Hazánkban az egészségügyi ellátás túlnyomórészt medikalizált szemléletű, a népegészségügyi, prevenciós szempontok, különösen az utóbbi egy évtizedben jórészt háttérbe szorultak.

A népegészségügy rendszerén belül keverednek a közösségi szolgáltatói és a hatósági funkciók.

A népegészségügyi beavatkozások alacsony hatékonyságúak, mert figyelmen kívül hagyják az egészség komplex társadalmi és környezeti meghatározottságát.

Az egészségfejlesztési kapacitások nem fedik le az ország teljes területét, területileg egyenetlenek, elégtelenek a humán- és anyagi erőforrások.

Egyrészt rendkívül kevés és hiányosak is az elérhető adatok, másrészt elégtelenek a kapacitások még a rendelkezésre álló adatok elemzéséhez és értékeléséhez is, vagyis a szakpolitikai döntések valós helyzetet tükröző megalapozásához.

Lényegében hiányzik az egészséges életmód elterjedéséhez szükséges, megfelelően motiváló és szakmailag hiteles egészségkommunikáció.

Cél:

• Javuljon az egyének és közösségek szociális, fizikai és érzelmi alkalmazkodási, önmenedzselési képessége, ezáltal az egyének és közösségeik jól-léte (well-being), ami révén javuljon az ország versenyképessége is.

• Az egészségügyi hatósági funkciók intézménye(i) különüljenek el a lakosságnak szolgáltató népegészségügyi (népjóléti) tevékenységtől.

• A lakosság egészségére és az azt befolyásoló tényezőkre, ideértve az egészségügyi rendszer működésére vonatkozó aktuális és megbízható adatokra alapozott elemzések, értékelések, hatáselemzések, előrejelzések biztosítása az egészségügyi rendszer irányításához.

• Az egészség megőrzéséhez, fejlesztéséhez, a gyógyuláshoz szükséges, hiteles és motiváló információk nyújtása a lakosság, a szakemberek és a döntéshozók számára.

• A lakosság egészségmegőrzését és az egészséget támogató környezet kialakítását ösztönző érdekeltségi és motivációs eszközök és az ehhez szükséges intézményrendszer létrehozása.

Módszertani alapelvek:

• A hatékony megoldást jelentő szakpolitikai döntések megalapozásához valós helyzetet tükröző adatokra alapozott döntéselőkészítő anyagok, javaslatok, előrejelzések szükségesek.

• Ezek elkészítéséhez elengedhetetlen egy magasan képzett elemző-értékelő szakértői kapacitás és a széleskörű adathozzáférés folyamatos biztosítása, fenntartása, működtetése.

• A hiteles és hatékony egészségkommunikációhoz nélkülözhetetlen a mindenkori politikától független, kizárólag szakmai szempontok (pl. egészség- és orvostudományok, magatartástudomány, szociálpszichológia, kommunikáció-elmélet) alapján összeállított tartalmat létrehozó és a korszerű technológiákat hatékonyan alkalmazó kommunikációs szervezet.

• Ennek a szervezetnek a feladata a helyi (pl. települési, regionális) egészségkommunikációs tevékenységek képzéssel, tartalmakkal és technológiával történő támogatása mellett a már egészségügyi ellátást igénybevevő személyek megfelelő ismeretanyaggal való kiszolgálása is.

• A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján egyes, a különböző ágazatokban a népegészségügyi szempontokat is figyelembe vevő intézkedésekkel és szabályozásokkal nagyobb társadalmi szintű egészségnyereség érhető el, mint sok, a gyógyító egészségügyi ellátó rendszeren belüli tevékenységgel.

Eszközök:

• Az egyéni öngondoskodás megerősítése, különös tekintettel a következőkre:

• A Nemzeti Alaptanterv (NAT) harmonizálása az egészségügyi törvény 38. paragrafusával (A köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell ismertetni az egészségmegőrzési szempontokat).

• Egészséges életmódhoz szükséges lakó- és munkahelyi környezet kialakításának támogatása.

• Az egészséges életmód népszerűsítése és pozitív diszkriminációja a motiválás és ismeretbővítés (köznevelés és médiakommunikáció) révén.

• Az egyének folyamatos támogatása a rizikóállapotok felismerésében és visszaszorításában.

• Meg kell erősíteni és a hatósági funkcióktól el kell választani a jövőben kizárólag közösségi szolgáltatásokat nyújtó népegészségügyi intézményrendszert. A megújított, hálózatosan működő népegészségügyi intézményrendszer térségi szinten is összehangoltan tevékenykedik más, az egészség fejlesztésével foglalkozó hálózatokkal, valamint az egészségügyön belüli és kívüli szakmai műhelyekkel. Ezek közül kiemelkedő fontosságúak az egészséges lakó- és munkahelyi környezet kialakítását segítő szervezetek.

• Az életmóddal összefüggő betegségek ellátása során bővülő kompetenciáik alapján a rehabilitációs intézmények bevonása az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevencióba.

• Valamennyi szektort, így különösen az oktatási, szociális, közlekedési, mezőgazdasági, pénzügyi és egészségügyi rendszert alkalmassá kell tenni a korszerű népegészségügyben való hatékony részvételre. Ennek keretében:

• Mérlegelendő egy határozott idejű kormánybiztos kinevezése, vagy később egy népegészségügyi tárca nélküli miniszteri pozíció létrehozása, a kormányzaton belüli népegészségügyi együttműködés intézményi feltételeinek kialakítására, az ágazatközi együttműködés irányítására, a népegészségügyi szempontok optimálisan kormány-szintű, transz-szektoriális érvényesítésére - “Health in All Policy”.

• Minden releváns kormányzati döntés előtt az ún. egészségügyi hatásvizsgálat (health impact assessment) módszertanának megfelelően minden jogszabály előkészítésekor érdemben mérlegelni kell a lakosság egészségére esetlegesen kifejtett hatást. (Ez most csupán puszta formalitás - lsd. a 12/2016. (IV. 29.) MvM rendeletet az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról.)

• Az egészségügyi rendszer irányításához szükséges információkat előállító egészség-monitorozó rendszer kiépítése, beleértve a szükséges elemzői humán és eszközös kapacitások fejlesztését is.

• Központi kommunikációs ügynökség kiépítése az egészségügy országos kommunikációs kampányainak megvalósításához és a helyi egészségkommunikáció támogatásához.