Embedded Files
Közzététel dátuma: Feb 22, 2020 12:2:46 PM
Az előző cikkben beleálltunk ebbe a géptípusba, most nézzünk bele egy kicsit, mi van a burkolat alatt. (Meglepően kevés dolog)
Egy Parkside PFDS 33 B4-es típust szedtünk elemeire, és rajzoltuk le a kapcsolási rajzát.
Ezt a típust eltérő színben, és márkanevek alatt szinte az egész világon kapni. A visszarajzolt kapcsolási rajz a következő (kézi rajz, nem is biztos, hogy minden jelölés szabványos, de teljesen érthető, lent a fájlok között csatolva) maga a készülék eléggé egyszerű elektronikailag
Rövid működési leírás:
A SW1 jelű hálózati főkapcsoló bekapcsolásával elindul a Trafó mögött elhelyezett 230V-os ventilátor és a készülékben megjelenik a 230V-os feszültség
A Fázisvezető ezek után két helyre ágazik el, a vezérlő nyákon található nagy áramú K1 nevű relére megy, illetve a szintén a nyákon található T2 jelű transzformátor primer tekercsének egyik felére. Ez látja el 12V-os tápfeszültséggel a vezérlőelektronikát.
A Nullavezető szintén két irányba ágazik el, az SW2-es kapcsolón keresztül a TR1 több-kivezetéses primer tekercsű hegesztőtranszformátor valamelyik kivezetésére kerül, illetve egy párhuzamosan kapcsolt glimm-lámpa/bimetál kombó felé megy. A bimetál a transzformátor szekunder oldalára van erősítve.
A glimm-lámpa/bimetál kombóról a nulla a nyákon található TR2 transzformátor primer tekercsének másik felére megy. Amíg a bimetál nem szakítja meg az áramkört a hegesztőtrafó túlmelegedése miatt ez a kis segédtrafó megkapja a nullát, és így 12V tápfeszültséget szolgáltat az elektronikának. Túlmelegedés esetén a nullát a kistrafó a glimm-lámpán át kapja meg, a glimm-lámpa parázslani fog, jelezvén a túlterhelést, de a transzformátor immáron nem fog elegendő feszültséget kapni ahhoz, hogy a szekunder oldalon létrejöjjön a szükséges 12V tápfeszültség az elektronika számára. Azaz a gép nem fog menni, és jelzi a túlmelegedés tényét a lámpával.
Az elektronika fogja behúzni a K1 nagyáramú relét, amiről a fázis az SW3-on keresztül jut a hegesztőtranszformátor többkivezetéses tekercsére.
A hegesztőtranszformátor szekunder tekercse közvetlenül a testkábelre, és a munkakábelre kerül, de van két kis kivezetés is, ami egy csatlakozón (J3) keresztül az elektronikára megy, ezzel figyeli az elektronika, hogy megjelent-e a "delej" a szekunder oldalon. Adagolni csak ezek után fogja a huzalt.
Az elektronikán található J1 csatlakozón keresztül van bekötve az előlapon található potméter, amivel a huzaladagolási sebességet tudjuk állítani, a J2-s jelű csatlakozó többcélú: ide érkezik be a munkakábelben található kapcsoló jele, ami indítja a hegesztést azáltal, hogy az elektronika behúzza a K1 nagy áramú relét, illetve ezen található az adagolóművön lévő DC motor részére a kimenet, ennek feszültségével szabályozzuk a motor fordulatszámát, ezzel pedig az adagolás sebességét.
Ezzel körbe is értünk a gépen belül, de megállhatunk még a TR1 nagy áramú hegesztőtrafónál. ennek primer oldala több kivezetéssel bír. Az SW2 és SW3 kapcsolókkal kombinálni lehet, hogy a tekercs mely ponton kapja meg a tápfeszültéget, és mivel a szekunder tekercs menetszáma fix, az ott indukálódó feszültség változni fog! Gyakorlatilag minél rövidebb a primer tekercs, annál nagyobb feszültség jön ki a szekunder oldalon! (A gépen ugyan az áram van feltüntetve ezeknél a kapcsolóknál de valójában a feszültség változik!)
Átalakítási lehetőségek: Alapvetően két dolgot tehetünk egyik a másikból következik:
DC-re alakítjuk
"CO"-sítjuk
A DC-re alakítás.
szükséges egy nagyáramú teljeshullámú egyenírányító, azaz Graetz híd. mondjuk a 90A-es géphez egy 150-200A-es terhelhetőségű, hogy ne melegedjen túl hamar. Ezek után kellene rá egy hatalmas induktivitás, amely stabilizálja az áramot, ez a gyakorlatban ekkora áramnál egy pont feleakkora méretű, és súlyú dolog lesz, mint maga a trafó! És mindezek után szükséges rá néhány hatalmas kondenzártor, ami kisimítja az AC-DC konverzió utáni pulzálást. Ha ezeknek az anyagköltségét (már majdnem elérheti a gép árának az egészét, de a felét mindenképpen) be is fektetjük, jó ha tudjuk, hogy AC-ról DC-re alakítva, kondenzátorokkal simítva a feszültség kb 1,4x-es értékre emelkedik, tehát a gép nagyon erős lesz, és nagyon vastag anyagokat lehet vele hegeszteni, de a vékony anyagokat elfelejthetjük, rosszabb esetben huzalhoz alkalamatlan lesz már a feszültség, és pálcás MMA hegesztésre alkalmas feszültségtartományba kerülünk. Alternativaként módosíthatjuk a trafó valamelyik tekercsének a menetszámát, azonban azok aluhuzalosak, nem ildomos hozzányulni.
A "CO"-ra alakítás.
Tételezzük fel, hogy sikerült DC-re alakítani a gépet, és a feszültséggel is utána tudtunk menni, és már csak "be kéne kötni a gázt". Jobbára semmi más nem kell hozzá, csak egy mágnesszelep, és némi csövezés. Elméletben a munkakábelbe könnyedén behúzható egy vékony, de merev cső a gáz számára, és a pisztolyon is van kialakítva furat a csatalkozás számára, de kapható külön már ezzel ellátott munkakábel, amire cserélhetünk. A kérdés, hogy megéri-e.
Mert a fentiek véghezvitele után már bőven egy kombinált gázos MIG/MMA/FCAW gép áránál járunk.
Hogy akkor mi is a létjogosultsága ezeknek a gépeknek? Nagyon olcsóak, és rondán, kényelmetlenül, de hegesztenek. A legolcsóbb "fémragasztó" megoldás, bár kerítésre, vastagabb anyagokra még olcsóbb az MMA pálcika.
Page updated
Google Sites
Report abuse