Szőcei tőzegmohás láprét
Készítette: Esküdt Blanka Flóra, Jakab Vivien, Szabó Luca
Készítette: Esküdt Blanka Flóra, Jakab Vivien, Szabó Luca
A Szőce falú határában, a Szőce- patak völgyében található kis csoda az Őrségi Nemzeti Park egyik legszebb ékköve. Különleges mikroklímájával teremti meg a feltételeket számos ritka és értékes növény és állatfajnak, akik elégedetten nevezhetik ezt a puha, sejtelmes vidéket otthonuknak.
A völgyoldalból fakadó friss források és az alacsony tengerszinti magasság tette lehetővé a sajátos mikroklíma kialakulását. Ennek értelmében több, a jégkorszakból fennmaradt (úgynevezett reliktumfaj) volt képes átvészelni az idő vasfogát.
hatalmas szerepet játszottak az évszázadok óta ott élő és gazdálkodó parasztok, akik a láp rendszeres kaszálásával voltak képesek fenntartani ezt a jellegzetes területet. A lekaszált "Aranymohát" (hivatalos nevén tőzegmohát) a szarvasmarháknak adták, ezzel akaratlanul is rásegítve a láp egészséges működésére. A lápot egyébként a mai napig kaszálják, máskülönben nem valószínű, hogy fennmaradt volna.
A láp vízes mocsaras és növényekkel dús környezete a helyieknek is nagy hasznukra vált. A füves "mező" egy részén állataikat tudták legeltetni, míg másik részén sekélyebb víz esetán, éles kaszáikkal mentek ki a szorgos lelkek az ottani növényvilágot lenyesni, nem is sejtve, hogy ezzel segítik azon növények növekedését amik igénylik az eltérő szár hosszt.
A lápok másik nagy erénye az ott élők számára az álltaluk biztosított természetes védelem. Ha rátámadtak a falura, akkor a helyiek eltudtak menekülni a hely védelemébe, kihasználva annak saras ragadós körnxyezetét. A szőcei parasztok tudták hova tudnak lépni és hova nem , hol ragadnak bele a sárba és hol nem, hogy nem tudnak lóval átkellni a lápon és ennek hasznát is vették, mind a védekezésben mind a rajtaütés szerű támadások visszaverésében.