Ezt a használót az alkalmi haszálókhoz kéne sorolni, de ennek a hatásai olyan alattomosak, hogy külön fejezetet érdemel. Az ilyen esetek az önuralom elvesztésehez vezetnek, és egy NoFap fórumozó kishíján beleőrült:
"Már három hete próbáltam sikertelenül leállni, a kísérletet az motiválta, hogy a feleségem aggódott a megbízhatatlan merevédésem, és az érdeklődésem hiánya miatt. Mondtam neki, hogy nem miatta, hanem a munkámból eredő stressz miatt. Ekkor azt mondta: “Tudom hogy korábban tudtad kezelni a munkahelyi nyomást, de te hogy éreznéd magad, hogyha a helyemben lennél, és végig kéne nézned, ahogy valaki akit szeretsz, szisztematikusan elpusztítja magát?” Ennek az érvnek nem tudtam ellentmondani, tehát megpróbáltam leszokni. A feleségem tudja hogy nem csalom meg, de ez a maga módján rosszabb. Ez a kísérlet három hét után véget ért, és a végén csúnyán összevesztem egy régi barátommal. Aztán sok éven át nem jöttem rá, hogy a mesterkedő agyam indította el szándékosan a vitát, igaz hogy akkoriban elég ingerült voltam, de akkor sem hiszem hogy véletlenül történt volna, mert ezzel a barátommal azelőtt sosem vesztem össze, és azóta sem. Egyértelműen a kicsi szörny volt munka közben.
Mindenesetre, megvolt a kifogásom. Kellett az az adag, és nem számított, hogyan szerzem meg. A feleségemnek nem volt olyan kedve, tehát én úgy éreztem, jogosult vagyok, tehát meggyőztem magam, hogy rendben van ‘visszatartom’ magam, és nem nézek pornóoldalakat, és a ‘vörös vonalon’ belül maradva csak YouTube videókat nézek. De ahogy leszállt az éj, a feleségem mégis ‘meglátogatott’, és szeretkezni akart, de én fáradt voltam, és nem volt semmi energiám, tehát kitaláltam hogy fáj a fejem. Nem tudtam belegondolni, mekkora csalódást okozott ez a feleségemnek. Ezután fokozatosan visszatértem a régi szokásokhoz, de a YouTube lett a hárem új lakhelye. Emlékszem, hogy akkoriban igen örültem, azt gondolva, hogy ezzel legalább csökkentem a használatomat. Aztán meg a feleségem azzal vádolt, hogy továbbra is figyelmen kívül hagyom az ágyban. Nem vettem észre, de leírta azokat az eseteket, amikor direkt összevesztem vele, és kiviharzottam a házból. Vagy azt amikor két órát vett igénybe az, hogy megvegyek valamilyen kis dolgot, és közben húzódást színleltem. Gyenge kifogásokat találtam arra, hogy ne udvaroljak neki, és hát amikor van egy online háremed, akkor még nehezebb lesz."
A legrosszabb dolog a YouTube használóval az hogy a Youtube használata alátámasztani látszik azt a tévhitet, hogy valamit megvonnak tőle. Egyúttal, komoly önbecsülési gondokat okoz; egy máskülönben becsületes ember arra kényszeríti magát, hogy megtévessze a kedvesét. Ez valamilyen formában esélyesen már veled is megtörtént, vagy éppen folyamatban van.
A Twitchel, Instagrammal, TikTokkal, Twitterrel (és a legtöbb közösségi médiával) kapcsolatos problémák mögött a kiegészítés vágya keresendő. A használókat az újdonságok keresése közben bejövő dopaminlöketek szedik rá, hogy egy biztonságos oldalon vannak. Emlékezz -- keresni izgalmasabb mint találni, és a kicsi szörnyet nem érdekli, hogy honnan jön az adagja. A használó számára pedig a különböző online helyeken talált ‘finom’ tartalom gyorsan elmúló enyhítést biztosít a kattogásra, ami bent tartja őt a csapdában, a következő alkalomra várva.
A képen/videóban lévő modell biztos nagyon szép, és ha fizikailag melletted lenne, nagyon örülnél, de az a kép, az nem olyan jó. Az egyszerűen nem igazi. Az agyad át van verve, mint a bika, ami belerohan a vörös szőnyegbe, és utána nem érti, minek csinálta. Az ember azt is hihetné hogy önkielégítés. nélkül is lehetne nézegetni a képeket. De emlékezz, az agyad ráfüggött a végtelen sok újdonságra, és a kicsi szörnyt nem érdekli hogy honnan jön az adagja. Ez is ugyanaz a csapda.
Lehet hogy láttad a Columbot, amiben minden rész cselekménye hasonló. Az elkövető, aki többnyire egy gazdag és köztiszteletnek örvendő üzletember, megölt valakit, és azt hiszi hogy az a tökéletes gyilkosság, és igen biztos abban, hogy a bűntény megoldatlan marad, amikor látja, hogy a rongyos, és nem túl bizalomgerjesztő kinézetű Columbo nyomoz az ügyben.
Columbonak van egy frusztráló szokása, mégpedig az hogy a kihallgatás után biztosítja a gyanúsítottat, hogy mindent rendben talált, majd becsukja az ajtót. De még mielőtt eltűnne az elégedett mosoly a gyilkos arcáról, Columbo visszajön, és azt mondja “Uram, lenne egy apróság, amit biztosan el tudna magyarázni…” A gyanúsított dadogni kezd, és onnantól tudja hogy Columbo előbb-utóbb rábizonyítja. Nem számít, milyen súlyos bűnről volt szó, onnantól kezdve mindenki a gyilkossal szimpatizált.
Ezek a belső harcok hasonlóak, ugyanis a használó nem mehet át a piros vonalon, hogy megszerezze a ‘megérdemelt’ adagját, és aztán meg azon gondolkodik, hogy hol van az öröm, miután a végére járt. Fél átlépni a vonalon, elveszíteni az irányítást, és visszatérni az ágyába, hogy aztán ott kísértse az attól való félelem, hogy a társa szexelni akart. A biztonságos “YouTube” videók már nem fognak kielégíteni a deszenzitizáció, az újdonságok hiánya, és amiatt hogy biztosan tudod, hogy előbb-utóbb meg fogod látogatni a kedvenc online háremedet. A végső megalázás és szégyen pedig az, amikor ez a tudás valósággá válik, és ez után azonnal láncban kezded el nézni.
NAHÁT, MILYEN JÓ PMO-ZNI!