7. Gondolatok a magyar nép lelki betegségéről

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan  a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel hazugsággal, átverte és beteggé tette.„

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát  erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen gyorsan?

Ez is fontos…

Az érhető hasonlat miatt itt a jelenlegi magyar kultúrát, életstílust, felfogást, egyben a magyar népkaraktert egy szövedéknek fogom fel.

Ez a szövedék meglehetősen sok szálból áll, ezek meglehetősen durva, rossz minőségű szálak, de ezek a szálak mégis összegabalyodnak, összekapaszkodnak és létrejön egy durva, gubancos, lukacsos szövet, amely mégis meglehetősen erős.

De mire erre rátérnék, kezdjük az általános jellemzéssel, azon belül is a mentegetődzéssel, ill. a jó oldallal.

Nyilvánvalóan kétes dolog negatív értelemben beszélni a népről. Pl. népbetegségről beszélni, vagy negatív népkarakterről beszélni, stb. Kétséges azért is, mert hatalmas az egyén szóródás. Sőt akkora is lehet az egyéni szóródás, hogy már átlagról is kétségesen beszélhetünk. Az is nyilvánvaló, h. genetikai meghatározásról több ok miatt sem beszélhetünk, ha valamiről beszélhetünk az a kultúra alakulása, a kulturális (életstílusok, népi felfogások, köztudati beállítódások) hatások. Ez nem a művészeti kultúra, hanem a hétköznapi kultúra, de én csak általában kultúrát emlegetek.  Természetesen kollektív bűnösségről sem beszélhetünk. Akkor miről beszélhetünk, legalábbis én miről beszélek: ez átmenetileg, csak részben a nép hibájából kialakult betegség. Nem bűnről van szó, csak átmeneti népkarakter, ill. hétköznapi kultúratorzulásról, kisiklásról, gyengeségről.

Ha megfelelő, alkalmas, demokratikus vezetők vezetik a magyar népet, akkor akár egy átlagon felüli népkarakter is kialakulhatott volna. Szerintem a magyar népben van egy eredendő átlagon felüli ötletesség, van egy átlagon felüli segítőkészség. Na ezek az előnyök most éppen nincsenek felerősítve, sőt el vannak sorvasztva.  Valamint a magyar nép átlagon felül vágyik a dicséretre, amit pozitív tulajdonság is lehetne, jelenleg ez is inkább negatívan hat.

A magyar népre szokás mondani; h. irigy, összetartás helyett viszálykodik, kishitű, pesszimista, földhöz ragadt, saját nyelvébe, országába ragadt,  szolgalelkű, feljelentgetős, utolsó csatlós, szájkaratés, stb.

Nem lehet kijelenteni, h. ezekben nincs igazság.

De nem tudhatjuk, h ezekhez hasonlókat más népekről nem mondanak, mások, ill. saját maguk.

Az biztos h. a jelenlegi nemzetköz statisztikai felmérésekben nem állunk jól. Pl. az elhízottak rangsorába elől, vagyis rosszul állunk. Amiből arra is következtethetünk, hogy akarat, önkontroll egészségtudatosság tekintetében gyengék vagyunk.  Az iskolai tudás-mérések is inkább rossz eredményűek.  De ezek viszonylag kevés és pontatlan felmérések. Másfelől ahogy mondtam, ez nemcsak a nép hibája, hanem a gyenge vezetés, a gyenge rendszer hibája is.

Én a magam részéről azt mondom összességében átlagosan a magyar nép 2010-ig átlagosnak mondható volt, onnan vehető egy fokozatos megbetegedés, aminek egyértelmű tünete, h. most már, az EU-n belül, tehát egy jó környezetben, sorozatban negyedszerre kétharmaddal választanak meg egy országnak ártó, hazudós, diktatórikus bandát. Lehet h. ez az írás nem jött volna létre, ha csak kis különbséggel választják újra a Fideszt. Mert akkor mondhattuk volna, valami javulás elindult. Az, h. kétharmaddal választották újra, azt jelenti, h a magyar nép állapota nemhogy javulna, de romlik.  Ez egy nagyon egyértelmű erős tünet, ill. bizonyíték. Olyan, mint egy pozitív biopsziás minta. E betegség végeredménye nagyon leegyszerűsítve: a diktatúra elfogadása.

Van itt még egy fontos tényező, ami a magyar nép karakterét jelentősen meghatározza: a magyar nép nem egy katonás nép. Ugyanis egy katonás nép (pl. orosz, német, japán, stb.) más okok miatt, másképp fogadja el a diktatúrát (autokráciát). A magyarok diktatúra elfogadása, inkább amolyan dél-amerikai, dél-ázsiai, stb. stílusban történik. Vagy ha európai példát kéne mondani, akkor a Franko Spanyolországa, és  Salazar Portugáliája  juthat eszünkbe. De voltak magyar kis-diktátorok is: Horthy, ill. Rákosi. Kádárt én csak félig veszem ebbe a sorba, de ennek kifejtése nagyon hosszú lenne.  Mindegyik, beleértve a 2020-s Orbán-Fidesz bandát, másképp, más háttérrel, más környezetben, de azért jellegében sok hasonlósággal csinált diktatúrát (autokráciát).

Visszatérnék azonban a durva kényelmetlen, huzatos, de erős szövedékre, ami a rendszerből valamint a magyar nép életstílusából, felfogásából, néprakteréből szövődik össze, jelenleg. A felsoroltakat, hétköznapi „kultúrának” is nevezhetjük. Bár a kultúra szó nem véletlenül van idézőjelbe.

Az alapszálak:

Mindenekelőtt a meglehetősen gyenge oktatás.

Az oktatás nemcsak a tanult anyag miatt, annak felejthetősége miatt gyenge, hanem a tanulókban kialakított felfogások szellemiségek miatt. A magyar oktatás bár meglehetősen elnéző, de még így is alacsony szintű kreativitásra, kritikai szellemiségre, önállóságra nevel. Sikerült valahogy a két hibát ötvözni: elnéző, keveset követelő, de mégis kevés kritikai, önállósági, kreatív szellemiséget ad. Leginkább a társadalmi társadalomtudományos ismeretek átadásával van baj. Azt gondolom, h. az oktatók oldala is összekeveri, az engedékenységet a demokráciával, az önállósággal. Tulajdonképpen az oktatás minden szegmense hibás. Az oktatott anyag is, az oktatók felkészítése is, a módszerek is, a tanulók motiválása is, az oktatás szellemisége is.

A másik főszál, a kormányzati, állami, illetve a politikai tájékoztatás, propaganda, (manipuláció).

Erről is már sokat beszéltem. Pl. arról, hogy minden országban van propaganda, manipuláció, de nem egyforma. Kishazánkban hihetetlenül nagyarányú, mindent ellepő a hamis propaganda, ill. a manipuláció.

Kishazánk azon kevés országok közé tartozik, melyben a manipulációnak két folyama van és mindkettő nagyon erős.  De erre még visszatérek, most egy emelettel feljebb megyek és rápillantok az emberiségre.

Ez is fontos…

Máshol sok helyen gyakran foglalkozom az általános emberi gyengeségekkel, olyanokkal, mint a presztízsharcosság, mint a sértést felülmúló sértődékenységgel, mint az önzéssel, irigységgel, kapzsisággal, és még sorolhatnám. Ezekre itt nem térek ki.

Viszont kitérek az alábbiakra.

Kitérés az emberiség néhány csapdahelyzetére.

A legnagyobb csapdahelyzet kétségtelenül az egyre valószínűbb klímakatasztrófa, és annak hatása, de most nem erre gondolok.

A manipuláció-fokozódás és a rosszul értelmezett engedékenység, a bulvár kultúra, a fogyasztói kultúra, az online kultúra, és a többi, biztosan negatív irányba tereli az emberiség életstílusát felfogását karakterét, társadalmi viselkedését.

Persze amikor ezekről a témákról, beszélünk (néplélek, életstílus, közfelfogás, stb.) mindig felvetődik a kérdés: és mi a tendencia. Mi a tendencia magyar szinten és világszinten. Adja megát: hát akkor nézzük meg milyenek a fiatalok. Csakhogy ez egy ingoványos terep. Egyrészt a fiatalok felfogása, életstílusa mindig is, a korosztályi adottságoknál fogva eltért az idősek, sőt a középkorúak életstílusától, felfogásától.  Másrészt az idősek egyik sztereotípiája: hát ezek a fiatalok, bezzeg az én időmben.

Mondok egy példát. Nekem úgy tűnik, h. a fiatalok túlságosan kényelmesek, elkényeztettek, lusták, különösen a fizikai munkától undorodnak. Leginkább csak a szórakozás érdekli őket. De aztán eszembe jut, h. a mi szüleink, nagyszüleink ugyanezt gondolták, mondták rólunk. Részben alaptalanul, de részben alappal. Ugyanis tényleg egy fokkal lustábbak kényelmesebbek, bulizósabbak, stb. voltunk, egyszerűen azért mert ez a korosztályi tulajdonság. Később azért mi is „megkomolyodtunk”, ahogy általában a fiatalok, szorgalmasabbak lettünk, és sok mindenhez, munkához, családhoz, társadalomhoz, stb. komolyabban viszonyultunk.  A fiatalokból való kiindulás tehát meglehetősen pontatlan. De akkor miből induljunk ki, mert azért nyilván vannak változások, vannak tendenciák.

Én a saját körültekintő tapasztalatomból a logikából kiindulva azt mondom: valóban az ember, emberiség átlagosan fokozatosan apránként önzőbb, lesz, kényelmesebb lesz, elkényeztetettebb lesz. Kérdés, h. ez addig fajulhat, míg a jó kis kocsi, jó szex, nagyjából kényelmes élet kielégíti, és már nem lesz igénye gyerekre, testi, lelki egészségre, igazságosságra, közösségi érzésre, tudásra, művészetre?  Vagyis ez a tendencia elvihet oda, h. egy sekélyes igénytelen „jólétet” válasszon, a sokszínű jólét helyébe. A másik rossz tendencia, egyfajta elbutulás. Nem lexikális inkább logikai és lényeglátó elbutulásról, lehet szó. A harmadik rossz tendencia és ez már szinte biztos: hazugságok megszokása, sőt igénylése.

Nem tudom, de abban biztos vagyok, az embernek állandóan fel kell tenni ilyen komolyabb kérdéseket, egyénileg is önmagának is, és társadalmi szinten is. Mert ha fel sem vetődik a probléma, akkor szinte biztosan úgy kezd csúszni a lejtőn, h. észre sem veszi.

Abból a tényből, h. a  fejlett jóléti országokban egyre kevesebb gyereket vállalnak, sok mindenre lehet következtetni. Az emberek egy része, egyáltalán nem vállal, másik része későn, viszonylag idősen, legyen meg a lakás, kocsi, karrier, stb. aztán jöhet a gyerek, rendszerint egy. Sokaknak viszont erre a korra már sérülnek az ivarsejtjei, mire kénytelen lombik eljárást igénybe venni, ami szintén megnöveli a sérült gyerekek születését.

Évezredekig és már az állati ösztönből is az eredt, hogy a fiatalok családot alapítottak, a körülmények megteremtése, és a gyerekek szülése felnevelése párhuzamosan történt. Volt egy jól működő szisztéma, a fiatal szülők egészséges gyereket hoztak létre, volt energiájuk a felneveléshez, és a körülmények megteremtéséhez, plusz a viszonylag fiatal nagyszülők is beléptek ebben a családi munkamegosztásba. A fiatalok családalapítása még a mi időnkben is a természetes „ez a teljesen ésszerű, szokásos” kultúra jegyében történt.

Ez a jól működő szisztéma és kultúra manapság félig eltűnt, valójában rosszabbul működnek a dolgok. Azonban a fiatalok ürügy-okokkal megindokolják, h. mindez miért jó.

Valójában a háttérben az elkényeztetési aspektus, az önzés, a kényelmesség növekedése terjedése áll.

Ők maguk is én is és minden gondolkodó felteheti a kérdést: igen a kényelmesebb, kellemesebb élet van a háttérben és akkor mi van? Ez nem bűn, sőt ez az élet egyik célja. Igen, de itt egy kicsit pontosítani szükséges. A kérdést úgy kell feltenni, h. ez az élet legfontosabb célja, vagy emellett vannak még más fontos célok.

A kellemes, kényelmes jó élet mellett még ugyanolyan fontos cél: az önrendelkezés, igazságosság, a béke, barátság, szeretet, a testi-lelki egészség, a közösség (család, haza, lakóhely, stb.), az emberiség és annak fennmaradása, ezzel összefüggésben a természet és a klíma védelme.

Néhány torz felfogás érzékelhetően növekszik. Az egyik jel, a már említett gyerekvállalás-csökkenés. Egy másik jel, h. még a fokozódó klímaválság se tudja az embereket rávinni, h. jelentősen csökkentsék a fogyasztásukat, átrendezzék az életük. Egy harmadik jel, h. az emberek nemcsak butaságból, de kényelmi szempontok miatt is beletörődnek a hazugságvilágba, adott esetben a diktatúrába, az igazságtalanságba.

Ami viszont a konkrét felfogásokat illeti.

Nem vitás, az alábbi két felfogás terjed, a kérdés, h. mennyire. 

Az egyik jellemző torz felfogás, kérdés mennyire terjed:  „Lesz@rom a világot, az állítólagos értékeket,  csak nekem meglegyen a kényelmes kis életem, nem kell feltétlen tartalmas életnek lenni, de jó kis élet legyen.”

A másik feltehetően terjedő torz felfogás: „Nem érdekel a világ szenvedése, sőt a magamé se nagyon, csak a győzelem érdekel az, hogy másokhoz képest én legyek a király”

Mindkét torz felfogás nyilvánvalóan megtagadja a legfontosabb célok az igazi értékek jelentős részét, - az elterjedésük nyilván egyféle világpusztuláshoz vezet.

Ez is fontos…

A népbetegség, ill. a diktatúra elfogadás egyik tünete, a bugyuta hazugságok látszólagos elfogadása.

Nézzünk egy példát pontosabban kettőt:

A Fidesz egyik hazugsága, a sok mellett: az ellenzék háborúba (pusztulásba) sodorná az országot. A másik pedig legyen, az a plakát melyről két gonosz ellenzéki arc néz le, a felirat pedig: veszélyesek. (Különösebb indoklás nélkül. Egyébként nekem beugrott Orwell 1984 c. könyve.)

Ugyanezen kampányfogások, bugyuta hazugságok pl. 16 évvel ezelőtt kontra-produktívak lettek volna, ami azt jelenti h. inkább a közlő ellen szavazott volna az emberek többsége és nem mellette. Most állítólag ezeket a bugyuta hazugságokat több millió ember hitte el. Ami nem igaz, csak maguknak és másoknak azt hazudták, hogy elhitték és emiatt szavaztak a Fideszre. Valójában, nem emiatt szavaztak a Fideszre.

De nézzük mi történt volna pl. 16 évvel ezelőtt, ha ilyen hazugságokat mondtak volna a népnek. Egyfelől akkoriban a népet egy fokkal jobban érdekelték pl. a programok, vagy az elmúlt időszak statisztikai adatai, vagyis a tényleges tendenciák.

Ha pedig meghallották volna ezt: „az ellenzék háborúba sodorná az országot”, - első lépésben feltették volna a kérdéseket: Miért is tenné? Ezzel nem önmagának ártana?

Jelenleg nem vagyunk háborúba?  Ezt, mint EU-tag és mint NATO tag megtehetnék önállóan?

Nem bonyolult kérdések, ha válaszol rájuk, már kiderül, h. hazugságról van szó. De ha kételkedne, akkor utána nézne, h. valóban mondtak ilyent. Nem lenne nehéz dolga, mert „szerencsétlen” MZP kénytelen volt minden megszólalásában kitérni ezekre a hazugságokra, kínjában már millió forintokat ajánlott fel annak, aki képes „bizonyítani” hazugságokat. Mindig, legalább százszor elmondta, h ő csak annyit mondott, hogyha a NATO katonákat küld, ekkor magyar katonák is mennek. 

Tehát 16 évvel ezelőtt a szavazók fele, logikából-séróból kinevette volna ezeket a hazugságokat, másik negyedük meg belenézett volna egy-két ellenzéki megnyilvánulásba, és rögtőn rájött volna, h ezek igazságtartalma zéró.  Ezután pedig a hazudó ellen szavazott volna, ugyanis tisztában volt azzal, h. aki hazudik az csakis rossz szándékú vezetésre alkalmatlan vezetőjelölt lehet, - ráadásul, aki ilyen bugyuta dolgot hazudik, az le is nézi a választókat. A plakát is ugyanezen okból visszafele sült volna el. Tehát 16 évvel ezelőtt az ilyen bugyuta hazugságok a magyar emberek háromnegyedét a Fidesz ellen fordították volna. Most pedig elhitték, állítólag. Elismerve, ha sokat butult a nép, de ezért nem ennyit, szóval más dolgok vannak a hátterében.  Az emberek fele, azok is, akik maguknak is és másoknak is azt hazudták, h elhitték a hazugságot, valójában nem hitték el. Tudták h. hazugság, de az őket lenéző hazugság nem érdekelte őket, sőt a hazudozó szimpatikussá vált.   Valójában a Fidesz pontosabban az általuk képviselt politika, életstílus, közfelfogás szimpatikussága miatt szavaztak a Fideszre, ezek a hazugságok pedig egyfajta ürügyként szolgáltak. Vagyis elfogadták, sőt igényelték a diktatórikus rendszert, életstílust, csak ezt szégyellve kerestek valamilyen ürügyet.  De a legfőbb mindent pusztító baromság „érvről” még nem is beszéltem. Szóval, ha véletlenül a szavazó mégis gyanakodna,  hogy azért ez (háborút akar az ellenzék) egy bugyuta hazugság, és az ellenzék is cáfolja  akkor jön csúcs érv: Ne higgyetek az ellenzéknek, mert ők zsigerből  gonoszok, és hazudnak. Tulajdonképpen a Fidesz propaganda (ők veszélyesek) ezt sulykolja.  És akkor vége is van az ésszerűségnek, mert mit lehet erre mondani, főleg ha elhiszik: az ellenzék zsigerből gonosz és hazudik.

Beteg az a nép, amelyik egy ilyen állítást elhisz.

 A 2. világháború után a németek nagyobb része siránkozott: de hát engem is becsaptak, átvertek, egyébként is csak parancsot teljesítettem, én is áldozat voltam, vagyok. Nyilván az így siránkozó németek fele, ezt az „átverés” dolgot csak önigazolásként használta. Hát valami hasonló van korunkban Magyarországon.

Ez pedig azt jelenti h. a magyar nép lelki beteg, mert a többség a diktatúrát önként szimpátiából fogadja el, és nem átvertség okán.

Ha már torz közfelfogások, még egy idekívánkozik: manapság már teljesen elterjedt, h. a politika, politizálás, a kampány a választás nem más, mint egy cirkuszi bűvész mutatvány. Tehát a valóságos népnek hasznos teljesítmény nem számít, hanem a csalás ügyessége számít. Sőt manapság már az ügyes csalást is felváltotta az otromba erőszakos csalás, a magyar nép már annak is kalapot emel. 

Valójában a diktatúra szimpatikussága és az önzés „valahogy  kibekkelem, megoldom, a kényelmes kis életem létrehozom”, - áll a háttérben.

Megint vissza kell térni ahhoz a téves felfogáshoz, h. itt európai értelemben vett normális, átlagos, vagy az átlagnál alig  silányabb vezetés, próbálja  megnyerni „bedarálni” az ellenzéket és népet.

Ezen már túllépett a magyar helyzet, a bedarálás már létrejött.  Itt egy az európai átlagnál sokkal diktatórikusabb rosszabb vezetés vandálkodik az európai átlagnál most már sokkal betegebb nép bukdácsol és a kettő között van egy, majdnem mindegy milyen ellenzék. Ebben a helyzetben bármilyen ellenzék lenne, ugyanígy bukta lenne. Ebben a helyzetbe bármit tett volna (az ellenzéki politika) hasonló bukta jött volna létre. Itt már 12 év következetes bedarálása érvényesült.  Mert mit lehet azzal kezdeni, ha egy nép elhisz például olyan bugyuta hazugságot, h. az ellenzék (baloldal) zsigerből beteg és hazudozó, az ellenzék ezért háborúba vinné az országot, stb..  Bárki került volna miniszterelnök-jelölt pozícióba, a beteg népnek beadták volna, h. az egy hazudozó bűnöző alak, aki tönkretenné a népet. És a nép bármelyik ellenzéki emberről ezt elhitte volna, mert el akarta, sőt jelenleg is, el  akarja hinni. Én egyszerűen nem értem, amikor a Fidesz-Orbán rezsim ügyességéről beszélnek. Abban voltak ügyesek, h. beteggé tették a magyar népet.  Talán Hitler és bandája ügyes volt? Hogyan beszélhetünk ügyességről, meg politikai teljesítményről egy olyan vezetés esetében, akinek már évek óta börtönbe kéne ülni. Amely politikai erőnek már 10%-t sem szabadna kapni a választáskor, de kétharmados többséggel győz. Ez abszurd, az abnormális beteg helyzet.  Ez olyan, mint amikor nem ismerjük fel a rákos betegséget és influenzával kezeljük a beteget. 

Ez is fontos…

És akkor beszéljünk a legártóbb a leginkább ész és lélekromboló szálgombolyagról, a manipulációról.

A magyar népre két oldalról ömlik a manipulációs trutyi. Szóval ez a manipuláció annyira ártalmas, betegítő dolog, h. nem fér bele a hitvány kulturális szövet hasonlatba. Inkább ahhoz hasonlítanám, h a beteg magyar nép fekszik a maga szúrós lukacsos kulturális szövete alatt, miközben a manipulációs trutyival locsolgatják, ráadásul két oldalról.

Az egyik manipuláció a nyugati manipuláció, a nyugati manipulációs fősodor, ez elsősorban a liberális médián (bizonyos témákban ijesztően egységes a média) áramlik, de aztán mindent eláraszt. Mindjárt mondok két példát, a közelmúltból, napjainkból.  Az egyik a covid járványról szóló „borzalmas veszélyes ez a járvány, féljetek és oltakozzatok” főüzenetű manipuláció. A másik:  „borzalmas ön és világpusztító veszélyes Oroszország, Putyin,  harcoljunk ellene” főüzenetű manipuláció. Persze minden manipuláció, legyen az világszintű, vagy nyugati, vagy keleti, vagy hazai, vagy bármelyik, ugyanazon elemekből épül fel. Pl. egy létező igazság alap jó alaposan fel van pumpálva. Szóval az arányok, pl. a veszélyességi arányok szándékos nagyarányú növelése, vagy csökkentése.

Vagy a leggyakoribb, és leghatékonyabb elem, az ellenségkép. Tulajdonképpen a fő üzenetet sok elem, manipulációs trükk támasztja alá. Most itt a manipuláció tudományába nem akarok, nem tudok alaposan belemélyedni, mindez csak egyfajta megjegyzés.

Tehát a magyar nép egyik manipulációs áradata a nyugati manipuláció, amelyik szinte az egész világot beteríti, csak néhány országban vetekszik vele a hazai manipuláció. Magyarországon a hazai vagyis mostanság a Fidesz-Orbán manipuláció leginkább a nyugatival párhuzamosan ömlik a magyarok nyakába, néha azzal összefonódva, ritkán azzal rivalizálva veszekedve, leginkább ahogy mondtam, párhuzamosan. Ami egy dupla hazugságáradatot jelent a magyarok nyakába.

Az Orbán kormány a sz@r kormányzás mestere.

Persze ez ellentmondás.

Tulajdonképpen a meglehetősen műveletlen nép manipulációját csinálja mesterien. Pont olyan bugyuta banális hazugságokkal tömi nép agyát, amikkel kell. Lehet, h. egy bonyolultabb hazugságot meg sem értenének. És pont azokon a csatornákon keresztül terítik a manipulációt,  amin ennek a rétegnek kell. Pl. az állami (közszolgálati) médián keresztül, meg a Misi bácsi hálózaton (vidéki megmondó emberek) keresztül.

A Fidesz-Orbán banda soha nem akart az egész néphez szólni. Sőt nem akarta az egész népet manipulálni. Csak a maga amúgy meglehetősen széles, de társadalmilag műveletlen táborára (lelkes szavazók kb. 55%-a) koncentrált. De úgy látszik a népbutító szerkezet további instabil embereket is bedarál, ezért inkább nőt, és jelenleg is nő a fidesznyikok száma.

Tudjuk, hogy a saját táborának véleményét alaposan méri, ismeri. Azért hogy tudja, mivel, hogyan lehet átverni őket. És át is veri. Visszatérve, tulajdonképpen a manipulációban, a gazemberségben zseniális a Fidesz-Orbán banda.

Továbbá mesterien odáz, toldoz-foltozz, sepri a szemetet az egyik helyről a másikra, vagyis mesterien sumákol.

A Fidesz-Orbán manipuláció (propaganda) fő üzenete: az ellenzék aljas és alkalmatlan, mi vagyunk a jók, minket válasszatok. A mögöttes, de nyilván kimondatlan cél is egyértelmű: azért akarjuk a hatalmat, mert szeretjük a hatalmat és a vagyont. És azért, mert félünk az elszámoltatástól.

Persze a Fidesz-Orbán manipuláció is, a manipuláció alapelemeit használja, az ellenségképet extra-gyakran, de nem ebben van a sajátossága.

A manipulálóból sajnos korunkra tudomány (manipuláció-tudomány) lett. Sajnos az igazságból nem lett tudomány, de a manipuláció-felismerésből sem. Szóval nem mennék bele a sokrétű manipuláció-tudomány taglalásába, csak megjegyeztem, h. sajnos ezzel kell harcolnunk.

A Fidesz-Orbán manipuláció ismeri és használja a manipuláció-tudományt, a sajátossága abban van, h. elképesztően bugyuta, durva, pofátlan átlátszó hazugságokkal operál.

Persze az ellenmondás, hogyan lehet egy átverés, egy manipuláció,  bugyuta, átlátszó? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a már lebutított népre az ilyen bugyuta  hazugságok hatnak. Az agyonmosott agyak ezt értik meg, ennél bonyolultabb trükkösebb manipulációt talán meg se értenének, vagy úri huncutságnak vélnének. Szóval a Fidesz a maga kis hazugságlaborjaiba egy csomó próba mérés után kidolgozza a maga pontos manipulációját és sajnos a mérések szerint, és a gyakorlat szerint is, ezek a bugyuta hazugságok a hatékonyak. Megint a fokozatos elbutulás, elbutítás, a fokozatos betegítés, illetve a kölcsönhatás, örvényeffektus  (visszacsatolás)  juthat eszünkbe. A fokozatos betegítés fő eszköze a manipuláció.

Ez is fontos…

Az úr-szolga, a király-apánk szemlélet ötvözve a protekciós szemlélettel, és ötvözve  „egy kis csalás belefér”szemlélettel.

Egyébként az úr-szolga, ill. a király apánk szemlélet, a túlzott tekintélytisztelet elég sok országban hódit, már elég régóta. Pl. Angliában, több nyugat-európai országban vagy a keleti országokban. Csakhogy ott a tisztelt királyt azonnal fenéken billentenék, ha lopna, csalna. Önmagában is fals ez a; vannak urak és szolgák - szemlélet, de ha játékszabályok szerint, kvázi becsületesen csinálják akkor elviselhető. De vannak országok, köztük Mo. ahol az úr-szolga viszony és szemlélet ötvöződik a csalással, a becstelenséggel, a protekcióval, a kapcsolati érvényesüléssel. Azon ország, melyben a tehetség hasznosság az érvényesülésnek nem feltétele, az, nyilvánvalóan gazdaságilag és morálisan is tönkremegy. Ez egyébként úgy kapcsolódik a diktatórikus rendszerhez. Hiszen a diktátor nyilvánvalóan egy talpnyaló klientúrát épít fel, hiszen ez nézi el a baromságait, és zsarnoki allűrjeit. Ahol pedig az előrejutás; a felfelé nyalj, oldalra mosolyogva könyökölj, alulra taposs, alapon történik, ott nyilván nem tehetség, hasznosság alapú az érvényesülés.

A magyar népi lélekhez, torz kultúrához pedig úgy kapcsolódik, h. vajon melyik azon intelem, amelyik leggyakrabban a legtöbb családban elhangzik: te csak kisfiam ne feleselj a tanáraiddal a felnőttekkel.  Ha igazad van akkor is fogd vissza magad. És ehhez hasonlók. És leginkább, ehhez hasonló szellemiséggel találkozik a gyerek szinte mindenhol. És nemcsak hallja, de meg is tapasztalja.  Egyébként ez a felfogás, bizonyos fokig természetes szükséges. Itt is a túlzott arány jelenti a veszélyt.