Meditations of a Porn Addict - Guillaco
EasyPeasy Statements Checklist - SWATxKATS
9 Minute Meditation - Sam Harris
Egy ingyen hónap 'Waking Up' meditáció kurzus - Sam Harris
Exiting Modernity - Meta Nomad
“Abba tudom hagyni a PMO-t, pedig 'nehéznek' tűnik. Igazából nem túl nehéz, és bármennyi erőfeszítésbe is kerül, megéri!”
“Ha tovább ignorálom és ellenállok a PMO-zási ingernek, egyre könnyebb és könnyebb lesz ellenállni”
“Teljes mértékben és feltétel nélkül el tudom magam fogadni - igen, még a hibáimmal és a gyengeségeimmel együtt is”
“A PMO úgy tűnik, hogy gyorsan 'megoldja' a gondjaim, de igazából csak ront rajtuk”
“Néha nagyon-nagyon szeretném PMO-ba folytani a gondjaimat, de ez nem ok arra hogy meg is tegyem”
“Az érzés akkor a legkényelmetlenebb, amikor nem kapom meg azt, amit nagyon szeretnék. De nem borzalmas, csak akkor ha úgy döntök, hogy annak hiszem, azonban én úgy döntök hogy életszerűbb és segítőkészebb dolgokban hiszek”
“Nem szeretem ha tiszteségtelenül bánnak velem, de kibírom, azonban szervezkedni fogok hogy abbamaradjon”"
“Mindegy hányszor bukok el ebben a fontos küzdelemben, a kudarctól nem leszek egy inkompetens barom. Csak egy olyan személy leszek tőle, aki akkor inkompetens módon cselekedett”
“"Nincs feltétlenül szükségem arra, amit szeretnék, és boldog lehetek akkor is ha nem kapom meg, bár nem vagyok olyan boldog, mintha megkapnám."”
"Jobb szeretem kiválóan végezni a munkámat, de nekem nem kell kiválónak lennem. Kár, ha nem vagyok az, de attól még nem leszek egy alsóbbrendű ember. Mindig törekedhetek, hogy jobban végezzem a dolgomat, anélkül hogy muszáj legyen”
“Sok dologtól szomorú és csalódott leszek, de ha azt követelem, hogy ezek a dolgok szűnjenek meg létezni, attól csak pánikba fogok esni, és szomorú és dühös leszek.”
“Igen, sokszor nem tudtam véghezvinni, amit megígértem, de ez nem azt jelenti, hogy ezt az ígéretet nem tudom, vagy fogom teljesíteni.
“Utálom, amikor szorongás és szomorúság tör rám, de ezeket az érzéseket nem kell PMO-val lemosnom. Amikor PMO-zok, ideiglenesen jobban érzem magam tőle, de igazából nem segít. Hosszútávon pedig csak rontja a helyzetet.”
“Az emberek nem idegesítenek fel azzal, hogy rosszul bánnak velem. Én döntök úgy, nagy hülyén, hogy felhúzom magam azon, hogy rosszul bánnak velem, azáltal hogy azt követelem hogy viselkedjenek jobban.”
A dicsőség az#8773-é discordon
Ezt azoknak szánom, akik az agymosás eltávolítása ellenére, az Allen Carr-féle ‘Easyway’ módszerrel csak nehezen tudnak felépülni a függőségből. Azt fogom feltételezni, hogy az ezt olvasók már olvastak könyvet Allen Carr-tól, és megértették a módszerét. Amennyiben nem, erősen ajánlom hogy tegyék meg. Az is segít, ha elolvasod a ‘Rational Recovery’ c. könyvet Jack Trimpey-től. Amennyiben nem olvastad, sebaj, mert az alapokat el fogom magyarázni, de ajánlatos elolvasni, mert a könyv sokkal részletesebb, mint a magyarázatom. Ez nem egy egyféle függőségre specializált módszer, tehát bármilyen függőségre alkalmazható. Ezen írás célja az ‘Easyway’, és egy másik hatásos módszer, az AVRT összehasonlítása, és a kettő kombinálása. Bár hiszem, hogy az Easyway messze a legjobb leszokási módszer, véleményem szerint az AVRT megértése lehet az a hiányzó láncszem, ami miatt oly sokan elbuknak az Easywayyel, a nagy szörny megölése ellenére.
A függőség legyőzésének sok, egymással versenyben lévő módszere van, és mindegyik más mértékben sikeres. Egyikről sem fogok szólni, mert a legtöbbjük időpazarlás, és ezt rövidre szeretném fogni. Egyedül az Easywayről, és az AVRT-ről fogok csak írni. Mindkét módszer rendkívül hatékony, de más dologra fókuszálnak. A kettő annyiban hasonlít, hogy az Easyway különválasztja a függőséget a ‘kicsi szörnyre’, és a ‘nagy szörnyre’, és az AVRT különválasztja az elmét az ‘addiktív hangra’ (avagy az állatra) és a rád. Az addiktív hang és a kicsi szörny ugyanaz, és a nagy szörny (avagy az agymosás) pedig az a hitrendszer, ami szerint a függőség valamilyen előnyt, vagy támaszt biztosít. Az Easyway a nagy szörny likvidálására fókuszál, és nem sok figyelmet fordít a kicsi szörnyre, míg az AVRT a kicsi szörnyre fókuszál, de a nagy szörnyre egyáltalán nem. Míg az Easyway a pszichológiai függőséget semmisíti meg, az AVRT arra tanít meg, hogy fel tudd ismerni az önmagát neked álcázó fizikai függőséget, és hogy el tudd magad tőle választani. Érdekesnek találom, hogy mind az Easyway, mind az AVRT nagymértékben hatásos, annak ellenére hogy két ellenkező dologra fókuszálnak.
Bár hiszem, hogy az Easyway messze a legjobb leszokási módszer, és leginkább azt ajánlom, kettő kicsi hiányosságot felfedezni vélek benne. Először is, hogy alábecsüli a kicsi szörnyet. Ebben az írásban nem szeretnék személyes anekdotákat használni, de mind mások, mind az én tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy sokan nem azért bukunk el az Easywayyel, mert nem tudtuk teljesen kiiktatni a nagy szörnyet (bár ez meg tud, és meg is szokott történni), hanem mert alábecsültük a kicsit. A kicsi szörny a legtöbb embernek nem probléma, ami megmagyarázza az Easyway nagymértékű hatásosságát, de másoknak, engem is beleértve, meg az. A második hiányosság pedig az, hogy az Easyway azt mondja hogy a bukás vagy az utasítások be nem tartásának, vagy a nagy szörny el nem távolításának az eredménye.
Az Easyway lényege a következő. A függőségnek két komponense van, a fizikai dopamaninfüggőség, és a pszichológiai függőség, ami azokból a tévhitekből (agymosásból) áll, hogy a függőség valamilyen örömöt vagy támaszt ad. Ezeket nevezzük kicsi, illetve nagy szörnynek. Az Easyway szerint a kicsi szörny csak egy üres, bizonytalan, alig felfogható érzés. Amint megölöd a nagy szörnyet az agymosás kitörlése által, amit meg úgy lehet, hogy rájössz, hogy a függőség nem jár semmilyen előnnyel, hogy mindenféle vélt öröm vagy támasz csak illúzió, és hogy a függőség nélküli élettől nem kell félni, a sóvárgás el fog tűnni. A sóvárgás onnan ered, hogy félsz, hogy a támaszod nélküli élet kibírhatatlan lesz, ami miatt kételkedni kezdesz a leszokásban, ami egyenlő a sóvárgással. Ezt a félelmet úgy lehet legyőzni, hogy rájössz, mennyivel élvezetesebb lesz az élet a függőség nélkül, és hogy ha megtartod az emelkedett kedvet.
Bár úgy hiszem, hogy ez a függőségből való felépülés legjobb módja, de az Easyway nem helyez hangsúlyt a kicsi szörnyre, mert elméletileg, amint a nagy szörny el van intézve, a kicsi szörny is el fog halni, meg különben is majdnem észrevehetetlen, tehát ugye kit érdekel. Lehet, hogy a kicsi szörny sokak számára jelentéktelen, de mind mások, mind a saját tapasztalataim alapján ez nincs mindig így. Amikor valaki elbukik az Easywayyel, az Easyway szerint erre csak két magyarázat lehetséges, vagy nem követte az utasításokat, vagy nem tudott megszabadulni a nagy szörnytől. Véleményem szerint ez igen káros, és később el is magyarázom, miért.
Az addiktív-hang felismerési technika (angol rövidítése AVRT), az agyat két részre választja el, az alsó részre (limbikus rendszer), ahol a függőség lakik, és a felső részre (prefrontális kortex), ahol ‘te’ (vagy legalábbis a gondolataid és az éned) laksz/lakik. Jack Trimpey az addiktív hangot állatnak nevezi, mert az agy állati részében él, és csak egy dolgot tud “AKAROM, DE AZONNAL!” Személy szerint nem találom az állat megszemélyesítését hasznosnak, de szerintem azért mégiscsak jobb, mintha azt hinnéd hogy azonos veled. Az addiktív hang (AV, kicsi szörny) eltéríti a belső hangodat, és ellened akarja felhasználni, hogy beadd a derekad a függőségnek. Azért kell ehhez folyamodnia, mert az állat nem tudja irányítani a motorikus folyamatokat. Ezt ki is lehet próbálni, emeld a kezed az arcod elé, és mozgasd az ujjaidat. Mondd a függőségnek, hogy csinálja ugyanezt. Nem tudja. Ez azt jelenti hogy az irányítás a te kezedben van.
Az addiktív hang nem csak hogy eltéríti a belső hangot, hanem azzal próbál meg megtéveszteni hogy az 'én' névmás mögé rejtőzik. Azt mondja hogy “Igazán X-ezhetnék már”, “Hú de hiányzik az X”, “Nem lenne jó egy kis X, végülis a mai nap után megérdemlem”. Az AVRT azt hangsúlyozza hogy nem vagy azonos az addiktív hanggal, csak azt hiszed. Miután felismered, hogy a hang nem te vagy, és elutasítod, leáll az egyes szám első személy használatával, és egyes szám második személyt, és többes szám első személyt kezd el használni. Ez bizonyítja, hogy a hang nem te vagy.
Amikor nemet mondasz az addiktív hangnak, a következő történik: az “Igazán X-ezhetnék már”-ból” “Na ugyan már, igazán X-ezhetnék már, és ezt te is tudod” lesz. A “Hú de hiányzik az X”-ből “Ugyan, mindenképp hiányolod az X-et, nem érzed?” lesz. A “Nem lenne jó egy kis X, végülis a mai nap után megérdemlem”-ből “Megérdemlünk egy kis X-et, azután, amin végigmentünk, hogy tudod ezt tőlünk megtagadni?” -lesz.
Ha itt tartunk, tisztázni kell valamit. Ez nem az ‘kötélhúzás’ amiről Allen Carr beszél. A ‘kötélhúzás’ nem más mint kognitív disszonancia, ami azt jelenti, hogy az új információ ellentmond annak, amit korábban hittünk, aminek az az eredménye, hogy a nagy szörny életben marad. “Nagyon nem akarok X-ezni, mert mert ilyen-meg-ilyen rossz hatása van, de közben meg mégis szeretném, mert X leszek tőle.”. Ez a kötélhúzás, és a nagy szörny műve. Amint a nagy szörny meghal, ami az agymosás eltávolításával érhető el, a függőségben való részvételre buzdító hangok már csak a kicsi szörnytől (az addiktív hangtól) jöhetnek csak. Mivel az addiktív hang az “én” névmást használja, összekeverhető a nagy szörnnyel.
Arra is felhívom a figyelmet, hogy az additív hang hazudik mint a vízfolyás. Csak az érdekli, hogy dopamint szerezzen, bármi áron. Az addiktív hang potenciálisan életveszélyes helyzetekbe próbál majd meg belevinni, hogyha az azzal jár, hogy részt veszel a függőségben.
Korábban azt mondtam, hogy “Amikor valaki elbukik az Easywayyel, az Easyway szerint erre csak két magyarázat lehetséges, vagy nem követte az utasításokat, vagy nem tudott megszabadulni a nagy szörnytől. Véleményem szerint ez igen káros, és később el is magyarázom, miért.” Úgy hiszem, hogy ez azért igen káros, mert az addiktív hang fel nem ismerése, több Easywayyel próbálkozót, magamat is beleértve, arra a helytelen következtetésre vezetett, hogy nem ölte meg teljesen a nagy szörnyet, tehát újraolvasták a könyvet hogy elpusztítsák végre az agymosást, pedig eddigre az agymosás eddigre már ki lett iktatva. Az addiktív hang fel nem ismerése azzal kombinálva, hogy ‘ha elbuksz az Easywayyel, az azt jelenti, hogy nem tudtad megölni a nagy szörnyet’ azt fogja okozni hogy a nagy szörny legyőzésére koncentrálj, pedig az már le van győzve. Így megeshet, hogy a Allen Carr könyvek újraolvasának körébe kerülsz, amiben egy ideig tiszta vagy, aztán újra meg újra visszaesel.
Amikor az addiktív hang azt mondja, hogy “Most X-ezni akarok, mert X leszek tőle”, és ha már eltávolítottad az agymosást, azt fogod gondolni hogy “De én tudom hogy ez nem igaz, miért hiszem még mindig el? Nem szabadultam meg teljesen az agymosástól?” Az igazság az, hogy teljesen eltávolítottad az agymosást, amit bizonyít hogy tudsz jobbat is annál, mint amit az addiktív hang mond, csak azt hiszed hogy az a hang te vagy, mert egyes szám első személyt használ. Az addiktív hang felismerése, és a kilétének a felfedése, az egyes szám első személy elhagyására kényszerítésével meg fogja erősíteni, hogy nem a nagy szörny, hanem a kicsi beszél. Ha a nagy szörny beszélne, nem helyetessítené az ‘én’-t ‘te’-vel, vagy ‘mi’-vel.
Amikor az addiktív hang azt mondja hogy “Légyszi, nem X-ezhetnénk még egyszer, a régi idők emlékére, csak még egyszer?”, és erre te azt mondod hogy “Nem.”, előfordulhat hogy egy érzelmi reakciód lesz. Lehet hogy félni fogsz, vagy szomorú leszel. Rendkívül fontos rájönni, hogy ez az érzés nem tőled jön, hanem attól az izétől. Ha nem tudod felismerni az addiktív hangot, azt fogod hinni hogy ez az érzelem tőled jön, és így jobban fogsz hajlani a derekad beadására. Ismerd fel az addiktív hangot, és azt hogy a hangtől jövő érzelmek nem tőled jönnek és örvendezz.
Amikor ezt a két módszert kombinálod (amennyiben szükséges, nem mindenkinek akad gondja a kicsi szörnnyel), és fenntartod a boldog és örömteli érzést ha felismered az addikív hangot, a siker a kezedben van.