A funkciót egyetlen esztétikai kritériumként használni korlátozó lenne, de mindenképpen érdemes szem előtt tartani. A tervezők gyakran hajlamosak túltervezni vagy „stílusossá” tenni egy tárgyat vagy belső teret, ahelyett, hogy megterveznék. A 20. század legszebb tárgyai közül néhány azért szép, mert tisztán funkcionális megfontolások eredményei. Elképzelhető, hogy a jövő művészettörténészei egy modern sugárhajtású repülőgépet fognak a század közepének legkiemelkedőbb művészeti teljesítményének tekinteni, nem pedig bármilyen épületet, belső teret vagy tudatos művészeti formát.

Egy belső térre és berendezésére adott esztétikai válasznak figyelembe kell vennie a kor társadalmi és gazdasági körülményeit, valamint az anyagokat és a technológiát. Az elegáns vagy díszes belső terek, amelyeket általában a 18. és 19. századhoz társítanak, megfeleltek az eredeti lakók, a nemesek vagy a gazdag polgárok társadalmi és gazdasági körülményeinek. A székeket formális lakhatásra tervezték, a díszesen faragott bútorokat pedig sok szolga gondozására. Egy ilyen belső tér idegen a 20. századi életmódtól, és teljesen alkalmatlan lenne egy kortárs középosztálybeli család számára. Az sem lenne helyénvaló, ha modern anyagokat és eljárásokat használnánk a korábbi anyagok és eljárások utánzására. Sok gyártó kétségbeesetten próbálja a műanyagot fának, kőnek vagy szinte bármi másnak látszani, csak nem műanyagnak. Minden esztétikai kritériumnak köze van az őszinteséghez. Egyes esztétikusok a szépséget az igazsághoz hasonlították, és aligha lehet kétséges, hogy az őszintén kifejezett funkciók és az őszintén kifejezett anyagok és gyártási folyamatok sokkal szebbek, mint a hamisítás és az utánzás.