Az indusztriális stílus, más néven ipari vagy loft stílus, az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb lakberendezési irányzatává nőtte ki magát. Karakteres, sallangmentes esztétikája és a nyers anyagok hangsúlyozása egyedi hangulatot kölcsönöz a tereknek, legyen szó lakásról, irodáról vagy vendéglátóhelyről. Ez a stílus a funkcionalitást és az őszinteséget helyezi előtérbe, megőrizve az épület eredeti, gyakran rejtett ipari elemeit.

A stílus gyökerei: Történelem és kialakulás

Az indusztriális stílus története szorosan összefonódik az ipari forradalom utáni időszakkal, bár kezdetben természetesen nem tudatos lakberendezési irányzatról volt szó. A 20. század közepén, különösen az Egyesült Államokban, számos gyár és raktárépület maradt üresen a gazdasági változások következtében. Ezeket az elhagyatott ipari létesítményeket művészek és fiatalok kezdték el lakássá alakítani, megfizethető lakhatási megoldást találva a nagyvárosokban.

A terek átalakítása során az anyagi lehetőségek és a praktikum diktálta a szabályokat: az épületek eredeti szerkezeti elemeit, mint a csupasz téglafalakat, a betonfödémeket, a szabadon futó csöveket és a hatalmas acélgerendákat, nem takarták el, hanem beillesztették az életterekbe. A loft lakások hangulatát idéző, nyitott terek és a nyers felületek tudatos lakberendezési stílussá érése a 70-es évekre tehető, amikor a new yorki művészvilág körében vált divatossá ez a nonkonformista, mégis stílusos megközelítés. A stílus lényege éppen ebben a "befejezetlen", de funkcionális esztétikában rejlik.