Könczöl Imre nemcsak könyvtárakat alapított, hanem mentett is. Amikor 1950 nyarán a ciszterci rend székesfehérvári tagjait Előszállásra deportálták, a rendház épületét államosították, s azok, akik az épület tatarozását megkezdték, a szerzetesi könyvtár könyveit és vaspolcait kihordták a rendház előtti térre. A könyvtár szépirodalmi anyagát (a Sztálin Vasmű építőinek szánva) Dunapentelére (a későbbi Sztálinvárosba, a mai Dunaújvárosba) akarta szállíttatni a minisztérium. Könczöl tudomást szerzett erről, s gimnáziumi diákokat toborozva behordatta a könyveket és a polcokat részben a Városi Könyvtár emeleti raktárába, részben Fitz Jenővel, a múzeum igazgatójával a mai Csók István Képtár akkor még használaton kívüli termébe, ahol kiválogatták az értékesebb, a z építőmunkások számára amúgy is használhatatlan könyveket. A Fehérvárról elszállított könyvek sorsa az elkallódás lett, míg a kiválogatottak megmenekültek: a fehérvári múzeum őrzi őket – ezek azok a könyvek –, s az értékes vaspolcok sem a hulladéktelepre, hanem a tatabányai könyvtárba kerültek.