Részlet a művészeti író, egy közös pályázatunkhoz írt munkájából.

Képzőművészeti kiállításokon – természetszerűleg – kész műveket látunk, de ritkán adódik lehetőségünk arra, hogy tanúi legyünk, érzékeljük a művek elkészülésének processzusát, pedig ez nagyon érdekelheti, érdekli is a szakmát, s a nagyközönséget is. A projekt címe TeleArt Tárlat. Ennek rövid tartalmi összefoglalója a következő:

Egy tíz évvel  ezelőtt kezdődött, kortárs képzőművészeket bemutató portréfilmsorozat epizódjai számára minden  “főszereplő” egy-egy alkotásának megszületését  is  rögzítette Erős Péter rendező-operatőr (H.S.C.). Ennek pár percesre rövidített változata szerepel is minden elkészült produkciókban. A művészek az akkor és így elkészült alkotásaikat promóciós megfontolásból (írásos nyilatkozattal) felajánlották a már akkor körvonalazódó TeleArt Tárlat számára.

A TelaArt Tárlat tehát a megszületett műalkotásokból, azok mellett, alkotásonként saját, úgynevezett digitális keretben folyamatosan vetített pár perces (néma), a munkafolyamatot dokumentáló filmrészletekből,  valamint a művész nagyított és barnított portréjából áll, a mellette olvasható rövid magyar és angol nyelvű életrajzi adatokkal.

A rendszerváltást követően minden politikai oldal célul tűzte ki, hogy különféle akciókkal megpróbálják erősíteni a magyar kortárs képzőművészet megismertetését, elismertetését.   Ezen kisérletek mellett  a TeleArt projekt egy kiérleltebb művészeti koncepcióra épül, olyan alkotók bemutatásával, akiknek nagy része az elmúlt évtizedekben jelentős érték teremtő tevékenységével alapvetően befolyásolta a kortárs magyar képzőművészet progresszív irányú alakulását. A kiválasztott alkotók életművükkel, munkásságukkal egy széles érték minőséget képviselnek, de ez – jelen esetben, a tervezett kiállítás  technikai megvalósulása miatt – messzemenően indokolt.

A  résztvevő művészek “névsorát” természetszerűleg determinálja az a körülmény, hogy korábban leforgatott – végső soron – portré filmekről  - illetve azok egy részéről - van szó. Hogy korábban szakmailag jó döntések születtek, azt alátámasztja a művészek  és életművek sofélesége, melyek között alapvető választóvonal, hogy szerepelnek közöttük már elhunyt és élő alkotók. 

Az elhunytak  a következők: Angyalföldi Szabó Zoltán, Balázs Irén, Gy. Molnár István, Fóth Ernő, , Mácsai István, Paizs László, Papp Oszkár, Rác András, Schéner Mihály, Velekei József Lajos, Vilhelm Károly. 

A névsorból érzékelhető, annak szakmai és generációs változatossága. Van közöttük textilművész, festőművész, grafikusművész, szobrászművész. A róluk adott vizuális információk különösen nagy jelentőségűek, hizen  az ő teljesíítményük e szcénának részét képezi, akár tradicionálisabb felfogásúak, akár kísérletezőbb szemléletüek.

A művészek másik csoportjánál külön jelentősége van a szentendreieknek, Deim Pálnak, Balogh Lászlónak, Kocsis Imrének, Aknay Jánosnak, ef. Zámbó Istvánnak, Tzortzoglou  Georgios-Yorgosnak, Szakács Imrének, Pirk Lászlónak,  Velekei József Lajosnak, de a szellemében ide sorolható Baska Józsefnek is.

Több generáció képviselteti magát, a korelnök Károlyi Ernőtől, az alföldi realisták egyik utolsó képviselőjétől  Szurcsik Jánostól, a fiatalok közé sorolható  Őry Annamáriával, Adorján Attilával, Atlasz Gáborral, Giricz Mátéval. Szakmai szempontból igen erős középgeneráció (felső középgeneráció) képviselteti magát Fehér László, Szabados Árpád,  Szkok Iván,  Mayer Berta, Birkás István,  Nagy Gábor és mások jelenlétével. Rendkívül lényeges, hogy szobrászok is szerepelnek a kiállítók között, így Gádor Magda, Lesenyei Márta, Nagy Sándor, Palotás József, Kutas László. Fontos, hogy Budapesten és Szentendrén kívül más vidéki helyszíneken élő művészek is képviselhetik a magyar művészetet, így  Palotás József, Birkás István, Kéri László,  Lóránt János Demeter.

Felsorolásunk ehelyütt példálódzó, a résztvevők teljes névsora mellékletben olvasható. A művészek a maguk  szakmai, generációs és stílusbeli összetettségében szinte minden felfogást képviselnek, ami a jelenegi magyar kortárs képzőművészet tárgykészítő vonulatait illeti. Ez a körülmény csak még inkább figyelmet keltő.

A  filmsorozat elkészítése során találták szembe magukat az alkotók azzal a problémával, hogy mint az élet sok más területén:  a kortárs művészek megítélése terén is “ahány ház, annyi vélemény”. A Műsorgyártó Alkotóközösség a lehető legkörültekintőbben járt el a felkérendő művészek kiválasztásánál. Kikérték galériák, művészettörténészek, művészeti írók tanácsát, segítségét. Kétségtelen, hogy a felkért jelentős művészekből néhány a filmterv valamelyik fázisában végül is nemet mondott. Ezt megértéssel kellett fogadni, mert amit a filmek nyilvánosságra hoznak az a művészeti alkotómunka legféltettebb titkairól lebbenti fel a fátylat. 

Az elképzelés szerint maga a kiállítótér meghatározó színe a grafit szürke. A speciális spot reflektorok kizárólag a műtárgyakat világítják meg, miközben összességük a csillagos eget idézik. A belépő tehát már  - filmes nyelven szólva - a totál képben is egy minden eddigitől eltérő látvánnyal találkozik. Az egész tér látványát misztikussá teszi a  műalkotások mellett vibráló kis digitális képkeretek összessége. E színorgia ellentéte az alkotó művészek sepia tónusúra nagyított portréja.

Minden film záró momentuma, hogy a művész, mintegy egyetértése jeléül hagyományos módon aláírta művét. Ezek a  szignók  is a művészek fotójának környezetében lennének bemutatva. 

Az egész  elképzelés egyik alapeleme, hogy a TeleArt Tárlat alkalmas terep arra, hogy a – természetszerűleg  spontán folyamatos érdeklődés mellett – tudatosan tervezett látogatásokat is szervezzünk, hiszen a bemutatón mintegy félszáz, más-más művész-karakterű, hagyományos és különleges alkotói módszereket alkalmazó alkotó adhat a látogató számára örök életre szóló – végső soron -  “mesterkurzust”. Önmagában ez a lehetőség - kombinálva magyar szakemberek esetleges tárlatvezetésével - lehet az a PR kampány, mely előrelépést jelenthet a magyar kortárs képzőművészet hazai és nemzetközi megismertetésében, népszerűsítésében. 

Az alkotók  régi tervüket valósítanák  meg ezzel a bemutatóval, hiszen folyamatos tapasztalatuk, hogy  világszerte a közönség széles érdeklődése övezi a műtárgyak elkészítésének folyamatát. Jelezzük, hogy az Artisjusnál 080410001T  szám alatt és a  Magyar Szabadalmi Hivatalnál 000005  szám alatt önkéntes műnyilvántartásba  vetettük a  projektek koncepcióját.