A hazánkban mára kialakult egészségügyi igazgatási struktúra nem teszi lehetővé a szakmai szempontok artikulálódását, a hatékony és magas minőségű ellátórendszer működését.

A jelenlegi irányítási és igazgatási rendszer túlcentralizált, túlpolitizált, kiszolgáltatott rövid távú kormányzati, politikai érdekeknek.

A hatékonyságot rontja, hogy nem megfelelően különülnek el az irányító, a szolgáltató, finanszírozó és ellenőrzési szerepkörök.

Cél:

A közellátásoktól méltán elvárt stabil, a kormányzati ciklusoktól független, hatékony szakmai működés megalapozása.

Eszközök:

— A humán erőforrások minisztériumának takarásából a közvetlen kormányzati munkába visszaemelt, önálló egészségügyi és szociális minisztérium visszaállítása.

— Közvetlenül az országgyűlés alá rendelt, az egészségügyi minisztertől független Országos Tisztifőorvos kinevezése (USA, UK mintára) a népegészségügyi szempontok kormányzati érvényesülésének ellenőrzésére.

— Az egészségügyet érintő jogszabályok betartását ellenőrző hatósági szervezetek, Országos Tisztiorvosi Szolgálat térségi (regionális), illetve járási/helyi hatósági irodái az infrastruktúrájukat illetően a kormányhivatalokba integrálva, az országos tisztifőorvos szakmai irányításával végzik a szolgáltatásokat nyújtó népegészségügyi szervezetektől független tevékenységüket.

— A népegészségügyi rendszer legmagasabb szintű szakmai intézménye az egészségügyért felelős minisztérium háttérintézete, az Országos Népegészségügyi Központ (a magyar CDC). A főigazgató vezetése alatt álló Országos Népegészségügyi Központ (vagy Intézet) irányítja a népegészségügyi intézményrendszert, fenntartja és működteti a közösségi népegészségügyi szolgáltatásokat nyújtó országos népegészségügyi hálózatot, amely középszintű (regionális, vagy megyei) valamint helyi (egészségügyi térségi, vagy járási, vagy települési) irodákból áll.

— Az országos szakmai- beteg- és civil szervezeteket tömörítő Nemzeti Egészségügyi Tanács újbóli létrehozása. Feladatai közé tartozik a javaslattétel az evidenciákon alapuló egészségpolitikai prioritásokra az érintett szakemberek, szakmai műhelyek, lakosság- és betegcsoportok, valamint civil szervezetek bevonásával.

— A hatályos jogalkotási törvényben is leírt, valós szakmai és társadalmi egyeztetés és hatásvizsgálat rendszerszintű, következetes visszaállítása, gyakorlati alkalmazása.

— Az államosított egészségügyi ellátási rendszer helyén a szolgáltatás-vásárlást végző, járulékalapú kötelező egészségbiztosítás (OEP) visszaállítása önálló költségvetési alappal, közvetlenül az Országgyűlésnek alárendelve.

— A túlcentralizált irányítási és tulajdonosi rendszer felülvizsgálata, a regionális irányítási struktúra kidolgozása, a regionális

- ellátás-szervezési és intézményfelügyeleti,

- egészségügyi készletgazdálkodási,

- humán erőforrások

felügyeleti funkcióinak megteremtésével.

— Az Országos Kórház Főigazgatóság helyén egy ágazatirányítási és szakpolitikai intézményi szervezet létrehozása a következő funkciókkal:

- Országos Egészségügyi Minőségbiztosítási Intézet (minőségügy és technológia-értékelés). Az „Evidence Based Health Policy” bázisán álló intézmény (“magyar NICE”) létrehozása többek között az ellátási folyamatok értékelési módszertanának hazai megteremtésére és gondozására, az egyes kórképek ellátására vonatkozó ajánlások kidolgozására és a különböző technológiák értékelésére.

- Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet

- Stratégiai Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet

- Egészségügyi Informatikai Intézet (egészségügyi adatvagyon-gazdálkodás; egészségügyi informatikai szabványok, közhiteles egészségügyi nyilvántartások, a hazai és nemzetközi interoperabilitást lehetővé tevő kódkészletek, adatszótárak karbantartása)

— A mindenkori Kormányzattól független, közvetlenül az Országgyűlés alá rendelt Országos Betegjogi Képviselet a betegjogok (hozzáférés, esélyegyenlőség, minőségi ellátás) érvényesülésének hatékonyabb ellenőrzéséhez megerősített jogosítványokkal és kibővített forrásokkal.

— Társadalmasított (pl. a MOK által működtetett) Szakmai Kollégiumi Tanács rendszer (tagjait a tudományos és szakmai szervezetek delegálják, kötött arányú koreloszlás mellett). Szakmai állásfoglalásai nyilvánosak, a kormányzat és a lakosság felé egyaránt publikusak. (Az egészségügyi miniszter közvetlen tanácsadó testületeként az Egészségügyi Szakmai Kollégium Tagozatainak rendszere megőrizhető.)

— Piramis-szerűen felépülő, regionális/járási ellátási rendszerek létrehozása hierarchikus területi ellátási kötelezettséggel, egyértelműen kijelölt betegutakkal.

— Nemzetközi, jól működő lakossági egészségügyi portál példák alapján, olyan könnyen hozzáférhető lakossági tájékoztató rendszer (honlap/applikáció), amely egységes rendszerben segíti a lakosság egészségértését, egészségtudatosságát, a megfelelő betegutak érvényesülését (pl. szakmaspecifikus területi ellátási kötelezettség adatbázisok, előjegyzési rendszerek) illetve az eredményekhez való hozzáférést (leletközlő rendszerek), egy platformon való működését.

— Tulajdonformák rendezése:

— Egyetemi klinikák és centrumkórházak állami tulajdonban és fenntartói körben tartása (az egyetemi klinikák esetében ez különös eljárást igényel).

— A városi kórházak, szakrendelők helyi önkormányzati, alapítványi, egyházi, illetve magántulajdonba helyezése megengedett.

— Az alapellátási praxisok praxisközösség irányába mozdítása támogatandó, de a kikényszerített társasági működés helyett az önkéntes együttműködést kell ösztönözni, garantálva az orvosok többségi tulajdonát.

— Nem támogatott az alapellátás és a lakosság közeli járóbeteg szakellátás központosítása, államosítása, mert nem növeli a rendszer hatékonyságát és a valós igényeknek való megfelelést.