A Magyarországon egészségügyi ellátást nyújtó intézményrendszer területileg és településszerkezetileg is durván egyenetlenül fragmentált.

Ugyan hazánkban is az élethosszig tartó ellátási igényű (krónikus) betegségek ellátása jelenti a meghatározó ellátási terhet, a csaknem 30 éve alkalmazott epizód-alapú finanszírozási rendszernek meghatározó szerepe van abban, hogy mégsem alakultak ki ezekre hatékony, integrált gondozási rendszerek.

Cél:

• Területi egységekre egységesen megszervezett, garantáltan magas minőségű, a progresszivitást támogató szakellátási rendszer létrehozása (a személyre szóló, otthoni és otthonközeli, illetve telemedicina szolgáltatások folyamatos bevezetésével).

Eszközök:

• Regionális gazdálkodó és ellátásszervező funkció kialakítása a fekvő-, járó-, illetve otthonközeli ellátásokra a következő szempontokat követve:

• Az egyetemi klinikák, budapesti és vidéki súlyponti kórházak köré létrejött ellátási régiók megerősítése.

• Az ellátásokat a fekvő-járó-alapellátó szinteken az állami/önkormányzati, a civil és a piaci szereplők egységes rendszerében, a valós területi szükségletekhez igazodóan kell megszervezni és működtetni. Ehhez elengedhetetlen a lakossági demográfiai trendek, közlekedés, és szükségletek folyamatos, objektív mérésének megteremtése.

• Területileg optimalizált, integrált alap- és járóbeteg szakellátási egységek létrehozása. A szakellátási és az alapellátási rendszerek közötti funkció-átadás központi irányelvek mentén, helyi megegyezések, és kompetenciák alapján történjen. Az alapellátás és járóbeteg szakellátás közötti kapcsolat erősítése, közös motivációk megteremtése, hatékony megoldás a jelenlegi kórház-centrikus rendszerrel szemben.

• A szakellátás finanszírozását a valós költségek alapján, a változó lakossági szükségletekhez igazodva kell meghatározni (lásd vásárlói szerep).

• Áttérés a volumen-alapú ellátásról a beteg érték-alapú ellátására a finanszírozásban.

• Az intézményvezetés kiválasztása meritokratikus, demokratikus, transzparens, részben lokális folyamattal valósul meg.

• A szakmai kollégium(ok), ill. tagozat(ok), tudományos társaság(ok) által kidolgozott és rendszeresen felülvizsgált és folyamatosan továbbfejlesztett szakmai irányelvek és országosan alkalmazandó ellátási protokollok, ezek számonkérhetősége és betartatása.

• Az ellátási folyamatok folyamatos értékelése az egyes kórképek ellátására vonatkozó rendszeresen aktualizált ajánlások alapján (lsd. részletesen a Minőségbiztosítás fejezetben).

• A regionális működési rendszert a független minőségbiztosítási rendszer nyilvánossága hitelesíti (lásd a Minőségbiztosítás fejezetet).