A hazai közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer GDP-arányos finanszírozása jelentősen elmarad az EU-s országok átlagától.

Az állandósult forráshiány nem teszi lehetővé az egészségügyben dolgozók bérének tartós felzárkóztatását, a szakemberhiány megszüntetését és a korszerű egészségügyi technológiák széleskörű alkalmazását sem az ellátórendszerben.

Ez a forrásszűke váltja ki a magánforrások becsatornázását, azonban egyes ellátások fizetőképességtől függő hozzáférhetősége társadalmi igazságtalanságot, feszültséget is generál, továbbá a magán források felhasználása nem feltétlenül hatékony.

Európai színvonalú egészségügyi ellátás csak az EU átlagának megfelelő közfinanszírozás garantálása esetén várható el.

Cél:

• Az egészségügyi rendszer forrásait függetlenné kell tenni a napi politikától. A társadalombiztosítás járulékalapú legyen, az alapkezelő autonómiáját helyre kell állítani.

• Az egészségügyi közkiadások arányának növelése, az európai uniós átlag elérése 2026-ig.

Eszközök:

• A járulékfizetésre önállóan nem képes személyek (gyermekek, rokkantak, nyugdíjasok, munkanélküliek) után normatív állami járulékfizetési rendszer kialakítása az Egészségbiztosítási Alapba.

• A járulékfizetési kötelezettség kiterjesztése a nem munka-típusú jövedelmekre.

• A járulékplafon egységesítése a jövedelem forrásától és típusától függetlenül.

• A korábban külföldön járulékot fizetők magyarországi társadalombiztosítási rendszerbe lépésekor a járulékfizetést arányosítani kell az életszakasz várható közfinanszírozói terheihez.

• A közösségi és magán-forrásteremtés egyensúlyának megteremtése:

• A magánfinanszírozás aránya nem haladhatja meg az összes egészségügyi kiadás 20%-át.

• A magánfinanszírozáson belül a szervezett magánfinanszírozás (egészségpénztárak és kiegészítő magánbiztosítások) arányának fokozatos növelése 50% fölé.

• Az Egészségbiztosítási Alap belső összetételének kitisztítása, különös tekintettel

• a tételes gyógyszerek bevételi és kiadási oldalára;

• a külön soron szerepeltetett megemelt orvosi és későbbi szakdolgozói bérköltségekre;

• a kórház-konszolidációs összegekre;

• az EU-s támogatásoknak az egészségügy működési költségeire fordított részére;

• a családtámogatásra fordított tételeknek az egészségügyi költségvetésen kívülre helyezésére;

• A jól-léti költségvetésben a népegészségügyi programok finanszírozási hátterének megteremtése.