A támfal egy olyan szerkezet, amelyet a talaj visszatartására és az erózió, valamint az omlás megakadályozására építettek, különösen a jelentős szintkülönbségű területeken, azáltal, hogy ellenáll a mögötte lévő föld oldalirányú nyomásának. Ezek a falak elengedhetetlenek a lejtők stabilizálásához, sík területek létrehozásához lejtős területeken, valamint a magasabb terep megtámasztásához, amikor a talajt kivágták, vagy extra feltöltés történt. A támfalak különféle anyagokból építhetők, beleértve a betont, a követ, a téglát, a fát és a gabionkosarakat, a kialakítást az adott helyszín és a tervezett felhasználás alapján választják ki.

A támfal célja

Talaj megtámasztása:

Elsődleges funkciója a talaj meredekebb szögben történő megtámasztása, mint amennyit az természetes módon meg tudna tartani.

Erózióvédelem:

A talaj visszatartásával a támfal megakadályozza az eróziót, amely károsíthatja az alapokat és a tereprendezést.

Stabilizáció:

Szerkezeti támaszt és stabilitást biztosít a földnek, megakadályozva a talaj elmozdulását vagy csúszását.

Tájrendezés:

A támfalakat sík, használható területek létrehozására használják lejtős vagy egyenetlen terepen.

Gyakori alkalmazások

Lejtős területek: Gyakran használják szomszédos ingatlanok között a különböző talajszintek kezelésére lejtős területeken.

Hegyvidéki területek: Elengedhetetlen a dombos területeken, vagy ahol nagy bevágások vagy feltöltések történnek a természetes talajban, például útépítéshez.

Kert- és tájépítészeti projektek: Dekorációs célokra használható többszintes kertek és ültetők létrehozásához.

Anyagok és típusok

Beton:

Szilárdsága és tartóssága miatt gyakori, különféle formákban kapható, például előre gyártott egységekként vagy helyben gyártva.

Kő és tégla:

Hagyományos anyagok, amelyek szerkezeti integritást és esztétikai megjelenést is biztosítanak.

Fa:

Különösen kisebb kerti falakhoz vagy ideiglenes építményekhez használható.

Gabion kosarak:

Kövekkel töltött dróthálós dobozok, lejtők stabilizálására és kopásálló szerkezetek létrehozására.