Orbán rezsim befejező kiegészítések

Orbán rezsim kiegészítés és összefoglalás.

A lelki betegség fennmaradásának kimaradt okai.

A bevezetésben felsorolom, a következetes tudatos demokrácia-leépítés fő elemeit. Továbbá a  propaganda-manipuláció fő elemeit.

Na és a hanyatlás fő elemei?

Akkor kezdjük ezzel. Tulajdonképpen a hanyatlás fő elemei az előző kettőből erednek.  Ezeket a kormány nem szándékosan állította elő, hanem a diktatórikus kormányzásból következően, a  nép szenvedését okozva jött, és fokozódott, és a jövőben tovább  fokozódik.  Egyszerűbben a hanyatlás nőtt, nő, és nőni fog. 

Tulajdonképpen legalább száz tételről lenne itt szó, ha precízen akarnánk felsorolni, de erre nyilván nem vállalkozom.

1. A hanyatlás fő elemei:

11. A demokráciát és egyéb lelki szükségletet (igazságosságot, önrendelkezést, biztonságot, stb.) biztosító rendszer, állam leépítése.

12. A szélesebben vett életszínvonal, (beleértve az átlagos jólétet, anyagi szintet, valamint az egészségügyi ellátást, a környezetszennyezést és abból eredő ártalmakat, valamint a tanulás és általa való igazságos boldogulást) romlását, leépítését. Tulajdonképpen gazdasági hanyatlásról van szó.

13. Nemzetközi és régiós viszonylatban a lemaradás.

14. És a népkarakter-romlás, amiről még szó lesz. Ide vehetjük az elégedettességet, a boldogságot, a békés barátságos hangulatot, pontosabban ezek hiányát.

2. A demokrácia-leépítés, avagy a rendszer-silányítás fő elemei:

21. Az intézményrendszer (alkotmánybíróság, stb.) kiüresítése, pártszolgálatba állítása.

22. Az általános centralizáció  

23. A protekcionizmus, pl. a NER lovagok gazdasági hatalma. Az állami korrupciós rendszer kiépítése.

24. A választási rendszer átalakítása, erősen lejtős pályára.

24. Mindezek és ezen felül, a jogállam leépítése. 

25. Az egypárt-rendszer kialakítása, a parlament kiüresítése.  Az ellenzék ledarálásra.

26. Az önkormányzatiság leépítése.

27.  Az egypárt-rendszeren túl, a rendeleti kormányzással egyféle diktatórikus kormányzóság kialakítása.

3. A manipulációs rendszer, a pártpropaganda rendszer fő elemei:

31. Az oktatás elsilányítása.

32. A kultúra-silányítás, népbutítás engedése (reklám, bulvár, stb.)

33. A közszolgálati média teljes pártpropaganda szolgálatba állítása. Az egyéb Fidesz média túlsúlya és pofátlansága.

(Az ellenzéki média legyengítése)

34. A vidéki megmondó emberek és kiskirályok hálózatának kiépítése.

35. Néhány fontosabb manipuláció:

Pofátlan hazugságok, sokféle ellenségkép, populista nacionalizmus, tudatlanságra kiszolgáltatottságra építés,

lefizetések, indirekt zsarolások, stb..

Összesítve, miről is szól a magyar nép lelki betegsége?

Most már legalább tizennégy fejezet után ki merem jelenteni:

Időnként egy-egy közösség, társadalom nemzet elkap egy betegséget, melyet én röviden „diktatorítisz” betegségnek nevezek, mert három szóval, arról szól, hogy a közösség társadalom, nép belenyugszik, elfogadja, hogy valamiféle diktatúrában éljen.

Van közepes manipulációra alapozott, van kemény, erőszakra alapozott diktatúra, és még sokféle van. és sokféle diktatoritisz betegség van, de mindegyik a diktatúra elfogadásáról (beletörődés, együttműködés, stb.) szól.

Ezt a betegséget nem egy-két tényező hozza létre, hanem sok.  Ezért nem is érdemes egy-két fő betegségokozót keresni. Ebbe a tekintetben talán leginkább a rákhoz hasonlít.

Most azonban egy másik kórós testi állapothoz (betegségállapothoz) hasonlítom, az általános legyengüléshez, amely akár a beteg halálához vezethet.

Sok tényező, hiányos, mérgező táplálkozás, egészségtelen életmód, egészségtelen lakás, vegyi anyagok sugárzások, vírus, gomba és baktériumfertőzések, miatt az emberben emberekben mindenféle betegségek kialakulnak károsodik szinte minden szerve (szív, máj, tüdő, idegrendszer, stb.) megbetegszik. De ami felteszi az i-re a pontot, az immunrendszer legyengülése, vagyis legkisebb fertőzésnek sem tud ellenállni.  Úgyhogy az ember, a beteg lassan elsorvad, nyilván a végén kialakulnak a konkrét, halált hozó súlyos betegségek, de maga a lefolyás, az általános legyengülés. Egy nép (közösség, társadalom) ilyesmi módon megy végig akár 10-15 év alatt a diktatoritisz betegség folyamatán. A végén már rengetek okozó és korkép megállapítható, de az a lényeg, hogy az egészséges népben van ezer jól működő funkció, és mondjuk száz átlag alatti, a beteg népben pedig van száz jó működő és ezer átlag alatti. Folytatva a hasonlatot, mondjuk, a fő megbetegítő vírus az adott hatalmi vezetés mely elterjed, elkezd uralkodni a szervezeten. A betegségre való hajlamosság azon rossz népkarakter (mint öröklött gének), amely egy sereg betegségre hajlamosítanak.  És ezek által elkezdődik a negatív folyamat, a hamis propaganda a tudás hiány elrohasztja az immunrendszert, és a társadalom szint minden rétege, minden szerve, minden szegmense, minden funkciója lassú romlásnak indul. Lassan elromlik a rendszer, az intézményrendszer, a döntéshozó mechanizmus, lassan hitványul az erkölcs, lassan elhajlik a többség lelki gerince, vagyis az átlagos köztudat a közjellem is elsatnyul.

A hosszú hasonlat arról szól, hogy nem egy-két okot tényezőt kell keresni, hanem nagyon sokat, és ha ezeket megtaláljuk, akkor sem jutunk el a megoldáshoz. Nem jutunk el, mert egy összetett folyamatról van szó, mely folyamatot még a közepéig sok eszközzel meg lehetett volna állítani, de a vége felé már csak egy kataklizma – katarzis vethet véget a romlásnak. Pl. a Náci Németországnak (ennek a népbetegségnek) a 2. világháború vetet véget. 

Magyarország gyászos jövője.

Bárhonnan is nézzük, mindenhonnan sötét felhőket láthatunk: pl ha megkérdezzük: a világ segít kiszabadulni Magyarországnak a negatív spirálból? nem inkább befelé löki, azon egyszerű oknál fogva, hogy a világ is negatív spirálban van. és lesz még jó ideig.

Ha megkérdezzük, hogy alakul a rendszerünk? Hát meglehetősen siralmas válaszok születnek.

De először is kérdezzük meg hogy alakul Magyarország népessége, mondjuk a következő húsz évben.

Először is látni kell hogy a társadalom elöregszik, ez önmagában is probléma.

Látni kell, hogy a születendő fiatalok 10% valamilyen testi betegséggel, devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. A másik 20%-a pedig lelki pszichés ill. értelmi devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. Tehát 30%-ra tehető, aki nem tudja ellátni magát abban az értelemben, hogy többet vesz el a közösség asztaláról, mint amit rátesz.

Aztán a magyar lakosság nem 10+5% lesz roma nemzetiségű, ill. migráns, hanem 20+15% lesz. Ráadásul nem éppen a kvalifikált migránsok jönnek ide, és feltehetően ők sem, hoznak többet, mint amennyit visznek.

Ráadásul van és lesz is egy általános nép-jellembeli romlás, illetve a társadalmi intelligencia további hanyatlása.

Vagyis ha mindezt összeadjuk, akkor 20 év múlva a magyarországi lakosság még a jelenleginél alacsonyabb színvonalon sem képes magát fenntartani.

Ezt tetézi, vagy inkább szorozza többszörösére a csapnivaló alkalmatlan vezetés, (gödörbe vezetés), hiszen a tendencia szerint ez a jelenlegi még sokáig marad.

A magyar népkarakter néhány eddig nem taglalt vonása.

Azért az egy érdekes megállapítás, hogy a Kádár rendszerben és a többi rendszerben is, és a jelen rendszerben is nagyon is hasonló volt a magyar nép karaktere.

Pl. az uram-bátyám, haveri alapon intézzük – felfogás mindig is népkarakter vonás volt.

A kicsinyes ellenségeskedés szintén.

Ha megállapítható és sajnos megállapítható, hogy a magyar népkarakter egy fél fokkal gyengébb mint a környező a régiós országok átlaga, akkor adódik a kérdés: miért?

Melyek az okok?

És itt most el kell ismételni, ebbe gyengeségbe nem lehet beleszámolni, a vezetések manipulációját, a rendszert, a rendszerből eredő oktatást tájékoztatást.

Leszűkítve csak a genetikában és főleg a népkultúrában kereshetjük ezeket az okokat, mert ezek a népkarakter eredői.

Tehát a magyar nép, magyar nemzet úgy áll össze, hogy 80%-ban európai keverék, a környező országok keveréke (szláv, német, stb.) kulturálisan is genetikusan is.

10%-ban viszont cigány. És további 10%-ban keleti (török, kun, stb. illetve a bejövő magyarok, mint egy keleti nép) genetikusan és kulturálisan. Mi adja tehát a magyar népkarakter gyengeségét? Logikusan csak az jöhet ki: a  régiós országoktól való eltérés alapja, a cigányság és a keleti beütés. A cigányság kultúrája és genetikája részben beépült a magyar népkarakterbe, viszont a keleti genetika, kultúra nemcsak részben, de teljesen. A sajátos keleti magyar nyelv teljesen. A török, kun, stb. szavak teljesen. A szokások hasonlóan. A genetikai és kulturális asszimiláció teljes, a magyar népkarakter már egységesen tér el, pl. az osztrák, a szlovák, a horvát, stb. népkaraktertől.  És ez az eltérés, sajnos nem pozitív, és bár kis százalékú, de mégis érezhető, mérhető.

Hát ez van, nem taglalom ezt a témát tovább, mert sokak számára fájdalmas lehet, mások pedig kikiáltanak rasszistának, hazaárulónak, magyar gyalázónak.  Sajnos van igazság azokban a véleményekben, melyek szerint a keleti vérre, a keleti kultúrára nem kellene nagyon büszkének lenni.  Biztos van jó előnyős oldala, de talán egy kicsit több a rossz, a hátrányos.

Talán akkor vagyunk kellőképpen udvariasak, (hiszen egy népet csak udvariasan lehet kritizálni), ha azt mondjuk, hogy a magyar nép keveréke nem sikerült jól, a keverék összetevői nem illeszkednek harmonikusan.

Én csak megpróbálom az igazságot kideríteni, mert továbbra is azt vallom, hogy akkor tudjuk a problémákat megoldani, akkor tudunk fejlődni, ha a valós helyzet

A jó hír az, hogy elméletileg a népkarakter javítható, de csak önkritikával. Tehát ahelyett, hogy vernénk a mellünket, mi szkíták, hunok, akárkik vagyunk, a jövőről kellene beszélni. Nem arról kik voltunk, hanem arról milyenek akarunk lenni.

Egyébként az is igaz, hogy, bevándorlóbb migránsabb, erősebben kevert nép vagyunk, mint a körülöttünk levő országok népei. De az is igaz, hogy van egy kevés keleti beütés a népünkben. Egy kevés, ettől még dominál a kevert európai.

A szimpátia (elfogultság előítéletesség, stb.) mint egy nagyon erős életet, döntéseket, vezetés-kiválasztásokat rendszer-elfogadásokat elfogadó érzelem és népkarakter-tulajdonság.

Azzal kell kezdeni, hogy a magyarok talán az alacsony társadalmi intelligenciájuk miatt nem társadalmi rétegekben, nem is pártokban, nem is ügyekben, hanem személyekben gondolkodnak. A személy van elől, ahhoz kötik a csoportot, ehhez a kettőhöz kötik a pártot, a nézetet, az ügyet.

Tehát az elfogultságuk is személyekhez esetleg csoportokhoz kötődik.

De hová tegyük ezt az érzelmet, a szimpátiát, ill. utálatot?

Nem tehetjük a kellemetlen érzelmek közé sem az örömérzelmek közé. Talán leginkább a vágy érzelmekhez állnak közel, de azért különálló érzelem. Az biztos, hogy érzelem, mert ugyanazt a közlést, ugyanazt az eseménysort, ugyanazt az intézkedést akár ellentétesen is megítélheti az aki szimpatizál a  közlő, cselevő emberrel (vezetővel), mint az aki nem szimpatizál sőt, ellenszenvvel viseltetik.

Tehát az értelmet felülíró érzelemről van szó. Nyilván a szimpátia kialakulásban azért jó esetben, legalábbis félig-meddig az értelemnek is szerepe van.  De ha már kialakult a szimpátia, akkor alig-alig van szerepe az értelemnek.  Itt előjön az a probléma is, hogy  a logika szabályai szerint minden egyes közlést intézkedést külön kellene megítélni, de ha az ember sokszor csalódik, valakiben vagy éppen sokszor tapasztal okosságot, akkor nem teljesen alaptalanul elfogulttá válik.

A szimpátia inkább kellemes érzés, az ellenszenv inkább kellemetlen, de nincs kimondott testi tünet.

(Mert pl. düh, a félelem, stb. kifejezett arcmimikát és testi tüneteket okoz.) Azért a viselkedésen meglátszik a kedvelés, ill. az ellenszenv.

Megjegyzem a vágynál is kevés az olyan tünet hogy pl. mellkasi nyomás. De a vágynál a vágy tárgya gyakran megjelenik a szem előtt.

A szimpátia, szeretet utálat, stb. akkor jön elő, amikor az illetőre gondolunk, illetve ha megítélésre kerül a sor.

Két fontos megjegyzés: az egyik hogy az ellenszenv, nem probléma, de az utálat a gyűlölet már problémás kerülendő érzések. Tehát van itt egy határ, amit nem kellene átlépni. A másik, hogy önmagában az tévedés, miszerint a szimpátia (szeretet, tisztelet, érzelem is lehet) mindig pozitív, az ellenszenv az mindig negatív. Mert ha a rosszat, a rossz ember szeretjük, az bizony negatív, ellenben a rossz, a rossz ember elleni érzés, küzdés az lehet pozitív. 

Tehát az érzelmeknél fontosabb, hogy helyes megfontolások alapján jöttek-e létre az érzelmek.

Tehát van ez az érzelem, és a jelek, bizonyos mérések, arra utalnak, hogy magyar népkarakter egyik jellemzője a viszonylag jelentősebb szimpátia, ill. ellenszenv érzelem. A lényeg hogy ez érzelem, ami csökkenti az értelem szerepét. 

Az emberek szabálykövetése, - rendszerhűsége,

– a fősodor követése.

Történelmi távlatban: „falkahűség” a megfelelő szó.

Korábban írtam egy kis esszécskét a falkahűségről, aminek lényege, hogy az őskori társadalmaknak, sőt még az állati társadalmaknak, alapeleme, váza; a falkahűség. Ez nagyon egyszerűen arról szól, hogy az egyéni érdeket, és az ésszerűséget is felülírja: „a legfontosabb, hogy a falka ne essen szét, a falka nagyjából összetartson” – viselkedés. Ehhez az is szükséges, hogy a falkatagok tudatosan vagy csak félig tudatosan, vagy csak ösztönösen érezzék, gondolják és tetteikben is kövessék a falkahűséget, aminek leágazása a meglevő vezetés, a meglevő szabályok, a meglevő rendszer követése.

Ez érzelmileg nem királyimádó, nem talpnyaló, nem szolgai viselkedés. De gyakorlatilag nagyon közel áll ezekhez. Nem biztos, hogy a szabálykövető egyén, szolgalelkű, vagy tájékozatlan ostoba lenne, - benne csak nagyon erős a „nem logók ki a sorból” ösztön. Az ösztön gondolat ezzel folytatódik: „Azért sem lógók ki, mert ez a káromra válhat és a közösségnek is árt”

Tulajdonképpen ebben a gondolatban van igazság, de alaposabban átgondolva, ez csak féligazság.

Nyilvánvalóan az ember fejlődésével értelmesedésével a falkahűségnek át kellett volna alakulnia. Ennek a gondolatnak mindenképpen meg kellett volna születni: „A legfőbb cél nem a falka követése, hanem a falka életének segítése, jobbítása.”

Ha ez a gondolat megszületik, akkor már evidens a következő gondolat: „Azzal hogy kritika nélkül automatikusan követem a falkát nem biztos, hogy jót teszek, nem biztos, hogy segítem az életét. Sőt ha alaposabban meggondolom, ezzel inkább kárt okozok. Ugyanis a baromságokat is követem, az alkalmatlan vezetőt is követem, vagyis abban segítek, hogy a falka a gödörbe sétáljon. De persze az sem jó, ha segítek szétverni a falkát. Akkor a kettő ötvözetét kellene valahogy okosan létrehozni”

Ezt a gondolatsort továbbgondolva pedig a demokratizálódás eszméje kerekedik ki.

De a többség ettől a gondolkodástól még nagyon messze van.  Úgy néz ki, hogy magyar emberek jelentős része elakadt az ösztönös falkahűségnél.

A másik népkarakter tulajdonság a rendkívül nagyfokú túlzott biztonság-igény,  biztonságérzet, illetve annak szükséglete.

De ha ez túl nagy jelentősen meghalad egy határt, akkor a köznapi életbe beszélhetünk birka emberről, ill. birka társdalomról. Vagy akár gyávaságról.

Ugye itt arról van szó, hogy nem jön rá a biztonságra törekvő, hogy hosszabb távú végleges megoldás mégis az ellenállás méghozzá a közös ellenállás lenne.

A biztonságért való vágy, ill. rettegés olyan nagy, hogy az ellenállás következményeitől is fél. Szóval ez a túlzott biztonságra való törekvés egyfajta gyávaságnak is tekinthető. Egyfajta, mert lehet, hogy eme emberek között olyan is van aki beugrik a zajló folyóba hogy kimentsen egy fuldoklót. De nem jut el addig, hogy van társadalmi bátorság is. 

Tulajdonképpen a túlzott biztonság-igényű (birkatermészet, társadalmilag gyáva) csak a legkisebb konfliktussal akarja megúszni a dolgokat. Ebből általában végső soron vagy egy behódolós megalkuvás jön létre, vagy egy egyéni megoldás. Majd én ezt egyénileg okosan a saját eszközeimmel, ha kell szabálytalanul megoldom.

Ehhez már kell némi bátorság, és a birkasággal is látszólag ellentétes, hiszen a nem tart a többséggel sőt. Ennek ellenére ez az okosba egyénileg megoldom és a birkaság  valahol rokon-felfogás, rokon viselkedés.  A végeredményt tekintve mindenképpen az, mindkettő a közös ellenállás, a szolidáris fellépés ellentéte, gátja.

Érdekes hogy a birkanyáj összetart, egymást utánozza, de ha egyet-egyet kiszednek a nyájból pl. birkapörköltnek, akkor nem tiltakoznak, csak bégetnek. Együtt mennek akár a szakadékba is. Egymás mellett legelnek, de azért oda-oda harapnak, meglehetősen irigyek.

Az optimálisnál erősebb biztonságvágy is a magyar népkarakter egyik jellemzője.

Itt jegyzem meg; természetesen a felsoroltaknál sokkal több elemből, tulajdonságból, jellemzőből  áll a magyar népkarakter, itt megpróbálok azokra a hibákra gyengeségekre figyelni, amelyek a 38 pontos felsorolásban (ez később jön) is benne van.

A magyar népkarakter egyik gyengesége; hajlam a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmusra Erre játszott rá az Orbán rezsim.

Az Orbán kormány legfőbb manipulációs eszköze az ellenségkép mellett a populista-nacionalizmus.

Szóval az Orbán-Fidesz kormány érdemtelen sikere a  magyar nép butább felére kihegyezett manipuláció.

Ennek pedig sok eleme van, de az ellenségkép mellett a populista nacionalizmus, ami leginkább hatékony.

Orbán szinte minden megszólalásában szerepel a „mi magyarok” kifejezés. (Megjegyzem sokáig és is magamból illetve az értelmes emberek gondolkodásából kiindulva, ezt a hatalomnak ártó propagandának tartottam. De hát nem az értelmes emberekből kell kiindulni.)

Tehát Orbán minden megszólalásában belefűzi, ha nem is szó szerint, de lényegileg: mi magyarok egy kiváló harcos kemény okos, becsületes szabadságszerető hagyománytisztelő, idegen nyomásnak nem engedő nép vagyunk. Vagyis dicséri a magyarokat. Nem direkt mondja ezeket ki, hanem utalva, körülírva. Pl. ez a köszönés: „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország” – erre utal. De azok a mondatok is, melyek így kezdődnek „Mi magyarok, ……” – szintén a kiválóságról szólnak.  De nemcsak Orbán szólamairól van szó, ha jobban oda figyelünk az állami médiától kezdve, az állami kultúrán át, minden ezt a „kiváló nemzet vagyunk” propagandát hirdeti.

Meglehet kérdezni: és ez miért baj?

Több szempontból is baj (pl. hogy nem igaz), de éppen erről szól majd a második rész.

Viszont azért is baj, mert ez egy diktatórikus, önző, tönkretevő hatalom, manipulációs eszköze, ami arról szól, hogy biztosítsa a saját népszerűségét.

Ez a propaganda a társadalmilag műveletlen rétegek esetében rendkívül hatékony. (Csak néhány réteg ezek közül: a rasszisták, a szolgalelkűek, a besúgók, a nagyon buták, a logika nélküliek) Azért hatékony, mert ezek az emberek így éreznek, gondolkodnak: Ha az a nép kiváló amelynek tagja vagyok, akkor én is kiváló vagyok. A vezetőm, aki ezt képviseli ő is kiváló.

Eme néprétegekre ez a dicséret olyan erős érzelmi hatással van, hogy felülírja például a jóléti megfontolásokat.

Nagyon erősen hat és azzal árt, hogy egy diktatórikus, korrupt, alkalmatlan rossz döntéseket hozó kormány, hatalom fennmaradását szolgálja.

Folyatassuk a második résszel, de kapcsolódva az első részhez

Ezek az emberek (kicsit laposak sötétek) gyakran felvetik: és az miért baj, ha valaki büszke a nemzetére, országára, miért baj, ha dicséri építi.

Ez természetesen nem baj, de a mérték a módszer a stílus már baj lehet.

Először is az elfogultság az pöffeszkedő önteltség az önkritika hiánya baj lehet. Baj lesz abból is, ha buta de magukat nagyra tartó emberek butaságokat csinálnak.

A nagyságra, a hódításra törekvő gondolkodás is nagyon sok bajt csinál. De erre visszatérek.

Ha egy nép, közösség békés szabályozott versenyben le akarja győzni a másikat, az rendben van, az jó nacionalizmus. Az is jó nacionalizmus, ha nem hőzöngéssel, hanem valódi értékes munkával, tehetséggel, ésszel akarja a felemelni népet, nemzetet.

Azonban a populista nacionalizmus, a műveletlen rétegekre ható nacionalizmus, amit Orbán és bandája művel, az rossz nacionalizmus. Nem minden rossz, de a  sok rossz miatt összességében is negatív lesz az egyenleg.

És még egy; a populista nacionalizmus, másképpen a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmus könnyen átfordulhat soviniszta nacionalizmusba. És a soviniszta nacionalizmus szinte mindig átfordul ellenségeskedésbe, háborúba.

Orbán jelleméből, ill. Orbán népszerűségéből következtetni lehet a magyar népkarakterre.

Természetesen nem teljesen, átlagokról van szó, mint mindig.

De előtte szokás szerint egy kis felsorolás:

Akik azért szavaznak, illetve elfogadják, nem szavaznak ellene a regnáló vezetésre, mert:

1. Mert tetszik nekik a rendszer. (Nem biztos, hogy az életszínvonal miatt tetszik, sőt ez másodlagos szempont. Az elsődleges szempont hogy a rendszer szellemisége szimpatikus legyen. Vagyis pl a birkanyájat nem érdekli, hogy fürdőszobás háza legyen, emberi életet adjanak neki, a birkanyáj a birkaéletet értékeli. A katonák sem az életszínvonalat értékelik, és a maffiatagok sem.) 

2.. Mert szimpatikus a vezetés, főleg a legfelső vezető.

3. Mert félnek.

4. Mert a vezetésben, a legfelső vezetőben erős követni való gazdát látnak. 

A magyarok jelentős részének Orbán személy szerint is rokonszenves. Nekem pont ellenkezőleg, de azért legyintés helyett megpróbálom ezt elemezni.

Megint egy kis felsorolás. Egy vezetőt több szempontrendszer szerint lehet elemezni.

Az egyik a mélylélektani, ilyent én már készítettem, amikor arról beszéltem, hogy legmélyebb érzés, pl. Orbán esetében az önimádat, a hatalomvágy, a hatalommánia. De az erkölcsi énje ezt úgy fordítja ki, hogy népmentő szerepet tölt be, ezért kell a hatalom. De tudja, hogy céljait csak ravaszsággal, és más, néha aljas módszerrel valósíthatja meg, amit ő persze a jó érdekében alkalmazott szükséges rossznak gondol. Ezt a kavargást tárná fel a mélylélektani elemzés.

Ez most egy egyszerűbb elemzés.

Milyennek látja Orbánt általában az egyszerű ember?

Hasonlít a kövér TSZ elnökre.

Egy átlagos vidéki ember, aki ott van a disznóvágáson.

Cigányok szemében ő a kövér cigány-vajda

És végül  egy kövér rafinált taxis  karaktere is megjelenik.

Az embereknek általában az a rokonszenves, aki hozzájuk hasonlatos, akivel képesek azonosulni. Aki a barátjuk is lehetne. (Ha a félőket és a szolgalelkűeket nem számítjuk)

Tehát ezek a típusok pl. a kövér (kissé hedonista)  rafinált taxis típusa azért rokonszenves sokaknak, mert sok hasonló jellemű, karakterű ember él Magyarországon. Tehát ez egyben népkarakter-összetevő. Az önző elhízott (a jövő, jövőbeli egészsége nem érdekli, stb.) és „majd okosban megoldjuk” emberke. Akit a társadalom legfeljebb azért érdekli, hogy lehet abban okosan eligazodni.

A kövér rafinált taxis karakter a legtöbb országban, mint ország vezető azért nem lenne elég népszerű, mert nem sugároz elegendő tekintélyt. De a magyaroknak ezek szerint nincs igénye, a tekintélyre.

A hívő típusú emberek, akik nem kifejezetten Orbán hívők, hanem a soros messiásban hisznek.

Tulajdonképpen az Orbán-Fidesz (diktatúra-elfogadó) tábornak többek között van két elméleti kategóriája.

1. Akik csakis Orbánra gerjednek, ha más lenne, akkor nem mutatnának szimpátiát.

2. Akik nem kifejezetten Orbánra gerjednek, bárki lenne a helyébe, hasonló helyzetben hasonló propagandával annak a hívei imádó lennének.

Talán őket lehet tekintélyelvű embereknek nevezni, vagy talpnyalóknak, szolgalelkűeknek. Közülük kerülnek ki a „mindig ugyanazok”.

Folytassuk ezzel a második a hívő típusú emberekkel.

Megkérdezhetjük, akkor miért nem Istenbe hisznek?

Válaszok:

1. Lehet, hogy Istenben is hisznek, ők több mindenben mindenkiben szinte vakon tudnak hinni. Mindenben, mindenkiben hisznek, amit erőteljesen reklámoznak, propagálnak. Pl. ha bárki erős személyi kultusz propagandát kapna, abban hinnének.

2. Csalódtak istenben, sok minden másba és most keresnek valami hit-pótlékot, és ezt Orbánba találták meg.

Kicsit nézzük meg azokat, akik kifejezetten Orbánra gerjednek.

Ilynek is vannak, de most inkább azokra gondolok, akik az Orbán típusú vezetőre gerjednek.

Például hiába lenne Karácsony, vagy hozzá hasonlatos viszonylag demokratikus szolidabb, kevésbé diktatórikus jellemű ember, a vezetőaspiráns, vagy a vezető, - az Orbán hívőknek nem lenne szimpatikus. Még akkor sem, ha viszonylag jó ország-vezetési gazdasági, stb. teljesítményt produkálna. De hát van is erre példa Bajnai miniszterelnök urat, simán elzavarta a magyar nép.

De miért Orbán kell a magyaroknak.

Ennek három oka van:

Mert Orbán olyan, amilyen, és ezt a magyar nép kedveli.

És mert a magyar nép karaktere olyan amilyen. 

És végül, mert Orbánék nagyon ügyesen megtalálták azt a manipulációt, amely a magyar népnek legalábbis annak, homályosabb felének éppen megfelelő.

Persze mindhármat ki kellene fejteni.

Kezdjük az elsővel: mert Orbán olyan amilyen.

Orbán jelleme miben tér el az átlag diktátori jellemtől?

Sok mindenben nem tér el.

Például minden diktatórikus vezető jelleme viselkedése, cselekvései a következő akaratok, érzések, ötvöződéséből tevődik össze.

1. Az egyik a nagyfokú dölyfösség, és hatalomvágy.

Ez mint egy állandóan a mélyből jövő alapmotiváció jelenik meg.  Olyasmi, mint fizikába a gravitáció.

2. Azért ő népmentőnek is hiszi magát.

3. Nagy okos dolgokat akar közölni, tenni, viszont önteltsége és elfoglaltsága okán nem tájékozódik széleskörűen, és nagyság imádata is sodorja, ezért bekattanós hamis, ország számára ártalmas mániái, céljai, alakulnak ki. Ebből jönnek ki olyan dolgok, mint stadionok országa, akkumulátorgyárak országa, rosszabb esetben ellenségeskedés háború.

A diktatúra több irányból is óriási károkat okoz. Az egyik a nép kizsákmányolása. (Az uralkodó osztály hatalmi vagyoni építkezése) A másik az uralkodó ártalmas örültségei. A harmadik pedig a talpnyaló-érvényesülés, a tehetségtelen vezetés kárai. 

4. De azért azt is tudja, hogy szüksége van a politikai lavírozásra, taktikázásra, manipulációra,  adott esetben az ármánykodásra.

   5. De a népszerűségére is vigyázni kell.

6. Egyes „népszerű” diktátorok, (jelenleg nálunk Orbán) megengedhetik maguknak ezt a szempontot: én bármit megengedhetek magamnak.

A legerősebb motiváció az első, de ez a leginkább a tudatalatti háttérből hat.

A leggyengébb a második, de ez az amit magának és másoknak hangoztat, de a tetteit csak gyengén befolyásolja.

Leggyakrabban így gondolkodik, ez van a felszínen: Igen néha kénytelen vagyok taktikázni, ármánykodni, sőt egyeseknek keveseknek ártani, de csak a népem érdekében. Hosszabb távon általában azonban a nép jól jár. Harmadlagosan azért a nép érdekeit is figyelembe veszi, de a többi cél azért ennél erősebb.

Ez az érvelés persze hamis, de általában ezzel igazolják a diktátorok a ténykedésük.

De mi a válasz erre a kérdésre: Minden uralkodó, vezető kénytelen taktikázni, manipulálni, akkor milyen alapon mondjuk egyesekre, hogy azok diktatórikus vezetők?

A válasz viszonylag egyszerű: a mérték és a mód dönti el.

Például Orbán olyan mértékben és olyan pofátlan módon taktikázik, manipulál, ármánykodik, annyira hatalomvágyó hogy az már csak a diktátorokra jellemző.

Ebbe a zagyva motiváció-egyvelegbe folyik bele a 3-s és 4-s, 5-s, 6-s pont motivációja, ill. szempontja.

Tulajdonképpen a diktátoroknál, Orbánnál is szétszakad a vágy, a közlés, a tettektől. Vágyban, közlésben népmentő, de tetteiben inkább diktátor.  

Tehát szerintem fölösleges azon töprengeni, miért teszi egy diktátor azt, amit tesz. Sok szempont keveredik a döntésében, pl., erősíti vagy gyengíti a hatalmam, a népnek teszik vagy sem, gyakran kontrollálatlan kevélység „most ezt akarom tenni” is benne van. És néha azért mellékesen megjelenik: azért nem árt, ha a nép érdekét szolgálja.

Egyszerűbben a hat pont keveréke határozza meg gondolkodását, cselekvéseit.

Néhány mondat az alvezérek, a vezetés tagjainak lélektanáról.

Tulajdonképpen minden vezetőt feszíti, készteti a hat pont (sőt az alvezérek esetében további motivációk is vannak),  - csak a demokratikus szellemiségű vezetőkben kis mértékben motiválnak, az átlagos-közepes vezetőkben, közepes mértékben, amíg a diktatórikus vezetőkben igen nagymértékben munkálkodnak a felsorolt pontok.

Viszont az alvezérek és azok alvezérei, stb. részben beosztottak kiszolgálók is.  Tehát azok a gyengeségek motivációk is megjelenhetnek ami egy túlbuzgó beosztottnál megjelennek.

Ezért szokás mondani a vezető felfelé nyal, alulra tapos, oldalra könyököl, vagy elvtelen szövetséget köt.

Nagyjából itt is kialakulnak a főbb típusok (nem demokratikus vezetésről van szó):

Szinte minden alvezért hasonló hatalomvágy és a felsorolt „hat pont” hajt, mint a fővezért.

De ezen belül:

Akik felfelé őszintén szolgálnak és sok fajtájuk (pl. ostobák, gerinctelenek, tekintélyelvűek,  stb.) 

(Akik belülről akarnak szelíden reformálni. Általában nem sikerül.)

Akik elsősorban karriervágyból szolgálnak (elsősorban hatalom miatt, ill. elsősorban vagyon miatt.)

Aki kizárólag karriervágyból szolgálnak, és várják az alkalmat hogy hátba szúrva a főnököt ők lépjenek a helyébe.

Tehát az alvezérek a felső, a közép-vezetők motivációs skálája meglehetősen széles.

Visszatérve Orbánra és arra, miért népszerű a magyar népjelentős részében. Avagy miben különbözik bármelyik leváltott korábbi vezetőtől.

Mindenképpen magabiztosabb dölyfösebb, pofátlanabb, rafináltabb, gátlástalanabb és felettébb kitartó, erőszakos. Nyilvánvaló, nem is tagadja, kell neki a hatalom. Ez a célirányosság alapvetően borzalom, de egyesek szemébe pozitív lehet.

Azt a látszatot kelti, hogy uralkodásra termett, erőskezű, vannak tervei, stb. Ezek talán félig igazak, de az ostoba nem gondolja tovább; hogy ezek a tulajdonságok népnek hasznos döntésekhez vezetnek, vagy éppen ellenkezőleg, diktatúra-építéshez vezetnek.

Nyilván jellemzően diktatúra-építéshez.

Továbbá, Orbán csibészkedő, (feltehetően nem igazán bátor) nincs benne méltóság, sem elegancia,  - de jól tud mórikálni, uram-bátyámozni, van egyfajta pofátlanság, hamisság, amolyan rafinált taxis típus.

Rendkívül öndicsérő, és önkritika nélküli, de nem egészen úgy mint pl. az észak-koreai, van benne egyfajta rafkós lókupec stílus, ill. kövér  cigány-vajda stílus.

Tehát ez az uralkodói jellem, ez a karakter, amit hosszabb távon elfogadhatónak tart  a magyar nép jelentős része, és nem keveseknek kifejezetten szimpatikus.

Nyilván ez a magyar népkarakterről is ad egy képet, ad egy bizonyítványt. 

De mit tegyünk a társadalmilag defektesekkel?

 Rájöttem, hogy a tanítások, - legyenek azok iskolai oktatások, könyvek, filmek, egyéb műsorok, előadások, beszélgetések, akármik, arról szólnak, hogy magukat bölcsnek az átlagnál okosabb, jobb emberek (legalábbis annak hiszik magukat) próbálják elmondani, az átlagnál kicsit rosszabbaknak; mi a jó.

Elmondani, mi a jó vagyis: mit kellene tenni, hogyan viselkedjenek, mi az igaz, és ezek a tanítványokat vagy sikerül kisebb-nagyobb mértékben meggyőzni vagy sem.

De mit tegyünk azokkal az emberekkel, akik a nagyon rossz kategóriába vannak, társadalmilag defektesek, vagy mert nagyon buták, vagy mert gonoszak, vagy csak egy-két baromságuk van de az olyan súlyos hogy nem lehet mit kezdeni velük. Nem lehet a jóra, okosra tanítani őket. És sajnos az ilyen emberek sokan vannak.

A rendszer, az oktatás, a szellemiség, stb. képes az emberekből kihozni a rossz oldalukat, ilyenkor a jóra való tanítások nagy része elpárolog. Ilyenkor az ilyen defektes kategóriás emberek aránya 40-50% is lehet.

De ha minden rendben van, legalábbis átlagos, akkor is 25% az arány. Nagyon klassz rendszerben, oktatásban le lehet vinni, mondjuk 15%-ra.

De nézzük a problémát egy másik oldalról.

Pl. az jó tanítás lenne, hogy sok mindenben egyetértesz a másikkal, pl a véleményének egyharmadával vagy még többel, és nem képvisel valamilyen orbitális baromságot, akkor nem utáld, ne gyűlöld. Nem kell, hogy szeresd, hogy barátod legyen, hogy egy csapatba legyetek, de nem gyűlöld, ne tartsd ellenségednek. Tartsd meg a három lépést, de ne tartsd ellenségednek. Próbáld megérteni, sőt meggyőzni. Ők a szemedben legyenek a kicsit rossz kategória. Ezzel egy baj van, hogy elég egy orbitális baromság gonoszság, hogy valaki átlépjen a vállalhatatlan a rossz kategóriába.

Tehát sok olyan ember van, aki látszólag kedves okos, egyetértek vele, de van egy-két olyan nézete (vagy kiderül, vagy nem) ami miatt a három lépéses kategória sem jöhet szóba. 

Az elmélkedésnek nincs egy nagy tanulsága, megoldása, csak annyi: Ez van. És hozzá lehet tenni, jelenleg Magyarországon tré rendszer, oktatás van, vagyis a társadalmilag defektesek aránya 40-50%, - nyilván ez a kijelentés kívülről nézve felettébb nagyképű.

De én nem tudok hazudni magamnak. A lényeg hogy vegyük tudomásul, van egy minimum 20%  réteg akivel szinte nem lehet mit kezdeni. Akikkel meg kell küzdeni lehetőleg erőszak, fájdalom, szenvedés,  ártás nélkül.