Embedded Files
Húsz nap sem telt el, amikor újra megjelent a társaság.
De éreztem ez más, mint az előző, ezek már kész tervvel érkeztek.
Miután ettek, én pedig szedtem le az asztalt Banot átkarolta a fenekem
- Mit adsz nekem kislány! – felszólítás volt, nem kérdezés.
Én azonban, ellöktem a kezét, kiszabadítottam magam.
Ő mintha ott se lennék Vorhoz fordult:
- Na de pajtás nem mondtad a tubicának hogy itt főnöki előjogok vannak, elmondtad neki hogy itt
kívülállók között mi a szokás? Mert nem úgy tűnik.
- Talán ettől most eltekinthetnénk - mondta Vor, határozatlan, félénk hangon.
- Eltekinthetnénk? Miért is. Szólj rá pajtikám, a te nőd, nézzük mennyire engedelmes!
- Szállj le rólam, belőlem nem eszel! – mondtam tettetett bátorsággal.
- Ki akar enni belőled, csak megbaszlak.
- Egy nagy szart!
- Azt hiszed, hogy ti nők büntetlenül, járkálhattok ilyen ruhában – mutatott a feszülő sortomra - de ha mi megkívánjuk a csábítót, akkor mi vagyunk a gonoszok! – mondta megvetően Banot
- Hazudsz ez itt a szex-földön pont nem igaz, itt aztán minden férfi megkaphatja, amit akar! – mondtam ingerülten.
- Szex-földön? Csakhogy most éppen nem ott vagyunk, ez a kívülállók, vagyis az erkölcsösök földje! - kezdett kiabálni Banot.
De én közbevágtam: - Az viszont igaz, hogy sokan nem szeretkezni akarnak, hanem uralkodni fájdalmat okozni, ennek semmi köze a szexhez!
De akkor már intett a fejével, egy a nyakamat kapta el, a másik az egyik lábamat a harmadik a másik lábamat, már az asztalon voltam. Persze kapálóztam.
- Szóljál már rá, luzer köcsög! – szólt valaki Vorra
Ránéztem, Vorra, de nem nézett a szemembe - ez egy sunyi senki, egy pondró – hatolt belém a felismerés.
Akkor már Banot gombolta sliccét, vette elő.
Csak egy percre fagytam le, de azután védekeztem, összeszorítottam a combom és rángattam az altestem - aki ide beteszi, az megérdemli – gondoltam. Ráadásul Banotnak fel sem állt, csak tömködte volna belém, de puha volt – impotens puhány köcsög – gondoltam.
Ordítani kezdett majd felkapott egy seprűt, a nyelét fordította vulvámnak.
Azután elmosolyogta magát.
- Ugyan már minek erőlködni mindjárt kezesbárány lesz a kicsike – mosolyodott el, majd elbődült
- Hozzátok!
Néhányan kimentek majd pár perc múlva bejöttek, a kezükben Kormi volt. Letették a szoba közepére. Honnan tudták, hogy ő a kedvenc?- merült fel bennem a gondolat, Vorra néztem, aki hátul lapított, nem nézett vissza. Nyilván ő mondta el. Kormi teljesen ártatlanul körbeugrált, szerette az embereket, a kezüket nyaldosta, ezek pedig csak nevettek: - nemsokára pecsenye leszel. Az egyik elővette a kését is mutogatta a nyiszáló mozdulatot.
- Na ezért ne olyan egyszerűen, egy kicsit azért megkínozgatjuk – vigyorgott Banot
Kormi persze nem értett semmit, ő feltétlen megbízott az emberekbe, továbbra is körbefickándozott, néha mosolygósan rám nézett.
- Őt ne, őt nem hagyom - szóltam halkan
- Őt, ne, öt ne, na nézd csak, akkor szét teszed a lábad?- mondta gúnyosan Banot
Felfeküdtem az asztalra:
- Először is vigyétek vissza az istállóba Kormit – szóltam
Visszavitték.
- Na akkor jöhetsz petyhüdt farkú – mondtam megvetően
- Nekem nem kellesz – mondta hasonló hangnemben Banot
- De nekem igen – meg nekem is - ordibáltak a többiek.
Azután elém állt egy behemót undormány, a pénisze állt. Végül is engedtem, öten, vagy hatan erőszakoltak meg. Vor hátul, a sötétben sunyított.
Nem tudom elmondani pontosan mit éreztem, durvák voltak, mégsem emlékszem testi fájdalomra, inkább csak undorra, de olyan igazi hányingeres undorra. Mint amikor az ember testére öntenek csótányt, poloskát, kígyót, patkányt és mindenfélét.
Page updated
Google Sites
Report abuse