkoztunk bizonyos árucserével is, mert van náluk egy olyan vadonatúj habgyártó berendezés, amit ők nem tudnak használni, de mi tudnánk. Ennek, vagy a megvásárlását, vagy a bérleti szerződéssel történő idehozatalát kezdeményeztük, még azzal a gondolattal is, hogy beszámítanánk az általunk készített habkészítmények értékkiegyenlítésébe, de a részükről ez is megbukott adminisztrációs problémák miatt. Egy évtizede ott áll náluk becsomagolva ládába, de olyan vámértéket tüntettek volna föl, meg olyan értéken kívánták volna értékesíteni, ami elfogadhatatlan a számunkra, mert akkora áron itthon is tudunk új gépet venni, s nem 10 éveset; valamint a vám miatt végképp nem érné meg. Nem találjuk a közös utat, pedig keressük.”

Az olcsóbb beszerzési lehetőségektől hajtva a megyei gépipari cégek előtt nem idegen a gondolat, hogy határon túli gyártóval alakítsanak ki beszállítói kapcsolatot, különösen az alacsonyabb bérek és alapanyagok ismeretéből kiindulva. A kapcsolatkeresés során azonban több akadályozó tényezővel találkoznak. A román vállalkozók árajánlatai általában magasabbak, mint a hazaiaké. Jelentős probléma az anyagmegfelelőség, egyáltalán az anyagbiztosítás, valamint az elkészített alkatrész minősége. A hazai cégek általában az Uniós piacra is szállítanak, s ott ismerik a kelet-európai minőségeket, s általában kikötik, hogy milyen alkatrész milyen országból, vagy az alapanyag mely gyárból nem származhat. Ezért csak kisebb tételeket, amiket nagy biztonsággal tudnak ellenőrizni, olyanokat építenek be. Az anyagösszetételnek műbizonylatolva kell lennie és, általában ha kevésbé meghatározó a gép működése szempontjából, akkor építik be.

A kapcsolatépítés során a legbiztosabb bizalmi tényező, hogy a leendő román partner rendelkezi-e valamilyen nyugat-európai referenciával; hiszen ha oda meg tud felelni, akkor ide is meg fog…

„Kelet felé csökken a munkaerő ára. A baj csak az – szervezés, hatékonyság – sok ilyen korszerű szavakkal való dobálódzás a divat -, de az ebben való elmaradás az okozója annak, amit nem ért meg egy német; ha mi tizedannyiért dolgozunk, akkor a termékeink ára miért nem kerül tized annyiba. Hát ezeknek a tényezőknek a hiánya miatt nem. Ugyanaz igaz a román viszonylatban is, ha csak 8-10 ezret keresnek kint az emberek, akkor miért nem ötöde, hatoda a román ár a magyarénak. Csak a szervezetlenség, az alacsonyabb szintű hatékonyság miatt ez nem jön ki.”

4.2.2.5. Könnyűipar

A textilipar tekintetében az a helyzet, hogy a megyei üzemek is bedolgozást végeznek, nyugat-európai megrendelők számára, így hosszabb távra előre tekintve a román varrodákban, textilüzemekben konkurenciát látnak. A román munkaerő olcsóbb, azonban az esetek egy részében nem tudnak egyenletes jó minőséget biztosítani, s nem is mindig van meg ehhez a megfelelő technikájuk.

„Mi is bérmunka jelleggel dolgozunk, kötöttárut dolgoztatunk fel. Annak nincs értelme, hogy itthon köttessem meg, szabjam ki, szállítsam ki, állíttassam össze, s hozzam vissza.”

Más kézimunka igényes alapanyagok romániai beszerzésében viszont van fantázia, például Arad és Nagyszalonta környékéről, cirokseprűgyártáshoz, cirokszakállat hoznak be. A kézimunkaerő még mindig jelentős Romániában, s a cirokszakáll-vágás az kézimunkaerő igényes. Magyarországon a ciroktermesztés eléggé hullámzó, hol dömping, hol hiány van, s ezeknek a hullámoknak a tompítása mindenképpen szükséges Romániából cirkot behozni. A határ közelsége miatt szintén lehetőség a kisebb – mivel Romániában elég jelentős a megmunkált fabútor készítés - faesztergályos üzemek félkésztermékeit is behozni, akár seprűnyelet, akár különböző bútor-kiegészítőket.

4.2.2.6. Építőipar

Logikusnak tűnik az az elképzelés, hogy békés megyei építőipari vállalkozók, a határmenti román megyékben fővállalkozói, vagy akár alvállalkozói státuszban építsenek, de ez inkább csak elképzelés szintjén létezik. Az építőanyag kereskedelem, és az építőipar felfutása Romániában akkor lesz igazán tapasztalható, ha majd beindul a privatizáció, s az új valódi tőkeerős tulajdonosok új ipari csarnokokban fognak gondolkozni, valamint a sok lepusztult épületet helyre akarják majd hozni. Jelen probléma az, hogy a kinti cégek tőkeszegények és így egy ilyen építkezést nem tudnak megvalósítani, még kisebbeket sem.

A leendő piaci előny abban látható, hogy az érdekelt vállalkozások szerint kinti román korszerű építőipari technológiákat alkalmazó cégek nagyon kevesen vannak. Az újabb épületszerkezeti technológiák sem állnak kint rendelkezésre, anyaguk van, csak pont az a baj, hogy eléggé megbízhatatlanok, a DIN szabványnak nem felelnek meg. Az EUROCODE szabványok amik a DIN-re alapulnak, sokkal komolyabb építőanyag gyártást feltételeznek. E miatt nagyon még az sem oldható meg, hogy csere ellentételezéssel valamilyen építőanyagot adjanak helyette.

A tervezők jók, felkészültek, másrészt nem is lehet az ő tervezőiket kihagyni, mert védik a saját tervezési piacukat; ottani szakember részvétele nélkül tervet nem hagynak jóvá.

4.2.2.7. Idegenforgalom

A határmenti idegenforgalmi szervezéssel foglalkozó vállalkozóknál megjelent az az elképzelés, hogy a román, - erdélyi - partnerekkel közös turisztikai kínálattal - akár közös kiadvánnyal, vagy video-filmmel - jelenjenek meg. Az Alföld és a hegyvidék jól kiegészíthetnék egymást.

Egyelőre azonban a problémákról tudnak számot adni, s nem az eredményről. A legnagyobb gondnak rögtön az elején jelentkezik, nem igen találnak olyan partnert, akikkel hosszútávon együtt tudnának működni.

„Megegyeztünk egy dologban, falusi turizmust indítunk egy 80%-ban magyarok lakta erdélyi településen, megszerveztem, hogy kimegyek egy videóssal, hogy három napot rászánunk, erdélyi lakások video-felvételeinek az elkészítésére, hogy be tudjuk mutatni egy reklámfilmen, s mire kiértem nemcsak, hogy az nem volt megszervezve, hogy el tudjunk menni a házakhoz, hanem aki megígérte hogy megszervezi nem is volt elérhető a faluban. A tervezett 25 felvételből négyet tudtunk elkészíteni, a két nap alatt, mert egyszerűen nem volt megszervezve. Mikor legközelebb kimentem szintén megegyeztünk abban, hogy előkészítik a dolgokat összehoznak egy üzleti partnerrel, mindent megígérnek és sokkal kevesebbet teljesítenek, s ez nemcsak a román üzleti partnerekre, hanem leginkább a romániai magyar üzleti partnerekre jellemző, sokkal többet vállalnak és sokkal kevesebbet teljesítenek.”

Próbálták feltérképezni, hogy milyen együttműködési lehetőségeik lehetnének, - a békés megyeiek főképp a Bihar-hegység nyújtotta lehetőségek iránt érdeklődtek. Sajnos eléggé lehangoló tapasztalatokat szereztek. Például Biharfüredet, s környékét tragikusnak minősítették. Itt találtak olyan szálloda gyanánt kínált helyeket, melyek gyakorlatilag európai norma szerint elfogadhatatlanok.

A nagyváradi szállodaárak pedig a magyarhoz képest is nagyon drágák. Ami itt lehetőség lett volna színvonalában Nagyvárad mellett Félixfürdő, de – tapasztalataik szerint - úgy tűnik, hogy ők meg vannak elégedve a vendégforgalommal, s nem nagyon érdekelte őket, hogy magyar vendégeket is fogadjanak – mintha nem érdekelte volna őket a többletprofit lehetősége.

4.2.2.8. Üzleti szolgáltatások

Az üzleti szolgáltatási tevékenység is lehet kétirányú. Akár román, akár magyar vállalkozónak Romániában és Magyarországon egyaránt szüksége lehet arra, hogy valamilyen üzleti szolgáltatás vegyen igénybe; s ráadásul az is lehetséges, hogy maga a vállalkozó vigye át a szolgáltatását a határon.

Az utóbbi esetben információink alapján az alábbi területek emelhetők ki:

- Az egyik az új technológiák, alkatrészrendszerek értékesítése során oktatási, betanítási igény is felmerül a vásárló román fél részéről.

- A másik terület pedig szintén a korszerűbb technikán alapuló vagyonvédelmi szolgáltatás. Romániában többnyire csak az élőerős őrzés tekinthető elterjedtnek, komolyabb technikai háttér nélkül. E lehetőséget kihasználva - a közelség miatt előbb Arad környékén - próbálják meg a teljes szolgáltatási skálájukat értékesíteni az ezzel foglalkozók.

- A harmadik terület a szállítmányozás; - bár szakmai besorolás szempontjából nem e fejezetbe tartozik, de az egyszerűség kedvéért itt említjük. A szállítmányozás az alapja a határmenti áruforgalomnak. A megyei vállalkozóink viszont több évtizedes kapcsolataiknak köszönhetően, megfelelő ismertséggel rendelkeznek Romániában, talán ők azok, akik a legpozitívabban értékelik a határmenti kapcsolatokat.

Visszatérve az első esetre, amikor a vállalkozók a külkapcsolat építés során szándékoznak valamilyen szolgáltatást igénybe venni a szomszédos országban, vagy még itthon.

Ilyen szolgáltatók közé sorolhatjuk a profitorientált vállalkozások közül, a külkereskedőket, jogászokat, pénzintézeteket és ismét a szállítmányozókat. Az intézmények közül a kamarákat, vállalkozói központokat, alapítványokat.

A profitorientáltak szolgáltatás-szortimetjét az elérhető profit határozza meg. Az intézményeknek viszont magasabb szintű szempontokat figyelembe véve kell a szolgáltatásstruktúrájukat kialakítaniuk; azt kell figyelembe venniük, hogy mi szolgálja a kapcsolatok fejlődését leginkább, s mit igényelnek a vállalkozók az adott szolgáltatás jövedelmezőségét figyelmen kívül hagyva. A választ arra, hogy a magyar-román viszonylatban milyen intézményi szolgáltatásokat vesznek, s vennének igénybe a vállalkozók, megkapjuk a következő fejezetben taglalt szolgáltatási igények felsorolásából.

4.3. A határmenti kapcsolatokkal rendelkező vállalkozói igények

A kérdőívek alapján az alábbi szolgáltatásokra az ábráról leolvasható mértékben jelölték meg az igényüket a válaszadók.

A mélyinterjúk által szerzett tapasztalatok alapján azonban ennél lényegesen részletesebb igénylista összeállítására nyílott lehetőség, ám a fenti ábra mindenképpen kihangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szempontjából az információ és a kapcsolatéhség csillapítására van leginkább igény; azaz, hogy rátaláljanak az ideális üzleti partnerekre, és befektetési célpontokra.

Egyes kiemelt szolgáltatások igénye a válaszadók százalékában

58 cég válasza alapján

A vállalkozói elvárások:

A – sűrűn kihangsúlyozott - politikai párbeszédet igénylő problémák – vám, garanciák - megoldásának kezdeményezését, megoldását, önkormányzati, kormányzati szinten.

A közlekedési hálózat (utak, határátkelők, stb.) fejlesztése, hogy a két megye áruforgalma, a kapcsolattartása fizikai formában is javuljon.

Pénzügyi, banki, befektetési biztonság megteremtése.

Intézményi, üzleti szolgáltatói szegmensben:

Leginkább azt szeretnék elérni, hogy a két kamara kapcsolata minél intenzívebb legyen; ugyanolyan szintű legyen a kiszolgálásuk az aradi kamaránál, mintha Békéscsabán lennének - illetve, mintha román érdeklődők lennének, - egyes elképzelések szerint, a problémát úgy lehetne a legegyszerűbben megoldani, a közvetlen a békéscsabai kamara létesítene Aradon egy irodát. Amiért ilyet kérnek, az az, hogy kint Romániában az ottani kamaráktól nem mindenben kapnak felvilágosítást, illetve keményen megkérik a tájékoztatás árát, és sokszor nem azokat a szolgáltató partnereket ajánlják, akik az adott témában járatosak. Ráadásul az így ajánlott vállalkozók többnyire drágábban dolgoznak mint azok akikkel később a kapcsolatépítés során megismerkednek; azaz a tájékozatlanságuk sokba kerül.

- Segítséget, tájékoztatást, friss információkat kérnek, az alábbiakat illetően:

• 
  a román jogszabályok, kiírások elérhetőségét lehetőleg magyar nyelven (adózás, pénzügyek, biztosítás, cégalapítás, privatizáció, pályázati kiírások, tenderek ),

• 
  segítséget az eltérő kimutatások (számviteli) értelmezésében,

• 
  céginformációs adatbázist, minősített román szolgáltatói adatbázissal,

• 
  üzleti ajánlati adatbázis bővítését, fokozottabb partnerközvetítést,

• 
  gyakoribb, célcsoport-szelektáltabb kiállítások, üzletember találkozók szervezését,

• 
  külkereskedelmi, vámügyi ügyleti tanácsadás,

• 
  a kapcsolatépítést szolgáló képzéseket, tanfolyamokat

• 
  érdekképviseletet a politika felé a gazdasági anomáliák felszámolására, s a kontroll gyakorlásának megszerzése

• 
  követelések rendezésében segítséget, alkalmazható erkölcsi, morális garancia rendszer kidolgozását.

• 
  A már meglévő szolgáltatások esetén a hatékonyság növelését, s a jövőbeni folyamatosság biztosítását kérik.

A vállalkozók esélyeit javító, de magasabb szinten megfogalmazott igények:

Jelen és leendő határmenti vállalkozási övezetek, vám-szabadterületek, innovációs központok, ipari parkok marketingstratégiájának kialakításakor figyelembe venni a határmentiségben rejlő lehetőségeket a magyar és a román cégek számára, a kedvezőbb vállalkozói klíma megteremtéséhez, valamint a korszerű tudás, technológia, know-how megszerzéséhez.

Felkészülni arra, hogy Magyarország hamarabb lesz az EU tagja mint Románia, így a leendő EU határ újabb kihívást fog jelenteni, mind az előnyök, mind a hátrányok tekintetében.

A román fél (politikai és gazdasági szféra) segítése az EU integrációt illetően, tapasztalatok átadása, tanácsadás akár közigazgatási, akár vállalkozói szinten, lobby szomszédaink érdekében.

5. A magyar-román gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségei, a kapcsolatok javításához szükséges konkrét lépések

5.1. A gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségei programjavaslatok szintjén

A továbbfejlesztés irányát az igények határozzák meg. Az előzőekben felsorolásra került igények az alábbi programjavaslat szintű lista elemeinek megvalósításával elégíthetőek ki.

Bármilyen továbbfejlesztési lehetőség, elképzelés tekintetében mielőtt tovább lépnénk, be kell szereznünk a tervezéshez szükséges információkat.

„A” A határmenti regionális együttműködés erőforrásainak felmérése, a gazdasági kooperációk, projektek előkészítése céljából.

1. Természeti erőforrások

2. Humánerőforrások

3. Gazdasági erőforrások:

1. Ágazati szerkezet, iparszerkezet

2. Termékszerkezet, minőségi szempontból, technológiai színvonal

3. Értékesítési piacok, kereskedelmi hálózatok

4. Gazdasági szolgáltatók

5. Idegenforgalmi szolgáltatók

5.1.1. Politikai szint.

„B” A határmenti gazdasági kapcsolatokban szerepet játszó vállalkozók gazdaságpolitikai igényeinek érvényre juttatása.

Ez az a programpont ami leginkább segíthetné, a határmenti kapcsolatok fejlődését, s ez tekinthető az elsődleges megoldandó problémának, mert minden további program terv sikerét befolyásolja, az előző fejezetekben olvashattuk – ennek hiánya magyar-román gazdasági kapcsolatok fékezője.

1. Érdekképviseleteken keresztüli érdekérvényesítés, lobby-tevékenység, a gazdaság és a politika szereplőinek együttműködésére, a román féllel való sikeres problémamegoldásra

2. A határmenti kapcsolatok fejlődését akadályozó közigazgatási, jogi rendellenességek feltárása, megoldási javaslattétel, jogharmonizáció

3. Gazdasági elemzés készítése a határmenti kapcsolatok javításával elérhető kölcsönös előnyök feltárására

„C” Felkészülni az EU-integrációs kihívásokra a magyar-román viszonylatban

1. A leendő új schengeni határ jelentette kihívásokra felkészülni, előnyökkel és hátrányokkal szembesíteni a vállalkozókat a határ mindkét oldalán.

2. A magyar integrációs tapasztalatokat átadni a román félnek; elősegíteni Románia mielőbbi integrációját

5.1.2. Gazdasági szint.

„D” További intézményi együttműködés fejlesztése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok fejlesztésére létrehozott hazai és nemzetközi intézmények tevékenységének koordinálása, gazdagítása, térségbe ágyazása érdekében.

1. Esetleges új intézmények kialakítása, illetve ehhez szükséges előtanulmány készítése

2. Együttműködési megállapodások megkötése, a kapcsolatok tartalommal való megtöltése, illetve ezek ösztönzése

3. A folyamatos, kölcsönös információ áramlás biztosítása, feltételrendszerének megteremtése

4. Közös gazdaságfejlesztési projektek kialakítása

5. Közös forrás- és tőkekoordináció

„E” Magyar-román határmenti gazdasági kapcsolatok fejlesztését segítő információs adatbank létrehozása, elérhetőség biztosítása, működtetése

1. Helyzet és igényfelmérés

1.1. Adat és információ igény feltérképezése

1.2. Vállalkozói és intézményi üzleti szolgáltatást és információt nyújtók  feltérképezése

2. Adatbázis tervezés, információ gyűjtés és feldolgozás

3. Szoftver, hardver, intézményi és humánerőforrás szükséglet biztosítása az elérhetőség szétterítése és a naprakészség érdekében

4. Az információs rendszer marketingstratégiája

5. A további („E”, „F”…) pontokat segítő információ közvetítői feladat

6. Folyamatos monitoring, feed-back

„F” Személyes üzleti, gazdasági kapcsolatok fejlesztése

1. Üzletember találkozók, szakmai utazások

2. Szakkiállításokon való részvétel

3. Tréningek, képzések szervezése, a vállalkozások működését érvényesülését, kapcsolatépítését elősegítő témákban.

4. Tapasztalatcserék a határmentén és más EU-s határmenti együttműködések tanulmányozása

5. Befektetői konferenciák szervezése

6. Az együttműködés nyelvi bázisának fejlesztése

„G” Közös fejlesztési, üzleti, beruházási, befektetési projektek támogatási rendszerének, intézményeinek kialakítása

1. Előtanulmány a szervezeti rendszer kialakítására; a szervezet létrehozása vagy kijelölése

2. Pályázati keretfeltételek kidolgozása, forrásrendszer létrehozása, forrásközvetítés

3. Segítségnyújtás a vállalkozói elképzelések projektként való megfogalmazásában, elkészítésében, üzleti terv elkészítésében; forráskoordinációs tanácsadást végeznek, marketing-tanácsot adnak

4. Monitoring

„H” Az ipari parkok, vállalkozói övezetek biztosította lehetőségek felhasználása a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok fejlesztésére

1. A régió ipari parkjainak célzott marketingje, a határon túli vállalkozók betelepülésének elősegítésére.

2. Határon átnyúló kooperációs láncok létrehozásának segítése, az információs bázis létrehozása, a klaszteresedés, a beszállítói hálózat fejlesztése, és a szinergikus hatások elérése céljából.

3. A 2. pontban létrehozott ipari parki együttműködés, nemzetközi szinten való bemutatása, újabb nemzetközi források és vállalkozások térségbe csalogatásának céljából. II. Marketingstratégia.

„I” A határmenti árucsere forgalomhoz kapcsolódó tranzit és bevásárló turizmus kulturáltságának javítása és infrastruktúrájának fejlesztése.

1. Helyzetelemzés

2. A szükséges infrastruktúra meghatározása (utak, parkolók, higiéniai infrastruktúrák, kereskedelmi helyek, szálláshelyek, vendéglátó helyek)

3. Finanszírozási forrás lehetőségek feltérképezése, megteremtése

„J” Mezőgazdasági együttműködési lehetőségek fejlesztése

1. Állategészségügyi, állatorvosi együttműködések, kapcsolattartások fejlesztése

2. Növényegészségügyi, növényvédelmi együttműködések erősítése.

3. Tenyésztői, nemesítői, technológia fejlesztői együttműködések erősítése, referencia üzemek létesítése.

4. Piaci együttműködési információs rendszer kiépítése, elérése annak hogy az értékesítési integrációk számára ne legyen határ, a piaci hatékonyság döntsön.

5.2. Konkrét lépések

Magyarországon még kevés a tapasztalat a vállalkozások regionális, lokális fejlesztésére, az országos programok is most formálódnak, a keretek most alakulnak.

Kulcskategóriának a versenyképességet kell tekinteni, mely figyelembe vételével megfogalmazott fejlesztési célok eszközei és leendő hatékonyságuk megbecsülhető. Sikeres, a határmenti megyéket érintő fejlesztéseket csak úgy érdemes tervezni és megvalósítani, ha egységes fogalomrendszerre, szemléletre alapozódnak, nem pedig egymást is gyengítő ötletek kavalkádjaként jelennek meg. Éppen ezért a helyi kezdeményezések csak akkor számíthatnak sikerre, ha a regionális elképzelésekbe, programokba integrálódnak; azaz a tervezési szinteken kialakításra kerülő koncepciókat, programokat a helyi kompetens szereplők aktív részvételével kell kialakítani. Az így elkészült „keretet” pedig, úgy kell megtölteni tartalommal, hogy a megfogalmazott igényeket maximálisan kielégítsék, ezért a szükséges lépéssor a következőképpen vázolható fel:

1. A megyei határmenti gazdasági kapcsolatokban érdekelt szereplők igényeit a képviselő szervezetek aktív részvételükkel érvényre juttatják, a különböző tervezési szintek koncepciójának, stratégiai és operatív programjainak a kidolgozásában.

2. A megyei gazdasági és politikai szféra együttműködése a közös érdekérvényesítés céljából.

3. A regionális programok által biztosított keretrendszeren belül, annak szellemével összhangban olyan projekteket létrehozni és hatékonyan működtetni, melyek a fentebb megfogalmazott vállalkozói igényeket maximálisan kielégítik.

Projekt szinten ilyen konkrétumok, például a battonyai határátkelő megnyitása a kis-teherforgalom számára, vagy a két kamara között létrejövő számítógépes online kapcsolat, a romániai cégalapítás segítése, valamint egyéb a vállalkozásokat érintő jogi kérdések tekintetében.

Békéscsaba, 2000. március. 17.

Tóth Tamás
elemző-közgazdász

6.Felhasznált szakirodalom:

- Terra Studio kft/LCH Európai Stratégiák kft: „A magyar-román határmenti térség területfejlesztési koncepciója és programja”

- DARFT: A Dél-Alföldi Régió Kis- és Középvállalkozás-fejlesztési Operatív Programja

- DARFT: Dél-Alföldi Régió határmenti operatív fejlesztési programja