Saját link (régi):
https://sites.google.com/site/ademokraiaalapveteseixxisz/home
Saját link (új)
Ha nem működnek az új linkek, akkor be kell másolni a Google főcím, vagy URL sorba.
Az új oldalak még nincsenek kidolgozva.
2. A gazdaság alapvetései
(Gazdaság alapvetései - Gazdaság - jelen rendszer)
Alul a mellékletben PDF formátumban olvashatók az írások, letölthetők, nyomtathatók, még néhány napig.
Kidolgozás alatt levő: Gazdasági alapvetések, a címek.
https://drive.google.com/file/d/1GGCwR7ru034KnJDnusisaDaE4J6ItoQF/view
Gazdaság - jelen rezsim
A gazdaság alapvetései és a F idesz- O rbán
(F-O-s) rezsim (rendszerváltozat)
A közgazdaságtan négy nagy problémaköre, egyszerűen.
1. Hogyan lehet a „tortát” (a javakat, szükségleteket, árukat, szolgáltatásokat)
hatékonyan előállítani, megtermelni?
2. Hogyan lehet a tortát igazságosan elosztani?
3. A pénz, hogyan tudja mindezt szolgálni (és nem akadályozni)?
4. Talán a legfontosabb: egyáltalán mi az a torta?
(Mert ugyebár a fekáliából készült torta, nem torta)
A négy problémakör összefügg, mert pl. az igazságos elosztás segíti a hatékony
termelést.
Minden problémakörben megjelenik az állami gazdálkodás, a magángazdálkodás,
a piacgazdaság, stb. problémaköre.
Mind a négy problémakörről könyveket lehet írni, de most csak megelégszem
néhány mondattal.
Akármelyik problémakörben levő hibák kihatnak a többi területre, a teljes
gazdaságnak ártanak.
És persze gazdaság a politikai, társadalmi rendszerrel is összefügg. Egyáltalán azzal
a kérdéssel, hogyan lehet „boldog” társadalmat kialakítani.
Az első problémakörbe tartozik: munkamegosztás, munkaszervezés, az innováció,
a technikai fejlődés, az oktatás, stb.
A második problémakörbe tartozik a tisztesség, a becsületes gazdaság, a
monopolhelyzet, a szabályozott verseny, a pénzügyi spekulációk, és általában az
elosztási elvek.
A harmadik problémakörbe tartozik az alapvető pénz-egyensúlyi szabályok
betartása, de ez csak akkor sikerül, ha a pénzügyi spekulációkat minimalizálják.
És talán korunkban a legfontosabb, a negyedik: mi a hasznos termelés-fogyasztás?
Korábban ez nem volt komoly kérdés, de korunkban ez lett az első számú. Első
számú lett, mert most állt elő az a helyzet, hogy már akkora a termelési kapacitás
hogy annak rosszasága képes az embert is, valamint a természetet is tönkretenni.
Korábban mikor kisebb volt termelési kapacitás, amikor csak az átlagos
szükségletek felét, kétharmadát tudták előállítani nem számított, ha annak egy
része haszontalan termelés-fogyasztás. Korunkban, mikor óriásira nőtt az aktuális
termelési kapacitás, már más a helyzet, a klímaválság pedig teljesen átalakította a
probléma rangsort. A GDP kora, „mindegy mit, csak sokat termeljünk,
fogyasszunk” kora lejárt. Az lett az első számú gazdasági szempont, hogy
környezetkímélő, természetkímélő, klímakímélő termelés, fogyasztás legyen.
Ezután jön, hogy a termelés, fogyasztás testet-lelket építő legyen.
Az első számú szempont, tehát a klíma, e szerint kell nagyon pontosan átgondolni,
megtervezni minden termelést, fogyasztást. Nagyon pontosan ki kell számítani,
hogy minek mekkora a természetromboló hatása, és e szerint kell az állami
gazdaságot és piacgazdaságot is terelni, korlátozni. Nem szabad felületesen
kezelni, mert könnyű tévedésekbe esni. Én magam is tévedtem, amikor például a
sportolást, utazást természetkímélő fogyasztásoknak gondoltam. Rá kellett
jönnöm, minden, ami utazással közlekedéssel, szállítással jár az sajnos
környezetterhelő. Ez csak egy példa a sok közül.
A lényeg, h a tudománynak e vizsgálatokra kell koncentrálni.
A gazdaságban is váltásra van szükség.
A gazdasági fejlődés egyszerűen.
A kormány nagyon büszke a gazdasági fejlődésre, állandóan a GDP
növekedéssel dicsekszik.
Szerintem is fontos a GDP, mondjuk nyolcadik a sorban.
A GDP növekedést egy sereg dolog megelőzi a gazdasági fejlődés
szempontjából.
1. Mi lettünk az EU második legszegényebb és legkorruptabb országa.
2. Ha a visegrádi országok tíz éves gazdasági haladását nézzük, akkor
Mo. az utolsók között van.
3. A GDP növekedésnél fontosabb, hogy hasznos, vagyis a testi, lelki,
szellemi egészséget növelő, valamint a természetet védő termelés-
fogyasztás legyen. (Ebben rosszul állunk)
4. Fontosabb, hogy igazságos szabályozott verseny, tisztességes
korrupciómentes gazdaság működjön. Igazságos elosztással. (Ebben
rosszul állunk)
5. Továbbá fontosabb, hogy gazdasági-pénzügyi arányok (infláció,
alapkamat, forint-árfolyam, államnagyság, adóarányok, hitelarányok,
minimálbér, stb.) pontosan a megfelelők legyenek. (Ebben rosszul
állunk)
6. Továbbá fontosabb, hogy valóban kreatív, innovatív, (nem
bérmunkás) gazdaság működjön. (Ebben rosszul állunk)
7. Továbbá, fontosabb az oktatás. Vagyis, hogy széles általános
műveltségű, érdeklődő, kreatív, a korszerű tudományok alapjait ismerő,
csapatmunkában is jó, alkotó fiatalok kerüljenek ki az iskolákból.
(Ebben rosszul állunk)
Persze mindennek az előfeltétele egy olyan vezetés, kormány, amely
képes jó döntéseket hozni. (Ebben rosszul állunk)
Ezután jön a GDP növekedés, melyet az előző állapothoz mérnek, tehát ha az
alacsony (Mo. esetében alacsony), akkor a növekedés magasnak tűnik.
A Fidesz rezsim által preferált néhány gazdasági tevékenység vázlatos hasznosság-
elemzése. Hasznos, vagyis, mennyre javítja, fejleszti testi-lelki egészséget, kíméli a
környezetet, mennyire innovatív, valamint hosszabb távon mennyire térül meg a
befektetett pénz, munka.
Mérjük a hasznosságot egy 10-es skálán. Valamint egyszerűsítsünk: amennyiben öt
feletti a hasznosság hasznos, amennyiben öt alatti haszontalan. Az öt határeset.
Ez egy nagyon leegyszerűsített „elemzés”, mondhatjuk: józan polgári észből jövő
gondolatsor.
Az innovációs érték kulcsszavai: ötlet, újítás, tervezés, hozzáadott értéktöbblet
(nem bérmunka).
A környezetkímélés kulcsszavai: energia, anyagfelhasználás, természetrombolás,
gyártás közbeni, használat alatti, ill. használat utáni, mint hulladék. A pontos érték
tehát meglehetősen bonyolultan számolható, azonban, a saccolás nem annyira
vészes.
Például, bármilyen meglepő, a jó oktatás, a jó egészségügy, 9-10 innovációs értéket
érdemel, környezetkímélő osztályzata is 9,-10, testet-lelket építő értéke 9,-10, és
tulajdonképpen hosszabb távon, mivel ez állítja elő a jó munkaerőt, pénzügyileg is
9,-10.
De a rövid távú megtérülése 0,-1,-2, ezért a mai elbutult közgazdaságba nem számít
hasznos gazdasági tevékenységnek.
Például egy hazai tervezésű, hazai gyártású (hazai gépekkel) elektromos busz
innovációs értéke 8, környezetkímélő értéke. 7. Ez tehát a viszonyítás, de hozzá kell
tenni, ha az említett busznak csak 3-as lenne a pénzügyi megtérülése, mondjuk
nullaszaldós, akkor is hasznos tevékenység lenne.
A közmunka hasznossága: Lényegében településtakarítás, nem teljesen értéktelen.
Testet-lelket építő érték 5, környezetkímélés 8, viszont az innovációs érték 1,
pénzügyileg szintén 1, - átlag: kb. 4, ez akkor összességében enyhén haszontalan.
(Akkor lenne hasznos, ha valahogy komolyan, jelentősen összekötnék a jó
oktatással.)
A stadionok hasznossága: Itt hosszan lehetne elemezgetni,
mert nemcsak megépíteni kell, de fenntartani is. A lényeg, hogy végső soron a
kihasználtságtól függ a hasznossága. Ha kihasznált egy stadion, akkor olyan nagy a
testet-lelket építő értéke, hogy minden mást kompenzál.
Mivel a magyarországi stadionok közepesen, erősen kihasználatlanok, ezért
haszontalanok, összesített érték, kb. 3.
Az autógyártás hasznossága: Természetesen a külföldi autók gyártásáról van szó.
Ami lényegében, külföldi tervezésű, irányítású, külföldi gépekkel. A magyarok
jószerivel csak a bérmunkás-szakmunkás dolgozókat adják.
Így az innovációs értéke, magyar szempontból 2.
Itt azért ki kell térni a túlmisztifikált „hazai beszállítókra”.
Szerény véleményem szerint ezek a beszállítók, szintén, külföldi tervezésű
termékeket állítanak elő, külföldi gépekkel, magyar bérmunkával. Tehát a jobban
hangzó nevük és a gazdasági statisztikájuk miatt tűnnek, hűha, de gazdaságosnak.
Ezek tulajdonképpen, döntően a nagy autógyár kihelyezett részlegei, tehát egy
kalap alá vehetjük őket.
Visszatérve az innovációs érték tehát 2. A környezetkímélő érték 3. Sokan talán itt
felszisszennek, pedig ez az igazság. Ha tisztán elektromos meghajtásúak lennének
(eleve személyautók) akkor érnék el, az 5., közepes szintet. De nálunk nem azt
gyártanak. A testet-lelket építő érték, kb. 4. Pénzügyi megtérülés, 5 közepes,
szintén meglepő lehet. De miért is? Látszólag ez a magyar gazdaság motorja, viszi az
exportot, növeli a GDP-t, korszerű gyártás, stb. Hiszen a sok-sok ezer drága autót
sok-sok milliárd Euróért eladjuk. Csakhogy e haszonnak csak a töredéke jut
kishazánkba. Először is a hatalmas adókedvezmények miatt alig adóznak. Másrészt
a profit, haszon döntő részét a külföldi tulajdonosok, menedzsment, stb., így-úgy,
de főleg hatalmas jövedelmek formájában kiviszi az országból. Vannak más kiviteli
trükkök is. Tehát jószerivel annyi haszon marad nálunk amennyi a bérmunkás-
szakmunkás dolgozók nem túl magas fizetése, vagyis néhány tízezer ember megél
ebből a munkából.
Az autógyártás átlagos haszna: kábé 3, esetleg 4, tehát összességében haszontalan.
Az építőipar, valamint a turizmus, vendéglátás, kábé átlagosan ötös hasznosságú, de
nem mindegy, h. igazi versenyben kis-középvállalkozások, vagy kormánydotált
nagyvállalkozások csinálják.
A végkövetkezetés, hogy a leginkább hasznos gazdasági tevékenység (mivel hazai
gyártású elektromos busz, és ehhez hasonlók nincsenek) a jó oktatás, jó
egészségügy lenne. Lenne, mert sajnos ez sincs.
Ugyanakkor a fejlettebb jövőről, mint követendő irányról is el kell
gondolkodni.
A közgazdaság-tudománynak fel kell tárnia a megfelelő, várható,
korszerű, legfontosabb arányokat, azután el kell gondolkodnia hogy
lehet a társadalmat, a gazdaságot békés eszközökkel a helyes arányok
felé irányítani. A fontosabb arányok:
Úgy mint, pl.: szabadidő-munkaidő aránya. A szabadidő arányai:
szórakozás, sport, kultúra, társadalmi tevékenység, stb.
Munka, (tevékenység) arányok: szellemi munka, - fizikai munka, -
automatizált munka. Munkahelyi munka, - otthoni munka, - baráti, civil
közösségben végzett munka, - társadalmi munka.
Fontos még a munkabérek, jövedelmek arányai (segédmunka, -
szakmunka, - tervezői munka, - magasan kvalifikált munka, - fokozott
felelősségű munka, stb.) feltételezve, hogy a fajtát, ill. a munka
mennyiségét viszonylag igazságosan állapítják meg.
A túl nagy különbségek komoly problémákhoz vezetnek.
Ezeknél már csak a munka, tevékenység céljának (szükségletek)
arányai fontosabbak, mint például: egészség, biztonság,
természetvédelem, közlekedés, szórakozás, stb.
A fejlettebb jövő legfontosabb gazdasági, pénzügyi szabályai: A
pénzzel nem szabad, machinálni, spekulálni.
A pénz célja, hogy kövesse, könnyítse a termelést-fogyasztást.
Minden elemzésnek, intézkedésnek a termelésből- fogyasztásból kell
kiindulni, nem a pénzből.
Sem a gazdaságot, sem a pénzt nem szabad rángatni.
Tévedés, hogy az inflációt, árarányokat, a hitelarányokat, a
kamatarányokat, stb. nem lehet államilag terelgetni, de bizonyos
határon túl államilag, hatóságilag szabályozni szükséges.
Mindez a jövő fejlettebb gazdaságában így lesz, mert közgazdaságilag,
nemzetgazdaságilag, világgazdaságilag hosszabb távon, a nép, a
lakosság szempontjából ez az ésszerű, előnyős. Most azért nincs így,
mert még mindig nyerészkedés, a spekuláció vezérli az embereket, a
gazdaság, a pénzügy nagyhatalmú állami és államon kívüli vezetőit.
Ezért tudományosnak látszó nyelvezetet, mindenféle látszat-tételt
dolgoztak ki annak érdekében, hogy megmagyarázzák, a machináció,
spekuláció, a nyerészkedés szükségességét.
Kérdés azonban, hogy a spekuláció, a nyerészkedés, a kapzsiság
hajtóereje nélkül nem sorvadna el a gazdaság? Szerintem azért át
lehetne „nevelni” az embereket az igazságos, szabályozott gazdasági
verseny elfogadására.
A simlis jövedelemszerzés (mely a másik oldalon igazságtalanul
károsít) minden formáját háttérbe kell szorítani, a határt a
becsületesség felé kell tolni. Mert az nem járja, hogy egyes lopásokért,
csalásokért börtön jár, más csalásokért nemhogy börtön, de szinte
dicséret jár. Ilyen pl. a tőzsdei kereskedésre épülő gazdaság, beleértve
egyes banki tevékenységeket, a félig hamis reklámokra épülő
gazdaság, a pénzügyi gazdasági válságok mechanizmusa, a
nagyvállalatok és a nagyfőnökök visszaélésre alkalmas helyzete, az
állampreferált magáncégek, és még lehetne sorolni. Pontosabban arról
van szó, hogy amennyiben megengednek egyes simlis
jövedelemszerzéseket, senki nem fogja elfogadni más
jövedelemszerzések tiltását. Tehát így, nem lehet igazságossá,
becsületessé, egyben hatékonnyá tenni a gazdaságot.
A társadalmi politikai rendszer szorosan összefügg a gazdasággal:
Az irányítás miatt.
A problémák átszűrődése, egymásra hatása miatt.
A rossz közérzetben nincsenek határok. Pl. sok dolog miatt
csökkenhet, a munkakedv, a munkaképesség, stb.
Azonban rövidebb távon, 2-10 év (régebben ókorban, középkorban
hosszabb ideig is) egy diktatórikus, hódító rendszer is produkálhat,
fejlett technikát, viszonylag jó gazdaságot, legfeljebb az emberek
felének jó életet. Ismétlem: csak egy darabig, rövidebb távon és
legfeljebb csak az emberek felének. Ezt mindig egy hanyatlás követi,
tehát összességében negatív.
Úgy látszik O vezér kiadta a papagájkórusnak, h. ezt kell hajtogatni:
hű, de jól élnek a magyarok. És ezek hajtogatják. Hihetetlen, micsoda
csicskahad. De az is elképesztő h. most már mindenkit vaknak és
gyengeelméjűnek próbálnak nézni, nemcsak a saját híveiket.
Ó istenem eddig úgy próbáltál minket, magyarokat okosítani, hogy
tanuljunk a más kárán. Ez nem jött be. Aztán úgy próbáltál, hogy
tanuljunk a saját kárunkon. Ez sem jött be, továbbra is a fidesst
választottuk. Most próbálj meg, minden tanulság nélkül, csak úgy, egy
kézintéssel megokosítani minket.
Kedves Fidesz szimpatizánsok; ha a szeretett kormányuk tíz éves
működése alatt, csak egy olyan törvényt tudnak mutatni, amely nem a
diktatúra, a centralizálás irányába terelte az országot, akkor rosszul
ítéltem. Vagy mondjanak egy olyan Fidesz politikust, aki kritizálta a
vezért, mégis a helyén maradt. De ha egyet sem tudnak mutatni, akkor
önökön van a sor, minimum ismerjék el: diktatúra pártiak vagyunk. Ha
beismerték, akkor már csak azt kell belátni; miért ártalmas, a
lényegében mindenkit lenéző, egyszemélyes uralkodás.
Sok ellenzéki politikus, politizáló ember, médium, nem tudja, vagy
nem akarja megérteni (mindkettő hiba), hogy különleges helyzetben az
egyébként normális viselkedés a visszájára fordulhat, a gonoszt
segítheti. Nem tudják, nem akarják megérteni, hogy amennyiben
megjelenik a becstelenül harcoló hatalmas gonosz erő, az egyébként
normális, békés, becsületes, igazságos versenynek már nincs
lehetősége, csakis a gonosz erő elleni összefogás a megoldás. Csak
összefogással lehet legyőzni a becstelen hatalmas erőt, ezután, csakis
ez után, jöhet a békés, becsületes, igazságos verseny.
KIDOLGOZÁS ALATT
Majd folytatom, de a Google jól ki……… kérdezés nélkül
megszünteti az oldalakat, írásokat, ezért rohamtempóban
kénytelen vagyok félig kész írásokat közreadni.
Jelen rezsim gazdasága
https://drive.google.com/file/d/1L-iNIkCqq_Yo7fLJPq7xQHCaOgsdzdeN/view
Jelenleg (2020-s évek Mo.) inflációgerjesztés folyik.
Tisztázzuk a kórós 3% feletti infláció lényegét: ilyen-olyan egyensúlytalanságok miatt kialakul egy vagy több jelentős csoport, réteg viszonylag gyors aránytalan, a társadalom figyelmét felkeltő, jövedelem-emelkedése. Mire más csoportok rétegek is igényt tartanak és ki is harcolják a maguk jövedelememelkedését. És ez a jövedelememelkedés a dominóelv alapján végigmegy a gazdaság szereplői között. De a sor végén nem áll meg, mert újra és újra körbefordul. Az árak, jövedelmek egymást váltogatva emelkednek. Ha kialakul egy ilyen áramlás, a dominósor szereplői, úgy élik meg, h nem akarnak károsodni, lemaradni, - és jogosan élik meg így. Ez a hirtelen, fedezet nélkül befolyó, keresletet növelő jelentős pénz alakítja ki az inflációt, és minden további hektikus pénzbeöntés és egyéb egyensúlytalanság tovább gerjeszti (nem engedi lecsillapodni) az inflációt. Ha beindul a komolyabb infláció, akkor már a kisebb egyensúlytalanságok is gerjesztenek. Idővel mindehhez hozzáadódik az inflációs várakozás is, mint gerjesztő tényező.
A megállítás tehát egy teljen visszafogott minden hektikusságtól mentes, szinte zsugori gazdaságpolitika, és a bizalom visszaállítása.
Egyébként a gazdaság fűtése, ha egyenletes kiszámított, akkor nem okoz különösebb problémát. A helyes gazdaságpolitika az egyensúlyok művészete. Az infláció nem támogatja a gazdaságot, nem is a fejlődés velejárója, hanem elkerülhető, és akadályozza a gazdaság működését.
Csak úgy szólok h. már néhány éve, és jelenleg is infláció-gerjesztés folyik. Az infláció (általános 5% feletti áremelkedés) alapvetései.
1. Mindig elsősorban a szegényebb, becsületes alkalmazott dolgozó réteget sújtja, legerősebben. Kevesek, a spekuláns dúsgazdagok kaszálnak. Az áradó (kicsit-nagyon vágtató) infláció ártalmát semmi sem kompenzálja. A kis országok gazdasága, pénze e tekintetben is sérülékenyebb.
2. Az ártalmassága elsősorban direkt az árakon, a reáljövedelem csökkenésen keresztül hat. Másodsorban minden vagyon, főleg a pénzvagyon, megtakarítás elértéktelenedik. (Az árfolyamromlás is elértéktelenít.) De más vagyonok is elértéktelenednek rövidebb távon. A vevő mindenképpen ráfarag. Az eladó azért farag rá, mert a kapott elsőre soknak látszó pénz, másnapra már kevesebbet ér. Az infláció ártalmasságát azért becsülik le, mert a dolgozó, a nyugdíjas azt érzékeli, milyen sok lett a jövedelme, de annak csökkent vásárlóértékét már nem fogja kiszámolni, az egyéb vagyonérték csökkenését pedig még kevésbé számolja.
2. Az infláció olyan, mint egy áradó folyó. Amikor kicsit árad, még meg lehet fogni. Aztán olyan erősen kezd áradni, h. nem lehet megfogni, - most tartunk itt. Amikor pedig kitombolta magát szintén könnyebb megfogni.
3. Az infláció, a gazdasági, pénzügyi hibák immunreakciója, gyakran túlzott immunreakció. Az inflációt nem a lassú, fokozatos bér és áremelés gerjeszti. Gerjeszti hatássorrendben:
A felelőtlen költekező (termelési fedezet és megtérülés nélküli) állami gazdálkodás. Pl. stadionépítés.
Ezt biztosító hirtelen nagyarányú pénzöntés a gazdaságba.
A pénz árfolyamának lerontása, leromlása.
A hirtelen, nagyobb arányú bér és jövedelememelések.
A magas hitelezési szint, (állami, vállalati, fogyasztási), hiszen a jelenben mindez fedezetlen pénzöntés.
Itt jegyzem meg, h. az inflációgerjesztés mellett az ország eladósítása is zajlik.
Az áremelések csak mindennek a következményei.
Azonban az áremelés, az infláció már magát is gerjeszti. Egyre nagyobb és rángatott lesz az áremelkedés.
Ha megnézzük a F-O-s kormányzat, a pénzügyével és az MNB-vel együtt már évek óta gerjeszti az inflációt.
És még jelenleg is gerjeszti, ez a legnagyobb baj.
Ez olyan mintha gátépítés helyett, vizet öntenének a folyóba. Persze ebből a fidesznyikok nem sokat értenek, nekik akkor is minden rendben lesz, ha ezer lesz a kiló kenyér, feltéve h. O a vezér. Ezer a kiló kenyér? - nem is távoli, sajnos.
4. Az infláció megállítása: Egy módszert ismernek az alapkamat emelést, ami kevés és kétséges. Gyakran nem hat, máskor pedig növeli az inflációt, azzal, h. a növelt kamathoz igazodik a pénz, árak, jövedelmek, stb. értéke.
A jó módszer, a gerjesztők leállítása, sőt negatívba való átbillentése, de csak fokozatosan. A gazdaságba minden rángatás előbb-utóbb megbosszulja magát.
Tehát az első lépések: A felelőtlen költekező gazdaság helyett nagyon spórolós, kiszámított költségvetés.
A jövedelememelések leállítása megfékezése. A leállítás mellett szükséges az igazságos, ésszerű átrendezés. Tehát az összérték nem változik, csak igazságosan ésszerűen átrendeződik. Ez mindenre érvényes. Mindent (pénzcsinálás, hitelezés, stb.) a csökkentés irányába kell terelni, ill. átrendezni, kivéve a hasznos termelést, azt növelni kell. Ha kell, hatósági árak illetve szabályozott áremelések.
Az igazi megoldás egy hasznosan termelékeny gazdaság, de ahhoz kormányváltás esetén, a legjobb esetben is tíz év kell. Tudni kell, már el van baltázva minden, csak kárenyhítés történhet.
Közgáz suli a kormánynak
Arra reagálva, h. gazdasági károk, veszteségek szétosztása miatt a kormány meg akarja adóztatni a nagy-cégeket, multikat.
(A saját NER oligarchákról nem szól a fáma, pedig éppen az ő plusz adóztatásuk lenne hatékony.)
Bármilyen baj, válság van, vagy a kormány próbálkozik adókkal, szankciókkal, árstoppal, az erősebb mindig áthárítja a gyengébbre a kárt.
A sorrend pedig a következő:
1. Igazi nagytőkés. (Mindig nyereség. Úgy van kitalálva a nemzetközi pénzügyi rendszer, h. a pénz felfelé folyik.)
2. Nagy-cégek, multik, nagybankok, stb. (Középtávon 0% veszteség, kár)
Áthárítás módjai: árdrágítás, munkabér-csökkentés, munkakörülmény romlás, minőségromlás. Vagy végső esetben megszüntetnek részlegeket, de ez is a kisembereket károsítja, pl. munkanélküliséggel.
3. Közepes cégek. (Középtávon, az összes kár 5%-a jut rájuk, átlagosan)
4. Képzett tehetséges szorgalmas munkavállalók. (Középtávon a kár 10%-a jut rájuk, átlagosan)
Ők mindig kapnak munkát, ha nem itthon, akkor külföldön. Ők a „máshová menésükkel” hárítják át a kárt.
5. Kis-cégek (Középtávon a kár 18%-a jut rájuk átlagosan)
6. Képzetlen munkavállalók (Középtávon a kár 22%-a jut rájuk átlagosan)
7. Nyugdíjasok, támogatásra szorulók, tanulatlan szegények, és azok gyerekei. (Középtávon a kár 50%-a jut rájuk átlagosan. )
Ebben a sorrendben történik az áthárítás, pontosabban a lefelé hárítás. Mindegy, hogy mekkora kár, veszteség éri a felül levőket, átlagosan képesek a kár nagyobb részét az alattuk levő szereplőkre hárítani. Minél lejjebb van a sorban, annál nagyobb kár hárul rá. Az összes kár fele, két éven belül, a legalsó, 7. sorban levők nyakába zúdul. Mert ők már nem tudják lefelé hárítani, mivel alattuk nincs senki. Ráadásul, egy ilyen Orbán-Fidesz féle kormány lesza… e réteg a nyomorát. De inflációs időszakban, melynek beindulása szintén kormányzati hiba, minden pénz-kompenzáció, béremelés, fokozza az inflációt, amelynek kára szintén a felsorolt sorrendben csapódik le.
Visszatérve a nagy-cégekre, multikra, bankokra, eleve kisebb adókedvezményt kellett volna adni nekik, most inflációs időszakban már késő bánat.
Csak úgy szólok, hogy ez megint egy elbaltázott fordított intézkedés, mely inflációnövelő, és nem inflációcsökkentő.
A cégek, szállítók magasabb üzemanyagárai nyilvánvalóan beépülnek az árakba. Pont fordítva, a lakosságnak kellett volna magasabb árat megállapítani (differenciáltan, de erre még visszatérek) , ezzel csökkenteni a fogyasztást, a cégek árait pedig békén kellett volna hagyni. Rövid távon ez a butáknak tetsző intézkedés, de hosszabb távon mindenkinek szívás, azonban a buták úgyis azt hiszik szívatónak, akit O vezér az agyukba sugároz. Egy jó példa arra, h. nem a háborús infláció sújtja a magyarokat, hanem a töketlen kormányzás.
A háborús gazdasági válság azért is féligazság, (alapvetően blöff), mert az EU-ban is van válság csak nálunk kétszer nagyobb. Amely fokozott válság sok éves elrontott gazdasági és pénzügyi politikájának következménye. Az innováció és verseny nélküli, másfelől bérmunkára épülő gazdaságpolitika találkozott a forintrontó, inflációnövelő, pénzügyi politikával, mindezt tetézte a megújuló energiát hanyagoló, ellenben az orosz energiát preferáló energiapolitikával. Ja és ne felejtsük el, a gazdaság és a társadalom két alapsziklájának, az oktatás és az egészségügy elhanyagolását. Mindez és az ezerszámra hozott átgondolatlan intézkedések vezettek a dupla nagyságú gazdasági válsághoz.
A háborús válság ugyanolyan blöff, mint a Gy. kormány azon állítása, h. a magyar gazdasági válságot a gazdasági világválság okozta. Igen, felerészben valóban, de csak felerészben. A nagy különbség, h Gy. kormányt meg is büntette a magyar nép, ezeket pedig kábán követi. Ráadásul ez sokkal komolyabb válság, mint az akkori.
Van itt három törvényszerűség amit érdemes tudni:
1. A gazdaságra is igaz, sokkal könnyebb megelőzni a bajt, mint a már megcsúszott kamiont egyenesbe kormányozni.
2. Ha csökken a nemzet tortája, pénze, akkor nincs olyan elosztás, h. ne csökkenjen az adófizetők pénze.
Vagyis tologathatjuk ide-oda a kár kifizetését, végső soron azt a kisemberek, adófizetők sokasága fizeti ki.
3. Válságban fokozottan indul be az áthárítási lánc, ami azt jelenti h. az erősebb szereplők előbb-utóbb a gyengékre nyomják a kárt, és legalul a szegény képzetlen emberek ill. a rászorulók és a nyugdíjasok állnak. Vagyis pl. az adóemelések át lesznek hárítva. Vagy, tovább csökken a gazdaság, aminek kára szintén alul csapódik le.
De ebben a szituba, válságban mit lehet tenni? Szerintem ez a „vezetés” alkalmatlan, de inkább így teszem fel a kérdést: bárki kerül is a volánhoz mit kellene tenni?
Az első lépcső, mindenképpen az öngerjesztő inflációs spirálból való kimászás. A beindult infláció sajnos egy olyan örvény amit szinte minden továbbgerjeszt (a jövedelememelések, adócsökkentések, adóemelések, részleges árstop, stb.), még az egyébként szükséges jó intézkedések is, és csak nagyon kevés dolog képes csökkenteni. Plusz, ilyenkor nagyon könnyen borulnak más egyensúlyok is, pl. az ágazatok aránya.
Két javaslat. Pl. valamilyen módon valahogy szankcionálni kellene az évi 10%-nál magasabb áremeléseket. Ennél fontosabb, h. úgy kell csökkenteni a jövedelmeket (fogyasztást, keresletet), hogy az igazságosságot növeljük, és a nyomorgók számát ne sokasítsuk. Én például elképzelhetőnek tartok a szegénység mértékében adott névre szóló 20%-s vásárlási kedvezményt, alapvető élelmiszerre, gyógyszerre, utazásra, benzinre, szóval a létszükségletekre.
Viszont ez a kormány mindezen intézkedésekre, ill. a válság kezelésére alkalmatlan, már azért is, mert nemzetközi szinten nem bíznak bennük.