A láp vízes mocsaras és növényekkel dús környezete a helyieknek is nagy hasznukra vált.  A füves "mező" egy részén állataikat tudták legeltetni, míg másik részén sekélyebb víz esetán, éles kaszáikkal mentek ki a szorgos lelkek az ottani  növényvilágot lenyesni, nem is sejtve, hogy ezzel segítik azon növények növekedését amik igénylik az eltérő szár hosszt. 

A lápok másik nagy erénye az ott élők számára az álltaluk biztosított természetes védelem.  Ha rátámadtak a falura, akkor a helyiek eltudtak menekülni a hely védelemébe, kihasználva annak saras ragadós körnxyezetét. A szőcei parasztok tudták hova tudnak lépni és hova nem , hol ragadnak bele a sárba és hol nem, hogy nem tudnak lóval átkellni a lápon és ennek hasznát is vették, mind a védekezésben mind a rajtaütés szerű támadások visszaverésében.