Jelenleg hazánkban nincs független, az egészségügyi szolgáltatások valós értékét, teljesítménymutatóit láthatóvá tévő objektív minőségbiztositási rendszer, a meglévő minőségirányítási rendszerek főként adminisztratív folyamatokat minősítenek, alapvetően könyvelési kontrollt értékelnek.

Az ellátások eredményeinek objektív mutatókon (nemzetközileg elfogadott indikátor rendszeren) alapuló értékelése és összehasonlítása, a betegelégedettség felmérése, ezen adatok publikálása ma nem biztosított.

A szakmai társaságok által életre hívott szakmai regiszterek is elsősorban ellátás szervezési célokat szolgálnak.

Ezért a jelenlegi minőségügyi rendszer nem teljesíti eredeti célját: nem épül be a mindennapi gyógyítás, ápolás folyamatába, hogy annak minőségét folyamatosan javítsa, és egységes, elvárható színvonalát a lakosság teljes köre számára biztosítsa.

Cél:

• A lakosság egésze számára - fokozatosan - egy egységes színvonalú, minőségileg és területileg is egyre homogénebb, kiszámítható ellátórendszer biztosítása, amely átláthatóbb, biztonságos, hozzáférhető szolgáltatásokat nyújt, bármely időpontban, bármely állampolgár számára, jövedelemtől, élethelyzettől függetlenül.

• Az egészségügyi rendszer hosszú távú eredményességének megítélésére alkalmas egységes indikátorrendszer létrehozása külföldi tapasztalatokra támaszkodva.

• Ennek érdekében olyan szakmai és betegelégedettségi indikátorokat kell meghatározni és az ezekhez szükséges adatokat folyamatosan gyűjteni, amelyek az érintett betegeket, a szakmai és a laikus közvéleményt megfelelően tájékoztatják, továbbá megfelelő információt adnak a döntéshozók számára az egészségügyi rendszer folyamatos továbbfejlesztéséhez.

• A jelenlegi, a hibákat elfedő és hibáztató attitűdű egészségügyi intézményi kultúra helyett a hibákat feltáró és azokból tanuló, az ellátás minőségét javító és az egészségügyi dolgozók fejlődését is szolgáló intézményi kultúra megteremtése.

• Az adatok rendszeres publikálásával a minőség-alapú szakmai verseny ösztönzése.

Alapelvek:

• Csak azon regiszterek működhetnek, csak olyan adattartalmak gyűjthetők, melyek előállítási költsége arányban áll a regiszterek által teremtett információ értékével.

• Közép-hosszú távon arra kell törekedni, hogy az elektronikus klinikai dokumentációból a regiszterek adattartalma “betakarítható” legyen (‘harvesting’ a ‘reporting’ helyett).

• Csak olyan szakmai irányelvek terjeszthetőek, amelyek megvalósíthatóak, betarthatóak és egyben finanszírozhatóak.

Eszközök:

• A betegelégedettség rendszeres strukturált mérése intézmény, osztály és orvos szinten. A betegelégedettségi felmérésben való szolgáltatói részvétel a finanszírozás egyik feltétele és eredményei nyilvánosak.

• A meglévő szakmai regiszterek minőségbiztosítási, költség-haszon (ráfordítás/hozzáadott érték) elemzése.

• ICHOM (International Consortium Healthcare Outcome Measures) standardok hazai adaptálása (https://www.ichom.org/)

• Első időszakban az ICHOM standardok, regiszter- és betegelégedettségi adatok csak az ellátásban résztvevők számára nyilvánosak, az adatok tisztulásának biztosítása, a könyveléstechnikai, illetve ellátás-szervezési hibák kijavítása érdekében.

• Hosszabb távon az ICHOM standardok, a regiszter- és betegelégedettségi adatok folyamatos fejlesztése, a transzparencia megteremtése az intézeti, ellátó orvosi szintig lemenő részletességű publikálása mind a lakosság, mind a szakemberek számára - a szolgáltatói verseny ösztönzésére is.

• A bürokratikus (kizárólag a dokumentáció minőségét biztosító) “minőségbiztosításnak” nem látjuk értelmét az egészségügyben.

• Az ISO TC 176 helyett pl. részben az ISO TC 215 és CEN TC 251 szabványok, illetve az USA-ban és Kanadában használt egészségügyi akkreditációs rendszer bevezetésének megfontolása.

• A valós ellátási adatokon és validált indikátorokon alapuló egészségügyi minőségbiztosítási rendszer működtetése a finanszírozótól független állami feladat. Ez egy szakmai és pénzügyi autonómiával bíró, az Országgyűlésnek beszámolással tartozó Országos Egészségügyi Minőségbiztosítási Intézet létrehozásával valósítható meg (“magyar NICE”). Ezen „Evidence Based Health Policy” központ feladatai:

  • az ellátási folyamatok értékelési módszertanának hazai megteremtése és gondozása;

  • az egyes kórképek ellátására vonatkozó ajánlások kidolgozása;

  • a különböző technológiák értékelése.

• A minőségi munka többletteljesítményének elismerése a finanszírozás során.

• Intézményi és intézményvezetési teljesítmény- és minőségértékelési rendszer bevezetése.

• Egyéni egészségügyi szakmai felelősségbiztosítási rendszer tartalommal való feltöltése.