Az irodalom az európai kultúrában már az antikvitás óta a természetről való gondolkodás kitüntetett médiuma: így azok a metaforák és narratív mintázatok, melyek áthatják az ökológiai válság kortárs diskurzusait, részben szintén irodalmi forrásokra vezethetőek vissza. Ez a kapcsolat azonban nem írható le pusztán az elő- vagy az utóidejűség fogalmaival (az irodalom „megjósol” bizonyos történéseket vagy „reagál” azokra), alakulása jóval összetettebb és kiszámíthatatlanabb dinamikát mutat. Előadásomban amellett érvelek, hogy a magaskultúra (és így a szépirodalom) alkotásai nem feltétlenül azáltal járulnak hozzá a környezetünk iránti felelősségérzet kialakításához és/vagy megerősítéséhez, hogy direkt üzeneteket közvetítenek; unikális teljesítményünk inkább abban rejlik, hogy a natúrához való viszonyunk újragondolásához segítenek minket hozzá. Hogy ezáltal milyen új távlatok nyílnak meg számunkra, arra kortárs magyar és világirodalmi példákkal igyekszek
rávilágítani.
Balajthy Ágnes (1987-) irodalomtörténész, kritikus, a DE-BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa. 20. századi és kortárs magyar, illetve brit irodalommal foglalkozik, legfontosabb kutatási területei közé tartozik az utazási irodalom, a tér- és a biopoétika. Eddig megjelent kötetei: „Egy eredendő máshol”. Az utazás művészete a közelmúlt magyar irodalmában (2019); Élő helyek: tér- és biopoétikai összefüggések a kortárs irodalomban (2022).
Az előadás a magyar élelem-önrendelkezési mozgalom középpontjában álló nők tapasztalatait vizsgálja, akik kulcsszerepet játszanak a vidéki élet és a helyi élelemtermelés fenntartásában. Az élelem-önrendelkezés azt jelenti, hogy a közösségek maguk dönthetnek az élelemtermelés módjáról, függetlenedve a nagy élelmiszeripari vállalatoktól. Ez a folyamat nemcsak gazdasági kérdés, hanem egyben társadalmi mozgalom is, amely a helyi közösségek megerősítését célozza. A vidéki nők különösen fontos szerepet töltenek be ebben, hiszen sokszor ők viszik a vállukon a helyi gazdaságot, gondoskodnak a családjukról, és tartják fenn a közösségi kapcsolatokat. Az előadás során bemutatom, hogyan küzdenek ezek a nők a mindennapi kihívásokkal, és hogyan járulnak hozzá a fenntartható élelemtermeléshez. Mindennapi küzdelmeik azonban gyakran láthatatlanok maradnak a nagyobb nyilvánosság előtt, ebben a mainstream média szerepe is meghatározó, amely sokszor idealizált és romantizált képet fest a vidéki életről, elhallgatva a valós problémákat. A Herstory Kollektíva munkáján keresztül szeretnénk egy hitelesebb és teljesebb képet kialakítani a vidéki élelemtermelés valódi helyzetéről és az élelem-önrendelkezés mozgalmának jelentőségéről azáltal, hogy teret biztosítunk az élelemtermelésben fontos szerepet betöltő nők történeteinek.
Bródy Luca szociológus, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (HUN-REN KRTK) békéscsabai tudományos munkatársa. Kutatásai során civil szerveződésekkel, az állam és a civil szféra viszonyával, a helyi fejlesztés kérdéseivel, és élelem-önrendelkezési kezdeményezésekkel foglalkozik. Szociológus-közgazdász mesterdiplomája után Amszterdamban városszociológiát és szociálpolitikát tanult, majd egy évet a közösségi kerteknek, egy művészettel, természettel, és élelemmel foglalkozó szervezetnek és a helyi élelemtermelésnek szentelt különböző munkák révén. PhD fokozatát 2019 szeptemberében védte meg az olaszországi L'Aquilában. 2020 óta a HerStory Kollektíva, valamint 2023 óta a MAPER tagja. A 2023-ban indult SustainAction nemzetközi kutatási projekt keretében az élelemtermelés és -ellátás kérdéseivel kapcsolatos elkötelezettség különböző formáit vizsgálja. Kapcsolódó honlapok: www.herstory.hu, www.sustainaction.org
A klímaváltozás fő mozgatórugója az energia, ezért is alakultak ki világszerte heves viták a fenntartható energiaforrások és -rendszerek körül. Előadásomban amellett érvelek, hogy az energiáról folytatott diskurzus nem kizárólag a fizikusok és az energetikai mérnökök kiváltsága, de még nem is csak a politikusoké. Az energia társadalmi ügy. Az energiatermelési módok kétségkívül formálják természeti és épített környezetünket, azonban életre hívnak bizonyos változásokat a társadalmi berendezkedésekben, a hatalmi struktúrákban, valamint az egyéni és kollektív értékhierarchiákban is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az energia termelésének, fogyasztásának vagy gazdaságának jellege determinálná a társadalom működését. A különböző társadalmi csoportok másként konceptualizálják az energiát, kerülnek kapcsolatba vele, mely értelmezések és interakciók formálják az energia felhasználását és diskurzusát egyaránt. Ennek ellenére felfedezhetők olyan technopolitikai tendenciák, melyek mentén a tudósok kihagyják az egyenletből a laikusokat, a politikai vezetők a döntéshozatalból az állampolgárokat. Előadásomban sorra
veszem a kihagyás tudományos és politikai narratíváit külföldön és Magyarországon, kitérve a fenntarthatónak bélyegzett energiaforrások szimbolikájára. Mindebben a média szerepe sem elhanyagolható, ezért érintem annak a társadalom energiáról alkotott elképzelésire kifejtett lehetséges hatásait. Az energiával mindannyian kapcsolatba kerülünk, ezért egymás értelmezéseinek feltárása hozzájárulhat egy nyitottabb társadalmi diskurzushoz, azon keresztül pedig az energiapolitikai döntések legitimitásához.
Egres Dorottya a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének adjunktusa, a METU Digitális Tanulmányok Intézetének egyetemi docense. Kutatásában az atomenergiával és a klímaváltozással kapcsolatos politikai, tudományos és laikus érvelési stratégiákat vizsgálja. Legutóbbi publikációja: Nuclear perceptions from radioactive blue to sustainable green: The EU taxonomy as reflection of a divided public (Journal of Public Affairs)
Az ökodiskurzusokra és az ökológiai gondolkodás elmélethálózataira reflektáló művek rendkívül elterjedtek a spekulatív fikcióban – ha csak szimplán a populáris irodalomra utalunk: Frank Herberttől Joan Slonczewskiig, Kim Stanley Robinsontól Jeff VanderMeerig, Frank Schätzingtől
Ray Naylerig, Paolo Bacigalupitól Neal Stephensonig, James Powelltől Maja Lundéig. Ebben a szerteágazó korpuszban hard sf- és weird-művek, science fantasyk, klíma- és járványfikciók, allohistorikus és áldokumentum-regények kerülnek egymás mellé, ami jelzi ennek a problémakörnek a műfajspecifikus – vagy máshonnan nézve a dilemmaérzékenység műfajfüggetlen – kiterjedését is. Kétségtelen, hogy egy részük csak újratermeli az ökonarratívákat; egy másik részük a felmerülő problémákat (pl. fajkihalás, éghajlati anomáliák, túlfogyasztás, vízválság, túlnépesedés, járványok stb.) evidenciaként vagy divergenciapontként kezeli, illetve technofantasztikus megoldásokat bont ki; egy harmadik részük viszont kritikusan viszonyul a különböző narratívák ideológiai hátteréhez. (Más szóval: krízisbe futtatja az ideológiai alapú ökodiskurzusokat, de nem feltétlenül az ökológiai gondolkodást, amennyiben az utóbbi alatt egyfajta decentrált, hálózatos gondolkodásmódot értünk). Az előadás ezekre a
műtípusokra hoz példákat, a rendszerezésen túl arra koncentrálva, hogy melyek azok a lehetséges változatok, amelyek képesek lehetnek az ökológiai gondolkodás reflektált dinamizálásán túl arra is, hogy rávilágítsanak a szóban forgó diskurzusok azon kódjaira, amelyek elbizonytalanítják vagy ellehetetlenítik az antropomorf megértés (és vele adott esetben a hitelesnek beállított természetképviselet) vonatkozási rendszereit. A gondolatmenetben kulcspozícióba kerül – többek között – VanderMeer Annihilation (2014, m. ford. Expedíció) című regényének xeno- és geomorfológiai távlatszerkezete és az azonos című Alex Garland-film is (2018), amelyben látszólag nem kerülnek szóba ökológiai problémák, de az X Térség (a történet helyszíne) mégis mintha azok mutációs terepe, extrapolált változata lenne.
H. Nagy Péter Budapesten született, több mint húsz éve Érsekújváron él. Az ELTÉ-n végzett, a Pécsi Tudományegyetemen oktatott, a Comenius Egyetemen doktorált, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán habilitált. A Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense. Az Eruditio – Educatio főszerkesztője, Turczel-díjas tudománynépszerűsítő, az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport alapítója. A 90-es évek közepétől foglalkozik szakszerűen a populáris kultúra kapcsolatrendszereivel. Huszonkilenc önálló könyve jelent meg.
Közhelyszámba menő elgondolás, hogy az antropocén és vele a klímaváltozás az egyre fejlettebb technológia által lehetővé tett környezetátalakító folyamatok következménye, ez a technológia pedig az organikus világképet leváltó mechanikus világkép megszilárdulásával indulhatott fejlődésnek az ipari forradalom idején. A digitális forradalom egyoldalról értelemszerűen fokozza a technológiai fejlettséget, és elvileg a korábbinál még erőteljesebbé és hatékonyabbá teszi a természet kizsákmányolására alkalmas technológiai arzenált. A másik oldalról viszont a digitális átalakulását alapját képező kibernetikai rendszerfogalom és az ökológia rendszer koncepciója között az informatika kezdeteitől szoros kapcsolat áll fenn, mondhatni egyik a másikat modellezi, ráadásul mindkettő a világ “mechanikus” felfogásával áll szemben. A digitális világ megítélése az ökológiai témájú filmekben ennek megfelelően ambivalens. Az információs technológia egyszerre jelenik meg a klímaválságba taszított világ rendbehozásának technológiai eszközeként, olyan virtuális világok létrehozójaként, amely még a korábbinál is jobban elszigeteli az embereket az organikustól létezéstől, illetve olyan szemléletként, amely éppen ellenkezőleg, segít “lefordítani” a nem-emberi világ nyelvét a mienkre, és így a kommunikáció révén teszi lehetővé a természet és az azzal szembeállított kultúra összebékítését. Ezekre a lehetőségekre az előadásban a 2009-es Avatar, a 2014-es Transzcendens és a 2021-es Földmély lesz a példa.
Hódosy Annamária irodalomtudomány szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Tagja volt a posztstrukturalista irodalomtudományt Magyarországon népszerűsítő deKON csoportnak (1992–2004). Fő kutatási területe a nemi szerepek, a természet és a retorika viszonya az irodalomban és a populáris filmben. Jelenleg ökokritikával foglalkozik. Biomozi. Ökokritika és populáris filmcímű könyve 2018-ban, ennek folytatása Klímaszörnyek címmel 2023-ban jelent meg. Számos tanulmánya található a deKON Könyvekben az Ictus/JATE Irodalomelméleti Csoport gondozásában, a Literatura és a Tiszatáj folyóiratokban és az Apertura, Film-Vizualitás-Elmélet e-folyóiratban, amelynek néhány számát is szerkesztette.
Az ökológiai válság elmélyülése nagymértékben hozzájárult a társadalom- és kultúratudományok anyagi fordulatához, amelyben az emberi tapasztalat és tudás materiális beágyazottsága, az emberi és nem emberi mezők közötti viszonyrendszerek válnak meghatározóvá. Ez a hangsúlyeltolódás a designfilozófia számára is új helyzeteket teremt, többek között a cselekvőképesség kérdését és a tervezett környezet aktív, formáló erejét illetően. „Megtervezzük a világunkat, miközben a világunk is megtervez minket” – írja Tony Fry. Az előadás erre a gondolatra épít, és azt vizsgálja, hogy az anyag manipulációján keresztül miként osztjuk meg, illetve ágyazzuk be ágenciánkat a környezetünkbe, és a különböző, „mesterséges” designtájak hogyan írhatóak le akkor, amikor a bioszféra és a technoszféra éles elválasztása tarthatatlanná válik. Ebben a megközelítésben egy nem tárgy-, tervező- és felhasználó-központú designfilozófia körvonalai rajzolódnak ki, amit felerősít a tervezett környezet digitális átrendeződése, különös tekintettel az adaptív eszközök és algoritmikus termék-, illetve szolgáltatás-ökoszisztémák megjelenésére. Az előadás az automatizáció fogalmát kiterjesztve kísérli meg, hogy átfedésbe hozza egymással a design technológiai és ökológiai dimenzióit.
Az előadó Schneider Ákos designkultúra-kutató, esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa. 2022-ben Az emberközpontú tervezés határai: Spekulatív design és poszthumán állapot címmel jelent meg első könyve. 2024-ben a Cumulus konferencia Speculative Perspectives szekcióját vezette. Jellemzően designfilozófiával foglalkozik; a Future Potentials Observatory kutatójaként jelenleg a digitális kultúra és a kortárs design összefüggéseit vizsgálja, főként az algoritmikus rendszerekre fókuszálva.