5. Értekezés a zsidóságról

Saját link (régi):

https://sites.google.com/site/ademokraiaalapveteseixxisz/home

Saját link (új)

Ha nem működnek az új linkek, akkor be kell másolni a Google főcím, vagy URL sorba.

Az új oldalak még nincsenek kidolgozva.

4. Értekezés az utópiákról.

Alul a mellékletben PDF formátumban olvashatók az írások, letölthetők, nyomtathatók, még néhány napig.

Értekezés a zsidóságról

https://drive.google.com/file/d/1cIvEhW19F7nbcH6cbiH4FBJ_CzBVQ0xm/view

Értekezés a zsidóságról (Kivaghy)

Értekezés a zsidóságról.

A zsidó történelem. Kik azok a zsidók?

Pontosabban: gondolatok a zsidóság történelme kapcsán.

Ez a vakítfed társaság (vakitfed google oldalak) véleménye: minden véleményt le

lehet írni, közzé lehet tenni (a szóbeli közlést nem tudják megakadályozni), ha azon

vélemény, nem rosszindulatú, nem bizonyíthatóan gyalázkodó. Mi jóindulatúak

vagyunk, és a direkt gyalázódást is megpróbáljuk kerülni. Természetesen sokak

nem értenek egyet a véleményünkkel, mások pedig kifejezetten károsnak,

hamisnak, netán gyalázkodónak tarthatják. De ezt bizonyítani kell, bizonyítás

hiányában az ellenérvelés, a kritika áll rendelkezésükre. Nem tagadjuk, mi az

átlagos, átlagműveltségű kívülálló szemszögéből nézzük a zsidóság történelmét,

sorsát. Talán ilyen véleményre is szükség van. Ha konkrétan bizonyítják, miben

tévedtünk, akkor elfogadjuk a „bennfentesek” ezen kritikáját: hát ezek minek

beszélnek bele, semmit sem tudnak.

De mi is az, a zsidó kérdés?

A világon, de kiváltképpen, Európában és az arab térségben, és Magyarországon

biztosan az emberek általában azt gondolják, hogy a népek közül a zsidó nép volt,

van a legnagyobb hatással a világ és főleg Európa sorsára. És azt gondolják, hogy

ez a hatás összességében, negatív. Egyszerűbben a zsidó kérdés, a viszonylag

elterjedt és nagyfokú antiszemitizmus problémája.

Szerintünk azon talán nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy a népek közül a zsidó

népnek nagy szerepe volt, van a világtörténelemben. Azt azonban hozzátesszük: a

világ sorsát elsősorban az országok vezetései (minden vezetés) határozzák meg,

nem egyforma felelősséggel. Utána az emberek, minden ember, nem egyforma, de

osztott felelősséggel. Az egyes vezetők, ill. az egyes népek hatása ehhez képest

csekély.

A második feltevésbe (a zsidóság összesített szerepes inkább negatív) nem

foglalunk egyértelműen állást. Azonban egyfajta állásfoglalásnak tekinthető, hogy

ezen feltevésre nem vágjuk rá: ez ostobaság. Inkább azt mondjuk: gondolkozzunk

el ezen elfogulatlanul és alaposan.

Az elfogult érzelmi alapon a zsidókat gyűlölő, vagy éppen imádó emberek számára

ezen gondolatok semmit sem érnek. Ők mindenképpen, úgy válogatják ki, és rakják

össze a tényeket és a megkérdőjelezhető tényeket, hogy a maguk igazsága jöjjön

ki. Azaz: a zsidóság egy borzalmas nép, vagy ha nem is borzalmas, de

mindenképpen betegség-góc az emberiség szervezetében. Vagy, a zsidóság

felsőbbrendű nép.

Az írás azoknak szól, akik elfogulatlanok, de nem tudják hová tenni a zsidóságot, a

zsidó kérdést.

Szerintünk nincsenek felsőbbrendű, kiváló, ill. aljas, alávaló népek, a népek sok

vetületben különböznek egymástól, de ezen különbségek, viszonylag csekélyek.

Kiváltképp, ostobaság bármely népről jellembeli minőséget megállapítani. Az

egyének közötti különbségek ennél sokkal nagyobbak, függetlenül, hogy mely

népbe tartoznak. A népek sorsa, mely specifikus irányokból, véletlenekből is áll,

hozza létre a nagyobb, nem a nép jelleméből eredő, történelmi, sorsbeli

különbségeket.

A zsidóságot mi nem tartjuk szerencsétlen üldözött népnek sem, de világuralomra

törő leigázó népnek sem. A legtöbb zsidó emberről, ha nem tudnánk, és magáról

sem tudná, hogy zsidó, meg sem lehetne mondani, ő zsidó. Átalagos, jó és rossz

emberekből áll, akár a többi nép.

Kik azok a zsidók?

Ezt egy fokkal nehezebb megmondani, mint ezeket: kik azok magyarok, kik a

németek, kik az oroszok, stb., bár ezeket sem könnyű megmondani. A zsidóság

még az átlagosnál bonyolultabb történelme miatt nehezebb megmondani.

De már ideje lenne, hogy a világ elfelejtse, a származási, genetikai kiindulásokat,

mert ezek zavaros zsákutcába vezetnek.

Ideje lenne leszámolni azon tudománytalan zagyvasággal, hogy vannak népi gének

(még ha lennének ilyen tiszta gének, de nincsenek) melyek meghatározzák a

jellemet. A jellem ezerszer árnyaltabb, bonyolultabb, mint a külalak. A jellemet az

egyéni, szülői gének (nem népi gének) talán befolyásolják, de sokkal inkább

meghatározza a neveltetés. Családi, rendszerbeli, iskolai, kulturális vallási, stb.

oktatás, nevelés, szellemi környezet.

A történelem során sok idétlen gondolat született arról, hogy mi a nép (etnikum),

kik alkotnak népet. (A „nép” szónak van egy másik jelentése, úgy, mint népréteg,

lakosság.) Az egyik az említett genetikai vonal volt. Egy másik idétlenség, a szüleik

vallása (ráadásul egy szülőt vettek alapul) alapján való meghatározás. Ez dupla

ostobaság, egyfelől, lehet, hogy a szülők bizonyos vallást, kultúrát, szokásrendszert

követnek, de mi köze van ennek a gyerekhez, ha az nem követi, netán éppen

ellenszenvet is érezhet ezen vallás iránt. Másfelől, már a szülőket is így sorolták be,

tehát lehet, hogy már a szülő sem követte azt a vallást, kultúrát.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson eme definícióig:

Valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak

vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni

akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire,

általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.

Elméletileg függetlenül attól, hogy mely országban élnek, de gyakorlatilag nyilván

nem lehet ettől függetlenedni.

És persze eme meghatározás alapján a népbe tartozás, szinte független az ősi

génektől.

A következőkben tehát ezen írásban a „zsidósághoz”, ezen definíció alapján

meghatározott emberek taroznak.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson oda, hogy az egyes embert ítéli meg,

kizárólag hasznos, vagy ártó cselekvései alapján és más szempontokat (nép,

kultúra, vallás, származás) harmadlagosnak tekint.

De a következő felosztás sem hagyható ki:

Kettős néptudatú emberek, közösségek. Ők vannak a legkevesebben, viszont a

zsidóságban viszonylag sokan vannak. Ők szinte egyformán szeretnek két népet,

szinte egyformán élnek két nép kultúrája vallása szerint. Az egyik nép, rendszerint

azon ország melyben élnek, a másik melyben ők vagy a szüleik korábban éltek.

(Nem véletlenül hagytam ki a „származás” szót, mert az már genetikai

vonatkozásokat vet fel.) Nehéz ügy a kettős néptudat, ezért ritka. Mivel ritka talán

nem is kell azon elgondolkodni, hogy az ilyen emberek pl. zsidónak nevezhetők. De

ezen el lehet vitatkozni.

A zsidóság körében, viszont a külső nyomás miatt vannak ezen emberek többen.

Vagyis egy másik néphez gyengén kötődő embert zsidónak tartanak, szinte

rákényszerítik, hogy zsidó legyen, mire az illető eljut a kettős néptudatig.

Egy másik néphez gyengén, negyedesen kötődő emberek, közösségek. Ők

egyértelműen egy néphez tartoznak, de van egy másodlagos nép, kultúra, vallás,

melyhez valamely oknál fogva viszonylag gyengébben kötődnek. Tehát az ilyen

emberek beolvadtak valamely népbe, ők teljesen beolvadt emberek közé tartoznak.

És az egyértelműen beolvadt emberek, akiknél szinte fel sem merül egy másik

néptudat, egy másik kötődés.

A zsidóság az átlagnál nehezebben beolvadó (asszimilálódó, integrálódó) nép,

ennek ellenére a zsidóság döntő többsége, legalább 90%-a a történelem során

beolvadt más népekbe.

Sok más nép viszont teljesen beolvadt, ezért mondható, hogy a zsidóság több belső

és külső ok miatt az átlagnál nehezebben olvadt be. Ez részben a zsidóságból eredt,

részben abból, hogy kevésbé fogadták be a zsidóságot.

Ugyanakkor az, hogy zsidóság egy része megmaradt önálló népnek, a 90%-a pedig

beolvadt látszat-zsidó, egy olyan körülmény, amely alkalmassá teszi a zsidó kérdés

felnagyítását. Ugyanis a népek vagy teljesen beolvadtak, vagy ha fennmaradtak,

akkor sokkal kisebb a részben kötődők aránya.

1. A zsidó nép, mint nem beolvadó zsidóság, és a beolvadó zsidóság

történelme, bár nyilván összefügg, de két különböző történet és

problémakör.

2. Az elkülönítés és a beolvasztás problémája, a kisebbségi, a nemzetiségi

politika problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más

embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.

3. A rasszizmus, ill. a túlzott nacionalizmus problémája nem zsidó probléma (a

zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó

vonatkozásai is.

4. A nagytöke, a pénzügyi és bankrendszer problémája nem zsidó probléma (a

zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó

vonatkozásai.

Kérdés, hogy a felsoroltakkal a zsidóság történelme kapcsán szükséges-e

foglalkozni? De, ha ezekkel foglalkozunk is, tudni kell, hogy ezek általános

társadalmi problémák és nem zsidó problémák.

Pl. nem minden zsidó bankár, és nem minden bankár zsidó.

Kicsit árnyaltabban: a zsidók többsége nem bankár, a bankárok többsége nem

zsidó.

De ha egy népben csak egy kivétel is van, akkor azon népet már nem lehet egy

jelzővel, jellemzővel illetni. Pontosabban a népek megítélésének megvannak maga

szabályai, de erről később lesz szó.

Viszont Izrael állam jelen problémája zsidó probléma, mert az ott élők a definíció

szerint is zsidók.

Visszatérve: kik a zsidók. Akik büszkén vallják a zsidóságukat, használni akarnak a

zsidóságnak, és akik emellett leginkább a zsidó vallásban hisznek, zsidó szokások

szerint élnek, ill. beszélik a zsidó nyelvet, héber jiddis, stb.

Újra megjegyezendő: a zsidó kérdést erősen összezagyválja, és hamissá teszi,

hogy a beolvadt zsidóság problémáját (mert közvélemény őket zsidónak tartja),

nem külön problémaként kezelik. Nem azok a zsidók kiket a közvélemény zsidónak

tart, hanem azok, akik magukat zsidónak tartják. Hiába lenne valaki genetikailag

teljesen zsidó, (egyébként nincs ilyen), ha magát nem tartja zsidónak, ha

történetesen attól sem riad vissza, hogy utálja és ártson a zsidóknak.

Amikor zsidókról gondolkodunk, akkor nem árt más kisebbségben élő, gyakran

üldözött népekre is gondolni, pl. a határon túli magyarságra.

Hogyan nevezhetők eme beolvadt zsidók, kiknek van valami gyenge zsidó

kötödése, de összességében nem zsidók. A legtalálóbb egyszerű elnevezés

szerintünk a „látszat-zsidó” lenne. Egyébként a vallásos zsidók sem tartják eme

embereket zsidónak, gój zsidóknak, vagy egyszerűen gójoknak nevezik őket.

Ráadásul egy-egy „zsidó ember” pl. Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, stb. (nem éltek a

zsidó vallás és szokások szerint, nem tartották magukat zsidónak) viselkedése,

történelmi szerepe, azon oknál fogva sem zsidó probléma, mert egy-egy kiragadott

esetből nem lehet általánosítani. A zsidók többsége nem volt kommunista, a

kommunisták többsége nem zsidó volt. A kommunizmusnak nincs köze a zsidó

valláshoz.

5. A kommunizmus problémaköre már ezen oknál fogva sem zsidó probléma. (A

zsidóságon kívül sok más embert, népet érint)

6. A nácizmus, fasizmus nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert,

népet érint), de vannak jelentős zsidó vonatkozásai. A fasizmus, az elfajzott

rendszerek, a rasszizmus, ill. a háborúk problémakörébe tartozik. A zsidóság

elsősorban az elszenvedője és nem a létrehozója fasizmusnak. Persze az elvakultak

az elszenvedőt provokálónak tekintik. De ez már a vicc kategóriája: ha van rajta

sapka azért, ha nincs akkor azért.

7. A keresztény vallás kialakulása nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más

embert, népet érint), de jelentős zsidó vonatkozásai vannak.

De ezért ez elég kevés, nem ártana néhány jellemzőt is felsorolni. Természetesen

mi az alaptalan bizonyíthatatlan jellemzőktől tartózkodunk, ez a rágalmazás

kategóriája.

1. A zsidó vallás ill. szokásrendszer (kultúra) rendkívül részletes, szigorú, kötött, és

ezért is, de tartalma miatt is, különálló.

2. A zsidókra jellemző, volt van, hogy városlakók és értelmiségi foglalkozást

(bankári, kereskedelmi, politikusi, jogi, tudósi, orvosi, művészi, stb.) űznek.

Tehetségük, hagyományaik és a külső nyomás is, az értelmiségi tevékenység

irányába tolta a zsidóságot.

3. A zsidók az átlagosnál óvatosabbak, gyanakvóbbak. Kétségtelenül az átlagosnál

több sértést kell elviselniük ill., történelmük is ezt mutatja, ezért a külvilágot

másoknál ellenségesebbnek érzékelik. Ebből sok minden ered, pl. a spórolás (kvázi

kapzsiság), az összetartás, az elkülönülés, az erős önvédelmi reflex. Ugyanakkor az

elkülönülés, és szembeállás ellenére nem mondható, hogy eme népre jellemző volt

a törvényszegés, a bűnözés.

Most itt hosszasan ki lehetne térni arra, hogy miért alakultak ki a zsidóság ezen

jellemzői.

Csak néhány megjegyzés:

A vallásuk az első jelentősebb egyistenhitű vallás, ez eléggé kilógott az akkori

sorból. Valószínűleg voltak előzményei, már azért is, mert csak viszonylagos

egyistenhitről beszélhetünk. A sokistenű vallásokban is van egy főisten, az

egyistenhitű vallásokban pedig a „főistennek” megvannak a maga segítői, társai. Pl.

angyalok, proféták (kvázi alistenek) stb.. A különbség a főisten kiemelkedésének,

magasabb rendűségének mértékében van. Ugyanakkor az egyistenhitűség az

ókorban mégis elkülönítő aspektussal bírt. Ez egy intenzívebb és szorosabb vallási

kötődést jelent a hívőknek.

Más: valószínűleg kevesen tudják, hogy a 19. századig Európában szinte mindenütt

a zsidóság diszkriminációjához hozzátartozott az iparosság tiltása, ill. a zsidóság

beszorítása a kereskedelmi, bankári, (pénzügyi, hitelezői, uzsorási) tevékenységbe.

Esetleg az orvosi és néhány más munkát még engedélyezték számukra. Mivel az

iparosságot a legmenőbb foglalkozásnak, a kereskedelmet, bankárságot a

legalantasabb munkának tartották. Túl azon, hogy ez meglehetősen nagy

ostobaság (erről még érdemes beszélni), nyilván a zsidóság foglalkozási,

munkavégzési szokásait befolyásolta. A zsidóság értelmiségi hajlamai és ezen belül

is kereskedelmi, bankári hajlamai tehát két oldalról érkezetek: a zsidóságból

magából és a külső környezet is ezen irányba nyomta őket.

A felsorolt jellemzőknek azonban vannak következményeik is.

Részben, magyarázzák, hogy a zsidók miért különülték el, ill. miért különítették

(utálták) őket. Ez a kettő, az elkülönülés és az elkülönítés egyébként egymást

gerjeszti.

A gyanakvásból eredő elkülönülés ezen gerjesztő folyamat része.

Pl. nyilván a kötött, különleges vallás, és szokásrendszer, gátolja a beolvadást.

Pl. az értelmiségi tehetség, hozzáértés azt jelenti, hogy a jól fizető, presztízst,

hatalmat, ismertséget jelentő pozíciókba zsidó emberek kerülnek, kerülhetnek,

mely nyilván a többségi társadalomnak nem tetszik.

A zsidó történelem.

Rendkívül leegyszerűsítve arról van szó, hogy van néhány nép (pl., zsidó,

cigány, stb.) felettébb, az átlagosnál is erősebben, ragaszkodik a saját

kultúrájukhoz (vallásukhoz, hitükhöz, életmódjukhoz, stb.), ezért e népek minden

kellemetlenséget vállalnak, ezért nem hajlandók beolvadni, integrálódni. Inkább

vállalták, vállalják a kirekesztést, a kiűzetést, a többé-kevésbé kényszerű

elvándorlást, a kisközösségi létet. A végső folyamodvány mindenképpen egyfajta

kirekesztettség, kívülállás. Más kérdés, felettébb nehéz kérdés, annak megítélése,

hogy ez jó, vagy rossz az adott nép, ill. az emberiség szempontjából.

Ha az ember a zsidóság kacifántos történelmét olvasgatja, akkor ilyen szavak

jutnak eszébe: Szétszóródás (diaszpóra), kiűzetés, meghurcolás, hányattatás,

üldöztetés, de leginkább a vándorlás.

Itt azért álljunk meg, és tegyünk egy kis kiegészítést.

Az igaz, hogy a zsidóság történelmére, így a zsidóságra is a legjellemzőbb: a

vándorlás, kisközösségi szétszóródás.

Ugyanakkor jellemző, az írás tisztelete (a könyv népe) és betartása.

Ebből fakadóan egyfajta értelmiségi beállítottság, makacsággal párosulva.

Hiszen a rengeteg szabályhoz, szokásrendhez való ragaszkodás, részben

makacságból ered, és makacsságot okoz, tehát görgetett kölcsönviszonyról van

szó. Ez a makacság, szebben fogalmazva, hűség (nem mindig ésszerű), az egész

zsidó történelemre kihatott. Hiszen részben ebből fakad az elkülönülés,

kitaszítottsággal párosulva. Itt megint egy görgetett kölcsönviszonyról (elkülönülés-

elkülönítés egymásból eredéséről) van szó.

A szükségszerűségen, ésszerűségen lehet vitatkozni, mert egyrészt tény, hogy e

nép minden nehézség ellenére fennmaradt. De az is tény hogy más népek, más

stratégiával szintén fennmaradtak.

Ugyanakkor a zsidó történelemben, ha nem is jellemzően, de jelen volt a

kegyetlen hódítás is. Ha legalábbis részben, nagyjából, átértékelve hihetünk a zsidó

írásoknak, pl. az ótestamentumnak (márpedig így hihetünk), akkor azokban

kegyetlen hódításokról is szó van. Sőt napjainkban is vannak ilyes történések. Igaz,

hogy ezek a kegyetlen hódítások vallásilag, történelmileg, legalábbis zsidó

szempontból megindokoltak. De ezek zsidó szempontok.

Azt gondolom, hogy mindezzel együtt a kegyetlen hódítás nem jellemzőbb e népre,

mint a népek (nemzetek, országok) többségére, átlagára. Az emberiségre, sajnos

kvázi jellemző a kegyetlen hódítás.

Ellenben a vándorlás a kisközösségi szétszóródás, elkülönítés, e népre

jellemzőbb, mint általában a többi népre. Érdekes módón a biblia ótestamentum

része is mely a zsidóság egyfajta legendás történelme, is tele van vándorlással.

Ugyanakkor az ókori népek jelentős része vándorolt. A zsidók ókori történelme nem

volt szokatlan abból a szempontból, hogy egy közepes népet az aktuális

nagyhatalmak (egyiptomiak, asszírok, babiloniak, rómaiak) leigáznak, direkt, vagy

indirekt elűznek, vándorlásra kényszerítenek. De erősen úgy tűnik a zsidóság az

üldöztetések nélkül is igencsak szeretet kisebb közösségekbe vándorolni,

letelepedni. Mintha tudatosan követtek volna ilyes parancsot: szóródj szét a

világban, tartsd meg és gyarapítsd a zsidóságot, és a zsidó vallást, sok helyütt,

építs hálózatot. Nem állítjuk, hogy mindez abszolút tudatos stratégia lett volna a

zsidóság részéről, de végeredményben, ha nem is tudatosan, és nem is csak a

zsidóság szándékából, de ez jött létre. De egyfajta túlélési stratégiának is

nevezhető.

Ugyanakkor mivel zsidóság egész mai Európa, Oroszország, ill. a Közel-kelet,

Észak-Afrika, sőt Közép-kelet, India, Kína területén is élt (általában kisebb zártabb

közösségekben) sőt az újkorban eljutott Amerikába és a világ összes tájára - a

zsidóság története szinte száz részre osztható. Ugyanis, annyiféle zsidó

történelem van, ahány országban éltek (ez kb. száz ország) a zsidók, mivel a

„befogadó” ország történelme, és a zsidókhoz való hozzáállása határozta meg a

helyi zsidóság sorsát. És nem volt olyan saját anyaország, zsidó-ország, melynek

lakosságának történelme dominálna.

És mint említettük mindez legalább további kettő részre osztható: a nem beolvadt

zsidók és a beolvadt látszat-zsidók történelme. Amely történelem gyakran

összekapcsolódik, néha szétválik.

És mindennek az időtartama legalább 3500 év, az ókortól, napjainkig. Napjainkban

is aktívan tart a zsidó történelem, pl. Izrael állam helyzete miatt.

Nagyjából ezért idő szempontból pl. ilyen részekre felosztható a zsidó történelem:

1.A zsidóság ókori történelme.

2. A kettő, vagy több, nagyobb diaszpóra, (szétszóródás).

Van a babilóniai leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás. Ill. a római leigázás,

üldöztetés miatti elvándorlás.

De ennél sokkal több elvándorlásról, és elvándorlási okról beszélhetünk.

(Valószínűleg az elvándorlások zöme kisközösségekben történt.)

Másfelől vannak az Ázsiába, észak-Afrikába, Oroszországba, és Kelet-európába, ill.

nyugat-Európába történő vándorlások. Tehát a vándorlások története aszerint,

hogy hová mentek.

Ennek része a dél-európai, észak- afrikai szefárdi és észak-európai askenázi,

meglehetősen zavaros „szétválás”.

És persze jelentősek a másodlagos továbbvándorlások. A vándorlások,

szétszóródások nagyobb része, másodlagos továbbvándorlás, ill. átszóródás volt.

Annál is inkább, mert a zsidó őshaza ahonnan az eredeti elvándorlás lehetséges

Kr.u. 70 és 140 között a zsidóság számára gyakorlatilag megszűnt.

Fontos látni, hogy nem néhány nagyobb szétszóródásról van szó, hanem 3 ezer

éven tartó folyamatos szétszóródásról, beolvadásos és beolvadás nélküli

szétszóródásról van szó.

Itt térek ki a kazár-beépülésre, mely egy jelentős szempont, bonyolódás, átalakulás

a zsidó történelemben.

Az elmélet, a meglehetősen alátámasztott elmélet szerint, a kazárok (középÁzsia,

Kaukázus vidéki, 600-1000 években, török nyelvű nép, törzsszövetségi állam,

birodalom) nagyobb részt, a vezetők mindenképpen, áttértek a zsidó vallásra, ezzel

automatikusan a zsidó kultúrát is átvették. A kazár birodalom, a kazár nép kvázi

eltűnt beolvadt, átalakult (ezek szerint jelentős része a zsidósággá), viszont a

zsidóság fennmaradt. Éppen akkor és azon a területen tűnt fel sok zsidó közösség,

ahol a kazár birodalom volt, majd „eltűnt”. Valószínűleg az odatelepült zsidóságot a

kazárok befogadták, sőt a vallásukat is átvették. Majd ahogy e korban elég

gyakran, a kazár birodalom (laza nomád államszövetség) elsősorban vesztes

háborúk, belső harcok hatására, felbomlott megszűnt, de a kisközösségek, falvak,

mint zsidó közösségek fennmaradtak. Majd innen szóródtak, terjeszkedtek tovább,

de a szokásos kisközösségi formában, elsősorban Európa felé.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a zsidóság egy jelentős részét, méghozzá az

askenázi részének zömét nem az ókori héber lakosság, nép alkotja, hanem a kazár

nép. Ez többek között megkérdőjelezi, de mindenképpen átírja a zsidó-fajhoz kötött

elméleteket, a kiválasztott nép elméletét, a zsidóság különlegességét, a zsidóság

ősi jogait, bárhonnan is eredjenek azok. A zsidóság genetikailag (részben

kulturálisan is, bár kevésbé) hasonlóan keveredett nép, ahogy a népek nemzetek

többsége.

Akkor folytatom a zsidó történelem főbb állomásainak felsorolását:

3. A korai középkorban a kazár beépülés története, az askenázi ág átalakulása

4. A középkori zsidó történelem, a kisebb szétszóródások, továbbszóródások

története, ill. a zsidó bankárosodás kialakulásnak története.

5. A klasszikus kapitalizmus történelme a zsidóság aspektusából.

6. A zsidóság 19. századi történelme, ill. a 20 század első feléig, ill. 20. század

második felében.

7. A napjaink zsidó történelme, ill. a jelenlegi Izrael állam története, bár ez a

történet is a 19. század végén kezdődött.

Összességében azonban kibogozhatatlanul kacifántos a zsidóság történelme.

Vannak azonban közös, hosszabb távon, szinte minden zsidó közösségre vonatkozó

jellemzők.

1. A helyi lakosság a többségi nép általában más népek nem kedvelték őket,

nem tartoztak a népszerű, szimpatikus népek közé, de ez azért az

erőszakig nem fajult volna el, ha a vezetés ezt nem generálja.

2. A helyi vezetés az uralkodó, és uralkodó osztály, hullámzóan

ellentmondásosan kezelte a zsidóságot. Néha megtűrte, sőt egyenjogúan

kezelte, gyakrabban azonban a negatív megkülönböztetésben

(diszkriminálta) részesítette őket. És nem ritkán az üldöztetés, a

diszkrimináció eljutott a kiűzetéshez, sőt a népirtásig is.

Ugyanakkor szinte mindenhol, mindenkor megfigyelhető azon kettős

játék, hogy egyes gazdag befolyásos zsidók szinte a hatalom a vezetés részévé

váltak, a helyi uralkodó osztály szoros szövetségbe lépett velük, míg szegényebb

széles zsidó réteg, üldöztetésnek diszkriminációnak volt kitéve. Pl. mi történt a

nácizmus alatt, a leggazdagabb zsidók már rég biztonságba voltak, miközben a

szerencsétlen kisember-zsidókat aprították.

A fentiek okairól néhány gondolat:

Természetes, hogy nem kedvelték őket, hiszen elzárkózó, furcsa szokású, furcsa

öltözködésű embereket láttak. Ráadásul azért egy részük meglehetősen jómódban

az átlagnál jobban élt, és értelmiségi foglalkozásokban kvázi kiszorították a

többségi nép, ill. más népek fiait. Ráadásul azonosították őket az uzsorásokkal, ami

persze nem egy szimpatikus tevékenység.

A vezetések hullámzó viszonya zsidósághoz szintén magyarázható. Most itt csak az

ellenségkép vonatkozást emeljük ki. A zsidóság kiváló ellenségkép. Az ellenségkép

arról szól, hogy az emberek, vezetések tehetségtelenségéből, lustaságából eredő

problémákat mintegy magukat felmentve, rákenik pl. a zsidókra. A szegénység,

egyéb problémák okai pl. a zsidók, tehát nem mi vagyunk.

A zsidóság kiváló célpont volt azért is, mert kisközösségi, kvázi vendégnép jellegük

miatt nem nagyon tudtak védekezni, meg lehetett őket büntetni. Akár

kitelepítéssel, akár jogi korlátozással, akár fizikailag is, a büntető pedig az erős

szerepébe tetszeleghetett.

Úgy tűnik, hogy a zsidóság és a többségi társadalom viszonya (hullámzó, de

gyakran negatív) igen kevéssé, kor, ország és rendszer specifikus.

Kivéve persze a fasizmus nácizmus korát, rendszerét. A nácik végleg el akarták

intézni a zsidókérdést. Nem nehéz kitalálni, mire gondolhattak. Az más kérdés,

hogy ez a megvalósíthatóság szempontjából is ugyanakkora baromság, mint az

egész világuralmi elgondolásuk.

Néhány érdekes kérdés a zsidóság történelmével kapcsolatban.

Hogyan jöhetett létre ez a szinte folyamatos vándorlás, a világ minden táját érintő

szétszóródás?

Hogyan jöhettek létre a világban rendkívül szétszórt, viszonylag kicsike vallásilag,

kulturálisan zárt zsidó kisközösségek?

Hogyan maradhatott fenn a zsidóság, miért nem olvadt be teljesen (szűnt meg) a

zsidóság, a magas beolvadás, a nagyfokú népirtás, a jelentős üldöztetés ellenére?

Vázlatosan hasonlítsuk össze a zsidóság történetét néhány más nép történetével.

Pl. a hunok nagyobb egységben, kvázi egy tömbben vándoroltak, majd egy

tömbben letelepedtek a Kárpát-medencében, harcoltak, konfrontálódtak, majd

Attila halála után egyszerűen eltűntek. Nyilván nem eltűntek, hanem nagyon

gyorsan beolvadtak. Ez a zsidóság történelmével ellentétes történet.

Az ókorban, középkorban egyébként sok nép tűnt el, olvadt bele valahová, ill.

erősen átalakult. Itt van pl. a római nép, ill. a romai birodalom eltűnése.

De azért voltak, vannak fennmaradó, sőt terjeszkedő nagyobb népek birodalmak is.

Érdekes történet még a tartományokból, autonómiákból való összekovácsolódás,

nem kevés ország, nemzet így jött létre.

Pl. a magyarok, mint viszonylag kis nép, nagyobb közepes egységekbe vándoroltak,

voltak leszakadások szétszóródások is, de végül is a Kárpát-medencében

egységesültek (akár szét is szóródhattak volna, ami kvázi eltűnést, beolvadást

jelentett volna) és létrehozták a hazájukat, a nemzetüket.

Pl. a kunok beolvadtak a magyarokba.

De voltak félrevonuló, kvázi rejtőzködő (nem vándorló) kisebb népek is, melyek így

maradtak fenn.

Pl. cigányok. Kisközösségekbe vándoroltak, szertágazóan szétszóródtak, de

kisközösségekben, mégis hálózatosan fennmaradtak, nem olvadtak be. Ez a

történet már erősen hasonló a zsidó történethez. Más vonatkozásban, pl. a

cigányok nemhogy értelmiségi hajlamúak, de kvázi anti-értelmiségiek, erősen

gyakorlatias emberek, szinte ellentétei a zsidóknak.

A felsorolás után talán jobban el lehet helyezni a zsidóság viszonylag kivételes

történelmét (szétszóródtak, de fennmaradtak) a világtörténelmi kavalkádjában.

Akarva, akaratlanul hogyan segítette a külvilág, a „befogadó” uralkodó osztály ezt a

folyamatos furcsa zsidó szétszóródást.

Kezdjük azzal, hogy valójában, alapvetően háromféle nemzetiségi, kisebbségi

politika van:

1.A beolvasztás, gyakran erőltetett beolvasztás

2. A negatív, rosszindulatú megkülönböztetés (kirekesztés, stb.). Gyakran

elüldözéssel megtoldva. (A népirtásokról itt nem beszélünk)

3. A pozitív jóindulatú megkülönböztetés az autonómia-adás. Sajnos ez utóbbit

alkalmazzák legritkábban. Első látásra valóban félelmetesnek tűnik az uralkodó

osztályok számára: persze ha autonómiát adunk, akkor majd jól visszaélnek vele,

egyre többet akarnak, egyre messzebbre mennek, külön államot alapítanak, majd

ellenünk fordulnak. Nem állítjuk, hogy ilyen még nem volt. Viszont a másik kettő,

(erőszakos beolvasztás, rosszindulatú megkülönböztetés) egy fokkal ennél is

rosszabb. Ugyanakkor egy sereg ország, nemzet a tartományok, autonómiák

szövetségére alapul és egészen jól működnek. Persze ha ezek a tartományok,

autonómiák az optimálisnál kisebb szabadságot kapnak, akkor megint baj van.

A lényeg, hogy a múltban (és a jelenben is) jellemzően, szinte kizárólag csak az

erőszakos beolvasztás, ill. a rosszindulatú megkülönböztetés kisebbségi politikát

alkalmazták, többek között a zsidósággal szemben is.

Folytassuk azzal, hogy jön az új uralkodó, és azt mondja: na majd én ezeket a

zsidókat (akárkiket) magam mellé állítom és beolvasztom a nemzetbe. Méghozzá

úgy, hogy viszonylagos engedményeket adok nekik, ami lényegében a korábbi

megszorítások, megkülönböztetések enyhítését jelenti. A maximum, hogy

egyenjogú polgárok lesznek. Egy idő után, az uralkodó osztály érzékeli, hogy a

helyzet alig javult valamit (ennek sok oka lehet) és akkor azt mondja: na ti

hálátlanok akkor majd megkapjátok. És jön a rosszindulatú megkülönböztetés,

netán a kiűzetés.

Folytassuk azzal, a kérdéssel: mire is ösztökéli a vezetés a zsidókat

(akárkiket) azzal, hogy megkülönbözteti őket? Idétlen ruhába kell járniuk, sárga

csillagot kell viselniük, gettóba élhetnek, csak bizonyos munkákat végezhetnek,

nem jelenhetnek meg mindenhol, nem köthetnek vegyes házasságot, stb.. És ha

valaki nem is tartaná magát zsidónak, azt mondják, sőt parancsolják: de te zsidó

vagy. És persze mindennek a tetejébe jöhet a kiűzetés, a száműzés. És közben

direkt, vagy indirekt (a hányattatás okán pl. betegségek járványok, alakulnak ki)

gyilkolják a népet. Merthogy ezen intézkedéseket nem a nácik találták ki, pl.

zsidóság történetében ez sok helyütt, sok korban megtörtént. (De nemcsak a

zsidókat cseszegették a történelem során. Másfelől a nácik azért szignifikánsan

elkülönülnek más zsidóüldözőktől, a tervszerű, következetes, egyértelmű népirtás

által.)

A kérdés, mire is ösztönzi mindez a zsidókat (akárkiket)? Arra hogy elkülönüljenek,

csak az övéiben bízzanak, gyanakvók legyenek, zárt kisközösségekben éljenek

egymást segítség, stb..

A kiütetés száműzetés következménye pedig, hogy egy másik helyen, egy távolabbi

helyen telepednek le, kénytelenek letelepedni. Tulajdonképpen a rendszeres

megkülönböztetéssel egy profi, vándorló, a világot kisközösségekkel behálózó, és a

világgal, és a többségi társadalommal ellenséges zsidóságot alakítottak ki.

De a zsidó probléma két oldalról jön, jöhet, magából a zsidóságból (ez kisebb rész)

és a külvilágból (ez a nagyobb rész).

Kitérés a zsidó szokásokra.

Először is felsorolom az előírásokat (szokásokat), hogy az elképedés után, lássuk

nagyjából miről van szó.

1.. A reggeli felkelés szabályai

2.. A reggeli kézmosás szabályai

3.. Az öltözködés és járás szabályai

4.. Magunk tartása az illemhelyen és az utána elmondandó áser jácár bráchá

szabályai

5.. Az ima vagy a Tóratanulás helyének tisztasága

6.. A bráchot (áldásmondások) Báruch Hu uváruch Sömo (áldassék Ő és áldassék

Neve) és az Ámén mondásának szabályai

7.. A reggeli bráchák szabályai

8.. Mely dolgok tiltottak napkeltétől az ima utánig?

9.. A cicit (a szemlélő szálak) szabályai

10.. A tfilin (imaszíjak) szabályai

11.. A mezuzá szabályai

12.. Az imádkozásra méltó helyek

13.. A bét hákneszet és bét hámidrás (az imaház és a tanház szentsége

14.. A dicsőítő énekek verseinek szabályai

16.. A Kádisnak, a Bárchunak, a tíz ember egybevonásának és egyrészűk távozása

után beállott helyzetnek és az előimádkozónak szabályai

16.. A Semá olvasmány és bráchái megszakításának szabályai

17.. A Semá olvasásának szabályai

18.. A Semone eszré (18 áldásmondás) szabályai

19.. A Másiv háruách, a Tál umátár, a Jáále vejávo és az Ánénu imabetoldások

szabályai

20.. Az előimádkozó tefilája ismétlésének szabályai

21.. Annak a szabálya, hogy miként pótolhatja, aki nem imádkozott

22.. A Táchánun könyörgés szabályai

23.. A Tóraszakasz felolvasásának néhány szabálya

24.. Szabályok arra, ha tévedést vagy alkalmatlanná tévő hibát találtak a Tóra

könyvében

25.. Az Ásré és Uvá leCion imarészeknek szabályai a reggeli ima befejezéséig

26.. Az árvák Kádisának szabályai

27.. A Tóra tanulásának szabályai

28.. A Tóra könyvének és más szent könyveknek szabályai

29.. Erényes tulajdonságok, melyekre az ember szoktassa magát

30.. Az árulkodás, rossznyelvűség, bosszúállás és gyűlölet tilalma

31.. Az ember minden szándékát Egek Ura bírja

32.. A test természetes védelme

33.. Veszély miatt tiltott dolgok

34.. A cedáká jótékonyság szabályai

35.. A chálá (tésztából való elvonás) törvénye

36.. A kisózás szabályai

37.. Az edények víz alá merítésének szabályai

38.. Nem zsidók kenyerének, főztjének és tejének szabályai

39.. Az étkezés előtti evésnek vagy ivásnak szabályai

40.. Az evés előtt járó kézmosás szabályairól

41.. A kenyér megszegésének és a hámoci áldásmondásának szabályai

42.. Az étkezés szabályai

44.. Mily dolgokra jár külön bráchá, ha ebéd közben esszük vagy isszuk azokat.

44.. Az ebéd utáni kézmosás és ima szabályai

45.. Az együttes asztali imára való felszólítás

46.. A tiltott eledelek szabályai

47.. Nemzsidók bora és edényei alkalmassá tétele

48.. Az öt gabonafajtából készült eledelekre rendelt bráchák (áldásmondások)

szabályai

49.. A borra elrendelt bráchának és a hátov vehámétiv bráchának szabályai

50.. Az élvezeti dolgok élvezése előtt elmondandó bráchák szabályai (16 pontban)

51.. Az élvezetek után elrendelt áldásmondások szabályai

52.. A Boré pri háéc, a Boré pri hádámá és a Sehákol bráchák szabályai

53.. A levesnek, gyümölcsök és zöldségek nedvének szabályai

54.. A lényeges és mellékes szabálya

55.. Melyik bráchát illeti meg az elsőbbség?

56.. A bráchánál esett tévedések szabályai

57.. Szabály arra az esetre, ha már áldást mondott valamely ételre vagy italra és

azután hoztak még belőle.

58.. Az illatra rendelt bráchá szabályai

59.. A Sehechejánu és a Hátov vehámétiv bráchák szabályai

60.. A meglátás brácháinak szabályai

61.. A megmenekültek hálamondása és néhány különösebb bróchó

62.. Az adás – vevés szabályai

63.. A szóbeli sértésnek és a megtévesztésnek tilalma

64. Tiltott dolgok adás-vételének tilalma

65.. A kamat szabályai

66.. Az "iszka" kereskedelmi szerződés szabályai

67.. A fogadalmak és eskük szabályai

68.. Az út imájának és egyéb dolgoknak szabályai, melyekre az úton figyelni kell

69.. A Mincha (delutáni ima) szabályai

70.. A Mááriv (az esti) ima szabályai

71.. Az est rendje

72.. A sabbosz (szombat) szentségének nagysága; aki megszentségteleníti, olyan,

mint aki bálványt imád. A sabboszra való felkészülés szabályai

73.. Mily módon szabad sabbosz előtt nemzsidónak munkát adni, neki ingóságot

kölcsön- vagy bérbeadni.

74.. A hajón való utazás szabálya

75.. A sabboszmécsek meggyújtásának szabályai

76.. A sabboszi és ünnepi imák szabályai

77.. Az esti és a nappali kiddus szabályai

78.. A sabbosz és ünnepnapi tóraolvasásnak és a felhívásra kötelezetteknek

szabályai

79.. A maftir szabályai

80.. A sabbosz napján tiltott munkák némelyike

81.. Négyféle terület a sabbosz tekintetében

82.. A hordásnak és az egyik területről a másik területre való átvitelnek tilalma

83.. A kerítésfal csak akkor használ, ha lakóhely körülfogására emelték

84.. A ruházat vagy ékszer módján kivihető tárgyak szabályai

85.. A sabbosz napján kiütött tűzeset szabálya

86.. A fürdés szabályai

87.. Olyan dolgok, melyekre a háziállatoknál, a vadaknál és a szárnyasoknál kell

ügyelni

88.. A sabbosz napján »Mükce« (használatból félreállított) dolgok szabályai

89.. A tiltott dolog alapjának szabályai

90.. Szabálya a munkát nem igénylő dolgok elvégzésének és a nemzsidó

munkájának

91.. Szabálya annak, aki gyengélkedik és nem veszélyesen beteg

92.. Veszélyes betegnek és a bűn elkövetésére kényszerítettnek szabályai

93.. Szabályok a szülő nő részére

94.. Az udvarok eruvval való egybekapcsolásának szabályai

95.. A sabboszhatár eruvjának szabályai

96.. A sabbosz kimenetele maariv (esti) imájának és a havdalának szabályai

97.. Az újhold napjának és az újhold megszentelésének szabályai

98.. A jomtov (ünnepnap) szabályai

99.. Félreállított dolgok szabályai az ünnepen

100.. A kohénok kézemelésének (a papi áldásnak) szabályai

101.. Az ünnep első napján a második napjára vagy hétköznapra való előkészítés

szabályai

102.. Az eruv tavsilin (az eledeleket egybekötő szertartás) szabályai

103.. A jomtov (ünnep) örömének szabályai

104.. A félünnepek törvényei

105.. A félünnepen fáradozás miatt tiltott dolgok

106.. A cholhamoed (félünnep) napjain való adásvétel szabályai

107.. Niszan havának szabályai

108.. A maccoszhoz szükséges búzának és lisztnek szabályai

109.. A víz szabályai

110.. A maccosz dagasztásának és sütésének szabályai

111.. A chóméc kutatóvizsgálatának és megsemmisítésének a szabályai

112.. Melyik chómécot (kovászost) tilos peszachon át megtartani és melyiket

szabad

Read more: http://demokracia-lejaratas.hupont.hu/18/ertekezes-a-

zsidosagrol#ixzz72xkjvUqI

113.. Az erev peszachnak (az ünnepet megelőző napnak) és a széder estére köteles

maccosz sütésének szabályai

114.. A chóméc (kovászos) eladásának szabályai

116.. Az erev peszach (előtti nap) szabályai, ha az sabboszra esik

117.. Néhány válogatott szabály peszachra

117.. A forrázásnak (az edények és evőeszközök alkalmassá tételének,

kaserolásnak) szabályai

118.. A széderest előkészítésének és rendjének szabályai

119.. A pészach este szédere (rendje)

120.. Az ómér számlálásának és a szefira (a számlálás) napjainak szabályai

121.. A közösség böjtjeinek szabályai

122. . A tamuz tizenhetedikétől ab hó kilencedikéig terjedő három hét szabályai

123.. Erev tisóbeáv (az áb hó 9-ét megelőző napnak) szabályai

124.. Tisóbeáv (áb hó 9.) napjának szabályai

125.. A tisóbeáv szabályai, ha sabboszra vagy a hét első napjára esik

126.. A szentély lerombolásáról való megemlékezésnek szabályai

127.. Egyének böjtjének szabályai

128.. Elul havának szabályai

129.. A roshasana (újév) szabályai

130.. A tíz bűnbánati nap szabályai

131.. Az erev jomhakipurim (az engesztelés napját megelőző nap) szabályai

132.. Erev Jom Kipur szabályai

133.. A jomhakipurim (az engesztelés napjának) szabályai

134.. A szukka (sátor) szabályai

135.. A szukkában való ülés (tartózkodás) szabályai

136.. A lulovnak és csokra többi fajtájának szabályai

137.. A lulovcsokor használatának szabályai és a körmenetek rendje

138.. A hosána-rabba a semini aceresz és a szimchasz tóra szabályai

139.. A chanuka szabályai

140.. A négy parsa (tóraszakasz) rendje

141.. A megilla szabályai

142.. A felebaráti ajándékok küldésének, a szegények részére adandó alamizsnának

és a purim lakomának szabályai

143.. Az apa és anya megtisztelésének szabályai

144.. A tanítója, az öregember, a tóratudós és a kohen megtisztelésének szabályai

145.. A házasságkötés szabályai

146.. A vőlegény és menyasszony böjtjének szokásai

147.. A chupá (esküvői baldachin) szokásai

148.. Az együttlétük a menyegző után

149.. A lakodalom asztali imájának szabályai és az újházaspár

megörvendeztetésének parancsa

150.. A szemérmetesség szabályai

151.. A hasztalan-kárjában való magvesztés tilalma és szabályok annak a részére,

aki abba ütközött

152.. Tilalma a nővel való egyedüllétnek és a nőkhöz való egyéb közeledésnek

153.. A havi tisztátalanságban elkülönült asszony szabályai

154.. A havi vérzés ideje megállapításának a rendje és a nemi érintkezés előtt és

után kötelező vizsgálatnak szabályai

155.. A havi vérzés idejét megelőző elkülönülésnek szabálya. Különbség a

szabályosan váltakozó és a meg nem állapítható idejű vérzésnél

156.. A nemi érintkezés folytán jelentkező vérzés szabályai

157.. Szabályok a menyekzőjére készülő menyasszony részére

158.. A gyermeket szülő és a gyermeket elvetélő nő szabálya

159.. A fehérnemű váltásának és a tisztulási napok számlálásának szabályai

160.. A chafifa = előzőfürdő szabályai

161.. A chacica = az alámerülésnél elválasztó dolgok szabályai

162.. A tevila (a rituális fürdőben való alámerülés) szabályai

163.. A milának (körülmetélésnek) szabályai

164.. Az elsőszülött fiú kiváltásának szabályai

165.. A gyermekek nevelésének szabálya és néhány szabály a tanítóról

166.. A babonajóslásnak, időjövendölésnek és a varázslásnak tilalma

167.. Bálványimádásra vonatkozó szabályok

168.. Tiltott alakok és képek

169.. A bekarcolt jelírásnak és a halott miatt való bevágásnak a tilalma

170.. A fejhaj és a szakáll széle levágásának tilalma

171.. Azon dolgok szabálya, melyeket a (M. V. 22. 5.) »ne öltse fel férfi nőnek a

ruháját« tilalma tilt

172.. Az új gabona szabályai

173.. Az érintetlen hagyandó fagyümölcs tilalma

174.. A fanemek vegyítésének szabályai

175.. A »marha« állatfajkeverés szabályai

176.. Vegyes szövésű ruhák (szövetek) szabályai

177.. A tiszta (házi állat) elsőszülöttének szabályai

178.. A szamár első fajzásának szabályai

179.. A kölcsön szabályai

180.. A pénzkölcsön a = elengedésének szabályai

181.. A peres ügyek, peres felek és a tanúskodás szabályai

182.. A lopás és rablás szabályai

183.. Az idegen vagyon rongálásának szabályai

184.. A testi sértések szabályai

185.. A kölcsön és bérlet szabályai

186.. A »Ne kösd föl a nyomtató ökörnek a száját« szabályai

187.. Az elveszett és talált dolgok szabályai

188.. A letét (rábízott jószág) szabályai

189.. A fel- és lerakodás szabályai

190.. A test őrzésének parancsa és a »ne ronts« tilalmának szabályai

191.. Az állatkínzás és kiherélés tilalma

192.. A betegnek, orvosnak és a gyógymódnak szabályai

193.. A beteg látogatásának szabályai

194.. A haldoklónál és a halott őrzésénél követendő szabályok

195.. A ruha megszakításának szabályai

196.. Az onén-gyászoló szabályai hétköznapon, sabboszon és ünnepen

197.. A halotti ruhák és a halott mosdatás szabályai. A haszonélvezet tilalma a

halottnál

198.. A halott kivitelének, a temetőbe kísérésének és az ott mondandó imának

szabályai

198.. A halott kivitelének, a temetőbe kísérésének és az ott mondandó imának

szabályai

199.. A temetés és temető szabályai

200.. A jomtov (ünnep) napján való temetés szabályai

201.. Az öngyilkosoknál és más gonosz halálánál követendő szabályok

202.. A kohen (halott által esett) tisztátalanságának szabályai

203.. Mely rokon és mely gyermek után kötelező a gyász

204.. Mikor kezdődik az ávélut-gyász?

205.. Az erősítő lakoma szabályai

206.. A közeli és távoli hír szabályai

207.. A gyászolók vigasztalásának szabályai

208.. A gyászolónak tilos a munka

209.. A fürdés, kenés, sarufelvétel és házastársi érintkezés tilalma

210.. A Tóratanulás és üdvözlés tilalma

211.. Más dolgok, mik tilosak a gyászolónak

212.. Olyan dolgok melyek öröm miatt a gyászhét után is tilosak

213.. A gyászoló házasságkötésének tilalma

214.. Mikor mehet ki a gyászoló lakása házából?

215.. Nem szabad halott miatt túlzottan keseregni

216.. A megkezdett gyászhétnek, a megkezdett gyászhónapnak és a tizenkét

hónapnak szabályai

217.. Szabálya annak, aki nem tartott gyászt

218.. A gyászra kötelező tanúskodás szabályai

219.. A sabboszon és ünnepnapon való gyászolásnak szabályai

220.. Annak szabálya, hogy az ünnepek mikor szűntetik meg a hét napos és a

harminc napos gyászt

221.. A Jahrzeit (az elhalálozás évforduló) napja böjtjének szabályai

222.. Mértékek és zárszó

A zsidó vallás, a zsidó ünnepek, a zsidó szokások szorosan összefüggnek. A zsidó

szokások rendkívül részletes, kötött, és tetemes mivoltáról az alábbi

szabályrendszer képet nyújthat.

Őszintén bevalljuk, nem tudjuk, hogy az alábbi szabályokat a zsidók minek tartják

talán: vallási előírásoknak. Szerintünk azonban ezek inkább egyfajta népszokások,

de erre még visszatérünk.

Hozzá kell tenni egy-egy ilyen szabályzat, átlagosan 14 al-szabályból, pontból áll,

ez tehát kb.3000, leirt, törvénycikkely-szerű szabály, és akkor még a szabályok

értelmezéséről, aktuális alkalmazásról nem is beszéltünk. Ezen szabályok zöme

ugyanis nemcsak elvi szabály, és nemcsak kivételes esetekre vonatkozó erkölcsi,

„jogi” szabály, de a mindennapi életet, a napi cselekvéseket előíró szabály.

Nagyjából eme felsorolásban benne vannak a zsidó ünnepek is, melyekből legalább

nyolc fontosabbat össze lehet számolni. Kétségtelenül a szombat (sabbosz) a

legjelentősebb. Tehát az ismert szabályoknál (a körülmetélés, a szombat-tartás, a

fejfedőhordás, a pajesznövesztés, a kóser étkezés, a hús és tejtermék elkülönítése,

a menstruációs tisztátalanság, a fürdőzés, a házasságközvetítés, a ruha-

megszaggatás, a sírokra tett kövek, stb. szabálya), sokkal több szabály van.

Egyesek szerint ez csak hasznos tanácsok gyűjteménye, azonban ezen szabályok

zöme egyáltalán nem praktikus.

A vallásos zsidók szerint, mindez az Istennek tetsző élet leírása, azonban a kívülálló

jogosan kételkedik, abban hogy Isten ilyen kicsinyes szabályokkal foglalkozna.

A természet, Isten nem foglalkozik kicsinyes szabályokkal, leginkább a lényeggel,

az önzőséggel-önzetlenséggel foglalkozik, ez más vallások bírálataként is

elmondható.

Leginkább mindez a népszokások, hagyományok (köztük babonás jellegűek), leirt,

kvázi törvényesített változata. Mindez leginkább ahhoz hasonlatos, mintha valakik

pl. a magyar népszokásokat, sőt egy körzet szokásait, kezdve a kalocsai hímzéstől,

a népviseleten, a halászlén, az esküvői szokásokon, a temetési szokásokon, a

vallási szokásokon és még sok mindenen keresztül, mondjuk a karácsonyi

szokásokig, részletesen leírnák, de nem kijelentő módban (ez van) és nem is

feltételes módban (ez lehet), hanem felszólító módban. Csak így tehetsz, és ha

nem, akkor bizony jön a büntetés (leginkább az isteni büntetés). Ráadásul mindezt

felettébb részletesen, precízen.

Ugyanakkor a heti rendszerességgel megtartott szombat (sabbosz) rituálékkal

telerakott ünnepe, végeredményben családi ünnepnek tekinthető (bár nem ez az

eredeti rendeltetése), és mint ilyen kétségtelenül fenntartja a családi közösséget. A

zsidóságra jellemző a meghitt, összetartó, család.

Minderre mondható, hogy az átlagnál bővebb, részletesebb, kötöttebb kultúra, mely

a zsidó identitás része. Zsidó (a meghatározásunk szerint), aki ezen szabályok egy

részét, fontosabb részét betartja, és mindezt büszkén, önként teszi.

Elnézést az ismétlésért, de ezen rendkívül részletes kötött szabályzat azon okból

alakulhatott ki, hogy a zsidó identitás, a zsidó kultúra, kvázi a zsidóság

fennmaradjon. Mintha az előíró így gondolkodna: ha fellazul a szokásrendszer,

felbomlik a vallás, felbomlik a nép is. Tehát a külső elkülönítés, eltüntetés és a

fennmaradási stratégia következménye, legalábbis szerintünk.

Úgy tűnik az ortodox, vallásos zsidóknak alig van szabadsága, szinte minden

cselekvésüket szabály szerint kell végezni, de lehet, hogy ez csak a látszat.

Ugyanakkor ezen részletes és parancsoló jellegű szabályzatnak mégis van egyféle

fanatizmusgeneráló hatása. Ami persze nem jó, de ha megmarad az önsanyargatás

szintjén, akkor nem tiltható. Ha belép a másoknak ártás szintjére, akkor azt a

jognak kellene kezelnie. Más vallásban hívők között is vannak fanatikusok.

Ugyanakkor van egy taszító hatása is, többek között a zsidóság köreiben is, ennek

tudható be a sok zsidóban és beolvadt zsidóban kialakuló zavaros identitás tudat.

Ugyanakkor az általános intelligencia része, hogy a népek szokásait nem bíráljuk

(legfeljebb pozitív értelemben csodálkozunk, és mosolygunk) amennyiben azon

szokások nem ártanak másoknak. Márpedig ezen szokások nem ártanak a

másoknak, a nem zsidóknak. A kultúrák (minden nép kultúrája) sokszínűsége

csodálatos dolog, a csodálkozás egyfajta örömérzés.

Végül kijelenthető: leginkább magukkal, és nem mással szúrnak ki, ezzel a

szabályozással.

Mielőtt továbbmennénk, a népek megítélésének etikai szabályzata, szerintünk.

Egy kis előzetes ehhez a témához. Az igazságot a hamiságtól gyakran csak a

pontos megfogalmazás választja el.

Pl. statisztikailag kimutatható, hogy az ezer főre eső búnőzők száma cigány nép

vonatkozásában nagyobb, mint más népek vonatkozásában. De ez mégis helytelen

megfogalmazás: a cigányok bűnözők.

A helyes megfogalmazás: a cigány népben a bűnözés aránya nagyobb az átlagnál.

Avagy: történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, bizonyított statisztika

alapján, a cigányságra kissé jellemző a bűnözés. De miért is „kissé”? Leginkább

azért, mert a rendes cigányok védelmében udvariasan, visszafogottan kell

fogalmazni A bunkó, sarkított megfogalmazás már elmehet hamisság irányába. De

azért is, mert a statisztikai számolások eredménye többnyire nem mutat nagy, csak

kisebb különbséget. Ez tehát egy etikai udvariassági szabály. Más kérdés, hogy ezt

jog alkalmazhatja, vagy sem. Pl. nem kötelező köszönni, de aki nem köszön, az

magát minősíti.

A legfontosabb, hogy elsősorban a cselekvéseket, viselkedéseket, közléseket kell

minősíteni, azután az egyéneket hasznos, önzetlen, avagy ártó, önző cselekvések

alapján, szükség esetén jogilag, a népek megítélése csak harmadlagos és nem jogi

ítélet.

1. Fontos a nép fogalmának definíciója. Ez helyesen: valamely nép (etnikum)

azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat,

büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak

az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire,

általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek,

éltek.

2. Egy nép vezetésének cselekvéseit (a közlés is cselekvés), ne azonosítsuk a

nép cselekvéseivel.

3. A nép negatív megítélése is, csak a másoknak ártás szempontjából

történhet, oly dolgokért (bőrszín, szokás, vallás, stb.) melyek nem ártanak

másoknak nem szabad elítélni sem egyént, sem népet.

4. Egy nép megítélése csak meghatározott szavakkal, meghatározott

mondatokban lehetséges. Pl.: ezen X népre, történelmi, kulturális,

rendszerbeli, szociális okokból, Y tulajdonság kissé jellemző, bizonyított

statisztikai adatok alapján.

5. Illik ugyanannyi pozitív tulajdonságot felsorolni, mint ahány negatívot.

6. Nem illik, de jogilag is tilos (egyébként is rossz megoldás) egy népet

üldözni, diszkriminálni, száműzni. (Az erőltetett beolvasztás is

elfogadhatatlan.) Ami miatt természetesen a népirtás, és minden ártás,

károkozás is tilos. Nincs kollektív bűnösség.

7. Az egyént nem lehet a népbe tartozása alapján megítélni. Még akkor sem,

ha a bizonyítottak a nép bizonyos tulajdonságai és az egyén biztosan

(büszkén betartja a nép kultúráját, stb.) a népbe tartozik. Mert mindezek

ellenére az egyén kitűnhet, kilóghat a népből. Az egyéneket csak saját

tetteik alapján lehet megítélni.

Ezen etikai szabályzat betartása nemcsak a zsidóság érdeke, de minden nép, pl. a

magyarság érdeke is.

Mi értelme van egy népről, bármely népről véleményt mondani?

Az előzőek szerint tényleges jogi intézkedésről nem lehet szó. Jelenleg is leginkább

locsi-fecsi szintről van szó. De veszélyes locsi-fecsiről van szó, mert valóságos

konfliktusokat eredményezhet.

Az ideális jövőben viszont lehet értelme, mert megállapítható lesz: valóban

különálló népről, etnikumról van szó? Milyen jellegű autonómiát igényelnek az adott

nép, etnikum jellemzői?

A locsi-fecsi szintről, mindenképpen el kellene jutni a tudományos szintig.

Ne hibáztassuk a zsidóságot oly dolgokért, melyek más népekre, vallásokra is

jellemző. Néhány példa.

1. A zsidó vallás (egyesek szerint, ama aljas hit) kimondja, hogy ez az egyetlen

igaz hit, más vallások, hitek, hamisságok. Sajnos ezt majdnem minden vallás szinte

szükségszerűen kimondja. Többek között a keresztény vallás is. Egyébként a zsidó

vallás, a keresztény, és az iszlám vallás ősapja, ami nem jelenti azt, hogy a

leszármazott nem lehet különb, de az ellenkezőjét sem.

Ha valaki meg akarja ismerni a zsidó vallást, akkor többek között érdemes

tanulmányoznia a keresztény bibliát. És nemcsak az ótestamentum részét, de Jézus

tanításait is. Ugyanis Jézus tanításai közvetve arról is szólnak, hogy mik azon

alapeszmék, alapvető értékek, melyek a zsidó vallásból hiányoznak. Jézus ugyanis,

többek között vallásreformer volt.

Visszatérve, miért szükségszerű, az „egy igaz hit” dogmája? Mert, ki követne olyan

vallást, amelyik azt mondja: lehet, hogy van a miénknél igazabb vallás. De ha itt

megállnának a vallások, és a valláskövetők, akkor nem lenne nagy baj. Akkor csak

azt mondják: a miénk az igazi vallás, de ez most nem bizonyítható, majd valahogy

kiderül, pl. a másvilágon. A baj akkor kezdődik, amikor az elvakult hívek, vezetők

hozzáteszik: miénk az igaz hit, ezért minden más vallást és annak híveit meg kell

téríteni, és ha nem térnek meg, akkor el kell pusztítani. Ez a fundamentalizmus,

ami a sovinizmus, rasszizmus testvére. Minden valláshoz kapcsolódnak

fundamentalisták, a keresztény valláshoz is, a zsidó valláshoz sem kapcsolódik több

elvakult, mint más hithez.

Egyébként szinte minden vallási vita, vallásharc mögött, a vagyon és a hatalom

birtoklásának kérdése van.

2. De ha már a vallásnál tartunk, nézzük ezt a képtelen, kifordított gondolatot: a

zsidók (azok a gazok) ölték meg Jézust. És egyesek még hozzáteszik, Jézus nem

zsidó, de arámi volt.

Először is Jézust konkrétan a rómaiak ölték meg, egyes zsidó emberek legfeljebb

bűnrészességgel vádolhatok. Pl. Heródes, a zsidó főpapok, Júdás, és a téren

gyülekező, nem Jézus mellé álló tömeg többsége, bár nem lehet tudni, mekkora

hányaduk volt zsidó.

Arra most nem is hivatkozunk, hogy Jézus halála, és feltámadása az isteni terv

része volt.

Az viszont komoly érv, hogy Jézus és nemcsak Jézus, de társai (keresztelő szent

János, szent Péter, a többi apostol, szent Pál, Mária szűzanya, az evangélisták,

stb.) mindannyian fiatalkorukban vallásilag, kulturálisan és kötödés szempontjából

zsidók voltak. Azaz, zsidók voltak. Ezen különleges emberek, Jézussal az élükön, a

zsidó vallás megújítói, a keresztény vallás megalakítói voltak. Jézus társaival együtt

a zsidó vallás megújítója volt, melyet bizonyít, hogy a feltehetően vallásos zsidóság

körében térit, hogy kritizálja az írástudókat, a farizeusokat, a zsidó papokat, akik

szintén ellenérzéssel voltak Jézus iránt. A keresztény biblia ótestamentum része

szintén azt bizonyítja, hogy a zsidó vallás megújításról van szó. Tehát az egész

történet úgy szól elfogultság nélkül, hogy zsidók között voltak rossz, aljas, és kiváló

emberek, akár a többi népben. De ha csak ezt a történetet nézzük, akkor azért a

különleges kiváló zsidó emberek dominálnak, Jézussal az élükön. És akkor ebből a

történetből azt kihozni, hogy a zsidók aljas emberek, enyhén szólva negatív

elfogultság.

3. De ha már a képtelen, kifordított ítélkezésnél tartunk, akkor a holokauszt

(második világháborúhoz kötődő zsidó holokauszt) problémája mellett sem

mehetünk el. Pontosabban azon nézetekről van szó, mely szerint nem voltak

gázkamrák, és egyébként is kevesebben haltak, meg, és a kártérítések, ill. egyéb

megtorlások sem voltak arányosak, tehát a zsidók aljas emberek, nem volt

holokauszt. Erről az alábbi példázat jut eszünkbe: valakit össze-vissza, nyomorékra

vernek. Majd azt mondják, de hiszen nem is tört el mind a két keze, két lába, mert

az egyik keze éppen maradt. És egyébként, ő is adott védekezésében két pofont.

Akkor mit siránkozik, mit szimulál ez az aljas ember.

Szóval, hogy voltak, vagy nem voltak gázkamrák erősen másodlagos kérdés. Ha

választani kellene a rossz körülmények, az éhezés, a betegség miatti lassú halál (a

legtöbb zsidó így halt meg, sokakat pedig lelőttek) és a gázkamrák gyors halála

között, akkor mi az utóbbit választanánk, inkább így halnánk meg. Akkor, mire

mentség, hogy nem voltak gázkamrák? A nácik zsidóság-likvidáló szándéka

egyértelmű, hiszen nem száműzték (tiltották a kivándorlást) és nemcsak

diszkriminálták, és elkülönítették a zsidókat, de olyan táborokba tették ahol előbb-

utóbb a biztos megsemmisülés várt rájuk. És hogy nem 6, csak 5 millió zsidó halt

meg. És ha öt, vagy akár négy, akkor már rendben van minden? Az aránytalan

kártérítés vádja pedig legfeljebb úgy igaz, hogy némely esetben aránytalan, vagy

teljesen oktalan volt a kártérítés, összességében azonban nem lehetett aránytalan

és oktalan. Összességében nem lehetett, mert több millió ember halála és másik

több millió ember szenvedése ellenébe, mondjuk egymillió ember kapott büntetést.

Ugyanakkor a holokauszt tagadásának tiltását mi is ostobaságnak tartjuk. Mindenki

saját magát minősíti a nézeteivel. A tiltás csak arra jó, hogy ezen zsidógyűlölő

emberek azt mondhassák: éppen az bizonyítja az igazunkat (nem volt holokauszt),

hogy törvénnyel tiltják a tagadását.

4. A zsidók kapzsi, hataloméhes emberek – szól a vád. Először is minden népben

vannak kapzsi, hataloméhes emberek. Azt kellene bizonyítani, méghozzá pontos

statisztikai adatokkal, hogy a zsidóságban több ilyen ember van, mint más

népekben. Ez nincs bizonyítva és kétséges, hogy lehetséges e bizonyítani. De

tételezzük fel, mégis sikerül ezt statisztikai adatokkal igazolni, ez a mondat „a

zsidók kapzsi hataloméhes emberek” akkor is hibás lenne.

Az etikai szabályzat szerint így kell fogalmazni. A zsidóságra bizonyított statisztikai

adatok alapján, történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból kissé jellemző

a kapzsiság és a hataloméhesség.

5. Van egy viszonylag zagyva „gondolat”, a nácik is gyakran hangoztatták, amely

valahogy összekeveri pl., a kommunista zsidó „bűnöket”, a nagytőkési bankári

zsidó „bűnökkel”, és egyéb más zsidó „bűnökkel”. Nemcsak összekeveri, de

valahogy összeolvasztja, valamiféle egységes összeesküvést gyúr össze, e

masszából. A „bűn” szó azért van idézőjelbe, mert az is kétséges, hogy valóban

gonosz, rossz cselekvésről van szó. De fogadjuk el, bűnükről van szó.

Az egész, akkor is egy nagy ostobaság. Egyrészt, ezek a bűnök nem lesznek

nagyobbak azáltal, hogy valamiféle közös zagyvaságba, általános zsidó

összeesküvésbe vannak gyúrva. Másrészt az egyszerű logika azt mondja: ezek

különböző, sőt bizonyos szempontból ellentétes bűnök, melyeket különböző zsidó

emberek is elkövetnek.

Nézzünk egy példát, elnézést kérek a példázatba hozott néptől. Pl. ez egyik cigány

lop. Egy másik cigány verekszik. A harmadik csal. Ez mit jelent? Azt, ami ide van

írva. És nem azt, hogy cigányság nemzetközi összeesküvést sző, a világ

megrontása és uralma érdekében. De ha lenne is ilyen gaz háttér-összeesküvés,

akkor sem lenne a károkozás, kisebb, vagy nagyobb.

6. A protekció problémája.

A zsidók összetartanak, mint minden más normális nép. A zsidók összetartása még

egy fokkal indokoltabb a már említett okok (üldöztetés, elkülönítés, stb.) miatt. A

normális nacionalizmus rendben van, a sovinizmus (felsőbbrendűségi érzés, más

népek utálata, leigázása, szabálytalan versenyzés, stb..) nincs rendben, és ez

minden népre igaz.

Maga a protekció azt jelenti, hogy rokonnak, barátnak, ismerősnek érdemtelen

előnyt adnak, ill. olyan pozícióba, állásba segítik, melyre alkalmatlan, lenne rá

alkalmasabb. Természetes káros, nemcsak igazságtalanságot, de rossz működést is

eredményez.

A protekció testvére pl., a tisztességtelen üzleti szövetség, vagy „a főnök talpnyaló

(és nem alkalmas) beosztottat, helyettest, utódot választ” jelenség.

A rokonság, barátság, stb. kétségkívül létrejöhet, az azonos népbe tartozás

alapján.

De a barátság létrejöhet véletlenül is.

A legveszélyesebb változat, a párttagsági protekció. Sokan azért lépnek be egy

pártba azért segítik hatalomra, mert párt-protekciót remélnek. Így egy alkalmatlan

és tisztességtelen banda fog uralkodni.

Szélesebb értelemben ez arról szól, hogy meggyőződés nélkül, vagy magunknak

hazudott hamis meggyőződéssel az erősek mellé csapódunk a személyes előny

reményében.

A protekció világ (emberiség, történelmi) probléma, nem zsidó probléma, bár van

zsidó aspektusa.

A protekció problémáját egyhamar, egykönnyen nem lehet megoldani. Csökkenteni

lehet, pl. ezen erkölcsösödéssel: az rendben van hogy a rokont, barátot, ismerőst

egy fokkal jobban segítjük, de ennek is van határa. Illetve, ha olyan társadalmi,

gazdasági környezet alakul ki, melyben mind az ajánló, mind az érdemtelenül

ajánlott, hosszabb távon pórul jár. Mert pl. a csapat, lemarad a versenyben.

A zsidó aspektus abból ered, hogy a zsidók, értelmiségi jellegűknél fogva magasabb

funkciókban vannak, így a protekciójuk többet ér. Most már sokadszor jön elő ez az

„értelmiségi aránytalanság” probléma. Ha ez a nem zsidóknak ekkora probléma,

akkor a megoldás csak az lehet, hogy a tanultak az értelmiségiek arányában

utolérik a zsidókat.

A megoldás része, a szakmunkások segédmunkások nagyobb arányosabb, ill. a

bankárok, spekulánsok, más hatalmas jövedelműek, kisebb arányosabb

megbecsülése.

7. De ha már a zsidóság bizonyos tagjaiból ítéljük meg a zsidóságot (ráadásul

nagyobb része beolvadt zsidó), a rosszak melletti jókról se feledkezzünk el. Mert

azért itt olyan zsidó tudósokról, orvosokról, mérnökökről, feltalálókról,

művészekről, stb. van szó, akik sokat tettek az emberiségért, nemcsak a

zsidóságért.

Vázlatos kitérés a híres zsidókra.

Az interneten olvasható, pl. olyan lista, melyben kb. 3 ezer híres zsidó van

felsorolva.

1. A híres zsidók közül többen (Rothschildok, Rockefellerek, Sztálin, stb.) nem

éppen pozitív figurák. Másfelől viszont rengeteg tiszteletre méltó, tudós,

művész ember is volt közöttük.

A jók és rosszak aránya, valószínűleg más népekével azonos, a különlegesség, az

értelmiségiek (közöttük ismertebb értelmiségiek is) nagyobb arányából ered.

2. A fő probléma, hogy a híres zsidók tekintetében sincsenek a definíció

szerinti zsidók szétválasztva, azoktól, akiknek csak valamilyen kötödése

van a zsidókhoz. Tehát a lényegében beolvadt zsidókat, a negyedrészben,

felerészben zsidó származásúakat, stb., azokat, akik lényegében nem

zsidók (látszat-zsidók), a zsidók közé számítják. A zsidóság negatív

megítélésénél ragaszkodtunk a szűkített zsidó definícióhoz, akkor a pozitív

megítélésnél is ragaszkodni kell. Egyébként is ez a logikus igazság.

Ebben a 3 ezres listában többnyire ilyen emberek szerepelnek, mint pl. Nicolas

Sarkozy francia elnök, Paul Newman amerikai színész, hogy csak kettőt említsünk.

Egyébként mindkettőnek van magyarországi kötödése is, de senki nem nevezi őket

magyarnak.

De megint felmerül, ki a zsidó? Ha pl. Sarkozyt kérdeznénk, udvariasságból talán

azt mondaná, hát igen van zsidó származási kötődésem, de alapvetően francia

vagyok. Van százezer francia törvény azokat 100%-osan betartja. Alapvetően a

francia kultúrában él, francia ételeket eszik, francia színházba jár, stb.. Van 3000

kvázi zsidó „szokástörvény” lehet, hogy annak az 5%-át betartja, és valamennyire

szimpatizál a zsidókkal. Akkor az egyik oldalon van egy homályos genetikai

kötődés, egy szimpátia és 5% törvény és kultúrakövetés. A másik oldalon van egy

határozott tartozástudat, 100% törvénybetartás, és nagyfokú kultúraismeret.

Akkor most Ő mennyire nevezhető zsidónak? Ugyanez vonatkozik Paul Newmanra

és még rengeteg állítólagos zsidó emberre.

Ha a zsidókhoz kötődő zsidókat (látszat-zsidókat) is bevennénk a híres zsidó

emberek listájába akkor nem 3 ezer, de 30 ezer embert kellene felsorolni.

De még így is, az átlagnál több a híres, hírhedt ember a zsidóságban, mint más

népben, melynek oka az említett értelmiségi pálya-dominancia. Vagyis, hogy a

zsidók és a kötődő „zsidók” is, döntő többsége diplomás ember lesz, értelmiségi

pályát választ, és nyilván a híres emberek döntő többsége szintén tanult, diplomás,

értelmiségi ember.

Mindezzel együtt a pozitív zsidó hírességek javítják a zsidóság megítélését.

És akkor számoljunk egy kicsit.

A vallásos, tényleges zsidók száma a világon kb. 14 millió ember. Ez az emberiség

0,25%-a. Ebből 7 millió Izraelben él, és legalább 3 millió az Egyesült Államokban. A

maradék 4 millió legalább 80 országban él, oszlik szét. Átlagosan egy ilyen

országban 50 ezer tényleges zsidó él. 2001-ben 13 ezer zsidó vallású élt

Magyarországon, de legyünk elnézőek és a kettős vallásúakat, kettős

néptudatúakat is számoljuk, és mondjuk napjainkban 50 ezer tényleges zsidó él

Magyarországon. Ez a lakosság 0,5%-a. A köztudatba viszont minden 10. embert

zsidónak tartanak, tehát lakosság 10%-át, tartják zsidónak. Vagyis kb. hússzoros a

túlbecslés, a zsidók „felemelése”, a zsidó kérdés felfújása. Egyrészt sokan

hazudnak másrészt sokan felületesen ostobán „gondolkodnak” e kérdésről. De az

ostobákon, és gyűlölködőkön, kívül kiknek érdeke ez a felfújás? Egyes

politikusoknak, akik ebből kívánnak hasznot húzni. Illetve egyes beolvadt

zsidóknak, látszat-zsidóknak, akik így próbálnak protekciós hasznot húzni. Viszont

sok az ostoba és a gyűlölködő, akit meg lehet vezetni.

Néhány általános lényeges gondolat.

Nem szívesen, de kénytelen vagyunk belemenni, bizonyos részletkérdésekbe.

Álláspontunk szerint, a lényeg, hogy kiderüljenek az emberiség

társadalomfejlődésének, rendszerfejlődésének, kultúrafejlődésének,

erkölcsfejlődésének, értelmi fejlődésének törvényszerűségei. A felderített

törvényszerűségek alapján lehet a jövőt építeni. A történelem, a vallások, és még

sok mindennek a tanulmányozása csak e cél miatt fontos és nem önmagában.

A korai történelem beleértve vallástörténelmet is, nem deríthető ki pontosan, a

valóság keveredik a legendával, ill. kitalációval. De nem is fontos, hogy pontosan

kiderüljön - a lényeg, hogy a homályos mozaikdarabokból mégis, világosan

kirajzolódjon a teljes kép.

Társadalom, ill. rendszer alatt a több országra kiterjedő un. történelmi rendszert

értünk. A rendszer egyik fontos (többek között) tényezője a döntéshozó

mechanizmus. Egy másik fontos tényezője (többek között) azon elvek, szabályok,

ismeretek, melynek alapján a gyerekeket, fiatalokat oktatják. Ha pl. az egyik

oldalon pl. a főpapok, hozhatnak fontos döntéseket, a másik oldalon a nép, a

többség szinte ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha

ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak elavult vallási dogmákat

tanítanak, akkor az, végképp meghatározza a rendszert.

Ha ez egyik oldalon pl. a gazdag pénzemberek, magánbankárok hozhatnak fontos

döntéseket és a másik oldalon nép, a többség nagymértékben ki van zárva a

döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a

gyerekeknek, fiataloknak neoliberális dogmákat tanítanak, akkor az v%

2. Értekezés a zsidóságról - folytatás.