Magyarország egészségügyi alapellátási rendszere az utóbbi években súlyosan elégtelenné vált. A 6347 területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosi praxis 7%-a (451 praxis) tartósan betöltetlen. A működő praxisok orvos megtartó képessége drámaian lecsökkent. 33%-ukat nyugdíjas korú kollégák működtetik, a 73 év feletti és 42 év alattiak aránya azonos (10%). A szakdolgozói létszám a praxisok jelentős részében egy fő, mely nem teszi lehetővé érdemi volumenben önálló tevékenység szakdolgozókra delegálását.

A munkaerő megtartó képesség lecsökkenésében meghatározó szerepet játszott az az ellátás szervezési gyakorlat, mely az egészségügyi költségvetés megőrzésének fontos eszközeként tekintett a nagyobb értékű szolgáltatások utalványozási jogának alapellátási szintről szakorvosi körbe vonására. Ez egyszerre értékelte le a háziorvosi működést és terhelte túl a járóbetegellátókat. A háziorvosok meglévő egyéb szakorvosi kompetenciáit a finanszírozási rendszer jelenleg figyelmen kívül hagyja.

Cél:

• Az egészségügyi erőforrásokkal felelősséggel gazdálkodni képes, kiterjesztett kompetenciájú és hatáskörű alapellátói orvosi és szakdolgozói működés feltételeinek megteremtése.

Eszközök:

• A szolgáltatás-vásárló funkció érvényre juttatásával az utalványozási jog visszahelyezése a szakorvosi kompetenciából az alapellátók kompetenciájába a korrekt utalványozási gyakorlatot folytató praxisközösségek esetén, szoros minőségbiztosítási szabályokkal és a működés rendszeres ellenőrzésével.

• Az irányított betegellátási és az alapellátási modellkísérletek tapasztalatainak felhasználásával egy felülvizsgált pénzügyi és szakmai jogosultságokkal és felelősséggel rendelkező praxisközösségi rendszer kialakítása.

• A minőségi háziorvosi szakmai működés ösztönzése, méltó anyagi elismerése, ugyanakkor az önálló működés jogának megvonása szisztematikus szakmai hibák esetén.

• Az egészségügyi alapellátási kötelezettségnek az egyes települések szintjéről magasabb szintre (pl. járási) emelése.

• A praxishatárok rendszeres felülvizsgálata, tekintettel a területi mobilitásra, lakosságszámra, a korösszetételre, illetve a megbetegedési adatok változására, valamint a határos ellátatlan praxisok egyedi sajátosságaira. A kötelező ellátási területek felett azon területek meghatározása, melyből az alapellátó választása megengedett.

• A kereslet-kínálat szabályai szerint alakított kiegészítő szorzók a hátrányos helyzetű térségek finanszírozásában.

• A praxisjog intézményének megújítása (pl. praxisjog életjáradékra váltása, praxisközösséghez való csatlakozás lehetőségének megteremtése praxisjog nélkül is)

• A praxis-nővérek és az APN-ek (advanced practice nurse) számának és kompetenciájának normatívvá tétele.

• A praxis-menedzser, praxis-koordinátorok, betegút-szervezők integrálása és normatív finanszírozása a praxisközösségi rendszerekben.

• A háziápolási szolgáltatások és szociális munkások által nyújtott ellátások funkcionális integrálása a praxisközösségek munkájába, kapacitásaik bővítése segédápolók és nyugdíjas ápolók foglalkoztatásával.

• A háziorvosok regionális érdekvédelmi képviseletének megteremtése a járási egészségügyi ellátás szervezésében.