"Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki,
hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánzó lénnyé lehessen."
Rudolf Steiner
Harnóczi Erzsébet
óvónő, intézményvezető
Három felnőtt gyermek édesanyja és három unoka nagymamája vagyok. A pedagóguspályát hivatásomnak tekintem: saját könyvem és fejlesztő játékaim is azt mutatják, hogy folyamatosan keresem azokat a kreatív és hatékony megoldásokat, amelyekkel valóban támogathatom a gyermekek fejlődését. Több évtizedes pályafutásom során elsősorban gyógypedagógusként dolgoztam, emellett értékes tapasztalatokat szereztem óvodapedagógusként, tanítóként és intézményvezetőként is. Munkám középpontjában mindig a gyermekek egyéni szükségleteinek felismerése, támogatása és fejlesztése áll, hiszen hiszem, hogy minden gyermekben ott rejlik a kibontakozás lehetősége.
Némethné Rafai Csilla
óvónő
Gyermekkori álmom vált valóra, amikor kezembe vehettem óvodapedagógusi diplomám. Több mint tíz éven át dolgoztam állami óvodában, ahol széleskörű tapasztalatot szereztem a kisgyermeknevelés területén.
Amikor lehetőség nyílt, csatlakoztam az újonnan induló Szélben Szálló Pitypang Waldorf óvodához, ahol a gyermekközpontú, ritmikus és művészeteken alapuló nevelés összhangban van saját pedagógiai értékrendemmel. Magam is szeretem a természetet járni, kreatívkodni.
Folyamatosan törekszem a szakmai fejlődésre, hogy a rám bízott gyermekeket a lehető legnagyobb odafigyeléssel, megértéssel és szeretettel kísérhessem az életük első, meghatározó éveiben.
Csorna Katinka
gazdasszony (dajka)
.
Nagy családban nőttem fel, így mindig is természetes volt számomra, hogy gyerekek vesznek körül. Mindig könnyen megtaláltam velük a közös hangot, és valahogy velük érzem magam a legjobban.
Az évek során többféle munkát is kipróbáltam , voltam cukrász, eladó is, de mindig úgy éreztem, hogy igazán a gyerekek között vagyok a helyemen.
A Waldorf szemlélet azért áll hozzám közel, mert segít lelassulni ebben a rohanó világban, és megtanít újra értékelni az egyszerű dolgokat. Azt szeretném, ha a gyerekek megélhetnék a gyerekkorukat, hogy legyen idejük játszani, rácsodálkozni a világra, és megtapasztalni, milyen jó együtt lenni a természetben és egymással.
Gazdasszonyként azon leszek, hogy a csoportban mindig meleg, nyugodt, otthonos légkör legyen, ahol minden kisgyerek biztonságban és szeretetben töltheti a napjait.
A Waldorf óvodák óvónőit valahogy úgy kell elképzelnünk, mint egy gazdasszonyt. Amikor megérkeznek a gyerekek, akkor az óvónők már megkezdték a napi munkát. Egyikük az ebédet készíti, a másikuk vasal, vagy épp kenyeret ken az érkező gyerekeknek. A gyerekek így a saját családjuk életéből egy másik család életébe kapcsolódnak be, melynek ők ugyanúgy tagjai. A gyerekek egy része érkezés után játszani kezd, vagy épp segít az óvónőnek.
Természetesen az óvónők határozzák meg a napi teendőket, melyben a szabad játéknak és a közös éneklésnek is megvan a helye és szerepe. Ügyelnek, hogy a dolgok ne „elvágólag” történjenek, például a játék nincs keményen félbeszakítva a pakolással, hanem az óvónő maga is pakolni kezd, elkezd egy „pakolós dalocskát”, s így megteremtődik az átmenet az egyik tevékenységből a másikba. Az óvónő egyértelműen példa lesz a gyermek számára, aki így a házimunkát szívesen utánozza.
Az óvónő vezetésével folynak a művészeti tevékenységek is, melynek széles kínálata van a Waldorf-óvodákban. Külön áldás, ha van lehetőség saját kis kert kialakítására, ahonnan az ebébhez finom fűszerek, a teákhoz illatos füvek érkezhetnek, s mindez az apró kezek munkájának gyümölcseként.
Fontos óvónői feladat még a mesemondás, aminek nem a szórakoztatás a célja, hanem hogy a gyerekek megismerkedjenek a mesék világának a gyermeki lelket megszólító képeivel, hogy megszülethessenek bennük az alapvető emberi erények, melyek a gondosan kiválasztott mesék középpontjában állnak. Az óvónő nem grimaszkodik, nem játszik a hangjával, a képnek a gyermekben kell megszületnie.