Tisztelt Olvasó
Reméljük nem ijedt meg a tanulmány hosszától. Ez egy enciklopédikus jellegű tanulmány, ami annyit jelent, hogy néha, de inkább gyakran érdemes elővenni és olvasgatni, az ábrákat nézegetni.
Elnézést kérünk a helyesírási és egyéb hibákért.
Ez általános műveltségi szinten (középiskolai szinten), köznyelven írt, de szinte minden társadalmi, gazdasági problémakörre kiterjedő enciklopédikus jellegű tanulmány. A problémákat az átlagember (az emberek többsége) szemszögéből, valamint elsősorban az értelmesebb jövő, az átalakítás szemszögéből közelíti meg.
Miért baj, ha valaki a jobb, értelmesebb jövőn, egy értelmesebb jobb rendszeren gondolkodik? Merthogy manapság ezt bajnak tekintik, rendszer-ellenességnek és a szinte tökéletes rendszer lebontásnak tekintik, a rendszerváltás gondolatát is „üldözik”. Szinte üldözik, miközben követniük és dicsérniük kellene, mert törekvés, akarat nélkül biztosan nem jöhet létre a jobb, értelmesebb jövő.
A rendszer, ami jelentősen meghatározza a mindennapi életet, akkor is alakul, ha azt gátolják, legfeljebb lassan, hektikusan, és rossz irányba alakul.
Tisztelt Hölgyem, Uram, a Vakitfed Néptársaság ajánlja e munkát, írást, egyéni állampolgári véleményt az Önök közösségének, vezetőinek, tagjainak, tanulóinak figyelmébe. Ez egy egyéni állampolgári vélemény (egyben az ország-vezetéshez szóló panasz és javaslatsor). A szerző, szerzők önálló véleményüket mondják el, a néptársaság vita és korrekció után, demokratikus döntéssel, egyetért e véleményekkel. A szerző, szerzők neve nem számít, mivel eme munkában, írásban, véleményben nincs rágalmazás, gyalázkodás, káromkodás, gyűlöletbeszéd, szándékos hazugság, tehát nincs miért, felelősséget vállalni. És nem kérünk semmilyen ellenszolgáltatást. Nem szeretnénk, ha bármi, akár a szerzők ismertsége, veszélyeztetné az elfogulatlanságot. A Vakitfed Néptársaság alapos vizsgálata után biztosíthatja Önöket, hogy e munka, írás, vélemény, a legteljesebb jóindulat, elfogulatlanság, társadalmi fejlődés, általános életszínvonal-fejlődés törekvésével jött létre.
Bárki tagja lehet a vakitfed demokratikus néptársaságnak, aki azt gondolja: jó lenne, ha az emberek színvonalasan, és elfogulatlanul politizálnának, mondanának véleményt a közügyekről. És, vagy azt gondolja: ha nem is értek egyet a tanulmánnyal, de érdemes nézegetni, olvasgatni és mások figyelmébe ajánlani, elgondolkoztatásra mindenképp alkalmas. És, vagy azt gondolja: jó lenne, ha létrejönne egy színvonalas internetes népszavazási, közvélemény-kutatási rendszer. A csatlakozás tehát fejben és nem papíron, adatokkal dől el, és nincs semmilyen kötelezettség, jogi szabályzat.
Tisztelt Olvasó, mi a vakitfed demokratikus társaság nem akarunk semmilyen párthoz, oldalhoz tartozni. Tudatosan nem jobbról, balról, de nem is középről kívánjuk szemlélni a közügyeket, hanem felülről. Tehát a közügyekről elmondjuk a véleményünket, ott ahol lehet és ahol éppen aktuális, és lehet, ez valamilyen csatlakozás látszatát kelti. Mi nem tartozunk azok közé, akik csak azért mondanak mást, vagy semmit, hogy nehogy ide, vagy oda tartozónak lássák őket. Egyszerűbben, mi elmondjuk a saját véleményünket nem törődve azzal, hogy az, kiével egyezik, vagy ellenkezik.
Ha már az ember, tudatlan, elégedetlen, presztízsharcos, de mégis célokat kitűző porszem, akkor legalább próbáljon meg olyan célokat keresni, melyek esélyesen értelmesek. Az egyik ilyen esélyesen értelmes cél, a jobb értelmesebb rendszer kialakítása.
Az alapkérdés, hogy milyen sportra hasonlítson az emberi élet. A rendszer milyen sportot írjon elő? Ha minden szabálytalanság meg van engedve, akkor kevesen érnek a célba, de annál több lesz a sérült. Mi egyénileg is könnyebben kerülhetünk a sérültek közé. Ezért persze a szabálytalanságokat erősen korlátozni szükséges, a békés teljesítmények érvényesüljenek, de az sem mindegy milyen a díjazás. Még ha szabályozott és egyenlő esélyű is a verseny, akkor is kegyetlenné válik, és a többség sérül, ha az első helyzet „királyságot” nyer, az utolsók pedig nyomort és rabságot kapnak. Nemcsak egyéni, de csapatversenyek (családok, közösségek, nemzetek, stb.) is vannak. A csapattagok belső versenye még korlátozottabb lehet. Ugyanakkor az emberiség egyfajta nagy csapat. Ugyanakkor addig nem lehet elmenni, hogy a verseny, megszűnjön verseny lenni.
Egyébként pedig szeretetet adni és kapni jó érzés.
Lehet hogy körülöttünk levő világ nem valóságos, azt sem tudjuk, milyen a valóságos világ. Az érzéseink azonban valóságosak, a testi, lelki fájdalmakat, örömöket átéljük. És az önzőségünk, önzetlenségünk is valóságos. Ugyanakkor a legvalószínűbb valóságot kell elfogadnunk valóságnak, és ez az, hogy sok-milliárdan egymáshoz hasonlóak vagyunk, és az hogy az élet lehet jobb, kellemesebb, kevesebb fájdalom, több öröm lehet benne. És az is a legvalószínűbb valóság, hogy át kell alakítani az olyan rendszert, melyben mi magunk is, és a családunk is könnyebben kerülhet a sérültek (testi, lelki fájdalmak növekedése, örömök csökkenése) közé.
És az is a legvalószínűbb valóság, hogy az illúzió, a mese, az álom, a műviség, a tudatmódosítás, pl. az alkohol, kis mértékben gyógyszer, nagymértékben (nem orvosság), de méreg. És talán idevehetjük a szexet, a humort, a testi anyagai javak imádatát, egyéb szenvedélyeket is. Ezek olyan teák, melyekből időnként, enyhítésképpen felhajthatunk egy-egy pohárral, (nem egyformán veszélyesek), de ha fő-gyógyszerként használjuk, akkor egyfelől a káros mellékhatások miatt, másrészt az igazi gyógykezelés elhanyagolása miatt, mindenképpen ráfaragunk.
Az illúzió, bárhogyan is hozzuk azt létre, kevésbé valószínű (mindig minden a mi eszünkbe, a mi érzéseinkbe realizálódik), mint a legvalószínűbb valóság (lehetünk betegek, meghalhatunk, a gyereknevelés fontos szép hívatás, az érdekes hasznos munka fontos, az igazságosság, biztonság, önrendelkezés fontos, stb., mindezt jelentős részben a rendszer határozza meg).
(Bevezető gondolatok)
Sodródunk a hamisságok, a féligazságok, a lényegtelen információk áradatában, nemcsak az a baj, hogy akarat nélküli sodródó bábukká válunk, de ráadásul a zuhatag, a válság, a szenvedés felé sodródunk. Egy megoldás van, ha a normális emberek, normális, önálló, lényegi dolgokról szóló véleménye uralja az áradatot, ez nem a zuhatag felé, de a békés tavak felé tart.
Szerintünk, a vakitfed demokratikus néptársasága szerint, végső soron minden a fejekben dől el.
Ez nem afféle átfutós „nagyjából átnéztem, nagyjából tudom, mi van benne” könyv. És nem is végigolvasós könyv. És nem is „mi mondjuk az igazságot” könyv. Ez egy nézegetős olvasgatós, gondolatébresztő könyv. Csak egy kellék ahhoz, hogy sok-sok normális ember, elgondolkozva a lényegi dolgokról, a társadalmi problémákról önálló normális véleményt alakítson ki. A lényeg az, hogy tedd fel a kérdést: a könyv tartalomjegyzékében megjelenő társadalmi, gazdasági, erkölcsi, stb. problémáról nekem, magamnak mi a véleményem? De amikor megválaszoltad, nem árt visszalapozni a könyvbe, hátha mégis találsz új gondolatot. És ha életed, munkád, tanulmányaid során szembe kerülsz, valamely problémával, akkor is érdemes belelapozni e tanulmányba, meglehet új gondolatra bukkansz.
Azért mégis az lenne a legfontosabb, hogy az emberek 99%-a ásítozva (már a szavak is unalmasak, visszataszítóak) ne hajítsa félre e tanulmányt. Itt csak egy érvet hozunk fel: ember, ha nem tudsz semmit, akkor átvernek, és kifosztanak.
Mindenkinek köszönjük, aki ismerősként jelölt minket. Megtiszteltetés számunkra az Önök ismerősének lenni. A nézeteinkről a vakitfed google oldalak tartalma árulkodik. Minden érdeklődőnek, látogatónak kijár a köszönet. Azonban mi, mint a közvetlen, igazi demokrácia feltételen hívei, senkire sem akarjuk a nézeteinket ráerőltetni. Mindenkinek tiszteletbe tartjuk, a véleményét, respektálunk, sőt megfontolásra és a köztörvények alakítására alkalmasnak tartunk, minden véleményt, amennyiben a vélemények a demokrácia elvei és szabályai szerint vannak összesítve.
Egyelőre nincs fórum oldalunk, de rajta van a listán.
A folytatás a vakitfed „Társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” tanulmányban található.
Addig is találkozunk bizonyos közösségi oldalakon, fórumon.
A tanulmány tartalmának ismeretében érdemes elgondolkodni: vajon valaha készült e, ehhez hasonló, a társadalmi ismeretek, társadalmi témák nagyobb részét tartalmazó, összefoglaló, mégis összefüggő, tehát egységes tanulmány, „enciklopédia”? Ez azért több mint, egyszerű lexikon, mert a részek, szerveződési, és logikai sorrendben következnek és az összefüggések, ki vannak hangsúlyozva. Ugyanis a társadalom, a rendszer, bár részekből áll, de mégis egységes gépezet, vagy épület, vagy bárka, benne minden, mindennel összefügg.
Ha nem készült ilyen, összesítő tanulmány akkor miért nem? Szükség van, ilyen, ehhez hasonló, összesítő tanulmányra?
A tartalom ismeretében talán érthető, miért pont az alábbi fő és alcímeket adtuk, de azért a címek azt is jelzik, hogy a tanulmány nem egyszerűen az meglevő ismérveket, tanokat összesíti, hanem új gondolatok hozzáadásával összesít. Szükségszerűen teszi ezt, mert a tanulmány a jövő, a fejlődés, a javítás szempontjából indul ki, és ez szükségszerűen új, mégis köznapi gondolatokat igényel.
Tisztelt Olvasó
Reméljük nem ijedt meg a tanulmány hosszától. Ez egy enciklopédikus jellegű tanulmány, ami annyit jelent, hogy néha, de inkább gyakran érdemes elővenni és olvasgatni, az ábrákat nézegetni.
Elnézést kérünk a helyesírási és egyéb hibákért. Folyamatosan korrigálunk.
Ez egy általános műveltségi szinten (középiskolai szinten), köznyelven írt, de szinte minden társadalmi, gazdasági problémakörre kiterjedő, enciklopédikus jellegű tanulmány. A problémákat az átlagember (az emberek többsége) szemszögéből, valamint elsősorban az értelmesebb jövő, az átalakítás szemszögéből közelíti meg.
Miért baj, ha valaki a jobb, értelmesebb jövőn, egy értelmesebb jobb rendszeren gondolkodik? Merthogy manapság ezt bajnak tekintik, rendszer-ellenességnek és a szinte tökéletes rendszer lebontásnak tekintik, a rendszerváltás gondolatát is „üldözik”. Szinte üldözik, miközben követniük és dicsérniük kellene, mert törekvés, akarat nélkül biztosan nem jöhet létre a jobb, értelmesebb jövő.
A rendszer, ami jelentősen meghatározza a mindennapi életet, akkor is alakul, ha azt gátolják, legfeljebb lassan, hektikusan, és rossz irányba alakul.
Tisztelt Hölgyem, Uram, a Vakitfed Néptársaság ajánlja e munkát, írást, egyéni állampolgári véleményt az Önök közösségének, vezetőinek, tagjainak, tanulóinak figyelmébe. Ez egy egyéni állampolgári vélemény (egyben az ország-vezetéshez szóló panasz és javaslatsor). A szerző, szerzők önálló véleményüket mondják el, a néptársaság vita és korrekció után, demokratikus döntéssel, egyetért e véleményekkel. A szerző, szerzők neve nem számít, mivel eme munkában, írásban, véleményben nincs rágalmazás, gyalázkodás, káromkodás, gyűlöletbeszéd, szándékos hazugság, tehát nincs miért, felelősséget vállalni. És nem kérünk semmilyen ellenszolgáltatást. Nem szeretnénk, ha bármi, akár a szerzők ismertsége, veszélyeztetné az elfogulatlanságot. A Vakitfed Néptársaság alapos vizsgálata után biztosíthatja Önöket, hogy e munka, írás, vélemény, a legteljesebb jóindulat, elfogulatlanság, társadalmi fejlődés, általános életszínvonal-fejlődés törekvésével jött létre.
Bárki tagja lehet a vakitfed demokratikus néptársaságnak, aki azt gondolja: jó lenne, ha az emberek színvonalasan, és elfogulatlanul politizálnának, mondanának véleményt a közügyekről. És, vagy azt gondolja: ha nem is értek egyet a tanulmánnyal, de érdemes nézegetni, olvasgatni és mások figyelmébe ajánlani, elgondolkoztatásra mindenképp alkalmas. És, vagy azt gondolja: jó lenne, ha létrejönne egy színvonalas internetes népszavazási, közvélemény-kutatási rendszer. A csatlakozás tehát fejben és nem papíron, adatokkal dől el, és nincs semmilyen kötelezettség, jogi szabályzat.
Lehet hogy körülöttünk levő világ nem valóságos, azt sem tudjuk, milyen a valóságos világ. Az érzéseink azonban valóságosak, a testi, lelki fájdalmakat, örömöket átéljük. És az önzőségünk, önzetlenségünk is valóságos. Ugyanakkor a legvalószínűbb valóságot kell elfogadnunk valóságnak, és ez az, hogy sok-milliárdan egymáshoz hasonlóak vagyunk, és az hogy az élet lehet jobb, kellemesebb, kevesebb fájdalom, több öröm lehet benne. És az is a legvalószínűbb valóság, hogy át kell alakítani az olyan rendszert, melyben mi magunk is, és a családunk is könnyebben kerülhet a sérültek (testi, lelki fájdalmak növekedése, örömök csökkenése) közé.
És az is a legvalószínűbb valóság, hogy az illúzió, a mese, az álom, a műviség, a tudatmódosítás, pl. az alkohol, kis mértékben gyógyszer, nagymértékben (nem orvosság), de méreg. És talán idevehetjük a szexet, a humort, a testi anyagai javak imádatát, egyéb szenvedélyeket is. Ezek olyan teák, melyekből időnként, enyhítésképpen felhajthatunk egy-egy pohárral, (nem egyformán veszélyesek), de ha fő-gyógyszerként használjuk, akkor egyfelől a káros mellékhatások miatt, másrészt az igazi gyógykezelés elhanyagolása miatt, mindenképpen ráfaragunk.
Az illúzió, bárhogyan is hozzuk azt létre, kevésbé valószínű (mindig minden a mi eszünkbe, a mi érzéseinkbe realizálódik), mint a legvalószínűbb valóság (lehetünk betegek, meghalhatunk, a gyereknevelés fontos szép hívatás, az érdekes hasznos munka fontos, az igazságosság, biztonság, önrendelkezés fontos, stb., mindezt jelentős részben a rendszer határozza meg).
Tisztelt Olvasó!
Először is azt javasoljuk, mindenki nézzen magába és rangsorolja a közelmúltban vagy akár a jelen perceiben levő kellemetlen, boldogtalan (szorongást, félelmet, dühöt, bánatot, stb. keltő) érzéseinek okait.
Ehhez adunk némi segítséget.
Sokféle kategorizálás lehet, de talán a következő kettő alapvető rész különböztethető meg:
A magánszférához kapcsolódó okok, ill. a saját hibáimból eredő okok.
A társadalomból, pontosabban a társadalmi rendszerből eredő okok, ezek közül is azok, melyek nem a saját hibámból erednek. „Nem a saját hibámból erednek” – erre még vissza kell térni.
Itt és most csak a társadalmi rendszerből eredő elégedetlenséggel, boldogtalansággal foglalkozunk.
Tehát akkor mitől is szoronganak, félnek, dühöngnek, boldogtalanok általában az emberek?
Pl., a bizonytalanságból (közbiztonság, munkabiztonság, létbiztonság, a jövő biztonsága) eredő okok.
Pl. félek attól hogy megszűnik a munkám, kitesznek (ezért sok mindent benyelek), mert a nagyarányú munkanélküliség miatt erősen lehetséges, hogy nem kapok munkát. A munkanélküliség és a társadalmi rendszer között oksági kapcsolat van.
Pl., félek, hogy meglopnak, ellopják az autómat, betörnek hozzám, megvernek, becsapnak, stb.. A közbiztonság és a társadalmi rendszer között oksági kapcsolat van.
Pl., félek attól, hogy bankba tett megtakarításom, értékét veszti, netán eltűnik. Ha pedig nem a bankba tartom, akkor is ráfaragok. Ez is szorosan összefügg a társadalmi rendszerrel.
Pl. az egészségügyi problémáim szintén szorongással, félelemmel, stb. töltenek el, de ezeknek is van egy társadalmi rendszer vonatkozásuk. Mégpedig: erősen lehetséges, hogy egy gyenge színvonalú ellátást kapok, netán félrekezelnek, hiányosan kezelnek, ráadásul rengeteget kell várakoznom és bosszankodnom. Vagyis gyenge az egészségügyi rendszer, gyenge az egészségügyi ellátás
Pl.. jön az újév, minden ár emelkedik, az adók is magasabbak lesznek.
Év közben pedig jön majd a szokásos pénzügyi-gazdasági válság. Mondanom sem kell, ezek is a társadalmi rendszer problémák közé sorolandók.
Pl., félek, hogy elveszik a nyugdíjam, hogy az állam még kevesebbet segít, viszont többet kér.
Pl. konkrét megélhetési fizetési gondjaim is vannak.
Pl. az állammal, a hatóságokkal, a hivatalokkal, az igazságszolgáltatással, stb. jelen napjaimban is éppen konfliktusban vagyok (vagy nemrég voltam), szerintem az állam igazságtalan, felületes, netán hatalmaskodó, rosszul kezeli az ügyemet, ami persze dühítő, elkeserítő. Természetesen ez is a társadalmi rendszerből ered.
Pl. magáncégekkel is vannak (voltak) ilyen idegesítő ügyeim, viszont az államtól nem várható szinte semmilyen segítség.
Pl., a helyzet nemhogy javulna, de egyre rosszabb lesz, és mindez a fejem fölött zajlik, semmit sem tudok tenni. Persze ez a kényszeríttet semmittevés, motiválatlanság is rettentően elkeserítő, és persze lényegileg a társadalmi rendszerből ered.
Pl. a furcsa időjárás is egyre több gondot okoz, és persze ez is szorongással tölt el. Még erre sem mondható, hogy a társadalmi rendszertől független probléma.
Pl. máshol egyes helyeken még rosszabb a helyzet, igazságtalan háborúk folynak, nyomor éhezés van, ami persze nyomasztó és erre sem lehet azt mondani, hogy független a társadalmi rendszertől, akár a mi rendszerünktől.
Tehát, a javaslatunk, hogy minden tisztelt olvasó csináljon egy statisztikát, a következő szempontok alapján. Az összes boldogtalanságom-elégedetlenségem mekkora aránya ered a társadalmi rendszerből? Akár felére is csökkenhetne a boldogtalanságom-elégedetlenségem, ha jobb lenne a társadalmi rendszer? Mellékesen pedig: valóban ez lenne a tökéletes demokrácia, a rendszerek csúcsa?
Röviden azért visszatérnék: a valódi társadalmi problémák nem a saját hibából erednek - problémára. Nem egyéni hibák, legalábbis ha az átlagos jóindulatú becsületes többséget nézzük. Pl. az átlagos jóindulatú, becsületes többség nem tett semmi olyant, ami miatt az áremelések, adóemelések, pénzügyi válságok kialakulhatnak, de azok jönnek és persze elsősorban az átlagosokat, a kicsiket (nem a gazdagokat, hatalmasokat) sújtják. Szóval a felsoroltak jönnek, és vannak, bármennyire is csendes, rendes, a többség. Nem kell elhinni azokat baromságokat, melyek azt sugallják, hogy bizony mindig a jónép a hibás.
Ezek után megállapítható: a társadalomfejlődés a legfontosabb dolog a világon, a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer alapvető átalakítására van szükség. A tanulmány alapvető kiindulópontja: a társadalmi-gazdasági rendszer alapvető átalakítására van szükség.
Tisztelt Olvasó
Nem akarunk senkit megsérteni, de amit a tisztelt olvasó, jelenleg e témában, mármint a közélet, politika, gazdaság, társadalom, stb. olvas, hall, lát, tanul, stb., annak a döntő többsége hamisság. És most nem a szokásos hatalomnövelési, hatalommegtartási manipulációkra gondolunk (bár arra is gondolhatnánk), hanem a jelen társadalomtudomány alapvetően hamis kiindulásaira.
1. Itt van mindjárt, hogy a főcímhez kapcsolódjunk, „a társadalomfejlődés” elbagatellizálása, és félremagyarázása. A társadalomfejlődéssel való foglalkozás elhanyagolása, sok oldalról közelíthető meg. Pl., onnan, hogy az éppen aktuális állami vezetések, rezsimek állandóan variálnak, reformálnak, csak éppen ezek egyike sem szól igazi alapvető változásról. Ha a rendszer, egy épület hasonlatot használjuk, akkor állandóan átfestik falakat, állandóan máshová tologatják a bútorokat, de nem csinálnak alapvető szerkezeti változásokat, főleg nem következetes változásokat. A társadalomtudomány és annak oktatása szempontjából is tetten érhető az elhanyagolás, mivelhogy a társadalomfejlődésről, az amúgy is kevés tananyag minimális része szól, és persze jelentős kutatás sem folyik e témákban. Megfoghatjuk, onnan is, hogy még mindig ez az általános kiindulópont: a jelen rendszer nem tökéletes, de nincs nála jobb. Amely kiindulás, azon kívül, hogy nyilvánvaló baromság, egyszerűen ledegradálja a társadalomfejlődést, mint elméletet, és mint gyakorlatot.
A világ legfontosabb dolga, feladata, a társadalomfejlődés el van bagatellizálva. De miért is a világ legfontosabb dolga - ezt is sok oldalról lehet megközelíteni.
Egy megközelítés: ha stagnál, netán enyhén hanyatlik a társadalomfejlődés, akkor nagy valószínűséggel kialakulhat a válság-láncreakció, melynek végeredménye a világgazdasági válsággal, a világháborúval, a világjárvánnyal, a világzülléssel, járó világkatasztrófa.
2. Továbbá, „az arányos és igazságos vagyoni és hatalmi különbségek” elbagatellizálása, és félremagyarázása.
3. Továbbá „a demokrácia” félremagyarázása, mely a demokrácia-felfogások sokféleségéből, zavarosságából ered. De ez azt is jelenti, hogy a különböző demokrácia-felfogások 95%-a helytelen, ill. az elméletben és gyakorlatban megjelenő demokrácia-felfogások 95%-a helytelen, legalábbis hiányos.
4. Továbbá az egész gazdaság félreértett, félremagyarázott, ugyanis minden jelenség folyamatot a pénzből vezetnek le, elemeznek, miközben elsősorban a termelésből, fogyasztásból kellene levezetni, elemezni. Vagyis, hogy kapcsolódjunk: „a termelés, munka, fogyasztás” elbagatellizálása és félremagyarázása.
5. Továbbá, „az optimális (tudományosan megállapított) értékek, arányok, egyensúlyok” fontosságát is elbagatellizálják, és félremagyarázzák.
6. Továbbá elbagatellizált és félremagyarázott „a kapitalisták legfelső csoportjának (a nagytőke, a nagy-befektetők, a globális gazdasági erők, stb.)” problémája.
Sorolhatnám még, de már ez a hat alapvetően hibás kiindulás (hibás kiindulásból hibás elemzés következtetés kerekedik ki) is elég ahhoz, hogy a jelen társadalomtudomány összességében, általában (eltekintve a kivételes részletektől) hamis legyen.
Ez a tanulmány annyiban tér el, az ortodox, általános, szokásos, jellemző, hivatalos elemzésektől, tanulmányoktól (amelyek egyébként kiteszik a megjelenő tanulmányok elemzések, tananyagok 95%-át), hogy a felsorolt problémaköröket nem bagatellizálja el, kiemelt problémáknak tekinti, és ezeket megpróbálja, nem félre, és felületesen, de helyesen és alaposan elemezni és értelmezni.
Tisztelt Olvasó
Még mindig és egyfolytában a társadalom lényegét, a helyes kiindulásokat próbáljuk megfogalmazni.
Kétségkívül csakis a jólétből, a boldogságból, a szélesen értelmezett életszínvonalból lehet kiindulni. Jelen fejlettségi állapotba, negatív irányból megközelítve és leegyszerűsítve: sok ember nyomoráról, szenvedéséről és idő előtti haláláról beszélünk. Pontosabban, olyan társadalom kialakítására kell törekedni, melyben a nyomor, a testi, lelki szenvedés, az idő előtti halál minimalizálódik, a szélesen értelmezett életszínvonal a lehető legmagasabb.
A kiindulási lényeget a következő példázattal mutatjuk meg.
A magyar nép (a magyar lakosság, kivéve a leggazdagabb, a leghatalmasabb 5%-ot), mint egy ember, meddig süllyed a fekáliába.
Hozzátéve, hogy már 5cm süllyedés is sok ember nyomorát, szenvedését, idő előtti halálát jelenti, az életszínvonal süllyedését jelenti, persze a fekáliából való kiemelkedés ennek ellenkezőjét jelenti.
Kezdjük, ott hogy az államkapitalista rendszer (pl. a nyugat-európai társadalom) 1992-ben derékig volt a fekáliában. Ami egyébként nem rossz (csak félig van a kakiban, nem teljesen), ez még közel volt az államkapitalista rendszer csúcspontjához. Az induló magyar rendszerváltozat, ekkor is már hasig volt a fekáliában. Időközben a nyugat-európai társadalom (az államkapitalizmus) mellig süllyedt a fekáliában, mi magyarok, viszont nyakig süllyedtünk.
Tehát volt egy külső nyomás a süllyedésre, de ez nem kivédhetetlen nyomás, mert mi akár lassabban is süllyedhettünk volna. Mi viszont gyorsabban süllyedtünk és sajnos süllyedünk, mint a ránk ható környezet.
Hibás tehát azon kiindulópont, mely szerint külföldön (a nagy rendszerben) minden rendben van, csak velünk, magyarokkal van baj. De az is hibás kiindulás, hogy velünk magyarokkal, (a magyar vezetéssel, rendszerváltozattal) nincs semmi baj, mi csak azok a fránya külső körülmények kényszerítenek a kakiba.
És most írjuk ki minden politizáló falára az első kiindulást, melyet minden mondata előtt el kell olvasni: a külföld (alapvető rendszer) 45%-ban, a belföldi vezetés (rendszerváltozat) 45%-ban, a belföldi nép 10%-ban hibás.
Ezek után már csak az aktuális vezetés (rezsim, kormányzat, stb.) felelősségét kell megállapítani.
A következő falra írandó kiindulás: az aktuális, az éppen regnáló vezetés (rezsim, kormányzat) a süllyedésért való felelőssége, okolhatósága, 20 -35% között van, annak függvényében, hogy mekkora a süllyedés. Viszont ez már hatalmas felelősség, adott esetben (nagy süllyedésnél) bűn. A jelenben, a jelen vezetés egyébként arányos felelőssége megduplázódik a „változtathatóság lehetősége” miatt.
Az indoklás pedig nagyon egyszerű, és nem is politikából, hanem a logikából ered. Ugyanis a korábbi vezetéseket, már hiába okoljuk, kritizáljuk, azokon már nem lehet változtatni. Tehát a regnáló vezetés viszonylag nagyobb felelőssége (mert lehet, hogy az előtte való vezetések 30 cm-es süllyedéseket okoztak, ő pedig csak 5cm-est okozott) a „változtathatóság lehetőségéből” ered.
Visszatérve a példára és ránk, magyarokra.
Itt kb. 22 évről és hat, ill. három rezsimről van szó, amennyiben összevonjuk a rezsimeket. Az első rezsim alatt, hastól mellig merültünk a kakiba, a becstelen rossz privatizáció és indulás miatt. Utána minden rezsim rátett egy-két lapáttal, még az első F rezsim is, 5cm-t még alattuk is süllyedtünk. Kétségkívül a Gy féle (harmadik liberál-szocialista) rezsim volt a nagy süllyedésokozó, alattuk már vállig (nyakaljig) ültünk a kakiban. Most pedig az új F rezsim alatt tovább, már nyakig, vagyis állig süllyedtünk a kakiba. Az vitaható, hogy egy-egy rezsim 30 vagy csak 5 centis süllyedést csinált, de az nem hogy mindegyik süllyedést okozott. És lehet hogy a jelen rezsim csak 5 centivel növelte a merülést, az előtte való pedig 30 centivel, de a jelenben mégis a jelenlegi rezsimnek van a legnagyobb felelőssége a „változtathatóság lehetősége” miatt.
És megállapíthatjuk, téves az a kiindulás, mely szerint: minden felelősség a jelen vezetésé. Mert az átvett helyzet is számít. De az a kiindulás is téves, miszerint az átvett helyzet mindent meghatároz, azaz a jelen vezetésnek (rezsim, kormányzat) nincs, vagy csak arányos a felelőssége.
Tisztelt olvasó, ezek után nem nehéz megállapítani, hogy a jelenlegi politikai elemzések, vélemények, tananyagok, stb. 95%-a hamis, mivel téves kiindulásból ered. Ha pedig ezek hamisak, akkor szükség van legalább egy olyan tanulmányra, (ez lenne az), mely a helyes kiindulásokból indul ki.