TeleArt Tárlat

Bemutatkozik a TeleArt Tárlat

TeleArt Tárlat

A TeleArt projekt a jogutód nélkül megszűnt BTTV Műsorgyártó Alkotóközösség a Magyar Szabadalmi Hivatalban 2006. április 26-án Önkéntes Műnyilvántartásba vetetett koncepciója. Nyilvántartási szám: 000005 Szerzője: Erős Péter rendező-operatőr

A projekt célkitűzése, hogy egy egyedülálló, a kortárs képzőművészetet népszerűsítő, támogató akciósorozattal egy nemzetközileg is jegyzett interaktív tárlatot hozzunk létre. A TeleArt projekt ötvözi a filmkészítést egy speciális bemutatási gyakorlattal.

A művész által elkészített műtárgy bekerül a tárlat speciálisan felszerelt termeibe. A kiállítótérben a műalkotás és a mellette közvetlenül felszerelt monitor képez egy egységet. Minden műtárgy saját digitális képkeretet kap, ahol a látogató folyamatosan megtekintheti a műtárgy elkészítését bemutató – mindenképpen- 10 perc alatti filmrészletét. Ekkor és így jön létre a TeleArt tárlat.

A kiállító művészek terembeosztása

Első terem: Adorján Attila, Aknay János, Ambrus Lajos, Angyalföldi-Szabó Zoltán, Atlasz Gábor,

Balázs Irén, Balogh László, Baska József, Birkás István, Bo Cronqvist, Bráda Tibor

Második terem: Csák Máté, Csorba Simon László, Deim Pál, ef. Zámbó István, Fehér László, Fóth Ernő,

Gádor Magda, Giricz Máté, Gy. Molnár István, Jónák Tamás, Jozefka Antal

Harmadik terem: Kántor Lajos, Károlyi Ernő, Kéri László, Kocsis Imre, Kovács-Gombos Gábor,

Kozma István, Lehoczky Krisztina, Lóránt János Demeter, Mácsai István, Mayer Berta, Nagy Gábor

Negyedik terem: Nagy Sándor, Naomi Devil, Őry Annamária, Paizs László, Palotás József, Papp Oszkár, Pirk László, Rácz András, Rádóczy Gyarmathy Gábor, Schéner Mihály, Stuifzand Lous,

Ötödik terem: Szabados Árpád, Szakács Imre, Szkok Iván, Szurcsik János, Turcsán Miklós, Tzortoglou Georgios -Jorgos, Végh András, Velekei József Lajos, Vilhelm Károly

Forgatási emlékek fotóalbumunkból - lapozzon!

Dr. Feledy Balázs művészeti író tanulmánya

Feledy Balázs: TeleArt Tárlat

Részlet a művészeti író, egy közös pályázatunkhoz írt munkájából.

Képzőművészeti kiállításokon – természetszerűleg – kész műveket látunk, de ritkán adódik lehetőségünk arra, hogy tanúi legyünk, érzékeljük a művek elkészülésének processzusát, pedig ez nagyon érdekelheti, érdekli is a szakmát, s a nagyközönséget is. A projekt címe TeleArt Tárlat. Ennek rövid tartalmi összefoglalója a következő:

Egy tíz évvel ezelőtt kezdődött, kortárs képzőművészeket bemutató portréfilm sorozat epizódjai számára minden “főszereplő” egy-egy alkotásának megszületését is rögzítette Erős Péter rendező-operatőr (H.S.C.). Ennek pár percesre rövidített változata szerepel is minden elkészült produkciókban. A művészek az akkor és így elkészült alkotásaikat promóciós megfontolásból (írásos nyilatkozattal) felajánlották (az azt szervező író, rendező-operatőr számára) a már akkor körvonalazódó TeleArt Tárlat számára.

A TelaArt Tárlat tehát a megszületett műalkotásokból, azok mellett, alkotásonként saját, úgynevezett digitális keretben folyamatosan vetített pár perces (néma), a munkafolyamatot dokumentáló filmrészletekből, valamint a művész nagyított és barnított portréjából áll, a mellette olvasható rövid magyar és angol nyelvű életrajzi adatokkal.

A rendszerváltást követően minden politikai oldal célul tűzte ki, hogy különféle akciókkal megpróbálják erősíteni a magyar kortárs képzőművészet megismertetését, elismertetését. Ezen kisérletek mellett a TeleArt projekt egy kiérleltebb művészeti koncepcióra épül, olyan alkotók bemutatásával, akiknek nagy része az elmúlt évtizedekben jelentős érték teremtő tevékenységével alapvetően befolyásolta a kortárs magyar képzőművészet progresszív irányú alakulását. A kiválasztott alkotók életművükkel, munkásságukkal egy széles érték minőséget képviselnek, de ez – jelen esetben, a tervezett kiállítás technikai megvalósulása miatt – messzemenően indokolt.

A résztvevő művészek “névsorát” természetszerűleg determinálja az a körülmény, hogy korábban leforgatott – végső soron – portré filmekről - illetve azok egy részéről - van szó. Hogy korábban szakmailag jó döntések születtek, azt alátámasztja a művészek és életművek sofélesége, melyek között alapvető választóvonal, hogy szerepelnek közöttük már elhunyt és élő alkotók.

A névsorból érzékelhető, annak szakmai és generációs változatossága. Van közöttük textilművész, festőművész, grafikusművész, szobrászművész. A róluk adott vizuális információk különösen nagy jelentőségűek, hiszen az ő teljesítményük e szcénának részét képezi, akár tradicionálisabb felfogásúak, akár kísérletezőbb szemléletűek.

A művészek egyik csoportjánál külön jelentősége van a szentendreieknek, Deim Pálnak, Balogh Lászlónak, Kocsis Imrének, Aknay Jánosnak, ef. Zámbó Istvánnak, Tzortzoglou Georgios-Yorgosnak, Szakács Imrének, Pirk Lászlónak, Velekei József Lajosnak, de a szellemében ide sorolható Baska Józsefnek is.

Több generáció képviselteti magát, a korelnök Károlyi Ernőtől, az alföldi realisták egyik utolsó képviselőjétől Szurcsik Jánostól, a fiatalok közé sorolható Őry Annamáriával, Adorján Attilával, Atlasz Gáborral, Giricz Mátéval. Szakmai szempontból igen erős középgeneráció (felső középgeneráció) képviselteti magát Fehér László, Szabados Árpád, Szkok Iván, Mayer Berta, Birkás István, Nagy Gábor és mások jelenlétével. Rendkívül lényeges, hogy szobrászok is szerepelnek a kiállítók között, így Gádor Magda, Nagy Sándor, Palotás József. Fontos, hogy Budapesten és Szentendrén kívül más vidéki helyszíneken élő művészek is képviselhetik a magyar művészetet, így Palotás József, Birkás István, Kéri László, Lóránt János Demeter.

Felsorolásunk ehelyütt példálódzó, a résztvevők teljes névsora a művészek terembeosztása című fejezetben olvasható. A művészek a maguk szakmai, generációs és stílusbeli összetettségében szinte minden felfogást képviselnek, ami a jelenlegi magyar kortárs képzőművészet tárgykészítő vonulatait illeti. Ez a körülmény csak még inkább figyelmet keltő.

A filmsorozat elkészítése során találták szembe magukat az alkotók azzal a problémával, hogy mint az élet sok más területén: a kortárs művészek megítélése terén is “ahány ház, annyi vélemény”. A Műsorgyártó Alkotóközösség a lehető legkörültekintőbben járt el a felkérendő művészek kiválasztásánál. Kikérték galériák, művészettörténészek, művészeti írók tanácsát, segítségét. Kétségtelen, hogy a felkért jelentős művészekből néhány a filmterv valamelyik fázisában végül is nemet mondott. Ezt megértéssel kellett fogadni, mert amit a filmek nyilvánosságra hoznak az a művészeti alkotómunka legféltettebb titkairól lebbenti fel a fátylat.

Az elképzelés szerint maga a megvalósításra váró kiállítótér meghatározó színe a grafit szürke. A speciális spot reflektorok kizárólag a műtárgyakat világítják meg, miközben összességük a csillagos eget idézik. A belépő tehát már - filmes nyelven szólva - a totál képben is egy minden eddigitől eltérő látvánnyal találkozik. Az egész tér látványát misztikussá teszi a műalkotások mellett vibráló kis digitális képkeretek összessége. E színorgia ellentéte az alkotó művészek sepia tónusúra nagyított portréja.

Minden film záró momentuma, hogy a művész, mintegy egyetértése jeléül hagyományos módon aláírta művét. Ezek a szignók is a művészek fotójának környezetében lennének bemutatva.

Az egész elképzelés egyik alapeleme, hogy a TeleArt Tárlat alkalmas terep arra, hogy a – természetszerűleg spontán folyamatos érdeklődés mellett – tudatosan tervezett látogatásokat is szervezzünk, hiszen a bemutatón mintegy félszáz, más-más művész-karakterű, hagyományos és különleges alkotói módszereket alkalmazó alkotó adhat a látogató számára örök életre szóló – végső soron - “mesterkurzust”. Önmagában ez a lehetőség - kombinálva magyar szakemberek esetleges tárlatvezetésével - lehet az a PR kampány, mely előrelépést jelenthet a magyar kortárs képzőművészet hazai és nemzetközi megismertetésében, népszerűsítésében.

Az alkotók régi tervüket valósítanák meg ezzel a bemutatóval, hiszen folyamatos tapasztalatuk, hogy világszerte a közönség széles érdeklődése övezi a műtárgyak elkészítésének folyamatát. Jelezzük, hogy az Artisjusnál 080410001T szám alatt és a Magyar Szabadalmi Hivatalnál 000005 szám alatt önkéntes műnyilvántartásba vetettük a projektek koncepcióját.

A "Szász Endre story"

A minap került nyomdába Körmendi Anna három kötetből álló életrajzi ihletésű könyve. Ebben, tőlem kért alapanyagok segítségével, nagyon plasztikusan írta meg a művészeti témájú videóimmal kapcsolatos történéseket. Őt idézem:

" Akkoriban a Sopron TV szakértőként foglalkoztatta Erős Pétert, aki 1973-ban végzett rendező-operatőr szakon a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Érdekes véletlen volt, hogy Bakonyiéknak Péter szülei szomszédjai voltak Budapesten, és Bakonyiék nagyon jó referenciát mondtak róla. Pétert 2003 őszén ismertem meg egy soproni kiállításunk alkalmával. Azután sokszor megfordult nálunk, sokat mesélt a soproni viszonyokról, emberekről, beavatott olyan múltbéli titkokba is, amelyeket biztosan soha sem tudtunk volna meg. Nagyon sokat segített a beilleszkedésünkben, mert jól ismerte felesége révén is (aki soproni születésű volt), a soproni közeget, ő is több évet élt és dolgozott Sopronban a város turisztikájával foglalkozott.

Egy alkalommal Péter azzal keresett meg minket, hogy szívesen csinálna egy 25 perces filmet az Artner-palotáról, a gyűjteményünkről. Miután nagyon kedvező árat mondott, megállapodtunk. Megírta a forgatókönyvet, amelyet jóváhagytunk, és vártuk, hogy hozza a stábot. A legnagyobb megdöbbenésünkre a stáb ő volt egymaga, ha kellett bevilágított, ő forgatott, minden hókuszpókusz nélkül. Előre megbeszélte, és felkereste például Bereczky Lorándot, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját, hogy véleményt kérjen a gyűjteményünkről. Volt egy jó hangú narrátora, Kiss József színész, rendező személyében, aki felmondta a szöveget, és volt egy vágó, akivel együtt dolgozott évek óta. A zenei aláfestést is, a feliratokat is Péter rakta össze. Már az első percben kiderült hatalmas rutinja. Nekem aktívan közre kellett működnöm, segítenem a képzőművészeti, szakmai munkát, hogy a fontos műtárgyak vágóképként bekerüljenek, és odakerüljenek ahová valók.

Izgatottan vártuk a kész filmet, amely jól sikerült. Az Artner-palota kincsei címet kapta. Sokat segített a film abban is, hogy számtalan helyen tudtuk bemutatni a gyűjteményünket, olyanoknak is, akik nem jártak Sopronban. Azonnal bemutatta a Sopron TV, sőt engedélyünkkel, azóta is folyamatosan vetíti. Egyszerre ismertté váltunk a soproni nagyközönség előtt, sokan megszólítottak az utcán is, amikor esténként sétáltunk Mátéval, és elismerésüket fejezték ki. Nagy és pozitív reklámot jelentett. Megcsináltattuk a német és angol mutációs példányokat is, amelyek a külföldi kiállítások előkészítésénél jelentettek sokat.

Az együtt dolgozás során hamar kiderült, több témában azonos az érdeklődési körünk Péterrel. Elmesélte, hogy az általa vezetett alkotócsoport 1978-ban készítette el „A Képcsarnok videó galériája” című sorozatot, melyben az akkor élt festőművészeket mutatták be, Moldován Istvánt, Kurucz D. Istvánt, Szabó Vladimírt, Cziráki Lajost, Bornemissza Lászlót, Benedek Jenőt és ifj. Benedek Jenőt stb.

1988-ban a stúdió megkérte az akkor Sopronban dolgozó Erős Pétert, hogy próbálja meg az itt letelepedett Szász Endre festőművészt rábírni, egy róla szóló portréfilm elkészítésére. Baráti közvetítéssel fogadta is őt Szász mester, kérve, hozzon valami festészeti témájú, megnézhető munkáját. A már említett Képcsarnok sorozatból ő a Győrben dolgozó Cziráki Lajos filmjét választotta. Ez telitalálatnak bizonyult, mert Cziráki Szász nagyon jó barátja volt. Úgy mondta Péternek, ő sok időt tölt a WC-jében, ezért, hogy kellemesen teljen az idő, oda egy Cziráki képet akasztott a falra. A film előkészítési szakaszában, vélhetően, a mester megkedvelte Erőst, mert felajánlotta, hogy az amerikai televíziókban oly népszerű műsorát ismételné meg a kamerája előtt. Ez arról szólt, hogy Szász élő adásban, nagyon rövid idő alatt festett meg egy képet, megmutatva alkotói módszerének rejtett titkait. A tervezett film megszületett, és annak sikere inspirálta Erős Pétert a folytatásra. Megjegyzés: a Szász Endrével készült film az alábbi "Gomb"-ra kattintva nézhető meg.

2002 végén, az 1995 óta működő produkciós cégüket saját filmgyártó eszközök beszerzésével fejlesztették, önálló filmgyártó céget jegyeztettek be, és produceri tevékenységet indítottak feleségével, Frank Ildikóval. Svédországban készítették Bo Cronqvist svéd festőművészről cégük első művészeti témájú portréfilmjét, melyet aztán több, megközelítően hatvan követett.

Mi 2004-ben, a sikeres „Artner-palota kincsei” című film után kezdtünk el beszélgetni egy művészfilm-sorozatról, az általunk támogatott művészekről, akik az idősebb korosztályhoz tartoztak, így sürgető volt megörökítésük.

Mára már sajnos tényleg nincs köztünk Schéner Mihály, Angyalföldi Szabó Zoltán, Balázs Irén, Mácsai István, Papp Oszkár, Fóth Ernő, Kántor Lajos, Rác András, Paizs László, akikről e sorozat keretében Erős Péter filmet készített.

A művészek, amikor meghallották a lehetőséget, nagyon boldogok voltak, szívesen működtek közre, az volt a különlegessége ennek a sorozatnak, hogy nemcsak az alkotó művész életét mutatta be, a művész elmondása és a fotók alapján, hanem a művészetét is végigkísérte, bepillantást engedett a műtermébe, és egy képet vagy szobrot a művész a kamera előtt alkotott. Szakközreműködőként végig részt vettünk a forgatáson. Péter minden filmbe egy aktuális eseményt is beiktatott, kiállításmegnyitót, vagy pl. Schéner Mihálynál a Civitas Pinceszínház előadását, amelyet Mihály tiszteletére művei és versei felhasználásával játszottak. Általában megszólaltatta az adott művésszel foglalkozó szakembert is.

Péter sorozatokban gondolkozott, ezért lett „A pillanat festői" című produkció második epizódja a mi első választásunk a Prágában élő Hajnal Mihály festőművészről szóló film, amelyet Prágában forgatott. 2005 januárjában indult a MűvészVilág sorozat, ennek első felkért szereplője Mácsai István festőművész lett. Mácsai ebben az időben már nagyon súlyos beteg volt, annak az évnek a nyarán meg is halt. Fogadta Erős Pétert, megnézte néhány filmjét, és igent mondott a vállalkozásra. Jelezte, orvosai időnként váratlanul is felülvizsgálatra, kezelésre rendelhetik. Így váratlan helyzetekre is fel kell készülniük. Általában délután három órára beszélték meg a találkozókat. Péter – mintha ez véletlen lenne – mindig pont háromkor nyomta meg a kapucsengő gombját. Mácsai ezt a pontosságot – no meg, hogy Erős egymaga volt rendező, riporter, operatőr, világosító, hangmérnök – nagyra értékelte, mert akkor már nagyon zavarta volna, ha sok ember nyüzsög körülötte. A kialakult kölcsönös szimpátiának volt köszönhető, hogy a tavaszi hónapok egyikén, amikor már többet nyomta a mester az ágyat, mint ült a festőállványa előtt, hajlandó volt egy másik filmben elmesélni az itáliai Velencével kapcsolatos kalandjait. Más már biztos nem juthatott volna ehhez a lehetőséghez.

A megörökített művészek névsora érdekes keresztmetszetét adja a XXI. század első évtizedének, az elkészült filmek a hazai művészeti törekvésekről tudósítanak. A MűvészVilág, a MűvészVilág Szentendrén, Tűnődések, és Közelképek főcímmel készültek el a sorozatok."

A könyv, "Egy szenvedély története" címmel 2017 Karácsonya előtt látott napvilágot. Benne a dedikáció: "Filmjeink készítőjének, kedves munkatársamnak, segítőmnek Sopronban. Anna"

Máté gyenge fizikai állapota miatt egy különleges módját választották, hogy barátaiknak átadják a tiszteletpéldányokat. Fő utcai lakásukban szerveztek egy három napon keresztül tartó fogadást. Mátéval, több filmem főszereplőjével, ekkor találkoztam utoljára. Szívelégtelenségbe hunyt el a remek építész. Utolsó éveinek általa felújított soproni palotáin emléktáblák őrzik emlékét.

Szász Endre fest, a fenti történet videós melléklete

A művészek bemutatása, első terem:

Az életrajzok feltöltése folyamatos!

Adorján Attila:

1968-ban született Balassagyarmaton 1986-tól Óbudai Festőiskolában tanult 1991- 1996 Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak Mesterei: Veress Sándor és Maurer Dóra voltak. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1996- ) Fiatal Képzőművészek Stúdiója (1996-2003) HUNGART (2005) Részlet az interjúból: Az első rajzzal kapcsolatos élményem az kisgyermekkoromhoz köthető, amikor is a nagymamámék házához közeleső kisboltba anyukámmal elmentem és a boltba belépve az első utam a polchoz vitt, ahhoz a polchoz, ahol a rajzfüzeteket tartották. Ahol gyorsan a hónom alá egy rajzfüzetet, ceruzával és már nyargaltam is hazafelé. Otthon volt egy kis fonott asztalom, nádfonatú asztalom, székkel. Leültem, és gyorsan telerajzoltam ezt a füzetet. Ez Érsekvadkerthez köthető ez az élmény, ami gyermekkorom egyik meghatározó helyszíne volt. Az általános iskolai rajztanára folyamatosan kiemelt figyelemmel kísérte Attila kezdeti szárnypróbálgatásait. Hatodik hetedikes lehetett, amikor már egyre több időt szentelt a rajzolásnak. Hetedik –nyolcadik osztályos koromban tudatosult bennem, hogy komolyabban szeretnék a képzőművészettel foglalkozni. Ezért a Török Pál utcai képzőművészeti szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet. Ahová végül is nem vettek fel. Így kerültem Balassagyarmatra bőrdíszműves tanulónak. 1991-ben vettek fel a Képzőművészeti Egyetemre Svábi Lajos rektorsága alatt. Veres Sándor osztályába jártam. Nagyon meghatározó éveket töltöttem az ő osztályában és nagyon nagy szeretettel gondolok az ő pedagógia és művészeti segítségére.

Aknay János:

A szentendrei Régi Művésztelep tagja, a Vajda Lajos Stúdió alapítója, vezetője. Kossuth díjas, Munkácsy díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa. Jelenleg a MAOE elnöke. Folyamatosan jelentkezik nívós hazai és külföldi kiállításaival. Több jeles közgyűjtemény őrzi munkáit. Aknay népszerű, keresett művész. A kínálatban a rá oly jellemző „Emlék ” egy Szentendre motívum feldolgozása. Török Katalin művészeti író szavai egy kiállítás megnyitóján: “Szeretném előrebocsátani, hogy Aknay egy nagy varázsló. Igazi elhivatott festő, és kincset érő közösségi ember. Ami napjaink zaklatott társadalmi közéletében a legnemesebb emberi magatartásformák egyike. Igazi festő, mert folyton folyvást új képek robbannak ecsetjei alól, a jelenlegi tárlatnak is körülbelül egy harmada ebben az évben készült. (-) Köztudott, hogy a jó műalkotás mindig több annál mint ami első ránézésre futtában szemlélve látható rajta. A jó kép egyik ismérve, hogy megunhatatlan, hogy fel kell fedezni, hogy részenként és cseppenként tárulkozik csak fel. Hogy magához bilincsel de sokszor nem értjük, miért? Meg szoktunk elégedni azzal, mert olyan szép...”

Ambrus Lajos:

Ambus Lajost az általa Felsőlajoson szervezett művészeti alkotótelepen ismertem meg. Ő az ebbe a körbe tartozó csapat kimondott és kimondatlan egyik vezetője. Karakteres alakja, színes egyénisége tükröződik az általa alkotott akvarekben is. Munkásságának jó ismerője, Bishof Ferenc így ír a művészről: Képzőművész, aki vadászik, vagy vadászó képzőművész. Lehetne így is jellemezni Ambrus Lajost, a Kecskemét mellett, Ballószögön lakó festőművészt. Szakállas, erős alkata mindig feltűnt a Gemenci Alkotótáborban. Beszélgetéseinkkor kitűnt, hogy nem csak festi, rajzolja a természetet, de aktív vadászként óvja, vigyázza is. 1952-ben Nagykőrösön született, lehet, hogy a bába már akkor összekeverte a babaolajat az olajfestékkel, de mint vallja, amióta az eszét tudja, mindig festő akart lenni. Az elhatározást bizonyára erősítette édesapja is, aki maga is festő volt. Az ambíciókkal telt fiúnak szerencséje volt, már iskolái megkezdésekor felismerték tehetségét és művészeti szakkörökben Palkó József, valamint Udvari Gyula és Goór Imre festőművészek segítették első lépéseit. A gimnáziumi és Közgazdasági Főiskolai évek alatt a festészetben is tovább képezte magát. B. Mikli Ferenc és Bozsó János Munkácsy díjas festők előbb mint magántanárok, az évek múltával mint barátok oktatták. Minden lehetőséget kihasznált, ahol tanulhatott (rajzkörök, tanítóképző főiskola) és nyarainak nagy részét a Zebegényi Nemzetközi Képzőművészeti Szabadiskolán töltötte. A sok tanulás meghozta a gyümölcsét. 2000-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Palettáján van a linómetszés, a szekkó, a freskó készítése is, nagy lélegzetű munkái a Ballószögi katolikus templom oltárképe, a Stáció olajképei, míg szülővárosában ökumenikus hitéleti képeket festett. Számos kiállítása volt Európában, művei eljutottak Amerikába és Afrikába is és számos hazai magángyűjteményben láthatók.

Angyalföldi-Szabó Zoltán:

Atlasz Gábor:

Lapzárta után érkezett: Atlasz Gábor alkotta meg a bp.-i Ferences kórház kápolnájának festményeit. Wehner Tibor művészettörténész írja a művészről: „ Az expresszív láttatás által vezérelt festői törekvés – mely a XX: század festészetének egyik legjelentősebb áramlatává emelkedett – az ezredfordulót követően számos kortárs alkotó munkásságában tovább él: a feszültségek, a nyugtalanságok tükröztetései, a felkorbácsolt belső én kiírásai a kor autentikus, szükségszerű művészeti kivetüléseiként értékelhetők. Ezek a szükségszerűségek éltetik és teszik hitelessé Atlasz Gábor az újjáéledt realizmus jegyében megszülető alkotásait, melyek egy következetesen épülő, viszonylag kevés műből szerveződő életmű fontos megalapozói lehetnek. Somhegyi Zoltán művészettörténész, műkritikus állítja a következőket: „ Nagy kiváltság a jelenést tudatosan megélni. Sokkal szokványosabb, hogy az átélés öntudatlan pillanatában látott vízióra később emlékezzünk tudatosan. Alapvetően tehát nagyon ritkán megfogható, egyben-átélhető, pillanatában tudatosítható akár látomás, akár inspiráció vagy az ihlet. (-) Az viszont még csak az első fokozat, hogy a látomás tudását megkapja. A második, amikor a tudatosságot magát átéli. A tudatosságban rejlő lehetőségek válnak kiaknázhatóvá. A tudatosság tudássá, termékeny tudás, művészetté formálódik. Ars longa, vita brevis. A művészet hosszantartó, az élet rövid.

Balázs Irén:

Az Iparművészeti Főiskola „díszítőfestő” szakán végzett, 1958-ban. Ő már ekkor is olyan képeket festett, amelyeken mindig feltűnt a textil, egy-egy csipke vagy kelmedarab lenyomataként, kollázsként. A hatvanas évek óta végképp áttért a textilművek készítésére. Kezdetben a népi művészet és az ősi, primitív ábrázolási mód mellett a régi papi ornátusokat díszítő kitömött figurák voltak az ihletői. Többszörösen egymásra varrt, hímzett, tömött virágai, kötelekből keményített indái, jutából készült, töméssel domborított primitív arcvonásokat hordozó figurái, alakjai és fejei láttán igazolódik, hogy általuk először próbálta kiismerni a textil kifejező erejét. A lausanne-i biennálén szerepelt „Figura síkban és térben” című műve - amely egy életnagyságú baba mellett hímzett szabásmintáját is bemutatta - ez már jelzi a hímzés felé fordulását. Hímzett képeinek témái őselemek, grafikonok, amelyeken valami élő, változó dolognak az elvont meghatározását, rendjét ábrázolta (tűz, víz, raszterek és reflexek). Egy helyütt így írt: „...egyenletes tájékozódási pontokat hímezek, egy másik pontrendszerrel előállítom a teret, majd a minta következik.” Anne Morell angol művészettörténész a kortárs hímzésekről írott könyvében négy oldalt szentelt művészetének. Balázs Irén egyedülálló, senkiéhez nem hasonlítható életművet teremtett, amely egyaránt képet ad a gondolkodó művész előrelépéseiről és kitűnő reprezentánsa a magyar textilművészetnek

Balogh László:

Szentedre élő klasszikus mestere. Már az 1973-ban kiadott Művészeti Kislexikon is (Barcsay Jenő és Deim Pál társaságában) Balogh mestert említi mint konstruktivista festőt. Munkácsy-díjas, a város díszpolgára. Feledy Balázs művészeti író szavai, 2005-ös kiállításának megnyitóján: “Mert Balogh természetesen nagyon modern, nagyon mai, hangsúlyosan nem posztmodern és ugyanakkor viszont egyfajta hagyományt képvisel. De nem ódivatúan konzervatív. Sohase ment tehát a divatok után. Vagyis a művészetének levegőe mindig friss és abban amit csinál, mindig benne van a korszellem. Ugyanakkor mindig valamiféle hagyomány nagyon erősen és nem tagadhatóan szintén benne van ebben a művészetben. Mert természetesen õ is a természetelvû felfogástól halad az elvont felé, a figurálistól a nonfiguratív felé. De egész művészete - és ez a mai kiállítás is, például az én számomra - a köztes minőség csodáit tárja elém. Ahogy nonfiguratív meg nem is, konstruktivista is meg nem is. És ezek a különleges köztes minőségek egy valamiféle új minőséget teremtenek az õ piktúrájában. Soha sem volt trend festõ Balogh László, mindig vállalta a széllel szemben való haladást a festészetben. Sohasem a konformizmus hanem mindig a nonkonformizmus volt rá jellemző. És nem a konvencionális (-) festõi megoldások festője. Ezek manapság, visszatekintve erre a hosszú pályára, hallatlanul fontos értékek. (-) Bizonyos festõi törvények modellezése az egész konstruktivizmusra jellemző, egyfajta rendet teremtõ elv érvényesítése. És a szerkezet fontossága.

Baska József:

Birkás István:

Bo Cronqvist:

Bo Cronqvist Svédország jegyzett művésze. Ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Filmtörténeti kurzuson járt a budapesti Filmművészeti Főiskolán. Képzőművészeti tanulmányai során Barcsay Jenő könyvéből ismerte meg az anatómiát. Diplomamunkáját a magyar származású Nicolas Schöffer szobrászművészről írta, akivel találkozott is Párizsban. Fontos kiállításai voltak Sopronban, Egerben és Győrben is. A Szépművészeti Múzeum is vásárolt tőle egy alkotást. Hitvallása: „ Ha nekilátok a munkához, akkor mindig egy álom vagy egy érzés inspirálja a gondolataimat. Mindez a belsőmből fakad, a privát szférámból. Nincs rá semmilyen magyarázat. Jóleső érzés tölt el és ez ki is tart amíg a festőállvány előtt ülök. Néha a természet , a táj ihleti képeimet. Az országom hangulatának egyéni ábrázolása teszi azokat jellegzetesen sajátommá. A tengerész romantika, az északi tradíciók és a meseszerűség keveredése tükröződik grafikáimon és festményeimen. Talán úgy nevezhetném stílusomat, hogy ez a romantikus szimbolizmus egyik irányzata. A képeim minden eleme jelent valamit: a vitorlás hajó a felfedezés izgalmáról, a kis északi ház a türelemről és a nyugalomról, a drámai hegyvonulatok a veszélyről, a zöld növényzet az örömről mesél mindazoknak akik elgondolkoznak képeim mondanivalóján. Arra törekszem, ezért is dolgozom, hogy minél több ember csodálkozzon rá a képeimre. Amelyekkel különféle érzelmeket szeretnék kicsalogatni belőlük. Hiszem, hogy festményeim témái más és más nézőben különbözően hatnak. A képet segítenek a gondolataik felszabadításában, de hogy melyeket, abban döntőnek fontosságúak az általuk megélt élethelyzetek sora. (Filmek: A pillanat festői és a MűvészVilág sorozatok)

Bráda Tibor :

Szeptember 18-án született Karcagon. Ötvenhat, amikor felkerült Budapestre és felvételt nyert a Képzőművészeti Gimnáziumba. Középiskolai tanulmányok után (melyet élete egyik legszebb periódusaként jellemez nekem Bráda Tibor) első próbálkozásra megnyílt előtte az Andrássy úti Képzőművészeti Főiskola kapuja. Annyi nehézséggel, hogy esti szakra vették fel, melyről a baráti segítséggel megírt, jól hangzó fellebbezés segítette át a nappali szakra. Hogy aztán az itt töltött évek után rögtön tanársegédként fogják itt Bráda tanárurat. Említsük meg, hogy legkedvesebb szakmai tanára Szentiványi Lajos (Bráda szerint az ország egyik legjobb koloristája) volt, ezekben az években a Főiskola rektora Domanovszky Endre volt. A Magyar Festészet Napját is ebben a kerületben találták ki, pontosan Bráda műteremében. Ez 2002-ben történt, és miután egyre nőtt, egyre gyarapodott , ezért úgy döntöttek, hogy ezt most már nem lehet partizán módon csinálni, és kénytelenek voltak egy alapítványt létrehozni, ez ma a Magyar Festészet Napja Alapítvány, és ennek a kuratóriumának vagyok én az elnöke volt hosszú évekig Bráda mester.

Csák Máté:

Méltán népszerű, sokat foglalkoztatott építészmérnök. Az elmúlt években Sopron több jelentős műemléképületét újította fel az utókor számára. Kevesen tudják, hogy mint a Műegyetem egykori hallgatója tanulmányai során ismerkedett a rajzolás tudományával. Innen fakad a képzőművészet iránti szeretete, hogy aztán később akvarelljeivel a Képcsarnok Vállalat egyik sikeres művészévé váljon. A kollekcióban szereplő „Bécs” című akvarellje azért egyedi és különleges, mert a Csák Mátéról készült portréfilmben a mester ezt a képet készíti el, így annak születését követhetjük nyomon a vázlatkészítéstől a szignálásáig. Természetesen a munka a helyszíni impressziók begyűjtésével, egy a késõbbiek során jól használható ceruzás skicc elkészítésével kezdődik. Olyan motívumokat rögzít, melyek összessége, átkomponált elemei kifejezik viszonyulását a témához. Az elkészült ceruza - vázlat Csák Máté dolgozóasztalán várja, hogy a művészi akaratot közvetítõ ecset, a vízfesték pasztillák segítségével megfesse a művész egyik új alkotását. A szárnyaló fantázia, a valóság szabad értelmezésének lehetõsége egy régi idõk hangulatát árasztó új tartalmat eredményez. Egy olyan érzésvilágot, melyben sűrüsödik mindaz az emlék amit Bécs ezen fontos temploma felidéz az akvarell alkotójában.

A művészek bemutatása, második terem:

Az életrajzok feltöltése folyamatos!

Csorba Simon László:

Deim Pál:

ef. Zámbó István:

Fehér László:

Fehér László 1953. március 17-én született Székesfehérváron.Szakmai pályafutása, mint oly sokaknak a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumban kezdődött. A később csak – csak beilleszkedő kisképzős Fehér László számára egyenes út vezetett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Tizennyolc éves volt akkor, ilyen fiatalon első nekifutásra nem igen vettek fel jelentkezőt ide. Ebben az időben Domanovszky Endre volt a rektor és mestere Szentiványi Lajos lett. 1988-ban megkapták a világútlevelet. Ez volt az a pont, amikor Fehér mester egzisztenciális problémái megszűntek. Ahogy meséli: Senki nem hiszi el, hogy egyik pillanatról a másikra ki tudtam menni, hívtak a galériák, különböző múzeumi kiállításokon vettem részt. Lehet hazudni, kellemes kis képecskéket festeni, de ha az ember nem vállalja fel azt az igazságot, ami a lét értelme, és ami az egész életünk mozgatója, attól a pillanattól kezdve értelmetlen a művészet. (-) És ez volt óriási nagy mondása Kokas mesternek, ami végig kísért egész utamon. Vállald önmagad, fiam, akár a börtön árán is! És (-) évtizedek múltán egyre inkább pontosan tudtuk, hogy 20 – 21 évesen mikor megkaptuk ezt az erkölcsi instrukciót, hogy mit jelentett ez? Hogy mi az az erkölcsi tartás és emberi morál ami igazából kell, hogy mozgassa az embert.

Fóth Ernő:

A néhány éve váratlanul elhunyt mester életútját számos kritika, műértő elemezés és könyv mutatja be. A legutóbbit Aszalós Endre művészettörténész jegyzi. Fóth Ernő megkapta a Munkácsy díjat és az Érdemes művész díjat. Számtalan hazai és külföldi csoportos és önálló kiállításon szerepeltek művei. Ugyancsak reprezentáltak azok a legrangosabb külföldi ( Moszkva, Új-Delhi, Róma, ) és hazai közgyűjteményekben. Ezek között is kiemelendő a Magyar Nemzeti Galéria. A kollekcióban szereplő „Meditáció XY” című műve azt a problémakört járja körbe, mely a mestert egész pályáján foglalkoztatta. Egy- egy új alkotása hosszan formálódott a keze alatt. A képeket lépésről lépésre fejlesztette. Tehát nem neki esett, hogy azon álltó helyében készre is csinálja. A munka megkezdése előtt a készülő kép víziója még homályosan derengett a gondolataiban. Így fogott a munkához, aztán ha megtorpant a folyamat, félrerakta a festményt. Hetekig, van hogy hónapokig. A mester kevés színt használt. De ehhez gyorsan hozzáfűzte, hogy „általában!” A képeinek témái nem kívánják meg a tarkaságot. Ha újra elővéve, nem tetszett a látható eredmény, lekaparta a festéket a vászonról és újra kezdte az egész munkafolyamatot. Ezt nevezte egy belső vívódásnak.

Gádor Magda:

Giricz Máté:

A fiatal művészgeneráció tagja, a híres Gyarmathy Tihamér festőművész unokája. Az Egyetem elvégzése óta több kiállításon mutathatta be új és legújabb alkotásait. A film forgatása során megszületett „Szentháromság” című festménye természetesen a napjainkban készülő alkotásai sorába tartozik. Mátéban már a munka megkezdése előtt benne megvan az a művészi elképzelés, amit végezetül szeretne a vásznon viszontlátni. Vázlatot nem készít a tervéről. Minek is készítene, ő már csak olyan alkotó, aki szereti ha menet közben a fantáziája módosítja a terveit. Úgy fogalmaz, hogy hagyja, hogy a kép dolgozzon rajta, ő meg viszont a képen. Hagyja, hogy a felvitt színek és formák újabb és újabb ötleteket adjanak neki. Megosztja a felelőséget és egyben a dicsőséget is, hiszen komolyan úgy tartja, az alkotás kettejük munkáját tükrözi. Úgy határozza meg, hogy valamiféle figuratív formavilág felé vonzódik. De az alkotásait sem figuratívnak, sem absztraktnak nem nevezi. Amit csinál, az leginkább a kettő közötti állapotnak felel meg. Szeret egy utat hagyni a nézőnek, ezért nem ad konkrét válaszokat arra, hogy mit is látnak a képein. Annak örül, ha ezt is, azt is belelátnak az alkotásaiba.

Gy. Molnár István:

Hajnal Mihály:

Jónák Tamás:

Jónák Tamás, Szentendrén élő és dolgozó festőművész, Sábi Lajos tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Wehner Tibor művészettörténész, a mester munkásságát kimagasló teljesítményként értékelő művészettörténész 2003-ban elhangzott gondolatait a következők: „... Különösen fontos ez egy olyan, magányosan dolgozó,generációhoz nem tartozó,csoportokhoz nem csatlakozó,a művészeti trendekkel nem foglalkozó művész esetében, mint Jónák Tamás,aki hosszú szentendrei alkotóperiódusa ellenére is megőrizte művészi függetlenségét, aki makacs következetességgel a maga útját járja. És közben nem merevedett meg,nem vált manírok rabjává. Sokoldalú műfaji,technikai érdeklődését ez az együttes szépen reprezentálja: rajzok,sokszorosított grafikák és sokszorosított egyedi lapok, pasztellek,és persze ecsettel és festőkéssel a vászonra felhordott olajfestékkel rögzített kompozíciók válogatása ez az együttes,amelyben néhány technikai gócpont is megjelölhető. De legyen művészettörténeti idézetként rögzült hidegtű vagy linóleummetszet, a művész arcképeként a nézőre kétkedőn tekintő arc rajza, a festőt a műtermében megjelenítő,vagy mitológiai alakokat megelevenítő olajkompozíció, a művész mindenkor megőrzi a tradicionális képformát : a keretek,és az eszközök ,az anyagok és a technikák a klasszikusokat; a kifejezések, a hatóelemek és a mű-közegek a klasszikus avantgarde szellemét sugározzák.”

Jozefka Antal:

Jozefka Antallal a bizonyos, már említett felsőlajosi művésztelepen ismertem meg. Összebarátkoztuk és miután kiderült, követező évben ünnepli 85. születésnapját, megígértem, készül róla is egy epizód az ArtWorld rovat számára. Az ígéret szép szó, így aztán még a borzalmas Covid járványt megelőző hetekben sikerült is tető alá hozni a projektet. A megnyitó közönségén lehetett látni, mennyien szeretik és tisztelik Jozefka mestert, köztük számos filmemben szereplő, a megnyitóbeszédet elmondó Feledy Balázs művészeti írót. Aki baráti szavain túl fellebbente a fátlylat a művész alkotói technikájának részleteiről. Mert bizony itt egy különleges eljárás segíti megvalósulni a művész elképzelését. Honlapján ez olvasható róla: Magyar festőművész, grafikus művész Budapest, 1935. február 4.- A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán végzett. Elnöke a Szabad Képző és Iparművészek Országos Szövetségének és az Újpesti Művészek Társaságának. Képei mindinkább elszakadnak a realisztikus ábrázolásmódtól, és csak a színek kifejezőerejére épülnek. Ebben a stílusban készültek képei Madách: Az ember tragédiája című művéhez. A festékek készítésekor felhasználja a különböző pigmentek fizikai és kémiai tulajdonságairól szóló ismereteit, amelyről a SZKIOSZ-újságban folytatásos cikke jelenik meg Fontosabb kiállításai: Mini Galéria, Budapest Kultúrház, Verőce, Deutsche Bank, Ludwigshafen (D), Kultúrház, Százhalombatta; Kultúrház, Bonyhád, Scheubert Galéria, Seckach (D) - Hotel Dorint, Kaiserslautern (D), Collegium Hungaricum, Bécs, Céh Galéria, Szentendre - Újpest Galéria, Budapes, Újlipótvárosi Pincegaléria, Budapest, Újpest Galéria, Budapest Veresegyházi Főtéri Galéria, Veresegyháza, El Kalászi Galéria, Budapest, Bank Center Galéria, Budapest.

A művészek bemutatása, harmadik terem:

Az életrajzok feltöltése folyamatos!

Kántor Lajos:

Károlyi Ernő:

Kéri László:

A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után vidékre költözött, hogy kisebb kanyar után Hódmezővásárhelyen váljon helyi és országosan elismert művésszé. Így aztán nem meglepő, hogy a híres Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatoknak szinte állandó kiállítója, több alkalommal valamilyen díj nyertese. Művei online galériák kínálatában is szép sikerrel szerepelnek. A „Papucsok” című, relatíve nagyobb méretű munkája egy tipikusan rá jellemző témát, rá jellemző alkotói módszerrel dolgoz fel. Kéri László sokat dolgozik. Van ideje, hogy festőállványa mögé álljon. Úgy fogalmaz nekem, hogy mostani éveiben már nemigen tud mással foglalkozni mint a képeivel. Ezt szívesen, sőt egyre szívesebben teszi. A mester korán kelő. Ahogy világosodik, szívesen nézi új és legújabb képeit. Mert egyszerre párhuzamosan több képen dolgozik, azok ott sorakoznak a hajnali fényben a szeme előtt. Ez a fényváltozás sokat segít neki abban, hogy megítélje, mire is jutott az előző napon. Aztán ha teljesen kivilágosodik, munkához lát. Ezt olyan rendszerességgel teszi, mintha egy főállású hivatalba járna dolgozni. A hivatalszerű megfogalmazást azért nem tartja helyénvalónak, de a lényegi tartalmát igen.

Kocsis Imre:

Kovács-Gombos Gábor:

A Nyugat-Magyarországi Egyetem tanszékvezető tanára, festőművész. Tanulmányai: a Pécsett szerzett első, rajztanári diplomáját Pécsett, másoddiplomáját a Magyar Iparművészeti Egyetemen, DLA doktori oklevele, a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyerte el.. Elsőnek Szakolczay Lajos írásából idézünk. „Hogy fényt, érzéshullámot, a szakralitás terrénumán mozgó – aktív hittel élő – átszellemített valóságélményt képes-e megörökíteni az ecset, arra Kovács-Gombos Gábor három olaj-vászna a példa. Mindenik egyúttal a festőiség próbája is. A Szent Dorottya oltárkép kék-zöld káprázata, a bibliai szimbólumokban ugyancsak gazdag Fénykapu barna szegélyű nyílásának izzása és a Mint aki álmából ébred... című festmény ablaknyitogató azúr mennyének – a megmagyarázhatatlan érzékiségű kékeknek – vibrálása elemi erejű tobzódás a (reneszánszig visszanyúló?) szépségben.” Másutt Hudra Klára így ír: „Festményei arra várnak, hogy akár egy barokk templomi térben, akár más, kitüntetett helyen megmutathassák magukat és azt, hogy éljünk bár a mi időnkben, ‘oltárképeket’ nemcsak festeni, de szemlélni is lehet.” „Evilági világban élünk, amelyben a vallásnak, illetőleg a szentségnek a helye visszaszorult. Egy kapu nélküli világban, ahol ki-bejárkál minden és mindenki, ott kérdéses, hogy mit jelent az, amit Kovács-Gombos Gábor úgy írt körül, hogy amikor dolgozik, akkor bizonyos értelemben imádkozik.” – mondta Balassa Péter.

Kozma István:

Lehoczky Krisztina:

A Szentendrén élős és dolgozó festőművész első diplomáját a (számtalan magyar vonatkozással bíró) müncheni Képzőművészeti Akadémián, a másodikat a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskolán, a legfrissebbet, 2007-ben szintén a Pécsi Tudományegyetemen állították ki. Ez utóbbi egy képzőművészet terapeuta diploma. Kiválasztunk néhány kiállításait reprezentáló meghívót, melyek felvillantásával emlékezünk az elmúlt évtizedekben megtörtént szakmai bemutatkozásokra. (-) 1988. Budapest Tölgyfa Galéria (-) 2000. Szentendre, ArtÉria Galéria (-) 2002. Szentendre, ArtÉria Galéria (-) 2008. Olaszország, Milánó. Wehner Tibor az egyik legnevesebb művészettörténész, 2006-ban jegyezte le a következőket a művésznő alkotásairól. „A színek mellett természetesen nem feledkezhetünk meg a konkrétságok és az elvonatkoztatások határvonalán egyensúlyozó, hol nonfigurációnak, hol a természetelvűségnek engedményeket adó motívumalkalmazásról, amely a festő egy-egy viszonylag rövid, de intenzív korszakában kompozíciók sorozatát összefogó jegyként, emblematikus képalkotó elemként bukkan fel és tér vissza. ...(motívumok: sámándob, tulipán, ágyvég , körte, születés, tánc, életfa, szél jelkép stb...) Ezek az elvontságok és megjelölések együttes hatásrendszerével felruházott különös formák mindenkor valamifajta ősiséget, rusztikusságot, mágikus jelleget sugároznak, akkor is ha alakokra vagy organikus képződményekre hivatkoznak, vagy ha az emberi kéz nyomhagyására utaló rajzos elemekkel gazdagítottak, és akkor is, amikor már a foltok rendszere elszakad a megidéző funkciótól, és a szabályosságok és szabálytalanságok furcsa együttjátszásában tárják szélesre a kaput az absztrakció előtt... A Lehoczky képek között vannak látszólagos mozgásokkal áthatott, mozgalmas, és vannak konstans, mozdulatlanságokkal átszőtt kompozíciók- ha ezt elfogadjuk, akkor az emóciók tolmácsolásának két szólamát jellemeztük: a vad viharokat, belső vívódásokat és lázadásokat és ezek ellenpontjaként a belső csendeket, a mély megnyugvásokat, a csendes tűnődéseket.

Lóránt János Demeter:

Képeit a legigényesebb hazai és külföldi gyűjtők keresik és vásárolják. Lóránt idejét részben Magyarországon, részben Hollandiában tölti. Mindkét országban egymást érik rangos kiállításai. A szülőföldet idéző témavilágába illeszkedik be a holland hatás. A film forgatása során megszületett képhez is a külhoni lakóhelyéhez, a Leidenhez közeli színes tengerparton gyűjtötte a motívumokat. A hollandokat speciális szemüvegén keresztül szemlélő művész alkotásait befogadta ez a közönség is, a rendszeres reprezentatív tárlatain rendre (komoly áron) értékesíteni is tudja alkotásait, melyekből így aztán kevés kerülhet hazai gyűjtőkhöz. A témaválasztásáról azt mondja, hogy ő a szélsőségek embere. Valamit vagy nagyon utál, vagy nagyon szeret. Ezek bármelyikét szóvá is teszi. Mert festő, így hát a képein keresztül. Nyitott szemmel járja a világot, ami hatás éri, azt elraktározza magában. Vagy leginkább a vázlatoknak tekinthető rajzai rögzítik mindezt. Ezeknek számát két – háromszázra becsüli. Tehát ha dolgozni kezd akkor ezen témahalmazból választ valamit. Elkezd festeni, csak úgy, aztán ami elkészült addig, abba belelátja a kibontakozást, a folytatást.

Mácsai István:

Mayer Berta:

Mayer Berta 1944-ben a fővárosban született szeptemberben, a háború vége felé, bombázások idején. AFőiskolán Szentiványi Lajos osztályára került. A rektor Domanovszky Endre volt ezekben az években, amikor diplomamunkát nem kellett a növendékeknek készíteni. Mint 30 évvel ezelőtt ma is Mayer Berta festészetének központi kérdése maradt az átalakulás, a változás folyamata, a megszilárdulás és eltűnés, az érzékelhető és rejtett közötti tartalmak megjelenítési lehetőségének keresése. különböző utakon anyagokban, méretekben keresi ugyanazt, nonfigurációban és figuralitásban egyaránt. 2005-ben megjelentek munkáin az emberi alakok, amelyek révén mintha csak korábbi műveinek finom, elmosódó részletei kaptak volna határozott formát. Mintha csak a képi történés révén az emberi lét és egyáltalán, a létezés törvényszerűségeit szeretné alkotójuk érzékeltetni, a kis figurákat a mű egészének összefüggés rendszerébe helyezve. A szüntelen változás, az eltérő minőségek iránti nyitottság az, ami változatlan jellemzője Mayer Berta műveinek. Festői erénye: nem tónusértékekből, hanem színekből építi kompozícióit. Játékos, ötletgazdagsággal használja ki az anyagokban rejlő szépséget. Mayer Berta festészete nem kötődik aktuális tendenciákhoz. Mindenről tud, de a maga útját járja.

Nagy Gábor:

Hosszú ideig a budapesti Képzőművészeti Egyetem megbecsült tanár egyénisége volt. Ma feleségével közös magániskolájukban oktatja az ifjú tehetségeket. Természetesen a mester fő küldetése az alkotás. Speciális témavilágú képeit kedvelik a gyakran nyíló nívós tárlatainak látogatói és szépszámú komoly gyűjtői is. Birtokolni egy Nagy Gábor által festett és szignált Fűkatedrális (egy variáns születik meg a film forgatása során is) olajképet, nos ez sokakat csábít vásárlásra. A mester rendre szervezi főleg Csongrádon az alkotótáborokat, miközben ő maga is szívesen látott vendég sok helyütt Európában. Díjai megerősítik elfoglalt helyét a mai kortárs művészeti életben. Nagy Gábor nem azért áll az állványa mögé mert dolgozni akar. Akkor kezd egy új kép elkészítéséhez ha a munkára valami belső hang készteti. Nagy Gábor az élményalapúságban hisz, majd azokra alapozva hozza létre új képeit. Próbál az új élmények elé menni. Ez a keresés nem akkor következik be, amikor kifogyott a mondanivalóból. Az élményekkel való találkozásának folytatása, hogy elraktározza azokat. Mikor szavaival élve, jól lakik ezekkel, akkor jön el a megvalósítás periódusa. Csak bizakodik abban, hogy amit megálmodott, azt meg is tudja valósítani.

A művészek bemutatása, negyedik terem:

Az életrajzok feltöltése folyamatos!

Nagy Sándor:

Naomi Devil:

Őry Annamária:

Őry Annamária 2001-2006 között tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Gaál József mellett még Kovács Attila volt a mester. Közben Őry Annamárai 2005-ben az Edinburgh College of Art. Painting Department folytatott stúdiumot. Említést érdemelnek elnyert ösztöndíjai: az Erasmus ösztöndíj 2005-ban, Római Magyar Akadémia ösztöndíja 2008-ban és az NKA alkotói támogatás 2009.-ben. A megőrzött meghívók és katalógusok segítségével most felidézzük a diploma átvételétől megvalósult legfontosabb kiállítások sorát. Egyéni kiállítások: 2009. Magyar Kulturális Intézet. Prága, Csehország; 2008. Ferencvárosi Pincegaléria. Budapest, Magyarország; 2008. Chinese Characters of contemporary art. Budapest, Magyarország; 2007. KAS Galéria. Budapest, Magyarország. Válogatott csoportos kiállítások: 2010. Debrecen MODEM ; 2009. Duna Galéria, Budapest, Magyarország; 2009. A Fal. Római Magyar Akadémia, Róma, Olaszország; 2009. Spazi Aperti. Róma, Olaszország; 2006. Exhibition House29 hang bai. Hanoi, Vietnam; 2006. Best of diploma. Barcsay terem. Budapest, Magyarország; 2006. Fiatal művészek nemzetközi biennáléja, Szentendre, Magyarország; 2005. Kispesti Vigadó Galéria, Kispest, Magyarország; 2005.

Paizs László:

A film forgatása során kapta meg a Kossuth-díjat. Paizs sokoldalú művész. De a különlegesség a különlegességek között az úgynevezett plexi kockák sorozata. Egy művészettörténész nyilatkozata szerint, ezek az alkotások megállnák a helyüket Európa és Amerika legrangosabb múzeumaiban, és milliárdos gyűjtők otthonaiban is. A film forgatása során megtekinthetjük (kivételezettként) a „Kézipoggyász” című új művének születését. Paizs nagyon tudatosan dolgozott, amibe az is beletartozott, hogy épített a véletlenre. Ezért aztán ez az alkotói módszere tudatos-véletlennek is nevezhető. A munka első pillanatában tudta, hogy mi lesz abból, de hogy milyen, azt nem is sejtette. Ezért aztán négy munkát kezdett el kiönteni, hiszen minden egyes darabban benne rejlett a kudarc lehetősége is. Mint mondta, nagyon ki volt szolgáltatva az anyag kénye – kedvének. Közben olyan gyakorlatra tett szert, hogy bele tudott avatkozni a folyamatokba, de ennek sikere sem volt százszázalékos. ”A véletlenekkel játszom„ mondta többször. Őt az anyagok szépsége inspirálta egy – egy új alkotásának születésekor. Ilyenkor olyan színek, textúrák jöttek elő melyek sohasem voltak azelőtt. Ezek újdonságot jelentettek neki is és a nézőinek is egyaránt.

Palotás József:

Papp Oszkár:

Pirk László:

Rácz András:

Rádóczy Gyarmathy Gábor:

A híres festőművész Gyarmathy Tihamér fia, az előzőekben bemutatott Giricz Máté nagybátyja. A szocializmusban üldözött édesapja gyermekeként csak Lengyelországban végezhette el főiskolai tanulmányait. A művész népszerű Itáliában is, a Pármai Művészeti Akadémia is őrzi munkáit. Számtalan önálló és kollektív kiállításon szerepelt, díjai közül is több említésre érdemes. A film számára egy bronzporral alapozott vászonalapú képet készített el. Ez ad egy megcsodálható belső fényt a festménynek. Azt mondta a munka kezdetén, olyan lesz az, mintha egy üveg alapon lenne a kép. Egy lazúrozási technikát alkalmaz, mely a XIV. század óda ismert festői módszer. Ennek a lényege, hogy a hátsó rétegre felhordott új szín visszatörölhető, így kombinálható azzal. Minőségi festéket használ. Magyarokat is, külföldieket egyaránt. Az alkotásáról így szólt a mester: “Az a kép amit most itt festettem ez a viharról szól. Ez egy romantikus kép, a a jobb alsó sarokBAN egy Delacroix hangulatú fehér ló ágaskodik. Hátán egy vörös lovag harcol a nagy sötét viharral, amiben kis manócskák, szörnyecskék veszik körül. Egy pusztai vihar, egy arccá összegyúrt formája ez. Egy szörnnyé válik a vihar. Erről szól ez a kép. Egy szürreális, szimbolikus, eklektikának egy változata. Expresszíven van festve.“

Schéner Mihály:

Stuifzand Lous:

Lous 1944. december 3-án született Hollandiában. Amsterdamban nőtt fel az ötvenes – hatvanas években. Ezekben az esztendőkben sok új dolog kezdődött a holland művészetben. Így aztán neki is módjában állt megfigyelni az új irányzatokat, innen eredeztethető vonzódása a művészetek felé. Később, Leideni évei kezdetén, barátai bíztatására jelentkezett Hágába, a Szabad Művészeti Akadémiára tanulni. Esténként járt oda, dolgozhatott kővel, agyaggal, rézkarccal. Később a Tanárképző Főiskolára ment, ahol rajztanárként szerezett diplomát. Pogány Gábor egy megnyitón mondta: Lóránt Jánost és Lous Stuifzandot nem a pasztell hozta össze, az egy járulék. Ahogy nekem e mondották, igazából, Lóránt Jánosnak volt Leidenben egy kiállítása, ott találkoztak. Lous meghívta őt, ott Leidenben az ő szabadiskolájába akvarell előadásokra. És utána a nagy magyar Alföldön, Mezőtúron az ottan művésztelep nyári gyakorlatán találkoztak újból és ekkor Lous nem pasztellt, nem is rajzokat készített, hanem szobrokat, amelyek itt láthatók a terem közepén. És tulajdonképpen azóta vannak ők együtt.

A művészek bemutatása, ötödik terem:

Az életrajzok feltöltése folyamatos!

Szabados Árpád:

A budapesti Képzőművészeti Egyetem egykori rektora, később évekig a doktori iskola igazgatója. Egyéni hangvételű képei a galériák, aukciók vásárlóinak keresett műtárgyai. A film forgatása során elkészült alkotása jelen kollekció egyetlen, „Cím nélkül” jegyzett alkotása. Szabados Árpád Munkácsy díjas, érdemes művész, az Indiana Egyetem tiszteletbeli professzora. Több mint harminc szakmai díjat kapott. Ezek közül kiemeli a Ljubjanából a Nemzetközi Rajz Biennále nagydíját, Ankarából a Nemzetközi Képzőművészeti Biennále festészeti fő díját, Krakowból a Nemzetközi Grafikai Biennále kritikusok díját, Kassáról a Nemzetközi Festészeti Biennále festészeti első díját, Norvégiából a Nemzetközi Grafikai Biennále ezüst érmét. Kétszer nyerte el a hazai grafikai és rajz bienálek nagydíját. Igyekszik tudatosan – ösztönösen dolgozni. Maga választotta ezt a módszert, mert nem akarta, hogy hűvös eleganciával, racionálisan készüljenek el a képek a keze alatt. Ehelyett arra törekszik, hogy valamit felszabadítson magából, hogy a folyamatokat nem csak az agya irányítsa, mert akkor a végeredmény túlzottan racionális lesz. Ezért adódik az, hogy amikor a vászna elé áll, akkor még nem vizionálja a végeredményt.

Szakács Imre:

Szkok Iván:

Talán negyedikes lehetett, amikortól datálja azt az elhatározását, hogy ő festőművész lesz. Az általános iskola elvégzése után Szkok Iván felvételt nyert a Kisképzőbe, azaz a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumba. Mint annyian soka, ő is itt kezdte el a komoly szakmai stúdiumait. Sztárolt helyzetben volt a Művészeti Gimnáziumban, nagyon jó tanárai voltak, Sebestyén Ferencre gondol, meg Somogyi Józsefre, a szobrászra. Azt hihette, hogy azonnal fel fogják venni a Főiskolára. De nem így történt. Később megint jelentkezett a Főiskolára, akkor pedig maximális pontszámmal jutott be. Azt mondja: ez azt mutatja, hogy mennyire véletlenszerű a beválasztás a Főiskolára. Mennyire lutri a megfelelés és, hogy mennyire tehetségtelenek a főiskolai mesterek amikor a kiválasztásról, a megítélésről van szó. Az volt a különbség, a korábbi sikertelenségem és aztán a későbbi siker között, hogy nem engem ítéltem meg, hanem a rajzom stílusát.

Szurcsik János:

Friss hír:A Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában Szurcsik János Munkácsy Mihály-díjas festőművész részesült. Mint laudációjában Sz. Molnár Erika művészettörténész kiemelte, Szurcsik János festészete kapcsolódott a Munkácsy Mihálytól eredő realista hagyományhoz, a nagybányai megújult realizmushoz, a posztnagybányai, posztimpresszionista lírai festészethez, ugyanakkor a korai szociális töltésű avantgárdhoz, a konstruktív, kubisztikus expresszionizmushoz is, aminek révén maga is megújítójává válhatott az alföldi festői tradíciónak. Az úgynevezett Alföldi Realisták egyik utolsó képviselője. A Munkácsy díj tulajdonosa. Először Rudnay mester szabadakadémiájában tanult Baján, onnan került a Képzőművészeti Főiskolára. Évfolyamtársa, barátja és kerületi alkotótársa Angyalföldi Szabó Zoltánnak. Fiai is képzőművészek, József jegyzett festőművész. Szurcsik János idős mester, hosszú és tartalmas életutat járt be. Nagyon büszke középületekbe készített alkotásaira, melyek állják az idő próbáját. A kollekcióban szereplő „A tanya” című képe különleges. Ugyanis a portréfilmjének forgatását (egyedül a sok-sok művész közül) Szurcsik mester vállalta a szabadban. Szurcsik mester reggelente munkához lát. Neki ez a mestersége, tehát dolgozik, fest. Egy belső erő kényszeríti erre. Mindig van egy gondolat, amit meg szeretne valósítani. De a gondolat kevés, akkor válhat abból festmény, ha az képi értelemben is érdekes a mester számára. A készülő munka tudatosan is és ösztönösen is alakítja a kézmozdulatait. A vázlat emlékeztető számára, az arányokat, a léptékeket rögzíti, és az eltervezett színvilágot. Az anyagválasztásról is fontos mozzanat. Megszokott minőségű anyagokat használ, nem szalad a divat után. Vászonra és farostlemezre fest olajjal, temperával.

Turcsán Miklós:

Tzortoglou Georgios -Jorgos:

Végh András:

A mai kortárs képzőművészeti élet egyik ünnepelt mestere. Képeinek kialakult a tehetős emberekből álló gyűjtő köre. Ezért ha ritkán eladásra kínálnak egy – egy alkotását a galériák, akkor azok árai a felső kategóriába tartoznak. Végh András alkotásai nem ragadtak a határainkon belül. Sok rangos nemzetközi tárlat jelzi útjukat. Hogy aztán felbukkanjon belőlük egy-egy gazdag külföldi gyűjteményekben. Mint például Trevisoban, ahol egy nemzetközi gyár-birodalom tulajdonosának Roberto Alibardinak az irodáját díszíti rögtön kettő is. De a másik itáliai galéria Gardone val Trompiaban is tart és sikerrel értékesít Végh képeket. A mester tudatosan és ösztönösen alkot. A kezdés pillanatában már magában hordozza a következő képének vízióját. Egy színharmóniát vagy egy formavilágot. Az első ecsetvonásnak számára nagyon nagy a jelentősége. De a minőségi kontrollról is fontos a számára. Ennek első lépése az öröm, hogy egy témát, egy gondolatot sikerült átültetni a vászonra. Aztán leül a kép elé. Ránéz arra és rendszerint meglepődik. Mintha azt nem is ő csinálta volna. Ezt követi a másnapi, meg az egy héttel későbbi mustra. Ezeken is vizsgáznia kell a munkájának ahhoz, hogy leszignálva azt, besorolja a magában is befogadott alkotásai közé.

Velekei József Lajos:

Vilhelm Károly:

Felsőfokú tanulmányát Bukarestben az ottani Képzőművészeti Főiskolán végezet. Később felesége révén érkezett Budapestre, ahol évtizedeken keresztül élt és alkotott. Temetésén a mai művészeti életünk színe-java képviseltette magát. A Mestert a Kerepesi úti temető Művész parcellájában helyezték örök nyugalomra. Vilhelm Károly keze nyomán született képei jelentős kiállításain mutatkoztak be, hogy aztán a legtehetősebb műértők gyűjteményéiben találjanak otthont. A művész nem állandóan festett, de állandóan dolgozott. Voltak rövidebb időszakok amikor gyűjtötte az élményeket, a festeni való anyagot. Élete egy állandó készenléti állapot volt, egy életforma. Képeiből sokszor sorozatokat festett makacsul alakítva a képi ötletet. Ebben segítette a belső látása amely lehetővé tette a koncentrált alkotást. Az elkészült képek minőségét csak hónapok múlva látta teljes bizonyossággal. Amit rossznak ítélt, azt kegyetlenül megsemmisítette, hiszen átfesteni nem tudta, a festékréteg pasztozitása miatt. A Vácott készült alkotásról így szólt a filmben: “A festői munkámat tulajdonképpen végig kíséri, párhuzamosan a litográfia készítés is. Ezek a litográfiák a festményeimnek a variánsai. Vagy vázlatai, vagy már a kész képnek egy grafikai változata. A litográfia a legfestőibb grafikai eljárás, ezért is választottam ezt az eljárást. Mivel én egy festői festő vagyok – egy kolorista - , tulajdonképpen és ez a színes litográfia ez nagyon közel áll hozzám. Nagyon nehéz a színes litográfiának az elkészítése, mert fázisrajzokat csinál az ember, minden színről. És csak a legvégén látja együtt a kész képet. Tehát ehhez egy nagyon erős, úgynevezett belső látás kell, belső vizuális dolog, hogy a végén sikerüljön a munka. És ne egészen más kerekedjen ki belőle mint amit akartam. Egy másik, rá oly jellemző interjú-részlet: “A képet azt nagyon sokáig érlelem, tehát sokáig hordom magamban mint egy állapotos asszony. És van olyan, hogy hónapokig rágódok és spekulálok egy képen, mielőtt hozzáfogok és megfestem. Utána amikor kész van, akkor el szoktam tenni, és két három hónapig pihentetem és akkor nézem meg még egyszer a képet. Mert akkor kellően eltávolodtam tőle, tehát tulajdonképpen kritikusan tudom szemlélni. Minthogyha nem is az enyém lenne.” Vilhelm Károly jelentős életművet hagyott az utókorra. Kedves, barátságos személyisége nagyon hiányzik barátainak, gyűjtőinek egyaránt!

Első terem