Katonadalok

A dalokat előadja Kulcsár Béla, illetve a Barangoló együttes

Fiumei kikötőben

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,

közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló,

fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,

46-os öreg bakák mennek szabadságra.

Pokrócomnak a négy sarkába varrom a nevemet,

átadom a szerelvényem a 37-eseknek,

hadd olvassa, sejhaj, az a bús regruta,

kinek van még a kaszárnyában 36 hónapja.

Isten veled tölténytáska, szurony, meg a puska,

én már többé nem pucollak, egyen meg a rozsda,

sapkám félrevágom, vigyázzba se állok,

odahaza várnak rám a kökény szemű lányok.

-----

Ez a gőzös most van indulóba'

az eleje fel van virágozva,

a belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára,

mennek haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,

barna kislány, mit keresel abba'?

Benne van a sorkönyvem, meg a leszerelő levelem,

már ezután civil az életem.

Mikor megyek Galícia felé

Mikor megyek Galícia felé,

Még a fák is sírnak.

Rezgő nyárfa hullajtja levelét,

Az is engem sirat!

Sirass, sirass rezgő nyárfa

Borulj rá a babám vállára,

Súgd meg néki bele a fülébe,

Hogy fáj, fáj, fáj a szívem érted babám,

Fáj, fáj a szívem érted.

Édesanyám legszebb rózsafája,

Én vagyok az ága.

Én vagyok az I. Ferenc József

Vitéz katonája.

Százhúsz éles nyomja vállam,

Szívemet a fekete bánat...

Itt kell hagynom a jó édesanyám,

Fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám,

Fáj, fáj, a szívem érted!

Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta,

Ott kinn a zivatarban, muszkák földjén, érettetek járta!

||:Érettetek küzd a honvéd, esőben, meg sárban,

Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta!:||

Vidd el az üzenetem, zúgó szélvész kis házunk tájára,

Ezt a kis üzenetet százezer szív szívrepesve várja!

||:Mindannyian visszajövünk, kis házunk tájára,

Vedd le a kalapod a honvéd előtt, hiszen megszolgálta!:||

Kimegyek a doberdói harctérre

Ha kimegyek a doberdói harctérre

Feltekintek a csillagos nagy égre

Csillagos ég merre van a magyar hazám

Merre sirat engem az édesanyám

Én Istenem, hol fogok én meghalni

Hol fog az én piros vérem kifolyni

Olaszország közepében lesz a sírom

Édesanyám arra kérem ne sírjon

Feladom a levelem a postára

Rátalál az édesanyám házára

Olvasd anyám vérrel írott levelemet

Doberdónál hagyom az életemet

Édesanyám nem írok több levelet

Puskagolyó lőtte el a szívemet

Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok

Megsiratnak a falumbeli leányok

Édesanyám ha fel akarsz keresni,

Olaszország határába gyere ki.

Megtalálod síromat egy szikla alatt,

Édes anyám ott sirasd ki magadat.

Kárpátokban megfújták a trombitát

Kárpátokban megfújták a trombitát,

Minden anya hazavárja a fiát.

Csak engemet nem vár haza az édesanyám,

Kárpátokban lesz az örökös hazám.

Édesanyám ha fel akarsz keresni,

Kárpátoknak hegyaljára gyere ki!

Megtalálod síromat a kőszikla alatt,

Édesanyám kisírhatod magadat.

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,

Főhadnagy úr mutassa meg az utat!

Megmutatom jó fiaim én is elmegyek,

A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

Gyertek magyar fiúk kik egyszerre születtünk,

Kik egyszerre kumisz ruhát viselünk.

Mutassuk meg annak a de kutya muszkának,

Nincsen párja sehol az erdélyi bakának.

Gyertek magyar fiúk húzzunk drótot ha lehet,

Közeledik már az orosz hadsereg.

Szólnak az ágyuk ropognak a masingeberek,

Majd elválik babám mit ér egy magyar gyerek.

Nem látlak én téged többé

Nem látlak én téged

Többé, soha sohasem.

Hiszen te látod te érted

Könnyes a szemem.

Nevemet hiába mondod,

Könnyedet hiába ontod,

Harcok mezején,

Valahol tetőled távol,

Ott ahol senki sem gyászol,

Ott halok meg én.

Nevemet hiába mondod,

Könnyedet hiába ontod,

A harcok mezején,

Valahol tetőled távol

Ott ahol senki sem gyászol

Ott halk meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi zöld hely,

Puszta síromon,

Elesett katonák teste

Lesz a vánkosom,

Ahová le fognak tenni,

Síromra nem borul senki,

Senki aki él.…

Olasz katonadal