4. Természet

Az internetes pornó a szaporodást elősegíteni hivatott természetes jutalmazó mechanizmusok eltérítése által működik. Az internetes pornó azonnali, és könnyen hozzáférhető formája az agy jutalmazó központjával dopamint termeltet, az eredetileg lehetségesnél jóval több ideig. Ezt a tudomány Coolidge-hatásnak nevezi, melyről lehet már hallottál.

A dopamin egy vágyakozással azonosított neurotranszmitter, míg a valódi “jóérzés” az opioidok műve. Több dopamin, több opioid, több cselekvés. Dopamin nélkül az evés, és hasonló tevékenységek nem érződnek kellemesnek, és nem is teljesítődnek. Az ételek terén a zsíros, cukros ételek produkálják a legtöbb ilyen vegyületet.

Dopamin az újdonságok hatására is felszabadulhat. Az elérhető pornográfia mennyisége látszólag végtelen, és ez elárasztja a limbikus rendszert (jutalmazó központot), tehát amikor először látsz pornót, cselekszel, és az orgazmus által az opioidok ismét elárasztják az agyat. Az agy arra van ösztönözve hogy annyi dopamint szerezzen, amennyit csak lehet, az agy ezt eltárolja, és később könnyen előhívja, majd megerősíti az ezzel kapcsolatos idegpályákat egy DeltaFosB nevű vegyület által. Így, az agy előhívja ezeket az idegpályákat buja reklámokra, egyedüllétre, stresszre, vagy akár csak rossz hangulatra reagálva, és hirtelen készen állsz arra, hogy lecsússz a vízicsúszdán. Ennek az összes ismétlésekor egyre több DeltaFosB szabadul fel, ami által a vízicsúszda bezsírozódik, és emiatt egyre könnyebb és könnyebb lesz rajta lecsúszni.

A limbikus rendszernek van korrekciós rendszere, ami a dopamin és opioid receptorok számát megnyirbálja, ha napi szinten elönti az agyat a dopamin. Sajnos, ezek a receptorok arra is kellenek, hogy elég motiváltak legyünk ahhoz, hogy a napi stresszt kezeljük. A természetes “jutalmak” által felszabadított dopamin-mennyiség meg sem közelíti azt, amennyit a pornó ad, és a receptorok ezt a mennyiséget sem szívják fel olyan jól, így a szokásosnál stresszesebb leszel. Ez a folyamat a deszenzitizáció.

Ahogy telik az idő, az agy nem csak a már látott videókat unja meg, hanem a hasonló “műfajokat”, és sokk-szintet. Ez az alacssony motiváció kevesebb elégedettséget generál, mivel az agyunk folyamatosan bírálja amit lát, és így affelé visz, hogy újabb videókat találj, hogy az éhségedet csillapítsa. Így újdonságok után nézel, olyan amatőr, és sokkoló videókra kattintva, amikről az első látogatásod során azt gondoltad, hogy sohasem kattintál rá.

“Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül.”

--- Kahlil Gibran, Révbíró Tamás fordítása

Egy rövid ideig tartó biztonságérzet szükséges csak ahhoz, hogy az ember átjusson egy nehezebb időszakon az életben, de a deszenzitizált agyad képes lesz vajon azt a metaforikus stresszoldót használni, amit a nem-használó agya képes?

A dopamin-ár egy gyorsan ható drogként viselkedik, hamar elmúlik, és elvonási tüneteket hoz maga után. Sok felhasználó fejében él az az illúzió, hogy az elvonási tünetek azok a “traumák”, amiktől akkor szenved, amikor megpróbál leállni. Valójában, a tünetek elsősorban az agyban vannak, mert a használó úgy érzi, megfosztják az örömétől vagy támaszától.

A kicsi szörny

A valódi kémiai elvonás tünetei olyan csekélyek, hogy a legtöbb használó anélkül élt és halt, hogy észrevette volna, hogy ő drogfüggő. Sok használó fél a drogoktól, de ők mégis pont azok, drogfüggők. Szerencsére a pornóról könnyű leszokni, de előbb el kell fogadnod, hogy tényleg függő vagy. A pornóelvonás nem okoz fizikai fájdalmat, és kizárólag egy üres, nyugtalan érzése annak hogy valami hiányzik, és ezért hiszik sokan azt, hogy ennek köze van a szexuális vágyakhoz. Elnyújtva ez az érzés idegességbe, bizonytalanságba, öbizalomhiányba, és ingerlékenységbe csap át. Olyan mintha az ember éhezne... egy méregre.

Miután sort kerítesz ‘a tettre’, a dopamin leszállítódik, és a sóvárgás véget ér, ami egy elégedettség-érzésben végződik, amint lecsúszol a vízicsúszdán. A korai napokban az azt követő enyhülésük olyan csekély, hogy észre sem vesszük. Amikor rendszeres használókká válunk, azt hisszük, hogy ez azért van, mert megszerettük a PMO-t, vagy rászoktunk a 'szokásra'. Az igazság ezzel szemben az, hogy ilyenkor már függők vagyunk, de nem vesszük észre. A kicsi szörny már az agyunkban van, szóval időről-időre csúszunk egyet a vízicsúszdán, hogy megetessük.

Minden használó ésszerűtlen okokból kezdi el a pornót keresni. Az egyetlen ok, amiért bárki is tovább használja, legyen akár alkalmi, vagy súlyos használó, az az hogy azt a kicsi szörnyet etesse. Az egész vircsaft csupán kegyetlen és összezavaró büntetések sorozata, de a legszánalmasabb része az élvezet érzése, amit a használó kap egy alkalomtól, amint próbál visszakerülni abba a békébe és nyugalomba, amiben a teste volt, mielőtt függő lett volna.

A bosszantó riasztó

Ismered az érzést, amikor egy szomszéd riasztója egész nap sivított -vagy valami más folyamatos hang szólt- és aztán a zaj hirtelen megszűnt, és emiatt a béke meg a nyugalom árasztott el? Ez nem valódi béke, csak a bosszantó hang megszűnte. Mielőtt nekilátunk a következő alkalomnak, a testünk teljes, de ekkor dopamint pumpáltatunk az agyunkkal, és amikor ez véget ér, és a dopamin elhagyja az agyad, és kattogni kezdünk. A tünetek nem fizikai fájdalmat jelentenek, csupán egy üres érzésről van szó. Nem is tudjuk hogy léteznek, de olyan érzés mintha egy csap csöpögne.

Az ésszerű elménk nem érti, de nem is kell neki. Csak annyit tudunk, hogy pornót akarunk, és amikor önkielégítést végzünk, a sóvárgás megszűnik. Azonban, az elégedettség elúszik, mivel a sóvárgás megszüntetéséhez több pornó kell. Az orgazmus után a sóvárgás újrakezdődik, és a csapda továbbra is bent tart. Klasszikus visszacsatolási spirál ez, hacsak meg nem töröd!

A pornó csapdája hasonlít ahhoz, hogy ha szoros cipőt hordanál, csak azért hogy jó érzés legyen levenni. Három fő ok van, amiért a használók ezt nem látják így.

1. Születésünktől fogva brutális mennyiségű agymosásnak vagyunk kitéve, ami azt harsogja, hogy az internetes pornó csak egy újabb modern fejlesztés, ami a nyomtatott pornót helyettesíti. Ez egy tévedés, abba az igazságba csomagolva, hogy az önkielégítés nem ártalmas, tehát miért is ne higgyük el?
   

2. Mivel a fizikai dopamin elvonás nem jár fájdalommal, csupán egy éhségtől, és a normális stressztől megkülönböztethetetlen üres, bizonytalan érzéssel, ez az érzés pornóhasználatban fog végződni, mert pontosan ilyen hangulatban vagyunk hajlamosak pornót keresni. Ezt az érzést hajlamosak vagyunk normálisként felfogni.
   

3. Azonban, az elsődleges ok, amiért a használók nem látják az internetes pornót olyannak, mint amilyen, az az hogy visszafelé működik. Amikor nem fogyasztod, akkor szenvedsz az üres érzéstől. Mivel a ráfüggés folyamata a korai napokban rendkívül folyamatos, és nehezen észrevehető, az üres érzést normálisként fogjuk fel, és így nem a használatot okoljuk. Amint elindítod a böngészőt, és nekilátsz “a tettnek”, azonnal felpörögsz, és nyugodtabb leszel, és ezért a pornó lesz a felelős.
   

A visszafele hatás miatt az összes drogról nehéz leszokni. Képzeld el, hogy pánikol egy heroinfüggő, ha nem jut heroinhoz; most képzeld el az örömét, ha végre tűt szúrhat a vénájába. A nem heroinfüggők nem szenvednek ettől a pániktól.

A heroin nem enyhíti, hanem okozza az érzést. Ehhez hasonlóan a nem-haszlók nem szenvednek a pornó iránti sóvárgás üres érzésétől amikor a géptől távol vannak. A nem-használók nem értik hogy hogyan lelhetik ők örömüket lenémított kétdimenziós videókban, és abnormális testi arányokban. Idővel már a használók sem értik.

Arról beszélünk hogy a pornó nyugtató hatású vagy kielégítő, de hogy lehetsz elégedett, ha nem voltál elégedetlen? A nem-használó nem szenved ebben a kielégítetlen állapotban, és teljesen nyugodt egy szexben nem végződő randevú után is, míg a használó nem elégszik addig meg, míg a “kicsi szörny” is elégedett.

Öröm vagy támasz?

Fontos emlékeztető - a legfőbb ok, amiért a használók nehéznek érzik, hogy felhagyjanak a pornóval, az az a tévhit, hogy egy valódi örömet, vagy táámaszt adnak fel. Létfontosságú megérteni, hogy az égvilágon semmit sem adsz fel. A legjobb módszer arra hogy megértsd a pornó csapdájának elmés trükkjeit, az az ha az evéssel hasonlítod össze. A rendszeres étkezések szokása azzal jár, hogy az étkezések között nem vagyunk éhesek, és csak akkor érzünk éhséget, ha az étkezés elhalasztódik. Fizikai fájdalom nincs, csak egy üres, bizonytalan érzés, amit éhségnek ismerünk fel. Amikor kielégítjük az éhséget, az egy kellemes folyamat.

A pornográfia majdnem azonosnak tűnhet, de nem az. Az éhséghez hasonlóan itt sincs fizikai fájdalom, és a jutalmazó mechanizmusok is hasonlóan működnek, de az éhséghez való hasonlatosságával veri át a használót, hogy azt higgye, hogy valódi örömmel szolgál, vagy támaszt nyújt. Bár az evés és a pornó hasonlónak tűnnek, valójában egymás ellentétei.

• Azért eszel, hogy túlélj és hogy energiával töltsd fel magad, míg a pornó csak rontja az életminőséget.
  

• Az ételeknek jó íze van, és az étkezés egy kellemes tevékenység, amit egész életünkben élvezünk.
  

• A pornó szabotálja a boldogság-receptorokat, és így elveszi az esélyt hogy megbirkózz az élettel, és hogy boldog legyél.
  

• Az éhség nem az evés miatt van, és az evés enyhíti, míg a legelső pornóhasználat indítja el a sóvárgást a dopamin, és a következő használat iránt. A pornó nem hogy nem enyhíti a sóvárgást, hanem garantálja hogy életed hátralevő részében szenvedj.
  

Az evés egy szokás lenne? Ha szerinted igen, próbáld meg teljesen abbahagyni! Az evést szokásnak nevezni olyan lenne, mint a levegővételt szokásnak nevezni, ugyanis mind a kettő létfontosságú. Az igaz, hogy az emberek szokása hogy meghatározott időben, különböző féle ételekkel enyhítse az éhségét, de maga az étkezés nem egy szokás. A pornó sem az. Az egyetlen ok, amiért egy használó elindítja a böngészőjét, az az hogy az előző használat által létrehozott üres érzésnek véget vessen, más-más időben, mindenféle egyre furcsább “műfajokkal”.

Az interneten a pornóra rendszeresen szokásként hivatkoznak, és az egyszerűség kedvéért a Járható Út is 'szokásnak' fogja hívni. Azonban egy percre se felejtsd el, hogy a pornó nem egy szokás, hanem drogfüggőség! Amikor elkezdünk pornót használni, arra kényszerítjük magunkat hogy megbirkózzunk vele. Mielőtt ráeszmélnénk, egyre bizarabb és sokkolóbb pornó felé eszkalálódunk. Az izgalmas része a vadászat, nem az ölés, mert a dopamin gyorsan elhagyja a testet, és ez megmagyarázza hogy a használók miért szeretik “elhúzni”, úgy hogy sokáig kattintgatnak a különböző böngészőlapok és ablakok között.

Túlmenni a vörös vonalon

Minden droghoz hasonlóan, a test hajlamos immunissá válni a már látott videókra, mert az agyunk többet és mást akar. Miután sokáig nézzük ugyanazt a videót, a videó megszűnik enyhíteni az előző alkalom által létrehozott elvonási tüneteket. Ebben a pornó-paradicsomban egy kötélhúzás van folyamatban, te a 'vörös vonal’ jó oldalán akarsz maradni, de az agyad azt akarja, hogy rákattints a tiltott videóra.

Jobban érzed magad, miután sort kerítettél a tettre, de idegesebb, és nyugtalanabb vagy, mint egy olyan személy, aki sohasem kezdte el, pedig a pornó állítólagos paradicsomában élsz. Ez a helyzet még a szűk cipős hasonlatnál is nevetségesebb, mivel ahogy telik az idő, a cipő levétele után is egyre kényelmetlenebbül érzed magad. Mivel a használók tudják, hogy a szörnynek ennie kell, ők maguk döntenek az időpont felől, ami négy féle helyzet, vagy a kombinációjuk szokott lenni: Unalom / koncentráció - két teljes ellentét! Stressz / nyugalom - két teljes ellentét!

Miféle varázs-gyógyszer az, amelyik visszafordítja a saját hatását? Az igazság az, hogy a pornó se nem enyhíti az unalmat meg a stresszt, se nem segíti a koncentrálást meg a relaxációt. Ha belegondolsz, milyen alkalmak vannak az életünkben, az alvást leszámítva? Ha arra gondolsz, hogy visszaveszel “realisztikusabb”, vagy “finomabb” féle pornóra, tartsd észben hogy a könyv tartalma mindenféle pornóra vonatkozik, nyomtatottra, webkamerákra, fizetősre, csetelősre, élő műsorokra, stb. Az emberi test a legkifinomultabb dolog a földön, de semmilyen faj, még a legprimitívebb amőbák vagy férgek sem tudnak anélkül túlélni, hogy ne tudnák megkülönböztetni az ételt a méregtől.

A természetes kiválasztódáson keresztül az elménk és a testünk olyan folyamatokat fejlesztett ki, amelyek megjutalmaznak olyan dolgokért, amivel az emberiséget fenntartjuk, és sokasítjuk. De a szupernormális stimulánsokra, melyek nagyobbak, fényesebbek, és szokatlanabbak minden valaha látottnál, nincsenek felkészülve. Még a néma kétdimenziós kép is felizgat minket. De ha sokat nézed ugyanazt a képet, nem leszel felizgulva. A való életben fékek és ellensúlyok biztosítják hogy mást csinálj, de a pornó nem állít le, ami miatt az egész életedet a virtuális háremben töltöd!

Tévedés azt hinni, hogy a mentálisan gyenge emberek lesznek függők, sőt némelyiküknek szerencséje van, mivel az első alkalmat visszataszítónak találták, és ezért egy életre meggyógyultak. Vagy mentálisan föl sincsenek készülve, hogy egy fáradságos küzdelemmel függővé tegyék magukat, félnek hogy lebuknak, vagy nem értenek eléggé a számítógéphez, ahhoz hogy a böngésző beállításaival ügyeskedjenek. A legtragikusabb része az egész ügynek a kamaszkorúak esete, akik profin keresnek anyagokat, és profin tüntetik el a nyomaikat, és ők egyre nagyobb számban kezdik el.

A pornó élvezete illúzió. Műfajról műfajra ugrálunk, hogy az újdonságokat követelő belső “majmunkat” a “biztonságos” pornó vörös vonalán belül tartsuk, azért hogy megkapjuk az áhított dopamint. A heroinfüggőkhöz hasonlóan amit igazából élveznek, az az elvonás enyhítésének a rituáléja.

A vörös vonal menti tánc eufóriája

A felhasználók megtanítják maguknak hogy kiszűrjék a videók rossz és csúnya részeit, még a fejből kiverhetetlen¹ videók esetében is. Még a szóló videók esetében is a számukra legtetszetősebb testrészekre koncentrálnak. Sőt, néhányan szeretnek a vörös vonal mentén táncolni, és kifogásokat találnak, hogy kijelentsék hogy ők a “finom cuccokat” szeretik, és hogy nem függői a szupernormális stimulánsoknak. De kérdezz meg egy függőt, aki azt hiszi hogy ő egy bizonyos színésznőhöz vagy műfajhoz ragaszkodik hogy “ha nem tudnál hozzáférni a megszokott féle pornóhoz, és csak egy biztonságtalan műfajhoz tudnál hozzáférni, leállnál az önkielégítéssel?”

Semmiképpen! A használó bármire önkielégíteni fog, egyre súlyosabb műfajokra, szexuális orientáció-beli különbségekre, hasonlító színészekre, veszélyes helyzetekre, sokkoló kapcsolatokra, bármire, csak hogy a kicsi szörnyet kielégítse. Eleinte borzalmasak, de idővel megszokja őket. A használók üres elégedettséget keresnek valódi szex vagy egy hosszú nap után, ha náthásak, meg vannak fázva, fáj a torkuk, és még akkor is ha kórházban vannak.

Az élvezet sem játszik közbe. Ha szexelni akarnának, nem a laptopukkal lennének. Néhány használó megijed, ha rájön hogy drogfüggő, és azt hiszi hogy emiatt még nehezebb lesz leállni. Valójában ez jó hír, két fontos dolog miatt.

1. Az ok amiért tovább használjuk, az az hogy annak ellenére hogy tudjuk hogy több a hátrány mint az előny, azt hisszük, hogy van valami a pornóban, amit élvezünk, és ami valamiféle támaszként szolgál. Abban az illúzióban élünk, hogy ha leállunk, egy űr keletkezik, és bizonyos helyzetek soha nem lesznek ugyanolyanok. Igazából a pornó nemcsak hogy nem ad semmit, még el is vesz.
   

2. Bár az internetes pornó a legerősebb okozója az újdonság és szex alapú dopaminárnak, de mivel rendkívül gyorsan függővé válsz, sosem vagy nagyon ráfüggve. A valódi elvonási tünetek olyan súlytalanok, hogy a legtöbb használó anélkül élt és halt, hogy rájött volna, hogy voltak neki.
   

Miért van akkor az, hogy sok használónak nehéz felhagyni a PMO-val, hónapokon keresztül kínozza magát, és utána egész életében időnként sóvárog érte? A válasz a második ok, az agymosás. A neurotranszmitterek függőségével könnyű megbirkózni, a legtöbb használó napokat tölt pornó nélkül, üzleti utakon, utazásokon, tünetek nélkül. A kicsi szörny biztosra tudja, hogy ki fogod nyitni a laptopot amint visszaérsz a hotelszobádba. Túl tudod élni az idegesítő ügyfeledet, vagy a megalomán főnöködet, tudván hogy a támaszod a rendelkezésedre áll.

A dohányos-analógia

A helyzetre a dohányosoké egy jó analógia. Ha egy nap tíz órán át nem cigiznének, kitépnék a hajukat, mégis sok dohányos direkt új autót vesz, hogy abban ne dohányozzon. Sokan elmennek színházba, szupermarketbe, templomba, és nem problémáznak, ha nem tudnak cigizni. A vonatokon, és a repülőkön sem voltak még zavargások. A dohányosok szinte örülnek, hogy valaki vagy valami megakadályozza hogy rágyújtsanak.

A használók különösebb probléma nélkül tartózkodnak a pornótól családi összejövetelek és egyéb alkalmak során a szüleik házában. Sőt, a legtöbbjük megerőltetés nélkül szokott hosszabb ideig tartózkodni. A neurológiai kicsi szörnnyel könnyű elbánni, akkor is ha még függő vagy. Több millió használó van aki egész életében alkalmi használók marad, és ő is ugyanolyan függő, mint a súlyos használók. Olyan súlyos használók is vannak, akik bár megszabadultak a függőségtől, de időnként azért ránéznek némi pornóra, ezáltal beolajozva a vízicsúszdát, hogy lecsússzanak rajta, ha legközelebb rossz kedvük lesz.

Mint ahogy az már előzőleg el lett mondva, nem a pornófüggőség a valódi probléma, mert az csak egy katalizátorként hat abban, hogy az elménk össze legyen zavarodva a valódi problémával kapcsolatban, ami az agymosás. Azonban nehogy azt hidd, hogy az internetes pornó rossz hatásai túl vannak becsülve, inkább súlyosan alá vannak becsülve. Időnként pletykák terjednek arról, hogy az általa létrehozott idegpályák egy életre ottmaradnak, és hogy a balszerencse és a stimulánsok megfelelő keveréke így le fog lökni az életeket romba döntő vízicsúszdán, de ezek a pletykák nem igazak. Az agyunk és a testünk csodás szerkezetek, amik pár hét alatt rendbe jönnek.

Sose késő leállni! Ha körbenézel az interneten, látni fogod, hogy mindenféle korú emberek újraindítják mind a saját, mind a partnerük életét. Mint ahogy mindent amit az emberek csinálnak, néhányan továbbviszik, sperma visszatartást, Karezzát gyakorolva, és az érzéki meg a szaporodási szex elválasztásával a partnereik életét minden eddiginél boldoggabbá téve.

Vigaszként szolgálhat régi és súlyos használóknak, hogy nekik ugyanolyan könnyű leállni, mint az alkalmi használónak, és a maga módján egyszerűbb is. Minél mélyebbre visz, annál nagyobb lesz a megkönnyebbülés. Amikor leálltam, egyből nullára mentem, és egyszer sem éreztem magam rosszul. Sőt, a folyamat kifejezetten élvezetes volt az elvonási időszak alatt.

De először az agymosást kell kipurgálni.

1. Emiatt elnézést kérek ↩