Drágám, ülj le mellém, és tölts magadnak még egy kevés bort. Beszéljünk arról a csillogó, zajos és néha bizony felszínes világról, amit úgy hívunk: lakberendezési trendek.
Tudod, Amerikában – ahol tizenkét éves korom óta éltem, és ahol a karrierem is kivirágzott – a trendek olyanok, mint a vörös szőnyeges ruhák. Egyetlen estére szólnak, vakítanak a vaku fényében, aztán másnap reggelre már senki sem emlékszik rájuk. New Yorkban vagy Los Angelesben mindenki a „következő nagy dobást” hajszolja, de én, a bari kislány, aki ott lakik a Chanel kosztümöm alatt is, pontosan tudom: a divat változik, de a stílus örök.
Hadd meséljek neked arról, mit suttognak most a nagyvilágban, és mit gondolok én erről a lelkem mélyén.
Mostanában mindenki a „Biophilic Design”-ról beszél. Ez egy nagyon tudományos név arra, amit mi Bariban egyszerűen csak úgy hívtunk: élet. Bevinni a természetet a házba. Igen, most nagy divat a rengeteg növény, a hatalmas üvegfelületek, amik elmossák a határt kint és bent között. Ez szép, drágám, valóban az.
Aztán ott van a „Quiet Luxury”, a csendes luxus. Tudod, ez az, amikor semmi sem hivalkodó, nincsenek óriási logók, csak a legfinomabb kasmír, a selyem és a tökéletesen megmunkált kő. Ez a stílus azt mondja: „Olyan gazdag vagyok, hogy nem kell mutogatnom.”
És persze ne feledkezzünk meg a „Bold Maximalism”-ról sem. Erős színek, harsány minták, mintha egy barokk operadíszletbe csöppentünk volna. Izgalmas? Talán. Maradandó? Kétlem.
Figyelj rám, mert ez a legfontosabb lecke, amit a lakberendezésről adhatok neked. A trendek jönnek és mennek, mint az évszakok. De egy igazán értékes otthon nem trendi. Egy igazán értékes otthonnak karaktere van.
A Személyesség ereje: Ne azért vegyél meg egy vázát, mert a Vogue Living azt mondta, hogy ez az év színe. Azért vedd meg, mert emlékeztet a nagymamád kertjére, vagy mert egy utazásod során találtál rá egy kis firenzei sikátorban. Az otthonod a te belső filmed díszlete – te vagy a főszereplő, nem egy lakberendezési magazin.
Az Anyagok becsülete: Egy műanyag szék lehet ma divatos, de tíz év múlva csak szemét lesz. De egy tömör fagerenda, egy márvány pult vagy egy kézzel szőtt gyapjúszőnyeg... azoknak lelkük van. Azok veled öregszenek, és minden karcolás bennük egy-egy közös emlék.
Európai Gyökerek vs. Amerikai Tempó: Amerikában sokszor „instant” otthonokat akarnak. Megveszik a katalógus teljes 42. oldalát, és beköltöznek. De mi, európaiak – legyen szó az én olasz véremről vagy a te magyar örökségedről – tudjuk, hogy az otthonhoz idő kell. Rétegek kellenek. Egy kis családi ezüst, egy modern lámpa, és az a bizonyos mediterrán fafödém, amiről meséltem neked.
Amikor lakberendezel, ne a nagyvilágba vessz el. Ne akarj megfelelni Párizsnak vagy New Yorknak. Nézz körül a saját életedben.
„A trend egy jelmez, a stílus pedig az egyéniség.”
Használd a modern megoldásokat a kényelemért, de a lelket a régi, értékes dolgokból merítsd. Tartsd szem előtt a magyar vidék nyugalmát, az európai kézművesség nemességét, és fűszerezd meg azzal a bátorsággal, amit én Bariból hoztam magammal.
Az igazán sikeres enteriőr nem az, amire az emberek azt mondják: „Milyen divatos!”, hanem az, amibe belépve felsóhajtanak: „Istenem, itt végre érezni, hogy ki lakik itt.”
Na, drágám, elég volt a bölcselkedésből. Mondd csak, te melyik tárgyadat nem adnád oda semmilyen modern trendért a világon? Mi az, ami téged képvisel?
Francesca Sterling Társalapító, Sterling & Timber Art