Az Alaptörvényben általánosan garantált egészségügyi közellátás megfelelő finanszírozása nem valósult meg.
A hozzáférés jelenleg is egyenetlen, jelentősen eltérő szakmai színvonalon biztosított, így pl. a várólisták szórása területileg elfogadhatatlan.
A rendszer átláthatósága jelenleg nem megfelelő és az egészségügyi erőforrások felhasználásának kontrollja elégtelen.
Cél:
A földrajzi, illetve szolgáltatói egységek gazdálkodói szerepkörének megteremtése - a szubszidiaritás elvét követve.
A szolgáltatás-vásárlók a valós lakossági szükségletek alapján tervezzék meg az egészségügyi források felhasználását.
Ennek során vegyék figyelembe az ellátás kimeneti mutatóit és egyenlítsék ki a
területi és társadalmi csoportok közötti egészség-egyenlőtlenségeket és
hozzáférési egyenlőtlenségeket.
Eszközök:
Evidencia-alapú egészségpolitikai prioritásképzés és erre alapuló szolgáltatás-együttes kialakítása és karbantartása az érintett szakemberek, lakosság- és betegcsoportok, valamint civil szervezetek bevonásával. Ennek színtere a Nemzeti Egészségügyi Tanács újbóli létrehozása. (lásd az Egészségügyi irányítási és igazgatási rendszer fejezetet).
Szolgáltatásvásárlói szerepek ellátási szintenkénti diverzifikálása (ország - régió - megye - város - praxisközösség).
Az ellátás iránti szükségletek és az elérhető technológiák rendszeres felülvizsgálata alapján a kapacitások időszakos újratervezése.
A közvásárló (finanszírozó) az egészségügyi szolgáltatások kapacitás-lekötése és -vásárlása során figyelembe veszi a hatékonysági, fenntarthatósági és minőségi szempontokat. Az ehhez szükséges adatokat egy erre a célra létrehozott, a finanszírozótól független intézmény szolgáltatja (lásd az Ágazati Információs és Kommunikációs fejezetet).
A szolgáltatás-vásárló a leggyakoribb betegségek ellátására kidolgozott, az aktuális tudományos bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, az ellátotti kör összetétele és a valós költségek alapján határozza meg a finanszírozás mértékét.
Befogadáspolitika és kizárási elvek kialakítása, ún. egészségügyi technológiai értékelésre (HTA) alapozva (különös tekintettel az egészségügyben megjelenő diszruptív technológiákra, megteremtve azok befogadásának feltételeit).
Olyan informatikai rendszer létrehozása (lásd részletesen az Ágazati Információs és Kommunikációs fejezetben), mely szektorsemlegesen (lásd a Köz- és magánellátás viszonya fejezetet) képes az egyes szolgáltatók valós teljesítményének, minőségügyi mutatóinak és utalványozási gyakorlatának nyomon követésére.
A működési adatok kiértékelésére független szakmai grémiumok létrehozása és transzparens, mind a lakosság, mind a szakma számára értelmezhető módon történő működtetése. Ezek paritásos összetétele garantálja a szakmai és az ellátotti szempontok érvényre jutását.