Nagy Lajos életéről újságcikkekben

Nagy Lajos

2009. május 29. 00:57

Gimnáziumi tanulmányai után az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen tanult bölcsészetet, tanárai között volt Kuzsinszky Bálint, Pasteiner Gyula és Heinlein István. 1915 és 1919 között összesen 33 hónapot töltött az orosz és az olasz fronton. 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt, 10. vörös tüzérezred 4. ütegének parancsnokaként részt vett a felvidéki hadmozdulatokban. Szolnoknál román hadifogságba esett, 5 hónapig az aradi vár foglya volt. 1920-ban történelem-latin szakos tanári, majd 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányai után több külföldi ösztöndíjat is elnyert. 1925-27-ben olasz állami ösztöndíjjal Olaszországban, 1929-30-ban Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban végzett kutatásokat. Ezen kívül járt Horvátországban, Máltán, Tunéziában, Szerbiában, Görögországban, Konstantinápolyban. 1922-től a Fővárosi Múzeum segédőre, 1928-tól őre, 1937-től osztályigazgatója. 1941-től a Fővárosi Múzeumok központi igazgatója. Múzeumigazgatóként jelentős tudományszervező, múzeumfejlesztő tevékenységet fejtett ki. 1930-tól a budapesti egyetemen „A magyarországi római archaeologia” című tárgykör magántanára. 1930-tól igazgatta az általa alapított Szentendrei Városi Múzeumot. 1941-től a budapesti egyetem címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1946-tól címzetes nyilvános rendes tanára.

Legjelentősebb eredményeit Aquincum régészeti feltárásában érte el, új alapokra fektette az antik város topográfiáját.. A ma is megtekinthető római emlékek közül munkásságához fűződik a Raktár utcai ókeresztény temetőkápolna (cella trichora), a Flórián téri római kori katonai fürdő (thermae maiores) egy része, a fővárosi Eskü (Március 15-) téren álló Contra Aquincum erődje. Felszínre hozta a világ egyetlen római korból fennmaradt orgonáját. Megalapozta a magyarországi limes kutatását. Napvilágra hozta a Budakalász-Luppa csárdánál lévő római őrtornyot, megpróbálta tisztázni a Szigetmonostor-Horánynál, Szendentre-Derapataknál és Dunakeszinél lévő épületek, valamint a szentendrei katonai tábor alaprajzát. A római provinciális (pannóniai) művelődés, művészet és mindennapi élet kiváló ismerője; a pannóniai keresztény régészet megalapítója. Elsőként csoportosította Pannónia épületeinek leleteit a belső díszítések alapján, tanulmányozta az úthálózatot, a provincia népességének összetételét. A római kori emlékek mellett több ős-, népvándorlás és középkori feltárás is fűződik a nevéhez. 1937-től a Budapest Régiségei szerkesztője Zakariás G. Sándorral.

A német és a belgrádi régészeti intézetek levelező tagja. Az MTA levelező tagja 1934. május 11-től. Akadémiai székfoglalóját Contraaquincum és Pest Árpád-kori vára címmel 1935. január 21-én tartotta. 1933 és 1937 között a Műemlékek Országos Bizottságának bizottsági tagja volt. 1935-ben a Főváros Ferenc József-koronási jubileumi alapítványának tudományos díjában, 1946-ban a Régészeti és Művészettörténeti Társulat Rómer Flóris-érmében részesült. Halála után Szentendrén utcát neveztek el róla.

Fő művei: Bestrafung der Dirke auf einem Aquincumer Mosaik. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts. Römische Abteilung, 1925.; Die römische-pannonische dekorative Malerei. Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts. Römische Abteilung, 1926.; Az óbudai keresztény cella trichora a Közraktár-utcában. Bp., 1931.; Keresztény-római emlékek Magyarország területéről. Archaeologiai Értesítő, 1931.; Az aquincumi orgona. Bp., 1933.; Az aquincumi mumia-temetkezések. Bp., 1935.; reprint kiad. 1964.; Asztális szimbólumok a pannóniai bennszülött lakosság síremlékein. Pécs, 1935.; Pannonia sacra. In: Emlékkönyv Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára. I. Szerk.: Serédi Jusztinián. Bp., 1938.; Az aquincumi polgárváros tűzoltóságának székháza. Laurae Aquincenses, II. Bp., 1941.; Budapest története. I-II. Tompa Ferenccel, Alföldi Andrással. Bp., 1942.; Kiadatlan római kori eraviszkus síremlékek Szentendréről. Bp., 1944.; Egy pincelelet az aquincumi polgárvárosban. A pannóniai világítótornyocskák kérdése. Budapest Régiségei, 1945.; Az Eskü-téri római erőd, Pest város őse. Bp., 1946.

Róla szóló irodalom: Szilágyi János: Nagy Lajos. Századok, 1945-1946.; Oroszlán Zoltán: Emlékezés dr. Nagy Lajosra. Archaeologiai Értesítő, 1946-48.; Nagy Tibor: Nagy Lajos. Antiquitas Hungarica, 1947.; Baranyainé Bónis Éva: Nagy Lajos irodalmi munkássága. Budapest Régiségei, 1950.; Zsidi Paula: 100 éve született Nagy Lajos. Archaeologiai Értesítő, 1996-1997.; Nagy Lajos emlékezete. Budapest Régiségei, 1998.; Csontos Katalin - Maróti Éva: Nagy Lajos. In. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp., 2002.

Forrás:

https://mult-kor.hu/20090529_nagy_lajos

Nagy Lajos életéről a Múlt-kor oldalán