Kultúránk részévé vált, hogy az idő ritmusához igazodva megemlékezünk a történelmünkben nagyszerű dolgokat, kiemelkedő teljesítményeket nyújtó emberek életéről és munkásságáról, mert olyan dinamikus, emberközpontú világlátás él bennünk, amely fontosnak tartja az emberi erőfeszítést, és hisz abban, hogy az emberi cselekedetek nagy dolgokat vihetnek végbe. A székesfehérvári és a várpalotai könyvtári kultúra életében ilyen megemlékezésre méltóan nagy dolgokat cselekvő ember volt a száz éve született Könczöl Imre, akinek élettörténetéhez két oldalról is kötődöm: egyrészt húsz évig abban az épületben, abban a könyvtárban töltöttem munkanapjaimat, amelyet egykor ő igazgatott Székesfehérváron, másrészt családom révén, hiszen dédapámtól kezdve várpalotainak mondhatjuk magunkat, mondhatom magamat.