Otthon
A tizenhét éves Acacia úgy ismeri Manhattan utcáit, mint a saját tenyerét. Évek óta hajléktalanul tengeti mindennapjait a Nagy Almában, mígnem egy rémisztő találkozás a helyi maffiával meghozza számára a változást. Acacia hajóra száll, és azonnal Európa felé veszi az irányt, hogy mentse az életét, ám hamar rájön, hogy nemcsak a maffia embere elől kell menekülnie. Vajon képes lesz elrejtőzni előlük az idegen kontinensen? Vagy tovább kell futnia kelet felé? Nincs pénze, sem otthona, de legfőképpen nincsen senkije. Teljesen egyedül van, mégsem olyan könnyű elkapni őt.
Könyvelőzetes
Acaciáról
"Nem azért élek egyedül, mert független akarok lenni, hanem mert így nagyobb biztonságban érzem magam. Nem azért nem mondok el senkinek semmit a magánéletemről, mert büszke vagyok. Hanem mert tapasztalatból tudom, hogy amint közel engedek magamhoz valakit, annak mindig rossz vége van. Nem azért keresem a bajt, mert így érzem jól magam, hanem mert nincs más választásom.
Az élet az utcán arról szól, hogy azzal próbálunk boldogulni, amivel az élet megajándékozott bennünket, legyen az bármily kevés..."
Acacia az a lány, aki mellett minden reggel elmész az utcán. A szőke lány, aki gitárral a kezében ácsorog odakint, még a legnagyobb hidegben is. Kedvesen rádmosolyog, miközben énekel. De te csak mész tovább, sodródsz a tömeggel. Észre sem veszed őt, mint mindenki más.
Pedig az életéért küzd azzal, hogy ott áll. Tegnap is azért küzdött. Ma is. És holnap is fog.
Acacia nem ismeri az állandóság fogalmát. Nem tudja, milyen érzés az, ha az ember biztonságban van. Ha szeretik. Ha van mit ennie. Van mit felvennie. És van fedél a feje fölött...
Olvass bele
"Éreztem, hogy az alapok nélküli életem szép lassan összezuhan. Néztem, ahogy a falak, melyeket hosszú évekig emeltem magam köré, egyszeriben leomlanak, és tűrtem, amint tehetetlenül a mélybe zuhanok."
"– Megszöktem – böktem ki hirtelen, és mire kimondtam, döbbentem csak rá, hogy ezúttal milyen könnyen jött a fedősztorim, míg máskor álmatlan éjszakáimat töltöm azzal, hogy kitaláljam őket.
Ahogy először a szemébe nézem, megpillantottam benne a megértést.
– Otthonról, mi?
Ismét a semmibe bámultam.
– Én mindenhol otthon vagyok – feleltem szűkszavúan. Mindig megkönnyebbültem, ha néha az igazat mondhattam. Olyan volt ez, mint egy játék. Egy ostoba játék, mellyel másokat hülyítek, és magamat szórakoztatom, azzal az ürüggyel, hogy senkit se engedjek magamhoz túl közel."
"Mosolyogva megtapsoltam a férfit a rögtönzött előadása végén. Ő kibújt a vállpánt alól.
– Megpróbálod?
– Én? – Tanácstalanul léptem oda, és vettem kézbe a csodálatos hangszert. Egyik kezemmel megmarkoltam a nyerget, a másikkal pedig végigsimítottam a húrokon. Becsuktam a szemem, és egyenként megpendítettem őket. Láttam magam előtt, ahogy a szél felkarolja a magányos hangokat, és elszórja őket a világban. Ekkor megéreztem az öreg kedves érintését a karomon. Felé fordultam, ő pedig megmutatta, hogyan tartsam a kezemet, és elmagyarázta a gitározás alapjait. A percek órákká nyúltak, a rendezetlen, hamiskás pengetések pedig hamarosan már kivehető, egész dallamvonalakká alakultak. Az egész éjszakát végigjátszottam. Jó volt látni a férfi lelkesedését, valamint dicsérő szavai s biztatása csak megerősített abban, hogy érdemes folytatnom."
"Nem egyszer hazudtam már a koromról is. Hazudtam arról, hogyan kerültem az utcára. Hogy mikor ettem utoljára. Azt is hazudtam már, hogy van egy idősebb testvérem, egy bátyám, aki külföldön dolgozik, és időnként pénzt küld nekem. Hazudtam már azt, hogy egy neves zeneiskolában tanultam, csak azért, hogy engedjenek játszani a tavaszi rendezvényeken a Central Parkban. És igen. Hazudtam már arról is, mikor tudtam utoljára úgy Isten igazából lezuhanyozni és ruhát váltani.
Hazugság. Többnyire minden szavam hazugság volt. Csak egyvalami volt igaz az életemről. És az én voltam, Acacia. Egy lány, aki mindegy, milyen okból, de New York City utcáin élt és gitározott, mindezt egy szebb jövőről, egy biztos otthonról és egy szerető családról álmodozva."
"Ez egy küzdelem, melynek sosincs vége. Félni nem gyengeség, feladni azonban bűn. Büszke ember nem sokáig marad életben az utcán – mondják. És igazuk van. Büszke kiskamaszként szabadultam, és most már teljesen más felfogással tekintek vissza. Csupán a kitartás maradt. Én is azok közé tartoztam, akik az átlagember feleslegéből maradt morzsákon élnek. Odakint lehetetlen büszkének maradni. Azonban az évek alatt az ember képes áthatolhatatlan páncélt halmozni maga köré, hogy megvédje az odabent sorvadó, már megtört vagy még csak megtörni készülő lelkét. Vajon én már megtörtem?"
"Motoszkálást hallottam, majd valami elrepült a fejem felett. Tekintetemmel sokáig kerestem a hang forrását a sötétben, mígnem egy közeli fáról rám bámult hatalmas, narancsszínű szemeivel. Kirázott a hideg, ahogy a néma hóesésben farkasszemet néztem a magányos bagollyal. Arra a bagolyszimbólumra emlékeztetett, mely Londonban fogadott egyik reggel. Vajon mit jelképez?"
"Áramütésként ért a hideg, amit megéreztem, mikor hozzáértem a testhez. Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy az előttem alvó öregasszony már egyáltalán nem is lélegzik. Ráncos bőre hófehér volt, szempilláin halvány zúzmara ült.
Gyerek voltam még ekkor. Oly kicsi! És nem volt édesanyám, kinek könnyeimmel küszködve megszoríthattam volna a kezét, hogy ő magához öleljen és megvigasztaljon. Egyedül kellett szembesülnöm a halállal. Egyedül kellett megértenem és elfogadnom, hogy mit is jelent ez, és hogy egyszer engem is elér majd.
Akkor már biztos voltam benne, hogy úgy fogok meghalni, mint az a néni. Magányosan. Jégbe fagyva."
Ilyen volt a könyvbemutató
Néhány szakavatott vélemény az Otthonról
„Amikor az első pár oldalnál tartottam, éreztem, hogy ismét egy fájdalmas regénnyel lesz dolgom, de nemcsak a fájdalom kapott kiemelt szerepet, hanem az izgalom is. Arról nem is beszélve, hogy a beszippantó erő piszkosul meglapul a regényben.”
- cintiblogol.wordpress.com
„Legfőképpen azért tetszett, mert egy szokatlan történetet ismerhettem meg.”
- cintiblogol.wordpress.com
„Régen olvastam már olyan könyvet, ami ennyi izgalmat tartogatott volna magában.”
„Rengeteg nagy igazság lapul a regényben a világunkkal kapcsolatban, rengetegszer tudtam volna igazat adni a főszereplőnek.”
- cintiblogol.wordpress.com
„A nehéz témák ellenére csak úgy pörögtek az események, a történet olvastatta magát.”
„Tudom, nem a borító alapján ítélünk, de én mégis azért választottam, mert a fülszöveg mellett a külsejébe is beleszerettem.”
- bookranahn.blogspot.com
„Reális. Nincs kiszínezve sem finomítva, azt mutatja, ami van. Talán ez az egyik legjobb tulajdonsága. Ez pedig vonzza magával a komoly hangvételű témát, amiről igenis beszélni kell: hogy az árvaházak és az ott élő gyermekek milyen helyzetben vannak, hogy az utcán élők küzdenek a túlélésért, ahogy csak tudnak, mégis naponta fagynak meg emberek és halnak éhen magányosan.”
- bookranahn.blogspot.com
Acacia Budapesten
Kövesd Acaciát a Facebookon:
A történet képekben
Még egy kis Otthon
Rendeld meg a saját példányodat
